Navigációs útvonal

Uniós polgárok szabad mozgása

A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkében rögzített uniós alapelv, amelyet a Bíróság joggyakorlata és a másodlagos uniós jogszabályok fejtenek ki részeletesen. Az uniós polgároknak joguk van:

  • más uniós tagállamban állást keresni,
  • ott munkavállalási engedély nélkül munkát vállalni,
  • munkavállalás céljából az adott tagállamban tartózkodni,
  • a munkaviszony megszűnése után is ott maradni,
  • az adott ország állampolgáraival megegyező bánásmódban részesülni az álláshoz jutás, a munkafeltételek és minden egyéb szociális- és adókedvezmény tekintetében.

Az uniós polgárok egészségügyi és szociális biztonsági ellátásainak bizonyos típusai emellett átvihetők abba az országba, ahol munkát keresnek. (lásd a szociális biztonsági rendszerek koordinálását).

A munkavállalók szabad mozgásának elve rendszerint az Európai Gazdasági térség országaiban (Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában) is alkalmazandó.

Emellett bizonyos szakmai képesítések elismertethetők külföldön. (lásd a szakmai képesítések kölcsönös elismerését)

Az uniós szociális biztonsági rendszerek koordinálása során az EU szabályokat hozott azon személyek jogainak védelméről, akik az Uniós országok, Izland, Liechtenstein vagy Norvégia között mozognak.

Kinek származik előnye a szabad mozgásból?

  • a munkakeresőknek, tehát azon uniós állampolgároknak, akik másik uniós tagállamba utaznak, hogy bizonyos feltételek mellett ott keressenek munkát
  • más uniós országokban dolgozó uniós polgároknak
  • a külföldi munkavégzés után hazájukba visszatérő uniós polgároknak
  • a fenti személyek családtagjainak

Az önfoglalkoztatók, a diákok, a nyugdíjasok vagy gazdaságilag más módon inaktív személyek jogai bizonyos mértékben különbözhetnek. E csoportok jogairól bővebben lásd az Európa Önökért nevű honlapot.

Milyen korlátozások vannak érvényben?

    Link ajánlása

  • a Twitterrel a Facebookon Megosztás a Google+-on