Magyar
Nyelvválasztás
Lemaître úr, a Panorama magazinnak adott egy évvel ezelőtti interjújában sokat beszélgettünk a Covid19-világjárványról és arról, hogy a kohéziós politika volt az egyik első európai eszköz, amely reagált a válságra, elősegítve ezzel a válságból való kilábalást. Beszámolna arról, milyen előrelépések történtek azóta?
A kohéziós politika valóban élen járt az európai válaszadásban: lehetővé tettük a tagállamok számára, hogy igénybe vegyenek közel 23 milliárd € összegben fel nem használt kohéziós politikai forrásokat – ebből 13 milliárd €-t már az első hat hónap során rendelkezésükre bocsátottunk. Ezt a vésztartalékot arra használták, hogy beszerezzenek létfontosságú orvostechnikai berendezéseket, mentőövet dobjanak a vállalkozásoknak a lezárások alatt, és valamennyi alapjövedelmet biztosítsanak azoknak, akiket a legsúlyosabban érintett a válság. E CRII és CRII+ jogszabálycsomag által lehetővé tett rövid távú segítségnyújtás nélkül, amelyet sikerült rendkívül gyorsan eljuttatnunk az érintetteknek, jóval pusztítóbb következményekkel szembesültek volna polgáraink és gazdaságaink. Ezt követte a REACT-EU (a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatás), az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz égisze alatt létrehozott egyik legjelentősebb program, amely 50,6 milliárd euró új és kiegészítő pénzügyi támogatást bocsátott rendelkezésre. A REACT-EU átvette a stafétabotot, és kibővítette a válságkezelési és -elhárítási intézkedések körét, és ezzel egyúttal áttért a hosszú távú helyreállításra azáltal, hogy olyan projekteknek nyújtott támogatást, amelyek amellett, hogy kezelik a válság következményeit, beruháznak a gazdaság zöld, digitális és reziliens helyreállításához hozzájáruló tevékenységekbe. Most pedig a CARE-csomag – európai menekültekre irányuló kohéziós fellépés – különböző elemeire összpontosítunk, amelyek lehetővé teszik, hogy gyorsan reagáljunk az Ukrajna elleni orosz invázió következményeire, és széles körű megoldást nyújtanak a Covid19-világjárvány továbbra is tapasztalható hatásainak kezelésére.
Ez át is vezet bennünket a következő kérdésre: az év elején, amikor kontinensünk lassan túljutott a világjárvány tetőpontján, kirobbant az ukrajnai háború. Beszélne nekünk részletesebben az imént említett CARE-csomagról?
Több millió ukrán állampolgár menekült el hazájából az orosz invázió elől az Európai Unió biztonságos területére. Annak érdekében, hogy segítsen a tagállamoknak és a régióknak a menekültek ellátásában, a Bizottság két javaslatot terjesztett elő, amelyeket áprilisban rekordsebességgel el is fogadtak – az egyik javaslat a CARE létrehozására, a másik pedig a REACT-EU által folyósított előfinanszírozási összeg növelésére irányult (ez utóbbit nem hivatalosan CARE 2-nek nevezzük). A CARE célirányosan módosítja a kohéziós politika számára létrehozott 2014 és 2020 közötti jogi keretrendszert és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról (FEDA) szóló rendeletet. A CARE infrastruktúra, felszerelések, termékek és az egészségügy tekintetében megvalósuló beruházásokat finanszírozhat, míg az általa nyújtott támogatás kiterjeszthető az orosz agresszió következtében az EU-ba érkező minden személyre, menekültügyi státuszuktól függetlenül. Mind ez idáig közel tízmillióan érkeztek az Európai Unióba lengyel, szlovák, magyar és román határátkelőhelyeken keresztül. A tagállamok először nemzeti költségvetésükből finanszírozták a befogadási intézkedéseket, például az érkezők elszállásolását, az alapvető élelmiszerek és használati cikkek biztosítását, a pénzügyi segítségnyújtást, az orvosi és egészségügyi ellátást, a szállításukat, a foglalkoztatásukat, a számukra nyújtott szociális és jogsegélyt, a befogadó családoknak biztosított juttatásokat, az oktatásukat és még sorolhatnánk. Hadd emlékeztessek arra, hogy a CARE-javaslatok nyomán a február 24. után foganatosított befogadási intézkedések jogosulttá váltak a Bizottság által folyósított visszamenőleges költségtérítésre. Az orosz agresszió szélesebb körben jelentkező gazdasági hatása azonban súlyosabbnak bizonyult, mint amire az első CARE-csomag előkészítése során számítottunk. Számos érdekelt aggodalmát fejezte ki a 2014 és 2020 közötti kohéziós politika által támogatott beruházások végrehajtása során tapasztalt konkrét nehézségek miatt; a beruházások végrehajtását ugyanis súlyosan hátráltatta az alapanyag- és munkaerőhiány. Ezekre az aggodalmakra reagálva sürgősen elfogadtunk egy javaslatot a FAST (területeknek nyújtott rugalmas támogatás) – CARE rendszer létrehozására. A javaslat magában foglal egy újabb rugalmas intézkedéscsomagot, amelynek célja a 2014 és 2020 közötti beruházási ciklus sikeres lezárása és a tagállamok költségvetésére nehezedő teher csökkentése azáltal, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó, közös rendelkezésekről szóló rendeletben célirányosan növeli az előfinanszírozási és a társfinanszírozási arányokat.
A menekülő ukránoknak nyújtott azonnali segítség mellett azt látjuk, hogy a háború hatásai – például az egyre növekvő energiaválság – begyűrűznek minden uniós állampolgár hétköznapjaiba. Tudna konkrét példákkal szolgálni e különösen nehéz területet érintő kohéziós politikai támogatásra?
Ukrajna orosz invázióját követően a Bizottság május 8-án „REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért” címmel közleményt fogadott el. Tíz nappal később a közleményt konkrét intézkedésekkel egészítették ki. Ezek az intézkedések azt hivatottak biztosítani, hogy Európa már jóval 2030 előtt függetlenné váljon az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól. Miután jelenleg Oroszország biztosítja az EU teljes gázfelhasználásának több mint 40%-át, olajbehozatalának 27%-át és szénbehozatalának 46%-át, minden korábbinál sürgetőbbé és egyértelműbbé vált a tiszta energiára történő gyors átállás. Most minden eddiginél fontosabb, hogy kiemelt prioritásként kezeljük az energiatakarékosságot a kohéziós politika által finanszírozott beruházásokon keresztül megvalósuló tevékenységekben, hogy segítsünk a tagállamoknak és a régióknak felszámolni az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségüket.
Terveink között szerepel, hogy az év végéig elfogadunk egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust az egyszerűsített költségelszámolási módszerekről. Ez az energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra irányuló jogszabály lehetővé fogja tenni a hatóságok számára, hogy gyorsabban folyósítsák az e téren tett beruházások után járó visszatérítéseket. A tagállamokkal és a régiókkal karöltve dolgozunk a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló programokon, hogy a korábbi beruházásokra építve még tisztábbá, biztonságosabbá és megfizethetőbbé tegyük az uniós energiarendszert. A kohéziós politika kulcsfontosságú szerepet tölt be a megújuló energiaforrásokat hasznosító új technológiákba eszközölt beruházások ösztönzésében. Ugyanakkor még ennél is több érhető el például azáltal, hogy támogatja az óceánenergiát érintő további beruházásokat, valamint a kiforrott megújuló energiaforrásokra, úgy mint a napenergiára, a szárazföldi szélerőművekre, a biometán és a megújuló energiaforrásokon alapuló hidrogén előállítására és ezek tárolására irányuló innovációt.
Fejlesztenünk kell az Európai Unió egészét behálózó értékláncokat, és a meglévőket a létfontosságú ágazatokban – hidrogén, akkumulátor, napenergia és kék megújuló energiaforrások – meg kell erősítenünk. Az ipari és az energetikai átállások kihívás elé állítanak bennünket, ugyanakkor végtelen lehetőségeket rejtenek, és kéz a kézben kell haladniuk. E téren számos értékes tervet láttunk a 2021–27-es programokban, nem utolsósorban a hidrogén vonatkozásában. Ugyanakkor van lehetőség további fellépések támogatására, ezért arra bátorítok minden hatóságot és érdekeltet, hogy használják ki jobban a rendelkezésre álló támogatást, amellyel finanszírozhatók az intelligens szakosodási stratégiákra és az interregionális innovatív eszközökre irányuló intézkedések is.
Emellett hangsúlyt kell helyeznünk az emberekre és az irányításra, különösen a közigazgatásban és a magánszektorban rendelkezésre álló, a szükséges projektek kidolgozását és végrehajtását lehetővé tévő teljesítőképesség és szakértelem tekintetében. A REPowerEU-csomagban javaslatot tettünk egy konkrét technikai segítségnyújtási eszköz létrehozására a regionális és helyi energiaügynökségek számára. Örömmel dolgoznánk együtt az e téren tapasztalattal rendelkező irányító hatóságokkal, valamint az energiaügynökségekben rejlő lehetőségek további feltárása és fejlesztése iránt érdeklődő felekkel.
