A migrációra és a migráns népességre vonatkozó statisztika


2017. márciusában kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. október. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.
1. táblázat: Bevándorlás állampolgárság szerint, 2015
Forrás: Eurostat (migr_imm1ctz)
1. ábra: Bevándorlók, 2015
(ezer lakosonként)
Forrás: Eurostat (migr_imm1ctz) és (migr_pop1ctz)
2. ábra: Bevándorlók állampolgárság szerinti megoszlása, 2015
(az összes bevándorló %-ában)
Forrás: Eurostat (migr_imm2ctz)
2. táblázat: Bevándorlás születési ország szerint, 2015
Forrás: Eurostat (migr_imm3ctb)
3. táblázat: Bevándorlás előző tartózkodási ország szerint, 2015
Forrás: Eurostat (migr_imm5prv)
3. ábra: Bevándorlók nemek szerinti megoszlása, 2015
(az összes bevándorló %-ában)
Forrás: Eurostat (migr_imm2ctz)
4. ábra: Bevándorlók állampolgárság szerinti korösszetétele, EU, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (migr_imm2ctz)
4. táblázat: Külföldön született népesség születési ország szerint, 2016. január 1.
Forrás: Eurostat (migr_pop3ctb)
5. táblázat: Külföldi népesség állampolgárság szerint, 2016. január 1.
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)
5. ábra: Külföldiek aránya a rezidens népesség körében, 2016. január 1.
(%)
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)
6. táblázat: A külföldi és/vagy külföldön született népesség főbb származási és születési országai, 2016. január 1.
(abszolút értékben és a teljes külföldi és/vagy külföldön született népesség százalékos arányában)
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz) és (migr_pop3ctb)
6. ábra: Más uniós tagállamban szokásos lakóhellyel rendelkező uniós polgárok száma, 2016. január 1.
(millió fő)
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)
7. ábra: A belföldi és a külföldi népesség korösszetétele, EU-28, 2016. január 1.
(%)
Forrás: Eurostat (migr_pop2ctz)
8. ábra: Uniós tagállamban állampolgárságot szerzett személyek száma, EU-28, 2009–2015
(ezer fő)
Forrás: Eurostat (migr_acq)
7. táblázat: Az adatszolgáltató országban állampolgárságot szerzett személyek száma, 2015
Forrás: Eurostat (migr_acq)
9. ábra: Honosítási arány, 2015
(száz külföldi állampolgárra vetítve)
Forrás: Eurostat (migr_acq) és (migr_pop1ctz)

Ez a szócikk a nemzetközi migrációra, a belföldi és külföldi (az adott országban állampolgársággal nem rendelkező) népességállományra, valamint az állampolgárság megszerzésére vonatkozó európai uniós (EU) statisztikákat mutatja be. A migrációt a migráns származási országának (kényszerítő tényezők) vagy célországának (vonzó tényezők) számos összefüggő gazdasági, környezeti, politikai és társadalmi tényezője befolyásolja. Az Európai Unió által nyújtott viszonylagos gazdasági jólét és politikai stabilitás mindig is jelentős vonzerőt képviselt a bevándorlók számára.

A célországok a nemzetközi migrációt bizonyos esetekben a munkaerőpiaci hiány orvoslására használhatják fel. A migráció önmagában azonban szinte biztosan képtelen visszafordítani a népesség elöregedésének az Európai Unió számos részén tapasztalható aktuális tendenciáját.

Főbb statisztikai eredmények

Migrációs áramlások

2015-ben megközelítőleg 4,7 millió bevándorló érkezett az EU-28 tagállamaiba, míg a hivatalos adatok szerint legalább 2,8 millió kivándorló hagyta el az Európai Unió tagállamait. Ezek az összesített számadatok ugyanakkor nem az Európai Unió egészének ki- és bevándorlási adatait tükrözik, mivel tartalmazzák az uniós tagállamok közötti migrációs folyamatokra vonatkozó adatokat is.

A 2015-ben érkezett 4,7 millió bevándorló közül 2,4 millióan harmadik országoknak, 1,4 millióan pedig egy másik uniós tagállamnak az állampolgárai voltak, továbbá 860 ezren olyan uniós tagállamba „vándoroltak be”, amelyben állampolgársággal rendelkeztek (ilyenek voltak például a hazatérő és a külföldön született állampolgárok), 19 ezer bevándorló pedig egyetlen országban sem rendelkezett állampolgársággal.

2015-ben Németország számolt be a legnagyobb számú bevándorlóról (1543,8 ezer), de sokan érkeztek az Egyesült Királyságba (631,5 ezer), Franciaországba (363,9 ezer), Spanyolországba (342,1 ezer) és Olaszországba (280,1 ezer) is. A legtöbb kivándorló 2015-ben Németországot (347,2 ezer), Spanyolországot (343,9 ezer), az Egyesült Királyságot (299,2 ezer), Franciaországot (298 ezer) és Lengyelországot (258,8 ezer) hagyta el. Az uniós tagállamok közül 17 esetében a mérleg a bevándorlás felé billent 2015-ben, azonban Bulgária, Írország, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Ciprus, Lengyelország, Portugália, Románia, Lettország és Litvánia arról számolt be, hogy a kivándorlók száma meghaladta a bevándorlókét.

A rezidens népesség méretéhez viszonyítva 2015-ben a legtöbb bevándorló Luxemburgba (ezer lakosonként 42 bevándorló), illetve Máltára (ezer lakosonként 30 bevándorló), Ausztriába és Németországba (mindkettő esetében ezer lakosonként 19 bevándorló) érkezett (lásd az 1. ábrát). Ugyanebben az évben a legnagyobb arányú kivándorlásról Luxemburg (ezer lakosonként 22 kivándorló), Ciprus (ezer lakosonként 20 kivándorló) és Málta (ezer lakosonként 20 kivándorló) számolt be.

2015-ben a belföldi bevándorlóknak, azaz az adott uniós tagállamban állampolgársággal rendelkező bevándorlóknak a bevándorlók teljes számához viszonyított aránya Romániában (az összes bevándorló 87%-a), Litvániában (83%), Magyarországon (56%), Horvátországban (55%), Lettországban (52%), Észtországban (52%) és Portugáliában (50%) volt a legnagyobb. A belföldi bevándorlók aránya csak ezekben az uniós tagállamokban haladta meg az összes bevándorló 50%-át (lásd a 2. ábrát). Luxemburgban, Németországban és Ausztriában ugyanakkor viszonylag alacsony volt ez az arány, mivel a „hazatérő” belföldiek száma nem haladta meg az összes bevándorló 5–6%-át 2015-ben.

A külföldi hátterű bevándorlók összetételét gyakran vizsgálják az állampolgárságuk szerint. Mivel azonban az ember élete során megváltozhat az állampolgársága, érdemes az információkat a születési ország szerint is elemezni. Azon bevándorlóknak a bevándorlók teljes számához viszonyított aránya, akik az adott ország területén születtek, Litvániában (az összes bevándorló 74%-a), Romániában (66%) és Lengyelországban (50%) volt a legmagasabb. Olaszországban, Spanyolországban, Luxemburgban, Ausztriában és Németországban ugyanakkor viszonylag alacsony volt ez az arány, az összes bevándorló kevesebb mint 10%-a tartozott ebbe a csoportba 2015-ben.

2015-ben 2,7 millió bevándorló érkezett harmadik országokból az EU-28-ba

2015-ben a becslések szerint mintegy 2,7 millió bevándorló érkezett harmadik országokból az EU-28-ba, és további 1,9 millió uniós rezidens költözött másik tagállamba.

