Archive:A nemzeti számlák és a GDP

2018. júliusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2019. december.

Highlights

2017-ben az uniós GDP sorozatban ötödik éve, az euróövezeti GDP pedig negyedik éve nőtt.

Eltérő strukturális fejlemények az EU-ban az elmúlt tíz évben: a teljes hozzáadott értékben csökkent az építőipar, nőtt az üzleti szolgáltatások részesedése.

2017-ben az uniós gazdaság beruházási teljesítménye immár negyedik éve nőtt.

Real GDP growth, 2007-2017

A nemzeti számlák képezik számos ismert, e cikkben is bemutatott gazdasági mutató alapját. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaság teljes méretének meghatározására leggyakrabban használt mutató, míg a származtatott mutatókat, többek között a például euróban megadott vagy az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított (vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett) egy főre jutó GDP-t széles körben alkalmazzák az életszínvonal összehasonlítására, vagy az Európai Unión (EU) belüli gazdasági konvergencia- vagy divergenciafolyamat nyomon követésére.

Emellett a GDP meghatározott összetevőinek és a kapcsolódó – például a gazdasági termelésre, a behozatalra és a kivitelre, a hazai (magánszektorbeli vagy közszférabeli) fogyasztásra vagy a beruházásokra vonatkozó – mutatóknak, valamint a jövedelem és a megtakarítás megoszlásával kapcsolatos adatoknak az alakulása hasznos betekintést nyújthat a gazdasági tevékenységet mozgató legfontosabb tényezőkbe, és ezáltal alapul szolgálhat a konkrét uniós szakpolitikák kidolgozásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez.

Full article

Uniós GDP: 2013 óta megszakítatlan növekedés

A globális gazdasági és pénzügyi válság 2009-ben súlyos recesszióba taszította az Európai Uniót (lásd az 1. ábrát), majd 2010-ben elindult a talpra állás. A válság Japánból és az Egyesült Államokból indult ki még korábban, ahol már 2008-ban negatív éves reál-GDP növekedést mértek, 2009-ben pedig tovább mélyült, mielőtt a trend 2010-ben megfordult volna. Ezzel szemben Kínában a válság alatt is viszonylag gyors maradt a gazdasági növekedés (csaknem 10% évente), és bár a következő években ez az ütem némileg mérséklődött, még mindig jóval meghaladta bármely más, az 1. ábrán bemutatott gazdaságét.

A közelgő válság előjelei már 2008-ban megmutatkoztak, amikor az EU-28-ban jelentősen csökkent a GDP növekedésének üteme, és ezt követte 2009-ben a reál-GDP 4,3%-os visszaesése. Az EU-28-ban elindult javulás hatására a GDP (láncindexált volumenen alapuló) indexe 2010-ben 2,1%-kal, majd 2011-ben további 1,8%-kal emelkedett. Ezután a GDP 2012-ben 0,4%-kal csökkent, majd egyre nagyobb mértékű pozitív változást mutatott 2013-ban (0,3%), 2014-ben (1,7%) és 2015-ben (2,3%). 2016-ban folytatódott a növekedés, bár némileg kisebb ütemben (1,9%), majd 2017-ben a korábbihoz hasonlóan újra gyorsult, és elérte a 2,4%-ot, ami a válság kezdete óta mért legmagasabb érték.

Az euróövezetben (EA-19) ugyanez a változási arány 2010-ig az EU-28 rátájához nagyon hasonlóan alakult, míg a 2011-ben rögzített növekedés annál kissé gyengébb volt (1,6%), 2012-ben viszont nagyobb csökkenést (–0,9%) mutatott, és a zsugorodás 2013-ban is folytatódott (–0,2%). 2014 és 2016 között az euróövezeti reál-GDP növekedés kissé elmaradt az EU-28-ban mérttől, majd 2017-ben mindkét országcsoportban egyenlő mértékben emelkedett a reál-GDP.

1. ábra: A reál-GDP növekedése, 2007–2017
(az előző évhez viszonyított %-os változás)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp) és OECD

Az Unióban jelentős eltérések voltak megfigyelhetők a reál-GDP növekedésében az időbeli és az uniós tagállamok közötti összehasonlítás esetében egyaránt (lásd az 1. táblázatot). 2009-ben Lengyelország kivételével az összes tagállam GDP-je zsugorodott, 2010-ben azonban 23 tagállamban ismét növekedésnek indult a gazdaság (Spanyolországban zéró növekedés volt), 2011-ben pedig 24 tagállam gazdasága bővült. 2012-ben ismét változott a helyzet: a tagállamok fele (14 ország) regisztrált gazdasági növekedést, Bulgáriában egyensúlyban volt a gazdaság, a többi tagállamban pedig csökkent a kibocsátás. 2013-ban a tagállamok többsége újra növekedésről számolt be; abban az évben már 17, 2014-ben 25, 2015-ben és 2016-ban pedig 27 tagállam számolhatott be növekedésről, 2017-ben viszont minden tagállamban nőtt a gazdaság (ez első ízben fordult elő 2007 óta). Az egyetlen negatív rátával rendelkező tagállam 2015-ben és 2016-ban Görögország volt, amely ezekben az években 0,3%-os és 0,2%-os csökkenésről számolt be a 2014-ben mért 0,7%-os növekedés után, és amely hat egymást követő évben könyvelt el csökkenést a gazdasági teljesítménye vonatkozásában 2008-tól 2013-ig.

