Archive:Regionális szintű oktatási és képzési statisztika

This Statistics Explained article is outdated and has been archived - for recent articles on regions and cities see here.

2016. márciusban és áprilisban adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis . A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. november.

A térképek interaktívan böngészhetők az Eurostat statisztikai atlaszának használatával (lásd a felhasználói kézikönyvet (angol nyelven)).

1. térkép: A négyéves gyermekek koragyermekkori nevelésben és alapfokú oktatásban (ISCED 0–1. szint) való részvételének aránya, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2014 (1)
(az összes négyéves %-ban kifejezett aránya)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enra14)
2. térkép: Felső középfokú oktatásban részt vevők (ISCED 3. szint) aránya, akik szakképzésben vettek részt, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2014 (1)
(az összes diák %-os aránya ISCED 3. szinten)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enra13)
3. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a 18–24 éves korosztályból, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2015 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)
1. ábra: Nemek közötti szakadék az oktatásból és képzésből lemorzsolódók körében a 18–24 éves korosztályból, az EU kiválasztott NUTS 2 régióiban, 2015 (1)
(százalékpontos eltérés, férfiak aránya – nők aránya)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)
4. térkép: Azon 18–24 éves korú fiatalok aránya, akik nem állnak alkalmazásban és nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben (NEET-ek), NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2015 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_22)
2. ábra: Nemek közötti szakadék azon 18–24 éves korú fiatalok körében, akik nem állnak alkalmazásban és nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben (NEET-ek), az EU kiválasztott NUTS 2 régióiban, 2015 (1)
(százalékpontos eltérés, férfiak aránya–nők aránya)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_22)
5. térkép: A felsőfokú (ISCED 5–8. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek aránya, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2015 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)
3. ábra: Nemek közötti szakadék a felsőfokú (ISCED 5–8. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek körében, az EU kiválasztott NUTS 2 régióiban, 2015 (1)
(százalékpontos eltérés, férfiak aránya- nők aránya)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

Ez a szócikk azon statisztikai szócikkek gyűjteményébe tartozik, amelyek az Eurostat regionális évkönyve alapján készült. Az oktatás, a szakképzés és általánosabban az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik az Európai Unió (EU) gazdasági és társadalmi stratégiáiban.

Az Eurostat oktatási és képzési statisztikákat állít össze és tesz közzé az uniós tagállamokról és régiókról, emellett a rendelkezésre álló információk egy része az EFTA-államokról és a tagjelölt országokról is tájékoztatást nyújt. Ez a cikk a négyéves gyermekek oktatásbeli jelenlétének arányairól, a szakképzési programokban részt vevő hallgatók arányáról, a korai iskolaelhagyók arányáról az oktatásban és a képzésben, azon fiatalok arányáról, akik nem állnak alkalmazásban és nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben (NEET), valamint a 30–34 év közötti korosztályban a felsőfokú végzettségűek arányáról közöl adatokat. A statisztikákat általában a NUTS 2régiók szintjén mutatjuk be, habár Németország és az Egyesült Királyság esetében a részvétellel kapcsolatban csak NUTS 1 régió szintű adatok, Horvátországban pedig kizárólag nemzeti adatok állnak rendelkezésre.

Főbb statisztikai eredmények

2014-ben az EU-28 adatai szerint körülbelül 107 millió beiratkozott gyermeket, tanulót és diákot tartottak számon az oktatási rendszer egészében, az iskola előtti neveléstől a posztgraduális képzésekig (ISCED 02–8 szint).

A négyévesek részvétele az oktatásban

A koragyermekkori nevelés és az alapfokú oktatás kulcsszerepet játszik az egyenlőtlenségek feloldásában és az alapkompetenciák elsajátításában. A szakpolitikusok szerint még több kisgyermeket kellene arra ösztönözni, hogy az informális, nem professzionális ellátás helyett iskola-előkészítő nevelésben vegyen részt. Az Oktatás és képzés 2020 (ET 2020) stratégiai keretrendszer kiemelt célkitűzésként határozza meg, hogy a négyéves kor és a kötelező alapfokú oktatás megkezdése között a gyermekek legalább 95%-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben. Szem előtt kell tartani, hogy az uniós tagállamok körében némileg eltér a tankötelezettség kezdő időpontja: ez az életkor Luxemburgban és Észak-Írországban (Egyesült Királyság) négy év, míg más uniós régiókban/tagállamokban öt–hét év. Az iskola előtti nevelésben való részvétel általában nem kötelező a legtöbb tagállamban.

2014-ben valamivel több mint ötmillió négyéves gyermek vett részt a koragyermekkori nevelés vagy az alapfokú oktatás (az ISCED által meghatározott 0–1. szint) valamilyen formájában; közülük az alapfokú oktatásban részt vevők aránya nagyon alacsony volt (52 ezer).

A koragyermekkori és az alapfokú oktatás meghatározása

A koragyermekkori nevelés (ISCED 0. szint) jellemzően holisztikus szemlélet szerint kifejlesztett anyaga támogatja a gyermek korai kognitív, fizikai, szociális és érzelmi fejlődését, és bevezeti a gyermekeket a családon kívüli szervezett oktatásba. Az ISCED 0. szintű programjainak két kategóriája létezik: a koragyermekkori oktatási fejlesztés és az iskola-előkészítő nevelés. Az előbbi oktatási tartalom a fiatalabb gyermekek (0–2 éves korosztály) számára, az utóbbi pedig a hároméves és a kötelező alapfokú oktatás megkezdésének életkora közé eső gyermekek számára ajánlott. Mindkét kategóriát vizuálisan stimuláló hatású, nyelvileg gazdag tanulási környezet jellemzi, amelyben legalább napi két óra oktatási keret áll rendelkezésre; azaz a bölcsődék, napközik vagy óvodák kizárásra kerülnek, kivéve, ha van speciális oktatási elemük.

Az alapfokú oktatási (ISCED 1. szint) programok jellemzően arra lettek kifejlesztve, hogy alapvető jártasságot biztosítsanak a tanulók számára az olvasás, írás és matematika (íráskészség és számolás) terén, és hogy megteremtsék a szilárd alapokat a tudás kulcsfontosságú területeinek tanulásához és megértéséhez, valamint a személyi és szociális fejlődéshez. Ezen az oktatási szinten általánosságban az egyetlen felvételi követelmény a megfelelő életkor elérése.

A francia és egyesült királyságbeli régiók többségében gyakorlatilag minden négyéves gyermek részt vett koragyermekkori nevelésben vagy alapfokú oktatásban.

