A halálokokra vonatkozó statisztika

2019. júliusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. november.

Érdekességek

2016-ban az uniós tagállamok közül Magyarország számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról a tüdőrák és a vastagbélrák tekintetében.

2016-ban az öngyilkosságból származó halálozás standardizált aránya Ciprus és Görögország esetében volt a legalacsonyabb az EU-ban.

A standardizált halálozási arány az EU-ban 2016-ban szinte valamennyi fő halálok tekintetében magasabb volt a férfiak, mint a nők körében.

Halálokok – standardizált halálozási arány, EU-28, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)


Ez a cikk az Európai Unióban (EU) nyilvántartott halálokokról mutat be friss statisztikai adatokat. A halálesetek és a mögöttes halálokok összekapcsolása révén felmérhető a különböző konkrét betegségek és egyéb okok által előidézett halál kockázata. Ezek a számadatok azután tovább elemezhetők életkor, nem, a halál bekövetkezésének helye / az elhunyt lakóhelye szerinti ország, illetve régiók (NUTS 2 szint) szerint a standardizált halálozási arányszám használatával.

Teljes cikk

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-28 legfrissebb, halálokokra vonatkozó adatai a 2016-os referencia-időszakra állnak rendelkezésre. Az 1. táblázat szerint a keringési rendszer betegségei és a rák (rosszindulatú daganatok) jelentették messze a leggyakoribb halálokot az Európai Unióban.

1. táblázat: Halálokok – standardizált halálozási arány, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

2006 és 2016 közötti változások

A rákra, az ischaemiás szívbetegségekre és a közlekedési balesetekre vonatkozó standardizált halálozási arányok 2006 és 2016 között csökkenő tendenciát mutattak

2006 és 2016 között a férfiak esetében 10,5%-kal, a nők esetében 5,2%-kal csökkent az EU-28-ban a rákos megbetegedésekkel összefüggő standardizált halálozási arány (lásd az 1. és a 2. ábrát). Ennél nagyobb mértékű csökkenés volt tapasztalható az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozások terén – itt a férfiaknál 29,1%-kal, a nőknél 35,2%-kal esett vissza a halálozási arány Ezt is meghaladta a közlekedési balesetek miatti halálozások arányszámának csökkenése, ez a férfiaknál 41,8%, a nőknél 42,7% volt. A mellrákkal összefüggő standardizált halálozási arány 8,0%-kal csökkent a nőknél, azaz gyorsabb ütemben, mint az összes rákos megbetegedésre vonatkozó, átfogó arányszám. Ezzel szemben az idegrendszeri megbetegedésekkel összefüggő halálozási arány a férfiaknál 29,6%-kal, a nőknél 33,1%-kal nőtt. Bár a tüdőrák (beleértve a légcső- és a hörgőrákot is) standardizált halálozási arányszáma a férfiak és a nők esetében egyaránt nőtt, a változás mértéke jelentősen eltért: a férfiak esetében az arány 3,9%-kal nőtt (a növekedés 2009 óta csökkenő tendenciát mutat), míg a nők esetében 52,0%-kal.

1. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 lakosra, férfiak, EU-28, 2006–2016
(2006 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)
2. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 lakosra, nők, EU-28, 2006–2016
(2006 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)

Halálokok az EU tagállamaiban, 2016

2016-ban az ischaemiás szívbetegségek esetében a standardizált halálozási arány 100 000 lakosra 119 halálozás volt az EU-28-ban

A keringési rendszer betegségeit előidézheti többek között a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a dohányzás. A leggyakoribb keringéssel összefüggő halálokok ugyanakkor az ischaemiás szívbetegségek és a cerebrovascularis betegségek (agyérbetegség). Az EU-28-ban 2016-ban 100 000 lakosra vetítve 119 halálesetet az ischaemiás szívbetegségek okozták. Az ischaemiás szívbetegségek tekintetében a standardizált halálozási arány Litvániában, Lettországban, Magyarországon és Szlovákiában volt a legmagasabb. Ezekben az országokban a 100 000 lakosra jutó halálozások száma 359 és 561 között volt 2016-ban. A skála másik végén Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Belgium, Dánia, Luxemburg, Olaszország, Görögország és Szlovénia található, ahol 2016-ban 100 000 lakosra kevesebb mint 100 ilyen halálozás jutott. Ugyanez volt a helyzet Liechtenstein, Norvégia és Svájc esetében.

A tüdőrák és a vastagbélrák tekintetében Magyarország számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról

A rák mindegyik uniós tagállamban jelentős halálok volt 2016-ban: minden 100 000 lakosra átlagosan 259 ezzel összefüggő halálozás jutott az EU-28-ban. A rák leggyakoribb – 100 000 lakosonként több mint 10 halálozást túllépő standardizált halálozási arányt eredményező – formája a légcső, a hörgő és a tüdő, a vastagbél, a szigmabél és a végbél találkozási pontja, a végbél, a végbélcsatorna és a végbélnyílás, a mell, a hasnyálmirigy, a prosztata, valamint a gyomor, a máj és az epevezeték rosszindulatú daganata volt.

Rákbetegségben Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában és Szlovéniában hunytak el a legtöbben – 100 000 lakosra vetítve legalább 300-an – 2016-ban; Lengyelországban, Lettországban és Dániában, valamint Szerbiában pedig e szinthez nagyon közeliek voltak a halálozási arányok. A tüdőrák-eredetű standardizált halálozási arány 2016-ban Magyarországon volt messze a legmagasabb az uniós tagállamok között (100 000 lakosra 90 halálozás); ezt követte Lengyelország (100 000 lakosra 69 halálozás), Dánia (100 000 lakosra 67 halálozás), Hollandia és Horvátország (100 000 lakosra 66 halálozás); Szerbiában ugyancsak viszonylag magas volt a standardizált halálozási arány (71 halálozás 100 000 lakosra vetítve). A vastagbélrák standardizált halálozási aránya szintén Magyarországon volt a legmagasabb (100 000 lakosra 54 halálozás), emellett Horvátország 100 000 lakosra vetítve 52 halálesetről, Szlovákia pedig 100 000 lakosra vetítve 50 halálesetről számolt be.

A légzőszervi betegségek jelentették a harmadik leggyakoribb halálokot az EU-28-ban

Az EU-28 tagállamaiban 2016-ban a keringési rendszer betegségei és a rák után a harmadik leggyakoribb halálokot a légzőszervi betegségek adták (100 000 lakosra átlagosan 83 halálozás). A halandóság leggyakoribb okai e betegségcsoporton belül a krónikus alsó légúti megbetegedések voltak, amelyeket az egyéb alsó légúti megbetegedések és a tüdőgyulladás követett. A légzőszervi betegségek összefüggésben vannak az életkorral, mivel az e betegségek okozta halálozások túlnyomó többsége a 65 éves és annál idősebb népesség körében következik be.

Az uniós tagállamok közül a légzőszervi betegségek tekintetében a legmagasabb standardizált halálozási arányról az Egyesült Királyság (100 000 lakosra 136 halálozás), Írország (100 000 lakosra 134 halálozás), Portugália (100 000 lakosra 123 halálozás), Dánia (100 000 lakosra 117 halálozás) és Görögország (100 000 lakosra 109 halálozás) számolt be.

Az öngyilkosságok esetében Ciprus és Görögország számolt be a legalacsonyabb standardizált halálozási arányról

A külső halálokok kategóriájába többek között a szándékos önártalom (öngyilkosság) és a közlekedési balesetek okozta halálozások tartoznak. Noha az öngyilkosság nem tartozik a vezető halálokok közé, és valószínű, hogy bizonyos tagállami adatok a ténylegesnél alacsonyabb értékek bejelentése miatt nem tükrözik a valóságot, ennek ellenére ezt a halálokot általában társadalmi szinten fontos problémák jelzőjének tekintik. 2016-ban 100 000 lakosra vetítve átlagosan 10 haláleset történt öngyilkosság eredményeképpen az EU-28-ban. Az öngyilkosságok esetében 2016-ban a legalacsonyabb standardizált halálozási arányról Ciprus és Görögország (mindkettőben 100 000 lakosra 4 halálozás) számolt be, de viszonylag alacsony – 100 000 lakosra kevesebb mint 8 haláleset – volt ez az arány Máltán, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Szlovákiában; az EFTA-országok és a tagjelölt országok körében Törökországban volt különösen alacsony ez az arány (100 000 lakosra 3 halálozás). Az öngyilkosság tekintetében a halálozási arány Litvániában közel háromszorosa (100 000 lakosra 28 halálozás) volt az EU-28 átlagának.

