Archive:Felsőfokú oktatási statisztikák

2017. júniusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2019. március. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. táblázat: A felsőoktatásban részt vevő hallgatók száma képzési szint és nemek szerint, 2015
(ezer)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enrt01)

1. ábra: A felsőoktatási hallgatók megoszlása képzési terület és nemek szerint, EU-28, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enrt03)

2. táblázat: A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma képzési terület szerint, 2015
(ezer)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_grad02)

3. táblázat: A felsőfokú végzettséggel rendelkezők megoszlása képzési terület szerint, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_grad02)

2. ábra: A felsőfokú végzettséggel rendelkezők megoszlása képzési terület és nemek szerint, EU-28, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_grad02)

3. ábra: A természettudomány, matematika, számítástechnika, műszaki tudományok, gépipar és építőipar területén végzettek száma, 2015
(ezer lakosra jutó végzettek száma a 20–29 éves korcsoportban)
Forrás: Eurostat (educ_grad04)

4. táblázat: A felsőoktatásban oktató tanerő létszáma képzési szint és nemek szerint, 2015
(ezer)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_perp01)

5. táblázat: A hallgatók és az oktatói személyzet aránya a felsőoktatásban, 2015
(egy oktatóra jutó hallgatók száma)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_perp04)

4. ábra: A felsőoktatásra fordított közkiadások GDP-hez viszonyított aránya, 2014
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_fine06)

Ez a cikk az Európai Unió (EU) felsőoktatásáról (ISCED 5–8. szint) szóló statisztikákat mutatja be, és az Unióban zajló oktatásról és képzésről szóló online kiadvány részét képezi. Az egyetemek és más felsőoktatási intézmények által nyújtott felsőoktatás a középfokú oktatást követő oktatási szint. A felsőoktatás elengedhetetlen szerepet játszik a társadalomban, hiszen előmozdítja az innovációt, ösztönzi a gazdasági fejlődést és növekedést, és általánosságban javítja az állampolgárok jólétét. Egyes európai egyetemek a világ legnagyobb presztízsű egyetemei közé tartoznak.

Az elkövetkezendő években számos elemző előrejelzése szerint nőni fog a magasan képzett emberek iránti igény. Valóban, egyes uniós tagállamokban már most megfigyelhető a szakemberhiány. A digitális technológiának köszönhetően az állások egyre rugalmasabbak és összetettebbek. Ez azt eredményezte, hogy egyre több munkáltató keres olyan embereket, akik képesek összetett információk kezelésére, autonóm és kreatív gondolkodásra, a források intelligens és hatékony felhasználására, valamint az eredményes kommunikációra. Európa jövőbeli jóléte legalább részben attól függ, hogy tud-e még több olyan dinamikus, kiemelkedő teljesítményt nyújtó embert képezni, akik képesek élvonalbeli termékek és folyamatok kifejlesztésére.

Az iskolai tanulókkal ellentétben a felsőoktatásban részt vevő hallgatók viszonylag nagy száma mobilis és tanul külföldön: az erről a jelenségről szóló elemzést egy külön cikk tartalmazza.

Főbb statisztikai eredmények

Részvétel

Az 1. táblázat szemlélteti a négy felsőoktatási szintben tanuló hallgatók számát. Minden uniós tagállamban van alapszintű, mesterszintű és doktori képzés, ám a rövid képzési idejű felsőfokú képzés – amely tipikusan a gyakorlati képzésen alapul és foglalkozáshoz kötött, hogy felkészítse a hallgatókat a munkaerőpiacra – nem képezi az oktatási rendszer részét Bulgáriában, Észtországban, Görögországban, Litvániában, Romániában és Finnországban, sem Liechtensteinben, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban vagy Szerbiában. Ezenkívül több más országban – például a Cseh Köztársaságban, Németországban, Horvátországban, Lengyelországban vagy Portugáliában – sem túl gyakori az ilyen képzési fajta.

Részvétel képzési szint szerint

Az EU-28 területén 19,5 millió felsőoktatási hallgató volt 2015-ben (lásd az 1. táblázatot), akiknek a 7,2%-a vett részt rövid képzési idejű felsőfokú képzésben, 61,4%-a alapképzésben, 27,8%-a mesterképzésben, míg 3,7%-a doktori képzésben folytatott tanulmányokat.

2015-ben Németországban – az Unió legnépesebb tagállamában – 3,0 millió hallgató tanult a felsőoktatásban, amely a legmagasabb szám volt az Unióban, és az EU-28 teljes hallgatói létszáma 15,2%-ának felelt meg. Ezt Franciaország (a teljes létszám 12,4%-a), az Egyesült Királyság (11,9%), Spanyolország (10,1%), Olaszország (9,4%) és Lengyelország (8,5%) követte a legnagyobb felsőoktatási hallgatói létszám sorrendjében, majd Hollandia következett, ahol az EU-28 felsőoktatási hallgatóinak 4,3%-a tanult.

A rövid képzési idejű felsőfokú képzések Franciaországban voltak a legnépszerűbbek, ahol az összes felsőoktatási hallgató több mint egyötöde (20,4%) tanult ilyen képzésben; ezenkívül viszonylag gyakoriak voltak Máltán, Spanyolországban, Lettországban és Ausztriában, ahol 18% és 20% közötti volt a létszám szerinti részarányuk. Törökországban a rövid képzési idejű felsőfokú képzések még ennél is kelendőbbek voltak, mivel az összes felsőoktatási hallgató majdnem egyharmada (33,2%) folytatott tanulmányokat ilyen képzésben.

2015-ben valamennyi uniós tagállamban több hallgató tanult alapszakos diplomáért, mint bármely más felsőoktatási szinten együttvéve. Franciaország, Ausztria és Luxemburg voltak az egyedüli tagállamok, ahol az összes felsőoktatási hallgató kevesebb mint 50%-a tanult alapképzésben. Ezzel szemben Írországban (75,2%), Hollandiában (76,8%) és Litvániában (76,9%) a felsőoktatási hallgatók több mint három negyede tanult alapképzésben, és ez az arány Görögországban majdnem kilenc tizedre (88,4%) emelkedett, továbbá magas részarányt mutatott fel Szerbia (80,8%) és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság is (93,4%).

2015-ben a felsőoktatási hallgatók kevesebb mint egyötöde tanult mesterképzésben Lettországban, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Írországban (valamint Szerbiában), és ez az arány egytized alatt maradt Görögországban (továbbá Törökországban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban). Ezzel szemben a felsőoktatásban résztvevők több mint egyharmada tanult mesterszintű oklevélért a Cseh Köztársaságban, Portugáliában, Cipruson, Horvátországban, Franciaországban, Luxemburgban, Szlovákiában és Olaszországban.

2015-ben Luxemburgban volt a legmagasabb az aránya (8,3%) a doktori képzésben részt vevő felsőoktatási hallgatóknak az uniós tagállamok közül, ám ennél magasabb arányt könyvelhetett el Liechtenstein (15,2%) – lásd az 1. táblázatot. E viszonylag kis országokon kívül a sorban következő legmagasabb arányt az uniós tagállamok közül Németország és Finnország (mindkettő esetében 6,6%) mutatta fel, míg az 1. táblázatban feltüntetett nem uniós országok közül Svájcnál mértek 8,0%-ot. Az Unión belül az összes felsőoktatási hallgató közül doktori képzésben tanulók legalacsonyabb arányát Máltánál (0,9%) figyelték meg, ahol csak nemrég alapították meg a felsőoktatási intézményeket, és ezek jelenleg is bővítés alatt állnak; a legalacsonyabb arányt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban rögzítették (0,5%).