1. táblázat: A reál-GDP növekedése, 2007–2017
(az előző évhez viszonyított %-os változás; % évente)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp) és Világbank

2017-ben a legmagasabb növekedési arányt Írország (7,2%), Románia (6,9%), Málta (6,4%) és Szlovénia (5,0%) érte el, míg a legalacsonyabb értékeket Belgiumban és az Egyesült Királyságban (mindkettő 1,7%), Olaszországban (1,5%) és Görögországban (1,4%) regisztrálták.

Az EU-ban és az euróövezetben is elmaradt az 1%-tól az éves átlagos GDP-növekedés mértéke az elmúlt évtizedben

Az 1. táblázatban bemutatott periódusban az uniós országok közül csak Lengyelország, a nem uniós országok közül pedig Albánia, Koszovó (UNSCR 1244, 2009–2016 közötti adatok) és Kína (2016-ig vannak adatok) regisztrált minden évben GDP-növekedést. Belgium, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Litvánia, Málta, Szlovákia és az Egyesült Királyság 2017-ben immáron a nyolcadik egymást követő évben büszkélkedhetett pozitív éves növekedéssel. Hasonló volt a helyzet Norvégiában, Svájcban és az Egyesült Államokban is, míg Törökország 2016-ban sorozatban a hetedik emelkedő évet zárta.

Az elmúlt évtized adatait elemezve megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi világválság hatásai miatt romlott az uniós tagállamok gazdaságának összteljesítménye. Az EU-28 és az euróövezet (EA-19) átlagos éves növekedési rátája 2007 és 2017 között 0,8%, illetve 0,6% volt (lásd az 1. táblázatot). E mérőszám alapján 2007 és 2017 között a legjelentősebb növekedést Málta (évi átlag 4,2%) érte el, őt követte Írország (4,1%) és Lengyelország (3,3%). Ezzel szemben a reál-GDP alakulása Görögországban, Olaszországban, Horvátországban és Portugáliában összességében negatív volt a 2007 és 2017 közötti időszakban.

2017-ben Németország adta a PPS-ben mért uniós GDP körülbelül egyötödét

Az országok összehasonlítását gyakran vásárlóerő-egységek (PPS) alkalmazásával végzik, amelyek úgy igazítják az értékeket, hogy azok figyelembe vegyék az országok között létező árszínvonalbeli különbségeket. Figyelembe kell venni, hogy a 2. és 3. ábrán, valamint a 2. táblázatban szemléltetett adatok folyó áron vannak feltüntetve, ezért az infláció és az átváltási árfolyamok ingadozásai miatt nem használhatók fel időbeli összehasonlításokra. 2017-ben az EU-28 GDP-je elérte a 15,3 billió (15 300 milliárd) PPS-t (az EU-28 tekintetében egy PPS egy eurónak felel meg). Ezzel az EU-28 PPS-ben kifejezett GDP-je a bemutatott elemzés időszakába tartozó valamennyi évben továbbra is meghaladta az Egyesült Államok adatát. Érdekes megemlíteni, hogy Kína történelmileg alacsonyabb gazdasági teljesítménnyel rendelkezett akár az EU-28-nál, akár az Egyesült Államoknál, ám ez a kínai gazdaság gyors átalakulása és folyamatos bővülése miatt megváltozott. Kína PPS-ben kifejezett GDP-je 2013-ben első ízben volt magasabb az Egyesült Államokénál, és gazdasági kibocsátása 2015-ben megelőzte az EU-28-ét (ez a helyzet 2016-ban és 2017-ben sem változott).

2. ábra: GDP folyó piaci áron, 2007–2017
(milliárd PPS)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind) és Világbank

Az euróövezet (EA-19) 2017-ben az EU-28 GDP-jének 70,7%-át adta (PPS-ben mérve), ami csökkenés a 2007-es 72,6%-hoz képest. 2017-ben az öt legnagyobb uniós tagállam (Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország) gazdasága együttesen az EU-28 GDP-jének valamivel több mint kétharmadát (66,8%) képviselte, amely 1,8 százalékponttal alacsonyabb az egy évtizeddel korábban (2007-ben) mért részaránynál.

2017-ben az egy főre jutó GDP átlagosan 29 900 euró volt az EU-ban

Az életszínvonal értékeléséhez leggyakrabban használt mérőszám az egy főre jutó azaz a gazdaság lakosságszám szerinti méretével korrigált GDP. 2017-ben ez folyó áron átlagosan 29,9 ezer euró volt az EU egésze tekintetében. A PPS-ben kifejezett értékek az országok árszínvonal-különbségei szerint korrigált értékek. Az egyes országok relatív helyzete az EU-28 átlagértékével való összehasonlítással fejezhető ki, ahol is az EU-28 átlagértéke 100 (lásd a 2. táblázatot). Ez alapján az uniós tagállamok közül a legmagasabb értékkel Luxemburg rendelkezik, ahol a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP 2017-ben mintegy 2,5-szerese volt az EU-28 átlagának (amit részben az magyaráz, hogy az országban fontos szerepet játszanak a belga, a francia és a német határon keresztül ingázó munkavállalók). Ezzel szemben Bulgáriában a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP valamivel kisebb volt, mint az EU-28 átlagának fele.

2. táblázat: GDP folyó piaci áron, 2007 és 2015–2017
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind) és Világbank

A PPS-számadatokat elvben ugyan csak az országok adott éven belüli összehasonlítására, nem pedig hosszabb időszakon átívelő tendenciák megfigyelésére ajánlatos használni, e számok elmúlt évtizedben megfigyelhető alakulása arra enged következtetni, hogy a tagállamok életszínvonala valamelyest közeledett egymáshoz. A 2004-ben, a 2007-ben és a 2013-ban csatlakozott tagállamok többsége a 2007-es, csekéllyel az EU-28 átlag alatti pozícióból 2017-re közelebb került az uniós átlaghoz, annak ellenére, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság némi visszaesést okozott. Szlovénia és Ciprus kivétel, mivel Szlovénia ezen időszak alatt valamelyest távolabbra került az EU-28 átlagától, ahogy az Görögországgal és Portugáliával is történt az EU-15 tagállamok közül (lásd a 3. ábrát). A korábban az EU-28 átlagszintje felett elhelyezkedő Ciprus – csakúgy, mint Olaszország és Spanyolország – lecsúszott az átlag alá. Miközben Írország, Németország, Ausztria és Dánia még inkább maga mögött hagyta az EU-28 átlagát, a 2017-es helyzetet a 2007-essel összehasonlítva megállapítható, hogy 2017-ben az EU-15 több másik tagállama – nevezetesen Luxemburg, Finnország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Svédország és Franciaország – a 2007-ben elért, az EU-28 átlaga feletti pozícióhoz képest közelebb került az EU-28 átlagához (ám még mindig felette maradt). Ugyanezen időszakban Belgium és Horvátország PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP-je az EU-28 átlagához képest semmilyen változást nem mutatott.

3. ábra: Egy főre jutó GDP folyó piaci áron, 2007 és 2017
(EU-28 = 100; az egy lakosra jutó PPS alapján)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind), OECD és Világbank

Bruttó hozzáadott érték az EU-ban gazdasági tevékenységek szerint

2017-ben az EU-28 teljes hozzáadott értékének mintegy háromnegyedét a szolgáltató szektor adta

A GDP-t a termelési oldalról vizsgálva a 3. táblázat áttekintést nyújt tíz gazdasági tevékenység relatív súlyáról (a NACE Rev. 2 szerint mérve) a tekintetben, hogy mennyiben járultak hozzá a bruttó hozzáadott összértékhez alapáron. 2007 és 2017 között az EU-28 területén az ipar hozzáadott értékből való részesedése 0,5 százalékponttal, 19,6%-ra csökkent, bár így is közvetlenül az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás előtt végzett, amelynek bruttó hozzáadott összértéke azonos volt 2007-ben és 2017-ben (19,0%). Ettől eltérően a közigazgatás, oktatás és egészségügy részesedése 2017-ben 0,8 százalékponttal, 18,6%-ra nőtt. A bruttó hozzáadott érték alapján a sorban következő legjelentősebb tevékenységek 2017-ben az ingatlanügyletek voltak (11,3%), utánuk a szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (a továbbiakban: üzleti szolgáltatások) következtek (11,2%, 1,0 százalékpontos növekedés tíz év alatt), majd az építőipar (5,4%, 1,0 százalékpontos csökkenés tíz év alatt), az információs és kommunikációs szolgáltatások (5,0%), végül pedig a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások (4,9%). A bruttó hozzáadott értékhez a művészet, szórakoztatás és egyéb szolgáltatások (3,5%), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (1,6%) járult hozzá a legkisebb mértékben.

3. táblázat: Bruttó hozzáadott érték alapáron, 2007 és 2017
(a bruttó hozzáadott összérték %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

A szolgáltatások az EU-28 bruttó hozzáadott összértékének 73,5%-át adták 2017-ben, szemben a 2007-es 71,9%-kal. A szolgáltatások relatív súlya különösen nagy volt Luxemburgban, Cipruson, Máltán, az Egyesült Királyságban, Görögországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Dániában és Portugáliában, ahol a teljes hozzáadott érték több mint háromnegyedét tették ki. Ezzel szemben a szolgáltatások részesedése a háromötöd közelében volt a Cseh Köztársaságban és Írországban.

Az elmúlt évtizedben eltérő volt a gazdasági tevékenységcsoportok fejlődése

A strukturális változások legalább részben olyan jelenségeknek tudhatók be, mint például a technológiai változások, a relatív árak alakulása, a kiszervezés és a globalizáció, amelyek hatására a gyártási tevékenységek és egyes szolgáltatások (amelyek távolról is nyújthatók, például telefonos ügyfélszolgálatokon keresztül) gyakran az alacsonyabb bérköltségű régiókba helyeződnek át az Unión belül és kívül egyaránt. Emellett több tevékenységet különösen súlyosan érintett a globális gazdasági és pénzügyi válság és annak utóhatásai. Legrövidebb idő alatt a legnagyobb mértékű zsugorodást az ipar területén tapasztalták 2007 és 2009 között: az ágazat hozzáadott értéke az EU-28 területén összesen 12,5%-kal esett vissza ebben az időszakban (volumenben kifejezve). 2011 és 2013 között az ipari termelés további 2,3%-kal csökkent az EU-28 területén, majd 2014-ben, 2015-ben és 2017-ben viszonylag gyors(2,7%, 3,2%, illetve 3,2%), 2016-ban pedig visszafogottabb (1,9%) növekedést tanúsított. A legjelentősebb és legtovább tartó visszaesés az építőiparban volt tapasztalható: a termelés 19,0%-kal csökkent 2007 és 2013 között úgy, hogy az időszak során minden évben csökkent a termelés. Így az építőiparban a 2014-ben mért 1,3%-os emelkedés jelentette hét év után az első éves szintű növekedést, és ezt 2015-ben 2,0%-os, 2016-ban 1,5%-os, 2017-ben pedig 4,2%-os emelkedés követte. Az üzleti szolgáltatások, valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás hozzáadott értéke 2009-ben szintén viszonylag jelentős mértékben (–6,9%, illetve –5,9%) visszaesett, de ezután 2017-ig minden évben pozitív éves változást könyvelhettek el (az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás tekintetében 2013-ban mért szerény, 0,1%-os csökkenés kivételével). A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat termelése a 2009. évi relatív stabilitást (változatlan érték) követően 2010-ben 3,6%-kal, 2012-ben pedig újabb 5,5%-kal csökkent. Az ezt követő három évben sorban 3,7%-os, 3,0%-os és 1,5%-os emelkedés következett be, majd 2016-ban 1,1%-kal visszaesett, 2017-ben pedig 1,0%-kal nőtt az ágazat kibocsátása. A 4. és 5. ábrán bemutatott tevékenységek közül kettő – az ingatlanügyletek és a közigazgatás, védelem, oktatás, humánegészségügyi és szociális ellátás – esetében a vizsgált időszak során egyetlen évben sem csökkent a hozzáadott érték.

2017-ben az összes tevékenység – kivéve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat – terén javulást tapasztaltak a bruttó hozzáadott értékben 2016-hoz képest. A növekedés az információs és kommunikációs szolgáltatások (4,6%), az építőipar (4,2%) valamint az üzleti szolgáltatások (4,1%) terén volt a legjelentősebb.

4. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-28, 2007–2017
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

5. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-28, 2007–2017
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

Munkatermelékenység

Az infláció hatásainak kiküszöbölése érdekében az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenységet az árváltozásokkal kiigazított adatok alapján számítják ki. A 2007 és 2017 közötti tízéves időszakban a reálértéken kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó (láncindexált volumenváltozásokon alapuló) munkatermelékenység elemzése alapján a legtöbb gazdasági tevékenység esetében növekedés mutatható ki, és a legnagyobb emelkedést a termelékenységben a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (28,9%), az információs és kommunikációs szolgáltatások (20,0%) és az ipar (13,7%) érte el – lásd a 6. ábrát. Érdemes megjegyezni, hogy a tevékenységek munkatermelékenységi szintjeinek pontos összehasonlítása csak a 2010-es referenciaév vonatkozásában vizsgálható, mert a láncindexált volumenek nem összegezhetők közvetlenül. 2010-ben a legmagasabb szintű munkatermelékenységet a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások ágazata érte el, amelyet szorosan követett az információs és kommunikációs szolgáltatások ágazata, míg a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat mutatta messze a legalacsonyabb szintet.

6. ábra: Reál-munkatermelékenység, EU-28, 2007, 2012 és 2017
(foglalkoztatott személyenként 1000 EUR)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10) és (nama_10_a10e)

Az egy foglalkoztatottra jutó vagy ledolgozott munkaórára vetített reál-munkatermelékenység alakulására vonatkozó további adatokat a 4. táblázat mutatja be. Az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenység 2007 és 2017 között reálértéken majdnem minden uniós tagállamban emelkedett; visszaesést csak Luxemburgban, Görögországban, Olaszországban és Finnországban mértek (Máltára vonatkozóan nincsenek adatok, Ausztriában pedig változatlan volt ez az érték). Ugyanebben az időszakban, azaz 2007 és 2017 között Luxemburg és Görögország kivételével az összes uniós tagállamban nőtt a ledolgozott munkaórára vetített munkatermelékenység (Máltára vonatkozóan nincsenek adatok). Figyelmen kívül hagyva azokat a tagállamokat, amelyek esetében megtörik az adatsor, a bemutatott mindkét reál-munkatermelékenységi mutató esetében Bulgáriában, Lettországban, Litvániában, Szlovákiában, Spanyolországban és a Cseh Köztársaságban mérték a legnagyobb (százalékos) növekedést.

