Archive:Energiatermelés és -import

2014. márciusi és májusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2015. november. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. táblázat: Energiatermelés, 2002 és 2012
(millió tonna olajegyenérték) - Forrás: Eurostat (ten00076), (ten00080), (ten00077), (ten00079), (ten00078) és (ten00081)

1. ábra: Primerenergia-termelés, EU-28, 2012
(az összérték %-ában, a tonnában kifejezett olajegyenérték alapján) - Forrás: Eurostat (ten00080), (ten00077), (ten00079), (ten00078), (ten00081) és (nrg_107a)

2. ábra: A primerenergia-termelés alakulása
(tüzelőanyag-típus szerint), EU-28, 2002–2012
(2002=100, a tonnában kifejezett olajegyenérték alapján) - Forrás: Eurostat (ten00076), (ten00081), (ten00080), (ten00079), (ten00078) és (ten00077)

2. táblázat: Nettó primerenergia-import, 2002–2012 - Forrás: Eurostat (nrg_100a) és (tps00001)

3. táblázat: A primerenergia-import fő származási helye, EU-28, 2002–2012
(az EU-28 tagállamokon kívüli import %-ában) - Forrás: Eurostat (nrg_122a), (nrg_123a) és (nrg_124a)

4. táblázat: Energiafüggőségi ráta, EU-28, 2002–2012
(a bruttó belföldi energiafelhasználásban és a tüzelőanyag-raktárakban a nettó energiaimport %-ában, tonnában kifejezett olajegyenérték alapján) - Forrás: Eurostat (nrg_100a), (nrg_102a) és (nrg_103a)

3. ábra: Energiafüggőségi ráta az összes termék esetében, 2012
(a bruttó belföldi energiafelhasználásban és a tüzelőanyag-raktárakban a nettó energiaimport %-ában, tonnában kifejezett olajegyenérték alapján) - Forrás: Eurostat (tsdcc310) és (nrg_100a)

Az Európai Unió (EU) importált energiahordozóktól, különösen a kőolajtól és az utóbbi időben a földgáztól való függősége áll az energiaellátás biztonságával kapcsolatos politikai aggályok hátterében. E szócikk az Európai Unióban folyó primerenergia-termelést, valamint a termelés és a felhasználás közötti eltérés miatt az Unió harmadik országokból származó energiaimporttól való növekvő függőségét vizsgálja. Az EU-28 bruttó belföldi energiafelhasználásának több mint fele (53,4 %) importból származott 2012-ben.

Főbb statisztikai eredmények

Elsődleges termelés

Az EU-28 tagállamaiban összesen 794,3 millió tonna olajegyenérték (toe) volt a primerenergia-termelés 2012-ben. Ezzel folytatódott az utóbbi években megfigyelhető csökkenő tendencia, amely mindössze 2010-ben szakadt meg, amikor a termelés a gazdasági és pénzügyi válsággal egy időben bekövetkezett 2009-es jelentős visszaesést követően fellendült. Hosszabb időszakot vizsgálva az EU-28 egészében előállított primer energia mennyisége 2012-ben 15,7 %-kal kevesebb volt, mint egy évtizeddel korábban. Az EU-28 energiatermelésében megfigyelhető csökkenő tendencia – legalább részben – arra vezethető vissza, hogy a nyersanyagkészletek kimerülnek, illetve hogy a termelők nem találták gazdaságosnak a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások kitermelését.

Az uniós tagállamok közül Franciaország járt az élen a primerenergia-termelésben, 16,8 % volt a részesedése az EU-28 össztermeléséből. A rangsorban Németország (15,6 %) és az Egyesült Királyság (14,6 %) követte. A tíz évvel korábbi értékhez képest a legjelentősebb változás az Egyesült Királyság részesedésében következett be, amely 27,1 %-ról esett vissza a jelenlegi szintre (lásd az 1. táblázatot). Ebben az időszakban mindössze két további tagállam részesedése csökkent: Dániáé 0,6 százalékponttal, Litvániáé pedig 0,4 százalékponttal. A primerenergia-termelés abszolút értékben kifejezve a 2012-ig terjedő tíz évben a legnagyobb mértékben Olaszországban és Svédországban (mindkettőben 4,4 millió toe-vel), valamint Hollandiában (4,3 millió toe-vel) bővült.

Az EU-28 tagállamokban a primerenergia-termelés 2012-ben számos különböző energiaforrás között oszlott el, amelyek közül a részesedését tekintve a legfontosabb az atomenergia volt (az össztermelés 28,7 %-a). A nukleáris fűtőanyag különösen Franciaországban, Belgiumban és Szlovákiában bírt nagy jelentőséggel, ahol a nemzeti primerenergia-termelés több mint felét adta. Az EU-28 primerenergia-termelésének több mint egyötöde megújuló energiaforrásokból (22,3 %) és szilárd tüzelőanyagokból (20,9 %, nagyrészt szén) származott, a földgáz részesedése némileg alacsonyabb volt (16,8 %), a fennmaradó részt pedig a kőolaj (8,9 %) tette ki (lásd az 1. ábrát).

A megújuló energiaforrásokból származó elsődleges termelés bővülése az összes többi energiaforrásból származó termelés bővülését felülmúlta, 2002 és 2012 között viszonylag állandó növekedést mutatott, csupán 2011-ben csökkent kis mértékben (lásd a 2. ábrát). E tízéves időszak során a megújuló energia termelése összesen 81,3 %-kal nőtt. Ezzel szemben a többi primerenergia-forrás termelési szintje ez idő alatt többnyire visszaesett. A csökkenés a kőolaj (-53,5 %), a földgáz (-35,4 %) és a szilárd tüzelőanyagok (-20,7 %) esetében volt a legjelentősebb, míg az atomenergia esetében jóval mérsékeltebb (10,9 %).

Energiaimport

A feketeszén, a barnaszén, a kőolaj, a földgáz és az utóbbi időben az atomenergia elsődleges termelésének zsugorodása vezetett ahhoz a helyzethez, hogy az Európai Uniónak egyre növekvő mértékben kell primerenergia-importra támaszkodnia a kereslet kielégítéséhez. Ez a helyzet mindazonáltal stabilizálódott a gazdasági és pénzügyi válságot követően. Az EU-28 primerenergia-importja 2012-ben közel 922,8 millió tonna olajegyenértékkel haladta meg az exportot. A legjelentősebb primerenergia-importőrök jellemzően a nagy népességű uniós tagállamok voltak, az Egyesült Királyság és Lengyelország kivételével (amely országok még rendelkeznek hazai kőolaj-, földgáz- és kőszénkészletekkel). 2004 óta Dánia az egyetlen nettó primerenergia-exportőr a tagállamok közül (lásd a 2. táblázatot).

Az EU-28 energiaimportjának származási helye némileg megváltozott az elmúlt években, mivel Oroszország megőrizte az elsődleges kőolaj- és földgázszállítói pozícióját, ezenkívül vezető szilárdtüzelőanyag-szállítóként is az élre tört (lásd a 3. táblázatot). 2012-ben az EU-28 kőolajexportjának 33,7 %-a származott Oroszországból, ami némi csökkenést jelent 2010-hez (34,7 %) és 2011-hez (34,8 %) képest. Oroszország 2006-ban lett az Unió első számú szilárdtüzelőanyag-szállítója, maga mögé utasítva Dél-Afrikát, miután 2004-ben Ausztráliát, 2002-ben pedig Kolumbiát körözte le. Oroszországnak az EU-28 szilárdtüzelőanyag-importjából való részesedése a 2002-es 13,1 %-ról 30,0 %-ra nőtt 2009-re, majd 2012-re némileg csökkent, 25,9 %-ra. E csökkenés ellenére 2012-ben is Oroszország volt az Unióba behozott szilárd tüzelőanyag elsődleges forrása, bár alig előzte meg Kolumbiát (23,7 %) és az Egyesült Államokat (23,0 %). Ugyanakkor Oroszországnak az EU-28 földgázimportjából való részesedése 45,2 %-ról 29,5 %-ra csökkent 2002 és 2010 között, ez a tendencia viszont megfordult 2011-ben és 2012-ben, amikor nőtt az orosz földgázbehozatal. Katar részesedése az EU-28 földgázimportjából az 1 %-ot sem érte el 2002-ben, 2011-re azonban 11,0 %-ra emelkedett, majd 2012-ben 8,4 %-ra esett vissza.

