szerző: Isabel Jonet, az Élelmiszerbankok Európai Szövetségének elnöke

2006-os becslések szerint az Európai Unióban évente mintegy 90 millió tonna élelmiszer végzi a szeméttelepen, miközben 55 millió ember nem jut kellő mennyiségű vagy megfelelő minőségű ételhez.

Ezen a téren az egyik megoldást az élelmiszer-adományozás jelentheti, amellyel Európa egyszerre több problémát is orvosolhat: visszaszoríthatja az élelmiszer-pazarlást, egyúttal pedig elegendő és jó minőségű élelmiszert biztosíthat a rászorulóknak, csökkentve társadalmi kirekesztettségüket.

Ez az élelmiszerbankok elsődleges rendeltetése – e nonprofit szervezetek önkéntesei felesleges, de még fogyasztható élelmiszereket gyűjtenek be az ellátási lánc szereplőitől, majd az élelmiszereket szétosztják a rászorulókat segítő jótékonysági szervezetek között. Az olasz Fondazione Banco Alimentare Onlus munkatársai például ebben a hónapban az – Európai Bizottság október 15-i „Küzdelem az élelmiszer-pazarlás ellen – Bolygónk élelmezése” című konferenciájának is otthont adó – 2015. évi Milánói Világkiállítás pavilonjainak éttermeiben és vendéglátó-ipari egységeiben gyűjtik össze a feleslegessé vált élelmiszereket.

Noha az élelmiszerbankok nap mint nap azon munkálkodnak, hogy felhívják az élelmiszer-ipari vállalkozások, a hatóságok és a civil társadalom figyelmét az élelmezés problémakörére, munkájukat nagyban segítené egy olyan összehangolt európai fellépés, amely nemcsak megkönnyítené az élelmiszerforrásokhoz való hozzáférést, hanem az említett érdekeltek számára is jelentős előnyöket kínálna az erőforrás-hatékonyság és élelmezésbiztonság terén, nem is beszélve az ágazati vállalkozásokat gyarapító gazdasági haszonról. Az alábbiakban néhány ajánlást fogalmaztunk meg:

• További pontosítást igényelnek az uniós és a tagállami élelmiszerügyi jogszabályok (lásd például a „minőségét megőrzi” dátummegjelölések használata), valamint az élelmiszer-higiéniával és a hozzáadottértékadó-alappal kapcsolatos kérdések.
• Adókedvezmények és pénzügyi ösztönzők segítségével gondoskodni kell arról, hogy a feleslegessé vált élelmiszerek adományozása ne legyen drágább, mint a megsemmisítésük.
• Olyan iparági jótékonysági adományozási útmutatók kidolgozására van szükség, amelyek tisztázzák a felelősség kérdését, és arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy ellátási láncukba újraelosztási mechanizmusokat is beillesszenek.
• Működési kapacitásuk növelése és a frisstermék-feldolgozási és -szállítási költségeik fedezése érdekében az élelmiszerbankokat pénzügyi támogatásban kell részesíteni.

Ahhoz, hogy ezeket a sokrétű problémákat – és egyes esetekben hiányosságokat – orvosolni tudjuk, és új lehetőségeket találjunk arra, hogy a felesleges, de még fogyasztható élelmiszereket eljuttassuk a rászorulókhoz, minden érintett szereplőnek tevékenyen együtt kell működnie. Ehhez kiváló keretet nyújt például az érintett felekből álló és az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság (DG SANTE) elnökletével működő, az élelmiszer-pazarlás és -hulladék problémájával foglalkozó munkacsoport.

Fogjunk össze, hogy a felesleges, de még fogyasztható élelmiszerek ne a kukába, hanem a leginkább rászorulókhoz kerüljenek!