Archive:A földgázárakra vonatkozó statisztika
2018. májusban kivonatolt adatok.
A cikk frissítésének tervezett időpontja: 2018. november.
Highlights
Az EU-ban 2017 második félévében Svédországban, Dániában és Olaszországban voltak a legmagasabbak a háztartási gázárak.
Az EU-ban 2017 második félévében Finnországban, Svédországban és Franciaországban voltak a legmagasabbak a nem háztartási fogyasztók által fizetett gázárak.
Gas prices for household consumers (taxes included), second half 2017
Ez a cikk bemutatja az Európai Unióban a háztartási és a nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárak alakulását, továbbá áradatokat tartalmaz Liechtensteinről, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról, Szerbiáról, Törökországról, Bosznia-Hercegovináról, Moldováról és Ukrajnáról is.
Az EU-ban az energia ára különböző keresleti és kínálati feltételektől függ, többek között a geopolitikai helyzettől, a nemzeti energiaszerkezettől, az import diverzifikációjától, a hálózati költségektől, a környezetvédelmi költségektől, a szélsőséges időjárási körülményektől, illetve a jövedéki és a más típusú adók szintjétől. Megjegyezzük, hogy az e cikkben bemutatott árak a háztartási fogyasztók esetében magukban foglalják az adókat, a díjakat és a héát, a nem háztartási fogyasztók esetében azonban nem tartalmazzák a visszaigényelhető adókat és díjakat, valamint a héát.
Full article
Háztartási földgáz fogyasztói árak
A gázárak Svédországban, Dániában és Olaszországban a legmagasabbak
Az 1. táblázat az elmúlt három év (az egyes évek második féléve) vonatkozásában mutat áttekintést a földgáz euró/kilowattóra (EUR/kWh) egységben kifejezett átlagos áráról.
2017 második félévében a földgázárak a háztartási fogyasztók számára (e cikk alkalmazásában ez a kifejezés az évi 20 gigajoule (GJ) < fogyasztás < 200 GJ fogyasztási tartományba eső közepes nagyságú fogyasztókat jelenti) az uniós tagállamok közül Svédországban, Dániában és Olaszországban voltak a legmagasabbak (lásd 1. ábra). A földgázárak Romániában, Magyarországon és Horvátországban voltak a legalacsonyabbak. Svédországban a háztartások számára a földgáz ára (0,113 EUR/kWh) csaknem négyszerese volt annak, amit Romániában felszámolnak (0,031 EUR/kWh).
Az EU-28 átlagára – a háztartások által elfogyasztott mennyiségre vonatkozó legfrissebb adatok (2016) felhasználásával nyert súlyozott átlag – 0,063 EUR/kWh volt.
Az EU-28-ban a háztartási fogyasztók által fizetett földgázárak alakulását 2008 első félévétől a 2. ábra mutatja be. Általánosságban ezek az árak az egyes évek első félévéről a második félévére nőttek, majd az egyik év második félévéről a következő év első félévére csökkentek, egyetlen kivétellel: 2009-ben az első félévről a második félévre csökkenést mértek. Összességében az EU-28-ban a földgázárak a 2010 első félévében mért 0,052 EUR/kWh értékű mélyponttól a 2014 második félévében mért 0,072 EUR/kWh értékű csúcspontig felfelé ívelő tendenciát mutattak. Azóta az ár csökken.
Az adók és a díjak nagysága rendkívül eltérő tagállamonként
A 3. ábra szemlélteti a háztartási fogyasztók által fizetett teljes kiskereskedelmi földgázárban az adó- és díjtartalom hányadát. 2017 második félévében a relatív adótartalom az Egyesült Királyságban (8,6%) volt a legkisebb, ahol az alapárra viszonylag alacsony héa rakódik. A legmagasabb adót Dániában alkalmazták, ahol a fogyasztói ár 55,8%-a adó és díj volt, és ugyanez az arány Hollandiában is meghaladta a felet (51,0%).
A legnagyobb növekedés a háztartási gázárakban Észtországban, Bulgáriában és Dániában következett be
A 4. ábra a háztartási fogyasztók által fizetett, nemzeti pénznemben kifejezett földgázárak 2016 második félévétől 2017 második félévéig bekövetkezett változásait mutatja, beleértve minden adót, díjat és héát is; a vizsgált időszak alatt ezek az árak az adatot szolgáltató 24 uniós tagállam közül 12-ben csökkentek – Ciprus, Málta és Finnország nem számol be ezekről az árakról, míg Görögország bizalmas adatként kezeli az áradatokat. Szlovéniában és Németországban a gázár 5,5%-kal, illetve 5,1%-kal esett vissza. A háztartási földgáz fogyasztói ára 2016 második féléve és 2017 második féléve között 11 tagállamban nőtt, a legnagyobb mértékben Észtországban (26 %), Bulgáriában (21 %) és Dániában (18 %).
A nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárak
A nem háztartási fogyasztók által fizetett gázárak Finnországban és Svédországban voltak a legmagasabbak
2017 második félévében a földgázárak a nem háztartási fogyasztók számára (e cikk alkalmazásában ez a kifejezés az évi 10 000 GJ < fogyasztás < 100 000 GJ fogyasztási tartományba eső közepes nagyságú fogyasztókat jelenti) az uniós tagállamok közül Finnországban (0,053 EUR/kWh), Svédországban (0,047 EUR/kWh) és Franciaországban (0,035 EUR/kWh) voltak a legmagasabbak, az Egyesült Királyságban pedig a legalacsonyabbak (0,022 EUR/kWh), lásd 5. ábra.
Az EU-28 átlagára – a nem háztartási fogyasztók által elfogyasztott energiamennyiségre vonatkozó legfrissebb országos adatok (2016) felhasználásával nyert súlyozott átlag – 0,028 EUR/kWh volt.
Az EU-28-ban a nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárak alakulását 2008 első félévétől a 6. ábra mutatja be: ezek az árak nem mutattak a háztartási fogyasztók esetében megfigyelhető éven belüli változásokhoz hasonló tendenciát (lásd 2. ábra). A nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázár 2009 második félévében 0,030 EUR/kWh-ra csökkent, majd ezt követően minden félévben nőtt, amíg 2013 első félévében 0,041 EUR/kWh-n nem tetőzött. Azt követően minden félévben csökkent, és 2017 második félévére 0,028 EUR értéket ért el.
A 7. ábra bemutatja a nem háztartási fogyasztók által nem visszaigényelhető adók és díjak részarányát a teljes földgázáron belül. 2017 második félévében a nem háztartási fogyasztók által fizetett ár relatív adótartalma Luxemburgban volt a legkisebb (1,3%). Az adók aránya Romániában (33%), Finnországban (31%) és Dániában (28%) volt a legnagyobb.
A nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárak alakulása
A 8. ábra a nem háztartási fogyasztók nemzeti pénznemben kifejezett földgázáraiban 2016 második félévétől 2017 második félévéig bekövetkezett változásokat mutatja, beleértve minden nem visszaigényelhető adót és díjat is. A vizsgált időszak alatt ezek az árak az adatot szolgáltató 25 uniós tagállam közül 15-ben csökkentek – Ciprus és Málta nem számol be a nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárakról, míg Görögország bizalmas adatként kezeli ezeket az áradatokat. A legnagyobb árcsökkenés Belgiumban és Magyarországon következett be (mindkét esetben 11%). Ezzel szemben a nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárak jelentős mértékben nőttek Litvániában (35%), Bulgáriában (31%), Svédországban (22%) és Finnországban (21%).
A táblázatok és az ábrák forrásadatai (MS Excel)
Adatforrások
A háztartási fogyasztók meghatározása
Ebben a cikkben háztartási fogyasztó alatt a csak a vezetékes gázt figyelembe véve évi 5555 kWh és 55 555 kWh (20 gigajoule [GJ] és 200 GJ) közötti fogyasztású közepes háztartási fogyasztói csoportot értjük. Minden számadat kiskereskedelmi fogyasztói ár, és tartalmazza az adókat, a díjakat és a héát. Ciprus és Málta nem szolgáltat adatokat a földgázárakról, Finnország pedig nem szolgáltat adatokat a háztartási földgázárakról. Görögország bizalmas adatként kezeli az áradatokat.
Megjegyzendő, hogy az eurót nem alkalmazó uniós tagállamok és a nem uniós országok esetében a 2016. és a 2017. évi árak összehasonlítása nemzeti pénznemben történt annak érdekében, hogy kizárjuk a nemzeti valuta és az euró átváltási árfolyamában bekövetkező változások által gyakorolt hatást.
A nem háztartási fogyasztók meghatározása
Ebben a cikkben nem háztartási fogyasztó alatt az évi 2778 GWh és 27 778 GWh (10 000 GJ és 100 000 GJ) közötti fogyasztású közepes nem háztartási fogyasztói csoportot értjük. A bemutatott árak megfelelnek a földgáz alapárának, és tartalmaznak minden nem visszaigényelhető adót és díjat.
Ciprus és Málta a nem háztartási fogyasztók vonatkozásában nem szolgáltat adatot a földgázárakról. Ezekben az adatokban nem szerepel a vegyi eljárásokhoz, valamint a villamosenergia-termeléshez és/vagy a kapcsolt energiatermeléshez felhasznált földgázmennyiség.
Háttér
Egy ország energiaellátási stratégiájának kulcsfontosságú elemei az energiaellátás ára és megbízhatósága. A gázárak különösen fontosak a nemzetközi versenyképesség szempontjából, mivel a gáz az ipari és a szolgáltatásnyújtó vállalkozások teljes energiaköltségének jelentős hányadát jelentheti. A világpiaci kereskedelemben rendszerint viszonylag egységes áron forgalomban lévő más fosszilis tüzelőanyagok árával ellentétben, az uniós tagállamokban a földgáz ára szélesebb skálán változik.
Az Európai Bizottságnak a megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről szóló közleménye (COM(2008) 384) is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és sürgeti, hogy az Európai Unió hatékonyabban használja fel az energiát és csökkentse függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól – és különösen az éghajlatváltozással és a megújuló energiával kapcsolatos csomagban meghatározott megközelítést kövesse.
Az Európai Unió az 1990-es évek második féléve óta fellép a villamosenergia- és gázpiacok liberalizálásáért. 2003-ban irányelveket fogadott el, amelyekben a villamos energia és földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokat fektetett le. Határidőt szabott a piacok megnyitására és a fogyasztók számára a szolgáltatóválasztás lehetővé tételére: 2004. július 1. óta az üzleti fogyasztóknak és 2007. július 1. óta valamennyi fogyasztónak (beleértve a háztartásokat is). Egyes uniós tagállamok felgyorsították a liberalizációs folyamatot, míg mások sokkal lassabban fogadták el a szükséges intézkedéseket. Továbbra is jelentős akadályok hátráltatják a belépést sok villamosenergia- és földgázpiacra, amit a még mindig (közel) monopolhelyzetben lévő szolgáltatók által uralt piacok száma mutat. 2009 júliusában az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a harmadik jogalkotási intézkedéscsomagot, amely célja valós és tényleges szolgáltatóválasztási lehetőséget és előnyöket biztosítani a fogyasztóknak. Általános az a nézet, hogy a gáz- és villamosenergia-árak fokozott átláthatósága elősegíti a tisztességes versenyt, mivel a fogyasztókat a különböző energiaforrások (olaj, szén, földgáz és megújuló energiaforrások) és a különböző szolgáltatók közötti választásra ösztönzi. Az árak és árrendszerek lehető legszélesebb körben történő közzététele és terjesztése teheti hatásosabbá az energiaár átláthatóságát.
Direct access to
Kapcsolódó cikkek
Fő táblázatok
- Energy (t_nrg), lásd
- Energy Statistics - prices (t_nrg_price)
- Gas prices by type of user (ten00118)
Adatbázis
- Energy (nrg), lásd:
- Energy Statistics - prices of natural gas and electricity (nrg_price)
- Energy Statistics - natural gas and electricity prices (from 2007 onwards) (nrg_pc)
- Energy Statistics - natural gas and electricity prices (until 2007) (nrg_pc_h)
Tematikus anyagok
Módszertan
Mivel 2007-ben megváltozott a módszertan, az idősorban törés következett be, és ezért mindössze viszonylag rövid idősor áll rendelkezésre. Ennek ellenére, még ez alatt a viszonylag rövid időtartam alatt is jelentősen ingadoztak a földgázárak.
2016-ban hatályba lépett az (EU) 2016/1952 rendelet, amely meghatározza a háztartási és a nem háztartási fogyasztók által fizetett földgázárakkal kapcsolatos adatok gyűjtésére és terjesztésére vonatkozó kötelezettség tartalmát. 2017 januárjáig a háztartási szektor áradatait az adatszolgáltató hatóságok önkéntes alapon bocsátották az Eurostat rendelkezésére. A nem háztartási fogyasztók területe 2016-ig ipari fogyasztókként szerepelt a statisztikákban, de az adatszolgáltató hatóságoknak lehetőségük volt arra, hogy más nem háztartási jellegű fogyasztókat is szerepeltessenek az adatközlésben. Az (EU) 2016/1952 rendelet bevezetésével a fogalommeghatározás ipariról nem háztartási fogyasztókra változott, ami biztosította, hogy minden adatszolgáltató ország azonos módszertant kövessen.
Az egyes szolgáltatók árai, illetve tarifarendszerei eltérnek egymástól. Származhatnak tárgyalás útján kötött szerződésekből, különösen a nagy nem háztartási fogyasztók esetében. Kisebb fogyasztók esetében rendszerint a fogyasztott gáz mennyisége alapján határozzák meg több más feltétellel együtt; a díjak többsége valamilyen fix díjat is tartalmaz. Így a földgáznak nincs egyetlen általános ára. Ez a cikk az árak időbeli és az uniós tagállamok közötti összehasonlításához a háztartási és a nem háztartási fogyasztói csoportokra vonatkozó információkat ismerteti. Az Eurostat a földgázárakra vonatkozó adatokat különböző éves fogyasztási sávok alapján összesen három különböző típusú háztartás vonatkozásában gyűjti. A nem háztartási fogyasztók esetében a földgázárakra vonatkozó adatokat összesen hat különböző típusú felhasználó vonatkozásában gyűjti.
Az árakra vonatkozóan összegyűjtött adatok minden egyes évben a januártól júniusig (első félév), illetve júliustól decemberig (második félév) terjedő hat hónapos időszakok átlagos árait foglalják magukban. Az árak tartalmazzák a földgáz alapárát, az átviteli és az elosztási díjakat, a mérőóra bérleti díját és az egyéb szolgáltatásokat. Az ismertetett háztartási földgázárak tartalmazzák az adókat, a díjakat, a nem adójellegű díjakat és a hozzáadottérték-adót (héa), mivel ez így rendszerint tükrözi a háztartási fogyasztók által fizetett végső árat. Minthogy a nem háztartási fogyasztók rendszerint visszaigényelhetik a héát és néhány más adót, a vállalkozásokra vonatkozó árakat a héa és más visszaigényelhető adók/díjak nélkül tüntetjük fel. A földgázárak egysége az euró/kilowattóra (EUR/kWh).
- Energy statistics – Gas prices for domestic and industrial consumers (ESMS metadata file – nrg_pc_202_esms) (angolul)
Külső hivatkozások
- Eurogas – Statistics (angolul)
- Europe's Energy Portal (angolul)
- Európai Bizottság – Energia (angolul)
- Heti olajjelentés (heti kiskereskedelmi árak) (angolul)
- Egységes gáz- és villamosenergia-piaci eredményjelentés (angolul)