Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2014. október 21-i adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2015. július vége.

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2012 és 2013 (¹)
(az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele vagy hitelnyújtása a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (tec00127)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2010–2013 (¹)
(a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

2. ábra: Államadósság, 2012 és 2013 (¹)
(konszolidált bruttó államadósság a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (tsdde410)

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2010–2013 (¹)
(a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2010–2013 (¹)
(milliárd EUR) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

5. ábra: Államháztartási bevételek és kiadások, 2013 (¹)
(a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2013 (¹)
(az összbevétel százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

7. ábra: Az államháztartási bevétel fő elemei, 2013 (¹)
(az összbevétel százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2013 (¹)
(az összkiadás százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadás fő elemei, 2013 (¹)
(az összkiadás százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

10. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, EU-28, 2010–2013 (¹)
(a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, 2013 (¹)
(a GDP százalékában) – Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Ez a cikk azt vizsgálja, hogyan változnak az államháztartási mutatók az Európai Unióban (EU) és az euróövezetben (EA-18). Különösen részletesen foglalkozik a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal.

Ez a statisztika kulcsfontosságú mutató az egyes tagállamok gazdasági helyzetének felméréséhez. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma (SGP) keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, államadóssága pedig a GDP 60%-át. Ha a tagállam nem tartja be ezeket a határértékeket, az Unió megindítja az úgynevezett túlzotthiány-eljárást. Ennek keretében számos lépéssel – többek között szankciók alkalmazásával – ösztönözhető az érintett tagállam arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek jelentik a gazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvétel, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozás feltételét is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz.

Főbb statisztikai eredmények

2013-ban az EU-28 és az euróövezet (EA-18) költségvetési hiánya (az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2012-höz képest, az államadósság ugyanakkor (mind a GDP arányában, mind abszolút értékben) nőtt.

Költségvetési hiány

Az EU-28 területén a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2012-es 4,2%-ról 2013-ra 3,2%-ra, az euróövezetben (EA-18) pedig 3,6%-ról 2,9%-ra csökkent. Luxemburg és Németország csekély államháztartási többletet ért el 2013-ban. Emellett további 16 uniós tagállam, név szerint Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Románia, Szlovákia, Finnország és Svédország költségvetési hiánya is a GDP 3,0%-a alatt volt 2013-ban (lásd az 1. ábrát).

A költségvetési hiány aránya ugyanakkor 10 tagállamban meghaladta a GDP 3%-át: a (GDP százalékában kifejezett) költségvetési hiány Szlovéniában (14,6%), Görögországban (12,2%) és Spanyolországban (6,8%) volt a legnagyobb. A GDP 3,0%-át meghaladó költségvetési hiánnyal rendelkező 10 tagállam mindegyikében az előző három évben, vagyis az 1. táblázatban bemutatott teljes beszámolási időszak során mindvégig 3,0% felett volt a hiány.

2012-höz képest 2013-ban 17 tagállamban csökkent a (GDP-arányos) költségvetési hiány. Egy tagállamban (Németországban) 2013-ban ugyanakkora volt a többlet, mint 2012-ben, Luxemburgnak pedig sikerült kismértékben növelnie előző évi többletét. A fennmaradó kilenc uniós tagállam hiánya 2013-ban némileg magasabb volt, mint a megelőző évben.

Államadósság

Az EU-28 területén az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2012. év végi 83,5%-ról 2013 végére 85,4%-ra nőtt, az euróövezetben (EA-18) pedig 89,0%-ról 90,9%-ra emelkedett. 2013-ban összesen 16 uniós tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60%-át. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2013 végén Észtországban (10,1%), Bulgáriában (18,3%) és Luxemburgban (23,6%) volt a legalacsonyabb (lásd a 2. ábrát).

2013-ban az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 22 uniós tagállamban nőtt 2012-höz képest, míg hat tagállamban – Dániában, Németországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon és Ausztriában – csökkent. Az adósság aránya 2012-ről 2013-ra Cipruson (22,7 százalékpont), Görögországban (18,0 százalékpont), Szlovéniában (17,0 százalékpont) és Horvátországban (11,3 százalékpont) nőtt a legnagyobb mértékben.

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartás gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. Az EU-28 területén az államháztartási összbevétel a GDP 45,3%-át tette ki (a 2012-es 44,6%-hoz képest nőtt), az összkiadás pedig a GDP 48,5%-ának felelt meg (a 2012-es 48,9%-hoz képest csökkent) 2013-ban. Az euróövezetben (EA-18) az államháztartási összkiadás 2013-ban a GDP 49,4%-a, az összbevétel pedig a GDP 46,5%-a volt (lásd a 3. ábrát).

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt lassú növekedést mutatott a 2010 és 2013 közötti időszakban (lásd a 4. ábrát). Ugyanebben az időszakban a bevételek némileg stabilabb ütemben emelkedtek. A vizsgált időszakban az EU-28 államháztartási összkiadásai összesen 184 milliárd EUR-val (azaz 184 000 millió EUR-val), ugyanezen térség államháztartási összbevételei pedig 565 milliárd EUR-val nőttek.

