szerző: Dr. Qasim Chaudhry, a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság alelnöke és a kozmetikai termékekben használt nanoanyagokkal foglalkozó munkacsoport elnöke

Az Európai Bizottság a közelmúltban felkérte tanácsadó bizottságát, a fogyasztók biztonságával foglalkozó független tudományos bizottságot (FBTB), hogy dolgozzon ki véleményt a szilícium-dioxid, a hidratált szilícium-dioxid, valamint a felületmódosított szilícium-dioxidok (pl. SILICA SILYLATE és SILICA DIMETHYL SILYLATE) nanoformáinak biztonságosságáról. A gyártók e nanoanyagokat leöblítendő és nem leöblítendő haj-, bőr-, ajak-, arc- és körömápolási termékek előállításához egyaránt felhasználják.

A Bizottság mindazokban az esetekben tudományos tanácsért fordul az FBTB-hez, amikor felmerül a gyanúja annak, hogy egyes nem élelmiszer jellegű fogyasztási cikkek – a kozmetikai termékeket és összetevőiket is ideértve – veszélyeztetik az emberi egészséget és biztonságot. Az EU a nanoanyagok kozmetikai termékekben történő mindennemű használatát szabályozza, és minden kozmetikai cég köteles hat hónappal azelőtt, hogy nanoanyagot tartalmazó terméket hoz forgalomba, értesítést küldeni erről a Bizottságnak.

A Bizottság kockázatértékelési szakvélemény elkészítésére kérheti fel az FBTB-t, ha értesítést kap egy adott összetevővel kapcsolatban arról, hogy fenntartások merültek fel olyan, egészségre gyakorolt potenciális hatásokkal kapcsolatban, amelyekre vonatkozóan nem készült megfelelő kockázatértékelés. 

A jelen esetben is így járt el a Bizottság: összesen 172 bejelentés érkezett be hozzá olyan termékekről, amelyek az említett négy szilícium-dioxid-vegyületből egyet vagy többet is tartalmaztak nanoformában. 

Megbízatásával összhangban az FBTB megvizsgálta a cégek által benyújtott adatokat, és áttekintette a terület szakértőinek irányításával készült, angol nyelvű tudományos tanulmányokat. E mélyreható vizsgálat eredményeképpen a fogyasztók biztonságával foglalkozó független tudományos bizottság az interneten 2015 márciusában közzétett véleményében megállapította, hogy nincs arra vonatkozó bizonyíték, miszerint a szilícium-dioxid nanoformában behatol a bőrbe, vagy mérgező. Ugyanennyire fontos azonban, hogy az FBTB a véleményben azt a következtetést is levonta, miszerint nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy megbízhatóan ki lehessen zárni ennek a lehetőségét.  

Több nanospecifikus adatra van szükségünk, főleg a kozmetikai termékekben használni kívánt, különböző típusú szilícium-dioxid nanoanyagok bőrbehatoló képességéről (különösen megvágott vagy sérült bőr esetében), valamint potenciális szisztémás toxicitásáról ahhoz, hogy ezeket a termékeket biztonságosnak, vagy épp ellenkezőleg, veszélyesnek lehessen tekinteni. 

Emellett bizonyos vizsgálatok potenciális genotoxikus hatásokat mutattak ki a szilícium-dioxid nanoanyagok kozmetikai termékekben nem használt egyik fajtája esetében, ezért további kutatásokat kell végezni, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy a szilícium-dioxid nanoanyagok kozmetikumok gyártásához használt fajtái ugyanilyen hatást fejtenek ki a sejtekbe jutva.

Az Európai Bizottság biztosítja a fogyasztókat arról, hogy éberen őrködik egészségük felett, és lépést tart a fogyasztói termékekben előforduló kémiai összetevők és nanoanyagok használatával kapcsolatos legújabb fejleményekkel. Ha új bizonyítékok állnak rendelkezésre, az FBTB ismételten megvizsgálja a nanoformában felhasznált szilícium-dioxid-vegyületek biztonságosságát, és véleményt tesz közzé a témában.

http://ec.europa.eu/dgs/health_food-safety/dyna/enews/enews.cfm?al_id=1594

Az Európai Bizottság felkérte az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságát (ÚÚAKTB), hogy a közelmúltban napvilágot látott információkra tekintettel aktualizálja az elektromágneses expozícióról kiadott korábbi véleményeit.

Az elektromágneses mezőkkel kapcsolatos kérdések nemcsak érdeklik, de közvetlenül is érintik az embereket, mivel életmódunktól, lakóhelyünktől és munkahelyünktől függően kisebb vagy nagyobb mértékben és különböző frekvenciákon ugyan, de mindnyájan ki vagyunk téve a hatásuknak. A frekvenciák a rendkívül alacsonytól (például elektromos távvezetékek és transzformátorok) a közepesen át (indukciós főzőlapok és egyéb háztartási készülékek) a rádiófrekvencia-tartományig (mobiltelefonok és egyéb készülékek) terjednek. 

A szakértők kritikai felülvizsgálatnak vetették alá az elektromágneses expozíció egészségre gyakorolt hatásának témájában az ÚÚAKTB legutóbbi, 2009-es véleménye óta megjelent legfontosabb tudományos tanulmányokat, és észrevételeket fűztek hozzájuk a tudományos bizottság új, „Az elektromágneses expozíció lehetséges élettani hatásai” című, 2015. január 27-én közzétett véleményében. A tudományos szakirodalom elemzése során a szakértők a 2009 óta megjelent tanulmányok közül több mint 700-at vettek górcső alá. Megállapításaik általában véve megnyugtatóak: a tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy nem észlelhetők nyilvánvaló egészségkárosító hatások, ha az expozíció mértéke az uniós jogszabályokban javasolt szint alatt marad.

A közepes frekvenciatartományban azonban lényeges expozíciós forrást jelentenek az elmúlt években népszerűvé vált indukciós főzőlapok. Ezek a berendezések olyan mágneses mezőt gerjeszthetnek, amelynek esetében az expozíció mértéke meghaladhatja az expozíciós iránymutatásokban meghatározott referenciaszintet.

A rádiófrekvencia-tartományok és a rák kockázata közötti összefüggést illetően a vélemény megállapítja, hogy az agydaganat (glióma) fokozott veszélyét alátámasztó bizonyítékok meggyengültek, a füldaganat (hallóideg-daganat) kialakulásával való összefüggés lehetőségét viszont alaposabban meg kell vizsgálni. A gyermekkori rákos megbetegedések és a műsorszóró adóállomásokból eredő expozíció közötti kapcsolatra irányuló vizsgálatok szerint a kettő között nincs összefüggés.

Néhány epidemiológiai vizsgálat arra utaló jeleket talált, hogy a rendkívül alacsony frekvenciájú mezőknek való expozíció hatására megnő a gyermekkori leukémia kockázata. Ilyen irányú mechanizmusokat azonban nem sikerült azonosítani, és a kísérleti vizsgálatok sem támasztották alá ezeket a megállapításokat. Erre, és az epidemiológiai vizsgálatok hiányosságaira való tekintettel nem állítható fel ok-okozati összefüggés.

Az új vizsgálatok során nem mutattak ki olyan hatást, mely károsítaná a reprodukciós egészséget, és egyéb, az elektromágneses expozícióval összefüggő tünetet sem találtak. A közelmúltban végzett vizsgálatok nem igazolták azt a korábbi feltételezést sem, hogy összefüggés van az elektromágneses expozíció és az Alzheimer-kór kockázatának megnövekedése között.

Mindazonáltal még mindig nem sikerült minden aggályt eloszlatni, különösen a több forrásból összeadódó expozíció hatásait illetően.  Az ÚÚAKTB kiemelt kutatási ajánlásokat és módszertani iránymutatást dolgozott ki a kísérleti tervre és a minimumkövetelményekre vonatkozóan azért, hogy az adatok jó minőségűek legyenek, és fel lehessen őket használni kockázatértékeléshez. Az ajánlások az iránymutatással együtt a véleményben is megtalálhatók.

http://ec.europa.eu/dgs/health_food-safety/dyna/enews/enews.cfm?al_id=1581

A biszfenol-A nevű anyagot lágyítószerként használják abból a célból, hogy egyes műanyagtermékek hajlékonyságát fokozzák. Az emberek gyakran, elsősorban élelmiszer-csomagolóanyagokon keresztül érintkeznek a biszfenol-A vegyülettel. Ennek az expozíciónak a mértékéről és lehetséges hatásairól széles körben vita folyik a tudományos közösségben.

A biszfenol-A vegyületet orvostechnikai eszközök, például katéterek és implantátumok, valamint egyes fogászati eszközök gyártásához is felhasználják, az Európai Bizottság pedig felkérte az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságát (ÚÚAKTB), hogy vizsgálja meg az ilyen jellegű felhasználással járó estleges élettani kockázatokat.

A szakértők úgy ítélik meg, hogy a legtöbb ilyen felhasználási területen, ideértve a fogászatot is, a biszfenol-A-expozíció nem olyan mértékű, hogy káros hatásokat idézzen elő, mivel nem haladja meg a testtömeg-kilogrammonkénti 4 μg tolerálható napi beviteli határértéket. Ezenfelül az orvostechnikai eszközök esetében a biszfenol-A-expozíció rendszerint rövid ideig tart, míg a tolerálható napi bevitelre vonatkozó határérték egész életen át tartó, folyamatos, mindennapos kitettségre vonatkozik.

Becslések szerint a legnagyobb mértékű biszfenol-A-expozíció huzamosabb idejű egészségügyi eljárások során, különösen az intenzív osztályon kezelt újszülötteknél, a hosszadalmas egészségügyi eljáráson áteső csecsemőknél és a dialízisre szoruló betegnél fordul elő. Az ÚÚAKTB a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az említett esetekben fennállhat a veszélye annak, hogy a biszfenol-A káros hatásokat idéz elő, mivel az expozíció mértéke meghaladja a referenciaértéket, és az expozíciónak kitett személyek kiemelten veszélyeztetett csoportot alkotnak.  