A közlekedési balesetek miatti halálozások standardizált aránya az Egyesült Királyságban, Svédországban, Írországban és Dániában volt a legalacsonyabb

Bár a közlekedési balesetek mindennaposak, az EU-28 területén 2016-ban alacsonyabb volt a közlekedési balesetek miatti halálozások gyakorisága (standardizált halálozási arány: 100 000 lakosra 5,6 halálozás), mint az öngyilkosságoké. A közlekedési balesetek tekintetében a standard halálozási arány Romániában, Lettországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Horvátországban és Görögországban volt a legmagasabb 2016-ban (100 000 lakosra legalább 9,0 halálozás), míg az Egyesült Királyságban, Svédországban, Írországban és Dániában egyaránt 2,7–3,7 közlekedési baleset miatti haláleset jutott 100 000 lakosra. Az EFTA-országok közül Liechtenstein és Svájc hasonlóan alacsony arányról számolt be.

Halálokok 2016-ban nemek szerint

A standardizált halálozási arány szinte valamennyi fő halálok tekintetében magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében

2016-ban az EU-28 standard halálozási arányszámai (a mellrák kivételével) valamennyi fő halálok tekintetében magasabbak voltak a férfiak, mint a nők esetében (lásd a 3. ábrát). A túlzott alkoholfogyasztás és a kábítószer-függőség tekintetében a standard halálozási arány a férfiak esetében több mint négyszerese, az öngyilkosság és a HIV tekintetében pedig három-négyszerese volt a nők esetében feljegyzett értéknek.

3. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány, EU-28, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Bár a rák miatti halálozások aránya általában magasabb volt a férfiak, mint a nők körében, bizonyos típusú rákbetegségek túlnyomóan az egyik nemre jellemzők (ilyen a nők esetében a mellrák), illetve csak egy-egy nemre korlátozódnak (ilyen a nők esetében a méhrák, a férfiaknál pedig a prosztatarák). A mellrák 100 000 nőre 32,9 halálozásért felelt 2016-ban az EU-28 területén. A legmagasabb arányról e tekintetben Horvátország (100 000 nőre 40,4 halálozás), Írország (100 000 nőre 40,3 halálozás), Magyarország (100 000 nőre 39,4 halálozás) és Szlovákia (100 000 nőre 38,9 halálozás) számolt be. Ezzel szemben 2016-ban 100 000 nőre kevesebb mint 30,0 mellrákeredetű haláleset jutott Spanyolországban, Svédországban, Finnországban, Portugáliában, Litvániában, Cipruson és Észtországban, továbbá az EFTA-országok közül Liechtensteinben és Norvégiában, a tagjelölt országok közül pedig Törökországban.

Az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozási esetek száma Litvánia, Lettország, Magyarország és Szlovákia esetében volt a legmagasabb a férfiak és a nők körében

Az ischaemiás szívbetegségek miatti standardizált halálozási arányszám a férfiak és a nők körében egyformán Litvániában, Lettországban, Magyarországon és Szlovákiában volt a legmagasabb, míg Franciaországban és Hollandiában a legalacsonyabb. Az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozási arány minden uniós tagállamban egyöntetűen magasabb volt a férfiak körében (lásd a 4. ábrát); a nemek közötti legnagyobb különbséget – az abszolút számokat tekintve – a három balti államban észlelték.

4. ábra: Ischaemiás szívbetegségek okozta halálozások – standardizált halálozási arány, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Hasonlóképpen az öngyilkosság miatti halálozások standard aránya is egyöntetűen magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében (lásd az 5. ábrát). A nemek közötti abszolút eltérés 2016-ban Litvániában volt a legnagyobb: itt a 100 000 lakosra vetített arány a férfiak esetében 54,5, a nők esetében pedig 7,8 volt. Ugyanakkor a férfiak és a nők arányszámából képzett egyszerű hányados alapján Lengyelországban és Romániában az érintett férfiak aránya 7,6-szerese volt a nőkének. A két nembeli érintettek arányszámának hányadosa Luxemburgban, Belgiumban, Svédországban és Hollandiában volt a legkisebb, a férfiak esetében legfeljebb 3,0-szerese a nőkének.

5. ábra: Öngyilkosság okozta halálozások – standardizált halálozási arány, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Halálokok 2016-ban a 65 évnél fiatalabbak körében

A 65 évnél fiatalabbak körében a vezető halálokok viszonylagos jelentőségüket tekintve némileg eltérőek voltak (lásd a 2. táblázatot). Ebben a korcsoportban a rák volt a leggyakoribb halálok – a standardizált halálozási arány tanúsága szerint 2016-ban az EU-28-ban 100 000 lakosra átlag 76 ezzel összefüggő halálozás jutott –, a második helyen pedig a keringési rendszer betegségei álltak (100 000 lakosra 44 haláleset). A teljes lakosságra vonatkozó adatoktól eltérően a 65 évnél fiatalabbak esetében a légzőszervi betegségek nem szerepelnek a három leggyakoribb halálok között: az e betegségekkel összefüggő standardizált halálozási arány nemcsak a rák vagy a keringési betegségek halálozási arányainál, hanem az emésztőrendszeri megbetegedésekből származó halálesetek arányánál is alacsonyabb volt (ez utóbbit a 2. táblázat nem tartalmazza), és csak kevéssel haladta meg az öngyilkosság miatti halálesetek arányát.

2. táblázat: Halálokok – standardizált halálozási arány, 2016
(100 000 hatvanöt évnél fiatalabb lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

2006 és 2016 között a 65 év alattiak esetében a tüdőrák kivételével a 6. ábrán bemutatott összes fő halálok esetében csökkent a halálozási arány az EU-28 területén (a tüdőrák okozta halálozási arány jelentősen nőtt 2009-ben). Különösen nagy visszaesés mutatkozott a közlekedési balesetek és az ischaemiás szívbetegségek miatti halálesetek tekintetében, ahol a halálozási arány 45,8%-kal, illetve 32,4%-kal csökkent ebben az időszakban.

6. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 hatvanöt évnél fiatalabb lakosra, EU-28, 2006–2016
(2006 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Excel.jpg Halálokok: táblázatok és ábrák (angol nyelven)

Adatforrások

A halálokokra vonatkozó statisztika a következő két pilléren alapul: a halottvizsgálati bizonyítványon szereplő, a halál okának megállapítására használható egészségügyi adatok, valamint a halálokoknak a WHO-BNO rendszer szerinti kódolása. A népességben bekövetkező halálozások nyilvántartásának alapja a halált előidéző ok, vagyis „a halálhoz vezető kóros események folyamatát közvetlenül elindító betegség vagy sérülés, illetve a halálos sérülést okozó baleset vagy erőszakos cselekmény körülményei” (az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése által elfogadott meghatározás).

A halálokokra vonatkozó statisztika érvényességét és megbízhatóságát bizonyos mértékig a bizonyítványt kiállító orvos által szolgáltatott adatok minősége is befolyásolja. A pontatlanságnak számos oka lehet, ideértve a következőket:

  • a halottvizsgálati bizonyítvány kibocsátásakor előforduló hiba;
  • az orvosi diagnózissal kapcsolatos problémák;
  • a halál fő okának kiválasztása;
  • a halál okának kódolása.

