szerző: Xavier Prats Monné főigazgató, Európai Bizottság, Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság
Noha a tudományos vívmányokig gyakran rögös út vezet, felfedezésük után mégis hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rájuk, mintha mindig is léteztek volna. Ki emlékszik ma már arra, hogy a himlő egyedül a 20. században közel 300-500 millió (igen, akár félmilliárd!) ember halálát okozta? Például 1967-ben, azaz abban az évben, amikor a WHO elindította a himlő végleges felszámolására irányuló világszintű programját, még évente 10-15 millióan fertőződtek meg himlővel – közülük két millióan halálosan –, több millió betegen maradandó nyomokat hagyott a betegség, mintegy százezren pedig megvakultak. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy néhányan megfeledkeztek minderről. Manapság a nyugati világban elképzelhetetlen, hogy gyermekek olyan betegségben haljanak meg, mint a gyermekbénulás, de szerencsére a himlő is csak egy rossz emlék már. Mindez azonban nem holmi csoda folytán, egyik napról a másikra, hanem a szakemberek által a 20. század egyik legnagyobb közegészségügyi áttörésének tekintett immunizációnak köszönhetően történt így. Ugyanakkor az elért sikerek ellenére is vannak olyanok, akik kételkednek a védőoltások jelentőségében. A rémhírterjesztés, a médiában megjelenő túlzások és a szenzációhajhászás, valamint a védőoltások kockázatainak felnagyítása oda vezetett, hogy a társadalom egy része megfeledkezett arról, hogy a védőoltások milyen fontos szerepet játszanak egészségünk megőrzésében.
Jóllehet a védőoltás a leghatásosabb közegészségügyi prevenciós eszköz, amely számos fertőző betegség ellen védelmet nyújt, az EU-ban mégis alacsonyak – sőt, a legtöbb tagállamban egyre csökkennek – az átoltottsági arányok. Ennek oka, hogy sokan felnagyítják a védőoltással járó kockázatokat, és alábecsülik a fertőző betegségek veszélyét.
A védőoltások iránti csökkenő kereslet nyomán azonban nem alakult ki túlkínálat, sőt, egyes tagállamok egyenesen vakcinahiánnyal küzdenek. Napjainkban Európában egyre kevesebb vakcinagyártó működik, miközben az ellátandó régiók száma világszerte egyre nő. Az emiatt kialakuló vakcinahiány akár kritikussá is válhat, ez pedig egészségbiztonsági problémákat vet fel.
Emellett számos tagállami védőoltási program mögül hiányzik az ésszerű pénzügyi tervezés, és nem jut elegendő forrás az infrastruktúrára és a felügyeletre, ráadásul a vakcinák beszerzése költséges, körülményes és nem kellően hatékony.
Saját védőoltási programjának megszervezéséért és végrehajtásáért minden tagállam maga felel, ettől függetlenül az Európai Unió segítheti őket a határokon át terjedő egészségügyi veszélyek, például fertőző betegségek kezelésében. Ez a segítségnyújtás elsősorban a közös beszerzési megállapodás keretében történik, mely révén az aláíró uniós tagállamok együttesen vásárolnak gyógyszereket úgy, hogy a legkedvezőbb árat, valamint szállítási és mennyiségi feltételeket tudják kialkudni.
Ennél azonban még többet lehet tenni. Az Európai Bizottság jelenleg azt vizsgálja, hogyan tudná felhívni a tagállamok figyelmét a valóban égető feladatokra: a védőoltás népszerűsítésére és a vakcinahiány felszámolására. Ha csak akkor intézkedünk, amikor újra valamilyen lappangó betegség vagy járvány üti fel a fejét, már elkéstünk! Most kell cselekedni! Ezért mindenkit szeretnénk ismételten emlékeztetni arra, hogy egészségünk jelenlegi magas szintje csak a hosszú évek során végrehajtott védőoltási programoknak tudható be, a természetes fertőzés jóval kockázatosabb a védőoltásnál, és hogy az, aki védőoltás-ellenes, csak még nagyobb veszélynek teszi ki magát és szeretteit.
