Archive:Regionális szintű oktatási és képzési statisztika

2015. március-áprilisban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2016. november.

A térképek interaktívan böngészhetők az Eurostat Statisztikai Atlasz (angol nyelven) használatával (lásd a felhasználói kézikönyvet (angol nyelven)).

Ez a szócikk az Eurostat regionális évkönyve alapján készített szócikkek gyűjteményébe tartozik. Az oktatás, a szakképzés és általánosabban az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik az Európai Unió (EU) gazdasági és társadalmi stratégiáiban.

Az Eurostat oktatási és képzési statisztikákat állít össze és tesz közzé az uniós tagállamokról és régiókról, emellett a rendelkezésre álló információk egy része az EFTA-államokról és a tagjelölt országokról is tájékoztatást nyújt. Ez a cikk a négyéves gyermekek oktatásbeli jelenlétéről, a szakképzési programok részvételi arányáról, a korai iskolaelhagyók arányáról az oktatásban és a szakképzésben, valamint a 30–34 év közötti korosztályban a felsőfokú végzettségűek arányáról közöl adatokat. A statisztikákat többségében régiók szerint, a NUTS 2 régiók szintjén mutatjuk be, azonban Horvátországban kizárólag tagállami szintű, Németországban és az Egyesült Királyságban pedig NUTS 1 szintű statisztikák állnak rendelkezésre.

1. térkép: A négyéves gyermekek koragyermekkori nevelésben és alapfokú oktatásban (ISCED 0. és 1. szint) való részvételének aránya NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2013 (¹)
(négyévesek %-ban kifejezett aránya)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enra14)

Főbb statisztikai eredmények

2. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2014 (¹)
(a 18–24 évesek %-a)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

3. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos arányának változása NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2008–14 (¹)
(százalékpontos különbség 2014 és 2008 között)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

4. térkép: Szakképzésben részt vevők száma NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2013 (¹)
(az összes diák %-os aránya ISCED 3. szinten)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enra13)

5. térkép: A felsőfokú (ISCED 5–8. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek aránya NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2014 (¹)
(a 30–34 évesek %-a)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

6. térkép: A felsőfokú (ISCED 5–8. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek arányának változása NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2008–2014
(százalékpontos különbség 2014 és 2008 között)
Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

2012-ben az EU-28 adatai szerint körülbelül 109 millió beiratkozott gyermeket, tanulót és diákot tartottak számon az oktatási rendszer egészében, az iskola előtti neveléstől a posztgraduális képzésekig.

A négyévesek részvétele az oktatásban

A koragyermekkori nevelés kulcsszerepet játszik az egyenlőtlenségek feloldásában és az alapkompetenciák javításában. A szakpolitikusok szerint még több kisgyermeket kellene arra ösztönözni, hogy az informális, nem professzionális ellátás helyett iskola előtti nevelésben vegyen részt. Az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszer kiemelt célkitűzésként határozza meg, hogy a négyéves gyermekek legalább 95%-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben.

2013-ban az EU-28 teljes területén a négyévesek 91,8%-a részesült koragyermekkori nevelésben vagy alapfokú oktatásban. Szem előtt kell tartani, hogy az uniós tagállamok körében nagymértékben eltér a tankötelezettség kezdő időpontja: ez az életkor Luxemburgban és Észak-Írországban (Egyesült Királyság) négy év, míg más uniós régiókban öt–hét év. Az iskola előtti nevelésben való részvétel általában nem kötelező az uniós tagállamokban.

A francia és holland régiók többségében gyakorlatilag minden négyéves gyermek részt vett koragyermekkori nevelésben és alapfokú oktatásban.

Az 1. térkép legsötétebben árnyalt területein – azaz Franciaország legtöbb régiójában, Hollandia számos régiójában, Dél-Olaszországban, Belgium egyes részein (elsősorban Flandriában) és Luxemburgban (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe) – a négyévesek részvételi aránya általában igen magas (legalább 99%) volt. E régiócsoportokon kívül a koragyermekkori nevelésben és alapfokú oktatásban részt vevő négyéves gyermekek aránya legalább 99% volt Máltán (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), a kelet-ausztriai Burgenlandban, az egymással szomszédos spanyol Extremadura és portugál Alentejo régióban, valamint Írország déli és (a fővárosi térséget is tartalmazó) keleti régiójában (Southern and Eastern); ezenfelül hasonló részvételi arányokról számoltak be Rajna-vidék–Pfalz (Németország) és Wales (Egyesült Királyság) NUTS 1 régiókban is.

Athénban vett részt a legkevesebb négyéves gyermek iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban

Az 1. térkép határozott kelet-nyugati elhatárolódást jelez: a fentiekkel ellentétben számos keleti uniós régióban jóval alacsonyabbak a részvételi arányok. Ez különösen Horvátországra és Lengyelországra igaz, de hasonló helyzet állt fenn Görögországban (2012-es adatok), valamint Liechtensteinben, Svájcban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökországban is.

Az Unió NUTS 2 régióinak vizsgálata arra mutat, hogy a görög fővárost körülölelő Attiki régióban volt messze a legalacsonyabb (2012-ben 30,8%) a négyévesek részvétele a koragyermekkori nevelésben és az alapfokú oktatásban. Ez a régió több mint 20 százalékponttal maradt el a 2013-ban a második és harmadik legalacsonyabb részvételi arányt elért régióktól, nevezetesen Warmińsko-Mazurskie (53,2%) és Kujawsko-Pomorskie (54,6%) észak-lengyelországi régióktól. A négyévesek 65% alatti részvételi arányáról beszámoló uniós régiók (az 1. térképen a legvilágosabb jelölés) között volt hat további lengyel és négy további görög régió (utóbbiak esetében 2012-es adatok), valamint Horvátország, a kelet-szlovákiai Východné Slovensko régió és az írországi Border, Midland and Western régió.