4. táblázat: Reál-munkatermelékenység, 2007, 2012 és 2017
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_a10_e)

Fogyasztási kiadások

A GDP összetevőinek alakulását a kiadási oldalról elemezve megállapítható, hogy a végső fogyasztási kiadások volumen tekintetében 8,1%-kal nőttek az EU-28 területén 2007 és 2017 között (lásd a 7. ábrát), annak ellenére, hogy 2009-ben és 2012-ben enyhe visszaesés volt tapasztalható. Az államháztartás végső fogyasztási kiadásai némileg gyorsabban, 11,1%-kal emelkedtek 2007 és 2017 között. Ugyanezen időszakban a bruttó felhalmozás igen volatilis volt: 2009-ben erőteljesen csökkent, 2010 és 2013 között ingadozott, majd 2017-ig nőtt. A kivitel növekedése a legtöbb évben meghaladta a behozatal emelkedését, kivéve 2009-et és a 2014–2016-os periódust; 2007 és 2017 között összesen 33,4%-kal növekedett a kivitel, a behozatal pedig 26,5%-kal.

7. ábra: A végső fogyasztási kiadások, a bruttó felhalmozás, a kivitel és a behozatal alakulása, EU-28, 2007–2017
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai 2009-ben csökkentek, majd 2010-ben növekedésnek indultak (volumenük 0,8%-kal emelkedett), 2011-ben semmilyen változást nem mutattak (0,0%), majd 2012-ben és 2013-ban ismét csökkenésnek indultak (–0,6% és –0,1%) . Ezt követően négy éven át növekedtek, sorrendben 1,2%-kal, 2,1%-kal, 2,4%-kal és 1,9%-kal.

Az EU-28 államháztartási kiadásainak növekedési üteme a volumen tekintetében 2010-ben lassult; ez a trend 2011 és 2013 között viszonylag stabil maradt (–0,1% és 0,4% közötti adatokkal), míg végül 2014-ben (1,1%), 2015-ben (1,4%), 2016-ban (1,6%) és 2017-ben (1,0%) ismét némileg erősebb mértékű növekedés volt megfigyelhető.

Beruházások

A 2011-es növekedés (1,9%) ellenére az EU-28 bruttó állóeszköz-felhalmozása nem tudta teljes egészében ledolgozni a 2009-es meredek zuhanás (–11,8%) hatását, sőt 2012-ben és 2013-ban ismét negatív irányban változott. 2014 és 2017 között azonban újra növekedésnek indult a bruttó állóeszköz-felhalmozás, és sorra 2,8%-kal, 4,8%-kal, 2,9%-kal, illetve 3,1%-kal emelkedett.

8. ábra: A GDP kiadási összetevőinek éves változása reálértéken, EU-28, 2007–2017
(%)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

2017-ben a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai folyó áron kifejezve az EU-28 GDP-jének 55,7%-át tették ki, a bruttó felhalmozás részaránya 20,5%, az államháztartási kiadásoké pedig 20,1% volt (lásd a 9. ábrát).

9. ábra: A GDP kiadási összetevői folyó piaci áron, EU-28, 2017
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) vagy (tec00009), (tec00010) (tec00011) és (tec00110)

Az uniós tagállamok körében jelentős eltérések mutatkoztak a beruházási intenzitás terén, ami részben azt tükrözi, hogy a tagállamok a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban vannak, és növekedési dinamikájuk is eltérő volt az elmúlt években (lásd a 10. ábrát). 2017-ben a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-hez viszonyított aránya (folyó áron) 20,1% volt az EU-28 területén, az euróövezetben (EA-19) pedig 20,5%.A legmagasabb értékeket Svédországban (24,9%), a Cseh Köztársaságban (24,7%), Észtországban (23,7%), Írországban és Ausztriában (mindkettő 23,5%), a legalacsonyabbakat pedig Portugáliában (16,2%) és Görögországban (12,6%) rögzítették.

10. ábra: Bruttó állóeszköz-felhalmozás folyó piaci áron, 2017
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

Ahogy azt az 5. táblázat is mutatja, az EU-28-ban végrehajtott beruházások túlnyomó többsége a magánszektorban valósult meg: a vállalkozások és a háztartások beruházásai 2017-ben az EU-28 GDP-jének 17,9%-át tették ki, ugyanez az arány a közszektor beruházásai esetében 2,8% volt. Relatív értékben kifejezve a közszektor beruházásainak aránya Magyarországon (a GDP 6,6%-a) és Észtországban (a GDP 4,8%-a, 2016-os adat), a vállalkozások beruházásainak aránya Írországban (27,2%, 2016-os adat) és Svédországban (17,2%), a háztartások beruházásainak aránya pedig Finnországban (6,5%) és Németországban (6,0%, 2016-os adat) volt a legmagasabb. A háztartások beruházásainak (a GDP-hez viszonyított) aránya 2016-ban Görögországban, Írországban, Cipruson és Spanyolországban jelentősen alacsonyabb, míg Romániában jóval magasabb volt a 2007-es értéknél. Az uniós tagállamok közül még Bulgária, Litvánia és Németország jelentett növekedést a háztartások beruházásainak a GDP-hez viszonyított arányában.

5. táblázat: Beruházás folyó piaci áron, 2007, 2012 és 2017
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nasa_10_ki)

Jövedelem

Amennyiben a jövedelmi oldalról elemezzük az EU-28 GDP-jét, megállapítható, hogy a termelési folyamatból származó jövedelemnek a termelési tényezők közötti eloszlása szempontjából a legjelentősebb tételt a munkavállalói jövedelem tette ki, amely 2017-ben a GDP 47,3%-ának felelt meg folyó piaci áron. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem a GDP 40,8%-át tette ki, míg a támogatásokkal csökkentett termelési és importadók részaránya 11,9% volt (lásd a 11. ábrát). A munkavállalói jövedelem GDP-n belüli aránya Írországban (29,4%) volt a legalacsonyabb, ezt követte Görögország (33,6%) és Románia (36,0%), négy uniós tagállamban – Dánia, Luxemburg, Németország, Franciaország – azonban ez az arány meghaladta az 50,0%-ot. Közülük a legmagasabb értékről Franciaország (52,2%) számolt be. Írország esetében ez azonban globalizációs hatásokkal magyarázható.

11. ábra: A jövedelem eloszlása folyó piaci áron, 2017
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A 12. ábra (amely szintén folyó piaci áron alapul) szerint a jövedelemaggregátumok értéke 2011-re vagy 2012-re helyreállt a gazdasági és pénzügyi válság során elszenvedett veszteségek után. A munkavállalói jövedelem 2009-ben 2,8%-kal csökkent az EU 28 tagállamában, de 2017-ben már 18,1%-kal magasabb volt a 2008-ban regisztrált szintnél.

A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem terén már 2008-ban is csupán korlátozott növekedés volt megfigyelhető az EU-28-ban, amit 2009-ben 8,2%-os visszaesés követett; 2012-re azonban ez a jövedelemaggregátum ismét megközelítette a válság előtti (2008-as) csúcsértékét, 2017-re pedig 14,3%-kal meg is haladta azt.

A támogatásokkal csökkentett termelési és importadók visszaesése az EU-28-ban már 2008-ban megkezdődött (–3,1%), 2009-ben pedig felgyorsult (–9,2%). Ezt a veszteséget 2011-re sikerült pozitívra fordítani, 2016-ban pedig ez a jövedelemaggregátum már 20,4%-kal meghaladta korábbi (2007-es) csúcsértékét.

12. ábra: A jövedelem alakulása folyó piaci áron, EU-28, 2007–2017
(2007 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A háztartások fogyasztása

2017-ben a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki (folyó piaci áron) az uniós tagállamok mintegy háromnegyedében (19 tagállamban); részarányuk Cipruson (67,7%), Görögországban (66,6%), Litvániában (63,8%), Portugáliában (63,1%) és az Egyesült Királyságban (63,0%) volt a legmagasabb. Ezzel szemben ez az arány Luxemburgban (28,6%) volt a legalacsonyabb, ahol ezzel együtt is a legmagasabb (21 700 PPS) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása (lásd a 6. táblázatot), még a tagállamok közötti árszínvonalbeli különbségek hatásának kiszűrését követően is.

6. táblázat: A háztartások fogyasztási kiadásai, 2007, 2012 és 2017
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_pc)

Luxemburgon kívül a háztartások egy főre jutó (az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított) átlagos fogyasztási kiadása 2017-ben szintén viszonylag magas volt az Egyesült Királyságban (19 800 PPS), Ausztriában (19 100 PPS) és Németországban (18 900 PPS). Ezzel szemben Magyarország és Bulgária voltak az egyedüli uniós tagállamok, amelyeknek az egy főre jutó átlagos háztartási fogyasztási kiadása 10 000 PPS alatt maradt.

A 2012 és 2017 közötti időszakban az egy főre jutó átlagos (láncindexált volumenindexen alapuló) háztartási fogyasztási kiadások euróban kifejezett alakulásának elemzése azt mutatja, hogy a leggyorsabb növekedést a három balti tagállam és Románia érte el. Csökkenésről az EU tagállamai közül egyedül Ausztria számolt be, ahol a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása évente átlagban 0,2%-kal esett vissza az adott időszakban, míg Görögország esetében nem történt változás az adatokban.

A táblázatok és ábrák forrásadatai

A nemzeti számlák és a GDP: táblázatok és adatok

Adatforrások

A nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák. A rendszer teljes mértékben összhangban van a nemzeti számlák tekintetében világszerte alkalmazott iránymutatással, az SNA 2008-cal.

A GDP és fő elemei

A nemzeti számlák főbb aggregátumai az egyes intézményi egységekből, nevezetesen a nem pénzügyi vállalatokból, a pénzügyi vállalatokból, az államháztartásból, a háztartásokból, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézményekből állnak össze.

A nemzeti számlák tárgykörébe tartozó adatok a GDP összetevőire, a foglalkoztatottságra, a végső fogyasztási aggregátumokra és a megtakarításokra vonatkozó információkat ölelik fel. E változók közül többet éves és negyedéves alapon is kiszámítanak.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés; a kiadásokon alapuló megközelítés; és a jövedelmen alapuló megközelítés.

