Élete során bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy meg kell tapasztalnia a szegénységet. Egyes csoportok tagjai azonban veszélyeztetettebbek: ilyenek a gyermeket nevelő családok (elsősorban a nagycsaládok és az egyszülős családok), az idősek, a fogyatékkal élők és a bevándorlók. Minden csoportra igaz, hogy a nők ilyen szempontból veszélyeztetettebbek, mint a férfiak.
A szegénység többféle módon befolyásolja az emberek életét, és elválaszthatatlan a társadalmi kirekesztés kérdésétől. A szegénységben élőket az olyan jól ismert problémák mellett, mint amilyenek a rossz lakhatási körülmények vagy akár a hajléktalanság, nagy valószínűséggel a következő problémák is sújtják:
E problémák és a kapcsolódó problémák kezelésére az EU olyan keretrendszert biztosít, amelynek segítségével a tagállamok maguk határozhatják meg prioritásaikat és stratégiájukat. A keretrendszer figyelembe veszi a szegénység összetett jellegét, ugyanakkor különös figyelmet fordít a következő témákra:
Adatok a szegénységről az EU-ban en
Alapvető mutatók országonként 
en
Az EU-ban körülbelül 19 millió gyermek él szegénységben. A szegény háztartásokban felnövő gyermekek – és az ő gyermekeik – esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szegénységből egész életük során nem tudnak kitörni.
A szegénységben élő gyermekek számos, egymással összefüggő nehézséget tapasztalnak: rossz lakáskörülmények között élnek, elégtelen egészségügyi ellátásban részesülnek, korlátozottak az oktatással kapcsolatos lehetőségeik, és nem jutnak megfelelő minőségű ételhez és ruházathoz.
2006-ban az Európai Tanács a gyermekszegénység megszüntetésének kiemelt szerepet biztosított az EU politikai programjában. A tagállamok kormányai amellett kötelezték el magukat, hogy hosszú távú terveket dolgoznak ki, amelyek célja a gyermekszegénység megelőzése és felszámolása, és amelyek igen sokféle társadalmi, kulturális és gazdasági intézkedés formáját ölthetik.
A lakhatás alapvető jog; mindenki feje fölött biztonságos fedélnek kell lennie. Több ezer európai mégsem rendelkezik ezzel.
Az emberek sok minden miatt válhatnak hajléktalanná. Ilyen például a munkahely elveszítése vagy a családon belüli erőszak előli menekülés. Az utcán élő emberek egy része annak a veszélynek van kitéve, hogy mentális betegségtől szenved, vagy drog- vagy alkoholfüggő lesz. A hajléktalanok a társadalom leginkább kirekesztett és veszélyeztetett tagjai.
A hajléktalanság mellett társadalmi kirekesztéshez vezethet a kilakoltatás és az, ha egy adott háztartás forrásainak túlságosan nagy részét teszik ki a lakhatási költségek.
A hajléktalanság és a kilakoltatás megakadályozására és az ezek elleni fellépésre tett erőfeszítések középpontjában az EU szociális védelmi és társadalmi integrációs stratégiája áll. Ennek célja a tagállamok fellépésének koordinálása és a bevált gyakorlatok megosztásának előmozdítása.
Jelenleg is folyamatban van a hajléktalanság közös definíciójának meghatározása, valamint a mutatók létrehozása. A kérdésről és hátteréről szerzett további ismeretek segítségével megfelelőbb eszközöket alakíthatunk ki a hajléktalanság és a kilakoltatás elleni küzdelemhez. Ezeknek az eszközöknek abban kell segíteniük az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyabb politikákat alakítsanak ki a hajléktalanok megsegítésére.
A szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye egyes népességcsoportokat fokozottabban fenyeget: ilyenek a gyermeket nevelő családok (elsősorban a nagycsaládok és az egyszülős családok), az idősek, a fogyatékkal élők és a bevándorlók.
Ezekben a csoportokban sok esetben alacsonyabb a foglalkoztatottsági ráta, magasabb az iskolából kimaradók aránya és ezeket a csoportokat a társadalom többi csoportjához képest sokkal nagyobb valószínűséggel sújthatja a pénzügyi kirekesztés.
Az EU további információkat kíván szerezni arról, hogy ezeket a csoportokat miért sújtja gyakrabban a szegénység, és hogy hogyan lehet őket hatékonyabban integrálni a társadalomba. A probléma teljes körű megismeréséhez közös célkitűzésekre és mutatókra van szükség. Az EU által elfogadott intézkedések éppoly sokfélék, mint azok a problémák, amelyekkel ezek a csoportok szembesülnek.
A cél e csoportok helyzetének javítása a következők révén:
Ma sok európai – különösen azok, akik szegénységben élnek – nem nyithat betéti számlát vagy folyószámlát és nem fér hozzá hasonló pénzügyi szolgáltatásokhoz. Nehézségekkel szembesülnek akkor is, amikor megtakarítani, hitelt felvenni, biztosítást kötni szeretnének, vagy fizetési szolgáltatásokat vennének igénybe.
A pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető fontosságú a polgárok gazdasági és társadalmi integrációjának szempontjából. Ugyanez a foglalkoztatásnak, a gazdasági növekedésnek, a szegénység visszaszorításának és a társadalmi integrációnak is előfeltétele.
A létminimumon élő emberek bizonyos esetekben nem tudnak bankszámlát nyitni, ami tovább fokozza a pénzügyi kirekesztést. Az EU e problémák megoldásának érdekében koordinálja az érdekelt felek és a tagállamok kormányainak politikáját és egyéb fellépését.
Az Európai Bizottság 2009-ben két nyilvános konzultációt indított azzal a céllal, hogy a legtöbb embernek legyen hozzáférése egy alapvető funkciókat biztosító bankszámlához:
A meghozott intézkedések középpontjában az adótanácsadói szolgáltatás, valamint az információs és oktató jellegű programok támogatása áll.
A jó minőségű foglalkoztatás a szegénység visszaszorításának és a társadalmi integráció előmozdításának legfontosabb eleme.
A probléma az, hogy általában a társadalom legvédtelenebb tagjai – a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a bevándorlók, az idősek, a fiatalok, az alacsony szintű végzettséggel rendelkezők és a fogyatékkal élők – azok, akik a legkisebb eséllyel találnak biztonságos, hosszú távú állást. Ugyanakkor a gazdaságilag nehéz időszakok (mint amilyet Európa jelenleg tapasztal) is őket sújtják a leginkább.
Az EU-nak számos olyan politikai és finanszírozási eszköz áll rendelkezésére, amely növeli a társadalmilag kirekesztett csoportok foglalkoztatási esélyeit. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia célja például az, hogy minden európai polgár számára több és jobb munkahelyet biztosítson. Az Európai Szociális Alap és más uniós programok az oktatást, a képzést és a munkahelyi támogatást finanszírozzák annak érdekében, hogy a kiszolgáltatottabb emberek könnyebben találják és tartsák meg munkahelyüket.
Az EU – a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolására irányuló koordinált erőfeszítésének keretében – a tagállamokat aktív integrációs politikák kialakítására ösztönzi. Az aktív integráció elsődleges célja az, hogy a lehető legtöbb ember számára munkát biztosítson, és közben azt is garantálja, hogy a munkaerőpiacra belépni nem tudók is gyakorlati segítséget kapjanak, hogy tartalmas életet élhessenek.
Az aktív integráció három közös alapelvre támaszkodik:
Az EU az aktív integráció kialakítását azzal ösztönzi, hogy egész Európában koordinálja a fellépést, valamint segíti a tagállamokat abban, hogy tanuljanak egymástól.
Kezdőlap