1988 - a Görögország (1981), Spanyolország és Portugália (1986) csatlakozásához való alkalmazkodás jegyében a Strukturális Alapokat egy átfogó kohéziós politikába integrálják, amely a következő alapelveket vezeti be:
a legszegényebb és legkevésbé fejlett régióknak a figyelem középpontjába való állítása
többéves programok kialakítása
a beruházások stratégiai orientációja
a regionális és helyi partnerek bevonása
Költségvetés: 64 milliárd ECU
1994 - 1999
1993 - a Maastrichti Szerződés három új elemet vezet be:
1993 - a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz létrehozása
1994-99 - megkétszerezik a strukturális és kohéziós alapok forrásait, amelyek így az EU költségvetésének egyharmadát teszik ki
1995 - speciális célkitűzést vezetnek be: Finnország és Svédország gyéren lakott területeinek támogatását
Költségvetés: 168 milliárd ECU
2000 - 2006
2000 - a "Lisszaboni Stratégia" az EU prioritásait a növekedés, a munkahelyteremtés és az innováció irányába mozdítja el, a kohéziós politika prioritásai ennek megfelelően módosulnak
2000-04 - az előcsatlakozási eszközök lehetővé teszik a csatlakozásra váró országok számára a támogatáshoz és a tudáshoz való hozzáférést
2004 - újabb tíz ország csatlakozik (ezzel az EU népessége 20 %-kal nő, míg GDP-je csupán 5 %-kal)
Költségvetés: 213 milliárd euró a 15 régi tagállam; 22 milliárd euró az új tagállamok részére (2004-2006)
2007 - 2013
2007: Bulgária és Románia csatlakozása az Európai Unióhoz
2013: Horvátország csatlakozik az Európai Unióhoz
Egyszerűsített szabályok és struktúrák
Az átláthatóságra és a kommunikációra fektetett hangsúly, illetőleg a növekedésre és a munkahelyekre való még fokozottabb összpontosítás a reform kulcsfontosságú elemei
Kulcsfontosságú beruházási területek (a költségvetés 25 %-át a kutatásra és innovációra, 30 %-át pedig a környezeti infrastruktúrára és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányozták elő)
