Szerző: François Houÿez, az EURORDIS kezelésekkel kapcsolatos tájékoztatatásért, valamint a kezelések hozzáférhetőségéért felelős igazgatója, az EUnetHTA érdekcsoporti fórum egészségpolitikai szaktanácsadója és társelnöke

Európai polgárként ma és holnap is a lehető legjobb egészségügyi ellátásban szeretnénk részesülni, és csak remélni tudjuk, hogy a forrásokat a felmerülő igények szerint, az aktuális gazdasági helyzettől függetlenül, méltányosan osztják el. 

Az új egészségügyi technológiák finanszírozásáról szóló döntés nemcsak gazdasági, hanem etikai kérdés is. Fontos, hogy a döntés legalább olyan széles körben találjon befogadásra, mint amilyen széles körben végre kell hajtani. Ennek érdekében az említett technológiák társadalmi előnyeit vizsgáló szervezetek egyre gyakrabban dolgoznak ki közös módszereket és vesznek részt közös munkában. Ehhez pedig az EUnetHTA kezdeményezés biztosít keretet.

Jól tudjuk, milyen feladatok állnak előttünk:

• Egységes európai közösségünknek olyan egységes egészségügyi szakpolitikát kell kialakítania, amely képes áthidalni a gazdagabb és kevésbé gazdag országok közötti szakadékot, és közvetíteni az egészségről és az egészségügyről másként gondolkozó emberek között. A szolidaritás elvével összhangban a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van orvosi kezeléshez.
• Ahhoz, hogy az egészségügyi technológiák értékelésére (HTA) vonatkozó közös módszerek kidolgozását és megosztását célzó, közel 25 évvel ezelőtt megkezdett törekvéseink sikeresek legyenek, egyfelől még szorosabb európai együttműködésre van szükség, másfelől pedig arra, hogy a tagállami szakpolitikusok hitet tegyenek egy szilárd lábakon álló és szociálisan érzékeny Európai Unió mellett.
• Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közös munkát hátráltató közigazgatási és jogi rendelkezések felülvizsgálata mára időszerűvé vált a tagállamokban.

E közös célok megvalósítása és az együttműködés elmélyítése esetén egy tisztább és reménytelibb jövőkép rajzolódhat ki az európai betegek számára. Ha sikerül szorosabbra fűzni a HTA-együttműködés szálait, a téma szakértői, a szabályozók, az orvosok és a betegek, valamint a fejlesztők közösen dönthetnek arról, hogyan és milyen szempontok szerint történjen az értékelés. A HTA-szervezetek gyakrabban dolgoznának együtt, a különböző érdekcsoportok pedig más és más szemszögből tudnának hozzájárulni az egészségügyi technológiaértékelés fejlődéséhez. A témában készült jelentések a döntéshozóktól az egészségügyi szakembereken át a betegekig mindenki számára közérthetőek lennének, a HTA pedig nemcsak átláthatóbb lenne, hanem egyebek mellett a költségeket és a gazdasági értékelést is közösen megállapított módszerek szabályoznák.  Ha ezek a célok teljesülnek, akkor talán végre megvalósulhat az álmunk, hogy felszámoljuk az európai egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségeket.