Statistics Explained

Archive:A nemzeti számlák és a GDP

Revision as of 10:00, 8 November 2017 by EXT-A-Redpath (talk | contribs)
2017. júniusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. szeptember.
1. ábra: A reál-GDP növekedése, 2006–2016
(az előző évhez viszonyított %-os változás)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp), OECD és Világbank
1. táblázat: A reál-GDP növekedése, 2006–2016
(az előző évhez viszonyított %-os változás; % évente)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp), OECD és Világbank
2. ábra: GDP folyó piaci áron, 2006–2016
(milliárd PPS)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind), OECD és Világbank
2. táblázat: GDP folyó piaci áron, 2006 és 2014–2016
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind), (nama_10_pe) és (naida_10_pe), OECD és Világbank
3. ábra: Egy főre jutó GDP folyó piaci áron, 2006 és 2016
(EU-28 = 100; az egy lakosra jutó PPS alapján)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp), (nama_10_pc) és (naida_10_pe), OECD és Világbank
3. táblázat: Bruttó hozzáadott érték alapáron, 2006 és 2016
(a bruttó hozzáadott összérték %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)
4. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-28, 2006–2016
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)
5. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-28, 2006–2016
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)
6. ábra: Reál-munkatermelékenység, EU-28, 2006, 2011 és 2016
(foglalkoztatott személyenként 1000 EUR)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10) és (nama_10_a10e)
4. táblázat: Reál-munkatermelékenység, 2006, 2011 és 2016
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_a10_e)
7. ábra: Valós fogyasztási kiadás, bruttó felhalmozás, kivitel és behozatal alakulása, EU-28, 2006–2016
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
8. ábra: A GDP kiadási összetevőinek éves változása reálértéken, EU-28, 2006–2016
(%)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
9. ábra: A GDP kiadási összetevői folyó piaci áron, EU-28, 2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp), vagy (tec00009), (tec00010), (tec00011) és (tec00110)
10. ábra: Bruttó állóeszköz-felhalmozás folyó piaci áron, 2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
5. táblázat: Beruházás folyó piaci áron, 2005, 2010 és 2015
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nasa_10_ki)
11. ábra: A jövedelem eloszlása folyó piaci áron, 2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
12. ábra: A jövedelem alakulása folyó piaci áron, EU-28, 2006–2016
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
6. táblázat: A háztartások fogyasztási kiadásai, 2006, 2011, 2015 és 2016
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_pc)

A nemzeti számlák képezik számos ismert, e cikkben is bemutatott gazdasági mutató alapját. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaság teljes méretének meghatározására leggyakrabban használt mutató, míg a származtatott mutatókat, többek között a – például euróban megadott vagy az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított – egy főre jutó GDP-t széles körben alkalmazzák az életszínvonal összehasonlítására, vagy az Európai Unión (EU) belüli gazdasági konvergencia- vagy divergenciafolyamat nyomon követésére.

Emellett a GDP meghatározott összetevőinek és a kapcsolódó – például a gazdasági termelésre, a behozatalra és a kivitelre, a hazai (magánszektorbeli vagy közszférabeli) fogyasztásra vagy a beruházásokra vonatkozó – mutatóknak, valamint a jövedelem és a megtakarítás megoszlásával kapcsolatos adatoknak az alakulása hasznos betekintést nyújthat a gazdasági tevékenységet mozgató legfontosabb tényezőkbe, és ezáltal alapul szolgálhat a konkrét uniós szakpolitikák kidolgozásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez.

Főbb statisztikai eredmények

A GDP alakulása

A globális gazdasági és pénzügyi válság 2009-ben súlyos recesszióba taszította az Európai Uniót és az Egyesült Államokat (lásd a 1. ábrát), majd 2010-ben elindult a talpra állás. A közelgő válság előjelei már 2008-ban megmutatkoztak, amikor az EU-28-ban jelentősen csökkent a GDP növekedésének üteme, és ezt követte 2009-ben a reál-GDP 4,4%-os visszaesése. Az EU-28-ban elindult javulás hatására a GDP (láncindexált volumenen alapuló) volumenindexe 2010-ben 2,1%-kal, majd 2011-ben további 1,7%-kal emelkedett. Ezután a GDP 2012-ben reálértéken 0,5%-kal csökkent, majd egyre nagyobb mértékű pozitív változást rögzítettek 2013-ban (0,2%), 2014-ben (1,6%) és 2015-ben (2,2%). Az euróövezetben (EA-19) ugyanez a változási arány 2010-ig az EU-28 rátájához hasonlóan alakult, míg a 2011-ben rögzített növekedés ennél kissé gyengébb volt (1,5%), 2012-ben viszont nagyobb csökkenést (–0,9%) mutatott, és ez a zsugorodás 2013-ban is folytatódott (–0,3%). 2014-ben és 2015-ben a reál-GDP növekedés az euróövezetben valamivel gyengébb volt, mint az EU-28 egészéé.

Az Unióban nagyobb eltérések voltak megfigyelhetők a reál-GDP növekedésében az időbeli és az uniós tagállamok közötti összehasonlítás esetén egyaránt (lásd az 1. táblázatot). 2009-ben Lengyelország kivételével az összes tagállam GDP-je zsugorodott, 2010-ben azonban 23 tagállamban ismét növekedésnek indult a gazdaság, és ez a tendencia 2011-ben is folytatódott. 2012-ben azonban megtorpant ez a javulás, ekkor már a tagállamoknak csak valamivel kevesebb, mint felében (13) nőtt a gazdaság. 2013-ban a tagállamok többsége ismét növekedést könyvelhetett el, abban az évben már 17, 2014-ben 25, 2015-ben pedig 27 tagállam számolhatott be növekedésről; az egyetlen negatív rátával rendelkező tagállam 2015-ben Görögország volt, amely 0,2%-os csökkenésről számolt be a 2014-ben mért 0,4%-os növekedés után, és hat egymást követő csökkenést könyvelt el a gazdasági teljesítménye vonatkozásában 2008 és 2013 között. 2016-ban – 2007 után először – egyik tagállam sem jelentett csökkenést a GDP-jében: 27 tagállam növekedésről, Görögország pedig stagnálásról számolt be.

2016-ban a legmagasabb növekedési arányt Írország (5,2%) és Málta (5,0%) érte el, míg a legalacsonyabb értékeket – a 0,0%-os görög értéken kívül – 0,9%-kal Olaszországban és 1,2%-kal Franciaországban, valamint Belgiumban regisztrálták.

Lengyelország az 1. táblázatban ismertetett időszakban végig pozitív rátát könyvelhetett el, míg Dánia, Németország, Észtország, Franciaország, Litvánia, Málta, Ausztria, Szlovákia és az Egyesült Királyság 2016-ban immáron a hetedik egymást követő évben büszkélkedhetett pozitív éves aránnyal; más szóval utoljára 2009-ben, a válság csúcspontján jelentettek negatív éves változást; ugyanez a helyzet Norvégiával és az Egyesült Államokkal, valamint Svájccal, Albániával, Törökországgal, Koszovóval (1244. sz.ENSZ BT-határozat) és Kínával, ahol a legutolsó elérhető adatok 2015-re vonatkoznak.

Az elmúlt évtized adatait elemezve megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi világválság hatásai miatt romlott az uniós tagállamok gazdaságának összteljesítménye. Az EU-28 és az euróövezet (EA-19) átlagos éves növekedési rátája 2006 és 2015 között 0,7%, illetve 0,5% volt (lásd az 1. táblázatot). E mérőszám alapján 2006 és 2016 között a legjelentősebb növekedést Málta (évi átlag 3,7%) érte el, őt követte Lengyelország (3,5%), Írország (3,4%) és Szlovákia (3,1%). Ezzel szemben a reál-GDP alakulása Görögországban, Olaszországban, Horvátországban és Portugáliában összességében negatív volt a 2006 és 2016 közötti időszakban.

Az országok összehasonlítását vásárlóerő-egységek (PPS) alkalmazásával kellene végezni, amelyek úgy igazítják az értékeket, hogy azok figyelembe vegyék az országok között létező árszínvonalbeli különbségeket. Figyelembe kell venni, hogy a 2. és 3. ábrán, valamint a 2. táblázatban szemléltetett adatok folyó áron vannak feltüntetve, ezért az infláció és az átváltási árfolyamok ingadozásai miatt nem használhatók fel időbeli összehasonlításokra. 2016-ban az EU 28 tagállamának GDP-je elérte a 14,8 billió (14 800 milliárd) PPS-t; ebből következően az EU-28 PPS-ben kifejezett GDP-je a bemutatott elemzés időszakába tartozó valamennyi évben továbbra is meghaladta az Egyesült Államok adatát. Érdekes megemlíteni, hogy Kína történelmileg alacsonyabb gazdasági teljesítménnyel rendelkezett akár az EU-28-nál, akár az Egyesült Államoknál, ám ez a kínai gazdaság gyors átalakulása és folyamatos terjeszkedése miatt megváltozott. Kína PPS-ben kifejezett GDP-je 2014-ben első ízben volt magasabb az Egyesült Államokénál, és gazdasági teljesítménye 2016-ban elérte a 15,6 billió PPS-t, amely 5,3%-kal magasabb az EU-28 adatánál.

Az euróövezet (EA-19) 2016-ban az EU-28 GDP-jének 70,6%-át adta (PPS-ben mérve), ami csökkenés a 2006-os és 2007-es 72,3%-hoz képest. 2016-ban az öt legnagyobb uniós tagállam (Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország) gazdasága együttesen az EU-28 GDP-jének 67,1%-át képviselte, amely 2,0 százalékponttal alacsonyabb az egy évtizeddel korábban (2006-ban) mért részarányuknál.

Az életszínvonal értékeléséhez leggyakrabban használt mérőszám az egy főre jutó – azaz a gazdaság (lakosságszám szerinti méretével korrigált) – GDP. 2016-ban az egy főre jutó átlag GDP folyó áron az EU-28 területén 29 ezer EUR volt. A volumenben kifejezett időbeli összehasonlítás eredményeként (láncindexált volumennel, 2010-et véve referenciaévként) 2016-ban az egy főre jutó GDP az EU-28 területén 26,9 ezer EUR volt, amely a második egymást követő évben haladta meg a 2008-ban, a globális gazdasági és pénzügyi válság hatásainak begyűrűzése előtt elért csúcsértéket (26,2 ezer EUR).

Az uniós tagállamok egy főre jutó GDP-jének más tagállamokkal (és nem tagállamokkal) való összehasonlítása során a vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett értékeket elemzik, mivel ezáltal kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-t úgy számolják ki, hogy az EU-28-ra vetítve egy PPS egy eurónak felel meg. Az egyes országok relatív helyzete az EU-28 átlagértékével való összehasonlítással fejezhető ki, ahol is az EU-28 átlagértéke 100 (lásd a 2. táblázatot). Az uniós tagállamok közül a legmagasabb értékkel Luxemburg rendelkezik, ahol a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP 2016-ban mintegy 2,7-szerese volt az EU-28 átlagának (amit részben az magyaráz, hogy az országban fontos szerepet játszanak a belga, francia és német határon keresztül ingázó munkavállalók). Ezzel szemben Bulgáriában az EU-28 átlagának felét sem érte el a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP.

A PPS-számadatokat elvben ugyan csak az országok adott éven belüli összehasonlítására, nem pedig hosszabb időszakon átívelő tendenciák megfigyelésére ajánlatos használni, e számok elmúlt évtizedben megfigyelhető alakulása azonban arra enged következtetni, hogy a tagállamok életszínvonala közeledett egymáshoz. A 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott tagállamok többsége annak ellenére került a 2006-ban elért EU-28 átlag alatti pozícióból 2016-ban közelebb az uniós átlaghoz, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság némi visszaesést okozott. Szlovénia és Ciprus kivétel, mivel Szlovénia ezen időszak alatt valamelyest elmaradt az EU-28 átlagától, ahogy az Görögországgal és Portugáliával is történt az EU-15 tagállamok közül (lásd a 3. ábrát). A korábban az EU-28 átlagszintje felett elhelyezkedő Ciprus – csakúgy, mint Olaszország és Spanyolország – lecsúszott az átlag alá. Noha Luxemburg, Írország, Németország, Dánia és Ausztria még inkább maga mögött hagyta az EU-28 átlagát, a 2016-os helyzetet a 2006-ossal összehasonlítva megállapítható, hogy 2016-ban az EU-15 több másik tagállama is – nevezetesen az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Franciaország és Belgium – a 2006-ban elért, EU-28 átlag feletti pozícióhoz képest közelebb került az EU-28 átlagához (ám még mindig felette maradt). Ugyanezen időszakban Dánia és Ausztria PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP-je az EU-28 átlagához képest szinte semmilyen változást nem mutatott.

A GDP fő aggregátumai

A GDP-t a termelési oldalról vizsgálva a 3. táblázat áttekintést nyújt tíz tevékenység relatív súlyáról a tekintetben, hogy mennyiben járultak hozzá a bruttó hozzáadott összértékhez alapáron. 2006 és 2016 között az EU-28 területén az ipar hozzáadott értékből való részesedése 0,9 százalékponttal 19,3%-ra csökkent, bár így is közvetlenül az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás előtt végzett; ez utóbbi tevékenységcsoport bruttó hozzáadott összértéke 2016-ban (19,1%) és 2006-ban (19,0%) is hasonló volt. Ettől eltérően a közigazgatás, oktatás és egészségügy részesedése 2016-ban 0,8 százalékponttal 19,0%-ra nőtt. A sorban következő legjelentősebb tevékenységek 2016-ban az ingatlanügyletek voltak (11,2%), utánuk a szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (a továbbiakban: üzleti szolgáltatások) következtek (11,0%), majd az építőipar (5,3%), a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások (5,1%), végül pedig az információs és kommunikációs szolgáltatások (5,0%). A bruttó hozzáadott értékhez a szórakoztatás és egyéb szolgáltatások (3,5%), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (1,5%) járult hozzá a legkisebb mértékben.

A szolgáltatások az EU-28 bruttó hozzáadott összértékének 73,9%-át adták 2016-ban. Összehasonlításképpen ez az érték 2006-ban 71,8% volt. A szolgáltatások relatív súlya különösen nagy volt Luxemburgban, Cipruson, Máltán, Görögországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Portugáliában és Dániában, ahol a teljes hozzáadott érték legalább háromnegyedét tették ki. Ettől eltérően a szolgáltatások részesedése nem érte el a három ötödöt a Cseh Köztársaságban és Írországban.

A szerkezetváltás legalább részben olyan jelenségeknek tudható be, mint például a technológiai változások, a relatív árak alakulása, a kiszervezés és a globalizáció, amelyek hatására a gyártási tevékenységek és egyes szolgáltatások (amelyek távolról is nyújthatók, például ügyfélszolgálatokon keresztül) gyakran az alacsonyabb bérköltségű régiókba helyeződnek át az Unión belül és kívül egyaránt. Több tevékenységet különösen súlyosan érintett a globális gazdasági és pénzügyi válság és annak utóhatásai. Legrövidebb idő alatt a legnagyobb mértékű zsugorodást az ipar területén tapasztalták 2007 és 2009 között: az ágazat hozzáadott értéke az EU-28 területén összesen 12,7%-kal esett vissza ebben az időszakban (volumenben kifejezve). 2011 és 2013 között az ipari termelés további 2,2%-kal csökkent az EU-28 területén, majd 2014-ben és 2015-ben viszonylag gyors növekedésnek indult (2,3%, illetve 3,9%), amely ezután visszafogottabbá vált (1,5%) 2016-ban. A legjelentősebb és legtovább tartó zsugorodás az építőiparban volt tapasztalható: a termelés 18,7%-kal esett vissza 2007 és 2013 között, és minden évben csökkent ezen időszak során. Így az építőiparban a 2014-ben mért 1,2%-os emelkedés jelentette hét év óta az első éves szintű növekedést, és ezt 2015-ben 1,5%-os, 2016-ban pedig 1,1%-os emelkedés követte. Az üzleti szolgáltatások, valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás hozzáadott értéke 2009-ben szintén jelentős mértékben (–6,9%, illetve –6,0%) visszaesett, de ezután 2016-ig minden évben pozitív éves változást könyvelhettek el. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat termelése a 2009. évi relatív stabilitást (–0,3%) követően 2010-ben 2,9%-kal, 2012-ben pedig újabb 5,5%-kal csökkent. A 2013-ban és 2014-ben tapasztalt 3,5%-os és 2,8%-os növekedést követően a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat termelése mind 2015-ben, mind 2016-ban 1-1%-ot esett vissza. Egyéb tevékenységek esetén a hozzáadott érték viszonylag kisebb mértékben csökkent a válság alatt, különösen 2009-ben, 2010-ben, 2012-ben és 2014-ben a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, 2009-ben, 2010-ben, 2012-ben és 2013-ban pedig a művészet, szórakoztatás, szabadidő és egyéb szolgáltatások terén (lásd az 5. ábrát). A 4. és 5. ábrában bemutatott tevékenységek közül kettő esetében a válság során egyetlen évben sem csökkent a hozzáadott érték: ingatlanügyletek; közigazgatás, védelem, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás.

2016-ban az összes tevékenység – kivéve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat – terén javulást tapasztaltak a bruttó hozzáadott értékben 2015-höz képest. A növekedés az információs és kommunikációs szolgáltatások (4,1%), az üzleti szolgáltatások (3,1%), valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (2,8%) terén volt a legjelentősebb.

Munkatermelékenység

Az infláció hatásainak kiküszöbölése érdekében az egy főre jutó munkatermelékenységet az árváltozásokhoz igazított adatok alapján számítják ki. A 2006 és 2016 közötti tízéves időszakban a reálértéken kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó (láncindexált volumenváltozásokon alapuló) munkatermelékenység elemzése alapján a legtöbb tevékenység esetében növekedés mutatható ki, és a legnagyobb emelkedést a termelékenységben a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (28,0%), az információs és kommunikációs szolgáltatások (22,8%) és az ipar (14,8%) érte el – lásd a 6. ábrát. Érdemes megjegyezni, hogy a tevékenységek munkatermelékenységi szintjeinek pontos összehasonlítása a láncindexált volumenek additivitásának hiánya miatt csak a 2010-es referenciaév vonatkozásában vizsgálható. 2010-ben a legmagasabb szintű munkatermelékenységet a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások érték el, amelyeket szorosan követtek az információs és kommunikációs szolgáltatások, míg a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat mutatta a legalacsonyabb szintet.

Az egy foglalkoztatottra jutó vagy ledolgozott munkaórára vetített reál-munkatermelékenység alakulására vonatkozó további adatokat a 4. táblázat mutatja be. Az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenység 2006 és 2016 között reálértéken majdnem minden uniós tagállamban emelkedett; visszaesést csak Görögországban, Olaszországban, Horvátországban, Luxemburgban és Finnországban mértek (Máltára vonatkozóan nem érhetők el adatok). Ugyanebben az időszakban, azaz 2006 és 2016 között Görögország kivételével az összes uniós tagállamban nőtt a ledolgozott munkaórára vetített munkatermelékenység (Horvátországra és Máltára vonatkozóan nem érhetők el adatok). Figyelmen kívül hagyva azokat a tagállamokat, amelyek esetében megtörik az adatsor, a bemutatott mindkét reál-munkatermelékenységi mutató esetében Bulgáriában, Szlovákiában, Litvániában és Lettországban mérték a legnagyobb (százalékos) növekedést.

Fogyasztás és beruházások

A GDP összetevőinek alakulását a kiadási oldalról elemezve megállapítható, hogy a végső fogyasztási kiadások volumen tekintetében 8,4%-kal nőttek az EU-28 területén 2006 és 2016 között (lásd a 7. ábrát), annak ellenére, hogy 2009-ben és 2012-ben enyhe visszaesés volt tapasztalható. Az államháztartás végső fogyasztási kiadásai némileg gyorsabban nőttek, 2006 és 2016 között 12,2%-kal emelkedtek. Ugyanezen időszakban a bruttó felhalmozás igen volatilis volt: 2007-ben erőteljes növekedésnek indult, majd 2009-ben gyorsan esni kezdett, 2010 és 2016 között pedig a 2008-as és 2009-es értékei között ingadozott. A kivitel növekedése a legtöbb évben megelőzte a behozatali emelkedést, kivéve 2007-et, 2009-et, 2014-et és 2016-ot; 2006 és 2016 között összesen 34,2%-kal növekedett a kivitel, a behozatal pedig 28,4%-kal erősödött.

A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai 2009-ben csökkentek, majd 2010-ben növekedésnek indultak (volumenük 0,8%-kal emelkedett), 2011-ben pedig szinte semmilyen változást nem mutattak (0,1%), 2012-ben (–0,5%) és 2013-ban (–0,1%) pedig ismét csökkenésnek indultak. 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban e kiadások 1,2%-kal, 2,1%-kal és 2,3%-kal nőttek; hasonló szintű emelkedésre reálértéken 2007 óta nem volt példa.

Az EU-28 államháztartási kiadásainak növekedési üteme a volumen tekintetében 2010-ben lassult; ez a trend 2011 és 2013 között viszonylag stabil maradt (–0,1% és 0,4% közötti adatokkal), míg végül 2014-ben (1,0%), 2015-ben (1,4%) és 2016-ban (1,7%) ismét némileg erősebb mértékű növekedés volt megfigyelhető.

Annak ellenére, hogy az EU-28 bruttó állóeszköz-felhalmozása 2011-ben növekedett (1,9%), nem tudott teljesen helyreállni a 2009-es meredek zuhanás (–12,0%) után, és ismét negatív irányban változott 2012-ben és 2013-ban. Ugyanakkor 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban a bruttó állóeszköz-felhalmozás reálértéke 2,7%-kal, 3,6%-kal, illetve 2,7%-kal nőtt, ami 2007 óta a legnagyobb mértékű emelkedést jelentette.

2016-ban a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai folyó áron kifejezve az EU-28 GDP-jének 56,0%-át tették ki, az államháztartási kiadások részaránya 20,5%, a bruttó felhalmozásé pedig 20,0% volt (lásd a 9. ábrát).

Az uniós tagállamok körében jelentős eltérések mutatkoztak a beruházási intenzitás terén, ami részben azt tükrözi, hogy a tagállamok a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban vannak, és növekedési dinamikájuk is eltérő volt az elmúlt években (lásd a 10. ábrát). 2016-ban a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-hez viszonyított aránya (folyó áron) 19,7% volt az EU-28 területén, az euróövezetben (EA-19) pedig 20,1%. A legmagasabb értékeket Írországban (29,3%), a Cseh Köztársaságban (24,6%), Svédországban (24,1%) és Máltán (23,4%), a legalacsonyabbakat pedig Portugáliában (14,9%) és Görögországban (11,4%) rögzítették.

Ahogy azt az 5. táblázat is mutatja, a beruházások túlnyomó többsége a magánszektorban valósult meg: a vállalkozások és a háztartások beruházásai 2015-ben az EU-28 GDP-jének 17,0%-át tették ki, ugyanez az arány az állami beruházások esetében 2,9% volt. Viszonylagos értékben kifejezve az állami beruházások aránya Magyarországon és Bulgáriában (a GDP 6,6%-a), a vállalkozások beruházásainak aránya Svédországban (16,8%) és Írországban (16,7%), a háztartások beruházásainak aránya pedig Németországban (6,2%) volt a legmagasabb. A háztartások beruházásainak (a GDP-hez viszonyított) aránya 2015-ben Írországban, Görögországban, Spanyolországban és Cipruson jelentősen alacsonyabb, míg Romániában jóval magasabb volt a 2005-ös értéknél. Az uniós tagállamok közül még Németország és Litvánia jelentett egyedül növekedést a háztartások beruházásainak a GDP-hez viszonyított arányában. Szlovénia, Szlovákia, Lettország, Bulgária és Észtország esetében egy hasonló összevetés a vállalkozások beruházásai terén mutat viszonylag jelentős visszaesést.

Jövedelem

Amennyiben a jövedelmi oldalról elemezzük az EU-28 GDP-jét, megállapítható, hogy a termelési folyamatból származó jövedelemnek a termelési tényezők közötti eloszlása szempontjából a legjelentősebb tételt a munkavállalói jövedelem tette ki, amely 2016-ban a GDP 47,5%-ának felelt meg folyó piaci áron. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem a GDP 40,7%-át tette ki, míg a támogatásokkal csökkentett termelési és importadók részaránya 11,9% volt (lásd a 11. ábrát). A munkavállalói jövedelem GDP-n belüli aránya Írországban (31,3%) volt a legalacsonyabb, ezt követte Görögország (33,4%) és Románia (34,2%), három uniós tagállamban azonban ez az arány meghaladta az 50,0%-ot; a legmagasabb értékről Dánia (52,6%) számolt be.

A 12. ábra (amely szintén folyó piaci áron alapul) szerint a vonatkozó jövedelem-aggregátumok értéke 2011-re vagy 2012-re helyreállt a gazdasági és pénzügyi válság során elszenvedett veszteségek után. A munkavállalói jövedelem 2009-ben 2,8%-kal csökkent az EU 28 tagállamában, de 2016-ban már 14,4%-kal magasabb volt a 2008-ban regisztrált szintnél.

A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem terén már 2008-ban is korlátozott növekedés volt megfigyelhető az EU-28-ban, amit 2009-ben 8,2%-os visszaesés követett; 2012-re azonban ez a jövedelem-aggregátum ismét megközelítette a válság előtti (2008-as) csúcsértékét, 2016-ra pedig 10,8%-kal meg is haladta azt.

A támogatásokkal csökkentett termelési és importadók visszaesése az EU-28-ban már 2008-ban megkezdődött (–3,1%), 2009-ben pedig felgyorsult (–9,3%). Ezt a veszteséget 2011-re sikerült leküzdeni, 2016-ban pedig ez a jövedelem-aggregátum már 16,2%-kal meghaladta korábbi (2007-es) csúcsértékét.

A háztartások fogyasztása

2016-ban a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki (folyó piacon áron) az uniós tagállamok közel háromnegyedében (20): részarányuk Cipruson (68,7%), Görögországban (67,8%), Litvániában (64,8%) és Portugáliában (63,8%) volt a legmagasabb. Ezzel szemben a legalacsonyabb Luxemburgban (27,8%) volt, ahol ennek ellenére a legmagasabb (22 200 PPS) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása (lásd a 6. táblázatot).

Luxemburgon kívül a háztartások egy főre jutó (árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított) átlagos fogyasztási kiadása 2016-ban szintén viszonylag magas volt az Egyesült Királyságban (19 300 PPS), Ausztriában (18 800 PPS) és Németországban (18 700 PPS). Ezzel szemben Horvátország, Magyarország és Bulgária voltak az egyedüli uniós tagállamok, amelyeknek az egy főre jutó átlagos háztartási fogyasztási kiadása 10 000 PPS alatt maradt.

A 2011 és 2016 közötti időszakban az egy főre jutó átlagos (láncindexált volumenindexen alapuló) háztartási fogyasztási kiadások euróban kifejezett valódi alakulásának elemzése azt mutatja, hogy a leggyorsabb növekedést a balti tagállamok és Románia érte el (vegye figyelembe, hogy ez utóbbi esetében megtört az adatsor). A legnagyobb mértékű zsugorodást Görögországban jegyezték fel, ahol a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása a vizsgált időszakban átlagosan 1,4%-kal csökkent évente. Emellett kisebb mértékű (kevesebb mint évi 1,0%-os) csökkenés volt megfigyelhető Olaszországban, Ausztriában, Cipruson, Szlovéniában és Hollandiában.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák. A rendszer teljes mértékben összhangban van a nemzeti számlák tekintetében világszerte alkalmazott iránymutatással, az SNA 2008-cal.

A GDP és fő elemei

A nemzeti számlák főbb aggregátumai az egyes intézményi egységekből, nevezetesen a nem pénzügyi vállalatokból, a pénzügyi vállalatokból, az államháztartásból, a háztartásokból, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézményekből állnak össze.

A nemzeti számlák tárgykörébe tartozó adatok a GDP összetevőire, a foglalkoztatottságra, a végső fogyasztási aggregátumokra és a megtakarításokra vonatkozó információkat ölelik fel. E változók közül többet éves és negyedéves alapon is kiszámítanak.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés; a kiadásokon alapuló megközelítés; és a jövedelmen alapuló megközelítés.

Az egy főre jutó GDP elemzése kiiktatja a lakosság abszolút méretét mint befolyásoló tényezőt, ezáltal megkönnyíti az egyes országok összehasonlítását. Az egy főre jutó GDP az életszínvonal tág gazdasági mutatója. A nemzeti valutában megadott GDP-adatok a pénzpiaci árfolyamok használata helyett a vásárlóerő-paritás (PPP) alkalmazásával átválthatók vásárlóerő-egységre (PPS), amely az egyes valutanemek vásárlóerejét tükrözi, ezáltal kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-ben megadott, egy főre jutó GDP volumenindex az EU-28 átlagához (értéke 100) viszonyítva fejezhető ki. Ha egy ország indexe 100-nál magasabb vagy alacsonyabb, akkor ezen ország egy főre jutó GDP-je meghaladja, illetve alulmúlja az EU-28 átlagát. Ez az index időbeli összehasonlítás helyett inkább országok közötti összehasonlításra szolgál.

A GDP láncindexált volumenindexek (valós változások) segítségével megállapított éves növekedési ütemének kiszámításával lehetővé válik a gazdasági fejlődés dinamikájának összehasonlítása az idő függvényében és a különböző méretű gazdaságok között, az árszínvonaltól függetlenül.

Kiegészítő adatok

A gazdasági termelés tevékenységenként is elemezhető. A legmagasabb szintű összevonással végzett elemzés esetén a következő tíz NACE Rev. 2. cím azonosítható: mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat; ipar; építőipar; elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások; közigazgatás, védelem, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek.

A tevékenységenkénti teljesítmény idő függvényében végzett elemzését megkönnyítheti egy volumenmérték (reálváltozások) használata, vagyis a termelés értékének deflálása az árváltozások hatásának kiküszöbölése érdekében. A tevékenységeket egyenként kell deflálni, hogy tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó termékek árának változásait.

A nemzeti számlákból kinyerhető adatok másik csoportja a versenyképesség vizsgálatához használható fel. E körbe tartoznak a munkaerő termelékenységével kapcsolatos mutatók, például a munkatermelékenységi mutató. A termelékenység PPS-ben kifejezett mérőszámai különösen hasznosak országok közötti összehasonlítás esetén. A PPS-ben kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzetgazdaságok termelékenységébe. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ezt a mérőszámot befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete: értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás. Az egy ledolgozott munkaórára vetített GDP már tisztább képet ad a termelékenységről, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága tagállamonként és tevékenységenként jelentős eltéréseket mutat.

A makrogazdasági megközelítéssel összeállított nemzeti számlákból kiolvashatók a háztartások kiadásaira vonatkozó éves adatok is. A háztartások kiadásainak elemzéséhez alternatív adatforrást jelent a háztartási költségvetési felmérés: ennek keretében az információk összegyűjtése céljából a háztartásokat megkérik, hogy vezessenek naplót a vásárlásaikról, az így gyűjtött adatok pedig sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtanak a termékekről és szolgáltatásokról, és jóval többféle társadalmi-gazdasági elemzés elvégzését teszik lehetővé. A háztartási költségvetési felmérés elvégzésére és eredményeinek közzétételére ötévente kerül sor, a jelenleg elérhető legutóbbi referenciaév 2010.

Háttér

Az európai intézményeknek, kormányoknak, központi bankoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában tevékenykedő egyéb gazdasági és társadalmi szervezeteknek összehasonlítható és megbízható statisztikákra van szükségük, amelyekre döntéseiket alapozhatják. A nemzeti számlák különféle elemzésekhez és értékelésekhez használhatók fel. A nemzetközileg elfogadott fogalmak és meghatározások használatának köszönhetően elemezhetők a különböző gazdaságok, így lehetőség nyílik többek között az uniós tagállamok gazdaságai közötti összefüggések vizsgálatára és az uniós és harmadik országok összehasonlítására.

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok egyik legfontosabb felhasználási módja az azt igényt elégíti ki, hogy az európai gazdaságpolitikai döntések meghozatalát, valamint a gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzéseinek teljesítését olyan, jó minőségű, rövid távú statisztikákkal segítsék elő, amelyek lehetővé teszik a makrogazdasági fejlemények figyelemmel kísérését és a makrogazdasági politikával kapcsolatos tanácsok kialakítását. A nemzeti számlák egyik legalapvetőbb és legrégibb felhasználási módja például a gazdaság növekedési ütemének, vagyis egyszerűen fogalmazva a GDP növekedésének számszerűsítése. A nemzeti számlák alapvető számadatai főként a makrogazdasági politikák kidolgozására és nyomon követésére használatosak, míg a nemzeti számlák részletesebb adatai ágazati vagy iparpolitikák kidolgozására használhatók fel, különösen az input-output táblák elemzésével.

