Archive:Energiatermelés és -import

2017. júnusban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. december. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. táblázat: Energiatermelés, 2005 és 2015
(millió tonna olajegyenérték)
Forrás: Eurostat (nrg_100a)

1. ábra: Primerenergia-termelés, EU-28, 2015
(az összérték %-ában, a tonnában kifejezett olajegyenérték alapján)
Forrás: Eurostat (nrg_100a), és (nrg_107a)

2. ábra: A primerenergia-termelés alakulása(tüzelőanyag-típus szerint), EU-28, 2005–2015
(2005 = 100, a tonnában kifejezett olajegyenérték alapján)
Forrás: Eurostat (nrg_100a)

2. táblázat: Nettó primerenergia-import, 2005–2015
Forrás: Eurostat (nrg_100a), és (demo_pjan)

3. táblázat: A primerenergia-import főbb származási országok szerint, EU-28, 2005–2015
(az EU-28 tagállamokon kívüli import %-ában)
Forrás: Eurostat (nrg_122a), (nrg_123a) és (nrg_124a)

3. ábra: Energiafüggőségi arány, EU-28, 2005–2015
(a nettó energiaimport %-os aránya a bruttó belföldi energiafelhasználásban és a tározókban tárolt tüzelőanyagban, tonnában kifejezett olajegyenérték alapján)
Forrás: Eurostat (nrg_100a), (nrg_102a) és (nrg_103a)

4. ábra: Energiafüggőségi arány az összes termék esetében, 2005 és 2015
(a nettó energiaimport %-os aránya a bruttó belföldi energiafelhasználásban és a tározókban tárolt tüzelőanyagban, tonnában kifejezett olajegyenérték alapján)
Forrás: Eurostat (tsdcc310)

Az energiaellátás biztonságával kapcsolatos politikai aggályok hátterében az Európai Unió (EU) importált energiahordozóktól, különösen a kőolajtól és az utóbbi időben a földgáztól való függősége áll. Ez a cikk az Európai Unióban folyó primerenergia-termelést, valamint a termelés és a felhasználás közötti eltérés miatt az Unió harmadik országokból származó energiaimporttól való növekvő függőségét vizsgálja. 2015-ben az EU-28 bruttó belföldi energiafelhasználásának több mint fele (54,0%) importból származott.

Főbb statisztikai eredmények

Elsődleges termelés

Az EU-28 tagállamaiban a primerenergia-termelés összesen 767 millió tonna olajegyenértéket (Mtoe) tett ki 2015-ben (lásd 1. táblázat). Ez 0,8%-kal volt kevesebb, mint az előző évben, és ezzel folytatódott az utóbbi években megfigyelhető csökkenő tendencia, amely mindössze 2010-ben szakadt meg, amikor az energiatermelés a 2009-ben, a gazdasági és pénzügyi világválsággal egy időben bekövetkezett viszonylag jelentős visszaesést követően fellendült. Hosszabb időszakot vizsgálva az EU-28 egészében előállított primer energia mennyisége 2015-ben 15,2%-kal kevesebb volt, mint egy évtizeddel korábban. Az EU-28 primerenergia-termelésében megfigyelhető csökkenő tendencia – legalább részben – arra vezethető vissza, hogy a nyersanyagkészletek kimerülnek, illetve hogy a termelők nem találják gazdaságosnak a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások kitermelését.

Az uniós tagállamok közül 2015-ben Franciaország járt az élen a primerenergia-termelésben, 17,8% volt a részesedése az EU-28 össztermeléséből; őt a rangsorban Németország (15,6%) és az Egyesült Királyság (15,4%) követte. A tíz évvel korábbi értékhez képest a legjelentősebb változás az Egyesült Királyság és Dánia részarányában bekövetkezett 7,1 illetőleg 1,4 százalékpontos csökkenés, valamint Franciaország és Olaszország részarányában bekövetkezett 2,8 illetőleg 1,4 százalékpontos növekedés volt; a többi tagállam relatív részaránya nem változott +/–1,0 százalékpontnál többel. Az Egyesült Királyságtól és Dániától eltekintve, mindössze három további tagállam résesedése csökkent a vizsgált időszak alatt: Hollandia, Belgium és Litvánia.

Abszolút értékben az EU tagállamainak felében bővült a primerenergia-termelés a 2015-ig terjedő tíz évben. A termelés a legnagyobb mértékben Olaszországban (5,9 millió toe) emelkedett, amit Spanyolország (3,4 millió toe), Ausztria (2,2 millió toe), Portugália és Észtország (mindkét országban 1,7 millió toe) követett. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban 85,7 millió toe-val csökkent a primerenergia-termelés; miközben Németország (–17,0 millió toe), Dánia (–15,1 millió toe), Hollandia (–14,9 millió toe) és Lengyelország (–10,5 millió toe) is 10,0 millió toe-nél nagyobb termeléscsökkenésről számolt be.

Az EU-28 tagállamaiban a primerenergia-termelés 2015-ben számos különböző energiaforrás között oszlott meg, amelyek közül részarányát tekintve a legfontosabb az atomenergia volt (az össztermelés 28,9%-a). A nukleáris energiának különösen Franciaországban volt nagy a jelentősége, ahol a nemzeti primerenergia-termelés több mint négyötödét (82,5%) tette ki; az atomenergia részaránya Belgiumban valamivel kevesebb mint kétharmad (65,0%), Szlovákiában több mint háromötöd volt (62,6%); a többi tagállamban azonban az atomenergia a teljes primerenergia-termelés felét sem tette ki, sőt 14 tagállam egyáltalán nem állított elő atomenergiát; a német kormány bejelentette, hogy 2022-re az összes atomreaktor bezárását tervezi.

2014-ben az EU-28 primerenergia-termelésének több mint egynegyede (26,7%) megújuló energiaforrásokból származott; a szilárd tüzelőanyagok részaránya megközelítette az egyötödöt (18,9%, nagyrészt szén), a földgázé pedig kicsit alacsonyabb volt (14,0%). A fentieken kívül az egyetlen további jelentős primerenergia-forrás a kőolaj (9,8%) volt (lásd 1. ábra).

Az EU-28-ban a megújuló energiaforrásokból származó elsődleges termelés bővülése felülmúlta az összes többi energiaforrásból származó elsődleges termelés bővülését; ez a növekedés viszonylag egyenletes volt a 2005 és 2015 közötti időszakban, csupán 2011-ben csökkent kis mértékben (lásd 2. ábra). E tízéves időszak során a megújuló energia termelés 71,0%-kal nőtt, bizonyos fokig felváltva az energia más forrásból való termelését. Ezzel szemben a többi energiaforrás termelési szintje többnyire visszaesett. A csökkenés a kőolaj (–43,9%), a földgáz (–43,5%) és a szilárd tüzelőanyagok (–25,7%) esetében volt a legjelentősebb, míg az atomenergia esetében jóval mérsékeltebb (–14,1% ) maradt.

Energiaimport

A feketeszén, a barnaszén, a kőolaj, a földgáz és az utóbbi időben az atomenergia elsődleges termelésének zsugorodása miatt – noha a helyzet stabilizálódott a gazdasági és pénzügyi világválságot követően – az Európai Uniónak egyre növekvő mértékben kell primerenergia-importra támaszkodnia a kereslete kielégítéséhez. Az EU-28 primerenergia-importja 2015-ban közel 902 millió toe-vel haladta meg az exportot. A legjelentősebb primerenergia-importőrök jellemzően a nagy népességű uniós tagállamok voltak, Lengyelország kivételével (amely még rendelkezik hazai kőszénkészletekkel). 2005-ben Dánia volt az egyetlen nettó primerenergia-exportőr az uniós tagállamok közül, azonban 2013-ban már a dán energiaimport volumene is meghaladta az exportét, így jelenleg egyetlen tagállam sem számít nettó energiaexportőrnek (lásd a 2. táblázatot). A lakossághoz viszonyított arányt tekintve 2015-ben a legjelentősebb nettó primerenergia-importőr Luxemburg, Málta és Belgium volt.

Az EU-28 energiaimportjának származási helye némileg megváltozott az elmúlt években, mivel Oroszország – amellett, hogy megőrizte az elsődleges kőolaj- és földgázszállítói pozícióját, jóllehet részesedése némileg csökkent – vezető szilárdtüzelőanyag-szállítóként is az élre tört (lásd a 3. táblázatot).

2015-ben az EU-28 szilárdtüzelőanyag-importjának mintegy 25,8%-a Oroszországból származott: Dél-Afrikát utolérve, 2006-ban vált az elsőszámú szilárdtüzelőanyag-beszállítóvá. Oroszország részaránya az EU-28 szilárdtüzelőanyag-importjából a 2005. évi 20,2%-tól a 2009. évi 26,2%-os relatív csúcsig fokozatosan nőtt, majd 2010-ben rohamosan visszaesett, ezt követően 2013-ban ismét visszaemelkedett 25,9%-ra, a következő két évben pedig szinte változatlan maradt. 2005 és 2015 között a Kolumbiából és az Amerikai Egyesült Államokból származó szilárdtüzelőanyag-import részaránya az EU-28 importjából több mint megkétszereződött, az előbbi az összérték 10,0%-áról 21,3%-ára, az utóbbi pedig 6,5%-ról 14,0%-ára emelkedett. Ezzel szemben 2005-ben Dél-Afrika volt az EU-28 elsőszámú szilárdtüzelőanyag-beszállítója (az összérték 21,4%-a), de a részaránya 2011-re 6,9%-ra esett vissza, majd ezt követően stabil maradt.

Oroszország volt az EU-28 kőolaj-importjának elsőszámú beszállítója is. A részesedése 2005-ben 30,5% volt, ami a 2011. évi 32,8%-os csúcsig fokozatosan bővült, majd 2015-ben 27,7%-ra esett vissza. Ugyan ebben az időszakban a Norvégiából származó kőolaj-import részaránya az EU-28 importjából aránylag kis mértékben csökkent, 2005-ben 15,6%-ról 2015-ben 11,4%-ra. 2005 és 2015 között rohamosan nőtt (több mint négyszeresére) az Azerbajdzsánból, (3,7-szeresére) az Irakból, (3,5-szeresére) az Angolából és (2,7-szeresére) a Nigériából származó kőolaj relatív részaránya az EU-28 kőolajellátásából.

Ezzel szemben Oroszország részaránya az EU-28 földgázimportjából 2005 és 2010 között 34,6%-ról 26,8%-ra csökkent, de ez a tendencia megfordult és 2013-ban relatív csúcsot ért el 32,4%-kal, majd a részarány valamelyest visszaesett kevéssel 30,0% alá. A 3. táblázatban bemutatott 10 év alatt Norvégia maradt az EU második legnagyobb földgázbeszállítója. A részesedése közel egyötödről (2005-ben 20,2%) több mint egynegyedre (2015-ben 25,9%) nőtt. Az EU-28 földgázellátásának Algériából származó részaránya majdnem felére csökkent 2005 és 2015 között, miközben Katar részaránya közel ötszöröződött.

Az Európai Unió elsődleges energiaellátásának biztonsága veszélybe kerülhet, ha nagyarányú import viszonylag kevés partner kezében összpontosul. 2015-ben az EU-28 földgázimportjának közel kétharmada (64,1%) Oroszországból, Norvégiából vagy Algériából származott. Egy hasonló elemzés azt mutatja, hogy az EU-28 szilárd tüzelőanyag behozatalának 61,0%-a Oroszországból, Kolumbiából és az Egyesült Államokból származott, miközben a kőolajimport valamelyest kevésbé koncentrálódott az elsőszámú beszállítók között, mivel Oroszország, Norvégia és Nigéria az EU-28 importjából 47,1%-kal részesedett.

Az EU-28 energiaimporttól való függősége a bruttó energiafogyasztás 1990. évi kevéssel több mint 40%-áról 54,0%-ára nőtt 2015-re (lásd a 3. ábrát). 2004 óta az EU-28 nettó energiaimportja meghaladja az elsődleges termelését; vagyis az EU-28 bruttó belföldi energiafelhasználásának több mint felét a nettó import fedezi, az energiafüggőségi ráta pedig meghaladja az 50,0%-ot.

A 2015. évi számadat az energiafüggőségi ráta kis mértékű csökkenését jelzi; relatív csúcsát 2008-ban, 54,5%-nál érte el. Mindezek ellenére az EU-28 energiafüggőségi rátája 2013 és 2015 között 0,9 százalékponttal nőtt. Részletesebben megvizsgálva, 2015-ben a legmagasabb ráta a kőolajra (88,8%) és a földgázra (69,1%) vonatkozott, miközben a szilárd tüzelőanyagra vonatkozó legfrissebb rendelkezésre álló ráta 42,8% volt.

Az Európai Unió harmadik országoktól való függése az elmúlt évtizedben (2005 és 2015 között) gyorsabban növekedett a földgázellátás (12,0 százalékponttal) terén, mint a kőolaj- (6,4 százalékponttal) és a szilárdtüzelőanyag-ellátás (3,4 százalékponttal) terén.

Mivel 2013 óta már Dánia sem nettó exportőr, a többi uniós tagállamhoz hasonlóan e tagállam függőségi rátája is pozitív értéket vett fel 2013-ban, és 2014-ben és 2015-ben is pozitív maradt, ami a többi uniós tagállamra is igaz volt (lásd a 4. ábrát). A legalacsonyabb függőségi rátával 2015-ben Észtország, Dánia, Románia és Lengyelország rendelkezett (kizárólag e tagállamok jelentettek 30,0%-nál alacsonyabb függőségi rátát). Ciprus, Málta és Luxemburg (szinte) teljes mértékben a primerenergia-importtól függött, függőségi rátájuk meghaladta a 90,0%-ot.

A 2005 és 2015 közötti tendenciák elemzése kimutatja, hogy Dánia, az Egyesült Királyság, Litvánia, Hollandia és Lengyelország a bruttó belföldi energiafelhasználásuk kielégítésére egyre függőbbé vált az energiaimporttól; ezek a tendenciák jórészt a primerenergia-termelés visszaesésével függnek össze (a nyersanyag készletek kimerülése folytán). Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Görögországban és Németországban is nőtt a függőség, bár kevésbé szembetűnően. Az összes többi uniós tagállam energiafüggőségi rátája csökkent 2005 és 2015 között, a leggyorsabb ütemben Észtországban, ahol a ráta 26,1%-ról 7,4%-ra csökkent; a ráta több mint 10,0 százalékponttal csökkent még Lettországban, Bulgáriában, Portugáliában, Ausztriában és Romániában, amit az energiahatékonyság javulásának és/vagy a megújuló energiaforrásokból származó elsődleges termelést ösztönző energiaszerkezeti váltásnak a kombinációja mozdított elő.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A közvetlenül természeti erőforrásból kitermelt vagy kinyert energiahordozókat primer (elsődleges) energiaforrásnak, míg az e primer energiaforrásokból átalakító üzemekben előállított származtatott termékeket szekunder (másodlagos) energiahordozóknak nevezzük. A primerenergia-termelés a primer energiaforrások nemzeti kitermelése, amely a természeti erőforrásoknak például szénbányában, kőolajmezőn, vízerőműben vagy bioüzemanyagok előállításával történő kiaknázását foglalja magában. Amennyiben a fogyasztás meghaladja az elsődleges termelést, akkor a hiányt primer energiaforrások vagy származtatott termékek importjával kell pótolni.

A reaktorban maghasadás eredményeképpen termelt hő nukleáris hő, más néven atomenergia elsődleges termelésének minősül. Értéke a ténylegesen termelt hőmennyiség vagy a bejelentett bruttó villamosenergia-termelés és az atomerőmű termikus hatásfoka alapján számítható ki. Az elsődleges fekete- és barnaszéntermelés az inert anyagok eltávolítására irányuló műveletek után számított, kitermelt vagy előállított tüzelőanyag-mennyiségekre vonatkozik.

Nem minősül elsődleges termelésnek az energia egyik formából a másikba történő átalakítása, például a hőerőművekben végrehajtott villamosenergia- vagy hőtermelés, illetve a kokszolókemencékben végzett kokszgyártás.

A nettó import kiszámításához az import mennyiségéből le kell vonni a megfelelő exportmennyiséget. Az import az ország területére (elsősorban gáz- vagy kőolajvezetéken keresztül) való behozatalt jelenti, leszámítva a tranzitmennyiségeket, míg az export az ország területéről kivitt mennyiséget foglalja magában.

Háttér

Energiabiztonság

Az EU-28 energiájának több mint felét az Unión kívüli országok szolgáltatják, és ez az arány összességében növekedett az elmúlt évtizedekben (jóllehet vannak olyan mutatók, amelyek arra engednek következtetni, hogy a függőségi ráta az utóbbi években stabilizálódott). Az EU-ba importált energiamennyiség nagyrészt Oroszországból érkezik, amelynek a tranzitországokkal folytatott vitái az elmúlt években az ellátás megszakadásának veszélyével fenyegettek. Az Oroszországból érkező import biztonságával kapcsolatos aggályokat az ukrajnai konfliktus még inkább elmélyítette. Ezeknek a kőolaj- és földgázpiacot érintő új intézkedéseknek a célja annak biztosítása, hogy minden fél eredményes intézkedéseket tegyen az ellátás esetleges zavaraiból eredő következmények megelőzésére és enyhítésére, valamint olyan mechanizmusok létrehozása, amelyek útján az EU tagállamai – együttműködés keretében – hatékonyan kezelhetik a kőolaj-, illetve a földgázellátás esetleges súlyos zavarait. Az Unió ezenfelül kialakított egy koordinációs mechanizmust is, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok egységesen és azonnal reagáljanak a veszélyhelyzetekre.

Az Európai Bizottság 2010 novemberében elfogadta az „Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája” elnevezésű kezdeményezést (COM(2010) 639 végleges). A stratégia tízéves időszakra vonatkozó energiaprioritásokat határoz meg, és javaslatot tesz egy sor, a különböző kihívások leküzdése érdekében hozható intézkedésre: ezek között szerepel például a versenyképes árakon biztonságos ellátást biztosító piacok kialakítása; a technológiai vezető szerep megerősítése; valamint a nemzetközi partnerekkel folytatott tárgyalások eredményességének növelése (például az Unió külső energiaszállítóival és az energiaszállítás során érintett tranzitországokkal való jó kapcsolatok fenntartása végett). Ezt a munkát fejlesztette tovább az Energia 2030 stratégia, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikának biztosít keretet, valamint a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv, amely hosszú távú célként az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 80–95%-os csökkentését tűzi ki 2050-re.

A 2005 októberében létrehozott Energiaközösség útján az Unió törekszik arra is, hogy a szomszédos országokat integrálja belső energiapiacába. A felhasznált energiaforrások sokfélesége és a szállítók, szállítási útvonalak és szállítási mechanizmusok változatossága egyaránt fontos szerepet játszhat az energiaellátás biztosításában. Például jelenleg számos olyan kezdeményezés zajlik, amelynek célja az Európa, valamint keleti és déli szomszédai közötti gázvezetékek kiépítése. Ide tartozik az Északi Áramlat (az Európai Unió és Oroszország között a Balti-tengeren át), amely 2011 novemberében kezdte meg működését, valamint a transzadriai gázvezeték (amely Törökországot Görögországon és Albánián át Olaszországgal összekötve a Kaszpi-tenger térségéből szállítana földgázt az Európai Unióba). A szállító, tranzit- és fogyasztó országokkal fennálló biztos partnerkapcsolat kialakítása lehet az Unió energiafüggőségével kapcsolatos kockázatok csökkentésének egyik módja, ezért az Európai Bizottság 2011 szeptemberében elfogadta az „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleményt (COM(2011) 539 végleges).

Az EU energiaimporttól való függőségével kapcsolatos aggályokra válaszolva az Európai Bizottság 2014 májusában az „Európai energiabiztonsági stratégia (COM(2014) 330 végeleges) című közleményben vázolta a stabil és bőséges energiaellátás biztosításával kapcsolatos terveit. A stratégia egyrészt rövid távú intézkedésekre tesz javaslatot – így többek között vizsgálja az orosz földgázimport leállításának vagy az Ukrajnán keresztüli import fennakadásainak hatásait –, másrészt pedig foglalkozik az ellátásbiztonság terén felmerülő hosszú távú kihívásokkal is, és öt területen tesz javaslatot különböző fellépésekre. E javaslatok között szerepel az Európai Unió energiatermelésének növelése, a beszerzési források és a kapcsolódó infrastruktúra diverzifikálása, valamint egységes álláspont képviselete a külső energiapolitikai kérdésekben. Az Európai Bizottság 2015-ben közzétett, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlatpolitika keretstratégiája című közleményében (COM(2015) 80 final) azzal érvelt, hogy az energiavásárlásról harmadik országokkal kötött megállapodások teljes körű betartása az energiabiztonság biztosításának egyik fontos eleme (különösen a gáz esetében). Ezt követték az Európai Bizottság 2016. februári javaslatai a földgázellátás biztonságára vonatkozó új szabályokról (COM(2016) 52 final), valamint az uniós és harmadik országok közötti energiaügyi megállapodásokra vonatkozó új szabályokról (COM(2016) 53 final).