A részvétel nemek közötti megoszlása

2015-ben az összes felsőoktatási hallgató körülbelül 54,1%-a volt nő az EU-28-ban. A felsőoktatási hallgatók között a nők részaránya kissé magasabb volt a mesterszintű oklevélért tanulók körében (57,1%), és kissé alacsonyabb az alapképzésben (53,2%) vagy rövid képzési idejű felsőfokú képzésben (52,1%) résztvevőknél. A doktori tanulmányok esetében azonban a hallgatók többsége férfi volt (52,2%).

2015-ben Szlovákiában, a balti tagállamokban, Svédországban, Lengyelországban és Szlovéniában a felsőoktatási hallgatók csaknem három ötöde nő volt. A nők Görögország (ahol a felsőoktatási hallgatók 48,7%-át tették ki) és Németország (47,9%) kivételével az összes többi uniós tagállamban szintén többségben voltak. Svájcban, Törökországban és Liechtensteinben a női felsőoktatási hallgatók kisebbségben voltak.

Az alapképzésben tanuló hallgatókra összpontosítva Görögország (47,9%) és Németország (45,2%) volt a két egyedüli uniós tagállam, ahol 2015-ben több férfi tanult a felsőoktatásban, mint nő; ugyanez volt a helyzet Svájc, Törökország és Liechtenstein esetében is. Az alapképzésben résztvevők között a legmagasabb arányt Svédországban érték el a nők (63,0%). A mesterképzésben résztvevők között a nők valamennyi uniós tagállamban többségben voltak, ám Törökországban és Liechtensteinben kisebbséget alkottak. A legmagasabb arányt a balti tagállamokban, Lengyelországban, Cipruson, Szlovéniában, Szlovákiában és Horvátországban rögzítették, ahol a nők a teljes mesterszintű hallgatói létszám több mint 60%-át tették ki.

A két alacsonyabb hallgatói létszámmal rendelkező felsőoktatási szintnél összetettebb volt a helyzet. A rövid képzési idejű felsőfokú oktatásban abból a 22 tagállamból, amelyekről álltak rendelkezésre adatok, hétben többségben voltak a férfi hallgatók a nőkkel szemben, míg a doktorandusz hallgatók között az uniós tagállamok felében (28-ból 14 tagállamban) haladták meg a férfi hallgatók a nők számát.

Képzési területek

Az EU-28 területén az összes felsőoktatási hallgató majdnem egyharmada (32,2%) tanult társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot 2015-ben (fontos megjegyezni, hogy a bemutatott információk 2014. évi adatokat tartalmaznak Írországra, Görögországra és Olaszországra vonatkozóan). Lényegesen több nő mint férfi tanult társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot; e képzési területen belül a nők a hallgatók 57,6%-át tették ki – lásd az 1. ábrát. A második legnépszerűbb képzési terület a műszaki, ipari és építőipari képzéseket alkotó terület volt, amelyben az összes felsőoktatási hallgató 15,8%-a vett részt. Ezen a területen a hallgatók majdnem három negyedét (74,0%) férfiak alkották. A harmadik legnagyobb képzési terület az egészségügyet és a szociális gondoskodást foglalta magában, melyben az összes felsőoktatási hallgató 13,1%-a vett részt. Ezen a területen a nők alkották az összes felsőoktatási hallgató majdnem három negyedét (71,9%). Az 1. ábrán feltüntetett további képzési területek közül a nők az oktatást tanulók között képviseltették magukat a legmagasabb arányban (ahol a hallgatók 77,8%-a volt nő), emellett a humán tudományok és művészetek iránt érdeklődő hallgatók majdnem két harmadát (64,6%) alkották nők. Ezzel szemben a természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák iránt érdeklődők közül az összes felsőoktatási hallgató 61,3%-a volt férfi.

Diplomások

2015-ben körülbelül 4,7 millió tanuló végzett felsőoktatási intézményben az EU-28-ban: fontos megjegyezni, hogy ez egy becsült számadat, mely az egyes uniós tagállamok legutóbbi rendelkezésre álló információin alapul, emellett a Görögországra és Olaszországra elérhető 2014-es adatokat, valamint Hollandia tekintetében az összes végzett hallgató létszámát foglalja magában (habár Hollandia esetében a diplomások számának képzési orientáció szerinti lebontása nem elérhető). 2015-ben Franciaország rendelkezett a legtöbb felsőoktatásban végzett hallgatóval (752 ezer fő), ezt követte az Egyesült Királyság (740 ezer fő), melyek némiképp megelőzték Németországot (545 ezer fő) és Lengyelországot (517 ezer fő). Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Királyságban és Franciaországban a végzettek viszonylag magas száma – legalábbis részben – rövidebb átlagos képzési időtartamot tükröz; például az uniós tagállamok között Franciaországban volt a legmagasabb a rövid képzési idejű felsőfokú oktatásban résztvevők aránya.

Az EU-28 végzett hallgatói számának képzési terület szerinti (Görögország és Olaszország esetében 2014-es adatok alapján, Hollandia kizárásával történő) elemzése 2015-ben azt mutatja, hogy az összes felsőoktatási végzett hallgató több mint egyharmada (33,8%) tanult társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot. Ez az arány 2015-ben magasabb volt a területhez kapcsolódó képzésben részt vevő felsőoktatási hallgatók ezzel megegyező arányához (32,2%) képest, ami azt sugallja, hogy az elmúlt években kevesebb hallgató választotta ezeket a tanulmányokat, vagy más területeken a lemorzsolódási arány, illetve az átlagos képzési időtartam magasabb, illetve hosszabb. Hasonló helyzet figyelhető meg az egészségügy és szociális gondozás területén, ahol a végzettek 13,7%-át képviselte ez a terület a még tanulmányaikat folytató hallgatók 13,1%-ával szemben, továbbá az oktatási tanulmányok kisebb területén (a végzettek 9,3%-os aránya szemben a hallgatók 7,5%-os arányával). Ennek fordítottja volt megfigyelhető néhány másik képzési terület – elsősorban a műszaki, ipari és építőipari képzések (a végzettek 13,9%-a szemben a hallgatók 15,8%-ával), a természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák (a végzettek 10,3%-a szemben a hallgatók 12,0%-ával) és a humán tudományok és művészetek (a végzettek 11,0%-a szemben a hallgatók 12,3%-ával) – esetében. A végzettek és a hallgatók aránya között nem volt különbség a szolgáltatások, illetve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és állatorvostan területén.

Az uniós tagállamok vonatkozásában csak néhány olyan terület nevezhető meg, ahol – az uniós átlaghoz képest – különösen sok vagy különösen kevés felsőoktatási hallgató végzett 2015-ben. A társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot tanult végzettek aránya viszonylag alacsony volt Finnországban és Spanyolországban, ahol az összes végzettnek alig valamivel több mint a negyedét tették ki 2015-ben, a legmagasabb arányt pedig Luxemburgban (az összes végzett 45,8%-a) és Bulgáriában (49,8%) mérték. A műszaki, ipari és építőipari képzések hasonló elemzése arra mutat rá, hogy ezen a területen igen alacsony volt a végzettek aránya Luxemburgban, Máltán, az Egyesült Királyságban és Írországban, míg viszonylag magas számokat regisztráltak Ausztriában (19,7%), Portugáliában (20,5%) és különösen Németországban (22,3%). A természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák területén a végzettek aránya viszonylag alacsony maradt Olaszországban (2014-es adatok), Belgiumban, Litvániában és Cipruson, míg különösen magas értéket mutatott Németországban (14,4%), Írországban (14,7%), Máltán (17,2%) és az Egyesült Királyságban (17,0%). Az egészségügy és szociális gondozás területén végzettek aránya viszonylag alacsony volt Bulgáriában, Ausztriában és Németországban, ám aránylag magas Dániában (21,6%), Svédországban (21,8%) és különösen Belgiumban (26,6%). Végül az oktatás területén végzettek aránya viszonylag alacsony volt Franciaországban, Romániában és Horvátországban, míg kimagasló Luxemburgban (16,1%), Magyarországon, Spanyolországban (mindkettő esetében 16,2%) és Cipruson (17,6%).