Az 1. térképen a legsötétebb árnyalatú narancs jelöli azokat az NUTS 2. szintű régiókat, ahol a négyéves korú gyermekek részvételi aránya kifejezetten magas; szem előtt kell azonban tartani, hogy a Németországra és az Egyesült Királyságra vonatkozó adatok csak az NUTS 1. szintű régiókat reprezentálják, Horvátország esetében pedig kizárólag nemzeti adatok állnak rendelkezésre. A négyéves gyermekek részvételi aránya legalább 98% volt a bemutatott 224 uniós régió közül 63-ban (nincs elérhető adat a francia Mayotte régióról). A legmagasabb arány Franciaországban és az Egyesült Királyságban koncentrálódott, de szintén magas arányokról számol be számos dél-olaszországi régió, Németország egy része, Spanyolország és Belgium (elsősorban Flandriában), csakúgy, mint néhány dán szárazföldi régió, Írország (Border, Midland és Western), Észak-Olaszország (Provincia Autonoma di Trento és Provincia Autonoma di Bolzano/Bozen), Ausztria (Burgenland) és Portugália (Alentejo); Norvégia két legészakibb régiója (Trøndelag és Nord-Norge) szintén legalább 98%-os arányokat regisztrált.

Athénban vett részt a legkevesebb négyéves gyermek iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban

Ezzel szemben az 1. térkép világosan bemutatja a kelet kontra nyugat helyzetét; azaz általában véve a legtöbb keleti uniós régióban jóval alacsonyabb a részvételi arány, csakúgy, mint a balti tagállamok esetében (amelyek mindegyike ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkot). E régiók között, amelyeket a legalacsonyabb részvételi arány jellemez (70% alatti, az 1. térképen a legvilágosabb narancs árnyalattal jelölve), megtalálható Horvátország (nemzeti adatok). valamint Lengyelország, illetve Görögország legnagyobb része, Kelet-Szlovákia (Východné Slovensko) és Észak-Finnország (Pohjois- ja Itä-Suomi) régiói; ez volt a helyzet minden törökországi régióban (2013-as adatok) és egy (Ticino) kivételével az összes svájci régióban is, csakúgy, mint Liechtensteinben és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (mindkettő egyetlen régiót alkot ezen az elemzési szinten).

Bizonyos régiókat behatóbban vizsgálva, a görög fővárost körülölelő (Attiki) régióban volt messze a legalacsonyabb a négyéves korosztály részvétele a koragyermekkori nevelésben és az alapfokú oktatásban: 2014-ben 28,3%. Ez jóval alacsonyabb, mint bármely más régióban, mivel az EU valamennyi egyéb régiójában a négyéves korosztály többsége részt vett koragyermekkori nevelésben és alapfokú oktatásban. A második legalacsonyabb arányt is Görögországban regisztrálták, az északkeleti Anatoliki Makedonia, Thraki régióban (50,9%); ez azon hat görög régió egyike, amelyekben a négyéves korosztály részvételi aránya 50–60% között mozgott.

Diákok a felső középfokú szakképzésben

Az EU területén élő, felső középfokú oktatásban (ISCED 3. szint) részt vevő tanulók közül mintegy 10,6 millió fő (ez 48,0%) szakképesítési programot végzett 2014 során, a fennmaradó hányad pedig általános oktatási programokban vett részt. A Szakképesítési oktatás és képzés (VET) kulcsfontosságú szerepet játszik a fiatalok munkanélküliségi rátájának csökkentésében és a fiatalok oktatásból a munkaerőpiacra való átlépésének megkönnyítésében. A szakpolitikusok Unió-szerte keresik a módot a szakképzések és gyakornoki képzések vonzóbbá tételére annak érdekében, hogy ezek alternatív megoldást jelenthessenek a felső középfokú és felsőfokú képesítések mellett, és lehetővé tegyék a munkáltatók szakmai igényeinek jobb kielégítését.

A 2. térképről leolvasható, hogy a szakképzésben részt vevő diákok aránya nagymértékben eltér az uniós tagállamok között: a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Észak-Olaszország és Svájc területére kiterjedő régiócsoportban különösen magas a szakképzést választók aránya; szintén magas arányról számoltak be Finnország, Hollandia és Belgium északi régiói is. E különbségek részben a szakképzés megítélésében gyökerezhetnek: egyes országokban, például a Cseh Köztársaságban és Ausztriában, a szakképzést általában vonzó opciónak tartják, amely megkönnyíti a munkaerőpiacra való átlépést, míg más uniós tagállamokban részben a kedvezőtlenebb társadalmi megítélés miatt lehet kevésbé jelentős e képzési forma súlya.

Három cseh és egy osztrák régióban a szakképzésre járó diákok tették ki a felső középfokú oktatásban részt vevők több mint háromnegyedét

A NUTS 2. szintű régiók szintjén végzett részletesebb elemzés kimutatta, hogy 2014-ben 40 uniós régióban a felső középfokú oktatásban részt vevő diákok legalább 65%-a szakképzési programot követett (ahogy azt a legsötétebb narancs árnyalat jelöli a 2. térképen). Három régióban a felső középfokú oktatásban részt vevő diákok több mint háromnegyede szakképzési programot végez: ezek közül kettő a Cseh Köztársaságban (Severozápad és Jihozápad), míg a harmadik Ausztriában (Oberösterreich) található.

Ezzel szemben a felső középfokú oktatásban részt vevők körében a szakképzésre járó diákok aránya a két írországi NUTS 2. szintű régióban és Skóciában (az Egyesült Királyság esetében csak NUTS 1 szintű adatok állnak rendelkezésre) volt a legalacsonyabb: itt a szakképzésben részt vevők csak kevesebb mint egytizedét tették ki az összes felső középfokú szinten tanuló diáknak. Három régióban, Málta és Ciprus szigeti régióiban (amelyeket a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe), valamint a magyar főváros körüli közép-magyarországi régióban, 10–20% között mozgott a szakképzésben részt vevők aránya. A felső középfokú oktatásban részt vevő, szakképzési programot végző diákok aránya kevesebb mint 35% volt (ahogy a 2. térképen a leghalványabb narancs árnyalattal látható) 13 görög régió közül 9 esetében, a fennmaradó hat magyar régióban (erős kontrasztban a Magyarországot körülvevő régiókkal), hat régióban Dél-Spanyolországban, csakúgy, mint Brandenburgban (NUTS 1. szintű régió, a berlini német fővárosi régiót körülölelő terület), a francia fővárosi régióban, Île de France-ban, Észak-Írországban és Walesben (mindkettő NUTS 1. szintű régió az Egyesült Királyságban), Észtországban és Litvániában (amelyeket a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe).

Európa 2020: korai iskolaelhagyók

A fiataloknak 15–17 éves korukban gyakran el kell dönteniük, hogy folytatják-e tanulmányaikat az oktatási vagy képzési rendszerben, vagy állást keresnek. A nappali tagozatos kötelező oktatás átlagos időtartama a legtöbb uniós tagállamban 9 vagy 10 év, és általában az alsó középfokú oktatás (ISCED 2. szint) végéig tart.

Kiemelt célkitűzés , hogy az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya 2020-ra 10% alá csökkenjen.

Az oktatás az Európa 2020 stratégia központi elemét képező öt pillér egyike. Az „intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaság” kialakítása terén az EU által elért eredmények nyomon követésére használt mutatók közül kettő az oktatáshoz kapcsolódik. Ezek az uniós szinten megállapított referenciaértékek a következő célok elérését mérik:

  • az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát 2020-ra 10% alá kell szorítani; és
  • a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkező 30–34 évesek arányának 2020-ra el kell érnie a 40%-ot.

Meg kell jegyezni, hogy mindkét célkitűzés az Európai Unió egészére vonatkozik, tehát nem külön tagállami vagy nemzeti szinten kell elérni azokat. Mindazonáltal az Európa 2020 stratégia mindegyik referenciaértékét nemzeti (és esetenként regionális) célszámokká is átszámították, amelyek az egyes uniós tagállamok sajátos helyzetét és körülményeit tükrözik.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókról tájékoztató mutató azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát követi nyomon, akik legfeljebb alsó középfokú oktatásban vettek részt, és (az adatok forrásául szolgáló felmérést megelőző négy hétben) nem vettek részt további oktatásban vagy képzésben.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok aránya 11,0% volt.

2015-ben az EU-28-ban a 18–24 évesek 11,0%-a morzsolódott le az oktatásból vagy képzésből: ez 2014-hez képest 0,1 százalékpontos csökkenést jelent. Elmondható, hogy az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek aránya folyamatosan csökken legalább egy évtizede. Ha ez a trend tovább folytatódik, elérhetőnek tűnik az Európa 2020 stratégia azon kiemelt célkitűzése, hogy ez a mutató 10% alá süllyedjen.

Mindezzel együtt továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók úgy az egyes uniós tagállamok között, mint azokon belül, ami bizonyos mértékig a nemzeti célelőirányzatokban is tükröződik: ezek az Európa 2020 stratégia keretében megállapított értékek 4% (Horvátország) és 16% (Olaszország) között ingadoznak; az Egyesült Királyság nem rendelkezik meghatározott célelőirányzattal.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók legmagasabb arányát gyakorta Dél-Európában, jellemzően a szigeti területeken regisztrálták.

2015-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a 266 régióból, amelynek adatai rendelkezésre állnak, 130-ban alacsonyabb volt az Európa 2020 stratégia által célként kitűzött 10%-nál. Amint a 3. térképen látható, a korai iskolaelhagyók részaránya 2014-ben nagymértékben eltért a különböző NUTS 2. szintű régiókban: a legalacsonyabb arányt abban a sávban jegyezték fel, amely Lengyelországtól a Cseh Köztársaságon és Szlovákián keresztül egészen Délkelet-Ausztriáig, Szlovéniáig és Horvátországig húzódik. Ezzel szemben az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya Dél-Spanyolországban és a Baleár-szigeteken, három román régióban, a portugál Regiões Autónomas dos Açores e da Madeira régióban, valamint az olasz Szardínia és Szicília szigetén volt a legmagasabb; igen magas arányokat jelentettek Törökország teljes területéről is. Az EU számos olyan régiója, amelyekben a legmagasabb a korai iskolaelhagyók aránya, jellemzően vidéki, viszonylag távol eső és ritkán lakott terület, és előfordulhat, hogy az ezekben a régiókban lakó diákoknak el kell hagyniuk otthonaikat, ha szakosodott tanulmányokat akarnak folytatni, míg azok, akik maradnak, viszonylag kevés lehetőséghez jutnak a felsőoktatás/továbbképzés terén.

A keleti régiókban regisztrálták a legalacsonyabbak közé tartozó arányokat az oktatásból és képzésből lemorzsolódók esetében

2015-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok legalacsonyabb arányát a horvátországi Jadranska Hrvatska régióban regisztrálták (0,9%). 14 további régióban regisztráltak 5% alatti arányt az oktatásból és képzésből lemorzsolódók esetében (amint ezt a legvilágosabb narancs árnyalat mutatja a 3. térképen), és ezek elsősorban Kelet-Európában találhatóak: öt lengyel régió, három régió a Cseh Köztársaságban, Horvátország mindkét régiója, két régió Szlovákiában és egy-egy régió Belgiumban, Szlovéniában és Svédországban.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Jadranska Hrvatska, Horvátország

Old town of Rovinj Croatia 2005-09-15.jpg

2015-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok (18–24 éves korosztály) aránya 11,0% volt az EU-28 területén. Horvátországban jóval alacsonyabb az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok aránya, és ez különösen igaz az Adria partvidékére és a horvát szigetekre, ahogy ezt a Jadranska Hrvatskában regisztrált 0,9%-os arány is mutatja.

©: Nicolas Brignol

A Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia fővárosi régióinak mindegyike szerepel a 15 legalacsonyabb aránnyal rendelkező régió között az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok tekintetében. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók viszonylag alacsony arányával találkozhatunk néhány további, túlnyomórészt városi régióban; például Área Metropolitana de Lisboa fővárosi régióban (10,7%) és Kelet-Belső-Londonban (5,5%), ahol Portugália és az Egyesült Királyság legalacsonyabb arányait regisztrálták; ez talán nem is meglepő annak ismeretében, hogy a felsőoktatási és képzési intézmények gyakran a fővárosokban és a viszonylag nagyobb méretű városokban működnek. Ellenben az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok aránya viszonylag magas (a nemzeti átlaggal összevetve) a belga, a német és az osztrák fővárosi régiókban (Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofdstedelijk, Berlin és Bécs).

A fiatal férfiak átlagosan nagyobb valószínűséggel morzsolódnak le az oktatásból és képzésből, mint a fiatal nők.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatalok arányával kapcsolatos információk nemek szerint is vizsgálhatók (lásd az 1. ábrát a nemek között e mutató tekintetében fennálló szakadék regionális elemzéséről). 2015-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatal, 18–24 éves korosztályhoz tartozó férfiak aránya 12,4% volt, ami 2,9 százalékponttal magasabb érték, mint az ugyanezen korcsoporthoz tartozó nők esetében (9,5%). Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az EU-28 területén az oktatásból és képzésből lemorzsolódó nők aránya közel változatlan maradt 2014 és 2015 között (0,1 százalékpontot csökkent), míg a férfiak aránya gyorsabb iramban esett (0,4 százalékponttal). Ennek következtében a nemek közötti szakadék szűkült — folytatva a trendet, amely már a 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság kezdetekor is megfigyelhető volt —, amikor az EU-28 tagállamaiban a korai iskolaelhagyók aránya a fiatal férfiak körében 4,0 százalékponttal magasabb volt, mint a fiatal nők esetében.

A fiatal férfiak körében viszonylag magas az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a jellemzően mezőgazdasági/vidéki régiókban ...

212 olyan régióból, amely 2015-ös adatokat tudott szolgáltatni, 164-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a fiatal nők esetében alacsonyabb volt, mint a fiatal férfiak körében. Nyolc régió esetében — mindegyik dél-európai — két számjegyű volt a nemek közötti szakadék regisztrált értéke; az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatal férfiak aránya minden esetben magasabb volt, mint a fiatal nőké. A legnagyobb szakadék a spanyol La Rioja régióban került regisztrálásra, ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mintegy harmada (32,4%-a) fiatal férfi, szemben az ugyanezen korcsoporthoz tartozó 10,8%-nyi nővel. A nemek közötti két számjegyű szakadékot felmutató nyolc régió között további négy spanyol régió található, nevezetesen Comunidad Valenciana, Extremadura, Galicia és a Baleár-szigetek. Ezekhez csatlakozik további két olasz (Szardínia és Abruzzo) és egy görög (a dél-égei-tengeri Notio Aigaio) régió.

... azonban a fiatal nők körében jellemzően városi és nehézipari régiókban regisztráltak magas arányokat az oktatásból és képzésből lemorzsolódók körében

43 olyan régióban, amelyben az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a fiatal férfiak esetében alacsonyabb volt, mint a fiatal nők körében, a nemek közötti szakadék általában véve egészen keskeny volt (gyakran 2,0 százalékpontnál kisebb). Azonban a legnagyobb szakadék a holland Zeeland régióban került regisztrálásra, ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódó fiatal nők aránya 18,4%, amely 6,3 százalékponttal magasabb a fiatal férfiaknál tapasztaltaknál (12,1%). A 10 olyan régióból, ahol az iskolaelhagyók aránya a férfiaknál alacsonyabb, és a legnagyobb nemek közötti szakadékot regisztrálták, három az Egyesült Királyság (Merseyside; Kelet-Belső-London; Berkshire, Buckinghamshire és Oxfordshire), kettő a Cseh Köztársaság (Strední Cechy és Moravskoslezsko), egy-egy pedig Bulgária (Severen tsentralen), Spanyolország (Ciudad Autónoma de Melilla), Németország (Koblenz) és Románia (Sud-Vest Oltenia) területén található.

A sem alkalmazásban nem álló, sem oktatásban, illetve képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-ek)

2015-ben az EU-28 tagállamaiban 6,2 millió 18–24 év közötti ember volt, aki sem alkalmazásban nem állt, sem oktatásban, illetve képzésben nem vett részt (NEET); ha a népesség azonos korú tagjainak relációjában fejezzük ki, a fiatalok NEET aránya 15,8% volt. Az egyik meghatározó tényező, amely a NEET ráták közötti különbségekre magyarázattal szolgál, az alacsony iskolai végzettség, így a jellemzően viszonylag magas korai iskolaelhagyási aránnyal rendelkező régiók feltehetően viszonylag magas NEET rátákat mutathatnak.

A fiatalokat érintő munkanélküliség és a NEET-ek összehasonlítása

A fiatalokat érintő munkanélküliség (további információkért olvassa el a regionális munkaerőpiacról készült statisztikát) és azon fiatalok aránya, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt (NEET), egymást kiegészítő fogalmak. A munkanélküliségi ráta a munkával nem rendelkezők (de aktív munkakeresők és képesek munkát vállalni) aránya; alapjául — nevezőként — a gazdaságilag aktív népesség, azaz azon emberek száma szolgál, akik vagy munkában állnak, vagy munkanélküliek.

Ezzel szemben azon emberek csoportjába, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt (NEET), nem tartoznak bele a foglalkoztatottak, az oktatásban és képzésben részt vevők, de beletartozhatnak a gazdaságilag inaktívak; nevezője a 18–24 éves korosztály teljes csoportja.

A 2003-ban tapasztalt 16,9%-os EU-28-as NEET arány csúcspontjáról a következő évek során 2008-ra (a pénzügyi és gazdasági világválság kezdetére) 14,0%-ra esett vissza ez az érték. Az ezután következő négy egymást követő évben a ráta 17,2%-ra emelkedett 2012-re, mielőtt a 2015-ös 15,8%-os értékre esett volna vissza. Az utóbbi egy évtizedben az EU-28 NEET rátáját főként a fiatalokat érintő munkanélküliségben tapasztalható változások határozták meg/befolyásolták, mivel azon 18–24 évesek aránya, akik inaktívak, viszonylag stabil maradt (valamivel kevesebb mint 8%).

Az uniós tagállamokban végzett elemzés kimutatja, hogy azon fiatalok arányának legmagasabb értékét, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt, 2015-ben Olaszországban regisztrálták (27,9%), míg Spanyolországban, Cipruson, Romániában, Bulgáriában, Görögországban és Horvátországban a NEET arány 20–25% közé esett. Ezzel szemben azon fiatalok aránya, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt, Hollandiában csupán 6,2% volt, és Luxemburgban, Dániában, Németországban, Svédországban, Ausztriában, valamint a Cseh Köztársaságban is 10% alatt maradt.

Az Unióban csak négy olyan régió volt, ahol több mint 40% volt azon fiatalok aránya, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt.

A NUTS 2 régiók szintjén végzett részletesebb elemzés megerősítette, hogy 2015-ben a legmagasabb arányt azon fiatalok esetében, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt, Bulgáriában, Severozapaden régióban regisztrálták, ahol a NEET arány 45,7% volt. Az alábbi további négy régió esetében haladta meg ez az arány a 40%-ot: a Franciaországhoz tartozó tengerentúli régió, Francia Guyana, a görög Sterea Ellada, valamint két dél-olaszországi régió, Calabria és Szicília.

Az öt legmagasabb NEET aránnyal rendelkező régióra nagyjából jellemző általánosabb trendek megfigyelhetők Unió-szerte, amennyiben a legmagasabb NEET arányok közül több Dél-Olaszországban, a görög szárazföldi területeken, Bulgária és Románia területein, valamint a francia tengerentúli területeken került regisztrálásra (a 4. térképen a legsötétebb narancs árnyalat mutatja). Elmondható, hogy 30 olyan NUTS 2. szintű régióból, ahol a NEET arány 25% felett volt, csupán öt olyan régió akadt, amely a fent említett területeken kívül esett: ezek közül három Spanyolországban található (Andalucía és Ciudades Autónomas de Ceuta y Melilla), míg a másik két régió a Região Autónoma dos Açores (Portugália) és a Tees Valley and Durham (Egyesült Királyság) volt.

A legalacsonyabb NEET arányt az EU területén a délnyugat-bajorországi Schwaben régió regisztrálta (4,3%), míg Oberbayern (egy másik bajor régió) és Overijssel (Hollandia) a másik két régió, ahol 5% alatti NEET arányt rögzítettek. 271 NUTS 2. szintű régió közül, ahol hozzáférhetőek 2015-ös adatok, 61 olyan régió akadt, ahol a NEET arány 10% alatt maradt (a 4. térképen a legvilágosabb narancs árnyalat jelzi). Ezek a régiók elsősorban Hollandia, Luxemburg (ezen az elemzési szinten egyetlen régió), Németország, Ausztria, a Cseh Köztársaság, Dánia és Svédország területére összpontosulnak, habár két további régió is 10% alatti arányról számolt be, mégpedig Közép-Dunántúl (Magyarország) és Nyugat-Belső-London (Egyesült Királyság).

2015-ben a 18–24 éves korosztály körében viszonylag keskeny nemi szakadékról lehet beszámolni a NEET arány esetében; azon fiatal férfiak aránya, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt, 15,4% volt, míg ugyanezen mutató a fiatal nők esetében 0,9 százalékponttal volt magasabb. Egy évtizeddel ezelőtt a nemek közötti szakadék jelentősen szélesebb volt: 2005-ben a fiatal nők körében 3,3 százalékponttal volt magasabb ez az arány a fiatal férfiakénál.

A 2. ábra azt a 10 régiót mutatja, ahol a fiatal férfiak vagy fiatal nők legmagasabb aránya mellett a legnagyobb volt a nemek közötti szakadék. A 238 NUTS 2 szintű régió elemzése kimutatta, hogy 146 olyan régió volt, ahol a fiatal férfiakra vonatkozó NEET ráta 2015-ben alacsonyabb volt a fiatal nőkre vonatkozó ugyanazon rátánál, míg 90 régióban ennek az ellenkezője volt igaz, továbbá két olyan régió — Thüringen (Németország) és Nyugat-Belső-London (Egyesült Királyság) — volt, amelyekben nincs különbség a nemek között. A legnagyobb nemek közötti szakadék a görög Voreio Aigaio régióban került regisztrálásra, ahol a fiatal férfiak NEET rátája (21,5%) 18,4 százalékponttal volt alacsonyabb a fiatal nők arányszámánál. Mindemellett a legnagyobb, a nők számára kedvező nemek közötti szakadékot is egy görög régióban, Dytiki Makedoniában jegyezték fel, ahol a fiatal nők körében a NEET arány 16,7% volt, ami 13,5 százalékponttal alacsonyabb, mint a férfiakra vonatkozó ráta. Ez a Görögországban tapasztalt, régiók közötti eltérő trend a spanyol és egyesült királyságbeli régiók között is fennállt, amennyiben e két uniós tagállam régiói a legnagyobb nemek közötti szakadék mindkét listáján helyet kaptak.

Európa 2020: felsőfokú végzettség

A felsőfokú oktatás az egyetemek, a szakmai felsőoktatási intézmények, a műszaki felsőoktatási intézetek és egyéb, egyetemi vagy főiskolai végzettséget vagy felsőfokú szakképesítést nyújtó felsőoktatási intézmények által kínált oktatási szint. Az uniós tagállamok négy fő kihívással állnak szemben: a részvétel növelésével javítaniuk kell a felsőoktatáshoz való hozzáférést (különösen a hátrányos helyzetű csoportok körében); csökkenteniük kell a felsőoktatásból képesítés megszerzése nélkül kilépő diákok számát; le kell rövidíteniük bizonyos diákok számára a képesítés megszerzéséhez szükséges időt; a felsőfokú képzéseknek a munkaerőpiachoz való igazítása révén javítaniuk kell a felsőoktatás minőségét.

A legfőbb cél, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya elérje a 40 %-ot

Amint korábban megjegyeztük, az Európa 2020 stratégia kiemelt célt tűzött ki a felsőfokú képesítést szerzők aránya terén is: a cél az, hogy 2020-ra a 30–34 évesek legalább 40%-a rendelkezzen felsőoktatási vagy azzal egyenértékű diplomával.

Az EU-28 területén 2002 (az EU-28 adatsorának kezdete) óta az akkori 23,6%-ról folyamatosan, évről évre nő a felsőfokú képesítést szerzők aránya. 2015-ben a 30–34 évesek mintegy 38,7%-a rendelkezett felsőfokú diplomával, ami a 2014-es értékhez képest 0,8 százalékpontos növekedést jelent.

A magasan képzett fiatalok körében magas a fővárosi régiókba költözők aránya

A nagy intézmények (a köz- és magánszektorban is) gyakran a fővárosokban hozzák létre központjukat, vagy presztízsből, vagy azért, hogy kihasználják az Unió legnagyobb városaiban elérhető méretgazdaságossági előnyöket. Ez a viszonylag magas koncentrációjú üzleti tevékenység — az azzal párosuló munkalehetőségekkel — feltehetőleg legalábbis részben megmagyarázza a nagyvárosi régiókba költöző diplomások jelentős számát.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Nyugat-Belső-London, Egyesült Királyság

Tanaka Business School - Imperial College 24-06-2004.jpeg

A magas koncentrációjú üzleti tevékenység és az azzal párosuló munkalehetőségek feltehetőleg legalábbis részben megmagyarázzák a nagyvárosi régiókba költöző diplomások jelentős számát. Ez különösen igaznak bizonyult Nyugat-Belső-Londonban, ahol a 30–34 éves népesség több mint négyötöde rendelkezett felsőfokú végzettséggel (ISCED 5–8. szint) 2015-ben.