Előfordulhat, hogy a halál oka nem egyértelmű. A halottvizsgálati bizonyítványon szereplő egészségügyi adatoknak a közvetlenül a halált okozó betegség mellett tartalmazniuk kell az elhunyt kórtörténetéhez kapcsolódó okozati láncolatot is. Olyan egyéb lényeges egészségügyi problémák is feltüntethetők, amelyek ugyan nem kapcsolódnak a közvetlenül a halált okozó betegséghez, ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolhatták a betegség lefolyását, és így hozzájárulhattak a halálozáshoz. Esetenként valóban megfogalmazódik a kritika, miszerint a várható élettartam növekedése és a megbetegedések ezzel összefüggő változásai miatt egyre valószerűtlenebb a halál okaként egyetlen betegséget feltüntetni. A 65 éves és annál idősebb elhunytak többsége esetében a számos lehetséges halálok közül egyetlen kiválasztása némileg félrevezető lehet. Emiatt egyes uniós tagállamok mérlegelni kezdték több ok kódolásának lehetőségét. Az Eurostat a halálokokra vonatkozó európai adatok minőségének javítása és összehasonlíthatóságának fokozása érdekében támogatta a tagállamokat az IRIS nevű közös automatizált kódolási rendszer kifejlesztésében.

Az európai standard népesség felülvizsgálata

Az egyes halálokok miatt bekövetkező halálesetek számát a lakosság létszámának viszonylatában is ki lehet fejezni. Erre a célra a nyers halálozási arány helyett érdemes a standardizált halálozási arányt használni, mivel az független a lakosság életkor és nem szerinti összetételétől: minthogy a halálokok többsége esetében jelentős eltérések figyelhetők meg az életkor és a nem függvényében, a standardizált halálozási arány használata megkönnyíti az időbeli és az országok közötti összehasonlítást.

A nyers arányszámok standardizálásához használt európai standard népesség 1976-ból származott, ezért itt volt az ideje, hogy a hetvenes évek közepe óta az Unió népességének életkori szerkezetében bekövetkezett változásoknak megfelelően kiigazítsák azt. A tagállamokkal megállapodás született a felülvizsgált európai standard népességről (ESP). A séma kiterjed az EU-28 tagállamaira (Horvátország kivételével) és az EFTA országaira. A számítások a 2010-ben a 2011–2030 közötti időszakra készült népességi előrejelzéseken alapulnak. A felülvizsgált ESP 2013 nyara óta van használatban.

Háttér

A halálokokra vonatkozó statisztika az egyik legrégebb óta készülő egészségügyi statisztika, amely tájékoztatást nyújt az időbeli alakulásról, valamint a halálokok terén az uniós tagállamok között megfigyelhető különbségekről. E statisztika kulcsszerepet játszik az európai uniós polgárok egészségi állapotával kapcsolatos általános információs rendszerben, ugyanis az adatokból következtetni lehet arra, hogy mely megelőző és orvosi-gyógyászati intézkedésekkel vagy kutatási beruházásokkal növelhető a népesség várható élettartama.

Átfogó európai megbetegedési statisztikák hiányában gyakran a halálokokra vonatkozó adatokat használják az Európai Unió egészségügyi rendszereinek értékelésére, sőt azok emellett a tényalapú egészségügyi politikában is felhasználhatóak.

Az Unió átfogó megközelítést ösztönöz a súlyos és krónikus betegségek visszaszorítása érdekében. Ehhez több ágazaton átívelő, integrált fellépésre lenne szükség a kockázati tényezők tekintetében, és ezzel egyidejűleg az alábbiak révén erőfeszítéseket kellene tenni az egészségügyi rendszerek megelőzési és ellenőrzési intézkedéseinek megerősítésére:

  • fokozni kell a nemzeti statisztikák megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát, hogy azok megfelelő útmutatást nyújthassanak az eredményes szakpolitikák kidolgozásához;
  • támogatni kell azokat a figyelemfelhívó és betegségmegelőző kampányokat, amelyek kifejezetten a nagy kockázatot képviselő csoportokat és egyéneket célozzák meg;
  • az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében módszeresen integrálni kell a szakpolitikákat és a fellépéseket;
  • valamint partnerségeket kell létrehozni egyes betegségek, például a rák tekintetében.
Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások





Causes of death (t_hlth_cdeath)
Causes of death (hlth_cdeath)