Az EU-28 területén belül (Görögország és Olaszország esetében 2014-es adatok állnak rendelkezésre) az összes végzett hallgató közel három ötöde (57,6%) volt nő 2015-ben. Az EU-28 területén a képzési orientáció szerinti elemzés (Görögország és Olaszország esetében 2014-es adatok alapján és Hollandia nélkül, ahol a nemek szerinti teljes körű lebontás nem áll rendelkezésre) azt mutatja, hogy ez az arány a társadalomtudományok, újságírás, kommunikáció, gazdaság, közigazgatás vagy jog területén valamivel magasabb volt (61,0%), több mint két harmadra nőtt a humán tudományok és művészetek esetében (67,4%), közel három negyedig emelkedett az egészségügy és szociális gondozás esetében (74,4%), és négy ötödnél érte el a csúcspontot (80,5%) az oktatás esetében (lásd a 2. ábrát). A végzett férfi hallgatók az összes természettudományokat, matematikát, statisztikát és információs és kommunikációs technológiát tanult végzett hallgató közel három ötödét, míg a műszaki, ipari és építőipari képzéseken végzettek majdnem három negyedét adták. A két kisebb területen – mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és állatorvostan, valamint szolgáltatások – a végzett hallgatók száma majdnem kiegyenlített volt a nők és a férfiak között.

A 20–29 éves lakosság méretéhez viszonyítva a természettudományokat, matematikát, statisztikát és információs és kommunikációs technológiát tanult diplomások száma az utóbbi években nőtt. A 3. ábra szemlélteti a nők és férfiak közötti szakadékot a 2015-ös évre: az EU-28-ban közel kétszer annyi férfi végzett hallgató van ezeken a területeken, mint nő. A természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák területén végzett hallgatóknál a nemek közötti különbség (a lakosság méretéhez viszonyítva) Hollandiában (2014-es adatok) és Ausztriában volt a legszembetűnőbb: a végzett férfi hallgatók aránya majdnem háromszor magasabb volt a végzett női hallgatókénál; emellett aránylag nagy különbség mutatkozott Belgiumban, Németországban, Luxemburgban, Írországban és Finnországban is. Ezzel szemben Romániában, Lengyelországban és Észtországban a természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák területén végzett férfi hallgatók száma (a lakosság méretéhez viszonyítva) körülbelül egynegyedével volt magasabb a végzett női hallgatókénál.

Oktatói személyzet és a hallgatók és az oktatói személyzet aránya

2015-ben körülbelül 1,4 millió ember tanított a felsőoktatásban az EU-28-ban – lásd a 4. táblázatot –, akik közül 2014-ben 93,7 ezer személy oktatott rövid képzési idejű felsőfokú képzésben. A felsőoktatási oktatók több mint egynegyede (27,4%) Németországban tartózkodott az EU-28 területén belül, és csak minden tizedik oktató lakott Spanyolországban (10,8%) vagy az Egyesült Királyságban (10,3%).

Az alapfokú és középfokú oktatás oktatói személyzetével szemben – ahol a nők voltak többségben – a felsőoktatásban a férfi oktatók voltak többségben. 2015-ben az EU-28 felsőfokú oktatásban dolgozó oktatóinak majdnem három ötöde (58,3%) volt férfi; ez az arány Görögországban két harmadra nőtt (67,3%; 2014-es adatok), és meghaladta a 60%-ot Máltán, Olaszországban, Franciaországban, Luxemburgban és Németországban. Ezzel szemben Finnországban (51,1%), Lettországban (55,7%) és Litvániában (56,1%) a nők adták a felsőoktatásban dolgozó oktatók többségét.

2015-ben a felsőoktatásban a hallgatók és az oktatói személyzet aránya átlagosan 15,6 volt az EU-28-ban. Az uniós tagállamok közül a legmagasabb ilyen arányt Horvátországban (74,5) és Görögországban (44,5; 2014-es adat) mérték; ám 20-nál magasabb egy oktatóra jutó hallgatói arányt rögzítettek a Cseh Köztársaságban, Belgiumban és Olaszországban is. Ezzel szemben a hallgatók és az oktatói személyzet aránya egy számjegyű maradt Máltán (9,8 hallgató jutott egy oktatóra), és aránylag alacsony volt Svédországban és Dániában is.

Pénzügyek

A felsőoktatásra fordított közkiadások bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított arányáról 26 uniós tagállamban állnak rendelkezésre adatok – lásd a 4. ábrát. Ez az arány a 2014-ben Luxemburgban mért 0,5%-tól és a Bulgáriában és Romániában mért 0,7%-tól a Finnországban rögzített 2,0%-ig terjedt, és 2,3% volt a legmagasabb értéke Dániában (2013-as adatok). Az EU-28 átlaga 1,3% volt.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Forrás

Az oktatásról szóló nemzetközi statisztikák szabályait három nemzetközi szervezet határozza meg:

az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Statisztikai Intézete (UIS);
a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD); és
az Eurostat, az EU statisztikai hivatala.

Az ebben a cikkben használt adatforrás egy, az oktatási statisztikákra vonatkozó közös UNESCO/OECD/Eurostat (UOE) adatgyűjtés eredménye, és ez az alapja az oktatási statisztikákhoz kapcsolódó Eurostat adatbázis lényeges elemeinek; a közös adatgyűjtés mellett az Eurostat az oktatásban és szakképzésben való részvételre, valamint az idegennyelv-tanulásra vonatkozó regionális adatokat is gyűjti.

A 2008. április 23-i 452/2008/EK rendelet biztosítja a jogalapot az oktatásról és egész életen át tartó tanulásról szóló uniós statisztikák előállításához és kidolgozásához. Két európai bizottsági rendeletet fogadtak el az oktatásra és képzésre vonatkozó adatgyűjtés végrehajtásáról. Az első, a 2011. február 2-i 88/2011/EU bizottsági rendelet a 2010/2011-es és 2011/2012-es tanévet érintő adatokra vonatkozott, míg a második, a 2013. szeptember 23-i 912/2013/EU bizottsági rendelet a 2012/2013-as tanévtől kezdődő évekre vonatkozó adatokat érinti.

A közös adatgyűjtésről további információk az UOE módszertan cikkben érhetők el.

Osztályozás

Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED) képezi a nemzetközi oktatási statisztikák alapját, amely ismerteti az oktatás különböző szintjeit; az UNESCO 1976-ban dolgozta ki, és 1997-ben, majd 2011-ben vizsgálta felül. Az ISCED 2011 kilenc oktatási szintet különböztet meg: kisgyermekkori nevelés (0. szint); alapfokú oktatás (1. szint); alsó középfokú oktatás (2. szint); felső középfokú oktatás (3. szint); nem felsőfokú posztszekunder képzés (4. szint); rövid képzési idejű felsőfokú képzés (5. szint); alapszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (6. szint); mesterszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (7. szint); doktori vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (8. szint). Az első ISCED 2011-en alapuló eredményeket 2015-ben tették közzé a diákokra és oktatói személyzetre vonatkozó adatokról a 2013-as referencia-időszak alapján, valamint a kiadásokra vonatkozó adatokról a 2012-es referencia-időszak alapján. Ez az osztályozás az alapja az ebben a cikkben ismertetett valamennyi statisztikai információnak.

