Mintavételi eljárások különféle árutípusok esetében

A következő szakasz többek között a folyadék, granulátum és por állagú, illetve az ömlesztett formában vagy kiskereskedelmi csomagolásban lévő termékekből való mintavétel alapelveit mutatja be. Az alábbiakban leírt eljárásokat kell alkalmazni, kivéve olyan egyedi termékek (például veszélyes anyagok) esetében, amelyeknél más eljárások lehetnek szükségesek.

A vámkezeléshez egy egyesített mintát kell venni, amely a szállítmány egészéből véletlenszerűen vagy módszeresen kiválasztott, megfelelő számú elemi mintából áll. A szállítmány homogenitásáról való meggyőződést követően általában egy elemi mintát kell venni, amely reprezentatívnak számít az ugyanazon vám-árunyilatkozatban szereplő áruk tekintetében.

Ebben a szakaszban a szobahőmérsékletű folyadékokból való mintavételt ismertetjük.

A mintavételre vonatkozó általános információk a homogén és heterogén termékekről nyújtanak további tájékoztatást. A következő szakaszokban található útmutató bemutatja, hogyan kell mintát venni a heterogén termékekből, melynek keretében több elemi minta vételére van szükség ahhoz, hogy a minta reprezentatív legyen.

Egyes esetekben előfordulhat, hogy nehéz vagy nem lehetséges egynél több mintát venni, ha azonban meggyőződött arról, hogy a termék homogén, egyetlen minta is reprezentatív lehet a szállítmányra nézve.

A folyadék akkor tekinthető homogénnek, ha:

• a folyadék jellege (pl. szesz) nem teszi lehetővé az összetevők lerakódását vagy rétegződését; vagy
• a folyékony terméket a mintavétel előtt keveréssel, rázással vagy folyadékszivattyúkkal történő keringtetéssel homogenizálták.

Ha a termék jellegénél fogva nem homogén, és a homogenizálás nem lehetséges, nagyobb számú elemi mintát kell venni különböző pontokon (mélységekben) annak érdekében, hogy reprezentatív mintát kapjunk. Ha komoly aggályok merülnek fel a reprezentatív minta vételével kapcsolatban, konzultáljon a vámlaboratóriummal a mintavételi tervvel kapcsolatban.

1 – a folyadék felszíne 2 – felületi minta – a tartály felületéről 3 – legfelső minta – a folyadék felszínétől körülbelül 10–20 cm-re (a tartály térfogatától/magasságától függően) 4 – felső minta – a tartály alja és a folyadék felszíne között mért magasság 5/6-ánál 5 – középső minta – a tartály alja és a folyadék felszíne között mért magasság 3/6-ánál 6 – alsó minta – a tartály alja és a folyadék felszíne között mért magasság 1/6-ánál 7 – kimeneti minta – a kimeneti szelepnél 8 – a tartály aljáról vett minta

Egyenlő mennyiségű felső, középső és alsó pontról kell mintát venni a (képen látható) 4., 5. és 6. számú helyekről. A minimálisan szükséges elemi mintákat a következő táblázat foglalja össze:

Folyadékszint	Felső minta	Középső minta	Alsó minta
<3 m		1
3 m – 4,5 m	1		1
>4,5 m	1	1	1

A mintavételhez merítőedényeket (L02-01 és L02-02 mintavevő eszközt) lehet használni. A mintavevő edényt a tartály nyílásán keresztül merítik a tartályba a kívánt mélységig, ott megnyitják, és addig tartják a helyén, amíg fel nem töltődik, végül pedig kiemelik.
Nagyon viszkózus vagy krémes folyadékok esetében több elemi mintát kell venni különböző magasságokban. A tartályokból való mintavételre a rétegzett mintavételhez használt mintavevő eszköz (L02-01 mintavevő eszköz) is használható.

Ha a mintavételi mélység nem haladja meg a 4 métert, valamint a folyadék viszkozitásának függvényében vákuumszivattyút (L01-01 mintavételi eszközt) is lehet használni. Egyenlő mennyiségben kell felső, középső és alsó pontmintákat venni.

Az összes mintavételi pontról/szintről származó elemi mintákat keverőedénybe kell gyűjteni, majd alapos keveréssel létre kell hozni belőlük az egyesített mintát. Ha biztos abban, hogy a hajó minden tartálya ugyanazt a tételt tartalmazza (azonos minőségben), akkor az egész szállítmányra vonatkozó egyesített mintát az egyes tartályokból (valamennyi tartályból) származó elemi minták kombinálásával is létre lehet hozni. A szükséges elemi minták számát az azonos tételből származó azonos terméket tartalmazó tartályok száma határozza meg. Ne feledje, hogy a folyadék tetején vagy a tartályok alján szennyeződés és/vagy visszamaradó víz lehet.

Ha a tartály tetejéről nem lehet reprezentatív mintát venni, a mintavételt a tartály feltöltésekor vagy kiürítésekor kell végezni (L06-01 mintavételi eszköz) (Lásd: 1.4. fejezet: Mintavétel mozgó rakományból).

A hajók vagy uszályok folyadékszállításhoz használt rakományterét általában több független tárolótartályra osztják fel (szekciók, rekeszek), amelyek eltérő méretűek lehetnek. A mintavételhez és az egyesített minták létrehozásához használt eljárások megegyeznek a tartályból történő mintavételnél leírtakkal. Minden egyes önálló tárolótartályból elemi mintát kell venni. Ha biztos abban, hogy a hajó minden tárolótartálya ugyanazt a tételt tartalmazza, akkor az egész hajóra vonatkozó egyesített mintát az egyes tárolótartályokból (valamennyi tárolótartályból) származó elemi minták kombinálásával is létre lehet hozni.

A vasúti és közúti tartálykocsik vízszintes henger alakú tartályoknak tekinthetők. Ha biztos abban, hogy a vasúti vagy közúti tartálykocsi minden rekesze ugyanazt a tételt tartalmazza, akkor az egész tartálykocsira vonatkozó egyesített mintát az egyes rekeszekből (valamennyi rekeszből) származó elemi minták kombinálásával is létre lehet hozni. Ha a tartály tetejéről nem lehet reprezentatív mintát venni, a mintavételt a tartály feltöltésekor vagy kiürítésekor kell végezni (L06-01 mintavételi eszköz).

A járművek üzemanyagtartályaiból csak egy mintát kell venni. Lásd a Folyékony ásványolajtermékekre vonatkozó mintavételi eljárást.

A mintavétel végezhető vákuumszivattyúval (L01-01 mintavételi eszköz), különféle pipettás mintavételi eszközökkel (L03-01 mintavételi eszköz) vagy más, a célra alkalmas eszközökkel is, például L04-01 vagy L05-01 mintavételi eszközzel.

A csomagok száma	A mintavételhez felbontandó csomagok száma	Az elemi minta mennyisége	Az egyesített minta mennyisége	A végső minta mennyisége
2–25	2	Legfeljebb 1 liter	Legfeljebb 2 liter	0,5 l
26–100	4	Legfeljebb 1 liter	Legfeljebb 4 liter	0,5 l
Több mint 100	10	Legfeljebb 1 liter	Legfeljebb 10 liter	0,5 l

Amennyiben lehetséges, a mintavétel előtt megfelelően homogenizálni kell a szállítási csomagok tartalmát. Ha csak egy szállítási csomagból kell mintákat venni, a végső mintákat a mintavételi eszközből közvetlenül a mintatárolókba kell önteni. Ha több szállítási csomagból kell mintát venni, és biztos abban, hogy mindegyik ugyanazt a terméket tartalmazza, vegyen elemi mintákat több különböző szállítási csomagból, majd ezeket egy edényben kombinálva hozza létre az egyesített mintát. Az egyesített minta alapos összekeverése után kapjuk meg a végső mintát.

Az ömlesztve szállított folyékony termékek leginkább reprezentatív mintája a termék mozgatásakor szerezhető be, ha van erre lehetőség, például az L06–01 mintavételi eszköz használatával. A mintavétel előtt a mintavevő berendezést, csapot és csövet le kell öblíteni a mintavétel tárgyát képező termékkel. Legalább három elemi mintát kell venni – egyet a leeresztés vagy feltöltés elején, egyet a közepén és egyet a végéhez közeledve –, de a szükséges elemi minták számának és a mintavételek közötti időnek a meghatározásakor figyelembe kell venni a szállítmány teljes mennyiségét és a töltés sebességét is. Az egyesített minta létrehozására az elemi minták összekeverésével kerül sor. A végső mintákat az egyesített mintából lehet létrehozni.

Ez a szakasz a szilárd anyagokból történő mintavételt ismerteti. Ilyenek a porok, a durva vagy finom szemcséjű anyagok, a granulátumok, valamint az egyéb, ömlesztett száraz termékek. Az ömlesztett árukat csomagokban vagy ömlesztve szállíthatják.

Ha a termék jellegénél fogva nem homogén, és a homogenizálás nem lehetséges, nagyobb számú elemi mintát kell venni különböző pontokon (mélységekben) annak érdekében, hogy reprezentatív mintát kapjunk. Ha komoly aggályok merülnek fel a reprezentatív minta vételével kapcsolatban, konzultáljon a vámlaboratóriummal a mintavételi tervvel kapcsolatban.

Csomagolatlan állapotban szállított ömlesztett termékek esetében egyenlő méretű elemi mintát kell venni öt vagy több helyről az ömlesztett szállítmányon belül. Az elemi minták száma az áruk mennyiségétől, a tárolótartálytól és a mintavétel gyakorlati megvalósíthatóságától függ.

Az elemi mintákat keverőedénybe kell gyűjteni, majd alapos keveréssel létre kell hozni belőlük az egyesített mintát. A végső mintát a mintaelosztási rendszer használatával kell elkészíteni.

A szállítmány mennyiségének és a szükséges minta mennyiségének áttekintése az egyes terméktípusokra vonatkozó mintavételi eljáráskártyán található. Olyan termékek esetében, amelyekhez nincs mintavételi kártya, a következő táblázatot lehet használni:

A szállítmány mennyisége [tonnában]	Az elemi minták száma	Az elemi minta mérete	Az egyesített minta mérete	A végső minta mérete
Kevesebb mint 15	5	Legfeljebb 1 kg	Legfeljebb 5 kg	0,5 kg
16–30	8	Legfeljebb 1 kg	Legfeljebb 8 kg	0,5 kg
31–50	11	Legfeljebb 1 kg	Legfeljebb 11 kg	0,5 kg
Több mint 50	11 tonna az első 50 tonnából, majd 9 tonna minden 50 tonnából	Legfeljebb 1 kg		0,5 kg

Ha az ömlesztett árukat vasúti kocsiban vagy teherautón szállítják, minden kocsiból vagy rekeszből mintát kell venni. Ilyen esetben egyedi pontokat kell kiválasztani annak biztosítására, hogy a szállítmány valamennyi részéből reprezentatív minta kerüljön kiválasztásra.

Olyan helyeken, ahol rendszeresen kezelnek ömlesztett termékeket, automatikus mintavevő berendezés is telepíthető. Az ezzel vett minták hivatalos célokra is elfogadhatók, feltéve, hogy a mintavételt teljes egészében egy vámtisztviselő felügyeli. Lásd az A01–01 mintavételi eszközöket.

• Legfeljebb 15 tonnás vasúti kocsik vagy teherautók
  – 5 mintavételi pont
  (középen és kb. 500 mm-re a szélektől):
• 15–30 tonna közötti vasúti kocsik
  – 8 mintavételi pont
  
  
• 30–50 tonna közötti vasúti kocsik
  – 11 mintavételi pont
  
  

Ha biztos abban, hogy a teherautó minden rekesze ugyanazt a tételt tartalmazza, akkor az egész teherautóra vonatkozó egyesített mintát az egyes rekeszekből (valamennyi rekeszből) származó elemi minták kombinálásával is létre lehet hozni.

A terméktől és a szállítási módszertől függően a mintavételhez különféle eszközök használhatók: lándzsás mintavevő (S01-01 mintavételi eszköz) a csomag átszúrásához, különféle zónás mintavevők (S02-01 mintavételi eszköz), mintavevő lapát (S03-01 mintavételi eszköz) stb.

Mintavételkor jegyezze fel a különböző tételszámokat, gyártási sorozatokat, illetve gyártási adatokat. Ha minden szállítási csomagon ugyanazok a jelölések és számok szerepelnek, kevesebb különböző elemi minta is elég.

A csomagok száma	A mintavételhez felbontandó csomagok száma	Az elemi minta mennyisége	Az egyesített minta mennyisége	A végső minta mennyisége
2–25	2	Legfeljebb 1 kg	Legfeljebb 2 kg	0,5 kg
26–100	4	Legfeljebb 1 kg	Legfeljebb 4 kg	0,5 kg
Több mint 100	10	Legfeljebb 1 kg	Legfeljebb 10 kg	0,5 kg

Győződjön meg arról, hogy a vizsgált áruk egyetlen szállítmányból állnak. Több szállítmány esetén azokat külön kell azonosítani. Ellenőrizze, hogy a mintavételben szereplő áruk ugyanabból a gyártási tételből származnak-e. Több tétel esetén azokból külön kell mintát venni. Egyesített minta csak olyan csomagokból hozható létre, amelyek ugyanahhoz a tételhez tartoznak. A szállítójármű vagy a raktározási létesítmény különböző helyein található különböző szállítási csomagokból egyenlő mennyiségben kell elemi mintákat venni. Ezeket keverőedénybe kell gyűjteni, majd alapos keveréssel létre kell hozni belőlük az egyesített mintát. A végső mintát a mintaelosztási rendszer használatával kell elkészíteni.

Sérült csomagok nem használhatók az egyesített minta részeként. Ezeket félre kell tenni, és szükség esetén külön vizsgálat alá vethetők és külön jelentés készíthető róluk.

Az ömlesztett áruk leginkább reprezentatív mintája az áru kirakodásakor, illetve mozgatásakor szerezhető be, ha van erre lehetőség.
Legalább három elemi mintát kell venni – egyet a kirakodás vagy berakodás elején, egyet a közepén és egyet a végéhez közeledve –, de a szükséges elemi minták számának és a mintavételek közötti időnek a meghatározásakor figyelembe kell venni a szállítmány teljes mennyiségét és a mozgatás sebességét is.

Ha az árut mechanikai úton, szállítószalaggal vagy más eszközzel mozgatják, rendelkezésre állhatnak osztószelepek vagy termékcsúszdák, amelyek lehetővé teszik a rendszeres időközönkénti mintavételt a mozgó termékfolyamból. Az egyesített minta létrehozására az elemi minták összekeverésével kerül sor. A végső mintát a mintaelosztási rendszer használatával kell elkészíteni.

Olyan helyeken, ahol rendszeresen kezelnek ömlesztett termékeket, automatikus mintavevő berendezés is telepíthető. Az ezzel vett minták hivatalos célokra is elfogadhatók, feltéve, hogy a mintavételt teljes egészében egy tisztviselő felügyeli. Lásd az A01–01 mintavételi eszközöket.

Kiskereskedelmi csomagnak tekinthető minden olyan kiszerelés, amelyet kifejezetten háztartási felhasználásra értékesítenek.

A gyakorlatban előfordulhat, hogy egyes nagyobb csomagokat is érdemes kiskereskedelmi csomagként kezelni, még ha nem is így vannak osztályozva a Kombinált Nómenklatúra/TARIC szerint.

Ez különösen az olyan heterogén termékekre igaz, amelyeknél a reprezentatív mintához egész csomagok kivételére van szükség.

További információkért lásd a „Kiskereskedelmi kiszerelések és késztermékek” kártyát.

Darabáruként kiszerelt termékek (pl. fa-, kő- és kerámiatermékek, fémöntvények vagy -lemezek, elektronikus eszközök és készülékek) esetében általában egész árucikket kell mintaként venni. Ha az árucikk nagy méretű, a reprezentatív részét (megfelelő szerszám, pl. fűrész, fejsze és fogó használatával) le lehet választani, és vizsgálat céljából el lehet küldeni a laboratóriumba. A nagy méretű tárgyakat (például fémcsöveket vagy -lemezeket) helyben, azonnal is lehet tesztelni lehet mobil laboratóriumban vagy mobil diagnosztikai berendezéssel. Egyes esetekben a műszaki adatlapok és a fényképes bizonyítékok megfelelő alternatívát jelenthetnek a mintavétel helyett. Előfordulhat azonban, hogy továbbra is szükség van mintavételre a pontos besoroláshoz.

További információkért lásd a „Kiskereskedelmi kiszerelések és késztermékek” kártyát.

A hulladékból való mintavétel és a hulladék elemzése csak az áruk összetételére vonatkozóan bizonyító erejű. Azt nem bizonyítja, hogy az anyag, amelyből mintát vettek, hulladéknak minősül. A hulladékként való besorolás megerősítéséhez további ellenőrzések vagy az áru körülményeire vonatkozóan végzett adminisztratív kutatás szükséges.

Egyedi környezetvédelmi célokra részletesebb mintavételi eljárást kell alkalmazni. Ezekben az esetekben egyedi környezetvédelmi mintavételi eljárásokat kell alkalmazni, vagy szakértőhöz kell fordulni tanácsért.
További információkért lásd a „Hulladék” kártyát.

Ez a szakasz a különféle gáznemű vegyi anyagokból, vegyipari termékekből és készítményekből való mintavételt ismerteti.

A gáznemű termékekből és a cseppfolyósított gázokból a vámtisztviselők általában nem vesznek mintát. Ha a mintavétel valóban szükséges, ezekből a termékekből olyan személyeknek kell mintát venniük, akik ismerik a szükséges biztonsági óvintézkedéseket. A mintavételt végző személyeknek megfelelő képzettséggel és felszereléssel kell rendelkezniük. Ha kérdése van, forduljon a vámlaboratórium munkatársaihoz.

Olyan helyeken (csővezetékeknél és szivattyúállomásoknál), ahol rendszeresen kezelnek ömlesztett gázokat, automatikus mintavevő berendezés is telepíthető. Az ezzel vett minták hivatalos célokra is elfogadhatók, feltéve, hogy a mintavételt teljes egészében egy vámtisztviselő felügyeli. Lásd az A01–01 mintavételi eszközöket.

A cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG) mintavételével kapcsolatos információkért lásd a „Cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG)” kártyát.

A mintavevő tartályt (M10 gázpalack) a mintavétel tárgyát képező gázzal való átöblítéssel kell kondicionálni, és nem szabad nyomásnak kitenni. Az elemi minták számáról az érintett felek közös megegyezésével kell dönteni, kivéve folyamatos automatizált mintavétel esetén. Ha az összetétel nem teljesen homogén, egy statikus keverő alkalmazásával növelhető a homogenitás. Az, hogy a mintavételi rendszerben használt anyagok megfelelőek-e, attól függ, milyen gázból történik a mintavétel. Általában rozsdamentes acél használata ajánlott. A szelepüléseknek és a dugattyútömítéseknek a szándékolt felhasználáshoz megfelelő (elasztikus) anyagból kell készülniük. Ajánlott, hogy a korrozív gázokhoz használt mintavételi palackok politetrafluoretilénnel (PTFE) vagy epoxigyantával legyenek bevonva.

A mintákkal érintkezésbe kerülő anyagoknak általában az alábbi jellemzőkkel kell bírniuk:

• semmilyen gázt nem eresztenek át;
• minimális az abszorpciójuk;
• nem lépnek kémiai reakcióba az átvezetett alkotóelemekkel.

A különböző anyagoknak a gáz alkotóelemeivel való kompatibilitását az alábbi táblázat mutatja:

Anyag Gáz	Rozsdamentes acél	Alumínium	Titán	PTFE	Poliamid	Üveg
Szén-dioxid	x	x	x	-	x	x
Szén-monoxid	x	x	x	-	x	x
Karbonil-szulfid	x	x	x	-	x	x
Hélium	x	x	x	-	x	x
Szénhidrogének	x	x	x	-	x	x
Hidrogén	x	x	x	-	x	x
Hidrogén-szulfid	-	-	x	x	x	x
Higany	-	-	x	-	-	x
Metanol	x	x	x	-	-	x
Oxigén	x	x	x	-	-	x
Tetrahidrotiofén	-	-	x	x	x	x
Tiolok	-	-	x	x	x	x
Víz	-	-	x	-	-	x

Az üveg egy rendkívül inert anyag, de törékeny, és légköri nyomás feletti mintavétel esetén nem biztonságos.
A PTFE inert, de rendelkezhet adszorpciós tulajdonságokkal. Átereszti például a vizet, a héliumot és a hidrogént.

A minták kezelését és csomagolását jól szellőző helyen kell végezni. Ha nem állnak rendelkezésre információk, illetve ha az információk (címkézés, veszély- és biztonsági szimbólumok, biztonsági adatlap, dokumentumok) eltérnek a várttól, akkor az árukat veszélyes áruként kell kezelni. A tárolóknak olyan anyagból kell készülniük, amely alkalmas a gázok biztonságos tárolására, és le kell zárni őket, hogy megelőzhető legyen a szivárgás vagy a nedvesség felszívódása. A mintatárolóknak tisztának kell lenniük, és mentesnek minden olyan anyagtól, amelyek szennyezhetik a mintavétel tárgyát képező anyagot. Az üvegpalackokat nem szabad nyomásnak kitenni. A palackokon fel kell tüntetni a térfogatot, a nyomást és a tesztnyomást. A palackoknak hasadás nélkül ellen kell állniuk az üzemi nyomás legalább másfélszeresével megegyező nyomásnak. A gázpalackokat és a kapcsolódó felszereléseket rendszeres időközönként meg kell vizsgálni és tesztelni kell, hogy biztosan nem szivárognak-e. Kérjük, kövesse az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályokban és iránymutatásokban előírtakat.

Általánosságban:

• ne használjon nyílt lángot;
• mellőzze a dohányzást;
• ne használjon olyan felszereléseket és eszközöket, amelyek szikrázhatnak;
• ne használjon szikragyújtású motorokat;
• ne használjon olyan felszereléseket, amelyek a gázkeverékek lobbanáspontjánál magasabb hőmérsékleten működnek;
• ne használjon olyan vegyipari termékeket, amelyek heves reakcióba léphetnek gázokkal;
• a lobbanékony légkör kialakulásának megelőzése érdekében gondoskodjon a megfelelő szellőztetésről.

Ha tartályból vesznek mintát, azt közvetlenül a mintatároló tartályba (M10 gázpalack) kell vezetni a szerelvények, csatlakozók, szelepek és csővezetékek rendszerén keresztül (G01–01). Ha több olyan tartályból kell mintát venni, amelyek azonos tételt képviselnek, elemi mintákat kell venni több szúrópróbaszerűen kiválasztott tartályból, majd ezeket vegyítve kell létrehozni az egyesített mintát. Az így végzett mintavétel eredménye egy olyan minta, amely csak egy adott időpillanatban reprezentatív.

Győződjön meg arról, hogy az ellenőrzött áruk egyetlen szállítmányból állnak. Több szállítmány esetén azokból külön kell mintát venni. A szállítmányból szúrópróbaszerűen vagy szisztematikusan kiválasztott tárolókból elemi mintát kell venni. Ha csak egy tárolóból vesznek mintát, azt közvetlenül a mintatároló tartályba (M10 gázpalack) kell vezetni a szerelvények, csatlakozók, szelepek és csővezetékek rendszerén keresztül (G01–01). Ha több olyan palackból kell mintát venni, amelyek azonos tételt képviselnek, elemi mintákat kell venni több szúrópróbaszerűen kiválasztott palackból, majd ezeket vegyítve kell létrehozni az egyesített mintát.

Ha a terméket csővezeték útján vagy más berendezéssel mozgatják, rendelkezésre állhatnak osztószelepek vagy a csővezeték mellé vagy közvetlenül a vezetékre felszerelt „by-pass” mintavevők, amelyek lehetővé teszik a mozgási sebesség alapján meghatározott rendszeres időközönkénti mintavételt.
Az elemi mintákat ezután bizonyos időn át egy mintahengerbe (M10 gázpalackba) gyűjtik a későbbi laboratóriumi elemzés céljára. A mintavételt a termékáramlás teljes ideje alatt kell végezni a mintavételi ponton, hogy biztosítható legyen az egyesített minta reprezentatív jellege. Bármilyen szondát is használ, a legfontosabb annak biztosítása, hogy a szonda csúcsa a csővezeték közepén helyezkedjen el, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a cső átmérőjének 1/3-ánál.

Példák a csővezetékből való mintavételre használható szondákra (az EN ISO 3170 szabványból)