Az Európai Unió elsődleges energiaellátásának biztonsága veszélybe kerülhet, ha nagy arányú import viszonylag kevés partner kezében összpontosul. 2012-ben az EU-28 földgázimportjának több mint háromnegyede (76,8 %) Oroszországból, Norvégiából, illetve Algériából származott. A behozatali források így az előző két évhez képest nagyobb mértékben összpontosultak az említett három országban, amely 2010-ben még a földgázimport 71,0 %-át, 2011-ben pedig 72,0 %-át adta. Hasonló elemzés alapján az EU-28 kőolajimportjának 53,6 %-a Oroszországból, Norvégiából és Szaúd-Arábiából, míg a feketeszénimport 72,6 %-a Oroszországból, Kolumbiából és az Egyesült Államokból származott. 2002 és 2012 között új partnerországok is megjelentek, importvolumenük ugyanakkor viszonylag alacsony. Ez jellemző a Nigériából, Azerbajdzsánból és Kazahsztánból származó kőolajimportra, valamint a Katarból származó földgázimportra.

Az EU-28 energiaimporttól való függősége az 1980-as évekbeli kevesebb mint 40 %-os bruttó energiafelhasználásról 53,4 %-ra emelkedett 2012-re (lásd a 4. táblázatot). Ez a legutóbbi érték ugyanakkor csekély mértékű csökkenést jelent az energiafüggőség terén, amelynek 2008-ban elért csúcsértéke 54,7 % volt. Az energiafüggőségi ráta 2012-ben a kőolaj (88,2 %) és a földgáz (65,8 %) esetében volt a legmagasabb. Az Európai Unió harmadik országoktól való függése az elmúlt évtizedben (2002 és 2012 között) gyorsabban növekedett a földgáz- (14,9 százalékpont) és kőolajellátás (11,9 százalékpont) terén, mint a szilárdtüzelőanyag-ellátás (8,9 százalékpont) terén. 2004 óta az EU-28 nettó energiaimportja meghaladta az elsődleges termelését, vagyis az EU-28 bruttó belföldi energiafelhasználásának több mint felét a nettó import fedezte.

Nettó exportőrként Dánia volt az egyetlen uniós tagállam 2012-ben, amely negatív energiafüggőségi rátával rendelkezett (lásd a 3. ábrát). A többi tagállam közül a legalacsonyabb függőségi rátával Észtország, Románia, a Cseh Köztársaság és Svédország rendelkezett (kizárólag ezen országok jelentettek 30 %-nál alacsonyabb függőségi rátát), míg Málta, Luxemburg és Ciprus szinte teljes mértékben primerenergia-importtól függött.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A közvetlenül természeti erőforrásból kitermelt vagy kinyert energiahordozók a primer energiaforrások, míg az átalakító üzemben elsődleges energiaforrásokból előállított energiahordozók a származtatott termékek (árucikkek). A primerenergia-termelés a primer energiaforrások nemzeti kitermelése, amely a természeti erőforrásoknak például szénbányában, kőolajmezőn, vízerőműben vagy a bioüzemanyagok előállításával történő kiaknázását foglalja magában. Amennyiben a fogyasztás meghaladja az elsődleges termelést, akkor a hiányt primer energiaforrások vagy származtatott termékek importjával kell pótolni.

A reaktorban maghasadás eredményeképpen termelt hő nukleáris hő, más néven atomenergia elsődleges termelésének minősül. Értéke a ténylegesen termelt hőmennyiség vagy a bejelentett bruttó villamosenergia-termelés és az atomerőmű termikus hatásfoka alapján számítható ki. Az elsődleges fekete- és barnaszéntermelés az inert anyagok eltávolítására irányuló műveletek után számított, kitermelt vagy előállított tüzelőanyag-mennyiségekre vonatkozik.

Nem minősül elsődleges termelésnek az energia egyik formából a másikba történő átalakítása, például a hőerőművekben végrehajtott villamosenergia- vagy hőtermelés, illetve a kokszolókemencékben végzett kokszgyártás.

A nettó import kiszámításához az import mennyiségéből le kell vonni a megfelelő exportmennyiséget. Az import az ország területére (elsősorban gáz- vagy kőolajvezetékeken keresztül) való behozatalt jelenti, leszámítva a tranzitmennyiségeket, míg az export az ország területéről kivitt mennyiséget foglalja magában.

Háttér

Unión kívüli országok szolgáltatják az EU-28 energiájának több mint felét, ez az arány pedig általában véve növekedett az elmúlt évtizedben. Ez az energiamennyiség nagyrészt Oroszországból érkezik, amelynek a tranzitországokkal folytatott vitái az elmúlt években az ellátás megszakadásának veszélyével fenyegettek. 2009. január 6. és 20. között például leállt az Oroszországból Ukrajnán keresztül érkező gázáramlás.