A korábbi lakóhely szerinti elemzés azt mutatja, hogy 2015-ben Luxemburgban (az összes bevándorló 91%-a), valamint Szlovákiában (80%) és Romániában (71%) volt legmagasabb a más uniós tagállamból érkező bevándorlók száma; ezzel szemben Olaszország (az összes bevándorló 26%-a), illetve Bulgária, Szlovénia és Svédország (mindhárom esetben 28%) ebben a tekintetben viszonylag alacsony arányról számolt be (lásd a 3. táblázatot).

A bevándorlók nemek szerinti eloszlása tekintetében 2015-ben az Európai Unió egészébe valamivel több férfi érkezett, mint nő (56%, illetve 44%). A férfi bevándorlók aránya Németországban (63%), a nőké pedig Cipruson (57%) volt a legmagasabb.

2015-ben az uniós tagállamokba bevándorlók átlagosan jóval fiatalabbak voltak a célországban lakó népességnél. 2016. január 1-jén az EU-28 népessége életkorának mediánja 42,6 év, a 2015-ben az EU-28-ba érkező bevándorlók életkorának mediánja azonban csak 27,5 év volt.

A migráns népesség

2016. január 1-jén 35,1 millió olyan ember élt az EU-28-ban, aki e területen kívül született, 19,3 millióan pedig az Unió területén születtek ugyan, de később másik uniós tagállamba költöztek. Az EU-28 tagállamok közül csak Magyarországon, Írországban, Luxemburgban, Szlovákiában és Cipruson haladta meg a más uniós tagállamokban született lakosok száma a harmadik országban születettekét.

2016. január 1-jén az EU-28 lakosai közül 20,7 millióan voltak harmadik ország állampolgárai, és 35,1 millióan születtek az Unió területén kívül

Az uniós tagállamok területén élő, harmadik ország állampolgárságával rendelkező külföldiek száma 2016. január 1-jén 20,7 millió volt, ami az EU-28 népességének 4,1%-át jelenti. Ugyanebben az időpontban 16,0 millió uniós polgár élt másik tagállamban, mint amelyben állampolgársággal rendelkezett.

Az Európai Unió tagállamai közül abszolút értékben a legtöbb külföldi Németországban (8,7 millió), az Egyesült Királyságban (5,6 millió), Olaszországban (5,0 millió), Spanyolországban (4,4 millió) és Franciaországban (4,4 millió) élt 2016. január 1-jén. Az ebben az öt tagállamban élő külföldiek együttesen az összes uniós tagállamban élő külföldiek teljes számának 76%-át adták, teljes lakosságuk pedig az EU-28 népességének 63%-át tette ki.

Viszonylagos értékben kifejezve az uniós tagállamok közül a külföldiek aránya Luxemburgban volt a legmagasabb, ahol elérte a teljes népesség 47%-át. Cipruson, Észtországban, Lettországban, Ausztriában, Írországban, Belgiumban és Németországban is nagy arányban éltek külföldiek (a rezidens népesség legalább 10%-a).

A legtöbb tagállamban a külföldiek túlnyomórészt harmadik országok állampolgárai voltak (lásd az 5. táblázatot), ennek ellenkezője csak Belgiumra, Írországra, Ciprusra, Luxemburgra, Magyarországra, Máltára, Hollandiára, Szlovákiára és az Egyesült Királyságra igaz. Lettország és Észtország esetében a harmadik országbeli állampolgárok nagyarányú jelenléte elsősorban az elismert nemállampolgárok nagy számának tudható be: ezek jellemzően a korábbi Szovjetunió állampolgárai, akik huzamosan az adott tagállamban tartózkodnak, de nem kaptak ott állampolgárságot.

A Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország és Luxemburg kivételével az összes tagállamban nagyobb volt a harmadik országokban született bevándorlók aránya, mint a harmadik országban állampolgársággal rendelkezőké.

A 6. táblázat összefoglalja a külföldi állampolgárok és a külföldön született népesség öt fő kategóriájára vonatkozó adatokat az Unió tagállamai, illetve az EFTA-országok tekintetében (amelyekről adatok állnak rendelkezésre).

2016-ban az uniós polgárok közül román, lengyel, olasz, portugál és brit állampolgárok éltek legnagyobb számban más tagállamokban (lásd a 6. ábrát).

A lakosság korösszetételének elemzése alapján megállapítható, hogy az EU-28 egészében a külföldi népesség fiatalabb volt, mint a belföldi népesség. A külföldiek kor szerinti eloszlása azt mutatja, hogy körükben a belföldiekhez viszonyítva több a viszonylag fiatal munkaképes korú felnőtt. 2016. január 1-jén az EU-28 népessége életkorának mediánja 44 év, míg az Európai Unióban élő külföldieké 36 év volt.

Az állampolgárság megszerzése

2015-ben 5%-kal csökkent az állampolgárságot szerző migránsok száma

2015-ben összesen 841,2 ezren szereztek állampolgárságot az uniós tagállamokban, ami 2014-hez viszonyítva 5%-os visszaesést jelent. A csökkenés immár a második éve tart.

Az állampolgárságot szerzett személyek száma 2015-ben Olaszországban volt a legnagyobb, 178,0 ezer fő (az EU-28 egészére vonatkozó számadat 21%-a). Olaszországot a megszerzett állampolgárságok számát tekintve az Egyesült Királyság (118,0 ezer fő), Spanyolország (114,4 ezer fő), Franciaország (113,6 ezer fő) és Németország (110,1 ezer fő) követte.

Abszolút értékben 2014-hez képest Olaszország jelentette a legnagyobb növekedést, ugyanis 48 100-zal több rezidens kapta meg az olasz állampolgárságot; őt követi Belgium (8,3 ezer fő) és Franciaország (8,0 ezer fő). A legnagyobb csökkenés abszolút értékben ugyanakkor Spanyolországban (2014-hez képest 91,5 ezer fővel kevesebben kaptak spanyol állampolgárságot), Írországban (7,5 ezer fő), és Görögországban (7,0 ezer fő) figyelhető meg.

Ebben a vonatkozásban gyakran használt mutató a „honosítási arány”, vagyis az egyes országokban állampolgárságot kapott külföldiek és a külföldi rezidensek aránya az azonos év elején. A legmagasabb honosítási aránnyal rendelkező tagállam 2015-ben Svédország (ahol 100 külföldi rezidensre vetítve 6,7 személy szerzett állampolgárságot), Portugália (5,2/100) és Lengyelország (3,7/100) volt.

2015-ben összesen 727,2 ezer harmadik országbeli, az Unióban huzamosan tartózkodó állampolgár szerzett állampolgárságot valamelyik uniós tagállamban, ami 2014-hez viszonyítva 8%-os csökkenést jelent. Az uniós tagállamokban 2015-ben állampolgárságot szerzett személyek 86%-a tehát harmadik ország állampolgára volt. Az új uniós polgárok 31%-a Afrikából, 14%-a Észak- vagy Dél-Amerikából, 21%-a Ázsiából, 20%-a pedig az Unión kívüli európai országokból érkezett az EU-28 területére. Ugyanebben az évben 104,9 ezer volt azoknak az uniós polgároknak a száma, akik egy másik uniós tagállamban állampolgárságot szereztek; ők az összes új állampolgár 12%-át tették ki. Az EU-28 tagállamainak állampolgárai közül abszolút értékben a legnagyobb számban románok kaptak olasz (14,4 ezer fő) vagy német (3,0 ezer fő), lengyelek német (5,9 ezer fő) vagy brit (3,8 ezer fő), olaszok német (3,4 ezer fő) vagy belga (1,1 ezer fő), portugálok francia (3,1 ezer fő) vagy luxemburgi (1,2 ezer fő), bolgárok német (1,7 ezer fő) vagy olasz (1,1 ezer fő), görögök német (3,0 ezer fő), valamint horvátok német (3,3 ezer fő) állampolgárságot.