A felsőoktatás a középfokú oktatásra épül, és specializált képzési területeken kínál tanulási lehetőségeket. A felsőoktatás nemcsak az általában „egyetemi” jelzővel illetett oktatást, hanem a szakmai továbbképzést vagy szakképzést is magában foglalja. A felsőfokú szinten bonyolított képzések tartalma összetettebb és haladóbb az alacsonyabb ISCED szintekénél. A felsőoktatás egyik előfeltétele az ISCED 3. szintű képzés sikeres elvégzése, amely közvetlen hozzáférést biztosít az első szintű felsőoktatási képzésekhez (az ISCED 4. szintű képzésekből is lehetséges lehet a felsőoktatásba való belépés). A képzési követelmények mellett az ilyen szintű felsőoktatási képzésekbe való belépés a választott tantárgyaktól és/vagy az elért érdemjegyektől is függhet. Ezenkívül egyes esetekben sikeres felvételi vizsgát is kell tenni a bejutáshoz.

Általában egyértelmű hierarchia áll fenn a felsőoktatási képzések által nyújtott végzettségek között. A felsőoktatásban a képzések közötti váltás ugyanakkor nincs mindig egyértelműen meghatározva, és lehetséges, hogy néhol vegyíteni lehet a képzéseket, és az egyik képzésből krediteket lehet átvinni egy másik képzésbe. Egyes esetekben a korábban elvégzett képzésekben megszerzett kreditek beszámíthatók egy magasabb ISCED szintű képzésbe. Ezzel együtt általában egy ISCED 7. szintű képzés sikeres teljesítése szükséges az ISCED 8. szintű képzésbe való belépéshez.

Az ISCED 1997 és ISCED 2011 is meghatározta az oktatási és képzési területeket, ám ezeket felváltotta az ISCED-F 2013 szerinti osztályozás. Az Eurostat képzési területek szerinti adatai 2015-ig az ISCED 1997 (amely a képzési területeket tekintve megegyezik az ISCED 2011 besorolásával) szerint voltak csoportosítva. A 2016-tól kezdődő időszakra vonatkozó adatokat az ISCED-F 2013 szerint fogják osztályozni. Az ISCED 1997 szerint a képzési területek tágabb csoportjai a következők: általános programok; oktatás; humán tudományok és művészetek; társadalomtudomány, gazdaság és jog; természettudomány, matematika és számítástechnika; műszaki tudományok, gépipar és építőipar; mezőgazdaság és állatorvostan; egészségügy és szociális gondozás; szolgáltatások.

Fő fogalmak

A felsőoktatásban a hallgatók és az oktatói személyzet arányát úgy számítják ki, hogy a hallgatók nappali tagozatos egyenértékben kifejezett számát elosztják a felsőoktatási oktatók teljes munkaidős egyenértékben kifejezett számával; ez az arány nem összetévesztendő az átlagos csoportlétszámmal, amely az egy adott kurzusra felvett vagy tanteremben elhelyezett hallgatók számát jelenti.

Az ebben a cikkben szereplő táblázatok az alábbi jelöléseket alkalmazzák:
Érték dőlt betűvel	előre jelzett, ideiglenes vagy becsült adat, amely valószínűleg változni fog;
:	az adat nem áll rendelkezésre, bizalmas vagy nem megbízható;
–	nem értelmezhető.

Háttér

Bolognai folyamat

A bolognai folyamat bevezetése óta (lásd az Bevezetés az oktatási és képzési statisztikákba cikket) nagymértékű bővülés vette kezdetét a felsőoktatási rendszerekben, amellyel párhuzamosan jelentősen megreformálták a végzettségek rendszerét és a minőségbiztosítási rendszereket. Ugyanakkor a pénzügyi és gazdasági válság eltérő módon érintette a felsőoktatást: egyes tagállamok többet fektettek bele, mások radikális megszorításokat alkalmaztak a felsőoktatási kiadásaikban. 2015-ben az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség Az európai felsőoktatási térség 2015-ben: Jelentés a bolognai folyamat végrehajtásáról címmel áttekintést tett közzé a bolognai folyamat végrehajtásáról (angolul).