Az Európai Bizottság 2008 novemberében elfogadta az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatát, amely azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az Európai Unió hogyan tudja csökkenteni az importált energiától való függőségét, ily módon fokozva az ellátás biztonságát és mérsékelve az üvegházhatású gázok kibocsátását. A felülvizsgálat szorgalmazta az uniós tagállamok közötti energiaszolidaritás megteremtését, fenntartható energiaellátás biztosítására irányuló cselekvési tervet javasolt, valamint energiahatékonysági javaslatokból álló csomagot fogadott el, amelyek célja energiamegtakarítás elérése olyan kulcsterületeken, mint az épületek és az energiafelhasználó termékek.

A 2009. januári orosz–ukrán gázválságra reagálva felülvizsgálták az ellátás biztonságával kapcsolatos jogi keretet, 2009 szeptemberében pedig az Európai Unió Tanácsa elfogadta a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló 2009/119/EK irányelvet. Ezeknek a kőolaj- és földgázpiacot érintő intézkedéseknek a célja annak biztosítása, hogy valamennyi fél eredményes intézkedéseket tegyen az ellátás esetleges zavaraiból eredő következmények megelőzésére és enyhítésére, egyúttal létrejöjjenek azok a mechanizmusok, amelyekkel a tagállamok együttműködés útján hatékonyan kezelhetik a kőolaj-, illetve a földgázellátás esetleges súlyos zavarait. Koordinációs mechanizmus is létrejött, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok együttesen és azonnal reagáljanak a veszélyhelyzetekre.

A felhasznált energiaforrások sokfélesége és a szállítók, szállítási útvonalak és szállítási mechanizmusok változatossága egyaránt fontos szerepet játszhat az energiaellátás biztosításában. A szállító, tranzit- és fogyasztó országokkal fennálló biztos partnerkapcsolat kialakítása lehet az Unió energiafüggőségével kapcsolatos kockázatok csökkentésének egyik módja, ezért az Európai Bizottság 2011 szeptemberében elfogadta az „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleményt (COM(2011) 539 végleges).

Az Európai Bizottság 2010 novemberében elfogadta az „Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája” elnevezésű kezdeményezést (COM(2010) 639 végleges). A stratégia tízéves időszakra vonatkozó energiaprioritásokat határoz meg, és megállapítja a különböző kihívások leküzdése érdekében hozható intézkedéseket, ideértve az árversennyel és biztos ellátással rendelkező piacok kialakítását, a technológiai vezető szerep erősítését és a nemzetközi partnerekkel folytatott eredményes tárgyalást.

Ugyanabban a hónapban fogadta el az Európai Bizottság az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően: Az integrált európai energiahálózat programterve” elnevezésű kezdeményezést (COM(2010) 677 végleges) is, amely meghatározza a kiemelt jelentőségű villamosenergia-, földgáz- és kőolaj-ellátási folyosókat. Javaslat született az e kiemelt jelentőségű infrastruktúrák időszerű kialakítását elősegítő eszköztár létrehozásáról is.

Jelenleg számos olyan kezdeményezés zajlik, amelynek célja az Európa, valamint keleti és déli szomszédjai közötti gázvezetékek kiépítése. Ide tartozik az Északi Áramlat (az Európai Unió és Oroszország között a Balti-tengeren át), amely 2011 novemberében kezdte meg működését, a Déli Áramlat (az Európai Unió és Oroszország között a Fekete-tengeren át), amely előreláthatóan 2015-re készül el, valamint a transzadriai gázvezeték (amely Törökországot Görögországon és Albánián át Olaszországgal összekötve a Kaszpi-tenger térségéből szállítana földgázt az Európai Unióba).

Lásd még

Consumption of energy (angolul)
Electricity production, consumption and market overview (angolul)
Energy statistics introduced (angolul)
Energy price statistics (angolul)
Natural gas market indicators (angolul)
Renewable energy statistics (angolul)
Sustainable development - climate change and energy (angolul)
The EU in the world - energy (angolul)

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Energy (t_nrg), lásd (angolul):

Energy statistics - quantities (t_nrg_quant)

Adatbázis

Energy (t_nrg), lásd (angolul):

Energy statistics - quantities, annual data (nrg_quant)

Energy statistics - supply, transformation, consumption (nrg_10)

Energy statistics - imports (by country of origin) (nrg_12)

Energy statistics - exports (by country of destination) (nrg_13)

Külső hivatkozások

Európai Bizottság — Energiaügyi Főigazgatóság — Az ellátás biztonsága (angolul)
Európai Energiaportál (angolul)
Nemzetközi Energia Ügynökség (angolul)
OECD-NEA (Nukleáris Energia Ügynökség) (angolul)