Luxemburgban és Magyarországon az állampolgárságot kapott személyek többsége másik uniós tagállam állampolgára volt. Luxemburgban e tekintetben elsősorban a portugálok, továbbá a franciák, az olaszok, a németek és a belgák aránya volt a legmagasabb, míg a Magyarországon állampolgárságot szerzett személyek szinte kizárólag román állampolgárok voltak.

Az uniós tagállamokban első alkalommal állampolgárságot szerző külföldiek körében a legnagyobb csoportot az előző évekhez hasonlóan 2015-ben is a marokkóiak (86,1 ezer fő, az állampolgárságot kapott külföldiek 10,2%-a), valamint az albánok (48,4 ezer fő, 5,7%), a törökök (35,0 ezer fő, 4,2%), az indiaiak (31,0 ezer fő, 3,7%) és a pakisztániak (26,3 ezer fő, 3,1%) alkották. 2014-hez képest 7,1%-kal csökkent az uniós tagállamban állampolgárságot szerzett marokkóiak száma. A marokkóiak a legnagyobb arányban Olaszországban (38%), Spanyolországban (28%) és Franciaországban (22%) szereztek állampolgárságot.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A kivándorlást különösen nehéz számszerűsíteni, mivel az adott országot elhagyó személyeket bonyolultabb megszámlálni, mint az érkezőket. Az uniós tagállamok 2015. évi bevándorlási és kivándorlási adatait összehasonlító elemzés (tükörstatisztika) igazolta, hogy ez a probléma számos tagállamot érint. Emiatt e szócikk a bevándorlási adatokra összpontosít.

Az Eurostat számos, a nemzetközi migrációs folyamatokat, a külföldi népességállományt és az állampolgárság megszerzését érintő témakörben készít statisztikákat. Az adatokat az uniós tagállamok nemzeti statisztikai hatóságai éves szinten gyűjtik, és továbbítják az Eurostatnak.

Az adatgyűjtés alapja

A migrációra, állampolgárságra és menekültügyre vonatkozó adatgyűjtés 2008 óta a 862/2007/EK rendeleten alapul. Az EU-tagállamok, az EFTA-tagországok és a tagjelölt országok csoportjainak a referenciaév január 1-jén való összetételét és elemzését a 351/2010/EU végrehajtási rendelet szabályozza, amely meghatározza a nemzetközi migrációs folyamatokra, a külföldi népességállományra, az állampolgárság megszerzésére, a tartózkodási engedélyre, a menekültügyre, valamint az illegális belépéssel és tartózkodással szembeni intézkedésekre vonatkozó alapvető statisztikákat. Az uniós tagállamok ugyan továbbra is a nemzeti elérhetőség és gyakorlat szerint használhatnak bármilyen megfelelő adatot, a rendelet értelmében összeállított statisztikáknak azonban közös meghatározásokon és fogalmakon kell alapulniuk. Az uniós tagállamok többsége a közigazgatási adatforrásokra, például a népesség-nyilvántartásokra, a külföldiek nyilvántartására, a tartózkodási és munkavállalási engedélyek nyilvántartásaira, valamint az egészségbiztosítási és adóügyi nyilvántartásokra alapozza statisztikáit. Egyes országok tükörstatisztikákkal, mintavételes felméréssel vagy becslésen alapuló módszerekkel készítenek migrációs statisztikákat. A rendelet végrehajtásával várhatóan fokozódik a migrációra és az állampolgárságra vonatkozó statisztikák elérhetősége és összehasonlíthatósága.

Az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatok rendszerint a közigazgatási rendszerekből származnak. A rendelet végrehajtásával várhatóan fokozódik a migrációra és az állampolgárságra vonatkozó statisztikák elérhetősége és összehasonlíthatósága.

A 862/2007/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja értelmében figyelembe kell venni minden olyan bevándorlót, aki a szokásos tartózkodási helyét egy tagállam területére teszi át, és ott legalább 12 hónapig tartózkodik vagy ilyen időtartamú tartózkodást tervez, illetve hasonlóképpen minden olyan kivándorlót, aki több mint 12 hónapja él külföldön. Az Eurostat által gyűjtött adatok ezért legalább 12 hónap időtartamú migrációra vonatkoznak, azaz migránsként azokat az embereket veszik figyelembe, akik legalább egyéves időtartamra vagy huzamos ott-tartózkodást tervezve vándoroltak egy másik országba.

A migrációs folyamatokra vonatkozó kormeghatározásnál felhívjuk a figyelmet, hogy a 2015. évi adatok a válaszadók ténylegesen vagy a referenciaév végén betöltött életkorára vonatkoznak valamennyi uniós tagállam esetében Írország, Görögország, Ausztria, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság kivételével (ahol az adatok a válaszadó ténylegesen vagy a legutolsó születésnapján betöltött életkorára vonatkoznak).

Az uniós tagállamok és az EFTA-államok megoszlása aszerint, hogy az egyesített demográfiai adatgyűjtés keretében a 2015-ös referenciaév vonatkozásában az Eurostatnak jelentett népességstatisztikáik magukban foglalják-e a menedékkérőket és a menekülteket

Népesség 2016. január 1-jén Tartalmazza Nem tartalmazza
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menedékkérők Belgium, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Egyesült Királyság, Svájc Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Dánia, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Izland, Liechtenstein, Norvégia
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menekültek Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc

Megjegyzés: Norvégia esetében az adatok nem tartalmazzák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menedékkérőket és menekülteket.


Az uniós tagállamok és az EFTA-államok megoszlása aszerint, hogy az egyesített demográfiai adatgyűjtés keretében a 2015-ös referenciaév vonatkozásában az Eurostatnak jelentett migrációs statisztikáik magukban foglalják-e a menedékkérőket és a menekülteket

Migráció 2015-ben Tartalmazza Nem tartalmazza
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menedékkérők Belgium, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Egyesült Királyság, Svájc Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Írország, Horvátország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Izland, Liechtenstein, Norvégia
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menekültek Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc Ciprus

Megjegyzés: Norvégia esetében az adatok nem tartalmazzák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menedékkérőket és menekülteket.

„Menekültnek” minősül nemcsak az a személy, akit valamely tagállam menekültként ismer el (az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. július 28-i genfi egyezmény 1. cikke alapján a 2011/95/EK irányelv 2. cikke e) pontjában meghatározottak szerint), hanem (a 2011/95/EK irányelv 2. cikkének g) pontja szerinti) kiegészítő védelmi jogállást élvező személy, továbbá az a személy is, aki a nemzetközi védelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján humanitárius okból tartózkodási engedélyt kapott.

Menedékkérő: Az első menedékkérelem országspecifikus és nem vonatkozik rá időhatár. Így a menedékkérő egymást követően több országban is benyújthat első menedékkérelmet. Amennyiben később ugyanabban az országban nyújt be újra menedékkérelmet, már nem minősül első menedékkérőnek.

Az állampolgárság megszerzésére vonatkozó adatokat az Eurostat a 862/2007/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján gyűjti, amely szerint „a tagállamok eljuttatják a Bizottságnak (Eurostat) [...] a tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező és a referenciaév során a tagállamban állampolgárságot szerzett személyek[re vonatkozó statisztikákat] [...] az érintett személyek korábbi állampolgársága és a korábban hontalan személyek szerinti bontásban.”

Az állampolgárság megszerzésére vonatkozó kormeghatározásnál felhívjuk a figyelmet, hogy a 2015. évi adatok a válaszadók ténylegesen vagy a referenciaév végén betöltött életkorára vonatkoznak valamennyi uniós tagállam esetében Németország, Görögország, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság kivételével (ahol az adatok a válaszadó ténylegesen vagy a legutolsó születésnapján betöltött életkorára vonatkoznak).

A honosítási ráta kapcsán óvatosan kell eljárni, mert a számláló nem csak az adott országban huzamosan tartózkodó, jogosult külföldieket, hanem az állampolgárság megszerzésének összes formáját tartalmazza; hasonlóképpen a nevező nem csak a honosításra jogosult külföldieket, hanem az összes külföldit magában foglalja.

Háttér

Az uniós tagállamok állampolgárai szabadon utazhatnak és mozoghatnak az Unió határain belül. A harmadik országok állampolgáraira irányuló uniós migrációs politikák egyre inkább arra összpontosítanak, hogy meghatározott típusú bevándorlókat vonzzanak be a bizonyos szakismeretek terén mutatkozó hiány enyhítésére. A kiválasztás történhet nyelvtudás, munkatapasztalat, iskolai végzettség és kor alapján. A kiválasztást a munkáltatók is végezhetik, így a bevándorlók már megérkezésükkor rendelkezhetnek állással.

A bevándorlási politika a munkaerő-toborzás támogatása mellett két további területre koncentrál: az engedély nélküli migrációnak és a munkavállalási engedéllyel nem rendelkező bevándorlók illegális foglalkoztatásának megelőzésére, valamint a bevándorlók társadalmi integrációjának elősegítésére. Az Európai Unió jelentős erőforrásokat mozgósított az embercsempészettel és az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok felszámolására.

A bevándorlással összefüggésben elfogadott legfontosabb jogszabályok a következők:

  • 2003/86/EK irányelv a családegyesítési jogról;
  • 2003/109/EK irányelv a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról;
  • 2004/114/EK irányelv a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről;
  • 2005/71/EK irányelv a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról;
  • 2008/115/EK irányelv a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról;
  • 2009/50/EK irányelv a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről;
  • 2009/52/EK irányelv a munkáltatókkal szembeni szankciókról;
  • 2011/95/EK irányelv a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról;
  • 2013/32/EU irányelv a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról;
  • 2013/33/EU irányelv a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról;
  • 2014/36/EU irányelv az idénymunkásokról;
  • 2014/66/EU irányelv a vállalaton belüli áthelyezésről;
  • 2014/67/EU irányelv a kiküldött munkavállalókról;
  • (EU) 2016/801 irányelv a diákokról és a kutatókról.

Az Európai Bizottságon belül a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság felel az uniós migrációs politikáért. Az Európai Bizottság a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről szóló zöld könyvvel (COM(2004) 811 végleges) 2005-ben vitát kezdeményezett a gazdasági migránsok befogadására vonatkozó közös szabályok szükségességéről, amelynek eredményeképpen a Bizottság 2005 végén elfogadta a legális migrációról szóló politikai tervet (COM(2005) 669 végleges). Az Európai Bizottság 2006 júliusában elfogadta a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló közleményt (COM(2006) 402 végleges), amelynek célja, hogy az illegális bevándorlási eljárás valamennyi szakaszában egyensúlyt teremtsen a biztonság és az egyének alapvető jogai között. Az Európai Bizottság 2007 szeptemberében közzétette a migrációról és beilleszkedésről szóló harmadik éves jelentését (COM(2007) 512 végleges). Az Európai Bizottság 2008 októberében kiadott közleménye hangsúlyozta, hogy a migrációval kapcsolatos általános megközelítés megerősítése: az összehangolás, a koherencia és a szinergiahatások fokozása (COM(2008) 611 végleges) igen fontos szempontot jelent a kül- és fejlesztési politikában. Az uniós állam- és kormányfők által 2009 decemberében elfogadott stockholmi program a 2010 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan meghatározza az európai bel- és igazságügyi politikák folyamatos fejlesztésének keretét és alapelveit. E programnak központi elemét képezik a migrációval kapcsolatos kérdések. Az Európai Bizottság a tervezett változtatások megvalósítása érdekében 2010-ben elfogadta a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervet, amelynek célja „a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában” (COM(2010) 171 végleges).

2013 májusában az Európai Bizottság közzétette a „Jelentés az uniós polgárságról 2013” című közleményét (COM(2013) 269 final), amely kiemeli, hogy az uniós polgárság új jogokat és lehetőségeket biztosít. Az uniós polgársághoz az EU-n belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog kapcsolódik a legszorosabban. A modern technológiának és az egyszerűbb utazásnak köszönhetően a szabad mozgás lehetővé teszi az európaiak számára, hogy a nemzeti határokon túlra is kiterjesszék látókörüket: hosszabb-rövidebb időszakokra elhagyják országukat, másik uniós tagállamban dolgozzanak, tanuljanak vagy szakképzésben vegyenek részt, üzleti és turistautakat tegyenek, és más tagállamokban vásároljanak. A szabad mozgás magában hordozza a lehetőséget arra, hogy megerősítse az Unión belüli társadalmi és kulturális kapcsolatokat, és szorosabb köteléket alakítson ki az európaiak között. Emellett a belső akadályok fokozatos felszámolása kölcsönös gazdasági előnyöket teremthet a vállalkozások és a fogyasztók számára is, és ez alól az otthon maradók sem kivételek.

Az Európai Bizottság által 2015. május 13-án közzétett európai migrációs stratégia (COM(2015) 240 végleges) vázolja, hogy milyen azonnali intézkedésekre van szükség a mediterrán térségben uralkodó válsághelyzet kezelése érdekében, és hogy milyen lépéseket kell tenni a következő években ahhoz, hogy Európa minden szempontból eredményesebben kezelhesse a migráció problémáját.

Az Európai Migrációs Hálózat 2016 júniusában közzétette a migrációról és a menekültügyről szóló éves jelentését (2015). A jelentés áttekintést nyújt az Unió egészében és az euróövezeti tagállamokban végbemenő főbb jogi és szakpolitikai fejleményekről. Az átfogó dokumentum hatóköre a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság és az uniós ügynökségek által folytatott migrációs és menekültügyi politika összes szempontjára kiterjed.

Jogalkotási dokumentumok – Európai migrációs stratégia

Sajtóanyagok – Európai migrációs stratégia

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

A migrációra és az állampolgárságra vonatkozó adatok
International migration (t_migr_int)
Immigration (tps00176)
Emigration (tps00177)
Acquisition of citizenship (tps00024)
Population (t_demo_pop)
Population without the citizenship of the reporting country (tps00157)
Foreign-born population (tps00178)

Adatbázis

A migrációra és az állampolgárságra vonatkozó adatok
Immigration (migr_immi)
Emigration by age and sex (migr_imm8)
Immigration by five year age group, sex, and citizenship (migr_imm1ctz)
Immigration by five year age group, sex and country of birth (migr_imm3ctb)
Immigration by age , sex and broad group of citizenship (migr_imm2ctz)
Immigration by age, sex and broad group of country of birth (migr_imm4ctb)
Immigration by sex, citizenship and broad group of country of birth (migr_imm6ctz)
Immigration by sex, country of birth and broad group of citizenship (migr_imm7ctb)
Immigration by five year age group, sex, and country of previous residence (migr_imm5prv)
Immigration by age group, sex and level of human development of the country of citizenship (migr_imm9ctz)
Immigration by age group, sex and level of human development of the country of birth (migr_imm10ctb)
Immigration by age group, sex and level of human development of the country of previous residence (migr_imm11prv)
Emigration (migr_emi)
Emigration by age and sex (migr_emi2)
Emigration by five year age group, sex and citizenship (migr_emi1ctz)
Emigration by five year age group, sex and country of birth (migr_emi4ctb)
Emigration by five year age group, sex, and country of next usual residence (migr_emi3nxt)
Acquisition and loss of citizenship (migr_acqn)
Acquisition of citizenship by sex, age group and former citizenship (migr_acq)
Residents who acquired citizenship as a share of residents non-citizens by former citizenship and sex(%) (migr_acqs)
Acquisition of citizenship by sex, age group and level of human development of former citizenship (migr_acq1ctz)
Loss of citizenship by sex and new citizenship (migr_lct)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások