Archive:Regionális szintű oktatási és képzési statisztika

2013. februári adatok. A legfrissebb adatok: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis.

Az oktatás, a szakképzés és általánosabban az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik az Európai Unió (EU) gazdasági és társadalmi stratégiájában. Ez a szócikk az Eurostat regionális oktatási statisztikáit ismerteti, emellett információkkal szolgál a beiskolázásról, az iskolai végzettségről és a tanulásban való részvételről is. Az oktatás az Európai Unió növekedési stratégiájának, az Európa 2020 stratégiának központi elemét képező öt pillér egyike, és több, e szócikkben ismertetett mutató annak vizsgálatára szolgál, hogy milyen előrelépés történt regionális szinten az Európa 2020 kezdeményezés különféle referenciaértékei tekintetében.

1. térkép: A négyéves gyermekek iskolai előkészítő és alapfokú oktatásban (ISCED 0. és 1. szint) való részvételének aránya, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(négyévesek %-a) - Forrás: Eurostat (educ_regind)

2. térkép: 17 éves tanulók valamennyi oktatási szinten (ISCED 0–6. szint), NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(17 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (educ_regind)

3. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos aránya NUTS 1 régiónként, 2011 (1)
(a 18–24 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

4. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos arányának változása NUTS 1 régiónként, 2006–2011 (1)
(százalékpontos különbség 2011 és 2006 között, a 18–24 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

1. ábra: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók százalékos aránya a nemek között atipikus különbséget mutató NUTS 1 régiónként, 2011 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)

5. térkép: A felsőfokú oktatásban (ISCED 5. és 6. szint) részt vevő tanulók teljes számának százalékos aránya a 20–24 éves népességben, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (educ_regind)

6. térkép: A felsőfokú (ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek NUTS 1 régiónként, 2011 (1)
(a 30–34 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

7. térkép: A felsőfokú (ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 30–34 éves személyek arányának változása NUTS 1 régiónként, 2006–2011 (1)
(százalékpontos különbség 2011 és 2006 között; a 30–34 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)

8. térkép: A felsőfokú (ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 25–64 éves személyek NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(a 25–64 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_11)

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-27 egészére vonatkozó 2010-es számadatok szerint megközelítőleg 93,1 millió tanuló vett részt iskolarendszerű képzésben az összes oktatási szinten, az alapfokú oktatástól a posztgraduális tanulmányokig. További 14,9 millió kisdiák iskolai előkészítő oktatás keretében tanult.

Négyévesek részvétele az oktatásban

A tankötelezettség kezdete uniós tagállamonként eltér: a tanköteles kor Luxemburgban és (az egyesült királyságbeli) Észak-Írországban négy év, míg más uniós régiókban öt–hét év. Az iskolai előkészítő oktatásban való részvétel általában nem kötelező az uniós tagállamokban. Az Európa 2020 stratégia nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kötelező oktatásra való felkészülés érdekében növekedjen a kisgyermekek részvételi aránya ebben az oktatási formában. E stratégia egyik kiemelt célja, hogy az iskolai előkészítő oktatásban részt vevő gyermekek aránya legalább 95 %-ra emelkedjen 2020-ra.

Az 1. térkép szerint az EU-27 egészét tekintve a négyévesek 91,7 %-a vett részt iskolai előkészítő vagy alapfokú oktatásban 2010-ben. A négyévesek előkészítő vagy alapfokú oktatásban való részvételi aránya általában véve magas volt: a nemzeti átlag meghaladta a 95 %-ot Belgiumban, Dániában, Németországban, Írországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban, továbbá Izlandon és Norvégiában. Ezzel szemben Görögországban, Lengyelországban és Finnországban a 70 %-ot sem érte el a négyévesek részvételi aránya, amely az EFTA országai közül Liechtensteinben és Svájcban, valamint a csatlakozó és a tagjelölt országok közül Horvátországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökországban szintén alacsony volt.

Az előkészítő vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyévesek aránya 2011-ben a 99,0 %-ot is meghaladta az Európai Unió 55 régiójában, többségük Franciaországban (16 NUTS 2 szintű régió), Spanyolországban (13 régió), Hollandiában (hét régió) és az Egyesült Királyságban (hét NUTS 1 szintű régió), valamint Belgiumban és Olaszországban (öt-öt régió) található, de Dániában is volt egy ilyen régió (Sjælland).

Az Európai Unióban14 olyan régió volt, ahol a négyévesek legfeljebb 65,0 %-a vett részt előkészítő vagy alapfokú oktatásban. A négyévesek részvételi aránya Warminsko-Mazurskie észak-lengyel régióban volt a legalacsonyabb (50,4 %). A viszonylag alacsony részvételi arányt regisztráló régiók túlnyomó többsége Lengyelországban található (11 régió), de Szlovákiában (Východné Slovensko), valamint Görögországban és Finnországban (utóbbira csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre) is volt egy-egy ilyen régió.

Az előkészítő vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyévesek aránya magas, 95 % feletti volt az EFTA-országok régiói közül Izlandon (2010-es nemzeti szintű adatok) és mind a hét norvég régióban. Ezzel szemben Liechtensteinben és a hét svájci régió közül hatban viszonylag alacsony volt ez a részvételi arány, értéke 62,0 % (Région lémanique) és 16,4 % (Zentralschweiz) között alakult. Ezen általános tendencia alól egyedül (az Olaszországgal határos) Ticino svájci régió képez kivételt, ahol a részvételi arány 98,3 % volt.

A csatlakozó és a tagjelölt országok összes régiójában legfeljebb 65,0 % volt az előkészítő vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyévesek aránya. Horvátországra és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra vonatkozóan csak nemzeti szintű (utóbbiról 2010-es) adatok állnak rendelkezésre: a részvételi arány 57,4 %, illetve 24,0 % volt. A 25 NUTS 2 szintű török régió több mint felében 20,0 % alatt volt az előkészítő vagy alapfokú oktatásban részt vevő négyévesek száma 2011-ben. A részvételi arány Gaziantep, Adıyaman, Kilis dél-török régióban volt a legalacsonyabb (9,7 %), a második legalacsonyabb arányt İstanbul régióban regisztrálták (10,9 %).

17 éves tanulók az oktatásban

Az EU-27 területén 2010-ben 5,2 millió 17 éves tanuló vett részt oktatásban, ami az összes 17 éves 91,7 %-ának felel meg. A 17. életév rendkívül fontos, mivel a fiataloknak gyakran ebben a korban kell dönteniük arról, hogy folytatják tanulmányaikat, képzésben vesznek részt, vagy munkát keresnek. Az oktatásban részt vevő 17 évesek számának a 17 éves népességhez viszonyított aránya az Európai Unió régióinak túlnyomó többségében meghaladta a 80 %-ot 2011-ben, ez a tendencia pedig az EFTA-országok régióiban is megfigyelhető volt (lásd a 2. térképet). Így a 17 éves fiatalok jelentős része bizonyos okokból a tankötelezettség korhatárának elérésekor vagy még az után is az oktatási rendszerben marad. Több olyan régió is volt, ahol az oktatásban részt vevő 17 évesek száma meghaladta az adott régióban lakóhellyel rendelkező 17 évesek számát. Ennek oka többek között az lehet, hogy az egyik régióban lakóhellyel rendelkező tanulók a régióhatárokat átlépve másik régió (vagy ország) oktatási intézményébe járnak, amely bizonyos kurzust vagy képzést biztosít.

Az Európai Unióban 2011-ben 19 olyan régió volt, ahol öt 17 évesből kevesebb mint négy folytatta tanulmányait. A legtöbb ilyen régióval Románia rendelkezett (az ország nyolc NUTS 2 szintű régiójából öt), míg viszonylag alacsony értéket regisztráltak Málta (az ország NUTS 2 szinten egyetlen régiót alkot), Illes Balears (Spanyolország) és Regiăo Autónoma dos Açores (Portugália) szigeti régiókban is. Három észak-olaszországi régióban (Provincia Autonoma di Bolzano/Bozen, Provincia Autonoma di Trento és Lombardia), valamint az Egyesült Királyság három NUTS 1 szintű régiójában (East Midlands, Yorkshire and the Humber és Wales) legfeljebb 80,0 % volt ez az arány. Öt másik ország rendelkezett egy olyan régióval, ahol öt 17 évesből kevesebb mint négy folytatta a tanulmányait. Ezek a következő régiók voltak: Province/Provincie Vlaams-Brabant Belgiumban, Yugoiztochen Bulgáriában, Strední Cechy a Cseh Köztársaságban, Franciaország Guyane tengerentúli megyéje, valamint Niederösterreich Ausztriában. Megjegyzendő, hogy egy bizonyos régióban lakóhellyel rendelkező tanulók némelyike saját választása alapján másik régióba (vagy Málta esetében másik országba) utazik, vagy köteles utazni, hogy tanulmányait a tanköteles kor leteltével is folytathassa.