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2013-ban az uniós tagállamok közül Finnország, Dánia, Franciaország, Görögország, Belgium, Svédország, Szlovénia és Ausztria rendelkezett a legmagasabb (100% feletti) GDP-hez viszonyított, összesített államháztartási kiadással és bevétellel. Görögországban és Szlovéniában az államháztartási kiadások különösen jelentős szintje nagyrészt a pénzügyi intézmények támogatását célzó beavatkozásoknak tudható be. Nyolc tagállamban – Romániában, Litvániában, Lettországban, Írországban, Bulgáriában, Észtországban, Cipruson és Szlovákiában – viszonylag alacsony volt az összesített arány (nem érte el a GDP 80%-át).

Az államháztartási összbevétel fő elemeit az EU-28 területén az adók és a nettó társadalombiztosítási járulékok jelentik (lásd a 6. ábrát). 2013-ben az EU-28 területén az összbevétel 58,4%-át – az euróövezetben (EA-18) 55,4%-át – az adók, míg 29,8%-át – az euróövezetben 33,2%-át – a nettó társadalombiztosítási járulékok tették ki. Az egyes uniós tagállamokat vizsgálva a különböző bevételkategóriák relatív fontossága jelentős eltéréseket mutat. 2013-ban például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50%-át tették ki Szlovákiában, Hollandiában, a Cseh Köztársaságban, Görögországban, Litvániában és Szlovéniában, ezzel szemben 85,3%-át Dániában és 76,9%-át Svédországban (lásd a 7. ábrát).

Az EU-28 területén az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát 2013-ban a készpénzben vagy természetben nyújtott társadalmi juttatások formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek (a szociális juttatások és a piaci termelési célú, vásárolt természetbeni szociális transzferek) az EU-28 területén az összkiadás 43,3%-át, az euróövezetben (EA-18) pedig 46,5%-át képviselték. A munkavállalók javadalmazása az EU-28 területén az államháztartási kiadások 21,4%-át, az euróövezetben (EA-18) pedig 21,0%-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-28 területén az államháztartási kiadások 5,6%-át, az euróövezetben (EA-18) pedig 5,7%-át adta.

Az államháztartási bevételek fő típusai a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, a termelési és importadók és a nettó társadalombiztosítási járulékok, míg a tőkeadók 2013-ban mindössze a GDP 0,3%-át tették ki az EU-28 területén. 2013-ban az EU-28 országaiban a termelési és importadók a GDP 13,3%-át, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók a GDP 12,8%-át, a nettó társadalombiztosítási járulékok pedig a GDP 13,5%-át tették ki. E három adókategória relatív GDP-részaránya a 2010 és 2013 közötti időszakban nőtt; a legnagyobb mértékű növekedést a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók esetében tapasztalták (lásd a 10. ábrát).

Az adóbevételek szerkezete tekintetében 2013-ban jelentős különbség mutatkozott az uniós tagállamok között (lásd a 11. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, (a GDP-hez viszonyítva) jellemzően nagyobb adóbevételeket szedtek be. 2013-ban például az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Dániában volt a legmagasabb (48,6%), Franciaország és Belgium pedig szorosan követte (47,1%, illetve 46,2%); ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya három tagállamban – Litvániában, Romániában és Bulgáriában – nem érte el a 30%-ot.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A túlzottdeficit-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az ESA adattovábbítási program keretében részletesebb adatokat gyűjt az államháztartásra vonatkozóan, és ennek kapcsán a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani.

Az e cikkben szereplő adatok az államháztartás fő bevételi és kiadási tételeit tükrözik, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 2010) alapján történik. Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal az államháztartási nem pénzügyi számlák egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartás magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111. pont). Az államháztartás négy alszektorból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat (ha létezik ilyen), helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok (ha létezik ilyen).

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás túlzotthiány-eljárás keretében szolgáltatott, GDP-hez viszonyított értéke. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartás év végén fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási járulékokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 2010 ezt a fogalmat egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, nem piaci kibocsátás ellenében teljesített kifizetések, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, nettó társadalombiztosítási járulékok, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a szociális juttatások (szociális ellátások és a kormány, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által vásárolt, piaci termelési célú természetbeni szociális transzferek), az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 2010 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalók jövedelme, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, társadalmi juttatások (a természetbeni szociális transzferek kivételével), piaci termelési célú vásárolt természetbeni szociális transzferek, egyéb folyó transzferek, nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció, tőketranszferek és nem termelt eszközöket érintő tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira vonatkozóan az ESA 2010 keretében közölt államháztartási adatokat bizonyos nemzetiszámla-ügyletek tekintetében konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Ezen ügyletek kapcsán az alszektorokra vonatkozó adatokat az egyes alszektorokon belül konszolidálni kell, egymás között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – és következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási járulékok a központi, tartományi és helyi kormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
nettó társadalombiztosítási járulékok, ideértve valamennyi munkáltató és munkavállaló tényleges társadalombiztosítási járulékait, azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik, valamint két további imputált tételt (a háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékait és a társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjait).

Háttér

A gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései arra törekszenek, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését nagy vonalakban összehangolják. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60%-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági irányítása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaik keretében szolgáltatnak információkat, míg a többi tagállam konvergenciaprogramok formájában nyújt tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a politikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell előírni.