Lakásstatisztika

2014. márciusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2015. május.

1. ábra: A lakosság megoszlása lakástípus szerint, 2012 1
(a lakosság %-ában) – Forrás: Eurostat (ilc_lvho01)

2. ábra: A lakosság megoszlása lakáshasználati jogcím szerint, 2012 (1)
(a lakosság %-ában) – Forrás: Eurostat (ilc_lvho02)

3. ábra: Zsúfoltsági ráta, 2012 (1)
(a meghatározott lakosság %-ában) – Forrás: Eurostat (ilc_lvho05a)

4. ábra: Súlyosan elégtelen lakáskörülmények, 2011–12
(a lakosság %-ában) – Forrás: Eurostat (ilc_mdho06a)

1. táblázat: Lakásköltség-túlterheltségi arány lakáshasználati jogcím szerint, 2012
(a lakosság %-ában) – Forrás: Eurostat (ilc_lvho07c) és (ilc_lvho07a)

E szócikk áttekintést nyújt az Európai Unió (EU) és az EFTA országainak legújabb lakásstatisztikáiról, és elsősorban a lakások típusaira, a lakáshasználati jogcímre (tulajdonosi vagy bérleti jogviszony választása), a lakásminőségre és a lakások megfizethetőségére összpontosít.

A biztonságos környezetben található, megfizethető és megfelelő lakhatás alapvető szükséglet és jog. E szükséglet kielégítése nagy valószínűséggel csökkenti a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, ugyanakkor még mindig hatalmas kihívás elé állít számos európai országot.

Főbb statisztikai eredmények

Lakástípus

2012-ben az EU-28 lakosságának 41,6 %-a lakásban, némileg több mint egyharmada (34,0 %) családi házban, 23,7 %-a pedig sorházban lakott. A lakásban élők részaránya a tagállamok közül Észtországban (65,1 %), Spanyolországban (65,0 %) és Lettországban (64,4 %) volt a legmagasabb. A legtöbb ember Horvátországban (73,0 %), Szlovéniában (66,6 %), Magyarországon (63,9 %), Romániában (60,5 %) és Dániában (57,1 %) élt családi házban; Norvégia szintén népessége magas családi házban élő arányáról (60,7 %) tett jelentést. A sorházban élők legnagyobb arányáról az Egyesült Királyság (60,9 %) és Hollandia (60,0 %) — tett jelentést, lásd az 1. ábrát

Lakáshasználati jogcím

2012-ben az EU-28 lakosságának több mint egynegyede (27,2 %) élt kölcsönnel vagy jelzáloghitellel terhelt, saját tulajdonú otthonban, míg a lakosság több mit kétötöde (43,4 %) lakott kölcsönnel vagy jelzáloghitellel nem terhelt otthonban. Ennek megfelelően az EU-28 területén tíz emberből több mint hét (70,6 %) saját tulajdonú otthonban, míg 18,5 % piaci áron bérelt ingatlanban, 10,9 % pedig csökkentett bérleti díjú vagy ingyenes szálláson élt.

Mindegyik uniós tagállamban a lakosság több mint fele lakott saját tulajdonú ingatlanban 2012-ben (lásd a 2. ábrát); a skála a németországi 53,2 %-tól a romániai 96,6 %-ig terjedt. Svájcban a bérelt lakásban élők aránya meghaladta a saját tulajdonú ingatlanban élők arányát: a lakosságnak körülbelül 56,1 %-a volt bérlő. Svédországban (70,1 %), Hollandiában (59,9 %) és Dániában (51,8 %) a lakosság több mint fele élt kölcsönnel vagy jelzáloghitellel terhelt, saját tulajdonú lakásban; szintén ez volt a helyzet Norvégiában (64,9 %) és Izlandon (62,7 %).

2012-ben a piaci áron bérelt lakásokban élők részaránya 10,0 % alatt volt 11 uniós tagállamban. Ezzel szemben Németországban a lakosság közel kétötöde, Dániában több mint egyharmada, Hollandiában, Svédországban, és Ausztriában több mint egynegyede, Luxemburgban pedig több mint egyötöde lakott piaci áron bérelt lakásban. Ez az arány még magasabb volt Svájcban, ahol elérte a 51,6 %-ot. A csökkentett bérleti díjú vagy ingyenes lakásban élők részaránya egyik tagállamban sem érte el a 20,0 %-ot.

Lakásminőség

A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a lakásban. A zsúfoltsági ráta a zsúfolt lakásban élők arányát ismerteti, amelyet a háztartás rendelkezésére álló szobák száma, a háztartás mérete, valamint tagjainak kora és családi helyzete határoz meg.