A GMU 1999-es indulása óta az Európai Központi Bank (EKB) volt a nemzeti számlák egyik legjelentősebb felhasználója. Az EKB olyan stratégiát alkalmaz az árstabilitást fenyegető kockázatok felmérésére, amelynek alapja két elemzési nézőpont, az úgynevezett „két pillér”: a gazdasági elemzés és a monetáris elemzés. Számos monetáris és pénzügyi mutatót értékelnek így olyan egyéb lényeges adatok fényében, amelyek lehetővé teszik a monetáris, a pénzügyi és a gazdasági elemzés kombinálását. Ilyen adatok például a nemzeti számlák kulcsfontosságú aggregátumai. Ezáltal a monetáris és pénzügyi mutatók a gazdaság többi részével összefüggésben elemezhetők.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság figyelemmel kíséri a gazdasági fejleményeket. Az Unió gazdaságpolitikai koordinációjának éves ciklusát európai szemeszternek hívják. Az Európai Bizottság minden évben részletes elemzést készít az uniós tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokat tartalmazó terveiről, és országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg a következő 12–18 hónapra.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság emellett az európai szemeszter éves ciklusával összehangolva évente háromszor (télen, tavasszal és ősszel) elkészíti az Európai Bizottság makrogazdasági előrejelzését. Ezek az előrejelzések az összes uniós tagállamra vonatkoznak, így belőlük származnak az euróövezetre és az EU egészére vonatkozó előrejelzések, de emellett a tagjelölt országokra, valamint bizonyos harmadik országokra vonatkozó előrejelzéseket is tartalmaznak.

E statisztikák másik bevett felhasználási módja az államháztartás elemzése a nemzeti számlákon keresztül. Az Európai Unió egy sajátos alkalmazási módot dolgozott ki a GMU konvergenciakritériumaival összefüggésben, amely kritériumok közül kettő közvetlenül az államháztartásra vonatkozik. E kritériumok meghatározása a nemzeti számlák adatai (a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány és államadósság) alapján történt. További információkért lásd a kormányzati pénzügyi statisztika szócikkét.

Regionális, strukturális és ágazati politikák

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése mellett az európai nemzeti és regionális számlák adatai egyéb, szakpolitikai jellegű célokra is felhasználhatók, főként a regionális, strukturális és ágazati kérdésekkel összefüggésben.

A strukturális alapok forrásainak felosztása részben a regionális számlák adatain alapul. A regionális statisztikák emellett felhasználhatók a regionális és kohéziós politikák utólagos értékeléséhez is.

A növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzése stratégiai fontosságú az Európai Unió és a tagállamok számára egyaránt, emellett az Európa 2020 stratégia részét képezi. E stratégiai prioritások támogatása érdekében az Európai Unió közös politikákat valósít meg az összes gazdasági ágazatban, a tagállamok pedig saját, nemzeti szintű strukturális reformokat hajtanak végre.

Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika (KAP) fejlesztését segítő gazdasági elemzést végez a különböző támogatási mechanizmusai hatékonyságának vizsgálatával, és hosszú távú perspektíva kialakításával. Ennek keretében – részben a mezőgazdaságra vonatkozó gazdasági számlák felhasználásával – kutatásokat, elemzéseket és hatásvizsgálatokat végez az Európai Unió és egyes harmadik országok mezőgazdaságával és vidéki gazdaságával kapcsolatos témakörökben.

Célmeghatározás, teljesítményértékelés és hozzájárulások

Az uniós politikák egyre gyakrabban határoznak meg közép- és hosszú távú célokat, amelyek lehetnek kötelező vagy nem kötelező érvényűek. Néhány esetében a GDP szintjét használják fel viszonyítási alapként, például úgy, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások célértékét a GDP 3,00%-ában állapítják meg (amely az Európa 2020 egyik célkitűzése).

A nemzeti számlák használatosak az uniós források meghatározásában is, amire tanácsi határozatban foglalt alapvető szabályok vonatkoznak. Az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges saját források teljes összege az összkiadás és az egyéb bevételek különbségeként határozható meg, a saját források maximális mérete pedig összefügg az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelemével.

A nemzeti számlák adatai nemcsak az Unión belüli költségvetési hozzájárulások meghatározásához használatosak, de egyéb nemzetközi szervezetek, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) részére nyújtott hozzájárulások meghatározására is felhasználhatók. Az ENSZ költségvetéséhez való hozzájárulás mértéke a bruttó nemzeti jövedelmen alapul, amelyre különféle kiigazítások és korlátozások alkalmazhatók.

Elemzők és előrejelzők

A nemzeti számlákat az elemzők és a kutatók is széles körben használják a gazdasági helyzet és fejlemények vizsgálatához. A szociális partnerek, így többek között a vállalkozásokat képviselő szervezetek (például szakmai szövetségek) vagy a munkavállalókat képviselő szervezetek (például szakszervezetek) szintén érdekeltek a nemzeti számlák kapcsán, mivel azok felhasználhatók a munkaügyi kapcsolatokat érintő gazdasági fejlemények elemzésére. Az egyéb felhasználási módok közül megemlítendő, hogy a kutatók és az elemzők az üzleti ciklus és a hosszú távú gazdasági ciklusok elemzésére, valamint ezeknek a gazdasági, politikai vagy technikai fejleményekkel való összekapcsolására is felhasználják a nemzeti számlákat.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Fő táblázatok

Adatbázis

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

ESMS metaadatfájlok

Módszertani kézikönyvek

Egyéb módszertani információk Nemzeti számlák – lásd:

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Egyéb információk

Külső hivatkozások


Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:A_nemzeti_számlák_és_a_GDP&oldid=359485"