Ugyanakkor az orvostechnikai eszközök használatából eredő előnyöket is figyelembe kell venni, hiszen adott esetben például koraszülött csecsemők túlélése múlhat ezeknek az eszközöknek az alkalmazásán. Annak mérlegelésekor, hogy ezekben a termékekben lehet-e más anyaggal helyettesíteni a biszfenol-A vegyületet, figyelembe kell venni, mennyire hatékonyak a kérdéses eszközök az orvosi kezelés szempontjából, illetve hogy milyen toxikológiai profillal rendelkeznek a helyettesítésre szolgáló anyagok, feltéve hogy rendelkezésre áll ez az információ.

http://ec.europa.eu/dgs/health_food-safety/dyna/enews/enews.cfm?al_id=1580

Miután felkérést kapott az Európai Bizottságtól a fogászati amalgámról szóló vélemény aktualizálására, az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok független tudományos bizottsága (ÚÚAKTB) nemrég közzétette „A fogászati amalgám és az alternatív fogászati tömőanyagok betegekre és felhasználókra jelentett biztonságossága” című véleményét.

A fogászati amalgám „ezüst” tömőanyag, elemi higany és más fémek ötvözete, és felmerült a gyanú, hogy a belőle felszabaduló higanygőz veszélyes lehet az egészségre.

Ezt a gyanút azonban a tudományos vizsgálatok mindezidáig nem erősítették meg. A jelenleg rendelkezésre álló tudományos adatokat megvizsgálva az ÚÚAKTB megállapította, hogy szokványos felhasználás esetén sem a fogászati amalgám nem ártalmas, sem más, alternatív anyagok nem károsak a lakosság egészségére.

Az újonnan készülő tömések esetében továbbra is járható utat jelenthet az alternatív tömőanyagok használata, a fogászati amalgámmal készült töméseket azonban csak akkor javasolt más anyaggal lecserélni, ha az amalgám allergiás reakciót vált ki a betegnél, az amalgámtömés eltávolítása esetén ugyanis magasabb a higanyexpozíció szintje, mint amikor a tömés a fogban marad. 

A tömőanyag kiválasztásakor a betegeknek és a fogorvosoknak több szempontot is mérlegelniük kell, így például azt, hogy a tömés tej- vagy maradandó fogba kerül-e, melyik fogat kell tömni, és hogy a beteg allergiás-e a higanyra vagy a tömőanyag egyéb összetevőire.  Ahogy más orvosi beavatkozás vagy gyógyszeres kezelés során, úgy a fogászati tömőanyagok használatának mérlegelésekor is körültekintően kell eljárni várandós nők esetében.

http://ec.europa.eu/dgs/health_food-safety/dyna/enews/enews.cfm?al_id=1591

Egyes, közelmúltban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az ivóvízzel a szervezetbe jutó króm(VI) különböző rákbetegségek kialakulását idézheti elő a kísérleti állatok emésztőrendszerében. Jelenleg nem zárható ki, hogy a króm(VI) szájon át történő bevitel esetén az emberben is rákot okozhat. Ez a króm(VI) gyakorlatilag biztonságosnak tekinthető dózisának csökkentését tette szükségessé. Sok feldolgozóipari termék, köztük egyes gyermekjátékok is tartalmaznak króm(VI)-ot. A játékok biztonságáról szóló uniós irányelv szigorú határértékeket állapít meg arra vonatkozóan, hogy legfeljebb mennyi vegyi anyag kerülhet át a játékról a gyermek szervezetébe. Ezek az úgynevezett kioldódási határértékek, amelyek az Európai Unióban értékesített összes játékra vonatkoznak. 

Az Európai Bizottság felkérte az egészségügyi és környezeti kockázatok független tudományos bizottságát (EKKTB), hogy vizsgálja meg az e témakörben készült legfrissebb tanulmányokat, és készítsen véleményt a króm(VI)-tartalmú gyermekjátékokról. Következtetéseiben az EKKTB arra a megállapításra jutott, hogy a króm(VI) gyermekjátékokból történő kioldódására vonatkozó jelenlegi határértékeket a nemrég csökkentett, gyakorlatilag biztonságosnak tekinthető dózishoz igazodva felül kell vizsgálni. Mi több, az egyéb forrásokból, például az ivóvízzel és a környezetből a szervezetbe jutó króm(VI) figyelembevétele érdekében az EKKTB azt javasolja, hogy az ezen felüli, gyermekjátékokból eredő króm(VI)-expozíciót a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni a rendelkezésre álló legjobb technológiák használatával.

http://ec.europa.eu/dgs/health_food-safety/dyna/enews/enews.cfm?al_id=1566