2012-ben az EU-28 lakosságának megközelítőleg 17,2 %-a élt zsúfolt lakásban (lásd a 3. ábrát). A zsúfoltsági ráta Romániában (51,6 %), Magyarországon (47,2 %), Lengyelországban (46,3 %), Bulgáriában (44,5 %) és Horvátországban (44,1 %) volt a legmagasabb. Ezzel szemben Belgium (1,6 %), Hollandia (2,5 %) és Ciprus (2,8 %) rendelkezett a legalacsonyabb zsúfoltsági rátával, míg tíz másik tagállamban (továbbá Norvégiában, Svájcban és Izlandon) is 10,0 %-nál alacsonyabb volt a lakosság zsúfolt lakásban élő hányada. A zsúfolt lakásban élő népesség arányában 2011 és 2012 között a legnagyobb emelkedésről Ausztria tett jelentést (2,3 százalékponttal emelkedett aránya).

Az elszegényedés kockázatának kitett lakosság (vagyis olyan háztartásban élők, ahol az egy főre jutó ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem nem éri el a jövedelmek nemzeti középértékének 60 %-át) körében a zsúfoltsági ráta az EU-28 tagállamaiban 29,4 % volt 2012-ben, vagyis megközelítőleg 12,2 százalékponttal haladta meg a teljes lakosság zsúfoltsági rátáját. Az elszegényedés kockázatának kitett lakosság körében a zsúfoltsági ráta Magyarországon (71,0 %), Romániában (63,7 %) és Lengyelországban (60,8 %) volt a legmagasabb, míg Szlovákiában és Bulgáriában az elszegényedés kockázatának kitettek több mint fele élt egyúttal zsúfolt lakásokban. A skála másik végét megvizsgálva az elszegényedés kockázatának kitettek zsúfoltsági rátája Hollandiában (9,2 %), Cipruson (7,5 %), Máltán (6,6 %) és Belgiumban (6,4 %) volt a legalacsonyabb. Kizárólag e tagállamok számoltak be arról, hogy az elszegényedés kockázatának kitettek körében tízből kevesebb mint egy személy élt zsúfolt körülmények között (lásd a 3. ábrát).

A zsúfoltság mellett más elégtelen lakáskörülményeket — többek között a fürdőszoba és a WC hiányát, a lakás beázó tetőszerkezetét vagy túlzottan rossz fényviszonyait — is figyelembe kell venni a lakásminőség pontosabb mutatójának kidolgozásához. A súlyosan elégtelen lakáskörülményekre vonatkozó ráta az említett elégtelen lakáskörülmények legalább egyike által jellemzett, zsúfoltnak minősülő lakásban élők aránya. Az EU-28 egészét tekintve a lakosság 5,1 %-a szenvedett súlyosan elégtelen lakáskörülményektől 2012-ben (lásd a 4. ábrát). 2012-ben öt uniós tagállamban élt a lakosság legalább egytizede súlyosan elégtelen lakáskörülmények között. Ez az arány Magyarországon elérte a 17,2 %-ot, a legmagasabb pedig Romániában volt, ahol kicsivel több mint minden ötödik ember (22,8 %) élt ilyen körülmények között. Ezzel szemben Hollandia, Finnország és Belgium lakosságának kevesebb mint 1,0 %-a élt súlyosan elégtelennek minősülő lakáskörülmények között 2012-ben. Az EU-28-on belül a súlyosan elégtelennek minősülő lakáskörülmények között élő lakosság összaránya 2011 és 2012 között 0,4 százalékponttal csökkent. A legnagyobb csökkenés Romániában (-3,1 százalékpont), Bulgáriában (-1,4 százalékpont) és Lettországban (-1,1 százalékpont) következett be. A súlyosan elégtelennek minősülő lakáskörülmények között élő lakosság arányában bekövetkezett legnagyobb növekedésről Magyarország számolt be (1,2 százalékpont) 2011 és 2012 között.

A lakások megfizethetősége

2012-ben az EU-28 lakosságának 11,2 %-a élt olyan háztartásban, amely az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem legalább 40 %-át lakhatásra költötte (lásd az 1. táblázatot). A lakosságnak az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem 40 %-át meghaladó lakásköltségekkel rendelkező hányada a piaci áron bérelt lakásokban élők körében volt a legmagasabb (26,2 %), és a kölcsönnel vagy jelzáloghitellel nem terhelt otthonban lakók esetében pedig a legalacsonyabb (6,8 %).

Az EU-28 átlaga jelentős különbségeket fed el a tagállamok közötti: az egyik végletet olyan tagállamok alkották, ahol a lakosság viszonylag alacsony hányada élt a rendelkezésre álló jövedelem 40 %-át meghaladó lakásköltségekkel rendelkező háztartásban; e körbe elsősorban Málta (2,6 %), Ciprus (3,3 %), Finnország (4,5 %), Luxemburg (4,9 %), valamint Franciaország és Szlovénia (egyaránt 5,2 %) tartoznak. A másik végletet azok az országok alkotják, ahol a lakosság megközelítőleg egyharmada (Görögország – 33,1 %) és körülbelül egyötöde (Dánia – 18.2 %) az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem több mint 40 %-át lakhatásra költötte; ezeket a tagállamokat Németország (16,6 %), Románia (16,5 %), Bulgária (14,5 %), Hollandia (14,4 %) és Spanyolország (14,3 %) követte.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Az e szakaszban felhasznált adatok elsősorban a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) mikroadataiból származnak. A célsokaság az adatgyűjtéskor a tagállam területén található összes magánháztartás és azoknak az ott lakó aktuális tagjai. A közös háztartásokban és intézményekben lakók általában nem tartoznak a célsokaság körébe. Az EU-28 aggregátuma az egyes országok számadatainak a lakossággal súlyozott átlaga.

Háttér

A lakhatás konkrétan nem tartozik az Európai Unió hatáskörébe, hanem a nemzeti kormányoknak kell saját lakáspolitikát kialakítaniuk. Ugyanakkor számos uniós tagállamban jelentkeznek hasonló kihívások, mint például a lakásállomány felújítása, a városok terjeszkedésének tervezése és leküzdése, a fenntartható fejlődés előmozdítása, a fiatal és a hátrányos helyzetű csoportok lakáshoz jutásának támogatása vagy az energiahatékonyság javításának elősegítése a háztulajdonosok körében.

Ennek megfelelően a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikai menetrendnek. Az Unió alapjogi chartájának IV-34. cikke szerint „a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2000-es nizzai ülésén megállapodás született az Európai Unió szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről, amelyek közül kettő a lakhatással kapcsolatos: az egyik „olyan szakpolitikák végrehajtása, amelyek célja, hogy mindenki számára tisztességes és higiénikus lakhatást és a helyi viszonyok figyelembevételével a rendes életvitelhez szükséges alapszolgáltatásokat (elektromos áram, víz, fűtés stb.) biztosítsa”, a másik pedig „olyan szakpolitikák bevezetése, amelyek célja „a társadalmi kirekesztést eredményező, válságos élethelyzetek, például az eladósodás, az iskolából való eltanácsolás és a hajléktalanná válás elkerülése”. Ez a feladatkör 2010-ben kibővült, amikor a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja (COM(2010) 758 végleges) egy sor intézkedést határozott meg, amelyek révén az EU 2020-ra (2008-hoz képest) legalább 20 millióval kívánja csökkenteni az elszegényedés kockázatának és a társadalmi kirekesztésnek kitett emberek számát — (lásd a társadalmi integrációra vonatkozó statisztika szócikkét).

Lásd még

Housing conditions (angolul)
Housing price statistics - house price index (angolul)
Jövedelemeloszlási statisztika
People at risk of poverty or social exclusion (angolul)
Statistics on European cities (angolul)

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Európai társadalmi statisztikák (2013) — Statisztikai könyvek (angolul)
Negyedéves áttekintés az uniós foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről — 2013. szeptember (angolul)
Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2013) (angolul)
Európai szociális statisztikák (2013) — Statisztikai könyvek (angolul)
Lakhatási körülmények Európában (2009) — Fókuszban a statisztika 4/2011 (angolul)
Bevételi és életkörülmények Európában (2010) — Statisztikai könyvek (angolul)
A társadalmi helyzet az Európai Unióban (2009) — Statisztikai könyvek (angolul)
A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem (2010) — Statisztikai könyvek (angolul)

Fő táblázatok

Bevételi és életkörülmények (t_ilc)

Életkörülmények (t_ilc_lv)

Lakhatási körülmények (t_ilc_lvho)

Anyagi nélkülözés (t_ilc_md)

Lakhatási nélkülözés (t_ilc_mdho)

Adatbázis

Bevételi és életkörülmények (ilc)

Életkörülmények (ilc_lv)

Lakhatási körülmények (ilc_lvho)

Anyagi nélkülözés (ilc_md)

Lakhatási nélkülözés (ilc_mdho)

A lakóhely környezete (ilc_mddw)

Egyéb információk

1177/2003/EK rendelet (2003. június 16.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC)
1553/2005/EK rendelet (2005. szeptember 7.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló 1177/2003/EK rendelet módosításáról
1791/2006/EK rendelet (2006. november 20.) [...] a statisztika, [...] területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról

Külső hivatkozások

A lakhatási szektor Európában — Háztartási fogyasztás hosszútávon és a válság idején — Peter Parlasca, RICS kutatási jelentés, 2013. október (angolul)
Egyesült Nemzetek — Lakóhely és környezete (angolul)
OECD — Lakhatás (angolul)
WHO — Lakhatás (angolul)