©: Kevin Judson

Mivel a 30–34 évesek többsége 30 éves kora előtt szerez felsőfokú végzettséget, e mutató segítségével felmérhető, hogy egy adott régió mennyire vonzó (azaz mekkora „szívó hatást” gyakorol) a diplomások számára kínált munkalehetőségek szempontjából. Az 5. térkép szemlélteti a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát NUTS 2. szintű régiók szerinti bontásban: azokat a régiókat, melyeken a 30–34 éves korúak legalább fele rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a térkép a legsötétebb árnyalatú narancs színnel jelöli. A legkimagaslóbb arányt az Egyesült Királyság két fővárosi régiójának egyikében — Nyugat-Belső-Londonban — mérték, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 30–34 éves korosztály több mint négyötödét (80,8%) tette ki. A második, harmadik és negyedik legnagyobb arányokat ugyancsak az Egyesült Királyságban mérték, az alábbi régiókban: Dél-Külső-Londonban (69,3%), a másik fővárosi régióban, Kelet-Belső-Londonban (68,2%) és Északkelet-Skóciában (66,1%); megjegyzendő azonban, hogy mind a négy skót régióban 50% feletti arányokat mértek.

Az EU azon fennmaradó régióinak nagy része, amelyekben viszonylag magas volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, fővárosi régió volt, többek között: Hovedstaden (Dánia), Southern és Eastern (Írország), Île de France (Franciaország), Noord-Holland (Hollandia), Mazowieckie (Lengyelország), Helsinki-Uusimaa (Finnország) és Stockholm (Svédország), továbbá Ciprus, Litvánia és Luxemburg (amelyeket a jelen elemzési szinten mind egyetlen régióként veszünk figyelembe). Más olyan területek, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya a legmagasabb volt, jellemzően kutatási és/vagy technológiai tevékenységgel hozhatók kapcsolatba; ilyenek például a belga Province Brabant Wallon és Provincie Vlaams-Brabant, a spanyol País Vasco, a francia Rhône-Alpes, a holland Utrecht, a svéd Västsverige vagy az egyesült királyságbeli Berkshire, Buckinghamshire és Oxfordshire régiók.

Az alacsonyabb felsőfokú végzettségi arány a szakképzések hangsúlyos szerepének tulajdonítható

A felsőfokú végzettségűek aránya 20% alatt volt (amint azt az 5.térkép leghalványabb narancs árnyalata is jelöli) az Unió nyolc régiójában, amelyek a déli és keleti területeken találhatók. E régiókra jellemző, hogy gazdasági felépítésük hagyományosan egyes elsődleges tevékenységekre, például a nehéziparra (bányászatra vagy vas- és acéliparra) vagy a mezőgazdaságra támaszkodik. A nyolc régióból négy Dél-Olaszországban (Puglia, Szardínia, Campania és Szicília), három Kelet-Romániában (Sud-Est, Sud - Muntenia és Nord-Est), egy pedig a Cseh Köztársaság északnyugati részén (Severozápad) fekszik, ahol a legalacsonyabb volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mindössze 15,4%; emellett 11 olyan 2. szintű régió található Törökországban, ahol a 30–34 éves korosztályból kevesebb mint minden ötödik személy rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

A fent említett régiókon kívül viszonylag alacsony volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya Ausztria és a Cseh Köztársaság számos régiójában. Ez legalább részben a szakképzés hangsúlyos szerepének tulajdonítható ezekben az uniós tagállamokban (további információkért lásd a 2. térképet), ahol a hangsúlyt inkább a szakképesítésekre helyezték az egyetemi vagy főiskolai végzettségekkel szemben.

A 30–34 éves korosztály felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal nő tagjainak aránya 9,4 százalékponttal magasabb volt, mint ugyanezen korosztály fiatal férfiaié.

2015-ben az EU-28 tagállamaiban élő 30–34 éves korosztályban a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal nők aránya 43,4%, ami számottevően magasabb érték az ugyanezen korosztályban regisztrált, fiatal férfiakra vonatkozó rátánál, ami valamivel magasabb, mint egyharmad (34,0%). Az utóbbi évtized során a felsőfokú diplomás 30–34 éves nők aránya gyorsabban is nőtt, mint a férfiak hasonló mérőszáma, így e mutató esetében még tovább nőtt a nemek közötti különbség.

Azon NUTS 2. szintű régiók nagy többségének (261-ből 230) esetében, amelyekről rendelkezésre álltak 2015-ös adatok, a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves nők esetében magasabb arányt regisztráltak. 29 olyan régió volt megfigyelhető, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal férfiak aránya magasabb volt, kettőben — a németországi Münsterben és az osztrák fővárosi régióban, Bécsben — pedig nem volt különbség a nemek aránya között.

A nők ott rendelkeztek magasabb arányban felsőfokú végzettséggel, ahol a nemek közötti szakadék a legnagyobb volt

Az iskolai végzettségek terén a nemek közötti legnagyobb szakadékot Lettországban (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe) regisztrálták, ahol a nők aránya 29,7 százalékponttal magasabb volt a férfiak mutatójánál. Általánosságban tekintve a nemek közötti szakadékok legmagasabb értékei közül néhányat a balti tagállamokban, Belgiumban, Dániában, Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban regisztráltak, ahol a több régióból álló uniós tagállamok körében legalább két régió rendelkezett a nők esetében legalább 20,0 százalékpontnyival magasabb értékkel. E régiók közül számos jellemzően vidéki vagy gyéren lakott, ahol a nemek közötti szakadék gyakran inkább a fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező férfiak alacsony szintjét tükrözi, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők magas szintjét. Ilyen, jellemzően vidéki vagy gyéren lakott régió például a belga Provincie Limburg, a dán Sjælland , az olasz Molise, a svéd Övre Norrland és Mellersta Norrland, valamint North Yorkshire vagy a Highlands and Islands az Egyesült Királyság területén. Ennek a trendnek több kiváltó oka is lehet: például a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal férfiak nagyobb hajlandósággal hagyják el a vidéki régiókat, és vállalnak munkát máshol, vagy a férfiak nagyobb hányada dönt az oktatási rendszerből viszonylag korán történő kilépés mellett (feltehetően azért, hogy a mezőgazdaságban vállaljon munkát).

Azon 29 régióból, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal férfiak aránya magasabb volt, mint az ugyanezen korcsoporthoz tartozó nők aránya, 19 Németországban volt található. Ezek között volt a kelet-bajorországi Oberpfalz régió is, ahol a legnagyobb a nemek közötti szakadék; a férfiak aránya magasabb a nőkénél. Azon fennmaradó 10 régió fele, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal férfiak aránya a magasabb, az Egyesült Királyságban található; két további Hollandiában, egy-egy pedig Spanyolországban, Franciaországban és Romániában.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Az oktatási statisztikák egyebek mellett az oktatásban és képzésben való részvételről, a tanulási mobilitásról, az oktatási személyzetről, az oktatás finanszírozásáról és az (idegen)nyelvismeretről nyújtanak tájékoztatást. Ez a tárgykör szolgáltatja az oktatási és képzési eredményekre, például a diplomázók számára, az iskolai végzettség szintjeire, ezenkívül az oktatásból a munkába való átmenetre vonatkozó információkat.

Főbb források

UNESCO/OECD/Eurostat (UOE) statisztikái

Az Eurostat az európai oktatási statisztikák jelentős részét az UNESCO Statisztikai Intézetével (UNESCO-UIS) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen vezetett felmérés, ismertebb nevén az UOE adatgyűjtés keretében gyűjti össze. Az Eurostat önállóan gyűjti az oktatásban és szakképzésben való részvételre, valamint az idegennyelv-tanulásra vonatkozó regionális adatokat.

Az UOE adatgyűjtés elsősorban az oktatási minisztériumok vagy a nemzeti statisztikai hivatalok által egyezményes definíciók alapján szolgáltatott közigazgatási forrásokra támaszkodik. A regionális oktatási statisztikák alapvető statisztikai egysége a diák. A referencia-időszak a diplomások esetében a naptári év, az összes többi nem monetáris adat esetében pedig a tanév (például a 2014-es adatok a 2013/2014-es tanévre vonatkoznak).

Mivel az oktatási rendszerek szerkezete országonként eltérő, az adatok összehasonlíthatóságához regionális, nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák és mutatók összegyűjtésére, összeállítására és bemutatására szolgáló keretrendszerre van szükség. Ezt a keretet az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED) biztosítja.

Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED)

Az ISCED keretrendszert időnként frissítik annak érdekében, hogy tükrözze az oktatási rendszerekben világszerte bekövetkező változásokat. Az UNESCO közgyűlése 2011 novemberében fogadta el a jelen cikkben közzétett statisztikák alapját képező ISCED 2011-et (a 2014 előtti referenciaévekre vonatkozó adatokat még az előző verzió, az ISCED-97 szerint gyűjtötték).

Az osztályozás 2011. évi verziója új kategóriákkal bővült annak érdekében, hogy lépést tarthasson a koragyermekkori nevelés bővülésével és a felsőoktatás szerkezetváltásával. Az ISCED szintek szerint osztályozza a képzési programokat és a képesítéseket:

  • Koragyermekkori nevelés/alapfokúnál alacsonyabb szintű oktatás (0. szint);
  • alapfokú oktatás (1. szint),
  • alsó középfokú oktatás (2. szint),
  • felső középfokú oktatás (3. szint),
  • nem felsőfokú posztszekunder képzés (4. szint),
  • rövid képzési idejű felsőfokú képzés (5. szint),
  • alapszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (6. szint),
  • mesterszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (7. szint),
  • doktori vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (8. szint).

A teljes leírás az UNESCO-UIS weboldalán érhető el.

Munkaerőpiaci felmérés

A jelen cikknek az oktatásból és képzésből lemorzsolódókra (NEET-ek), valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre vonatkozó adatai az Európai Unió munkaerőpiaci felméréséből származnak. A munkaerőpiaci felmérés a magánháztartásokban élő egyének körében végzett felmérésen alapul. Az a kollektív és intézményi háztartásokban élők kivételével az uniós tagállamokban életvitelszerűen tartózkodó lakosság egészére kiterjed. A munkaerőpiaci felmérés oktatási adatait évente kétszer, tavasszal (az új referenciaévre vonatkozó adatokkal együtt) és ősszel frissítik.

Érdemes megjegyezni, hogy a 2013-as referenciaévvel bezárólag ezeket az adatokat az ISCED-97, 2014-től pedig az ISCED 2011 szerint osztályozzák. Az Eurostat online táblázatai és adatbázisai mutatják be az iskolai végzettség három aggregátumát (alacsony-, közép- és felsőfokú oktatás); ezen az aggregációs szinten a statisztikák időben összevethetőek az EU tagállamainak mindegyike esetében (kivéve a adatait, Ausztria esetében). Ausztria esetében egy szinttörésről beszélhetünk, amelynek oka a különböző szintű iskolai végzettségeken átívelő program újraosztályozása : a megszerzett minősítés a magasabb műszaki és szakmai főiskolák sikeres befejezése után az ISCED 2011-ben az ISCED 5. szintnek felel meg, míg ISCED-97 alatt ugyanez a minősítés a 4. szintnek felelt meg, de lábjegyzetben felsőfokú végzettségnek lett megfeleltetve. Az online táblázatokban és adatbázisokban az ISCED-97 és az ISCED 2011 adatsorai az ISCED 2011 osztályozást alapul véve egyetlen, címkékkel ellátott táblázatban kerülnek bemutatásra; az osztályozás 2013 és 2014 közötti változásait a "b" jelző használatával jelölték (ez mutatja az adatsor megtörését).

NUTS

A jelen szócikk adatai kizárólag a NUTS 2013. évi verzióján alapulnak.

A mutatók meghatározása

A gyermekkori nevelésbe és alapfokú oktatási intézménybe (ISCED 2011 0–1. szint) beiratkozott négyévesek arányára vonatkozó statisztikák azokkal az intézményekkel foglalkoznak, amelyek oktatásközpontú gondozást nyújtanak kisgyermekek részére; azaz rendelkezniük kell megfelelő szakképesítésű oktatási személyzettel. Megjegyzendő, hogy ezt az arányt két különálló forrásból (oktatási és demográfiai statisztikák) származó adatok alapján számítják ki, ezért előfordulhat, hogy az oktatási intézményekbe beíratott tanulók közül nem mindegyik szerepel lakóként a demográfiai adatokban (ez az oka annak, hogy az arányszámok elméletileg meghaladhatják a 100%-ot).

A szakképzés célja az egy-egy foglalkozás vagy szakma gyakorlásához szükséges ismeretek, készségek és kompetenciák elsajátítása. A szakképzés munkaalapú elemeket (például gyakornoki képzést vagy kettős rendszerű oktatási programot) is tartalmazhat. Az e cikkben ismertetett szakképzési mutató arra vonatkozik, hogy a felső középfokú oktatási programokba beiratkozott összes diáknak (az ISCED 2011 3. szintje) hány százaléka vesz részt szakképzésben.

Definíció szerint az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát ismertető mutatószám azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát jelenti, akik legfeljebb alsó középfokú oktatásban vettek részt (2013-ig az ISCED-97 0., 1., 2. vagy rövid 3C. szintje, 2014-ben és 2015-ben az ISCED 2011 0–2. szintje), és akik (az adatok forrásául szolgáló felmérést megelőző négy hétben) nem vettek részt további oktatásban vagy képzésben. Ez a mutató az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzésének alapja, nevezetesen annak, hogy a lemorzsolódók arányát 10% alá kell csökkenteni az Unióban.

