Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2015. április 21-i adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2016. január vége / február eleje. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.'

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2013 és 2014 (¹)
(az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele vagy hitelnyújtása a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államháztartási hiány, 2011–2014 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

2. ábra: Államadósság, 2013 és 2014 (¹)
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tsdde410)

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2006–2014 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2006–2014 (¹)
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

5. ábra: Államháztartási bevételek és kiadások, 2014 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2014 (¹)
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

7. ábra: Az államháztartási bevétel fő elemei, 2014 (¹)
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2014 (¹)
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadás fő elemei, 2014 (¹)
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

10. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, EU-28, 2006–2014 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, 2014 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Ez a cikk azt vizsgálja, hogyan változnak az államháztartási mutatók az Európai Unióban (EU) és az euróövezetben. Ezen belül a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal foglalkozik.

Ez a statisztika kulcsfontosságú mutató az egyes tagállamok gazdasági helyzetének felméréséhez. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma (SGP) keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 %-át, államadóssága pedig a GDP 60 %-át. Ha a tagállam nem tartja be ezeket a határértékeket, az Unió megindítja az úgynevezett túlzotthiány-eljárást. Ennek keretében számos lépéssel – többek között szankciók alkalmazásával – ösztönözhető az érintett tagállam arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek jelentik a gazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvétel, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozás feltételét is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz.

Főbb statisztikai eredmények

2014-ben az EU-28 és az euróövezet (EA-19) költségvetési hiánya (az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2013-hoz képest, az államadósság ugyanakkor (mind a GDP arányában, mind abszolút értékben) nőtt.

Költségvetési hiány

Az EU-28 területén a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2013-as 3,2 %-ról 2014-re 2,9 %-ra, az euróövezetben (EA-19) pedig 2,9 %-ról 2,4 %-ra csökkent. 2014-ben négy tagállam – Dánia, Észtország, Luxemburg és Németország – költségvetése mutatott többletet. A költségvetési hiány 11 tagállamban (Bulgária, Cseh Köztársaság, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Románia, Szlovákia és Svédország) volt alacsonyabb a GDP 3 %-ánál (lásd az 1. ábrát).

Az olasz deficit éppen 3 % volt 2014-ben. 2014-ben 12 tagállamban haladta meg a hiány a 3 %-os mértéket: a legmagasabb GDP-arányos költségvetési hiányt Cipruson (8,8 %), Spanyolországban (5,8 %), Horvátországban és az Egyesült Királyságban (mindkettő 5,7 %) regisztrálták. A 3 %-nál magasabb GDP-arányos hiányt mutató 12 ország közül 10-ben mindhárom megelőző évben, azaz az 1. táblázatban bemutatott teljes referencia-időszakban meghaladta a hiány a 3 %-ot.

A GDP-arányos költségvetési hiány 10 tagállamban csökkent 2014-ben, 2013-hoz képest. Két tagállamban (Hollandiában és az Egyesült Királyságban) az előző évhez képest változatlan maradt a hiány 2014-ben. Észtországban és Dániában a 2013. évi hiány 2014-ben többletre változott. Németországban 2014-ben enyhén emelkedett a hiány, míg Luxemburg költségvetési mérlegének többlete némileg csökkent 2013 és 2014 között. A fennmaradó 12 tagállamban nőtt a deficit 2014-ben.

Államadósság

Az EU-28 területén az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2013. év végi 85,5 %-ról 2014 végére 86,8 %-ra nőtt, az euróövezetben (EA-18) pedig 90,9 %-ról 91,9 %-ra emelkedett. Összesen 16 tagállam jelentett a GDP 60 %-ánál magasabb államadósság-rátát 2014-ben. 2014 végén Észtországban (10.6 %), Luxemburgban (23.6 %) és Bulgáriában (27.6 %) volt a legalacsonyabb az államadósság aránya – lásd a 2. ábrát.

2013-hoz képest 2014-ben 20 tagállamban nőtt az államadósság-ráta, nyolcban – Írországban (GDP-arányosan 13,5 százalékponttal), Lengyelországban (GDP-arányosan 5,6 százalékponttal), a Cseh Köztársaságban, Németországban, Máltán, Szlovákiában, Magyarországon és Luxemburgban – pedig csökkent. 2013-ról 2014-re a ráta Szlovénia és Bulgária esetében növekedett a legnagyobb mértékben (10,6, illetve 9,3 százalékponttal).

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartás gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. Az EU-28 területén az államháztartási összbevétel a GDP 45,2 %-át tette ki (a 2013-as 45,4 %-hoz képest csökkent), az összkiadás pedig a GDP 48,1 %-ának felelt meg (a 2013-as 48,6 %-hoz képest csökkent). Az EU-19 területén az államháztartási összkiadás a GDP 49,0 %-át tette ki (a 2013-as 49,4 %-hoz képest csökkent), az összbevétel pedig a GDP 46,6 %-ának felelt meg (a 2013-as adathoz képest változatlan volt – lásd a 3. ábrát).

A GDP arányában mért államháztartási összkiadás 2006 és 2007 között mind az EU-28, mind az EA-19 tekintetében csökkent, majd 2007 és 2009 között gyorsan növekedve 2009-ben az EU-28-ban elérte a GDP 50,3 %-át, az EA-19-ben pedig a GDP 50,6 %-át. Ezt követően 2011-ig az összkiadás mindkét országcsoport tekintetében csökkent, 2012-ben nőtt, majd 2014-ig ismét enyhén csökkent.

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt lassú növekedést mutatott a 2006 és 2014 közötti időszakban (leszámítva az euróövezetben 2010–2011-ben mért kisebb csökkenést; lásd a 4. ábrát). A bevételek 2009 és 2014 között egyenletesebben emelkedtek, ami a hiány csökkenéséhez vezetett. 2008 és 2009 között azonban az államháztartási bevételek mindkét országcsoportban csökkentek: az EU-ban 378 milliárd EUR-val, az euróövezetben pedig 155 milliárd EUR-val.

2009 és 2014 között az EU-28 államháztartási kiadásai 543 milliárd EUR-val, bevételei pedig 958 milliárd EUR-val emelkedtek. Ugyanebben az időszakban az EA-19 államháztartási kiadásai 264 milliárd EUR-val, bevételei 595 milliárd EUR-val nőttek.

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2014-ben az uniós tagállamok közül Finnország, Dánia, Franciaország, Belgium, Svédország és Ausztria rendelkezett a legmagasabb (100 % feletti) GDP-hez viszonyított, összesített államháztartási kiadással és bevétellel. Norvégiában ugyancsak 100 % fölött volt ez az arány. Hat tagállamban – Romániában, Litvániában, Lettországban, Írországban, Bulgáriában és Észtországban – viszonylag alacsony volt az összesített arány (nem érte el a GDP 80 %-át). Az EFTA-országok közül hasonló volt a helyzet Svájcban is.

Az államháztartási összbevétel fő elemeit az EU-28 területén az adók és a nettó társadalombiztosítási járulékok jelentik (lásd a 6. ábrát). 2014-ben az EU-28 területén az összbevétel 58,8 %-át – az euróövezetben 55,5 %-át – az adók, míg 29,8 %-át – az euróövezetben 33,3 %-át – a nettó társadalombiztosítási járulékok tették ki. A piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás és a nem piaci kibocsátásért fizetett összegek (értékesítés / díjak és saját előállítású állóeszköz-felhalmozás) az összbevétel 6,9 %-át tették ki az EU-ban és az euróövezetben egyaránt. A tulajdonból származó jövedelem (főleg kamat, osztalék és bérleti díj) az EU-28 összbevételének 2,2 %-át, az EA-19 összbevételének pedig 2,0 %-át tette ki.

A bevételek szerkezete tekintetében jelentős különbség mutatkozott az uniós tagállamok között. 2014-ben például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50 %-át tették ki Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Litvániában és Szlovéniában, ezzel szemben 86,4 %-át Dániában és 77,9 %-át Svédországban (lásd a 7. ábrát).

Az EU-28 területén az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát 2013-ban a készpénzben vagy természetben nyújtott társadalmi juttatások formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek (a szociális juttatások és a piaci termelési célú, vásárolt természetbeni szociális transzferek) az EU-28 területén az összkiadás 43,6 %-át, az euróövezetben pedig 47,1 %-át képviselték. A munkavállalók javadalmazása az EU-28 területén az államháztartási kiadások 21,4 %-át, az euróövezetben pedig 21,0 %-át tette ki. A folyó termelőfelhasználás az EU-28 tekintetében az államháztartási kiadások 13,4 %-át, az euróövezetben pedig 10,7 %-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-28 területén az államháztartási kiadások 5,3 %-át, az euróövezetben pedig 5,4 %-át adta. A bruttó állóeszköz felhalmozás (főleg a beruházás) az EU-28 területén az államháztartási kiadások 6,0 %-át, az euróövezetben pedig 5,5 %-át tette ki.

Az államháztartási bevételek fő típusai a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, a termelési és importadók és a nettó társadalombiztosítási járulékok, míg a tőkeadók 2014-ben mindössze a GDP 0,3 %-át tették ki az EU-28 területén. 2014-ben az EU-28 országaiban a termelési és importadók a GDP 13,5 %-át, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók a GDP 12,9 %-át, a nettó társadalombiztosítási járulékok pedig a GDP 13,5 %-át tették ki. E három adókategória relatív GDP-részaránya a 2010 és 2013 közötti időszakban nőtt; a legnagyobb mértékű növekedést a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók esetében tapasztalták (lásd a 10. ábrát). A gazdasági és pénzügyi válság során azonban ugyanebben a kategóriában volt a legnagyobb a visszaesés is.

Az adóbevételek szerkezete tekintetében 2014-ben jelentős különbség mutatkozott az uniós tagállamok között (lásd a 11. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételeket szedtek be (a GDP-hez viszonyítva). 2014-ben például az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Dániában volt a legmagasabb (51,4 %), Dániát pedig Franciaország és Belgium követte (47,4 %, illetve 46,2 %). Ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya négy tagállamban – Litvániában, Romániában és Bulgáriában és Lettországban –, valamint Svájcban (2013-as adatok szerint) nem érte el a 30 %-ot.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A túlzottdeficit-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az ESA adattovábbítási program keretében részletesebb adatokat gyűjt az államháztartásra vonatkozóan, és ennek kapcsán a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani.

Az e cikkben szereplő adatok az államháztartás fő bevételi és kiadási tételeit tükrözik, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 2010) alapján történik. Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével /hitelnyújtásával, amely egyúttal az államháztartási nem pénzügyi számlák egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartás magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111. pont). Az államháztartás négy alszektorból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat (ha létezik ilyen), helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok (ha létezik ilyen).

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a nettó kormányzati hitelfelvétel /hitelnyújtás túlzotthiány-eljárás keretében szolgáltatott, GDP-hez viszonyított értéke. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartás év végén fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási járulékokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 2010 ezt a fogalmat egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, nem piaci kibocsátás ellenében teljesített kifizetések, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, nettó társadalombiztosítási járulékok, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a szociális juttatások (szociális ellátások és a kormány, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által vásárolt, piaci termelési célú természetbeni szociális transzferek), az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 2010 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalók jövedelme, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, társadalmi juttatások (a természetbeni szociális transzferek kivételével), természetbeni társadalmi transzferek - vásárolt termelt piaci javak és szolgáltatások, egyéb folyó transzferek, nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció, tőketranszferek és nem termelt eszközöket érintő tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira vonatkozóan az ESA 2010 keretében közölt államháztartási adatokat bizonyos nemzetiszámla-ügyletek tekintetében konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Ezen ügyletek kapcsán az alszektorokra vonatkozó adatokat az egyes alszektorokon belül konszolidálni kell, egymás között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – és következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási járulékok a központi, tartományi és helyi kormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
nettó társadalombiztosítási járulékok, ideértve valamennyi munkáltató és munkavállaló tényleges társadalombiztosítási járulékait, azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik, valamint két további imputált tételt (a háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékait és a társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjait).

Háttér

A gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései arra törekszenek, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését nagy vonalakban összehangolják. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 %-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60 %-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági irányítása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaik keretében szolgáltatnak információkat, míg a többi tagállam konvergenciaprogramok formájában nyújt tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a politikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell előírni.