szerző: Davide Lecchini, Olaszország EU mellett működő állandó képviseletének egészségügyi, gyógyszerügyi és élelmiszer-biztonsági attaséja
Ezen a héten került sor az olasz elnökség szervezésében az „Egészségügyi helyzet a földközi-tengeri térségben” elnevezésű miniszteri konferenciára. A rendezvény azokat a közegészségügyi vonatkozású kérdéseket állította reflektorfénybe, amelyek szükségessé teszik az EU, illetve a Földközi-tenger térségében fekvő nem uniós országok közötti együttműködést.
Az elmúlt hónapokban az ebolajárvány, valamint a járványos gyermekbénulás és a közel-keleti, légzőszervi tünetegyüttest okozó koronavírus újbóli megjelenése drámai módon arra hívta fel a figyelmet világszerte, hogy az országhatárok nem szabnak gátat az egészségügyi problémák továbbterjedésének.
Az ilyen és ehhez hasonló, több országot fenyegető súlyos egészségügyi veszélyek elleni küzdelemben a WHO Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályai jogilag kötelező érvényű keretrendszert biztosítanak az esetlegesen nemzetközi közegészségügyi szükséghelyzetnek minősülő események elleni fellépés összehangolásához és irányításához.
Az Európai Unió is rendelkezik olyan jogi eszközzel, amely a koordinációt segíti: 2013 decemberében lépett hatályba a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló bizottsági határozat, mely az Unión belüli intézkedések összehangolását szolgálja. A határozat a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer létrehozásával lehetővé teszi az információcserét, és megnyitja az utat az együttműködés előtt a kockázatértékelés, a kockázatkezelés és a kommunikáció terén.
A földközi-tengeri országokkal folytatott együttműködés rendkívül fontos például az EU antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos munkájában, emellett az Unió felügyeleti és laboratóriumi tapasztalatának bővítéséhez, valamint a közös védőoltási stratégiák felülvizsgálatához és továbbfejlesztéséhez is felbecsülhetetlen segítséget nyújt.
Az európai és a földközi-tengeri országok sok közös egészségügyi kihívással szembesülnek. Eltérő mértékben ugyan, de mindkét térség országait sújtja az a kettős teher, amelyet a nem megfelelő étrenddel és a mozgásszegény életmóddal kapcsolatos krónikus betegségek és az elégtelen táplálkozásból eredő rendellenességek jelentenek.
Mi abból a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az uniós országok lakosságának hagyományos étrendje a hozzávalók és az elkészítési módok túlnyomó többségét tekintve eleve egészségesnek tekinthető. A térség országainak lakói jellemzően sok gyümölcsöt és zöldséget, valamint halat fogyasztanak, előnyben részesítik az alacsony zsírtartalmú tejtermékeket, a teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket, a sovány húst és a baromfihúst, szilárd zsiradék helyett pedig növényi olajjal főznek.
Ha a jó példákat szem előtt tartjuk, és arra törekszünk, hogy minél több asztalra kerülhessenek egészséges ételek, azzal elősegíthetjük, hogy gyermekeinkből egészségesen élő felnőttek váljanak. A megfelelő táplálkozás előmozdításával elérhetjük, hogy az európai és a földközi-tengeri országok fiataljai egészségesek legyenek, megfelelően fejlődjenek, és ki tudják bontakoztatni képességeiket.
A migráció és az egészség viszonya is egyike azoknak a területeknek, ahol a Földközi-tenger térségében fekvő uniós tagállamok és harmadik országok közös kihívásokkal szembesülnek, ugyanis váratlanul és nagy számban érkeznek a területükre olyan migránsok, menekültek és menedékkérők, akik gyakran különleges egészségügyi ellátást igényelnek. Ez az a harmadik probléma, amely súlyos terhet jelent társadalmainkra nézve. Jelentőségét nem szabad alábecsülnünk, és közös erővel kell arra törekednünk, hogy a helyzetre megoldást keressünk. Ehhez közös keretrendszert kell létrehoznunk, és e rendszeren belül mobilizálnunk kell a szükséges erőforrásokat. Az egészségromlás, a szenvedés és az elkerülhető halálesetek jelentik számunkra a legsúlyosabb problémát és a legnagyobb veszélyt. Ebből a szempontból tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy jelenleg a térség több területe konfliktusövezet. Közös stratégiát kell kidolgoznunk, hogy e problémával szemben fellépjünk, és leküzdjük a társadalmainkat fenyegető veszélyeket.
A miniszteri konferencia fontos előrelépést jelent afelé, hogy elmélyítsük az együttműködést, javítsuk az információcserét, és előmozdítsuk a bevált módszerek átadását és átvételét annak érdekében, hogy meg tudjunk birkózni a közös kihívásokkal.