Hogy konkrét példákkal is szolgáljak: a nyár folyamán több kezdeményezést és pénzügyi eszközt indítottunk útnak, amelyek minden fronton konkrét támogatást nyújtanak az energiaválság leküzdéséhez. Az innovatív városfejlesztési tevékenységek program keretében – amelyben nagyvárosok tesztelnek városi kihívások kezelésére szolgáló új és nem próbált megoldásokat – rendkívül innovatív projektek születtek az energetikai átállás és az energiaszegénység terén. Ezek a Göteborgban, Párizsban és Viladecansban (Barcelona) zajló projektek elősegítik a szokások megváltoztatását, a közösségi megközelítések alkalmazását, valamint az olyan karbonszegény technológiák elterjedését, mint az épületek és a lakónegyedek fűtésére és hűtésére szolgáló természetalapú megoldások. Az innovatív városfejlesztési tevékenységekben részt vevő több nagyvárosról is elmondható, hogy egyike azon 100 városnak, amelyek elkötelezték magukat a „klímasemleges és intelligens városok” küldetés mellett. Ezenkívül bevezettük a REGIO és az Európai Beruházási Bank által kidolgozott pénzügyi iránytű modellt, amely vissza nem térítendő támogatások és pénzügyi eszközök vonzó kombinációjával kívánja előmozdítani az energiahatékonyság ügyét. A modell ösztönözni fogja az átfogóbb felújításokat, ugyanakkor megfizethetőbbé teszi az energiahatékony megoldásokat az energiaszegénységtől sújtott alacsony jövedelmű háztartások számára.
A háború és a világjárványt követő helyreállítás által előidézett inflációs hatás fényében mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy enyhítse a különböző ágazatokban tapasztalható áremelkedés hatását a kohéziós politika által finanszírozott projektekben?
Pontosan látjuk, milyen nehézségek elé állítja a tagállamokat a magas infláció a kohéziós politika által finanszírozott projektekben, különösen az építőiparban. A Bizottság iránymutatásokat adott ki arról, hogyan kezelhetők a felszökő energiaárak, a beszerzési nehézségek és a nagyprojektek támogatható költségei. A változó körülményekre tekintettel a helyi hatóságok módosíthatják a kedvezményezettekkel kötött támogatási megállapodásokban szereplő támogatási összegeket (nagyprojektek esetén is), amennyiben betartják a vonatkozó uniós és nemzeti szabályokat. Az azonban a tagállamok és az ajánlatkérő szervek feladata, hogy eseti alapon felülvizsgálják a támogatási megállapodásokat és a teljesítés alatt álló szerződéseket.
Alapvető változást hozhat, hogy az általunk javasolt FAST CARE rendszer jelentősen megkönnyítené a 2014–2020-as programok keretében indított projektek 2021–2027-es időszakban történő folytatását és lezárását. Ezáltal lehetővé válna a projektek számára, hogy figyelembe vegyék az áruhiányból és az áremelkedésből fakadó késedelmeket.
Beköszöntött az ősz: véleménye szerint az elkövetkező hónapokban melyek lesznek a regionális és városfejlesztési politikák elsődleges prioritásai?
Elsőként ismét a FAST CARE rendszert említeném, amelyet várhatóan októberben fognak elfogadni a társjogalkotók. Minél hamarabb elfogadják a csomagot, annál gyorsabban jutnak a tagállamok ahhoz a plusz rugalmassághoz és támogatáshoz, amellyel szembenézhetnek a kialakult nehéz helyzettel. Hasonlóan fontos, hogy lezáruljon az összes 2021–2027-es időszakra szóló partnerségi megállapodás és program elfogadási folyamata. Ez idáig 19 tagállammal kötött 19 partnerségi megállapodást fogadtunk el, amelyek összértéke mintegy 330 milliárd €, és amelyek a következő években hozzájárulnak majd egy zöld, digitális, szociális és jobban összekapcsolt Európa megteremtéséhez. Szintén elfogadtunk körülbelül 100 finanszírozási programot, ami jelentős mérföldkő – de még hátra van 290. 2022 végéig el kell fogadni minden programot, különben elvész a 2022. évi előirányzat. Éjt nappallá téve azon dolgozunk az irányító hatóságokkal, hogy még az év vége átszakítsuk a célszalagot.
Emellett készülőben vannak más fontos szakpolitikai kezdeményezések is: hamarosan közzéteszünk egy közleményt a tehetségek elvándorlásával küzdő régiók helyzetének javításáról. Kidolgozás alatt áll az első regionális kitekintés is. Elindulásukat követően az évente megjelenő kitekintések átfogó képet nyújtanak majd arról, hogy milyen szintű az uniós kohézió az egyes régiókban. Az éves kitekintések biztosítani fogják, hogy a változó és kiszámíthatatlan körülmények közepette is folyamatos politikai figyelmet kapjanak a kohéziót érintő kihívások, mert ez a figyelem ez idáig csak a kohéziós jelentések kiadásának éveire korlátozódott.
Végezetül pedig annak is eljött az ideje, hogy felkészüljünk a jövőre, ezért Elisa Ferreira biztos irányítása alatt kialakulóban van egy vitacsoport, amely azt a feladatot kapja, hogy ráirányítsa figyelmünket a kohéziós politika 2027 után várható fő kihívásaira.