Statistics Explained

Archive:Hulladékügyi statisztika

Revision as of 14:42, 25 September 2018 by Corselo (talk | contribs)
2017. májusban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. december.
1. táblázat: Hulladékkeletkezés az egyes gazdasági ágazatokban és a háztartásokban – 2014
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
1. ábra: Hulladékkeletkezés az egyes gazdasági ágazatokban és a háztartásokban – EU-28, 2014
(%)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
2. ábra: Hulladékkeletkezés – 2014
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
3. ábra: Hulladékkeletkezés a főbb ásványi hulladékok nélkül – 2004 és 2014
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
2. táblázat: Hulladékkeletkezés a főbb ásványi hulladékok nélkül – EU-28, 2004-2014
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
4. ábra: Keletkezett veszélyes hulladékok – 2010 és 2014
(összes hulladék %-os részaránya)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)
3. táblázat: Hulladékkezelés – 2014
Forrás: Eurostat (env_wastrt)
5. ábra: A hulladékkezelés alakulása – EU-28, 2004-2014
(2004= 100)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)
6. ábra: A veszélyes hulladékok kezelése – 2014
(ezer tonna)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)
7. ábra: A veszélyes hulladékok kezelése – 2014
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

Ez a cikk áttekintést nyújt a hulladékok keletkezéséről és kezeléséről az Európai Unióban (EU) és több, az Európai Unión kívüli országban. Kizárólagos forrásként a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően gyűjtött adatok szolgáltak.

A 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában található fogalommeghatározás szerint a hulladék „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. A hulladék jelentős erőforrás-veszteséget jelenthet mind az anyagok, mind az energia tekintetében, kezelése és ártalmatlanítása pedig jelentős környezeti hatásokkal járhat. A hulladéklerakó például földterületet foglal, emellett levegő-, víz és talajszennyezést okozhat, míg a hulladékégetés légszennyező anyagok kibocsátásával járhat.

Az uniós hulladékgazdálkodási politikák célja ezért, hogy visszaszorítsák a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásait, továbbá fokozzák az Európai Unió erőforrás-hatékonyságát. E politikák hosszú távú célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, amennyiben keletkezése elkerülhetetlen, a hulladék erőforrásként való hasznosítása, valamint a nagyarányú újrafeldolgozás és a biztonságos ártalmatlanítás elérése.

Főbb statisztikai eredmények

A keletkezett hulladékok teljes mennyisége

2014-ben a gazdasági tevékenységekből és a háztartásokból származó hulladék teljes mennyisége az EU-28-on belül 2503 millió tonna volt; az EU-28-ban ez volt a legnagyobb mennyiség a 2004-2014 közötti időszak alatt (kizárólag páros évek vonatkozásában léteznek idősorok).

Amint az várható, a keletkezett hulladék teljes mennyisége bizonyos mértékig összefügg az ország lakosságának és gazdaságának méretével. Az 1. táblázatban rendszerint a legkisebb uniós tagállamok számoltak be a hulladék keletkezésének legalacsonyabb szintjéről, a legnagyobb tagállamok pedig a legmagasabb szintről. Mindazonáltal, Bulgáriában és Romániában viszonylag nagy mennyiségű, Olaszországban pedig viszonylag kis mennyiségű hulladék keletkezett.

Az 1. ábra bemutatja a különböző gazdasági ágazatok és a háztartások részarányát a 2014-ben keletkezett hulladék teljes mennyiségéből. 2014-ben az EU-28 teljes mennyiségéből az építés 34,7%-kal részesedett, majd a bányászat és kőfejtés (28,2%), a feldolgozóipar (10,2%), hulladékkezelési- és vízszolgáltatások (9,1%), illetve a háztartások (8,3%) következtek; a fennmaradó 9,5%-ot pedig más gazdasági tevékenységek, főként szolgáltatások (3,9%) és az energiaágazat (3,7%) hulladéka adta.

A 2. ábra a keletkezett hulladék mennyiségének elemzését szabványos formában, a lakosság méretéhez viszonyítva mutatja be. Világosan látszik az egyes kisebb uniós tagállamokban keletkezett hulladékmennyiség magas szintje. Különösen magas értéket mértek Bulgáriában, ahol 2014-ben lakosonként átlagosan 24,9 tonna hulladék keletkezett, ami ötszöröse az EU-28 egészére vonatkozó, lakosonkénti átlag 4,9 tonnának. A lakosonként különösen nagy mennyiségben keletkező hulladékról beszámoló tagállamok közül több tagállamban nagyon magas volt a bányászat és kőfejtés részaránya, míg másutt gyakran az építés és bontás járult ehhez hozzá nagy mértékben. Az építési és bontási, valamint bányászatból és kőfejtésből származó hulladék nagy része a főbb ásványi hulladékok közé sorolható: a 2. ábrában bemutatott elemzés a főbb ásványi hulladékokat különbözteti meg minden más hulladéktól. Az EU-28-ban 2014-ben keletkezett összes hulladék közel kétharmada (64% vagy lakosonként 3,2 tonna) volt főbb ásványi hulladék. A főbb ásványi hulladékok összes hulladékon belüli részaránya jelentősen eltérő volt a különböző EU-tagállamokban, ami feltehetőleg – legalábbis bizonyos mértékig – az egyes tagállamok gazdasági szerkezetében megfigyelhető különbségekkel van összefüggésben. Általában véve azokban az uniós tagállamokban nagyobb a főbb ásványi hulladékok részesedése, amelyekben aránylag jelentős bányászati és kőfejtési (például Bulgária, Svédország, Románia és Finnország), illetve építési és bontási (például Luxemburg) tevékenység folyik. Ezekben a tagállamokban a főbb ásványi hulladékok az összes keletkezett hulladék legalább 85%-át jelentették, és ez az eset állt fenn Liechtenstein és Szerbia esetében is. Horvátországban, Portugáliában és Belgiumban a főbb ásványi hulladékok az összes keletkezett hulladék kevesebb mint egyötödét jelentették, csakúgy, mint Norvégiában, Törökországban, Bosznia-Hercegovinában (2012-es adatok), Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Izlandon (2012-es adatok).

Hulladékkeletkezés a főbb ásványi hulladékok nélkül

A főbb ásványi hulladékokat figyelmen kívül hagyva az EU 28 tagállamában 2014-ben összesen 891 millió tonna hulladék keletkezett, ami az összes képződött hulladék 36%-ának felel meg (2. táblázat). Ez a lakosság méretére vetítve azt jelenti, hogy az EU 28 tagállamában 2014-ben lakosonként átlagosan 1,8 tonna nem ásványi hulladék keletkezett (3. ábra). Míg a főbb ásványi hulladékokat nem számítva a keletkezett teljes hulladékmennyiség 2004 és 2014 között 5,3%-kal csökkent, az egy főre jutó hulladéktömeg 8,0%-kal esett vissza (mert közben az EU népessége is nőtt).

Az EU egészében a főbb ásványi hulladékok nélkül tekintett hulladékképződés lakosonkénti átlagos értéke 2014-ben a horvátországi 723 kg és az észtországi 9,5 tonna között alakult. Az Észtországban keletkező hulladék nagy mennyisége az olajpalán alapuló energiatermeléssel függ össze.

A 2. táblázat gazdasági tevékenységek szerinti bontásban mutatja be a főbb ásványi hulladékokon kívüli hulladékok keletkezésének alakulását az EU 28 tagállamában. A legnagyobb mennyiségben 2014-ben a víz- és hulladékkezelési szolgáltatások során, a háztartásokban, valamint a feldolgozóiparban keletkezett hulladék (208 millió, 204 millió, illetve 184 millió tonna). Ez a három mennyiség időben különbözőképpen alakult: a víz- és hulladékkezelési szolgáltatások során keletkezett hulladék (a főbb ásványi hulladékok nélkül) 87,7%-kal nőtt 2004 és 2014 között. Az építési hulladék mennyisége is (a főbb ásványi hulladékok nélkül) gyors ütemben nőtt (a vizsgált időszak alatt összesen 57,2%-kal emelkedett). Ugyanakkor a háztartások és az energiával kapcsolatos tevékenységek által termelt hulladék mennyisége (a főbb ásványi hulladékok nélkül) meglehetősen stabil maradt. A mezőgazdaság, erdészet és halászat által termelt hulladék (a főbb ásványi hulladékok nélkül) 68,7%-kal, a feldolgozóipari tevékenységek által termelt pedig 32,2%-kal esett vissza. Hasonlóképpen a bányászat és a kőfejtés, valamint az egyéb ágazatok által termelt hulladék mennyisége is (a főbb ásványi hulladékok nélkül) jelentősen, közel egynegyedével (24,1%-kal, illetőleg 22,7%-kal) csökkent.

Veszélyes hulladékok keletkezése

Ha nem gondoskodnak biztonságos kezeléséről és ártalmatlanításáról, a veszélyes hulladék fokozott kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre. A 2014-ben az EU 28 tagállamában keletkezett hulladékból megközelítőleg 95,0 millió tonna (a teljes mennyiség 3,8%-a) volt veszélyes hulladék.

A 2010. évihez képest 2014-ben 2,2%-kal több nem veszélyes hulladék és 2,8%-kal kevesebb veszélyes hulladék képződött az EU 28 tagállamában, a veszélyes hulladék mennyisége pedig összességében 97,8 millió tonnáról 95,0 millió tonnára csökkent. A veszélyes hulladéknak az összes képződött hulladékon belüli részaránya 2014-ben az összes EU-tagállamban 9,0% alatt volt, kivéve Észtországot, ahol ez az arány 47,7% volt (lásd 7. ábra). Észtország különösen nagy értéke elsősorban az olajpalából folytatott energiatermelésnek tudható be. A 4. ábrában szereplő nem EU-tagállamok közül Szerbiában volt a legnagyobb a veszélyes hulladék összes keletkezett hulladékon belüli részaránya (27,4%), aminek oka az intenzív bányászati és kőfejtési tevékenység; a sorban következik Montenegró (24,4%) Bosznia-Hercegovina (21,2%, 2012-es adatok) és Norvégia (11,7%).

Hulladékkezelés

Az EU 28 tagállamában 2014-ben mintegy 2320 millió tonna hulladékra terjedt ki a hulladékkezelési tevékenység (lásd 3. táblázat); ez az EU-ba behozott hulladék kezelését is tartalmazza, ezért a jelentett mennyiségek nem közvetlenül összehasonlíthatóak a hulladék keletkezésével kapcsolatos mennyiségekkel.

Az EU 28 tagállamában 2014-ben kezelt hulladék közel fele (47,4%-a) nem hulladékégetéssel, hanem más módon került ártalmatlanításra (hulladéklerakás). Az EU 28 tagállamában 2014-ben kezelt hulladék további 36,2%-a került nem energetikai célú hasznosításra, illetve talajfeltöltési célú felhasználásra (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban: újrafeldolgozás). Valamivel több mint egytizede (10,2%) az EU 28 tagállamában kezelt hulladéknak került talajfeltöltési célú felhasználásra, miközben a fennmaradó részt energetikai célú hasznosítással (4,7%) vagy anélkül (1,5%) küldték hulladékégetésre. Jelentős különbségek figyelhetők meg az EU tagállamai között abban a tekintetben, hogy hogyan élnek a különböző hulladékkezelési módok adta lehetőségekkel. Például egyes tagállamokban az újrafeldolgozás aránya nagyon magas volt (Olaszország és Belgium), míg mások a hulladéklerakást részesítették előnyben (Bulgária, Románia, Görögország, Svédország és Finnország).

Az 5. ábra bemutatja, hogy a 2004-től 2014-ig terjedő időszakban hogyan alakultak a fő hulladékkezelési kategóriák adatai az EU 28 tagállamában. Az ártalmatlanított hulladék mennyisége 2014-ben 1,7%-kal volt a 2004-es érték alatt, miközben az összes kezelt hulladékon belüli aránya 54,6%-ról 48,9%-ra esett vissza. A hasznosított, más szóval energetikai céllal elégetett, újrafeldolgozott vagy talajfeltöltésre felhasznált (talajkiemeléssel érintett területeken terep-helyreállítási, illetve biztonsági vagy mérnöki tájrendezési célból felhasznált) hulladék mennyisége 2004-ről 2014-re 23,4%-kal, 960 millió tonnáról 1185 millió tonnára nőtt; ennek következtében a hasznosítás teljes hulladékkezelésen belüli részaránya a 2004-es 45,4%-ról 2014-re 51,1%-ra emelkedett.

A 2014. évben az EU 28 tagállamában összesen 75,6 millió tonna veszélyes hulladékot kezeltek, ennek több mint felét mindössze három uniós tagállamban, Németországban (27,2%), Bulgáriában (16,1%) és Észtországban (13,6%) (6. ábra).

Az EU 28 tagállamában kezelt veszélyes hulladék közel fele (49,0%), azaz lakosonként 73 kg-nak megfelelő mennyiség hulladéklerakóba került, más szóval a földfelszínen vagy a föld alatt helyezték el, vagy pedig talajban történő kezelés után víztestbe vezették be (7. ábra). Az összes veszélyes hulladék mintegy 6,0%-a (lakosonként 9 kg) energetikai célú hasznosítás nélkül, további 7,4% (lakosonként 11 kg) pedig energetikai célú hasznosítással égetésre került. 2014-ben az EU 28 tagállama a veszélyes hulladékának több mint egyharmadát (37,5%) hasznosította (újrafeldolgozta vagy talajfeltöltésre használta fel), ami lakosonként 56 kg-nak felel meg.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A hulladékpolitika végrehajtásának, és különösen a hulladékhasznosítási és a biztonságos hulladékártalmatlanítási elvek betartásának ellenőrzése érdekében megbízható statisztikákra van szükség a vállalatoknál és a háztartásokban keletkező hulladékokról és kezelésükről. Az Európai Parlament és a Tanács 2002-ben fogadta el a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendeletet, amely a hulladékokra vonatkozó harmonizált közösségi statisztikák elkészítéséhez szükséges keretrendszert hozott létre.

A rendelet értelmében az uniós tagállamoknak a 2004-es referenciaévtől fogva kétévente kell adatokat szolgáltatniuk a hulladékok keletkezéséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról. A hulladék keletkezésére és kezelésére vonatkozó adatok jelenleg a 2004 és 2014 közötti páros referenciaévekre vonatkozóan állnak rendelkezésre.

Háttér

Az uniós hulladékgazdálkodási politikák célja, hogy visszaszorítsák a hulladék környezeti és egészségi hatásait, továbbá fokozzák az európai erőforrás-hatékonyságot. A hosszú távú cél Európa újrafeldolgozó társadalommá való alakítása, azaz, amikor csak lehetséges, a hulladékkeletkezés elkerülése és az elkerülhetetlenül képződő hulladék erőforrásként történő felhasználása. A cél az újrafeldolgozás sokkal magasabb szintjének elérése és a további természeti erőforrások kitermelésének minimalizálása. A megfelelő hulladékkezelés kulcsfontosságú elem az erőforrás-hatékonyság és az európai gazdaságok fenntartható növekedésének biztosításában. További információkért lásd: az Európa 2020 stratégia (angolul).

Ennek megfelelően a felülvizsgált 2008-as hulladékgazdálkodási keretirányelv ötfokozatú hulladékhierarchiát vezetett be, amely szerint a megelőzés a legjobb lehetőség, amit az újrahasználat, az újrafeldolgozás és a hasznosítás más formái, majd utolsó lehetőségként az ártalmatlanítás, például a hulladéklerakás követ. Összhangban ezzel a hierarchiával, a hetedik környezetvédelmi cselekvési program (angolul) az alábbi kiemelt célkitűzéseket határozza meg az EU hulladékgazdálkodási politikájára nézve:

  • a keletkező hulladékmennyiség csökkentése;
  • az újrafeldolgozás és az újrahasználat maximalizálása;
  • a hulladékégetés korlátozása a nem újrafeldolgozható anyagokra;
  • az újrafeldolgozható és a hasznosítható hulladék lerakásának megszüntetése;
  • a hulladékgazdálkodási célok maradéktalan teljesülésének biztosítása valamennyi uniós tagállamban.

Ráadásul a hulladékgazdálkodási terület másodikként járult hozzá a foglalkoztatás bővüléséhez a környezetvédelemmel kapcsolatos gazdasági ágazatban, ahogy azt a környezeti áruk és szolgáltatások számlái (EGSS) mutatják. További tájékoztatásért lásd a Környezetgazdaság – foglalkoztatás és növekedés cikket.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

  • Waste (t_env_was) (angolul), lásd:
Waste generation and treatment (t_env_wasgt) (angolul)

Adatbázis

  • Waste (env_was) (angolul), lásd:
Waste generation and treatment (env_wasgt) (angolul)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Egyéb információk

Külső hivatkozások


Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Hulladékügyi_statisztika&oldid=406035"