Statistics Explained

Archive:Hulladékügyi statisztika

2015. áprilisi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. július.
1. táblázat: Hulladékkeletkezés az egyes gazdasági ágazatokban és a háztartásokban – 2012
(ezer tonna)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
1. ábra: Hulladékkeletkezés az egyes gazdasági ágazatokban és a háztartásokban – EU-28, 2012
(%)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
2. ábra: Hulladékkeletkezés – 2012
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
3. ábra: Hulladékkezelés a főbb ásványi hulladékok nélkül – 2004 és 2012
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
4. ábra: Hulladékkezelés a főbb ásványi hulladékok nélkül – EU-28, 2004–12
(millió tonna)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
2. táblázat: A keletkezett hulladék teljes mennyisége – 2010 és 2012
(ezer tonna)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
5. ábra: Veszélyes hulladékok keletkezése – 2004 és 2012 (1)
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
3. táblázat: Hulladékkezelés – 2012
(ezer tonna)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)
4. táblázat: A veszélyes hulladékok kezelése – 2012
(ezer tonna)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)
6. ábra: A hulladékkezelés alakulása az EU-28-ban – 2004–12
(millió tonna)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

Ez a szócikk áttekintést nyújt a hulladékok keletkezésének és kezelésének alakulásáról az Európai Unióban (EU) és több, az Európai Unión kívüli országban. Kizárólagos forrásként a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet keretében gyűjtött adatok szolgáltak.

A 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában található fogalommeghatározás szerint a hulladék „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. A hulladék jelentős erőforrás-veszteséget jelenthet mind az anyagok, mind az energia tekintetében, kezelése és ártalmatlanítása pedig jelentős környezeti hatásokkal járhat. A hulladéklerakók például földterületet foglalnak, emellett levegő-, víz és talajszennyezést okozhatnak, míg a hulladékégetés megfelelő szabályozás hiányában veszélyes légszennyező anyagok kibocsátásával járhat.

Az uniós hulladékgazdálkodási politikák célja ezért, hogy visszaszorítsák a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásait, továbbá fokozzák az Európai Unió erőforrás-hatékonyságát. E politikák hosszú távú célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, a hulladék erőforrásként való hasznosítása, amennyiben keletkezése elkerülhetetlen, valamint a nagyarányú újrafeldolgozás és a biztonságos ártalmatlanítás elérése.

Főbb statisztikai eredmények

A keletkezett hulladékok teljes mennyisége

2012-ben a gazdasági tevékenységekből és a háztartásokból származó hulladék teljes mennyisége az EU-28-on belül 2515 millió tonna volt, ami valamivel több, mint a 2010-es és a 2008-as (2460 millió tonna, illetve 2427 millió tonna), de kevesebb, mint a 2004-es érték. A viszonylag alacsony 2008-as és 2010-es érték vélhetően legalább részben a gazdasági tevékenységben a gazdasági és pénzügyi válság miatt bekövetkezett visszaesést tükrözi. Mint az 1. táblázatban látható, 2012-ben az EU jelenlegi 28 tagállama között jelentős különbségek voltak mind a keletkezett hulladék mennyiségében, mind pedig abban, hogy mely ágazatok járultak hozzá leginkább a hulladékkeletkezéshez.

Az 1. ábra bemutatja az egyes gazdasági ágazatok és a háztartások részesedését az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben keletkezett hulladék teljes mennyiségéből. A teljes mennyiségből az építési és bontási hulladék 33%-kal (821 millió tonna) részesedett, majd pedig a bányászat és a kőfejtés (29%, 734 millió tonna), a feldolgozóipar (11%, 270 millió tonna), a háztartások (8%, 213 millió tonna) és az energiaágazat (4%, 96 millió tonna) hulladéka következett, míg a fennmaradó 15%-ot más gazdasági ágazatok hulladékai adták.

A különböző gazdasági ágazatokban és a háztartásokban 2012-ben keletkezett hulladék teljes mennyisége a népesség méretéhez viszonyítva is kifejezhető (lásd a 2. ábrát). A 2012-ben az EU jelenlegi 28 tagállamában keletkezett hulladék átlagosan csaknem lakosonként öt tonnának (4984 kg-nak) felelt meg. Ez a 28 tagállamra vonatkozó átlagos érték azonban nem tükrözi kellőképpen az EU tagállamai közötti jelentős különbségeket, amelyek a legnagyobb és a legkisebb érték között tapasztalhatók: míg Bulgáriában lakosonként 22,1 tonna hulladék képződött, addig Horvátországban csupán lakosonként 791 kg.

Az EU jelenlegi 28 tagállamában keletkezett hulladék többsége (63%-a) ásványi hulladék volt. Az ásványi hulladék összes hulladékon belüli részaránya jelentősen eltérő volt a különböző EU-tagállamokban, ami feltehetőleg – legalábbis bizonyos mértékig – az egyes tagállamok gazdasági szerkezetében megfigyelhető különbségekkel van összefüggésben. Általában véve azokban a tagállamokban nagyobb az ásványi hulladék részesedése, amelyekben jelentős bányászati és kőfejtési (például Bulgáriában, Finnországban, Észtországban, Svédországban és Romániában), illetve építési és bontási (például Luxemburgban) tevékenység folyik. Ez a két tevékenységtípus az egy lakosra vetített 3,2 tonna összes ásványi hulladékból 3,0 tonnával részesedett, azaz az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben keletkezett összes ásványi hulladék 93,5%-át adta.

Hulladékkeletkezés a főbb ásványi hulladékok nélkül

A főbb ásványi hulladékokat figyelmen kívül hagyva az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben összesen 922 millió tonna hulladék keletkezett, ami az összes képződött hulladék 37%-ának felel meg. Ez a lakosság méretére vetítve azt jelenti, hogy az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben minden egyes lakos átlagosan 1,8 tonna nem ásványi hulladékot termelt (lásd a 3. ábrát). Míg a főbb ásványi hulladékokat nem számítva a keletkezett teljes hulladékmennyiség 2004 és 2012 között 3,7%-kal csökkent, az egy főre jutó hulladéktömeg 5,8%-kal esett vissza (mert közben az EU népessége is nőtt).

Az EU egészében a főbb ásványi hulladékok nélkül tekintett hulladékképződés lakosonkénti átlagos értéke 2012-ben a horvátországi 620 kg és az észtországi 8,6 tonna között alakult – ez utóbbi tagállamban a keletkezett hulladék többségét a veszélyes égési hulladékok, valamint az olajpala finomításából és elégetéséből származó vegyi üledékek és maradékok adták.

A 4. ábra gazdasági tevékenységek szerinti bontásban mutatja be a főbb ásványi hulladékokon kívüli hulladékok eredetét és keletkezésének alakulását az EU jelenlegi 28 tagállamában. A legnagyobb mennyiségben 2012-ben a háztartásokban és a feldolgozóiparban keletkezett hulladék (208,1 millió, illetve 200,8 millió tonna). Ez a két mennyiség időben különbözőképpen alakult: a háztartások által 2012-ben megtermelt hulladékmennyiség hasonló volt a 2004. évihez, míg a feldolgozóipar hulladékainak mennyisége ugyanezen időszak alatt 26%-kal csökkent. A vizsgált időszakban ugyancsak jelentős csökkenés volt tapasztalható a bányászat és a kőfejtés (–25%), valamint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat (–49%) hulladékainak mennyiségében, míg a víz- és a hulladékgazdálkodásból (61%), valamint az építőiparból (45%) származó hulladékok mennyisége komoly mértékben megnőtt.

Veszélyes hulladékok keletkezése

Ha nem gondoskodnak biztonságos kezeléséről és ártalmatlanításáról, a veszélyes hulladék ártalmas lehet az emberi egészségre és a környezetre. A 2012-ban az EU jelenlegi 28 tagállamában keletkezett hulladékból megközelítőleg 100,7 millió tonna (a teljes mennyiség 4,0%-a) volt veszélyes hulladék (lásd a 2. táblázatot). Ez azt jelenti, hogy az EU jelenlegi 28 tagállamának minden lakosára átlagosan 200 kg veszélyes hulladék jutott (a lakosonkénti 5,0 tonna összes hulladékon belül).

A 2010. évihez képest 2012-ben 2,2%-kal több nem veszélyes hulladék és 3,3%-kal több veszélyes hulladék képződött az EU jelenlegi 28 tagállamában, és a veszélyes hulladék mennyisége összességében 97,5 millió tonnáról 100,7 millió tonnára nőtt. A veszélyes hulladéknak az összes képződött hulladékon belüli részaránya 2012-ben az összes EU-tagállamban 10,0% alatt volt, kivéve Észtországot, ahol ez az arány 41,6%, és Írországot, ahol 10,3% volt. Észtország különösen nagy értéke elsősorban az olajpalából folytatott energiatermelésnek tudható be. A 2. táblázatban szereplő nem EU-tagállamok közül Szerbiában volt a legnagyobb a veszélyes hulladék összes keletkezett hulladékon belüli részaránya (26,3%), aminek oka az intenzív bányászati és kőfejtési tevékenység; a sorban a következő Bosznia-Hercegovina (21,2%) és Norvégia (12,7%).

Az 5. ábra a 2004 és 2012 között keletkezett veszélyes hulladékok egy lakosra jutó mennyiségét szemlélteti. (Megjegyzendő, hogy a számadatok a veszélyes hulladékok valamennyi kategóriájára, így az ásványi anyagokra is vonatkoznak.) Észtország, Bulgária és Szerbia különösen magas adatai vélhetően elsősorban a kérdéses országokban rendelkezésre álló sajátos természeti erőforrások bányászatának tudhatók be. Ezektől a különleges esetektől eltekintve az EU-tagállamokban 2012-ben keletkezett veszélyes hulladék egy lakosra jutó mennyisége 27 kg-tól (Görögország) 593 kg-ig (Luxemburg) terjedt.

A 2004-től 2012-ig terjedő időszakban az EU jelenlegi 28 tagállamában 11,1%-kal nőt a keletkezett veszélyes hulladék egy lakosra jutó mennyisége, és az egyes tagállamokban (például Lettországban és Dániában) megfigyelhető komoly mértékű növekedést csak bizonyos fokig ellensúlyozta 11 tagállam (köztük Ciprus, Portugália és Románia) csökkenő tendenciája.

Hulladékkezelés

Az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben mintegy 2303 millió tonna hulladékra terjedt ki a hulladékkezelési tevékenység. Ez a mennyiség az Európai Unióba behozott hulladékot is tartalmazza. A 3. táblázat további információkkal szolgál az alkalmazott hulladékkezelési műveletekről. Az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben kezelt hulladék csaknem fele (48,3%-a) nem hulladékégetéssel, hanem más módon került ártalmatlanításra: elsősorban földfelszíni vagy föld alatti elhelyezéssel (például hulladéklerakókban), de emellett a talajban történő hasznosítással és a víztestekbe való bevezetéssel is. Az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben kezelt hulladék további 45,7%-a került nem energetikai célú hasznosításra, részben újrafeldolgozásra (36,4%), részben pedig talajfeltöltés céljára (9,3%) – ez utóbbi kategória azt a hasznosítást jelenti, amelynek során a hulladékot talajkiemeléssel érintett területeken használják fel a terep helyreállítására, biztonsági célból vagy mérnöki tájrendezési célokra. Az EU jelenlegi 28 tagállamában kezelt hulladék fennmaradó 6,0%-át elégették: 4,4%-ot energiatermelési célú hasznosítással, 1,6%-ot pedig anélkül. Jelentős különbségek figyelhetők meg az EU tagállamai között abban a tekintetben, hogy hogyan élnek a különböző hulladékkezelési módok adta lehetőségekkel. Például bizonyos tagállamokban (köztük Szlovéniában, Olaszországban, Belgiumban, Lengyelországban és Németországban) nagyon magas arányt ért el a nem energetikai célú hulladékhasznosítás, míg másutt (például Bulgáriában, Romániában, Görögországban és Máltán) szívesebben hagyatkoztak a hulladék ártalmatlanítására.

A hulladékártalmatlanítás az EU jelenlegi 28 tagállamában 2012-ben kezelt összes veszélyes hulladék csaknem felére (47,8%-ára) terjedt ki (lásd a 4. táblázatot). Az összes veszélyes hulladékból mintegy 10,5 millió tonna (13,9%) egyszerű égetésre vagy energetikai célú hasznosításra került, 28,8 millió tonnát (38,3%) pedig más módon hasznosítottak.

A 6. ábra bemutatja, hogy a 2004-től 2012-ig terjedő időszakban hogyan alakultak az egyes fő hulladékkezelési kategóriák adatai az EU jelenlegi 28 tagállamában. Az ártalmatlanítás útján kezelt hulladékok mennyisége 2012-ben kevéssel (0,4%-kal) a 2004-es érték alatt volt. A nem energetikai célra hasznosított hulladékmennyiség a 2004-es 890 millió tonnáról 2012-re 1053 millió tonnára nőtt, ami 18,3%-os növekedésnek felelt meg. Ennek következtében a hasznosításnak a teljes hulladékkezelésen belüli részaránya a 2004-es 42,1%-ról 2012-re 45,7%-ra emelkedett. A hulladékégetés volumene (az energetikai célú hasznosítást is ideértve) 2004 és 2012 között összességében 27,4%-kal nőtt.

Adatforrások és az adatok rendelkezésre állása

A hulladékpolitika végrehajtásának, és különösen a hulladékhasznosítási és a biztonságos hulladékártalmatlanítási elvek betartásának ellenőrzése érdekében megbízható statisztikákra van szükség a vállalatoknál és a háztartásokban keletkező hulladékokról és kezelésükről. Az Európai Parlament és a Tanács 2002-ben fogadta el a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendeletet], amely létrehozta a hulladékokra vonatkozó harmonizált közösségi statisztikák elkészítéséhez szükséges keretrendszert.

A rendelet értelmében az uniós tagállamoknak a 2004-es referenciaévtől fogva kétévente kell adatokat szolgáltatniuk a hulladékok keletkezéséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról. A hulladékok keletkezésével és kezelésével kapcsolatos adatok jelenleg öt referenciaévre: 2004-re, 2006-ra, 2008-ra, 2010-re és 2012-re vonatkozóan állnak rendelkezésre. Az EU jelenlegi 28 tagállamának 2006-os adatai egyelőre nem érhetők el nyilvánosan, de a jövőben várhatóan ezekhez is hozzá lehet majd férni.

Háttér

Az Európai Unió hulladékgazdálkodásra vonatkozó politikája három alapelven nyugszik: a hulladék keletkezésének megelőzése, újrafeldolgozás és újrahasználat, a végleges ártalmatlanítás és a nyomon követés javítása. A hulladékképződés megelőzése tisztább technológiákkal, környezettudatos tervezéssel, valamint ökológiai szempontból hatékonyabb termelési és fogyasztási szokásokkal érhető el. Emellett a hulladékképződés megelőzése és az újrafeldolgozás területén követett anyagtechnológiai szempontú megközelítés, minthogy korlátozza a nyersanyag-kitermelés és a termelési folyamatok során végrehajtott átalakításokat, csökkentheti a felhasznált erőforrások környezeti hatásait is. Az újrafeldolgozásra és újrahasználatra alkalmatlan hulladékot lehetőség szerint el kell égetni, a hulladéklerakókat pedig csak végső esetben szabad használni. E módszerek alkalmazását azonban szigorúan nyomon kell követni, mert súlyos környezeti károkat okozhatnak.

Az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiája (angolul) és a hulladékképződés megelőzését és a hulladékgazdálkodást a hét tematikus stratégia egyikeként megjelölő hetedik környezetvédelmi cselekvési program (angolul) (a vonatkozó közlemény címe: „Az erőforrások fenntartható felhasználásának előtérbe helyezése – A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia” – COM(2005) 666 végleges) kiemeli az erőforrások hatékony hasznosítása, valamint a hulladékok keletkezése és a hulladékgazdálkodás közötti kapcsolatot. A közösségi politika célja ezen a területen az erőforrások felhasználásának és a hulladékok keletkezésének a gazdasági növekedéstől való függetlenítése, és egyúttal annak biztosítása, hogy a fenntartható fogyasztás ne lépje túl a környezet teherbíró képességét. Az EU hulladékpolitikájában elért eredmények áttekintése érdekében 2010-ben sor került a tematikus stratégia értékelésére (COM(2011) 13 végleges). Az értékelésről készült jelentés szerint számos területen sikerült előrelépést elérni, köztük a jogszabályi változások terén, az újrafeldolgozási arány növelésében, a hulladéklerakókba kerülő hulladékok mennyiségének visszaszorításában, valamint bizonyos hulladékáramok esetében a veszélyesanyag-tartalom csökkentésében. Ugyanakkor a következtetések számos olyan kérdésre is felhívták a figyelmet, amelyben további javulást lehetne elérni. Ilyen többek között a hulladékkeletkezés várható fokozódásának kedvezőtlen környezeti hatása, számos, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére kínálkozó alkalom elszalasztása, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos szolgáltatások területén a munkahelyteremtésben való előrehaladás hiánya. A jelentés emellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy további ambiciózus megelőzési és újrafeldolgozási célok meghatározásával, valamint az anyagspecifikus célkitűzések felé való elmozdulással közvetlenül is elő lehetne segíteni az Európa 2020 stratégia erőforrás-hatékony gazdaság előmozdítására vonatkozó céljának teljesülését.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Waste generation and treatment (t_env_wasgt)

Adatbázis

Waste generation and treatment (env_wasgt) (angolul)

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Egyéb információk

Külső hivatkozások


Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Hulladékügyi_statisztika&oldid=250861"