Bár a bolognai folyamat egy sor reformot indított el annak érdekében, hogy Európa felsőoktatása összeegyeztethetőbbé, összehasonlíthatóbbá, versenyképesebbé és a diákok számára vonzóbbá váljék, ez csak egyik alkotóeleme a felsőoktatást jobbító széles körű erőfeszítéseknek. A bolognai folyamat és a koppenhágai folyamat (megerősített uniós együttműködés a szakképzésben) közötti szinergiák létrehozása érdekében az Európai Bizottság és az uniós tagállamok létrehozták az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerét (EKKR).

Európa 2020 és ET 2020 referenciaértékek

A felsőoktatási intézmények fontos partnerek az Európai Unió által követett, a növekedést serkentő és fenntartó stratégia megvalósításában: az Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra a 30–34 évesek 40%-ának felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. Az oktatási és képzési rendszerek teljesítményének javítása minden szinten és a felsőoktatásban való részvétel növelése szintén az egyike az Európa 2020 stratégia részeként felülvizsgált integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatásnak.

Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiáját (ismertebb nevén ET 2020) a Tanács 2009 májusában fogadta el. A keretrendszer négy stratégiai célkitűzést határoz meg az EU-ban folytatott oktatás és képzés területén:

az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás valóra váltása;
az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása;
a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; valamint
az innováció és a kreativitás (a vállalkozói készségeket is beleértve) fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén.

A stratégia 2020-ig elérendő referenciaértékeket határozott meg, ideértve azt a fent említett célkitűzést, hogy a 30–34 évesek 40%-ának felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. A Tanács 2011 novemberében két kiegészítő referenciaértéket fogadott el a tanulási mobilitásról. Az egyik 2020-ra egy olyan célkitűzést határoz meg, hogy az EU-28-ban végzett diplomásoknak átlag legalább 20%-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szerinti kreditet szerez, vagy amely legalább három hónapig tart. A foglalkoztathatóságra vonatkozóan egy második referenciaértéket is elfogadtak 2012 májusában: nevezetesen azt, hogy 2020-ig az EU-28-ban legalább 82%-ra kell emelkednie azon foglalkoztatott végzettek arányának (20–34 éves korosztály), akik a referenciaévet megelőző három éven belül léptek ki az oktatási és képzési rendszerből.

Az Erasmus+ program

Az Erasmus program az egyik legismertebb európai program volt, amely bő negyed évszázadon keresztül működött; 2014-ben váltotta fel az uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram, azaz az Erasmus+. A felsőoktatás területén az Erasmus+ lehetőséget nyújt a hallgatóknak és oktatóknak, hogy továbbfejlesszék készségeiket, és javítsák foglalkoztathatósági kilátásaikat. A hallgatók akár 12 hónapig tanulhatnak külföldön (az egyes felsőoktatási tanévekben). Várhatóan több mint 2 millió felsőoktatási hallgató fog részt venni az Erasmus+ programban a 2014 és 2020 közötti időszakban, köztük körülbelül 25 ezer hallgató közös mesterképzési programokban.

Lásd még

Education and training in the EU — facts and figures (angolul)
Being young in Europe today — education (angolul)
The EU in the world — education and training (angolul)

Az Eurostat további információi

Participation in education and training (educ_part) (angolul)

Education personnel (educ_uoe_per) (angolul)

Education finance (educ_uoe_fin) (angolul)

Tematikus anyagok

Education and training (angolul)
Youth) (angolul)

Módszertan/metaadatok

Metaadatok

Education administrative data from 2013 onwards (ISCED 2011) (ESMS metadata file — educ_uoe_enr_esms) (angolul)

Kézikönyvek és egyéb módszertani információk

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Tertiary education statistics: tables and figures (angolul)

Egyéb információk

UOE: az Európai Parlament és a Tanács 452/2008/EK rendelete (2008. április 23.) az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról
A 2012/2013-as tanévtől: a Bizottság 912/2013/EU rendelete (2013. szeptember 23.) az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikákról
2010/2011-es és 2011/2012-es tanév: a Bizottság 88/2011/EU rendelete (2011. február 2.) az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikákról

Külső hivatkozások