Küldje el az oldalt ismerősének!
RSS
google +
Nyomtatóbarát változat

Szerző: Theo Vermeire osztályvezető, Holland Állami Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet, foglalkozás-egészségügyi és közlekedésbiztonsági központ, az anyagok és a termékek biztonságossága, nanotechnológiai osztály

Szerző: Theo Vermeire osztályvezető, Holland Állami Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet, foglalkozás-egészségügyi és közlekedésbiztonsági központ, az anyagok és a termékek biztonságossága, nanotechnológiai osztály

Az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága, az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága, valamint a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság véleménye a szintetikus biológiáról

A szintetikus biológiának köszönhetően már eddig is olyan fontos termékek kerültek forgalomba, mint az élesztősejtekben szintetizált artemizinin és a cukrokból előállított, biológiailag lebontható műanyagok. Ez a tudományterület ugyanakkor további jelentős felfedezéseket tartogat a gyógyászat, az anyagtudományok, a vegyészet, az élelmiszeripar, a táplálkozástan, az energetika, a fenntarthatóság, a hulladékkezelés és a biztonság terén. Mindazonáltal sok új és kialakulóban lévő technológiához hasonlóan a szintetikus biológia is megosztja a tudományos világot, ami parázs vitákhoz vezet a társadalmi előnyöket vagy éppen kockázatokat illetően.

2014. október 6. és 17. között került sor az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye részes feleinek 12. konferenciájára Dél-Koreában, Pjongcsang városában. Ennek keretében, a szintetikus biológiáról tartott rendkívüli ülésen a felek hangsúlyozták: „elővigyázatosan kell eljárni, mert a szintetikus biológia által létrehozott szervezetek, alkotóelemek és termékek miatt fennáll a veszélye, hogy megszűnik vagy jelentősen csökken a biológiai sokféleség”. A konferencián arra kérték a részt vevő feleket, hogy a szintetikus biológiai technikákon alapuló szervezeteket csak megfelelő kockázatértékelések után próbálják ki a gyakorlatban. Az Európai Unió számára rendkívül fontos cél teljesült ezzel az ajánlással, amely megfelelő egyensúlyt teremt a szintetikus biológiában rejlő lehetőségek kiaknázása és az ezzel kapcsolatos elővigyázatosság szükségessége között. Az EU köztes álláspontot képviselt, és fontos tudományos munkával járult hozzá a meghatározások kidolgozásához azáltal, hogy tudományos bizottságai – az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága, az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága és a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság – közös előzetes véleményt adtak ki.

A tudományos bizottságok a 2014. szeptember 26-án elfogadott első véleményükben választ adtak az Európai Bizottság által feltett, a szintetikus biológia hatókörével és meghatározásával kapcsolatos kérdésekre. 2014. december végén az Európai Bizottság tudományos bizottságai közzétették második véleményük tervezetét, amelyben azt taglalják, hogy a jelenleg rendelkezésre álló kockázatértékelési módszerek alkalmazhatók-e a szintetikus biológia esetében. 2015 elején jelenik meg a harmadik vélemény, amely a kockázatértékeléssel kapcsolatos kutatási prioritásokkal foglalkozik majd. Ez a három vélemény – amelyet különféle tudományterületeket képviselő húsz európai és egyesült államokbeli szakértőből álló munkacsoport dolgozott ki – jelentősen hozzájárul majd a szintetikus biológiával kapcsolatos európai és nemzetközi szakpolitika kialakításához. Bár a szintetikus biológiát érintő biztonsági kérdések meglehetősen fontosak, a munkacsoport megbízatása kizárólag a biztonságosság vizsgálatára terjed ki, így a biztonsággal kapcsolatos kérdésekre egyik vélemény sem ad választ.

