Archive:Regionális szintű oktatási és képzési statisztika

2014. márciusi adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A cikk tervezett következő frissítése: 2015. június.

A térképek interaktívan böngészhetők az Eurostat Statisztikai Atlasz használatával (lásd a Felhasználói kézikönyvet).

E szócikk az Eurostat regionális évkönyve alapján készített szócikkek gyűjteményébe tartozik. Az Eurostatnál rendelkezésre álló regionális oktatási és képzési statisztikákból mutat be szemelvényeket. Az oktatás, a szakképzés és általánosabban az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik az Európai Unió (EU) gazdasági és társadalmi stratégiájában.

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-28 egészére vonatkozó 2011-es számadatok szerint 93,7 millió tanuló vett részt az alapfokú oktatástól a posztgraduális tanulmányokig az összes oktatási szintet magában foglaló oktatási rendszerben. További 15,4 millió gyermek iskolai előtti nevelés keretében tanult.

Az Eurostat az uniós régiókról, az egyes tagállamokról, valamint az EU-28 egészéről állít össze és tesz közzé oktatási és képzési statisztikákat, emellett a rendelkezésre álló információk egy része az EFTA-államokról és a tagjelölt országokról tájékoztat. A statisztikák általában a NUTS 2 szintű régiókra vonatkoznak, e szócikk pedig az oktatásban való részvétellel, az oktatásból és képzésből lemorzsolódókkal, a beiskolázással és iskolai végzettséggel, valamint a felnőttek egész életen át tartó tanulásával kapcsolatos adatokat ismerteti. Horvátországban a négyéves gyermekek oktatásban való részvételének arányára és a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók számára vonatkozóan kizárólag tagállami szintű statisztikák állnak rendelkezésre, Németországban és az Egyesült Királyságban pedig a NUTS 1 régiókról tájékoztatnak e mutatószámok.

Négyévesek részvétele az oktatásban

1. térkép: A négyéves gyermekek iskola előtti nevelésben és alapfokú oktatásban
(ISCED 0. és 1. szint) való részvételének aránya, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2012 (1)
(négyévesek %-ban kifejezett aránya) - Forrás: Eurostat (educ_regind)

A tankötelezettség kezdete uniós tagállamonként eltér: a tanköteles kor Luxemburgban és Észak-Írországban (Egyesült Királyság) négy év, míg más uniós régiókban öt–hét év. Az iskola előtti nevelésben való részvétel általában nem kötelező az uniós tagállamokban. Az Európa 2020 stratégia nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kötelező oktatásra való felkészülés érdekében növekedjen a kisgyermekek részvételi aránya ebben a nevelési formában. E stratégia egyik kiemelt célja, hogy az iskola előtti nevelésben részt vevő gyermekek aránya legalább 95 %-ra emelkedjen 2020-ra.

2012-ben az iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyéves gyermekek aránya 91,7 % volt az EU-28 egészében. A négyévesek iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban való részvételi aránya általában véve magas volt: a 95,0 %-ot is elérte vagy meghaladta Németországban, Olaszországban, Írországban, Dániában, Belgiumban, Luxemburgban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Hollandiában, Franciaországban és Máltán, illetve az&nbspEFTA-országok közül Izlandon és Norvégiában. Ezzel szemben 2012-ben Görögországban, Horvátországban, Finnországban és Lengyelországban a 70,0 %-ot sem érte el az iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyévesek aránya, amely az EFTA-országok közül Liechtensteinben és Svájcban szintén viszonylag alacsony, 60,0 % alatt volt, a tagjelölt országok közül Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökországban pedig még ettől a szinttől is jelentősen elmaradt (24,5 %, illetve 19,2 %).

Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban gyakorlatilag minden négyéves gyermek részt vesz az iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban

Ami az uniós régiókat illeti, 224 NUTS 2 szintű régióról álltak rendelkezésre 2012-es adatok, és az 1. térkép tanúsága szerint e régiók több mint egynegyedében (26,8 %-ában) a négyéves gyermekek legalább 99,0 %-a részt vett iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban. Az e körbe tartozó 60 régió több mint háromnegyede mindössze négy uniós tagállam, név szerint Franciaország (16 régió), Spanyolország (11 régió), az Egyesült Királyság (11 NUTS 1 szintű régió) és Hollandia (8 régió) területén fekszik. Mindössze Belgium (5 régióval) és Olaszország (4 régióval) tartozott még azon tagállamok közé, ahol a részvételi arány egynél több régióban érte el legalább a 99,0 %-ot. Az arány emellett 99,0 % felett volt Máltán (jóllehet az ország ilyen részletességnél egyetlen régiót alkot) és további négy régióban (az osztrák Burgenland, az ír Southern and Eastern, a portugál Alentejo és a dán Midtjylland) is.

Athénban vesz részt a legkevesebb négyéves gyermek iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban

Az EU-28 területén 19 olyan NUTS 2 szintű régió volt, ahol az iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyévesek aránya 2012-ben nem érte el a 65,0 %-ot. A részvételi arány Attika görög fővárosi régióban volt a legalacsonyabb (30,8 %), emellett jellemzően a görög, lengyel és finn régiókban, valamint Horvátországban (amelyről csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre) vett részt a legkevesebb négyéves gyermek iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban.

Középpontban a régiók:

Attika (EL30), Görögország

Nemzeti Kapodisztrián Egyetem, Athén
A legfrissebb, 2012-es regionális oktatási mutatószámok alapján változatos kép rajzolódott ki Attika görög fővárosi régióban. Attika volt az egyetlen görög régió, ahol a négyéves gyermekek kevesebb mint fele vett részt az iskola előtti nevelésben és alapfokú oktatásban. A négyévesek részvételi aránya 30,8 % volt, amely megközelítőleg egyharmada az EU-28 átlagának (91,7 %).
Ezzel szemben a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya Attika régióban (a helyi 20–24 éves népességhez viszonyítva) 121,8 % volt , amely az EU-28 átlagának (64,1 %) közel duplája.
© Fénykép: A. Savin

Érdekességként megemlítendő, hogy az iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyéves gyermekek aránya egyes fővárosi régiókban elmaradt az adott tagállam átlagától. Ez különösen Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában, valamint csekélyebb mértékben Németországban, Olaszországban, Magyarországon és Ausztriában volt nyilvánvaló. A részvételi arány Skóciában az Egyesült Királyság többségével ellentétben különösen alacsony volt, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a skót parlament az oktatáspolitikát illetően önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, a skót oktatási rendszer pedig jelentősen eltér az Egyesült Királyságot alkotó többi országban alkalmazott rendszertől.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók

A fiataloknak 15–17 éves korukban gyakran el kell dönteniük, hogy folytatják tanulmányaikat, képzésben vesznek részt, vagy állást keresnek. A nappali tagozatos, kötelező oktatás átlagos időtartama a legtöbb uniós tagállamban 9 vagy 10 év, és általában az alsó középfokú oktatás végéig tart. Ez az időtartam némileg hosszabb Litvániában, Máltán és az Egyesült Királyság nagy részében (11 év), Luxemburgban, Portugáliában és Észak-Írországban (12 év), valamint Magyarországon és Hollandiában (13 év).

Az EU-ban 2012 elején a 18–24 évesek mintegy 12,7 %-a nem vett részt oktatásban vagy képzésben

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókról tájékoztató mutató nyomon követi azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát, akik legfeljebb a középiskola alsóbb évfolyamait fejezték be, és nem vesznek részt további oktatásban vagy képzésben (az adatok forrásául szolgáló felmérést megelőzően).

Az Európa 2020 stratégia azt a célt tűzte ki, hogy az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát 10 % alá kell csökkenteni 2020-ig. Az EU-28 területén a 18–24 évesek 12,7 %-a minősült az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak 2012-ben. Ez az arány a férfiak körében némileg magasabb (14,4 %) volt, mint a nők esetében (10,9 %).

Kelet-Európában morzsolódtak le a legkevesebben az oktatásból és képzésből

Ahogy azt a 2. térkép is mutatja, az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányában jelentős eltérések figyelhetők meg az EU-28 területén 2012-ben. Említést érdemel, hogy e mutatószám tekintetében az adatfelvételi kör az előző évhez képest jóval kiterjedtebb lett, így már a NUTS 2 szintű régiókra vonatkozó információk mutathatók be. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek száma 2012-ben Praha cseh fővárosi régióban volt a legalacsonyabb, mindössze 2,4 %. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya az EU-28 13 NUTS 2 szintű régiójában volt 5,0 % alatt. Szinte mindegyik ilyen régió Kelet-Európában található, közülük négy a Cseh Köztársaságban (Praha régióval együtt), három Lengyelországban, kettő Horvátországban (vagyis a tagállam mindkét régiója), egy-egy pedig Bulgáriában, Szlovéniában és Szlovákiában. Kelet-Európán kívül az ausztriai (az ország délkeleti részén a szlovén határig terjedő) Steiermark volt az egyetlen olyan régió, ahol az arány 5,0 % alatt volt.

2. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos aránya NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2012 (1)
(a 18–24 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

2012-ben az uniós régiók kétötödében 10 %-nál alacsonyabb volt a 18–24 éves lemorzsolódók aránya

Az EU-28 azon 264 NUTS 2 szintű régiójából, amelyről rendelkezésre álltak adatok, összesen 104 olyan régió volt 2012-ben, ahol a 18–24 éves népesség kevesebb mint 10 %-a minősült az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak (a 2. térkép első két árnyalata). E régiók viszonylag szétszórtan helyezkedtek el az Európai Unió területén, Dél-Európát kivéve, ahol ez az arány csupán három régióban volt 10,0 % alatt, és mindhárom Görögországban található. Azok a régiók, ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a legalacsonyabb volt, egy összefüggő területen összpontosultak, amely Skandináviában kezdődik, keresztülfut Litvánián és Lengyelországon, majd kettéválik, és nyugat felé Németországot és a Benelux államokat, dél felé pedig a Cseh Köztársaságot, Szlovákiát, Magyarországot, Ausztriát, Szlovéniát és Horvátországot fedi le.

Gyakran a legtávolabbi területeken morzsolódtak le a legtöbben az oktatásból és képzésből

A skála másik végén Spanyolország és Portugália autonóm városai és szigetei állnak, mivel 2012-ben ezeken a helyeken volt a legmagasabb az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak minősülő 18–24 évesek aránya. Ezekre a külső régiókra legalább részben az jellemző, hogy nem kínálnak széles választékot a továbbtanulási és továbbképzési lehetőségekből, ami oda vezethet, hogy a tanulók máshova költöznek, hogy választott szakmájukat kitanulják.

Az Európai Unióban összesen 35 olyan NUTS 2 szintű régió volt 2012-ben, ahol a 18–24 éves népesség legalább 20 %-a minősült az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak. E régiók többsége (összesen 26) Dél-Európában volt, azon belül is Spanyolországban és Portugáliában összpontosult, ugyanis a lemorzsolódók aránya négy észak-spanyol és két közép-portugál régió kivételével e két uniós tagállam minden régiójában meghaladta a 20,0 %-ot. Az Olaszország legtávolabbi részén fekvő négy régió (köztük Sardegna és Sicilia szigete), Görögország legészakkeletibb régiója, Anatoliki Makedonia, Thraki, valamint (az ilyen részletességnél egyetlen régiót alkotó) Málta szigete is 20,0 %-nál magasabb lemorzsolódási arányt regisztrált. Dél-Európán kívül az Egyesült Királyság négy vidéki, ritkán lakott régiójában (közülük kettő a terület külső határán fekvő Cornwall and Isles of Scilly és a skóciai Highlands and Islands volt), valamint két-két bolgár és román régióban morzsolódott le a 18–24 éves lakosok több mint egyötöde.

Nemzeti szinten Belgium és Ausztria fővárosi régiójában volt a legmagasabb az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya

Talán némileg meglepő módon a fentieken kívül csak Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest belga fővárosi régióban haladta meg az oktatásban részt nem vevő 18–24 évesek aránya a 20,0 %-ot 2012-ben. Belgium összes NUTS 2 szintű régiója közül itt regisztrálták a legmagasabb, 20,1 %-os lemorzsolódási arányt. Ez ellentmondott annak az általános tendenciának, hogy a fővárosi régiókban gyakran a legalacsonyabb az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya, ami valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a legtöbb főváros a továbbtanulási lehetőségek széles választékát kínálja. Belgium volt azon két uniós tagállam egyike 2012-ben, ahol a fővárosi régióban morzsolódtak le a legtöbben az oktatásból és képzésből, a másik ilyen tagállam pedig Ausztria volt, amelynek fővárosi régiójában 10,9 % volt a lemorzsolódási arány (tehát az EU-28 átlaga alatt maradt).

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a portugál és a spanyol régiókban csökkent a legnagyobb ütemben

A 3. térkép az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek arányának változását mutatja. Az összehasonlítás alapjául általánosságban a 2009 és 2012 közötti hároméves időszak szolgál. E három egymást követő évben a lemorzsolódók aránya az EU-28 területén összesen 1,5 százalékponttal 12,7 %-ra csökkent 2012-re. Ez az EU-28 egészére jellemző folyamatos csökkenés a NUTS 2 szintű régiók kétharmadában megfigyelhető volt, vagyis azon 263 régió közül, amelyről rendelkezésre álltak adatok, 176-ban alacsonyabb lett a lemorzsolódók aránya (megjegyzendő, hogy a 2. térképhez fűzött lábjegyzetnek megfelelően volt némi eltérés az alapul vett, 2009 és 2012 közötti referencia-időszaktól).

3. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos arányának változása NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2009–2012 (1)
(százalékpontos különbség 2012 és 2009 között, a 18–24 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek százalékos aránya 2009 és 2012 között azokban a portugál és spanyol régiókban csökkent a legnagyobb mértékben, ahol a legmagasabb lemorzsolódási arányokat regisztrálták. A legjelentősebb csökkenést 2009 és 2012 között a portugál Norte régióban érték el, ahol a lemorzsolódási arány 14,3 százalékponttal 21,3 %-ra zsugorodott. Három másik portugál (Região Autónoma dos Açores, Região Autónoma da Madeira, valamint a kontinentális Alentejo) és a spanyol Illes Balears régióban szintén legalább 10,0 százalékponttal lett kevesebb az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya 2009 és 2012 között.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya 2009 és 2012 között azon NUTS 2 szintű régiók közel egyharmadában (263-ból 83-ban) nőtt, amelyekről rendelkezésre állnak adatok. Ez az emelkedés általában véve csekély mértékű volt: a lemorzsolódási arány mindössze kilenc régióban lett magasabb legalább 4,0 százalékponttal (a 3. térképen a legsötétebb árnyalat jelöli ezeket a területeket). E régiók közül három az Egyesült Királyságban volt, köztük az egyetlen olyan uniós régió is, ahol a lemorzsolódási arány két számjegyű növekedést mutatott: Highlands and Islands régióban 13,7 százalékponttal nőtt az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek száma 2008 és 2011 között. A másik két egyesült királyságbeli régió Cornwall and Isles of Scilly és East Yorkshire and Northern Lincolnshire volt, míg a többi hat régió Belgiumban (Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest fővárosi régió), Bulgáriában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban fekszik.

Az uniós tagállamok közül csak Bulgáriában volt alacsonyabb a férfiak aránya a nőkhöz képest az oktatásból és képzésből lemorzsolódók körében

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányával kapcsolatos információk a férfiak és a nők közötti eltérő arányok szempontjából is elemezhetők. 2012-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak minősülő 18–24 éves nők aránya az EU-28 területén átlagosan 3,5 százalékponttal alacsonyabb volt a férfiakénál. A legjelentősebb különbségek a nemek között Dél-Európában voltak, ahol a férfiak lemorzsolódási aránya általában véve lényegesen magasabb volt. Ez különösen Portugáliára, Máltára, Ciprusra, Spanyolországra és Olaszországra érvényes, de megfigyelhető volt Lettországban és Észtországban is. Ezzel szemben Bulgária volt az egyetlen uniós tagállam, ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódó férfiak aránya a nőké alatt maradt (a különbség mindössze 0,9 százalékpont volt 2012-ben).

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó férfiak aránya az uniós régiók 85 %-ában magasabb, mint a nőké

A 1. ábrán azok a régiók szerepelnek, ahol a nemek közötti eloszlás a legatipikusabb. Az ábra 10 olyan régiót mutat, amelyben a legnagyobb volt a férfiak és a nők lemorzsolódási aránya közötti (százalékpontban kifejezett) különbség (az ábra bal oldala), illetve 10 olyan régiót, amelyben a legjelentősebb volt a nők és a férfiak lemorzsolódási aránya közötti különbség (az ábra jobb oldala). 2012-re vonatkozóan összesen 220 NUTS 2 szintű régióról állt rendelkezésre adat, e régiók közül mindössze 33-ban, vagyis 15 %-ukban volt alacsonyabb az oktatásból és képzésből lemorzsolódó férfiak aránya, mint a nőké. A legnagyobb különbséget a bolgár Severozapaden régióban regisztrálták, ahol a férfiak lemorzsolódási aránya 9,4 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a nőké.

1. ábra: Nemek közötti atipikus különbségek az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos arányában, kiválasztott NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2012 (1)
(a 18–24 éves férfiak/nők %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

Extremadura régióban morzsolódtak le a férfiak a legnagyobb arányban az oktatásból és képzésből

A férfiak lemorzsolódási aránya általában véve magasabb volt, mint a nőké, és ez a nemek közötti különbség kilenc NUTS 2 szintű régióban két számjegyű volt 2012-ben (az 1. ábra bal oldalán látható). Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya összességében véve is a legmagasabbak közé tartozott e régiókban, amelyek kizárólag Dél-Európában, főként Spanyolországban és Portugáliában találhatók. A lemorzsolódási arányt tekintve a nemek közötti legnagyobb különbséget Extremadura spanyol régióban regisztrálták, ahol a férfiak lemorzsolódási aránya 41,3 % volt, vagyis 18,8 százalékponttal magasabb, mint a nők esetében. A NUTS 2 szintű régiók közül Extremadura régióban morzsolódtak le a férfiak a legnagyobb arányban az oktatásból és a képzésből.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó nők aránya a két külső spanyol autonóm várostól eltekintve Illes Balears spanyol régióban volt a legmagasabb (29,6 %). A lemorzsolódók teljes aránya Illes Balears régióban 10,7 százalékponttal csökkent 2009 és 2012 között (a NUTS 2 régiók körében ez a harmadik legnagyobb csökkenés), és az adatokat alaposabban megvizsgálva arra is fény derül, hogy a csökkenés üteme itt a férfiak között háromszor gyorsabb volt, mint a nők körében.

A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók

A felsőfokú oktatás az egyetemek, a szakmai felsőoktatási intézmények, a műszaki felsőoktatási intézetek és egyéb, egyetemi vagy főiskolai végzettséget vagy felsőfokú szakképesítést nyújtó felsőoktatási intézmények által kínált oktatási szint. A felsőfokú oktatásba való bejutáshoz rendszerint a középiskola felsőbb évfolyamait vagy a középiskolát követő nem felsőfokú képzési programot kell teljesíteni. A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók száma 2012-ben (a 2011–2012-es tanévben) 20,0 millió volt az EU-28 országaiban.

A 4. térkép az egyes régiókban egyetemi vagy hasonló (felsőfokú) oktatásban részt vevő tanulók számát mutatja ugyanazon régió 20–24 éves lakosainak számához viszonyítva, így képet ad arról, hogy az adott régió mennyire számít vonzónak a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók számára. Bizonyos régiókban nagyon magas (jóval 100 % feletti) ez az arány, ami arra vezethető vissza, hogy e régiók nagy egyetemmel vagy egyéb felsőoktatási intézménnyel rendelkeznek. Ezek az arányszámok arról tanúskodnak, hogy ezek a régiók nagyszámú hallgatót vonzanak más régiókból (vagy országokból). Emellett a társadalom összes tagja (beleértve az idősebbeket is) oktatásának és tanulásának előmozdítása révén egyre több olyan, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló lesz, aki nem a hagyományos 20–24 éves korcsoportba tartozik (amely nevezőként használatos ezen arány kiszámításához).

4. térkép: A felsőfokú oktatásban
(ISCED 5. és 6. szint) részt vevő tanulók teljes számának százalékos aránya a 20–24 éves népességben, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2012 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (educ_regind)

Bratislavský kraj és Praha régióban a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya a 20–24 éves lakosokhoz viszonyítva 2 az 1-hez

A 2011–2012-es tanévben a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya általában véve magas volt Észak-Spanyolországban, Észak-Olaszországban, Észak-Görögországban, valamint (a NUTS e szintjén egyetlen régiót alkotó) Litvániában, továbbá Finnországban, amit a legsötétebb árnyalat jelez a 4. térképen. A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók 20–24 éves lakosokhoz viszonyított aránya jellemzően a fővárosi régiókban volt a legmagasabb. Közülük is kiemelkedett a szlovák Bratislavský kraj és a cseh Praha, ahol a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya a legmagasabb, 220,5 %, illetve 214,7 % volt. Csak ebben a két régióban volt a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók száma kétszer annyi, mint a 20–24 éves lakosok száma.

A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók számára vonzók a fővárosi régiók

Azon 18 uniós régió közül, ahol 2012-ben a 20–24 éves lakosoknál több tanuló vett részt felsőfokú oktatásban, a többség (11) fővárosi régió volt, név szerint: Bratislavský kraj (Szlovákia), Praha (Cseh Köztársaság), Wien (Ausztria), Bucuresti - Ilfov (Románia), Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest (Belgium), Attika (Görögország), Zahodna Slovenija (Szlovénia), Mazowieckie (Lengyelország), Comunidad de Madrid (Spanyolország), Közép-Magyarország (Magyarország) és Lazio (Olaszország). A másik hét régió közül, ahol a 20–24 éves lakosoknál több volt a felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló, öt Görögországban található (közülük négyben a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya magasabb volt, mint Attika fővárosi régióban), a maradék kettő pedig a spanyol La Rioja és a belga Province/Provincie Brabant Wallon régió volt.

Az uniós tagállamok közül csak Görögországban, Németországban, Hollandiában és Svédországban volt megfigyelhető, hogy nem a fővárosi régióban volt a legmagasabb a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya

A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók aránya ugyan a 100 %-ot sem érte el Bulgária, Dánia, Írország, Franciaország, Portugália, Finnország és az Egyesült Királyság (csak NUTS 1 szintű régiókra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre) fővárosi régiójában, mégis itt volt a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók 20–24 éves lakosokhoz viszonyított aránya a legmagasabb az említett országokban.

Következésképpen a több régióból álló uniós tagállamok közül Görögország (lásd fent) mellett csak Németországban (mindössze NUTS 1 szintű régiókra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre), Hollandiában és Svédországban koncentrálódott a 20–24 éves lakosokhoz viszonyítva a legtöbb, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló a fővárosi régión kívül. Megjegyzendő, hogy Horvátországról csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre. Németországban Hamburg (79,6 %) és Bremen (74,8 %) egyaránt Berlin (70,0 %) előtt állt a rangsorban. Hollandiában a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók 20–24 éves lakosokhoz viszonyított aránya Groningen és Utrecht régióban volt a legmagasabb (89,5 %, illetve 76,2 %), emellett mindössze e két régióban haladta meg a Noord-Holland fővárosi régióban regisztrált értéket (69,9 %). Svédországban a legmagasabb arányt Övre Norrland (94,5 %), Östra Mellansverige (75,5 %) és Sydsverige (72,2 %) régióban jegyezték fel, és e régiók mindegyike megelőzte Stockholm fővárosi régiót (69,1 %).

Felsőfokú végzettség

A következő két térkép azt ábrázolja, hogy a népesség mekkora hányada szerzett felsőfokú, vagyis egyetemi vagy hasonló végzettséget. Az Európa 2020 stratégia keretében az oktatással kapcsolatosan elfogadott egyik cél, hogy az EU területén élő 30–34 évesek legalább 40 %-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel 2020-ra.

Az EU-28 egészét tekintve 2012-ben a 30–34 évesek alig több mint egyharmada (35,7 %-a) rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ezek a legfrissebb számadatok alátámasztják azt a feltevést, miszerint folyamatosan növekszik az Európai Unió népességének azon hányada, amely magasabb végzettség megszerzése érdekében tanul. Ez összhangban van az Európa 2020 stratégia céljával, mivel az arány egy évtizede (2002-ben) 12,2 százalékponttal alacsonyabb, 23,5 % volt.

Az agglomerációk vonzzák a magasan képzett munkaerőt

Mivel a 30–34 évesek többsége 30 éves kora előtt szerez felsőfokú végzettséget, e mutató felhasználásával az is felmérhető, hogy egy adott régió mennyire vonzó a diplomások számára kínált munkalehetőségek szempontjából. A nagyvállalatok gyakran a fővárosokban hozzák létre központjukat vagy presztízsből, vagy azért, hogy kihasználják az Európa legnagyobb városaiban elérhető méretgazdaságosságból adódó előnyöket. Mivel a fővárosokban általában véve nagy és széles a diplomás állások választéka, ezért nem meglepő, hogy sok európai fővárosi régióban magas volt a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves lakosok aránya.

Inner London régióban a 30–34 évesek közel háromnegyede rendelkezett felsőfokú végzettséggel

Az Európai Unióban 21 olyan NUTS 2 szintű régió volt 2012-ben, ahol a 30–34 éves népesség több mint fele rendelkezett felsőfokú végzettséggel (lásd az 5. térképet). A diplomások száma nagy volt az Egyesült Királyság kilenc régiójában, amelyek főként Anglia déli részén (London körül) és Kelet-Skóciában összpontosultak. A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya Inner Londonban volt a legmagasabb, ahol négy emberből majdnem három (73,1 %) e körbe tartozott, jelentősen megelőzve ezzel a rangsorban második helyen álló País Vasco spanyol régiót, ahol 61,7 % volt ez az arány.

5. térkép: A felsőfokú
(ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2012 (1)
(a 30–34 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

6. térkép: A felsőfokú (ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek arányának változása NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2009–2012 (1)
(százalékpontos különbség 2012 és 2009 között; a 30–34 évesek %-a)- Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

A magasan képzett munkaerőt azok a területek is vonzzák, ahol a gazdasági aktivitás összpontosul

A többi 12 régió közül, ahol 2012-ben a 30–34 éves lakosok több mint fele rendelkezett felsőfokú végzettséggel, három Észak-Spanyolországban (köztük País Vasco is), kettő-kettő pedig Belgiumban (a fővárosi régióval szomszédos régiók) és Franciaországban (Île de France fővárosi régió és Midi-Pyrénées) található. A másik öt régió közül négy a fővárost is magában foglalta (az északi tagállamokban, illetve Írországban), az ötödik pedig a holland Utrecht volt, amely az Európai Bizottság által készített tanulmány szerint az EU legversenyképesebb városa (a további részletek a regionális versenyképességről szóló szócikkben találhatók).

Az egymáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységeket folytató vállalkozások gyakran összpontosulnak egy helyen, hogy kiaknázzák a szinergiákból, valamint az ügyfelek és a versenytársak közelségéből fakadó lehetőségeket. Ez a jelenség hozzájárulhat egy adott ágazat helyi dominanciájának megerősödéséhez, és képzett munkaerőt vonzhat a régióba. Ilyenek például a kutatásban élen járó klaszterek a biotechnológia, az orvosi kutatás, az információs és kommunikációs technológiák, a repülés és űrhajózás, illetve gépjárműgyártás terén. E klaszterek vonzereje a NUTS 2 szintű régiók nagy méretét figyelembe véve nem mindig egyértelmű, ugyanakkor Midi-Pyrénées régióban a repülési és űrhajózási vállalkozások Toulouse körüli tömörülése, North Eastern Scotland régióban pedig a kőolajhoz kötődő tevékenységeket folytató vállalkozások összpontosulása legalább részben biztosan hozzájárult ahhoz, hogy e régiók is bekerültek azon 21 uniós régió közé, ahol a 30–34 éves lakosok legalább fele rendelkezett felsőfokú végzettséggel.

A diplomások mobilisek Kelet- és Dél-Európában?

Spanyolország kivételével egyetlen olyan, több régióból álló kelet- és dél-európai uniós tagállam sem volt 2012-ben, ahol a 30–34 éves lakosok több mint fele rendelkezett volna felsőfokú végzettséggel. Ez némileg meglepőnek tűnhet arra tekintettel, hogy a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók száma ezen országok számos régiójában meghaladja a 20–24 éves lakosok számát (ahogy az a 3. térképen látható). Erre a látszólagos ellentmondásra többféle magyarázat adható:

előfordulhat, hogy az oktatási rendszerek viszonylag központosítottak, ami azt eredményezi, hogy egy adott régióban lakók a fővárosi régióban folytatnak tanulmányokat, majd a végzettség megszerzése után visszatérnek eredeti lakóhelyükre, hogy ott keressenek állást;
előfordulhat, hogy az érintett régiókban a fiatal diplomások nagy mértékben mobilisak, emiatt pedig a képzett munkavállalók más országban keresnek állást; ez a tendencia mindenekelőtt azokban a régiókban figyelhető meg, ahol magas a munkanélküliség, vagy az átlagbérek viszonylag alacsonyak;
a közelmúltban megnövekedett a felsőfokú oktatásban részt vevők száma.

Európa déli és keleti régiói mellett a német és az osztrák régiókban szintén viszonylag alacsony volt a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya 2012-ben. Ez részben annak tudható be, hogy e két országban nagy hangsúlyt fektetnek a tanulószerződéses gyakorlati képzésre, emiatt pedig számos állás betöltéséhez alapvetően nem diplomára, hanem szakképesítésre van szükség. A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves lakosok aránya Németországban Oberbayern régióban (43,6 %), Ausztriában pedig Wien fővárosi régióban (37,8 %) volt a legmagasabb.

19 uniós régióban a 30–34 éves lakosok közül kevesebb mint minden ötödik rendelkezett felsőfokú végzettséggel

Számos olyan régióban, ahol a 30–34 évesek körében alacsony volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, a primer szektorbeli tevékenységek (például mezőgazdaság, bányászat) vagy a nehézipar (például a vas- és acélipar) hagyományosan jelentős szerepet tölt be az adott régió gazdaságának szerkezetében. Az EU területén 19 olyan NUTS 2 szintű régió volt 2012-ben, ahol a 30–34 évesek közül kevesebb mint minden ötödik rendelkezett felsőfokú végzettséggel. E régiók közül hat Romániában, öt (Dél-)Olaszországban, kettő-kettő Bulgáriában és Görögországban, egy-egy pedig a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Magyarországon és Ausztriában. E régiók általában véve gazdaságilag elmaradottak voltak, ami abból is nyilvánvaló, hogy 2011-ben az egy főre jutó átlag-GDP közülük 15 régióban az EU-28 átlagának 75 %-a alatt volt, és a másik négy régióban is elmaradt az EU-28 átlagától.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves lakosok aránya öt uniós régióból majdnem négyben nőtt 2009 és 2012 között

A 6. térkép a felsőfokú végzettséggel rendelkezők ugyanazon korcsoporton (30–34 évesek) belüli változását szemlélteti a 2009-es és 2012-es értékek közötti különbség elemzése alapján. A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya az EU-28 egészét tekintve 3,6 százalékponttal 35,7 %-ra emelkedett. Ha ez a változás ilyen ütemben zajlik, akkor 2020- előtt sikerül elérni az Európa 2020 stratégia azon célkitűzését, hogy az EU-28 30–34 éves népességének legalább 40 %-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel.

Az uniós régiók túlnyomó többségében hasonló tendencia volt megfigyelhető, mivel a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya 205 NUTS 2 szintű régióban nőtt azon 263 közül, amelyről rendelkezésre álltak adatok. A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya a leggyorsabb növekedést Notio Aigaio görög szigeti régióban mutatta, ahol 2009 és 2012 között 17,1 százalékponttal emelkedett. Notio Aigaio mellett még további 17 uniós régióban regisztráltak két számjegyű növekedést, közülük hét az Egyesült Királyságban, három Lengyelországban, kettő-kettő a Cseh Köztársaságban és Franciaországban, egy-egy pedig Portugáliában, Szlovákiában és Szlovéniában volt. A legtöbb olyan egyesült királyságbeli régióban, ahol gyors ütemben nőtt a felsőfokú végzettséget szerzettek száma, már eleve magas volt az ilyen végzettséggel rendelkezők aránya. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az Egyesült Királyságon kívül közelebb esett az EU-28 átlagához a legtöbb olyan régióban, ahol gyors emelkedésről számoltak be.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves lakosok aránya a túlnyomórészt vidéki régiókban és egykori ipari központokban csökkent

A fentiekkel ellentétben 57 NUTS 2 szintű régióban csökkent a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya a 2009 és 2012 közötti időszakban (Hannover német régióban nem következett be változás). E csökkenés oka lehet, hogy a fiatal diplomások másik régióba költöznek (feltehetőleg munkát keresve), vagy a végzettség megszerzése után nem térnek vissza a lakóhelyük szerinti régióba (hanem inkább másik régióban telepednek le), de az is előfordulhat, hogy egyszerűen csökkent a felsőfokú végzettséget szerzők aránya. Számos olyan régió, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya csökkent, túlnyomórészt vidéki vagy történetileg a hagyományos nehézipari ágazatok által uralt területen fekszik. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya Basse-Normandie és Auvergne francia vidéki régióban, a szintén vidéki Zeeland holland régióban, valamint a főként nagyvárosi Merseyside egyesült királyságbeli régióban csökkent a legnagyobb mértékben: az Európai Unióban csak ezekben a régiókban esett vissza a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya több mint 10,0 százalékponttal 2009 és 2012 között.

Egész életen át tartó tanulás

7. térkép: A 25–64 éves felnőttek oktatásban és képzésben való részvétele NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2012 (1)
(a 25–64 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (trng_lfse_04)

Az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének célja, hogy az uniós tagállamokat oktatási és képzési rendszerük fejlesztésében támogassa, így többek között azoknak az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kezdeményezéseknek a megvalósítását is előmozdítja, amelyek a társadalom minden tagjának segítenek a benne rejlő lehetőségek kiaknázásában. A keretrendszer erre vonatkozóan referenciaértéket is megállapított: 2020-ra a 25–64 éves felnőttek átlagosan legalább 15 %-ának kell részt vennie az egész életen át tartó tanulásban.

2012-ben az Európai Unió 25–64 éves népességének 9,0 %-a vett részt oktatásban vagy képzésben

Míg a felsőfokú végzettség elemzése azt mutatta ki, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya gyakran a fővárosi vagy sűrűn lakott régiókban volt a legmagasabb, addig az oktatásban és képzésben való részvétel viszonylag egyenletes eloszlást mutatott az egyes uniós tagállamokon belül, ami arra utal, hogy ez a mutató szorosan összefügg a nemzeti politikákkal, valamint a munkavállalók és a munkáltatók hozzáállásával.

A 7. térkép azt ábrázolja, hogy a 25–64 évesek az egyes régiókban milyen arányban vettek részt oktatásban és képzésben 2012 folyamán. E statisztika azokkal a személyekkel foglalkozik, akik az adatok forrásául szolgáló felmérést megelőző négy hétben valamilyen formában oktatásban vagy képzésben részesültek. A felvett adatok minden oktatási és képzési formára vonatkoznak, függetlenül attól, hogy az adott oktatás vagy képzés kapcsolódik-e a válaszadó jelenlegi vagy esetleges jövőbeli munkájához. 2012-ben az oktatásban vagy képzésben részt vevők teljes aránya 9,0 % volt az EU-28 25–64 éves népességének körében.

A dán régiókban volt a legmagasabb az oktatásban vagy képzésben való részvétel aránya

Az Európai Unióban 18 olyan NUTS 2 szintű régió volt (azon 266 régió közül, amelyre vonatkozóan rendelkezésre álltak adatok), ahol 2012-ben a 25–64 éves népesség legalább 20,0 %-a részt vett oktatásban és képzésben. Az öt dán NUTS 2 szintű régióból négy a ranglista élén állt, az ötödikben pedig a nyolcadik legmagasabb részvételi arányt regisztrálták. A dán régiókban az oktatásban vagy képzésben részt vevő 25–64 évesek aránya 27,8 % és 35,4 % között alakult, és Hovedstaden fővárosi régióban volt a legmagasabb. Nemcsak a dán régiókban vettek részt sokan oktatásban és képzésben, hanem a szomszédos északi tagállamokban, Finnországban és Svédországban, ahol a többi 13 olyan régió volt, amelyben a 25–64 éves lakosok legalább egyötöde részt vett oktatásban vagy képzésben 2012-ben. Utánuk a legmagasabb — nem sokkal 20 % alatti — részvételi arányokat főként holland és egyesült királyságbeli régiókban (bár Northern Ireland régióban ennél alacsonyabb volt ez az érték), valamint az osztrák Wien és a szlovén Zahodna Slovenija régióban regisztrálták.

Az EU-28 területén 58 olyan régió volt, ahol 2012-ben a 25–64 évesek kevesebb mint 5,0 %-a vett részt oktatásban és képzésben. E régiók Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban, Magyarországon és Romániában összpontosultak: ezen országok összes régiójában 5,0 % alatt volt a részvételi arány. Az oktatásban és képzésben részt vevő 25–64 évesek aránya Bratislavský kraj fővárosi régió kivételével egyetlen szlovák és három kivételével egyetlen lengyel régióban sem érte el az 5,0 %-ot. A legalacsonyabb részvételi arányt (0,9 %) Severen tsentralen bolgár régióban regisztrálták.

Középpontban a régiók:

Hovedstaden (DK01), Dánia

Koppenhágai Informatikai Egyetem
Az EU-28 régiói közül a dán fővárosi régióban volt a legmagasabb az oktatásban és képzésben részt vevő (25–64 éves) népesség aránya (2012-ben 35,4 %). Ez az arány az EU-28 átlagának (9,0 %) közel négyszerese.
Dánia másik négy NUTS 2 szintű régiójában szintén magas volt az egész életen át tartó tanulásban részt vevők aránya, így azok e mutatószám tekintetében az első tíz uniós régió között szerepeltek.
© Fénykép: Koppenhágai Informatikai Egyetem

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Mivel az oktatási rendszerek szerkezete országonként eltérő, ezért az adatok összehasonlíthatóságához a regionális, nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák és mutatók összegyűjtésére, összeállítására és bemutatására szolgáló keretrendszerre van szükség. Az oktatással kapcsolatos adatok gyűjtésének alapjául az Oktatás Nemzetközi Osztályozási Rendszere (ISCED) szolgál. E rendszer az oktatási területek és szintek szerint osztályozza a képzéseket, és általánosan alkalmazott fogalmakat és meghatározásokat tartalmaz. Az ISCED-97 a rendszer 1997-ben bevezetett változata, amelyre az e szócikkben ismertetett statisztikák is épülnek. Teljes körű leírása az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Statisztikai Intézetének weboldalán található. Az ISCED-97 hét oktatási szintet különböztet meg:

iskola előtti nevelés (0. szint);
alapfokú oktatás (1. szint);
alsó középfokú oktatás (2. szint), felső középfokú oktatás (3. szint);
középiskolát követő nem felsőfokú oktatás (4. szint);
felsőfokú oktatás (első szakasz) (5. szint) és felsőfokú oktatás (második szakasz) (6. szint).

Az ISCED felülvizsgálata 2009-ben indult, az átdolgozott osztályozást (ISCED 2011) pedig 2011 novemberében fogadta el az UNESCO általános konferenciája. Az ISCED 2011-en alapuló első statisztikákat várhatóan 2015-ben teszik közzé.

Az Eurostat az európai oktatási statisztikák jelentős részét az UNESCO Statisztikai Intézetével (UNESCO-UIS) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen vezetett felmérés, ismertebb nevén az UOE adatgyűjtés keretében állítja össze.

Az adminisztratív adatokat éves szinten, a tanévekről gyűjtik, tehát például a 2012-es adatok a 2011–2012-es tanévre vonatkoznak.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókra, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre vonatkozó statisztikai adatokat az Európai Unió munkaerő-felmérése keretében gyűjtik, amely az európai oktatási statisztikák másik jelentős forrása.

Mutató definíciók

Az iskola előtti nevelést biztosító és alapfokú oktatási intézménybe beiratkozott négyévesek arányára vonatkozó statisztikák azokkal az intézményekkel foglalkoznak, amelyek oktatásközpontú gondozást nyújtanak gyermekek részére. Az ilyen intézmények személyzetének oktatói szakképesítéssel kell rendelkezniük. Következésképpen nem tartoznak e körbe a bölcsődék, a játszóházak és a gyermekmegőrző intézmények, ahol a személyzetnek nem szükséges oktatói szakképesítéssel rendelkeznie.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mutatója azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát követi nyomon, akik legfeljebb a középiskola alsóbb évfolyamait (ISCED 0., 1., 2., vagy rövid 3c. szint) végzeték el, és nem vesznek részt további oktatásban és képzésben.

A felsőfokú oktatásban való részvételre vonatkozó statisztikák azokkal a személyekkel foglalkoznak, akik ISCED 5. vagy 6. szintű oktatási programban vesznek részt. Az ISCED 5. szintű felsőfokú programok lehetnek tudományos (főként elméleti) vagy szakmai irányultságúak (utóbbiak jellemzően rövidebb programok, amelyek közvetlen célja, hogy a tanulókat felkészítsék a munkaerőpiacra). A felsőfokú oktatás második szakaszát (ISCED 6. szint) azok a felsőfokú tanulmányok képezik, amelyek elvégzésével magasabb tudományos minősítés (PhD- vagy doktori fokozat) szerezhető. Megjegyzendő, hogy a 4. térképen látható arányok két különálló fogalom egymáshoz viszonyításának eredményei: a számláló alapjául a beiratkozás szerinti oktatási intézmény alapján regisztrált tanulók száma szolgál, a nevező pedig a lakóhely szerint rögzített népességi statisztikákon alapul. Ennek eredményeképpen a tanulmányok folytatása szerinti régió nem mindig azonos a lakóhely szerinti régióval. Emellett a tanulók számába olyan személyek is beletartozhatnak, akik nem szerepelnek a népesség-nyilvántartásban (például ideiglenesen a régióban tartózkodó külföldi tanulók). Ezért előfordulhat, hogy egy régióban a felsőfokú oktatási intézményben tanulók aránya meghaladja a (meghatározott korcsoportba tartozó) népesség 100 %-át, különösen akkor, ha a tanulók nagy mértékben mobilisak.

Az iskolai végzettség szintje az adott korcsoportba tartozó, meghatározott végzettséggel rendelkező népesség hányada. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának vizsgálatához a 30–34 évesek korcsoportja használatos, mivel ez az első olyan ötéves időtartam, amikor a tanulók túlnyomó többsége már befejezte tanulmányait.

Az egész életen át tartó tanulás személyes vagy szakmai célú tudásszerzés, amelynek célja a tudás, a készségek és a kompetenciák bővítése. Az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó statisztikák azokkal a 25–64 éves személyekkel foglalkoznak, akik a munkaerő-felmérést megelőző négy hétben oktatásban vagy képzésben részesültek. Az erre vonatkozó számadatokat az azonos korcsoportba tartozó össznépesség számával kell elosztani. A felvett adatok minden oktatási vagy képzési formára vonatkoznak, függetlenül attól, hogy az adott oktatás vagy képzés kapcsolódik-e a válaszadó jelenlegi vagy esetleges jövőbeli munkájához.

Kontextus

Mindegyik uniós tagállam nagyrészt önállóan alakítja ki saját oktatási és képzési rendszereit és oktatási programjainak (tanterveinek) tartalmát. Az Európai Unió támogatja a nemzeti intézkedéseket, és segítséget nyújt a tagállamoknak a közös kihívások kezelésében az úgynevezett nyitott koordinációs módszer alkalmazásával, amelynek révén az EU szakpolitikai fórumot biztosít az aktuális (például a társadalmak elöregedésével, a készségbeli hiányosságokkal vagy a világszintű versennyel kapcsolatos) kérdések megvitatásához, ezáltal lehetővé teszi, hogy a tagállamok megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, és osztozzanak az információgyűjtéssel kapcsolatos feladatokban.

Tanulási lehetőségek biztosítása mindenkinek

A kora gyermekkortól…

Az Európai Bizottság 2011 februárjában közleményt fogadott el „Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” címmel (COM(2011) 66), amelyben megállapította, hogy a koragyermekkori nevelés és gondozás nélkülözhetetlen a sikeres társadalmi integrációhoz, személyes fejlődéshez, egész életen át tartó tanuláshoz és későbbi foglalkoztathatósághoz, különösen a hátrányos helyzetűek esetében jár előnyökkel, és segíthet abban, hogy kiemeljünk gyermekeket a szegénységből és a családi diszfunkcióból.

…a lemorzsolódókon át…

Megközelítőleg minden hetedik gyermek morzsolódik le az oktatásból és képzésből, ami az egyénre, a társadalomra és a gazdaságra egyaránt kihatással lehet. Az Európai Bizottság 2011 januárjában közleményt fogadott el „Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” címmel (COM(2011) 18), amelyben felvázolta a tanulók lemorzsolódásának okait, és áttekintést nyújtott azokról a meglévő és tervezett intézkedésekről, amelyekkel uniós szinten kívánja orvosolni ezt a problémát.

…a felnőtt tanulókig

Az európaiak többsége a jogilag előírt minimális időnél jóval tovább folytat tanulmányokat. Ez arra enged következtetni, hogy ők a felsőoktatást választják, valamint hogy egyre többen vesznek részt az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kezdeményezésekben, így sok idősebb (felnőtt) ember tér vissza az iskolába, hogy átképezze magát, vagy felkészüljön a pályaváltásra. Az Európai Unió kínálta azon lehetőségek, hogy polgárai más országokban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak, jelentősen előmozdíthatják a kultúrák közötti megértést és a személyes fejlődést, ami pedig hozzájárulhat az Unió gazdasági teljesítményének növeléséhez.

Oktatás: az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb pillére

Az oktatás az Európa 2020 növekedési stratégia központi elemét képező öt pillér egyike. Két, e szócikkben bemutatott, regionális szintű mutatószám szolgál az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaság kialakítása terén az EU által elért eredmények nyomon követésének referenciaértékeként. E referenciaértékek uniós szinten kerültek megállapításra az alábbi célokra vonatkozóan:

az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát 10 % alá kell szorítani 2020-ra; és
a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkező 30–34 évesek arányának 2020-ra el kell érnie a 40 %-ot.

Megjegyzendő, hogy mindkét célkitűzés az Európai Unió egészére vonatkozik, tehát nem külön tagállami vagy nemzeti szinten kell elérni. Mindazonáltal az Európa 2020 stratégia mindegyik referenciaértékét nemzeti (és esetenként regionális) célszámokká is átszámították, amelyek az egyes tagállamok sajátos helyzetét és körülményeit tükrözik. A lemorzsolódók arányát illetően a nemzeti célszámok 4,5 % (Lengyelország) és 16 % (Olaszország) között változnak.

A Mozgásban az ifjúság az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike. A fiatalok tanulásával és munkavállalásával kapcsolatos átfogó kezdeményezésekből áll, és 2010-ben indult. Célja, hogy jobb tanulási és munkavállalási lehetőségeket biztosítson a fiatalok számára az Unión belül, csökkentse a magas ifjúsági munkanélküliséget, és növelje a fiatalok foglalkoztatási rátáját az alábbi eszközökkel:

az oktatás és képzés fokozottabb hozzáigazítása a fiatalok igényeihez;
a fiatalok ösztönzése arra, hogy minél többen éljenek azzal a lehetőséggel, hogy uniós támogatások igénybevételével külföldön tanuljanak;
az uniós tagállamok bátorítása arra, hogy intézkedéseket hozzanak az oktatásból a munka világába való átmenet megkönnyítésére.

További információk: Európa 2020

Oktatás és képzés 2020 (ET 2020)

A Tanács 2009 májusában fogadta el az európai oktatási és képzési együttműködés keretstratégiáját (vagyis az ET 2020 stratégiát), amely az oktatás és a képzés terén az alábbi négy stratégiai célt tűzte ki az EU számára:

az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás valóra váltása;
az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása;
a méltányosság, a társadalmi kohézió és aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; és
a kreativitás és az innováció fokozása az oktatás és a képzés minden szintjén.

Erasmus+: az évtized végéig terjedő uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram

Az Európai Unió azzal a céllal indította az Erasmus+ programot, hogy előmozdítsa a készségek és a foglalkoztathatóság fejlesztését, továbbá hogy elősegítse az oktatás, a képzés és az ifjúsági munka korszerűsítését. A program emellett a sporthoz köthető intézkedéseket (így a közösségi szervezett sporttevékenységekkel kapcsolatos projekteket, valamint a több tagországban jelentkező problémák, például a bundázás és a rasszizmus leküzdését) is támogatja. Újfajta megközelítést alkalmaz olyan korszerű és dinamikus oktatási ágazat kialakítása érdekében, amely előmozdítja a formális, informális és nem formális tanulás összekapcsolását, valamint az oktatás és a munka világának képviselői közötti partnerségeket. Az Erasmus+ program hét évre szól (2014–2020), költségvetése pedig 14,7 milliárd euró, amely az alábbi programok között oszlik majd meg:

oktatás és képzés (77,5 %);
ifjúság (10 %);
diákhiteleszközök (3,5 %);
nemzeti irodák (3,4 %);
igazgatási költségek (1,9 %);
Jean Monnet program (1,9 %), amelynek célja az oktatási, kutatási és reflektív tevékenységek ösztönzése az európai integrációs tanulmányok területén a felsőoktatási intézményekben;
sport (1,8 %).

Az Erasmus+ program szorosan kapcsolódik az ET 2020 és az Európa 2020 kezdeményezésben meghatározott szakpolitikai célkitűzésekhez. Részvételi lehetőséget kell biztosítania több mint négymillió európainak és megközelítőleg 125 000 oktatási intézménynek annak érdekében, hogy:

két millióan folytassanak felsőfokú tanulmányokat külföldön;
650 000 szakközépiskolai tanuló teljesítse tanulmányai egy részét külföldön;
500 000 fiatal vállalhasson önkéntes munkát külföldön, és vehessen részt ifjúsági csereprogramokban;
200 000, mesterképzésben részt vevő tanuló vegye igénybe az új hitelgarancia-programot, és több mint 25 000-en részesüljenek ösztöndíjban közös mesterképzés elvégzéséhez;
800 000 előadó, tanár, oktató, oktatási személyzeti tag és ifjúságsegítő taníthasson külföldön.

Az ET 2020 stratégia e célkitűzések elérése érdekében rendszeres statisztikai ellenőrzés és beszámolás tárgyát képező referenciaértékeket határozott meg, amelyek közé többek között az alábbi, 2020-ig teljesítendő célszámok tartoznak:

négyéves kor és a kötelező alapfokú oktatás megkezdése között legalább a gyermekek 95 %-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben;
az elégtelen olvasási, matematikai és tudományos készségekkel rendelkező 15 évesek aránya csökkenjen 15 % alá;
az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya legyen 10 %-nál kevesebb;
a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya legalább 40 % legyen;
a 25–64 éves felnőttek átlagosan legalább 15 %-a vegyen részt az egész életen át tartó tanulásban.

Ezenkívül 2011 novemberében két további, a tanulási mobilitásra vonatkozó (szintén 2020-ig teljesítendő) referenciaértéket fogadtak el, amelyek egy másik, foglalkoztathatósággal kapcsolatos referenciaértékkel egészültek ki 2012 májusában. E három referenciaérték a következő:

az újonnan végzett diplomásoknak átlagban legalább 20 %-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szerinti kreditet szerez, illetve amely legalább három hónapig tart;
az első szakképesítés megszerzését szolgáló képzésben végzett 18–34 éveseknek átlagosan legalább 6 %-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, legalább kéthetes, az első szakképesítés megszerzését szolgáló képzéshez kapcsolódó tanulmányi vagy gyakorlati képzési tapasztalattal (ideértve a munkahelyi gyakorlatot is).
legalább 82 %-ra kell emelkednie azon foglalkoztatott végzettek arányának (20–34 éves korosztály), akik a referenciaévtől számított három éven belül léptek ki az oktatási és képzési rendszerből.

Az Európai Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatósága 2013-ban közzétette a 2013. évi Oktatási és Képzési Figyelőt, amely ezen éves kiadvány második kiadása volt. A Figyelő elemzi a lemorzsolódókkal és a felsőfokú végzettséggel kapcsolatos, az Európa 2020 stratégiában meghatározott kiemelt célkitűzés teljesítése terén elért előrehaladást. A jelentés szerint a célkitűzés első fele teljesíthető, vagyis a lemorzsolódók aránya 2020-ra 10 % alá csökkenthető, ugyanakkor megerősítette, hogy 5,5 millió tanuló még mindig lemorzsolódik az Európai Unióban. Másrészről megállapította, hogy az EU jó úton halad a felé, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (szintén 2020-ra) elérje a 40 %-ot. A jelentés azt is megállapította, hogy az uniós oktatási és képzési rendszereknek az államháztartások konszolidálása és a magas ifjúsági munkanélküliség miatt kihívásokkal kell szembenézniük, egyúttal hangsúlyozta, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a munka és az oktatás világa között.

Oktatás és képzés — kohéziós politikai támogatás

Az oktatás és képzés terén indított regionális politikai kezdeményezések fő célja a készségek és a tehetség fejlesztése, ami elengedhetetlen Európa hosszú távú versenyképességének és társadalmi kohéziójának biztosításához. A humántőkével kapcsolatos kiemelt intézkedések finanszírozásának forrása nagyrészt az Európai Szociális Alap (ESZA), az oktatási infrastruktúrát érintő beruházásokat pedig az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) támogatja.

Az ESZA azokat a regionális kezdeményezéseket finanszírozza, amelyek célja, hogy a fiatalok befejezzék tanulmányaikat, és olyan készségeket szerezzenek, amelyekkel könnyebben el tudnak helyezkedni. Ehhez csökkenteni kell az iskolából lemorzsolódók arányát, arra kell ösztönözni a fiatalokat, hogy folytassák tanulmányaikat, és szélesebb körben elérhetővé kell tenni az oktatást (például a hátrányos helyzetű csoportok és a kisebbségek körében) a szakképzési és a felsőoktatási lehetőségek javításával. Mivel a magasan képzett munkaerőt igénylő munkahelyek száma várhatóan nőni fog az uniós gazdaságban, egyre több, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalóra lesz szükség.

Az ESZA felsőfokú oktatással kapcsolatos programokat finanszíroz, és támogatja azokat az iparral kialakított partnerségeket, amelyek célja a képzésszolgáltatók és a vállalkozások közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése annak biztosítása érdekében, hogy a tanulók olyan készségeket sajátítsanak el, amelyekre a cégeknek valóban szükségük van. Ehhez támogatja a képzési és egész életen át tartó tanulási kultúra kialakítását, amely a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt előnyös, és segíti a munkavállalókat abban, hogy karrierjükben előrelépjenek, felkészüljenek a munkahelyváltásra, vagy visszatérjenek a munka világába, amennyiben nem rendelkeznek állással.

Az oktatás és a képzés rendkívül fontos szerepet játszik a regionális fejlődésben, emellett kohéziós politikai támogatásban is részesülhet elsősorban az ESZA-n és az ERFA-n keresztül. A humántőkére, az oktatásra és a képzésre elkülönített kohéziós politikai támogatással megvalósított uniós beruházások összértéke 33 383 millió euró volt 2007–2013 között, ami az EU erre az időszakra megállapított kohéziós költségvetésének 9,7 %-át tette ki. A támogatás nagy részét oktatási és képzési programok kapták: 3,6-szor akkora finanszírozásban részesültek, mint az oktatási infrastruktúra fejlesztése.

További információk: Kohéziós politika az oktatásért és a képzésért