Szerző: Isabel de la Mata, egészségügyi főtanácsadó
A gazdasági válság és az Európai Unióval szomszédos országokban dúló politikai konfliktusok miatt a bevándorlók és egyes etnikai kisebbségek – például a romák – egészségügyi helyzetét egyre nagyobb figyelem övezi az Unióban. A nyilvános viták középpontjában elsősorban olyan problémák állnak, mint az egészségügyi rendszerek jogosulatlan igénybevételével kapcsolatos félelmek, valamint azok az aggodalmak, hogy ezek a népcsoportok leterhelik az egészségügyi rendszereket, illetve fertőző betegségeket terjesztenek.
Általánosságban elmondható, hogy valójában sok migráns csoport egészségi állapota jobb, mint a lakosságé, annak ellenére, hogy a bevándorlók és egyes etnikai kisebbségek sok országban jellemzően nem tartoznak az egészségügyi szolgáltatások igénybe vevői közé. Az is nyilvánvaló azonban, hogy e csoportok némelyike fogékonyabb lehet a betegségekre, mégpedig rossz társadalmi-gazdasági helyzetük, az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférésük, megbélyegzettségük és kirekesztettségük miatt, valamint azért, mert tájékozatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételekkel vehetik igénybe a szolgáltatásokat.
A bevándorlók és az uniós polgárok egészsége közötti összefüggést kiemelő, a bevándorlók egészségéről szóló, 2007 decemberében elfogadott következtetéseiben a Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013)
keretében támogasson további intézkedéseket e területen. A programnak köszönhetően számos, a bevándorlók egészségével foglalkozó együttműködési kezdeményezés – például bevált módszerek, illetve mutatók és a bevándorlóknak szóló információk megosztása – részesült és részesül támogatásban.
A bevándorlók egészségügyi helyzetének javítására, például a megelőző ellátások és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítésére irányuló további kezdeményezéseket az Európai Bizottság Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban című közleménye prioritásként említi.
A 2010-es spanyol uniós elnökség alatt a bevándorlás és az egészségügy kérdései az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek átfogó szemszögéből fogalmazódtak meg. Az eszmecsere A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében: szolidaritás az egészségügyben című tanácsi következtetések elfogadásához vezetett.
2011-ben a Bizottság elindította A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig elnevezésű programját, amelynek célja, hogy javítsa az európai országokban élő romák (köztük a bevándorló romák) életszínvonalát. A keretrendszer négy olyan kiemelt területet határoz meg, ahol a roma népesség integrációja tagállami erőfeszítéseket tesz szükségessé: az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférés. A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy e négy területet átfogó közelítésmódot dolgoznak ki, valamint nemzeti stratégiákat hoznak létre e feladatoknak az elvégzésére.
A romák egészségügyi helyzetének javítását célzó tagállami erőfeszítések támogatására a Bizottság megbízást adott egy, a roma népesség egészségügyi helyzetét és egészségügyi vonatkozású szokásait felmérő jelentés elkészítésére. A jelentésben a számottevő roma népességgel rendelkező országok kiemelt figyelmet fognak kapni. A tanulmány célja, hogy nyomon kövesse a tagállamok nemzeti romaintegrációs stratégiáinak megvalósítását az egészségügy területén, és hogy számba vegye az egyes tagállamokban a végrehajtás ellenőrzésére alkalmazott eszközöket. Az egyéves időszakot felölelő munka eredményeinek közzététele 2014 elején várható. Az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság ezenkívül támogatja a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és a tagállamok közös munkáját, melynek során a következő három évben választ keresnek arra a kérdésre, miként lehet a bevándorlók és az etnikai kisebbségek számára megfelelő színvonalú egészségügyi szolgáltatásokat biztosítani.