Az első vélemény képezi az utána következő két vélemény alapját azzal, hogy áttekintést nyújt a szintetikus biológia főbb tudományos fejleményeiről, fogalmairól, eszközeiről és kutatási területeiről. Emellett az Európai Unióban és más térségekben, köztük az USA-ban, Kanadában, Dél-Amerikában és Kínában, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetében felmerülő idevágó szabályozási szempontokat is összefoglalja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a szintetikus biológia jelenleg a 2001/18/EK és a 2009/41/EK irányelv szerinti genetikai módosítás tárgykörébe tartozik, és ez belátható időn belül nem változik. A fogalommeghatározás szerint „a szintetikus biológia a természettudományok, a technológia és a műszaki tudományok alkalmazása genetikai anyagok élő szervezetekben való tervezésének, előállításának, illetve módosításának lehetővé tétele és felgyorsítása érdekében”. A vélemény úgynevezett operatív meghatározást javasol a szintetikus biológia terén jelenleg rendelkezésre álló tudás- és ismeretanyag alapján. Megállapítást nyert, hogy a genetikai módosítás és a szintetikus biológia közötti kapcsolatot nehéz pontosan meghatározni számszerűsíthető és jelenleg mérhető belefoglalási és kizárási feltételek alapján. Ezért a munkacsoport a fogalommeghatározás mellett konkrét kritériumokat is javasolt, amelyek alapján a szintetikus biológia magában foglal minden olyan szervezetet, rendszert, anyagot, terméket vagy alkalmazási módot, amely élő szervezet genetikai anyagának beépítéséből, összeállításából vagy módosításából ered.

Ennek a meghatározásnak az az előnye, hogy nem zárja ki az elmúlt 40 évben a genetikai módosítással kapcsolatos munka során kidolgozott, nagyszámú releváns kockázatértékelési és biztonságossági iránymutatás alkalmazását.  Ugyanakkor a meghatározás tekintettel van arra, hogy a géntechnológiák gyorsan fejlődnek, és tartalmaz egy apró, de lényeges elemet is, amely alátámasztja a kockázatértékelési módszerek folyamatos aktualizálásának szükségességét, amivel a második vélemény foglalkozik majd. A fogalommeghatározás azonban jelenleg nem tér ki két, a szintetikus biológiával összefüggésben gyakran említett kutatásterületre, nevezetesen a bionanotudományra (élő szervezetek alkotóelemeiből előállított, nem élő nanoanyagok) és a protosejtkutatásra (élő szervezetek nem élő anyagokból való szintetizálására tett kísérletek), mivel e területeken még nem állítottak elő élő rendszereket. Mindazonáltal a bionanotudománynak és a protosejtkutatásnak köszönhetően a jövőben sikerülhet élő szervezeteket előállítani, ezért a kockázatértékelési módszerekről szóló második véleményben e tudományágakról is szó lesz.

A második vélemény középpontjában a kockázatértékelési módszerek állnak majd olyan – viszonylag új – kutatási területeket illetően, mint a genetikai alkotóelemek tárai, a sejtvázak, a DNS-szintézis, a genomszerkesztés és a xenobiológia (génmanipuláció a DNS és az RNS nem bevett alternatíváival). A kérdések főként a szintetikus biológia terén várható fejlemények emberi és állati egészségre és a környezetre gyakorolt hatásaira vonatkoznak, valamint annak eldöntésére irányulnak, hogy a géntechnológiával módosított szervezetek környezeti kockázatértékelésére vonatkozó uniós módszerek a szintetikus biológia estében is alkalmazhatók-e. A tudományos bizottságok emellett felkérést kaptak arra, hogy újabb, átdolgozott kockázatértékelési módszereket és kockázatcsökkentési eljárásokat javasoljanak, többek között az úgynevezett biztonsági zárak alkalmazására vonatkozóan, a mostantól számítva megközelítőleg tíz éves időszakra.

Zárógondolatként meg szeretném említeni, hogy nagy az innováció és a gazdasági növekedés iránti nyomás, ugyanakkor az egészségügyi és környezeti kockázatok minimalizálásáért is tenni kell. A tudományos bizottságok által kidolgozott, fent ismertetett három vélemény remélhetőleg jelentős mértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy a szintetikus biológia terén felelősségteljes kutatás, fejlesztés és innováció folyjon.

Merev ízületek, sajgó csontok, fájdalmas mozgás: ezek az időskori problémák ma már többféleképpen enyhíthetők. A teljes csípőízületi plasztikához és csípőízületi felszínpótláshoz használt, különleges csípőprotézisekkel, a fém-a-fémen ízületi protézisekkel számos csípőízületi probléma orvosolható, de vajon nem kockázatos-e az alkalmazásuk?

Az Európai Bizottság a fém-a-fémen ízületi protéziseket illetően megfogalmazódott aggályokra válaszul megbízta az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságát, hogy készítsen jelentést a fém-a-fémen ízületi protézisek, különösen a csípőprotézisek biztonságosságáról.

A tudományos bizottság a szeptemberben közzétett végleges véleményében megállapította, hogy valamennyi, fém-a-fémen ízületi protézist használó csípőízületi plasztika (az ízületműködés helyreállítására irányuló sebészeti beavatkozás) során fémek szabadulnak fel, amelyek a testnedvekbe és a szövetekbe jutva lokális vagy szisztémás mellékhatásokat idézhetnek elő. A legnagyobb veszélyt a nagy átmérőjű protézisek jelentik.

Tekintettel arra, hogy a fém-a-fémen csípőprotézisek egészségügyi kockázatokkal járhatnak, alkalmazásukról egyedileg kell dönteni, minden beteg esetében mérlegelve az előnyöket és a hátrányokat a megfelelő tényezők, így az életkor, a nem, a testméret, a fizikai erőnlét és az életmód figyelembevételével. Bizonyos – fokozottan veszélyeztetett – betegcsoportok, például a kis csontozatú és a terhes nők esetében fel sem merülhet, hogy fém-a-fémen csípőprotézist alkalmazzanak. Ha pedig más betegeknél az ilyen protézisek jelentik a legjobb megoldást, kizárólag magasan képzett sebészek végezhetik a beültetést a kockázatok csökkentése érdekében.

Az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága az európai konszenzusról szóló nyilatkozatban megfogalmazott stratégiát támogatja, amely szisztematikus utókövetést, többek között klinikai és radiológiai vizsgálatot javasol minden, fém-a-fémen protézissel élő beteg esetében.

A vélemény teljes szövege itt olvasható:

http://ec.europa.eu/health/scientific_committees/emerging/docs/scenihr_o_042.pdfpdf(2 MB)

Mivel a nanotechnológiák alkalmazása várhatóan egyre nagyobb teret nyer majd az orvostechnikai eszközök gyártásában, az Európai Bizottság felkérte az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságát, hogy készítsen iránymutatást a nanoanyagokat tartalmazó orvostechnikai eszközök kockázatértékeléséről.

A nanoanyagok olyan anyagok, amelyek egy egységének mérete – legalább egy dimenzióban – 1 és 1000 nanométer között van, de az általánosan alkalmazott meghatározás szerint 1 és 100 nm közé esik, vagyis nem haladja meg a nanotartományt. 

A tudományos bizottság megállapította, hogy a nanoanyagok orvostechnikai eszközökben való használata főként azért lehet kockázatos, mert a szabad nanorészecskék az eszközből a szervezetbe juthatnak, az eszközökkel való huzamosabb érintkezés pedig nemkívánatos hatásokkal járhat. A részecskék attól függően juthatnak a szervezetbe, hogy a nanoanyagokat önmagukban, felületre rögzítve vagy mátrixba ágyazva használják-e.

A részecskék szervezetbe jutása és esetleges hatásai mellett figyelembe kell venni az alkalmazás helyén esetlegesen fellépő lokális hatásokat is. Feltétlenül tekintettel kell lenni arra, hogy az orvostechnikai eszközök elhasználódása miatt akkor is keletkezhetnek nanoméretű részecskék, ha az eszköz nem tartalmaz nanoanyagokat.

A nanoanyagok tulajdonságainak alaposabb kiismerésével a jövőben talán előre jelezhető lesz a részecskék viselkedése, eloszlása, szöveti koncentrációja és potenciális perzisztenciája, jelenleg azonban erre aligha van lehetőség.

Az iránymutatás itt olvasható:

http://ec.europa.eu/health/scientific_committees/emerging/docs/scenihr_o_045.pdfpdf(2 MB)