Archive:A megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó statisztika

2017. júniusban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. december. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított energia elsődleges termelése, 2005 és 2015
Forrás: Eurostat (nrg_107a)

2. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya a bruttó belföldi energiafogyasztásból, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_100a) és (nrg_107a)

1. ábra: A megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya a teljes bruttó energiafogyasztásból, 2015 és 2020
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)

2. ábra: A megújuló energiaforrásból előállított villamos energia aránya, 2005 és 2015
(bruttó villamos energia fogyasztás %-a)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)

3. ábra: Megújuló energiaforrásból előállított villamos energia, EU-28, 2005–2015
Forrás: Eurostat (nrg_105a) és (nrg_ind_335a)

4. ábra: A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a közlekedés üzemanyag-fogyasztásán belül, 2005 és 2015
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)

Ez a cikk a legutóbbi statisztikát mutatja be a megújuló energiaforrásokról az Európai Unióban (EU). A megújuló energiaforrások közé tartoznak: szélenergia; napenergia (termikus – beleértve a koncentrált napenergiát is – és fotovoltaikus energia); vízenergia; árapály-, hullám- és óceánenergia; geotermikus energia; bioüzemanyagok; és megújuló hulladék.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazásának számos potenciális előnye van, többek között az üvegházhatású gáz kibocsátás csökkenése, az energia ellátás diverzifikációja és a csökkent függőség a fosszilis tüzelőanyag piacoktól (különösen az olaj- és gázpiacoktól). A megújuló energiaforrások bővülése potenciálisan ösztönözheti az uniós foglalkoztatást is új „zöld” technológiai munkahelyek teremtésével.

Főbb statisztikai eredmények

Elsődleges (primer) előállítás

2015-ben az EU-28-ban 205 millió tonna olajegyenérték (toe) energia elsődleges (primer) előállítása történt megújuló energiaforrásokból – ez az összes energiaforrásból származó teljes elsődleges termelés 26,7%-a. 2005 és 2015 között az EU-28-ban megújuló energiaforrásokból előállított energiamennyiség összesen 71,0%-kal nőtt, ami évi 5,5% átlagos növekedésnek felel meg. A megújuló energiaforrásokból való elsődleges energiatermelés gyors bővülésével szembeállítható az összes energiaforrásból származó elsődleges termelés helyzete, mivel a teljes termelés 15,2%-kal csökkent (évi átlag 1,6%-kal), ez pedig a megújuló energiaforrások növekvő jelentőségét emeli ki az EU energiaszerkezetében.

Az EU-28-ban 2015-ben a megújuló energiaforrások közül a szilárd bioüzemanyagok és a megújuló hulladék volt a legjelentősebb energiaforrás, a megújuló energiaforrásokból való elsődleges energiatermelés majdnem kétharmadát (63,5%) jelentették (lásd 1. táblázat). A második legfontosabb megújuló energiaforrás a vízenergia (az összérték 14,3%-a) volt, amelyet a szélenergia (12,7%) követett. Bár a termelési szintjük aránylag alacsony maradt, különösen gyorsan bővült a szélenergia- és a napenergia-termelés, ez utóbbi részesedése az EU-28-ban 2015-ben megújuló energiaforrásokból megtermelt energiából 6,4% volt, míg a geotermikus energia az összérték 3,2%-át jelentette. Az árapály-, a hullám- és az óceánenergia termelésének szintje jelenleg nagyon alacsony, ezeket a technológiákat főleg Franciaországban és az Egyesült Királyságban alkalmazzák.

A megújuló energiaforrások hasznosítása területén 2015-ben az EU-28 legnagyobb termelője – a teljes termelés 19,0%-ával – Németország volt; a többi tagállam közül csupán Olaszország (11,5%) és Franciaország (10,4%) része tett ki két számjegyű értéket, ezen országokat pedig Svédország (9,0%) és Spanyolország (8,2%) követte.

Máltán a megújuló energiaforrásokból való energiatermelés 2005 és 2015 között évi átlag 40,3%-kal nőtt, de a termelés abszolút szintje messze a legalacsonyabb maradt az EU-28-ban. Ugyanebben az időszakban 10,0%-ot meghaladó évi átlagos növekedést mértek még az Egyesült Királyságban és Belgiumban (mindkét országban évi 13,0%), Magyarországon (10,5%; megjegyezzük, hogy a magyar adatok jelentős módosításon estek át) és Írországban (10,4%); a megújuló energiaforrásokból származó elsődleges termelés Bosznia-Hercegovinában (2005 és 2014 között évi 14,1%) is aránylag gyorsan nőtt. A többi uniós tagállam és harmadik ország tekintetében a megújuló energiaforrásokból származó elsődleges termelésben a változás mértéke évi 10,0% alatt maradt, a megújuló energiaforrásokból való energiatermelés viszonylag kis mértékben – kevesebb mint átlagosan évi 3,0%-kal – bővült Romániában, Horvátországban, Svédországban, Lettországban, Finnországban, Ausztriában és Szlovéniában, valamint Norvégiában, Szerbiában, Albániában, Montenegróban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban.

Az uniós tagállamok által hasznosított megújuló energiaforrások összetételében tapasztalható jelentős különbségek nagymértékben a természeti adottságokat és az éghajlati körülményeket tükrözték. Például a Máltán megújuló energiaforrásból előállított energiának több mint négyötöde (83,1%), a Cipruson megújuló energiaforrásból előállított energiának pedig körülbelül kétharmada (66,8%) napenergiából származott. Ezzel szemben a viszonylag hegyes Svédországban, Ausztriában és Szlovéniában a megújuló energiaforrásból előállított energia közel egyharmadát a vízenergia adta. Ugyancsak a vízenergia tette ki a megújuló energiaforrásokból való energiatermelés több mint egyharmadát Törökországban, Montenegróban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Szerbiában, Albániában pedig több mint kétharmadát, de a csúcsérték Norvégiában volt majdnem 90%-kal. Olaszországban a megújuló energiaforrásokból való energiatermelés közel egynegyede (23,2%) geotermikus energiaforrásból származott (ahol aktív vulkanikus folyamatok zajlanak); ezen energiaforrás részedése még nagyobb volt Törökországban (30,8%), és Izlandon (75,8%) érte el a csúcsértékét. A szélerőművek által előállított energia relatív részaránya különösen Írországban (57,6%) és Dániában (34,4%) volt magas, miközben a szélenergia a megújuló energiaforrásokból való energiatermelés több mint egynegyedét adta az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, Portugáliában pedig közel egyötödét.

Fogyasztás

2015-ben az EU-28 bruttó belföldi energiafogyasztásának 13,0%-át adták a megújuló energiaforrások (lásd 2. táblázat). A megújuló energiaforrások súlya a bruttó belföldi energiafogyasztásból aránylag nagy volt Dániában (28,4%), Ausztriában (29,0%) és Finnországban (31,6%), a belföldi energiafogyasztás egyharmadát meghaladta Lettországban (35,1%) és Svédországban (42,2%), valamint ez az eset állt fenn Albániában (34,3%), Norvégiában (44,7%) és Izlandon (84,9%) is.

Az EU arra törekszik, hogy 2020-ra a teljes bruttó energiafogyasztásának 20%-a származzon megújuló energiaforrásokból; e cél tagállamok közötti megosztására az egyes tagállamok által kidolgozott nemzeti cselekvési tervekben a megújuló energiaforrások hasznosításának fejlesztését szolgáló ütemtervek szerepelnek. Az 1. ábra mutatja a teljes bruttó energiafogyasztásból a megújulók részarányára vonatkozó legfrissebb rendelkezésre álló adatokat és az egyes tagállamok számára 2020-ra meghatározott célelőirányzatokat. 2015-ben a megújulók része az EU-28 teljes bruttó energiafogyasztásából 16,7% volt.

Az uniós tagállamok közül 2015-ben Svédországban (53,9%) volt a legnagyobb a megújulók része a teljes bruttó energiafogyasztásból, de Finnország, Lettország, Ausztria és Dánia is arról számolt be, hogy a megújuló energiaforrásból származó energia a végső energiafogyasztásuk 30,0%-át meghaladta. Hollandia, Franciaország, Írország, az Egyesült Királyság és Luxemburg célelőirányzata azt írja elő e tagállamoknak, hogy a 2015. évre rendelkezésre álló legfrissebb adatokkal összevetve a megújulók részarányát a teljes bruttó energiafogyasztáson belül legalább 6,0 százalékponttal növeljék. Ezzel szemben a tagállamok közül kilenc már meghaladta a 2020. évi célelőirányzatot; a célelőirányzatokat Horvátországban, Svédországban és Észtországban különösen nagy mértékben teljesítették túl.

Villamos energia

A 2015. évi legfrissebb rendelkezésre álló adatok (lásd 2. ábra) szemléltetik, hogy a megújuló energiaforrásból előállított villamosenergia több mint egynegyedével (28,8%) járult hozzá az EU-28 bruttó villamosenergia-fogyasztásához. Ausztriában (70,3%) és Svédországban (65,8%) a felhasznált villamos energia legalább háromötödét megújuló energiaforrásból – többségében vízenergia és szilárd bioüzemanyag segítségével – állították elő, Portugáliában (52,6%), Lettországban (52,2%) és Dániában (51,3%) pedig a felhasznált villamos energia több mint fele származott megújuló energiaforrásból.

2005 és 2015 összehasonlításából kiderül, hogy Észtországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban és Lengyelországban volt a leggyorsabb a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia részarányának bővülése, ami legalább ötszörösére nőtt azon legutóbbi évtized során, amelyről adatok állnak rendelkezésre; megjegyezzük, hogy ez gyakran alacsony szint volt, mint például Ciprus és Málta esetében, ahol 2005-ben nem állítottak elő villamos energiát megújuló energiaforrásból.

A 2005 és 2015 között megújuló energiaforrásból előállított villamos energia növekedése (lásd 3. ábra) főként három megújuló energiaforrás uniós térnyerését tükrözi: elsősorban a szélerőművekét, de a napenergiáét és a szilárd bioüzemanyagokét is (beleértve a megújuló hulladékot is). Bár a vízenergia maradt 2015-ben az EU-28 megújuló alapú villamosenergia-termelésének legnagyobb energiaforrása (az összérték 38,4%-a), az ily módon előállított villamos energia mennyisége aránylag hasonló szinten maradt mint egy évtizeddel korábban, mivel összességében a termelés 6,5%-kal nőtt. Ezzel szemben az EU-28-ban szilárd bioüzemanyagból, illetve szélerőművekben előállított villamos energia mennyisége 2,5-szer, illetve 4,3-szer volt nagyobb 2015-ben, mint 2005-ben; következésképpen a szélerőművek és a szilárd bioüzemanyag részaránya a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia teljes mennyiségéből 2015-re 31,3%-ra, illetőleg 18,4%-ra nőtt. A napenergiából előállított villamos energia mennyiségének növekedése még ennél is szembetűnőbb volt, 2005-ben mindössze 1,5 TWh-ról emelkedve 2008-ban utolérte a geotermikus energiát, majd 2015-ben 107,9 TWh szintet ért el. Ez alatt a 10 éves időszak alatt az EU-28-ban a napenergia részaránya a megújuló energiaforrásból előállított összes villamos energiából 0,3%-ról 11,2%-ra emelkedett. Az EU-28-ban az árapály-, a hullám- és az óceánenergia a megújuló energiaforrásból előállított összes villamos energia mindössze 0,05%-át tette ki 2015-ben.

Közlekedés

2008 végén kitűzött cél az EU-28 közlekedési célú üzemanyagfogyasztásából 2020-ig a megújuló energiaforrásból származó energia (beleértve a folyékony bioüzemanyagokat, hidrogént vagy „zöld” villamos energiát is) 10%-os részarányának elérése. A közlekedési célú üzemanyagfogyasztásból 2015-ben a megújuló energiaforrások átlagos részaránya 6,7% volt, vagyis 3,7-szer volt nagyobb, mint 2005-ben (1,8%).

Az uniós tagállamokban a megújulók relatív részaránya a közlekedési célú üzemanyagfogyasztásból a svédországi 24,0%-os, illetve a finnországi 22,0%-os maximum (Ausztria volt az egyetlen további tagállam, ahol két számjegyű volt 2015-ben a részarány, 11,4%) és a Spanyolország, Görögország, illetve Észtország esetében mért kevesebb mint 2,0% között változott (lásd 4. ábra).

Egyes uniós tagállamokban a megújulók közlekedési célú üzemanyagként történő felhasználása gyorsan alkalmazásra került. Ez különösen igaz Írország, Luxemburg és Finnország esetében: Írországban és Luxemburgban a megújuló energiaforrások részaránya 2005-ben 0,1%-ról 2015-ben 6,5%-ra nőtt, miközben ugyanezen időszak alatt Finnországban 0,9%-ról 22,0%-ra emelkedett. 2005 és 2015 között a megújuló energiaforrások részaránya a közlekedési célú üzemanyagokból Dániában, Portugáliában, Görögországban és Hollandiában is több mint 10-szeresére nőtt.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A megújulókra vonatkozó statisztika számítása az energiastatisztikáról szóló, legutóbb a 431/2014/EU rendelettel 2014 áprilisában módosított 1099/2008/EK rendelet alapján gyűjtött adatok segítségével történik; a jogszabály egységes szerkezetbe foglalt szövege is hozzáférhető.

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia az előrehaladás mérésére a megújulóknak a teljes bruttó energiafogyasztásból való részarányát kulcsfontosságú mutatóként jelölte meg. E mutató tekinthető a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv nyomon követésére szolgáló becslésnek, egyes országokban azonban a statisztikai rendszer még nincs teljes mértékben az irányelv előírásainak megfelelő módon, a konkrét megújuló energiaforrásból előállított energiát használó technológiák vonatkozásában kidolgozva; például gyakran nem számolnak be a hőszivattyúk környezeti hőenergiájáról. Továbbá a megújulók részesedésének kiszámításához az irányelv előírja az időjárásból adódó változások hatásait kiegyenlítő víz- és szélenergia-normalizálást. A vízenergia-előállításra vonatkozó 15 éves normalizálási követelmény és az energiastatisztikák rendelkezésre állása miatt (az EU-28-ra nézve 1990-től kezdődően) erről a mutatóról hosszú idősorok még nem állnak rendelkezésre.

A megújuló energiaforrásból származó villamos energia részaránya a meghatározás szerint a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia és a bruttó nemzeti villamosenergia-fogyasztás aránya. A megújuló energiaforrásból előállított villamos energia magában foglalja a vízerőműben (kivéve a szivattyúzást), valamint a szilárd bioüzemanyagból/hulladékból, szél-, nap-, illetve geotermikus létesítményben előállított villamos energiát.

A közlekedési ágazat által felhasznált üzemanyagból a megújuló energia részarányának kiszámítása az energiastatisztika alapján és a 2009/28/EK irányelvben leírt módszertan szerint történik. 2010-ig e mutató kalkulációiba beszámításra került az összes folyékony bioüzemanyag. 2011-től a közlekedési célú folyékony bioüzemanyagra vonatkozó adatok a 2009/28/EK irányelvnek megfelelő (más szavakkal a fenntarthatósági kritériumot kielégítő) folyékony bioüzemanyagra korlátozódtak; a 4. ábrán bemutatott adatok idősorában törés látható.

Ki kell emelni, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv következtében az uniós tagállamok szigorúbban követik nyomon a megújuló energiaforrásokból előállított energiatermékek áramlását a gazdaságaikban. Egy különösen figyelmet érdemlő konkrét eset a biomassza-fogyasztással kapcsolatos: új, részletesebb felmérések indultak, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik a biomassza alapú végső energiafogyasztásra vonatkozó további adatok rögzítését. Következésképpen egyes tagállamok módosították a statisztikájukat, és egyes esetekben a megújuló energiaforrásból származó energia részaránya a módosítást követően aránylag nagymértékben nőtt. Ezek a növekmények nem tükröznek további megújuló energia áramlást, inkább a meglévő áramlások jobb elszámolásából erednek. A tagállamok közül három fő példa azokra, amelyek már módosították biomasszaadataikat: Horvátország, Litvánia és Magyarország; megjegyezzük, hogy a módosítás eredményeként mindhárman elérték a 2020-as megújuló energiaforrásból történő energia felhasználási célelőirányzataikat.

Háttér

Az Európai Bizottság több energiastratégiát határozott meg egy biztonságosabb, fenntarthatóbb és karbonszegényebb gazdaság érdekében. A megújuló energiaforrások alkalmazása valószínűleg biztonságosabb energiaellátáshoz, az energiaellátás nagyobb diverzifikációjához, kisebb légszennyezettséghez, valamint – a környezetvédelemmel és a megújuló energiaforrások hasznosításával foglalkozó ágazatokban – munkahelyteremtési lehetőségekhez vezethet, amellett, hogy így az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésén keresztül küzdhetünk az éghajlatváltozás ellen is.

A 2008 decemberében elfogadott 2020-as éghajlat- és energiapolitikai kezdeményezéscsomag (angolul) további ösztönzőket biztosított a megújuló energiaforrások növekvő alkalmazására, miközben arra hívott fel, hogy az energiafogyasztást és az üvegházhatásúgáz-kibocsátást is csökkentsük. A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv az Európai Unió egészére azt az átfogó célt tűzte ki, hogy 2020-ra az energiafogyasztás 20%-ának megújuló energiaforrásból kell származnia, miközben a megújuló energiaforrásoknak ugyanaddig az időpontig a közlekedési ágazat által felhasznált üzemanyagból is 10%-os részesedést kell elérniük. Az irányelv megváltoztatja a megújuló energiaforrásból előállított villamos energiát ösztönző jogi keretet, nemzeti cselekvési terveket ír elő annak bemutatására, hogy az egyes tagállamok hogyan fogják fejleszteni megújuló energiaforrásaik hasznosítását, együttműködési mechanizmusokat hoz létre, valamint fenntarthatósági kritériumokat határoz meg a folyékony bioüzemanyagok vonatkozásában (miután aggályok merültek fel a termesztett növények árát, az élelmiszer-ellátást, az erdők védelmét, a biológiai sokféleséget, valamint a vízben és a talajban rejlő erőforrásokat érintő lehetséges káros hatásokról). 2012. június 6-án a Bizottság előterjesztette Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője (COM(2012) 271 végleges) című közleményét, amelyben körvonalazta a megújuló energiaforrások hasznosítása területén a 2020-at követő időszak szakpolitikájának lehetséges alternatíváit. A közlemény egyúttal felszólított a támogatási rendszerek koordináltabb, európai megközelítésére a létrehozásuk és reformjuk során, valamint a megújuló energiaforrások fokozottabb kereskedelmére a tagállamok között. 2014 januárjában az Európai Bizottság a magánszektor infrastruktúra-fejlesztési beruházásainak és a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazásának ösztönzése céljából közzétette 2030-as energia- és éghajlat-politikai céljait (angolul). Ebben többek között azt a kulcsfontosságú célt javasolja, hogy a megújulók 2030-ra legalább 27%-os részarányt érjenek el. Ezek a célkitűzések a kis szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében (COM(2011) 112 végleges) (angolul) meghatározott, 2050-re szóló üvegházhatásúgáz-kibocsátási célok elérése felé tett lépésnek tekinthetőek. A villamos energiához, a fűtéshez és a hűtéshez használt szilárd és gáz-halmazállapotú bioüzemanyagok fenntarthatóságáról szóló jelentés (SWD(2014) 259) 2014 júliusában került elfogadásra.

Az Európai Bizottság 10 prioritása közül az egyik 2014-ben előterjesztett prioritás az energiaunió. Célja a biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia biztosítása. 2015 februárjában az Európai Bizottság közleményében (COM(2015) 80 final) közzétette terveit a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiájáról. A közlemény a stratégia öt dimenziójára tesz javaslatot, amelyek közül az egyik, a gazdaság dekarbonizációja, szakpolitikai cselekvések tárgyát képezi, többek között a következőkét: az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó nemzeti célelőirányzatok bevezetése; az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású közlekedésre irányuló ütemterv; a cél, hogy az EU világvezetővé váljon a megújulók terén. Mindezt szem előtt tartva az Európai Bizottság 2016 júliusában előterjesztette az Európa karbonszegény gazdaságra való áttérésének gyorsítása (COM(2016) 500 final) című intézkedéscsomagját.