Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2014. április 23-i adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A cikk tervezett következő frissítése: 2014. november

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2012 és 2013 (1)
(a teljes államháztartási szektor nettó hitelfelvétele vagy hitelnyújtása a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (tec00127)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2010-13 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

2. ábra: Államadósság, 2012 és 2013 (1)
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (tsdde410)

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2003–13 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2003–2013 (1)
(1000 millió EUR) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

5. ábra: Államháztartási bevételek és kiadások, 2013 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2013 (1)
(az összbevétel %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

7. ábra: Az államháztartási bevételek fő elemei, 2013 (1)
(az összbevétel %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2013 (1)
(az összkiadás %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadások fő elemei, 2013 (1)
(az összkiadás %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

10. ábra: Államháztartási kiadások a kormányzati funkciók osztályozása (COFOG) szerinti funkciók alapján, 2012 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_exp)

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások fő kategóriái, EU-27, 2003–13 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

12. ábra: Az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások fő kategóriái, 2013 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

Ez a szócikk azt mutatja be, hogyan alakultak a kulcsfontosságú kormányzati pénzügyi mutatók az Európai Unióban (EU) és az euróövezetben (EA-18). Különösen a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adókkal és társadalombiztosítási hozzájárulásokkal foglalkozik.

Ez a statisztika kulcsfontosságú mutató az egyes tagállamok gazdasági helyzetének felméréséhez. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg abruttó hazai termék (GDP) 3 %-át, államadóssága pedig a GDP 60 %-át. Ha a tagállam nem tudja tartani ezeket a határértékeket, életbe lép az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás. Ennek keretében számos lépéssel (többek között szankciók alkalmazásával) ösztönözhető az érintett tagállam arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek a kritériumai a gazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvételnek, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozásnak is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaznak.

Főbb statisztikai eredmények

2013-ban az EU-28 és az euróövezet (EA-18) költségvetési hiánya (a teljes államháztartási szektor nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2012-höz képest, az államadósság ugyanakkor nőtt.

Költségvetési hiány

Az EU-28 területén a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2012-es -3,9 %-ról -3,3 %-ra csökkent 2013-re, az euróövezetben (EA-18) pedig -3,7 %-ról -3,0 %-ra apadt. Luxemburg csekély államháztartási többletet ért el 2013-ban, Németországban pedig közel kiegyenlített volt az államháztartás. Emellett további 16 uniós tagállam, név szerint Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Románia, Szlovákia, Finnország és Svédország költségvetési hiánya is a GDP 3,0 %-a alatt volt 2013-ban (lásd az 1. ábrát).

A költségvetési hiány aránya ezzel szemben 10 tagállamban meghaladta a GDP 3 %-át 2013-ban. A (GDP százalékában kifejezett) költségvetési hiány Szlovéniában (-14,7 %), Görögországban (-12,7 %), Írországban (-7,2 %) és Spanyolországban (-7,1 %) volt a legnagyobb. A GDP 3,0 %-át meghaladó költségvetési hiánnyal rendelkező 10 tagállam mindegyikében az előző három évben, vagyis az 1. táblázatban bemutatott teljes beszámolási időszak során is 3,0 % felett volt a hiány.

A (GDP-hez viszonyított) költségvetési hiány 2012-höz képest 2013-ban 17 tagállamban csökkent. Két tagállamban, Észtországban és Olaszországban 2013-ban ugyanakkora volt a hiány, mint 2012-ben, Luxemburgnak pedig sikerült csekély többletet elérnie, miután költségvetése az előző évben kiegyenlített volt. Németország kismértékű többlettel zárta 2012-t, 2013-ban viszont kiegyenlített volt költségvetése, míg a fennmaradó hét uniós tagállam 2012-höz képest növelte a hiányát 2013-ban.

Államadósság

Az EU-28 területén az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2012. év végi 85,2 %-ról 2013 végére 87,1 %-ra nőtt, az euróövezetben (EA-18) pedig 90,7 %-ról 92,6 %-ra emelkedett. Összesen 16 uniós tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60 %-át 2013-ban. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2013 végén Észtországban (10,0 %), Bulgáriában (18,9 %) és Luxemburgban (23,1 %) volt a legalacsonyabb (lásd a 2. ábrát).

Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2012-höz képest 2013-ban 22 uniós tagállamban nőtt, míg hat tagállamban – a Cseh Köztársaságban, Dániában, Németországban, Lettországban, Litvániában és Magyarországon – csökkent. Az adósság aránya 2012-höz képest 2013-ban Szlovéniában (17,3 százalékpont), Görögországban (17,9 százalékpont) és Cipruson (25,1 százalékpont) nőtt a legnagyobb mértékben.

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartási szektor gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. Az EU-28 területén az államháztartási összbevétel a GDP 45,7 %-át tette ki (a 2012-es 45,4 %-hoz képest nőtt), az összkiadás pedig a GDP 49,0 %-ának felelt meg (a 2012-es 49,3 %-hoz képest csökkent) 2013-ban. Az euróövezetben (EA-18) az államháztartási összkiadás 2012-ben a GDP 49,7 %-a, az összbevétel pedig a GDP 46,7 %-a volt (lásd a 3. ábrát).

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás a 2003 és 2013 közötti időszakban az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt folyamatos növekedést mutatott (lásd a 4. ábrát). Az államháztartási összkiadás abszolút értékben mérve mindössze 2010-ről 2011-re csökkent kis mértékben az EU-ban és az euróövezetben is. Az államháztartási bevételek az Európai Unióban és az euróövezetben 2008-ig folyamatosan nőttek, 2009-ben visszaestek, majd 2010-től ismét növekedésnek indultak. Az összbevétel 2011-re az EU-ban és az euróövezetben is túllépte a válság előtti szintet.

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2013-ban az uniós tagállamok közül Finnország, Dánia, Franciaország, Belgium, Svédország, Görögország, Szlovénia és Ausztria, az EFTA-országok közül pedig Norvégia GDP-hez viszonyított, összesített államháztartási kiadásai és bevételei voltak a legmagasabbak (100 % felett). Görögországban és Szlovéniában a különösen jelentős államháztartási kiadások nagyrészt a pénzügyi intézmények támogatása céljából végrehajtott beavatkozásoknak tudhatók be. Nyolc tagállamban – Litvániában, Romániában, Lettországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Észtországban Írországban és Lengyelországban – viszonylag alacsony volt az összesített arány (nem érte el a GDP 80 %-át), míg az EFTA-országok közül Svájcban volt a legalacsonyabb.

Az államháztartási összbevétel fő elemei az EU-28 területén az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások (lásd a 6. ábrát). 2013-ban az EU-28 területén az összbevétel 58,7 %-át – az euróövezetben (EA-18) 55,7 %-át – az adók, míg 30,7 %-át – az euróövezetben 34,1 %-át – a társadalombiztosítási hozzájárulások tették ki. Az egyes uniós tagállamokat vizsgálva a különböző bevételkategóriák relatív fontossága jelentős eltéréseket mutat. 2013-ban például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50 %-át tették ki Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Hollandiában, Görögországban és Litvániában, de 86,5 %-át Dániában (lásd a 7. ábrát).

Az EU-28 területén az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát a készpénzben vagy természetben nyújtott szociális transzferek formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte 2013-ban (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek az EU-28 területén az összkiadás 44,4 %-át, az euróövezetben (EA-18) pedig 47,7 %-át képviselték. A munkavállalók javadalmazása az EU-28 területén az államháztartási kiadások 21,6 %-át, az euróövezetben (EA-18) pedig 21,0 %-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-28 területén az államháztartási kiadások 5,7 %-át, az euróövezetben (EA-18) pedig 5,8 %-át adta.

Az államháztartási kiadások részletesebben vizsgálhatók a kormányzati funkciók osztályozásának (COFOG) használatával (lásd a 10. ábrát). 2012-ben a szociális védelmi intézkedések tették ki az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát valamennyi uniós tagállamban (azzal, hogy Ciprusban az általános közszolgáltatások ugyanilyen fontossággal bírtak), az EU-28 tagállamaira vetített átlag pedig a GDP 19,9 %-a volt. A „szociális védelem” funkció aránya Dániában a GDP 25,2 %-a, Finnországban 24,8 %-a, Franciaországban 24,4 %-a, míg Lettországban 11,3 %-a, Izlandon pedig 11,2 %-a volt. A sorrendben következő COFOG-funkciók az EU-28 területén betöltött relatív fontosságuk szerint az egészségügy (a GDP 7,3 %-a), az általános közszolgáltatások (6,7 %) és az oktatás (5,3 %). A gazdasági ügyekre fordított kiadások az EU-28 területén a GDP 4,1 %-át, míg a védelemmel, közrenddel és közbiztonsággal, környezetvédelemmel, lakásszolgáltatással és közösségi ügyekkel, szabadidővel, illetve vallással és kultúrával kapcsolatos kiadások a GDP kevesebb mint 2 %-át tették ki 2012-ben (e funkciók az „egyéb” kategória alatt szerepelnek a 10. ábrán).

Az államháztartási bevételek fő típusai a folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók, a termelési és importadók és a társadalombiztosítási hozzájárulások, míg a tőkeadók mindössze a GDP 0,3 %-át tették ki az EU-28 területén 2013-ban. A 2007 és 2009 közötti időszakban megnőtt a társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek relatív fontossága az EU-28 területén, azonban ez a trend 2010-ben megfordult, mivel a társadalombiztosítási hozzájárulások közel azonos szinten maradtak 2010 és 2013 között (2012-ben és 2013-ban a GDP 14,0 %-a, 2010-ben és 2011-ben pedig a GDP 13,9 %-a). A folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók relatív fontossága 2007 és 2010 között 13,6 %-ról 12,3 %-ra csökkent, majd 2013-ban a GDP 13,2 %-ára nőtt. A termelési és importadók a 2009-es 12,7 %-os mélypontról a GDP 13,4 %-ára nőttek 2013-ban (lásd a 11. ábrát).

Az adóbevételek szerkezete tekintetében jelentős volt a különbség az uniós tagállamok körében 2013-ban (lásd a 12. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételeket szedtek be (a GDP-hez viszonyítva). 2013-ban például az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Dániában volt a legmagasabb (50,2 %), Franciaország és Belgium pedig szorosan követte (47,5 %, illetve 47,3 %), ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya nem érte el a 30 %-ot négy tagállamban, Litvániában, ahol a legalacsonyabb volt ez a részarány a GDP 27,3 %-ával, továbbá Romániában, Lettországban és Bulgáriában. Svájcban szintén 30 % alatt volt ez az arány.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A túlzottdeficit-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az ESA adattovábbítási program keretében részletesebb adatokat gyűjt a kormányzati pénzügyekre vonatkozóan; ennek eredményeképpen a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani.

Az e szócikkben szereplő adatok megfelelnek az államháztartási szektor fő bevételi és kiadási tételeinek, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 95) alapján történik. Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal a kormányzati nem pénzügyi számlák egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartási szektor magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek kibocsátása egyéni vagy közösségi fogyasztásra kerül, és amelyeket főleg a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással finanszíroznak, és/vagy mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása. Az államháztartási szektor négy alszektorból áll: központi kormányzat, adott esetben tartományi kormányzat, helyi önkormányzat és adott esetben a társadalombiztosítási alapok.

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a túlzottdeficit-eljárás céljából bejelentett nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás GDP-hez viszonyított értéke. A túlzottdeficit-eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartási szektor év végén fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási hozzájárulásokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 95 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, fizetések az egyéb nem piaci kibocsátás ellenében, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, kapott tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók, társadalombiztosítási hozzájárulások, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a társadalmi juttatások, az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 95 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalók jövedelme, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, kötelezettségek, folyó jövedelem- vagyon- stb. adók, társadalmi juttatások, a természetbeni szociális transzferek egyes részei, egyéb folyó transzferek, egyes kiigazítások, tőketranszferek és nem termelt eszközökre vonatkozó tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira és a funkciónkénti államháztartási kiadásokra vonatkozóan az ESA 95 keretében közölt kormányzati adatokat konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Az alszektorok adatai az egyes alszektorokon belül konszolidálandók, egymás között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások a központi, tartományi és helyi kormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- stb. adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
társadalombiztosítási hozzájárulások, ideértve valamennyi munkáltató és munkavállaló társadalombiztosítási hozzájárulását, valamint azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik.

Kontextus

A gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek célja, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését széles körben összehangolja. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy az uniós tagállamok olyan politikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 %-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60 %-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági irányítása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

Az uniós tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaikkal összefüggésben szolgáltatnak információkat, míg más tagállamok konvergenciaprogramok formájában nyújtanak tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a politikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell megállapítani.