Az azon fiatalokra vonatkozó mutató, akik sem alkalmazásban nem álltak, sem oktatásban, illetve képzésben nem vettek részt (NEET), a népesség 18–24 éves korcsoportjának azon százalékos arányát mutatja, akik nem állnak alkalmazásban, és nem érintettek sem továbbtanulásban, sem egyéb képzésben.

A felsőfokú végzettséget jelölő mutató a meghatározás szerint a 30–34 éves lakosságon belül a felsőfokú képzést (például egyetemet vagy műszaki főiskolát) sikerrel elvégzettek arányára vonatkozik. E mutató vizsgálatához a 30–34 évesek korcsoportja használatos, mivel ez az első olyan ötéves időtartam, amikor a diákok túlnyomó többsége már befejezte tanulmányait. Felsőfokú oktatás alatt 2013-ig az ISCED-97 5–6. szintje, 2014-ben és 2015-ben pedig az ISCED 2011 5–8. szintje értendő. Ez a mutató szolgál alapul az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzéséhez, mégpedig ahhoz, amely szerint 2020-ra a 30–34 évesek legalább 40%-ának kell felsőfokú végzettséggel rendelkeznie.

Háttér

Az oktatás és képzés kulcsfontosságú mind a gazdasági, mind a társadalmi előrelépéshez, és ebben lényeges szerepet játszik a készségek munkaerőpiaci igényekhez való igazítása is. Mindez egyre fontosabb globalizált és tudásalapú gazdaságainkban, ahol a megfelelően képzett munkaerő elengedhetetlen a versenyképességhez a termelékenység, a minőség és az innováció terén egyaránt.

Az uniós tagállamok nagyrészt önállóan alakítják ki saját oktatási és képzési rendszerüket és oktatási programjaik (tanterveik) tartalmát. Az Európai Unió támogatja a nemzeti intézkedéseket, és segítséget nyújt a tagállamoknak a közös kihívások kezelésében az úgynevezett „nyitott koordinációs módszer” alkalmazásával, amelynek révén szakpolitikai fórumot biztosít az aktuális (például a társadalmak elöregedésével, a készségbeli hiányosságokkal vagy a globális versennyel kapcsolatos) kérdések megvitatásához, ezáltal lehetővé téve, hogy a tagállamok megosszák egymással a legjobb gyakorlatokat.

Oktatás és képzés 2020 (ET 2020)

Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerét (ismertebb nevén ET 2020) egy sor tanácsi határozat (2009/C 119/02) formájában fogadták el 2009 májusában. A keretrendszer négy stratégiai célkitűzést határoz meg az uniós oktatás és képzés területén: az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás megvalósítása; az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása; a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; és az innováció és a kreativitás (a vállalkozói készségeket is beleértve) fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén. Az ET 2020 stratégia e célkitűzések elérése érdekében rendszeres statisztikai nyomon követés és jelentéskészítés tárgyát képező referenciaértékeket határozott meg, amelyek közé többek között az alábbi, 2020-ig teljesítendő célszámok tartoznak:

  • négyéves kor és a kötelező általános iskolai oktatásba lépési életkor között a gyermekek legalább 95%-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben;
  • az elégtelen olvasási, matematikai és tudományos készségekkel rendelkező 15 évesek aránya csökkenjen 15% alá;
  • az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát 10% alá kell szorítani;
  • a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya érje el legalább a 40%-ot;
  • a 25–64 éves felnőttek legalább 15%-a vegyen részt egész életen át tartó tanulásban;
  • az újonnan végzett diplomásoknak legalább 20%-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szerinti kreditet szerez, vagy amely legalább három hónapig tart;
  • az első szakképesítést megszerző 18–34 éveseknek legalább 6%-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, legalább kéthetes, a szakképzéshez kapcsolódó tanulmányi vagy gyakorlati képzési tapasztalattal (ideértve a munkahelyi gyakorlatot is),
  • azon végzettek körében (20–34 éves korosztály), akik a referenciaévtől számított három éven belül léptek ki az oktatási és képzési rendszerből, a foglalkoztatottak aránya érje el legalább a 82%-ot.

2014-ben az Európai Bizottság és az uniós tagállamok elkötelezték magukat egy állapotfelmérési gyakorlat mellett, amely felméri az előrehaladást, és fontolóra vesz új prioritásokat az uniós szintű oktatási együttműködés terén. E munka során az Európai Bizottság hat új prioritási javaslattal állt elő a 2016–2020 közötti időszakra, amelyek 2015 novemberében kerültek elfogadásra az alábbi címen: A Tanács és a Bizottság közös jelentése az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretének végrehajtására (ET 2020) — Az európai együttműködés új prioritásai az oktatás és képzés területén. A hat új prioritási terület a következőkkel foglalkozik:

  • releváns és magas minőségű tudás, készségek és kompetenciák fejlesztése az élethosszig tartó tanulás keretében, a foglalkoztathatósághoz szükséges tanulási eredményekre történő összpontosítás, innováció, aktív polgári szerepvállalás és jólét;
  • inkluzív oktatás, egyenlőség, méltányosság, a megkülönböztetés eltörlése és az állampolgári kompetenciák előmozdítása;
  • nyitott és innovatív oktatás és képzés, amely teljes mértékben kihasználja a digitális kor vívmányait;
  • a tanárok, oktatók, iskolai vezetők és az egyéb oktatási személyzet jelentős támogatása;
  • a készségek és képesítések átláthatósága és elismerése a tanulási és foglalkozási mobilitás megkönnyítése érdekében;
  • fenntartható beruházás, az oktatási és képzési rendszerek minősége és hatékonysága.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Adatok megjelenítése

Kiadványok

Fő táblázatok

Regional education statistics (t_reg_educ)
Participation in education and training (t_educ_part)
Participation rates of 4-years-olds in education by NUTS 2 regions (tgs00092)
Education and training outcomes (t_educ_outc)
Tertiary educational attainment, age group 30-34 by sex and NUTS 1 regions (tgs00105)
Tertiary educational attainment, age group 25-64 by sex and NUTS 2 regions (tgs00109)
Early leavers from education and training (tsdsc410)
Early leavers from education and training by sex and NUTS 1 regions (tgs00106)

Adatbázis

Regional education statistics (reg_educ)
Participation in education and training (educ_part)
Pupils and students - enrolments (educ_uoe_enr)
All education levels (educ_uoe_enra)
Education and training outcomes (educ_outc)
Educational attainment level (edat)
Population by educational attainment level (edat1)
Transition from education to work (edatt)
Young people by educational and labour status (incl. neither in employment nor in education and training - NEET) (edatt0)
Early leavers from education and training (edatt1)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok, ábrák és térképek forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások