Az EU-tagországok állampolgárait megilleti a jog, hogy munkavállalás céljából másik uniós tagállamba költözzenek. Ehhez munkavállalási engedélyre sincs szükségük.

Bizonyos feltételek függvényében az EU-n kívüli országok állampolgárai jogosultak lehetnek arra, hogy az Európai Unió területén munkát vállaljanak, illetve hogy a foglalkoztatási feltételeket illetően az uniós állampolgárokkal azonos elbánásban részesüljenek. Ezek a jogok az állampolgárságuktól függnek, és attól, hogy uniós polgárok családtagjaiként milyen jogállással rendelkeznek.

Izland, Liechtenstein és Norvégia

Noha Izland, Liechtenstein és Norvégia nem lépett be az Európai Unióba, állampolgáraik ugyanolyan feltételekkel dolgozhatnak az EU területén, mint az uniós polgárok. Ennek az az oka, hogy mindhárom ország tagja az Európai Gazdasági Térségnek.

Horvátország állampolgárainak liechtensteini munkavállalását átmenetileg korlátozzák.

Liechtenstein kvótákat határoz meg; így korlátozza azoknak a külföldi állampolgároknak a számát, akik a területén tartózkodhatnak és munkát vállalhatnak. A kvótarendszer az EU összes tagországának, valamint Norvégiának és Izlandnak az állampolgáraira is vonatkozik.

Svájc

A személyek szabad mozgásáról szóló EU–Svájc megállapodás értelmében a svájci állampolgárok jogosultak arra, hogy az EU területére költözzenek és ott munkát vállaljanak.

A legtöbb uniós polgárnak nincs szüksége munkavállalási engedélyre ahhoz, hogy Svájcban dolgozhasson. Korlátozások kizárólag a horvát állampolgárokra vonatkozóan vannak érvényben, akiknek továbbra is munkavállalási engedélyt kell kiváltaniuk ahhoz, hogy Svájcban munkát vállaljanak. Tájékozódjon bővebben az uniós polgárok svájci munkavállalásáról.

A török állampolgárok európai uniós munkavállalását teljes mértékben az egyes uniós tagországok nemzeti joga határozza meg.

Az Európai Unió területén törvényesen foglalkoztatott és a helyi munkaerő-nyilvántartásba a szabályoknak megfelelően felvett török munkavállalókat a következő jogok illetik meg:

• egy év törvényes foglalkoztatás elteltével munkavállalási engedélyük megújítható, ha munkáltatójuk továbbra is igényt tart munkájukra;
• három év törvényes foglalkoztatást követően munkahelyet válthatnak, és a szakmájuk területén adódó állásajánlatok bármelyikét elfogadhatják;
• a legálisan foglalkoztatott török munkavállalók négy év elteltével a fizetett foglalkoztatást felkínáló munkaadók bármelyikénél szabadon elhelyezkedhetnek.

Az Európai Unió területen törvényesen foglalkoztatott török állampolgárokat ugyanazok a munkafeltételek illetik meg, mint az adott uniós tagország állampolgárait.

A brexit következtében az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó uniós jog 2020. december 31-től már nem alkalmazandó az Egyesült Királyságban tartózkodó uniós polgárokra és az EU-ban tartózkodó brit állampolgárokra. Az Egyesült Királyság polgárainak az EU-ban való letelepedéshez, munkavállaláshoz vagy tanuláshoz való jogát jelenleg a kilépésről rendelkező megállapodás és/vagy az uniós tagállamok nemzeti előírásai szabályozzák.

Azokat az egyesült királysági állampolgárokat, akik 2021. január 1. előtt jogszerűen tartózkodtak valamely uniós országban, védi a kilépésről rendelkező megállapodás. Abban a tagállamban, ahol ezen időpont előtt éltek, továbbra is nagyjából ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek az életvitel, a munkavállalás, a tanulás és a juttatásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, mint a brexit előtt. Ugyanez vonatkozik azokra az uniós állampolgárokra is, akik 2021. január 1. előtt jogszerűen tartózkodtak az Egyesült Királyságban, és tartózkodási jogállást kaptak az Egyesült Királyság uniós polgárok részére létrehozott letelepedési programja alapján.

Az Európai Unióval megállapodást kötött egyéb országok

Az alábbi országok azon állampolgárait, akik az Európai Unióban törvényesen munkát vállalnak, ugyanolyan munkafeltételek illetik meg, mint az adott EU-tagország saját állampolgárait:

• Algéria, Marokkó, Tunézia,
• Oroszország,
• Albánia, Montenegró, Észak-Macedónia,
• Bosznia-Hercegovina, Koszovó*, Szerbia, Ukrajna,
• Andorra, San Marino,
• az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját alkotó 79 ország.

*Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

Az Európai Unióval megállapodást nem kötött országok

Az Európai Unióval megállapodást nem kötött országok állampolgárainak európai uniós munkavállalása elsősorban a kérdéses tagország jogszabályaitól függ. Kivételt képeznek ezalól az uniós polgárok családtagjai.

A fentiek ellenére az uniós szabályozás kiterjed a nem uniós országok munkavállalóival kapcsolatos alábbi területekre:

• az Európai Unión kívüli országok azon állampolgárai, akik hosszú távú tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező uniós lakosok;
• családegyesítési jog;
• a nem uniós országok kutatóinak beutazása;
• beutazás tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából;
• az EU-n kívüli országokból származó magasan képzett munkavállalók jogai (uniós kékkártya-rendszer);
• egyszerűsített belépési eljárások és a nem uniós országok migráns munkavállalóinak jogai;
• a nem uniós országokból érkező idénymunkásokra vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételek;
• a vállalaton belüli áthelyezés keretében az EU területére érkező nem uniós polgárokra vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételek.