szerző: John F. Ryan, megbízott igazgató, Európai Bizottság, Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság, Közegészségügyi Igazgatóság, osztályvezető, Válságkezelés és Egészségügyi Felkészültség osztály

Az Európai Parlament és a Tanács két éve fogadta el a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló 1082/2013/EU határozatot, amelynek végrehajtásáról először 2015 novemberéig, majd azt követően háromévente jelentést kell készíteni számukra. 

A 2015. december 7-én elfogadott első jelentés erősségeket és gyengeségeket egyaránt feltárt. Ugyanakkor összességében azt állapította meg, hogy a határozat végrehajtása „előmozdította az egészségbiztonságot az Európai Unióban, és javította az uniós polgárok védelmét a fertőző betegségekkel, illetve egyéb biológiai, vegyi és környezeti eseményekkel szemben”. 

A határozat előírja, hogy a tagállamok rendszeresen készítsenek jelentést felkészültségükről. Ez javítja az uniós szintű koordinációt és a kockázatkezelés összehangolását.

A határozat emellett a kockázatértékelésről és a fertőző betegségektől eltérő, határokon átterjedő egészségügyi veszélyek kezeléséről is rendelkezik, elősegíti az egészségügyi ellenintézkedésekhez kapcsolódó közös beszerzések továbbfejlesztését és végrehajtását, és határozott jogi felhatalmazást ad az Egészségügyi Biztonsági Bizottságnak.

Az ilyen jellegű előrelépés azonban néha csak akkor valósítható meg, ha levonjuk a korábbi nehéz helyzetek tanulságait. Az egészségügyi ellenintézkedések és oltóanyagok biztosításáról szóló közös beszerzési megállapodás például a 2005–2006-os H5N1 madárinfluenza-járvány idején kialakult vakcinahiányra vezethető vissza.  2016. február 15-én kezdi meg működését az Európai Orvosi Hadtest (European Medical Corps), amelynek felállításában meghatározó szerepet játszott, hogy az ebolajárvány elleni küzdelem során nehézségekbe ütköztünk az egészségügyi szakembereknek az érintett országokba való eljuttatását illetően.

Folyamatosan merülnek fel azonban új és még újabb kihívások: némelyek teljesen váratlanul jelentkeznek, míg mások lassabban sejlenek elő. Jó példa erre a jelenlegi Zika-járvány is. Az antimikrobiális rezisztencia, melynek jelentőségével ugyancsak évek óta tisztában vagyunk, az egyik legnagyobb veszélyforrást jelenti a közegészségügyben.  Jelenleg az antimikrobiális rezisztencia elleni ötéves bizottsági cselekvési terv végrehajtásának utolsó évében járunk, és az elért eredmények ellenére még mindig sok a tennivalónk ezen a téren.

A Bizottság ezért működött közre társszervezőként az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó klinikai vizsgálati hálózatokról 2016. január 22-én első ízben megtartott transzatlanti műhelytalálkozó megrendezésében, és ezért üdvözölte a holland elnökség által az antimikrobiális rezisztencia témájában szervezett 2016. február 9–10-i miniszteri konferenciát.

A Bizottság eközben azt elemzi, milyen stratégiát folytasson a következő években az antimikrobiális rezisztencia terén. Stratégiája ki fogja egészíteni az Egészségügyi Világszervezet globális cselekvési tervét.

Az 1082/2013/EU határozat végrehajtásáról szóló következő jelentés 2018 végén esedékes.  A jelentés tükrözni fogja, mennyire volt eredményes az antimikrobiális rezisztencia és más, határokon átterjedő egészségügyi veszélyek elleni küzdelmünk, ami nagyban függ majd attól, hogy sikerül-e kellőképpen megerősítenünk az e fenyegetésekkel szembeni felkészültséget és válaszintézkedéseket nemcsak uniós, de nemzetközi szinten is.