Érdekességként megemlítendő, hogy a koragyermekkori nevelésben vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyéves gyermekek aránya egyes fővárosi régiókban elmaradt az adott tagállam átlagától: ez leginkább Görögország és Portugália esetében volt szembetűnő, de kisebb mértékben Németország, Olaszország, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Románia, Svédország és az Egyesült Királyság esetében is igaz volt.

Európa 2020: korai iskolaelhagyók

A fiataloknak 15–17 éves korukban gyakran el kell dönteniük, hogy folytatják tanulmányaikat az oktatási vagy a szakképzési rendszerben, vagy állást keresnek. A nappali tagozatos, kötelező oktatás átlagos időtartama a legtöbb uniós tagállamban 9 vagy 10 év, és általában az alsó középfokú oktatás végéig tart. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókról tájékoztató mutató azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát követi nyomon, akik legfeljebb a középiskola alsóbb évfolyamait fejezték be, és (az adatok forrásául szolgáló felmérést megelőző négy hétben) nem vettek részt további oktatásban vagy képzésben.

Európa 2020

Az oktatás az Európa 2020 stratégia központi elemét képező öt pillér egyike. Az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaság kialakítása terén az EU által elért eredmények nyomon követésére használt mutatók közül kettő az oktatáshoz kapcsolódik. Ezek az uniós szinten megállapított referenciaértékek a következő célok elérését mérik:

a korai iskolaelhagyók arányát 2020-ra 10% alá kell szorítani; és
a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkező 30–34 évesek arányának 2020-ra el kell érnie a 40-ot.

Meg kell jegyezni, hogy mindkét célkitűzés az Európai Unió egészére vonatkozik, tehát nem külön tagállami vagy nemzeti szinten kell elérni. Mindazonáltal az Európa 2020 stratégia mindegyik referenciaértékét nemzeti (és esetenként regionális) célszámokká is átszámították, amelyek az egyes uniós tagállamok sajátos helyzetét és körülményeit tükrözik.

A korai iskolaelhagyók aránya az EU-28 területén megközelíti az Európa 2020 célkitűzését

2014-ben az EU-28-ban a 18–24 évesek 11,1%-a morzsolódott le az oktatásból vagy szakképzésből: ez 2013-hoz képest 0,8 százalékpontos csökkenést jelent. Ez az adat tovább erősíti az érintett Európa 2020 célkitűzés irányába mutató, csökkenő tendenciát: az EU-28-ban ugyanis a legfeljebb a középiskola alsó osztályait elvégzett, oktatásban vagy képzésben már nem részt vevő 18–24 évesek aránya 2002 óta (17,0%) egymást követő 12 évben folyamatosan esett. Ha tovább folytatódik a korai iskolaelhagyók arányának több mint egy évtizede tartó csökkenése, elérhetőnek tűnik az Európa 2020 stratégia azon célkitűzése, hogy ez a mutató 10% alá süllyedjen. Mindezzel együtt továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók úgy az egyes uniós tagállamok között, mint azokon belül, ami bizonyos mértékig a nemzeti célelőirányzatokban is tükröződik: ezek az Európa 2020 stratégia keretében megállapított értékek 4% (Horvátország) és 16% (Olaszország) között ingadoznak, az Egyesült Királyság esetében pedig nem tűztek ki ilyen célt.

Az Unióban általában a férfiak körében magasabb a lemorzsolódás kockázata (2014-ben 12,7%), mint a nőknél (9,5%), és bizonyos társadalmi-gazdasági csoportok – például a külföldön születettek (20,1%) és a testi fogyatékossággal rendelkezők (2011-ben 25,1%) is jobban ki vannak téve ennek a kockázatnak. Ez a cikk (angol nyelven) további információkat tartalmaz a két Európa 2020-célkitűzés kapcsán, a régiók szintjén a nemek között tapasztalható különbségekről.

Kelet-Európában morzsolódtak le a legkevesebben az oktatásból és képzésből

Amint a 2. térképen látható, a korai iskolaelhagyók részaránya 2014-ben nagymértékben eltért a különböző NUTS 2 régiókban: a legalacsonyabb arányt egy főként kelet-európai régiókból álló sávban jegyezték fel, amely Lengyelországtól a Cseh Köztársaságon és Szlovákián keresztül egészen Délkelet-Ausztriáig, Szlovéniáig és Horvátországig húzódik. Ezzel szemben a korai iskolaelhagyók aránya a dél-európai régiókban (Spanyolországban, az olasz szigeteken és Máltán), valamint Bulgária és Románia bizonyos régióiban volt a legmagasabb.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Jadranska Hrvatska, Horvátország

Az EU-28-ban 2014-ben 11,1% volt az oktatásból és szakképzésből lemorzsolódók aránya. A legfeljebb az alsó középfokú oktatásig eljutott és további oktatásban vagy képzésben részt nem vevő 18–24 évesek részaránya az Unión belül Jadranska Hrvatska horvát régióban, az Adriai-tenger partvidékén csökkent a legalacsonyabb szintre: 2,2%-ra.

©: Phant / Shutterstock.com

A városi régiók gyakran viszonylag alacsony lemorzsolódásról számoltak be

2014-ben Jadranska Hrvatska horvát régióban (2,2%) és a csehországi Prága régiójában (2,5%) jegyezték fel a legalacsonyabb lemorzsolódási arányt. A korai iskolaelhagyók aránya hat tagállam – Horvátország, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovákia (2013-as adatok), Szlovénia és az Egyesült Királyság – fővárosi régiójában 5% alatt maradt (a 2. térkép ezeket jelöli a legsötétebb árnyalattal). A legfeljebb alsóbb középiskolai osztályt végzett és további oktatásban vagy képzésben részt nem vevő 18–24 évesek aránya a fent felsoroltakon kívül további hat lengyel, három cseh és egy szlovák régióban, Horvátország és Szlovénia egyetlen fennmaradó régiójában, valamint Stájerországban (Ausztria) és Bretagne-ban (Franciaország) is kevesebb volt 5%-nál.

A legalacsonyabb lemorzsolódási arányokról rendszerint a városi térségek számoltak be: ez talán nem is meglepő annak ismeretében, hogy az oktatási intézmények gyakran működnek a fővárosokban és városokban, így itt eleve magasabb a potenciális diákok száma. Ez a séma egyértelműen kirajzolódott Románia és az Egyesült Királyság fővárosi régiói (Bucureşti–Ilfov, illetve Inner London) esetében, azonban nem volt jellemző az összes uniós tagállamra: a belgiumi Région de Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofdstedelijk Gewest, valamint a németországi Berlin fővárosi régiókban például (a nemzeti átlaghoz képest) viszonylag magasnak bizonyult a korai iskolaelhagyók aránya.

Ezzel szemben a lemorzsolódók aránya általában viszonylag magas a távoli és peremterületeken, ahol a diákoknak jó eséllyel el kell hagyniuk otthonukat, ha szakosodott tanulmányokat akarnak folytatni, mivel a régióban maradóknak viszonylag kevés lehetőségük nyílik a felsőoktatásban való részvételre (a részleteket lásd alább).

2014-ben a korai iskolaelhagyók aránya a 261 régióból, amelynek adatai rendelkezésre állnak, 138-ban nem érte el az Európa 2020 stratégia által célként kitűzött 10%-ot (a területi megoszlást lásd a 2. térképen). A fent felsorolt régiókon kívül Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Ciprus (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia és Svédország (fennmaradó) régióiban is viszonylag alacsony volt a lemorzsolódó 18–24 évesek aránya.

Jelentős regionális különbségek a korai iskolaelhagyók arányában Németországban, Görögországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban

Viszonylag nagy eltéréseket tapasztaltak a korai iskolaelhagyók regionális részaránya között Németországban, Görögországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Németországban a legnagyobb arányról beszámoló régióban (Bréma, 14,0%) 2,6-szer magasabb volt ez az adat, mint a legalacsonyabb aránnyal rendelkező régióban (Tübingen, 5,4%). Görögországban Thessaliában mérték a legalacsonyabb (5,9%), Anatoliki Makedonia, Thraki régióban pedig a legmagasabb (19,7%) lemorzsolódási rátát. Hasonló trendet rögzítettek Spanyolországban is, itt a két végpont Baszkföld (País Vasco régió, 9,4%) és a Baleár-szigetek (Illes Balears régió, 32,1%) volt. Még nagyobb eltérést tapasztaltak a legalacsonyabb és legmagasabb érték között az Egyesült Királyságban, ahol a 18–24 éveseknek a belső-londoni (Inner London) régióban csak 4,7%-a, a délnyugati Cornwall and Isles of Scilly régióban 20,3%-a morzsolódott le az oktatásból és szakképzésből.

Gyakran a szigeti és peremrégiók számoltak be a legnagyobb arányú lemorzsolódásról

A 2014-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódók kategóriájába tartozó 18–24 évesek aránya Spanyolország és Portugália autonóm városaiban és szigetein volt a legmagasabb (a francia tengerentúli régiókról és Korzika szigetéről nem állnak rendelkezésre adatok). Amint a fentiekben kifejtettük, ezek a külső régiók rendszerint nem kínálnak széles választékot a továbbtanulási és továbbképzési lehetőségekből, ezért a diákok gyakran kénytelenek máshova költözni, hogy választott szakmájukat kitanulják.

Azoknak a NUTS 2 régióknak, amelyekben a 18–24 évesek legalább egyötöde korai iskolaelhagyónak minősül, közel fele (10 régió) Spanyolországban található. A többi ilyen régió – három portugáliai régió, Szardínia és Szicília olasz szigeti régiók, Málta, valamint három román, egy bolgár és egy egyesült királyságbeli régió (Cornwall and (the) Isles of Scilly) – az Unió déli részén helyezkedik el. 2014-ben a Baleár-szigetek (Illes Balears) és az Azori-szigetek Autonóm Régió (Região Autónoma dos Açores) 18–24 éves lakosságának közel egyharmada korai iskolaelhagyónak minősült.

A korai iskolaelhagyók aránya 2008 és 2014 között csökkent az EU-28 területén.

A 3. térkép az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek arányának változását mutatja: az összehasonlítás alapját általában a pénzügyi és gazdasági válság kezdete és a legutolsó elérhető adatok közötti különbség képezi. Ebben az időszakban (2008–2014) megugrott a fiatalok munkanélkülisége, és feltételezhető, hogy számos fiatal álláslehetőség hiányában döntött úgy, hogy folytatja tanulmányait.

A korai iskolaelhagyók aránya a 2008–2014 közötti időszakban 3,5 százalékponttal csökkent az EU-28 területén. Az EU-28 teljes területére jellemző tendencia a rendelkezésre álló adatokkal bíró 256 régiónak valamivel több, mint négyötödére (82,8%) is igaz volt (a területi eloszlást lásd a 3. térképen).

Bár a regionális megoszlás kevert és sokszínű, az oktatásból és képzésből lemorzsolódó 18–24 évesek százalékos aránya 2008 és 2014 között azokban a régiókban csökkent a legnagyobb mértékben, ahol a legmagasabb lemorzsolódási arányokat regisztrálták. Ez különösen Portugáliára és Spanyolországra volt jellemző, de hasonló helyzet állt fenn Törökországban is.

A NUTS 2 régiók szintjén Portugália autonóm régióiban és Norte régiójában számoltak be a lemorzsolódók arányának legnagyobb mértékű – több mint 20 százalékpontos – visszaeséséről. Három másik portugál régióban (Centro, Algarve és Lisszabon), valamint Murcia, Castilla-La Mancha, La Rioja és Ciudad Autónoma de Melilla spanyol régiókban legalább 15 százalékponttal csökkent a korai iskolaelhagyók aránya. A lemorzsolódók aránya számos más portugál és spanyol régióban, valamint két görög (Ionia Nisia és Voreio Aigaio) és két egyesült királyságbeli (Leicestershire, Rutland and Northamptonshire; Essex) régióban is legalább 10%-kal csökkent. Az említett régiókat a 3. térkép sötétzölddel jelöli.

Az Unióban csak három olyan régió volt, ahol több mint 5 százalékponttal nőtt a korai iskolaelhagyók aránya 2008 és 2014 között

Azokban a régiókban, ahol 2008 és 2014 között nőtt a lemorzsolódási ráta, rendszerint viszonylag alacsony volt a korai iskolaelhagyók aránya. A megfigyelt emelkedés ráadásul gyakran viszonylag enyhe volt. Az Unióban csak három olyan régió volt, ahol több mint 5 százalékponttal nőtt a korai iskolaelhagyók aránya: nevezetesen a romániai Nord-Vest és Sud-Est, valamint a bolgár Severozapaden régió. A 3. térképen a legsötétebb vörössel jelölt további régiók – azaz azok, amelyekben a lemorzsolódók aránya elérte a 2,5%-ot – között két további romániai (Centru és Nord-Est), valamint egy-egy magyarországi (Észak-Magyarország) és lengyelországi (Warmińsko-Mazurskie) régiót találunk.

Diákok a felső középfokú szakképzésben

A szakképzés kulcsfontosságú szerepet játszik a fiatalok munkanélküliségi arányának csökkentésében és a fiatalok oktatásból a munkaerőpiacra való átlépésének megkönnyítésében. A szakpolitikusok Unió-szerte keresik a módot a szakképzések és tanulószerződéses gyakorlati képzések vonzóbbá tételére, hogy ezek alternatív megoldást jelenthessenek az általános felső középfokú és felsőfokú képesítések mellett, és lehetővé tegyék a munkáltatók szakmai igényeinek optimálisabb kielégítését.

2013-ban az EU-28 területén a felső középfokú oktatásban (ISCED 3. szint; a besorolási rendszerről további információ az alábbi Adatforrások és adatok rendelkezésre állása című szakaszban található) részt vevő diákok mintegy fele (48,9%) vett részt szakképzési, másik felük pedig általános oktatási programban. A 4. térképről leolvasható, hogy a szakképzésben részt vevő diákok aránya nagymértékben eltér az uniós tagállamok között: a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Észak-Olaszország és Svájc területére kiterjedő régiócsoportban különösen magas a szakképzést választók aránya, de magas értékekről számoltak be Finnországban és Hollandiában is. E különbségek részben a szakképzés megítélésében gyökerezhetnek: egyes országokban – például a Cseh Köztársaságban, Németországban és Ausztriában – a szakképzést általában vonzó opciónak tartják, amely megkönnyíti a munkaerőpiacra való átlépést, más uniós tagállamokban azonban részben a kedvezőtlenebb társadalmi megítélés miatt lehet kevésbé jelentős e képzési forma súlya.

Három cseh és egy osztrák régióban a szakképzésre járó diákok tették ki a felső középfokú oktatásban részt vevők több mint háromnegyedét

A NUTS 2 régiók szintjén végzett részletesebb elemzés kimutatta, hogy 2013-ban három cseh köztársaságbeli régióban (Severozápad, Jihozápad és Severovýchod), valamint Felső-Ausztriában (Oberösterreich) a felső középfokú oktatásban részt vevő diákok több mint háromnegyede szakképzési programot végzett. Ezzel szemben a felső középfokú oktatásban részt vevők körében a szakképzésre járó diákok aránya a két írországi NUTS 2 régióban és Skóciában (az Egyesült Királyság esetében csak NUTS 1 szintű adatok állnak rendelkezésre) volt a legalacsonyabb: itt a szakképzésben részt vevők csak kevesebb mint egytizedét tették ki az összes felső középfokú szinten tanuló diáknak. Három régióban – Málta és Ciprus szigeti régiók (amelyeket a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe), valamint a magyar főváros körüli közép-magyarországi régió – 10–20% között mozgott a szakképzésben részt vevők aránya. A szakképzési programot végző diákok aránya hét-hét görög és spanyol régióban, a fennmaradó hat magyar régióban (éles ellentétben a Magyarországot körülvevő régiókkal), valamint Walesben (az Egyesült Királyság NUTS 1 szintű régiója), Észtországban és Litvániában (amelyeket a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe) sem érte el a 35%-ot (ezeket a régiókat a 4. térkép a leghalványabb árnyalattal jelöli).

Európa 2020: felsőfokú végzettség

A felsőfokú oktatás az egyetemek, a szakmai felsőoktatási intézmények, a műszaki felsőoktatási intézetek és egyéb, egyetemi vagy főiskolai végzettséget vagy felsőfokú szakképesítést nyújtó felsőoktatási intézmények által kínált oktatási szint. Az alacsony felsőfokú végzettségi arány hátráltathatja a versenyképességet, és alááshatja az Unió intelligens növekedés megvalósítására való képességét. A jövőben valószínűleg egyre több álláshoz lesz szükség felsőfokú végzettségre. Ennek kapcsán az uniós tagállamoknak négy fő kihívással kell megküzdeniük: a részvétel növelésével javítaniuk kell a felsőoktatáshoz való hozzáférést (különösen a hátrányosabb helyzetű csoportok körében), csökkenteniük kell a felsőoktatásból képesítés megszerzése nélkül kilépő diákok számát, le kell rövidíteniük a bizonyos diákok számára a képesítés megszerzéséhez szükséges időt, és a felsőfokú képzéseknek a munkaerőpiachoz történő igazítása révén javítaniuk kell a felsőoktatás minőségét.

Amint korábban megjegyeztük, az Európa 2020 stratégia kiemelt célt tűzött ki a felsőfokú képesítést szerzők aránya terén is: a cél az, hogy 2020-ra a 30–34 évesek legalább 40%-a rendelkezzen felsőoktatási vagy azzal egyenértékű diplomával.

Az EU-28 területén 2002 (az EU-28 adatsorának kezdete) óta – az akkori 23,6%-ról – folyamatosan, évről évre nő a felsőfokú képesítést szerzők aránya. 2014-ben a 30–34 évesek mintegy 37,9%-a rendelkezett felsőfokú diplomával, ami a 2013-as értékhez képest 0,8 százalékpontos javulást jelent. Ha a diplomás 30–34 évesek aránya továbbra is az elmúlt évek ütemében emelkedik, valószínűleg sikerül majd elérni az Európa 2020 kiemelt célkitűzését, a 40%-ot.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Inner London, Egyesült Királyság

A brit fővárosban (azaz Inner London régióban) a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya. Inner London e korosztályba tartozó lakossága több mint kétharmadának van felsőfokú oklevele (alap-, mester- vagy doktori diplomája): ez mintegy 1,8-szerese az EU-28 átlagának (37,9%).

©: Olavs / Shutterstock.com

Az EU-28-ban 2014-ben a 30–34 éves férfiak körülbelül egyharmada (33,6%) rendelkezett felsőfokú végzettséggel: ez kifejezetten alacsonyabb az ugyanebbe a korosztályba tartozó nők arányánál (42,3%). Ráadásul a felsőfokú diplomás 30–34 éves férfiak aránya lassabban is nőtt, mint a nők hasonló mérőszáma, így e téren még tovább nőtt a nemek közötti különbség. További információkat ebben a cikkben (angol nyelven) talál, amely a nemek közötti különbségeket vizsgálja a szóban forgó Európa 2020 célkitűzés tekintetében. A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya nemcsak a férfiak, hanem egyes hátrányos helyzetű csoportok – például a vidéki térségekben élők (26,9%) és az Európai Unión kívül születettek (33,0%) – körében is alacsonyabban alakult.

A munkalehetőségek jelenthetik az egyik olyan húzóerőt, amely a magasan képzett fiatalok jelentős részét a fővárosi régiókba vonzza

Mivel a 30–34 évesek többsége 30 éves kora előtt szerez felsőfokú végzettséget, e mutató segítségével felmérhető, hogy egy adott régió mennyire vonzó (azaz mekkora „szívó hatást” gyakorol) a diplomások számára kínált munkalehetőségek szempontjából. A nagyvállalatok és a fontosabb szervezetek gyakran a fővárosokban hozzák létre központjukat vagy presztízsből, vagy azért, hogy kihasználják az Unió legnagyobb városaiban elérhető méretgazdaságossági előnyöket. Mivel a fővárosokban rendszerint nagy és változatos a diplomás állások választéka, nem meglepő, hogy sok európai fővárosi régióban magas volt a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves lakosok aránya. Ezt a tendenciát tükrözi a NUTS 2 régiók felsőoktatási adatait ismertető 5. térkép is. A fővárosi régiókon kívül egyes más régiókban is viszonylag magas volt a felsőfokú diplomások aránya a 30–34 évesek körében: elsősorban jelentős kutatási és technológiai tevékenységet folytató régiókról van szó, mint például a belgiumi Provincie Vlaams-Brabant és Province Brabant Wallon régiók, a francia Midi-Pyrénées és Rhône-Alpes régiók, vagy az egyesült királyságbeli Berkshire, Buckinghamshire and Oxfordshire és North Eastern Scotland régiók.

Belső-Londonban a 30–34 évesek több mint háromnegyede rendelkezett felsőfokú végzettséggel

Az 5. térképen a legsötétebb árnyalattal jelölt területek azokat az uniós NUTS 2 régiókat mutatják, amelyekben a 30–34 évesek legalább fele rendelkezett felsőfokú végzettséggel 2014-ben. Számos olyan fővárosi régióról tudunk, ahol a diplomás 30–34 évesek legalább felét teszik ki a lakosságnak: ilyen volt többek között Hovedstaden (Dánia), Southern and Eastern (Írország), Île de France (Franciaország), Noord-Holland (Hollandia), Bécs (Ausztria), Mazowieckie (Lengyelország), Bratislavský kraj (Szlovákia), Helsinki-Uusimaa (Finnország) és Stockholm (Svédország). A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya e korosztályban azonban messze az Unió legnagyobb városában, Belső-Londonban volt a legmagasabb: nem kevesebb mint 67,3%.

A diplomásokat a kutatásintenzív régiók is vonzzák

A diplomás lakosság arányát tekintve North Eastern Scotland (Egyesült Királyság) és Midi-Pyrénées (Franciaország) foglalta el a második és harmadik helyet a NUTS 2 régiók között, 60%-ot meghaladó értékekkel. E két régió jellemzően intenzív kutatási tevékenységet folytat, azaz számos, hasonló szakterületen működő vállalat csoportosul a területén a szinergiák hasznosítása, valamint a vevők és a versenytársak közelségének kihasználása érdekében, ami fokozott szakosodáshoz vezet, és magasan képzett alkalmazottakat vonz a térségbe. A két szóban forgó esetben a legerősebb szívó hatást a Skócia partjai mentén aktív északi-tengeri olajágazat, illetve a Toulouse környékén összpontosuló repülőgépipar fejti ki, de jelentős vonzerőt képvisel több más, nagy kutatásigényű tevékenység, így a biotechnológia, az orvostudományi kutatás, az információs és kommunikációs technológiák és a járműgyártás is. A kutatási-fejlesztési (K+F) statisztikákról ez a cikk (angol nyelven) nyújt bővebb tájékoztatást.

A felsőfokú végzettségűek aránya 20% alá esett az Unió egyes keleti és déli régióiban (ezeket az 5. térkép a leghalványabb árnyalattal jelöli). E nyolc régióra jellemző, hogy gazdasági felépítésük hagyományosan egyes elsődleges tevékenységekre, például a nehéziparra (bányászatra vagy vas- és acéliparra) vagy a mezőgazdaságra támaszkodik. A nyolc régióból négy Dél-Olaszországban (Basilicata, Campania, Szardínia és Szicília), három Kelet-Romániában (Nord-Est, Sud-Est és Sud-Muntenia), egy pedig a Cseh Köztársaság északnyugati részén (Severozápad) fekszik; ezenkívül a török régiók több mint fele (17 régió) is arról számolt be, hogy a 30–34 éves korosztálynak csak kevesebb mint egyötöde rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Kelet-Európa fennmaradó régióiban (Lengyelország, Szlovénia és Horvátország kivételével) viszonylag alacsony – kevesebb mint 30% – a diplomások aránya, és hasonló helyzetet tapasztaltak számos olasz és német régióban is (ami legalább részben a szakképzés hangsúlyos szerepének tulajdonítható, hiszen sok munkakör ellátásához alapvetően nem szükséges felsőfokú végzettség, csak szakképesítés).

2008 és 2014 között jelentősen emelkedett a diplomás 30–34 évesek aránya

Az EU-28 egészét tekintve a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya 2008 és 2014 között 6,7 százalékponttal, 37,9%-ra emelkedett. A tagállamok közül egyedül Finnország számolt be arról, hogy a vizsgált időszakban csökkent a diplomások aránya, de ez a visszaesés elhanyagolható mértékű volt (0,4 százalékpont), és a 2014-es 45,3% még mindig meghaladja a 42%-os nemzeti célelőirányzatot.

A felsőfokú végzettség terén 2008 és 2014 között az uniós tagállamok közül Ausztria érte el a legnagyobb előrehaladást (bár ebben az adatsor megtörése is szerepet játszhat), de két számjegyű növekedésről számolt be a három balti tagállam, Görögország és Luxemburg, valamint (Bulgária és Románia kivételével) az összes keleti tagállam is.

A 6. térkép a NUTS 2 régiók elemzése alapján szemlélteti a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának alakulását a 30–34 éves korosztályban (legsötétebb zölddel a 2008 és 2014 között a legnagyobb növekedést elért régiók). Négy régióban több mint 20 százalékponttal nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya 2008 és 2014 között: három ausztriai régiót (itt ismét felhívjuk a figyelmet az ISCED-besorolások módszertani változásai miatt bekövetkezett adatsortörésekre) megelőzve a szlovák fővárost övező Bratislavský kraj régió (24,5 százalékpont) jelezte a legnagyobb növekedést.

2008 és 2014 között az uniós régiók több mint egynegyedében nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves lakosság aránya

Az EU-28 régióinak túlnyomó többségében hasonló tendencia volt megfigyelhető, mivel a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya 2008 és 2014 között 222 NUTS 2 régióban nőtt azon 263 közül, amelyről rendelkezésre álltak adatok (a területi eloszlást lásd a 6. térképen). Ezzel szemben 41 régióban csökkent a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 éves rezidensek aránya (a német észak-rajna-vesztfáliai Detmold régióban pedig nem következett be változás). A fiatal diplomások aránya csökkenésének hátterében több tényező is állhat, például hogy a fiatal diplomások állás reményében más régióba költöznek, a diploma megszerzése után nem költöznek vissza származási régiójukba, vagy pusztán az adott régióban kevesebben szereznek felsőfokú képesítést.

Ceuta spanyol autonóm városon kívül az észak-bulgáriai Severen tsentralen régióban, Drezda és Chemnitz német régiókban, Alsó-Normandia (Basse-Normandie) és Languedoc-Roussillon francia régiókban, valamint a finnországi Etelä-Suomi és az egyesült királyságbeli Észak-Yorkshire (North Yorkshire) régióban csökkent legnagyobb mértékben a diplomások aránya; az Európai Unióban 2008 és 2014 között csak ezekben a régiókban esett vissza több mint 5 százalékponttal a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya (a 6. térkép ezeket a legsötétebb vörös árnyalattal jelöli).

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Az oktatási statisztikák az oktatásban való részvételről, annak finanszírozásáról, az alkalmazott tanerőről, valamint a diplomások végzettségi szintjéről nyújtanak tájékoztatást. Ez a statisztikai terület foglalkozik ezenkívül az oktatásból a munkába való átmenettel, a szakképzéssel, az egész életen át tartó tanulással és a nyelvismerettel is.

Főbb források

Az UNESCO / OECD / Eurostat (UOE) statisztikái

Az Eurostat az európai oktatási statisztikák jelentős részét az UNESCO Statisztikai Intézetével (UNESCO-UIS) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen vezetett felmérés, ismertebb nevén az UOE adatgyűjtés keretében gyűjti össze. Az Eurostat önállóan gyűjti az oktatásban és szakképzésben való részvételre, valamint az idegennyelv-tanulásra vonatkozó regionális adatokat.

Az UOE adatgyűjtés elsősorban az oktatási minisztériumok vagy a nemzeti statisztikai hivatalok által egyezményes definíciók alapján szolgáltatott közigazgatási forrásokra támaszkodik. A regionális oktatási statisztikák alapvető statisztikai egysége a diák. A referencia-időszak a diplomások esetében a naptári év, az összes többi nem monetáris adat esetében pedig a tanév (például a 2013-as adatok a 2012/2013-as tanévre vonatkoznak).

Mivel az oktatási rendszerek szerkezete országonként eltérő, az adatok összehasonlíthatóságához regionális, nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák és mutatók összegyűjtésére, összeállítására és bemutatására szolgáló keretrendszerre van szükség. Ezt a keretet az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED) biztosítja.

Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED)

Az ISCED keretrendszert időnként frissítik, hogy tükrözze az oktatási rendszerekben világszerte bekövetkező változásokat. Az UNESCO Általános Konferenciája 2011 novemberében fogadta el a jelen cikkben közzétett statisztikák alapját képező ISCED 2011-et (a 2014. referenciaév előtti adatokat még az előző verzió, az ISCED 97 szerint gyűjtötték).

Az osztályozás új verziója új kategóriákkal bővült, hogy lépést tartson a koragyermekkori nevelés bővülésével és a felsőoktatás szerkezetváltásával.

Az ISCED szintek szerint osztályozza a képzési programokat és a képesítéseket:

koragyermekkori nevelés/alapfokúnál alacsonyabb szintű oktatás (0. szint),
alapfokú oktatás (1. szint),
alsó középfokú oktatás (2. szint),
felső középfokú oktatás (3. szint),
nem felsőfokú posztszekunder képzés (4. szint),
rövid képzési idejű felsőfokú képzés (5. szint),
alapszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (6. szint),
mesterszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (7. szint),
doktori vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (8. szint).

A teljes leírás az UNESCO-UIS weboldalán érhető el.

Munkaerő-piaci felmérés

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókra, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre vonatkozó adatokat az Európai Unió munkaerő-piaci felmérése keretében gyűjtik.

A munkaerő-piaci felmérés a magánháztartásokban élő egyének körében végzett felmérésen alapul, és – a kollektív és intézményi háztartásokban élőkön kívül – az uniós tagállamokban életvitelszerűen tartózkodó lakosság egészére kiterjed. A munkaerő-piaci felmérés oktatási adatait évente kétszer, tavasszal (az új referenciaévre vonatkozó adatokkal együtt) és ősszel frissítik.

Érdemes megjegyezni, hogy a 2013. referenciaévvel bezárólag ezeket az adatokat az ISCED-97, 2014-től pedig az ISCED 2011 szerint osztályozzák. A korai iskolaelhagyókra vonatkozó mutatók esetében ezért megtörik az adatsor, mivel az adatok 2013-ig az ISCED-97 0–rövid 3C szintjére, a 2014. referenciaévtől kezdve azonban az ISCED 2011 0–2. szintjére vonatkoznak. Hasonlóképpen a felsőfokú végzettségűekre vonatkozó mutatók esetében is megtörik az adatsor, mivel az adatok 2013-ig az ISCED-97 5–6. szintjére, a 2014. referenciaévtől kezdve azonban az ISCED 2011 5–8. szintjére vonatkoznak.

A mutatók meghatározása

A gyermekkori nevelést biztosító és alapfokú oktatási intézménybe (ISCED 2011 0–1. szint) beiratkozott négyévesek arányára vonatkozó statisztikák azokkal az intézményekkel foglalkoznak, amelyek oktatásközpontú gondozást nyújtanak kisgyermekek részére. Az ilyen intézmények személyzetének oktatói szakképesítéssel kell rendelkezniük. Megjegyzendő, hogy ezt az arányt két különálló forrásból (oktatási és demográfiai statisztikák) származó adatok alapján számítják ki, és előfordulhat, hogy az oktatási intézményekbe beíratott gyermekek közül nem mindegyik szerepel rezidensként a demográfiai adatokban (ez az oka annak, hogy az arányszámok elméletileg meghaladhatják a 100%-ot).

A meghatározás szerint az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát ismertető mutatószám azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát jelenti, akik legfeljebb a középiskola alsóbb évfolyamait fejezték be (2013-ig az ISCED-97 0, 1, 2 vagy rövid 3C szintje, 2014-ben az ISCED 2011 0–2. szintje), és akik (az adatok forrásául szolgáló felmérést megelőző négy hétben) nem vettek részt további oktatásban vagy képzésben. Ez a mutató az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzését tükrözi, nevezetesen azt, amely értelmében a lemorzsolódók arányát 10% alá kell csökkenteni az Unióban.

A szakképzés célja az egy-egy foglalkozás vagy szakma gyakorlásához szükséges ismeretek, készségek és kompetenciák elsajátítása. A szakképzés munkaalapú elemeket (például tanulószerződéses gyakorlati képzést vagy kettős rendszerű oktatási programot) is tartalmazhat. Az e cikkben ismertetett mutató arra vonatkozik, hogy a felső középfokú oktatási programokba beiratkozott összes diáknak (az ISCED 2011 3. szintje) hány százaléka vesz részt szakképzésben.

A felsőfokú végzettséget jelölő mutató a meghatározás szerint a 30–34 éves lakosságon belül a felsőfokú képzést (például egyetemet vagy műszaki főiskolát) sikerrel elvégzettek arányára vonatkozik. E mutató vizsgálatához a 30–34 évesek korcsoportja használatos, mivel ez az első olyan ötéves időtartam, amikor a diákok túlnyomó többsége már befejezte tanulmányait. Felsőfokú oktatás alatt 2013-ig az ISCED-97 5–6. szintje, 2014-ben pedig az ISCED 2011 5–8. szintje értendő. Ez a mutató szintén az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzését követi nyomon, mégpedig azt, amely szerint 2020-ra a 30–34 évesek legalább 40%-ának kell felsőfokú végzettséggel rendelkeznie.

Háttér

Az oktatás és képzés kulcsfontosságú mind a gazdasági, mind a társadalmi előrelépéshez, és ebben lényeges szerepet játszik a készségek munkaerő-piaci igényekhez való igazítása is. Mindez egyre fontosabb globalizált és tudásalapú gazdaságainkban, ahol a megfelelően képzett munkaerő elengedhetetlen a versenyképességhez a termelékenység, a minőség és az innováció terén egyaránt.

Az uniós tagállamok nagyrészt önállóan alakítják ki saját oktatási és képzési rendszerüket és oktatási programjaik (tanterveik) tartalmát. Az Európai Unió támogatja a nemzeti intézkedéseket, és segítséget nyújt a tagállamoknak a közös kihívások kezelésében az úgynevezett nyitott koordinációs módszer alkalmazásával, amelynek révén szakpolitikai fórumot biztosít az aktuális (például a társadalmak elöregedésével, a készségbeli hiányosságokkal vagy a globális versennyel kapcsolatos) kérdések megvitatásához, ezáltal lehetővé teszi, hogy a tagállamok megosszák egymással a bevált gyakorlatokat.

Oktatás és képzés 2020 (ET 2020)

Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerét (ismertebb nevén Oktatás és képzés 2020) egy sor tanácsi következtetés (2009/C 119/02) formájában fogadták el 2009 májusában. A keretrendszer négy stratégiai célkitűzést határoz meg az uniós oktatás és képzés területén: ezek az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás megvalósítása; az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása; a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; az innováció és a kreativitás – a vállalkozói készségeket is beleértve – fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén. Az ET 2020 stratégia e célkitűzések elérése érdekében rendszeres statisztikai ellenőrzés és beszámolás tárgyát képező referenciaértékeket határozott meg, amelyek közé többek között az alábbi, 2020-ig teljesítendő célszámok tartoznak:

négyéves kor és a kötelező általános iskolai oktatásba lépési életkor között a gyermekek legalább 95%-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben;
az elégtelen olvasási, matematikai és tudományos készségekkel rendelkező 15 évesek aránya csökkenjen 15% alá;
a korai iskolaelhagyók aránya csökkenjen 10% alá;
a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya érje el a 40%-ot;
a 25–64 éves felnőttek átlag legalább 15%-a vegyen részt egész életen át tartó tanulásban;
az újonnan végzett diplomásoknak átlag legalább 20%-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szerinti kreditet szerez, vagy amely legalább három hónapig tart;
az első szakképesítést megszerző 18–34 éveseknek átlag legalább 6%-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, legalább kéthetes, a szakképzéshez kapcsolódó tanulmányi vagy gyakorlati képzési tapasztalattal (ideértve a munkahelyi gyakorlatot is),
azon végzettek körében (20–34 éves korosztály), akik a referenciaévtől számított három éven belül léptek ki az oktatási és képzési rendszerből, a foglalkoztatottak aránya érje el a 82%-ot.

Lásd még

Education and training statistics introduced (angol nyelven)
Educational expenditure statistics (angol nyelven)
Tertiary education statistics (angol nyelven)

Az Eurostat további információi

Regional education statistics (t_reg_educ)

Education and training (t_edtr) (angol nyelven), lásd:

Education (t_educ)

EU region (t_educ_regio)

Educational attainment, outcomes and returns of education (t_edat)

Tertiary educational attainment, age group 30-34 by sex and NUTS 1 regions (tgs00105)

Tertiary educational attainment, age group 25-64 by sex and NUTS 2 regions (tgs00109)

Early leavers from education and training (tsdsc410)

Early leavers from education and training by sex and NUTS 1 regions (tgs00106)

Adatbázis

Regional statistics (reg) (angol nyelven), lásd:

Regional education statistics (reg_educ)

Education and training (edtr) (angol nyelven), lásd:

Education (educ)

EU region (educ_regio)

Educational attainment and outcomes of education (edat)

Educational attainment level: main indicators (edatm)

Population by educational attainment level - regional data (edatm2)

Tematikus anyagok

Education and training (angol nyelven)
Regions (angol nyelven)

Módszertan/metaadatok

Regional education statistics (ESMS metaadatfájl — reg_educ_esms) (angol nyelven)

A táblázatok, ábrák és térképek forrásadatai (MS Excel)

Education at regional level (angol nyelven)

Külső hivatkozások