Az egy főre jutó GDP elemzése kiiktatja a lakosság abszolút méretét mint befolyásoló tényezőt, ezáltal megkönnyíti az egyes országok összehasonlítását. Az egy főre jutó GDP az életszínvonal tág gazdasági mutatója. A nemzeti valutában megadott GDP-adatok a piaci valutaárfolyamok használata helyett az egyes valuták vásárlóerejét tükröző vásárlóerő-paritások (PPP-k) alkalmazásával átválthatók vásárlóerő-egységre (PPS), és ezáltal kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-ben megadott, egy főre jutó GDP volumenindex az EU-28 átlagához (értéke 100) viszonyítva fejezhető ki. Ha egy ország indexe 100-nál magasabb vagy alacsonyabb, akkor ezen ország egy főre jutó GDP-je meghaladja, illetve alulmúlja az EU-28 átlagát. Ez az index időbeli összehasonlítás helyett inkább országok közötti összehasonlításra szolgál.

A GDP láncindexált volumenindexek (reálváltozások) segítségével megállapított éves növekedési ütemének kiszámításával lehetővé válik a gazdasági fejlődés dinamikájának összehasonlítása mind időben, mind a különböző méretű gazdaságok között, az árszínvonaltól függetlenül.

Kiegészítő adatok

A gazdasági termelés tevékenységenként is elemezhető. A legmagasabb szintű összevonással végzett elemzés esetén a következő tíz NACE-cím azonosítható: mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat; ipar; építőipar; elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások; közigazgatás, védelem, oktatás, humánegészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek.

A tevékenységenkénti teljesítmény idő függvényében végzett elemzését megkönnyítheti egy volumenmérték (reálváltozások) használata, vagyis a termelés értékének deflálása az árváltozások hatásának kiküszöbölése érdekében. A tevékenységeket egyenként kell deflálni, hogy tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó termékek árának változásait.

A nemzeti számlákból kinyerhető adatok egy másik csoportja a versenyképesség vizsgálatához használható fel. E körbe tartoznak a munkaerő termelékenységével kapcsolatos mutatók, például a munkatermelékenységi mutató. A termelékenység PPS-ben kifejezett mérőszámai különösen hasznosak országok közötti összehasonlítás esetén. A PPS-ben kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzetgazdaságok termelékenységébe. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ezt a mérőszámot befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete: értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól a részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás. Az egy ledolgozott munkaórára vetített GDP már tisztább képet ad a termelékenységről, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága tagállamonként és tevékenységenként jelentős eltéréseket mutat.

A makrogazdasági megközelítéssel összeállított nemzeti számlákból kiolvashatók a háztartások kiadásaira vonatkozó éves adatok is. A háztartások kiadásainak elemzéséhez alternatív adatforrást jelent a háztartási költségvetési felmérés: ennek keretében az információk összegyűjtése céljából a háztartásokat megkérik, hogy vezessenek naplót a vásárlásaikról, az így gyűjtött adatok pedig sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtanak a termékekről és szolgáltatásokról, és jóval többféle társadalmi-gazdasági elemzés elvégzését teszik lehetővé. A háztartási költségvetési felmérésre – illetve annak publikálására – mindössze ötévente kerül sor. Jelenleg 2015-re vonatkozóan állnak rendelkezésre a legfrissebb adatok, jóllehet nem minden tagállamra vonatkozóan.

Háttér

Az európai intézményeknek, a kormányoknak, a központi bankoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában tevékenykedő egyéb gazdasági és társadalmi szervezeteknek összehasonlítható és megbízható statisztikákra van szükségük, amelyekre döntéseiket alapozhatják. A nemzeti számlák különféle elemzésekhez és értékelésekhez használhatók fel. A nemzetközileg elfogadott fogalmak és meghatározások használatának köszönhetően elemezhetők a különböző gazdaságok, így lehetőség nyílik többek között az uniós tagállamok gazdaságai közötti összefüggések vizsgálatára és az uniós és harmadik országok összehasonlítására.

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok egyik legfontosabb felhasználási módja azt az igényt elégíti ki, hogy az európai gazdaságpolitikai döntések meghozatalát, valamint a gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzéseinek teljesítését olyan, jó minőségű, rövid távú statisztikák segítsék, amelyek lehetővé teszik a makrogazdasági fejlemények figyelemmel kísérését és a makrogazdasági politikával kapcsolatos tanácsok kialakítását. A nemzeti számlák egyik legalapvetőbb és legrégibb felhasználási módja például a gazdaság növekedési ütemének, vagyis egyszerűen fogalmazva a GDP növekedésének számszerűsítése. A nemzeti számlák alapvető számadatai főként a makrogazdasági politikák kidolgozására és nyomon követésére használatosak, míg a nemzeti számlák részletesebb adatai ágazati vagy iparpolitikák kidolgozására is felhasználhatók, különösen az input-output táblák elemzésével.

A GMU 1999-es indulása óta az Európai Központi Bank (EKB) a nemzeti számlák egyik legjelentősebb felhasználója. Az EKB olyan stratégiát alkalmaz az árstabilitást fenyegető kockázatok felmérésére, amelynek alapja két elemzési nézőpont, az úgynevezett „két pillér”: a gazdasági elemzés és a monetáris elemzés. Számos monetáris és pénzügyi mutatót értékelnek így olyan egyéb lényeges adatok fényében, amelyek lehetővé teszik a monetáris, a pénzügyi és a gazdasági elemzés kombinálását. Ilyen adatok például a nemzeti számlák kulcsfontosságú aggregátumai. Ezáltal a monetáris és pénzügyi mutatók a gazdaság többi részével összefüggésben elemezhetők.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság figyelemmel kíséri a gazdasági fejleményeket. Az Unió gazdaságpolitikai koordinációjának éves ciklusát európai szemeszternek hívják. Az Európai Bizottság minden évben részletes elemzést készít az uniós tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokat tartalmazó terveiről, és országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg a következő 12–18 hónapra.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság emellett az európai szemeszter éves ciklusával összehangolva évente négyszer (télen, tavasszal, nyáron és ősszel) elkészíti az Európai Bizottság makrogazdasági előrejelzését. Ezek az előrejelzések az összes uniós tagállamra vonatkoznak, így az euróövezetre és az EU egészére vonatkozóan egyaránt származtathatók belőlük előrejelzések, de emellett a tagjelölt országokra, valamint bizonyos harmadik országokra vonatkozó előrejelzéseket is tartalmaznak.

E statisztikák másik bevett felhasználási módja az államháztartás elemzése a nemzeti számlákon keresztül. Az Európai Unió egy sajátos alkalmazási módot dolgozott ki a GMU konvergenciakritériumaival összefüggésben, amely kritériumok közül kettő közvetlenül az államháztartásra vonatkozik. Ezek a kritériumok a nemzeti számlák adatai (a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány és államadósság) segítségével vannak kifejezve. További információkért lásd a kormányzati pénzügyi statisztikáról szóló cikket.

Regionális, strukturális és ágazati politikák

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése mellett az európai nemzeti és regionális számlák adatai egyéb, szakpolitikai jellegű célokra is felhasználhatók, főként a regionális, strukturális és ágazati kérdésekkel összefüggésben.

A strukturális alapok forrásainak felosztása részben a regionális számlák adatain alapul. A regionális statisztikák emellett felhasználhatók a regionális és kohéziós politikák utólagos értékeléséhez is.

A növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzése stratégiai fontosságú az Európai Unió és a tagállamok számára egyaránt, és emellett az Európa 2020 stratégiának is részét képezi. E stratégiai prioritások támogatása érdekében az Európai Unió közös politikákat valósít meg az összes gazdasági ágazatban, a tagállamok pedig saját, nemzeti szintű strukturális reformokat hajtanak végre.

Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika (KAP) fejlesztését segítő gazdasági elemzést végez a különböző támogatási mechanizmusai hatékonyságának vizsgálatával, és hosszú távú perspektíva kialakításával. Ennek keretében – részben a mezőgazdaságra vonatkozó gazdasági számlák felhasználásával – kutatásokat, elemzéseket és hatásvizsgálatokat végez az Európai Unió és egyes harmadik országok mezőgazdaságával és vidéki gazdaságával kapcsolatos témakörökben.

Célmeghatározás, teljesítményértékelés és hozzájárulások

Az uniós politikák egyre gyakrabban határoznak meg közép- és hosszú távú célokat, amelyek lehetnek kötelező vagy nem kötelező érvényűek. Néhány esetében a GDP szintjét használják fel viszonyítási alapként, például úgy, hogy a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadások célértékét a GDP 3,00%-ában állapítják meg (amely az Európa 2020 egyik célkitűzése).

A nemzeti számlák használatosak az uniós források meghatározásában is, amire tanácsi határozatban foglalt alapvető szabályok vonatkoznak. Az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges saját források teljes összege az összkiadás és az egyéb bevételek különbségeként határozható meg, a saját források maximális mérete pedig összefügg az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelemével.

A nemzeti számlák adatai nemcsak az Unión belüli költségvetési hozzájárulások meghatározásához használatosak, de egyéb nemzetközi szervezetek, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) részére nyújtott hozzájárulások meghatározására is felhasználhatók. Az ENSZ költségvetéséhez való hozzájárulás mértéke a bruttó nemzeti jövedelmen alapul, amelyre különféle kiigazítások és korlátozások alkalmazhatók.

Elemzők és előrejelzők

A nemzeti számlákat az elemzők és a kutatók is széles körben használják a gazdasági helyzet és fejlemények vizsgálatához. A szociális partnerek, így többek között a vállalkozásokat képviselő szervezetek (például szakmai szövetségek) vagy a munkavállalókat képviselő szervezetek (például szakszervezetek) szintén érdekeltek a nemzeti számlák kapcsán, mivel azok felhasználhatók a munkaügyi kapcsolatokat érintő gazdasági fejlemények elemzésére. Az egyéb felhasználási módok közül megemlítendő, hogy a kutatók és az elemzők az üzleti ciklus és a hosszú távú gazdasági ciklusok elemzésére, valamint ezeknek a gazdasági, politikai vagy technikai fejleményekkel való összekapcsolására is felhasználják a nemzeti számlákat.