A 2008. és 2011. évi kettős mélypontú recesszió után ismét növekedésnek indult az uniós gazdaság. A válság szinte mindegyik tagállamra súlyos csapást mért. Hatására a tagállamok között az egy főre jutó GDP-ben tapasztalható egyenlőtlenségek tartós csökkenése is megtorpant. A gazdasági fellendülés beköszöntével azonban újra szűkülni kezdtek ezek az egyenlőtlenségek annak köszönhetően, hogy mindenhol növekedésnek indult a gazdaság, ráadásul az alacsonyabb egy főre jutó GDP-jű országokban másokhoz képest nagyobb ütemben.
Az egyenlőtlenségek csökkenésének első jelei a régiók szintjén is megmutatkoznak az egész Európai Unióban. 2008-tól kezdve az egy főre jutó GDP mellett a foglalkoztatási és a munkanélküliségi rátában megfigyelhető regionális egyenlőtlenségek is elmélyültek. A foglalkoztatásbeli egyenlőtlenségek 2014-ben kezdtek újra csökkenni, amit 2015-ben az egy főre jutó GDP-ben mutatkozó egyenlőtlenségek mérséklődése követett. Ennek ellenére az egy főre jutó GDP és a foglalkoztatási ráta sok régióban még a válság előtti szintet sem éri el.
Számos olyan, kevésbé fejlett régió van, ahol az egy főre jutó GDP a gyorsabb ütemű termelékenységnövekedésnek köszönhetően 2000 és 2015 között megközelítette az uniós átlagot, a foglalkoztatottság azonban itt is visszaesett. A feldolgozóipar ezekben a régiókban többnyire jól teljesített, ami elősegítette, hogy az itteni vállalkozások a belső piacon és világszinten egyaránt versenyképesek legyenek. Amennyiben ezek a régiók továbbra is közelíteni szeretnének az uniós szinthez, akkor feljebb kell lépniük az értékláncban, vagyis magasabb szintű képzettséget, fejlettebb technológiát és fokozott innovációt igénylő tevékenységekre kell áttérniük, különösen abban az esetben, ha nem tudnak lépést tartani a globalizációval és a technológiai fejlődéssel, ami gazdasági teljesítményük gyors romlásához vezethet.