Az EFTA-országok régiói közül a viszonylag ritkán lakott Nord-Norge norvég régióban és Izlandon (2010-es adatok állnak rendelkezésre ezen a szinten), valamint nyugatról keletre haladva Svájc középső részén elterülő Espace Mittelland, Zentralschweiz és Ostschweiz régióban volt a legalacsonyabb a tanulmányaikat folytató 17 évesek aránya, amely ugyanakkor ennek ellenére jóval meghaladta a 80,0 %-ot mindegyik említett régióban. A tanulmányaikat folytató 17 évesek aránya 80,0 % felett volt a csatlakozó és tagjelölt országok régiói közül Horvátországban (nemzeti szintű adat), valamint három török régióban (Ankara fővárosi régió, valamint két északnyugati régió, és Bursa, Eskişehir, Bilecik és Tekirdağ, Edirne, Kırklareli). Négy olyan török régió volt, ahol a tanulmányaikat folytató 17 évesek aránya legfeljebb 50,0 % volt. E régiók kivétel nélkül az ország déli és keleti részén találhatók, név szerint Sanlıurfa, Diyarbakır; Mardin, Batman, Sırnak, Siirt; Ağri, Kars, Iğdir, Ardahan; és Van, Muş, Bitlis, Hakkari voltak. A tanulmányaikat folytató 17 évesek legkisebb arányát Van, Mus, Bitlis, Hakkari régióban regisztrálták, ahol 2011-ben a 17 évesek alig több mint egyharmada (35,5 %) folytatta tanulmányait.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókról tájékoztató mutató nyomon követi azoknak a 18–24 éves személyeknek az arányát, akik legfeljebb a középiskola alsóbb évfolyamait fejezték be, és nem vesznek részt további oktatásban vagy képzésben. A EU-27 területén a 18–24 évesek 13,5 %-a minősült az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak 2011-ben. Ez az arány a férfiak körében némileg magasabb (15,3 %) volt, mint a nők esetében (11,6 %). Európa növekedési stratégiája, az Európa 2020 azt a célt tűzte ki az EU-27 számára, hogy az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányát 10 % alá kell csökkenteni 2020-ig. A stratégia az egyes tagállamok számára egyedi célszámokat határoz meg, amelyek 5 % és 29 % között mozognak.

Ahogy azt a 3. térkép is mutatja, az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányában jelentős eltérések figyelhetők meg az Európai Unió területén 2011-ben. Összesen 26 olyan NUTS 1 szintű régió volt, ahol a 18–24 éves népesség legfeljebb minden 10. tagja minősült az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak (a térkép első két árnyalata). E 26 régió többsége Közép- és Kelet-Európában összpontosult, ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya a legalacsonyabbak között volt. E terület Litvániától a hat NUTS 1 szintű lengyel régión, a Cseh Köztársaságon és Szlovákián (mindkét ország egyetlen régiót alkot NUTS 1 szinten), továbbá Közép-Magyarország magyar fővárosi régión és Ausztria mindhárom régióján át egészen Szlovéniáig terjed. Ez a 26 régió összesen 15 különböző uniós tagállam területén fekszik, és a fentieken kívül megtalálható köztük a négy NUTS 1 szintű holland régió közül három, mindhárom svéd régió, valamint egy-egy régió Belgiumban (Vlaams Gewest), Bulgáriában (Yugozapadna i yuzhna tsentralna Bulgaria fővárosi régió), Dániában (NUTS 1 szinten egy régió), Franciaországban (Ouest), Luxemburgban (NUTS 1 szinten egy régió) és Finnországban (csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre).

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya mindössze öt régióban volt legfeljebb 5,0 %. Ezek a következők voltak: Szlovénia (4,2 %), Poludniowy és Centralny lengyel régiók (mindkettőben 4,6 %), Cseh Köztársaság (4,9 %) és Szlovákia (5,0 %).

Összesen 11 olyan NUTS 1 szintű régió volt az Európai Unióban, ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódók a 18–24 éves népesség több mint egyötödét tették ki. E régiók mind Dél-Európában találhatók. Köztük van öt (Comunidad de Madrid fővárosi régió és Noreste régió kivételével az összes) spanyol régió, Portugália mindhárom régiója, Olaszország Isole szigeti régiója, Málta (NUTS 1 szinten egy régiót alkot), valamint Románia keleti részét alkotó Macroregiunea doi régió. A lemorzsolódók a legnagyobb arányban három szigeti régióban, név szerint a Regiăo Autónoma dos Açores (44,3 %) és Regiăo Autónoma da Madeira (37,3 %) portugál szigetcsoportokon, valamint Máltán (33,5 %; a máltai adatsor felülvizsgálat alatt áll) képviseltették magukat, míg két spanyol régió, az ország déli részét alkotó Sur régió és Canarias szigeti régió volt az egyetlen, ahol a 18–24 éves népesség több mint 30,0 %-át tették ki a lemorzsolódók. Ugyanakkor előfordulhat, hogy azok a fiatalok, akiknek a hivatalos lakóhelye e régiók egyikében a szüleikével azonos lakcímen van, egy másik régióban vagy országban folytatják tanulmányaikat, így a mutatót némi fenntartással kell kezelni, ha sok tanuló hagyja el a régiót, hogy máshol tanuljon.

A 4. térkép az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányának változását mutatja. Az összehasonlítás alapjául általánosságban a 2006 és 2011 közötti ötéves időszak szolgál. A lemorzsolódók aránya az EU-27 egészét tekintve 15,5 %-ról 2,0 százalékponttal 13,5 %-ra csökkent 2011-re. A legnagyobb mértékű csökkentést a három portugál régióban regisztrálták, közülük is Continente kontinentális régióban volt a legjelentősebb, ahol 15,9 százalékponttal 22,3 %-ra csökkent ez az arány. Az Európai Unió régiói közül mindössze a három portugál régióban csökkent a lemorzsolódók aránya legalább 10,0 százalékponttal a 2006 és 2011 közötti időszakban. Az Unióban öt másik olyan régió volt, ahol ez az arány legalább 5,0 százalékponttal csökkent, közülük kettő a Spanyolországban található Comunidad de Madrid és Sur régió, egy az egyesült királyságbeli East Midlands, egy Málta (a NUTS e szintjén egyetlen régiót alkot; itt is megjegyzendő, hogy a máltai adatsor felülvizsgálat alatt áll), egy pedig Voreia Ellada észak-görögországi régió volt.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók száma emellett jelentősen csökkent a török régiók többségében is. Közülük kettő kivételével minden régióban legalább 5,0 százalékponttal lett kevesebb a lemorzsolódók aránya. A két kivételt Ortadoğu Anadolu keleti régió, valamint Bati Anadolu fővárosi régió jelentette, ahol ez az arány mindazonáltal 4,1, illetve 4,6 százalékponttal mérséklődött. A lemorzsolódók aránya a legjelentősebb mértékben (több mint 10,0 százalékponttal) Törökország két szélén, Güneydoğu Anadolu délkeleti régióban és (İzmir városát is magában foglaló) Ege nyugati régióban csökkent. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya emellett jelentősen mérséklődött Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban is, ahol 9,3 százalékpontos csökkentést regisztráltak. Legalább 5,0 százalékpontos csökkenést az EFTA-országok körében mindössze egyetlen régióban, (az e NUTS szinten egyetlen régiót alkotó) Izlandon regisztráltak, ahol a lemorzsolódók aránya 5,9 százalékponttal lett kevesebb.

A 4. térkép összesen 95 régióról tartalmaz adatokat, közülük 18 régióban nőtt az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya 2006 és 2011 között. A harmadik országok körében mindössze (az e NUTS szinten egyetlen régiót alkotó) Horvátország volt ilyen régió. A 2006 és 2011 között tapasztalt emelkedés viszonylag elenyésző volt, 13 régióban (köztük Horvátországban) legfeljebb 1,0 százalékponttal nőtt a lemorzsolódók aránya. A másik öt régió öt különböző tagállamban található, a legjelentősebb (4,4 százalékpontos) emelkedést pedig Macroregiunea unu régióban (Északnyugat- és Közép-Románia) regisztrálták. Ezenkívül csak Franciaország délnyugati részén (Sud-Ouest), az Egyesült Királyság északi részén fekvő Skóciában, (az e NUTS szinten egyetlen régiót alkotó) Luxemburgban, valamint a Délnyugat-Lengyelországban található Poludniowo-Zachodni régióban nőtt a lemorzsolódók aránya több mint 1,0 százalékponttal 2006 és 2011 között.

A lemorzsolódók arányával kapcsolatos információk a nemek közötti különbségek szempontjából is elemezhetők. A fentieknek megfelelően az EU-27 területén 2011-ben az oktatásból és képzésből lemorzsolódó nők aránya átlagosan 3,7 százalékponttal alacsonyabb volt a férfiakénál. A nemek közötti legjelentősebb különbségeket Dél-Európában regisztrálták, ahol a lemorzsolódó férfiak aránya általában jóval magasabb volt a nőkénél (lásd az 1. ábrát). Ez főként Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában, valamint Ciprus és Málta szigetén (mindkettő egyetlen régiót alkot e NUTS szinten; a Máltára vonatkozó adatok felülvizsgálat alatt állnak) volt megfigyelhető, de ugyanez volt a helyzet Lettországban és Litvániában (szintén egyetlen régiót alkot e NUTS szinten mindkét ország), Franciaország Méditerranée és Nord - Pas-de-Calais régióiban, Belgium Région Wallonne régiójában, valamint az Egyesült Királyságon belül Észak-Írországban.

Ilyen jellegű adatok az Európai Unió 84 NUTS 1 szintű régiójáról állnak rendelkezésre, közülük mindössze hatban volt alacsonyabb a lemorzsolódó férfiak aránya a nőkénél 2011-ben. Megtalálható köztük mindkét NUTS 1 szintű bolgár régió, vagyis a legatipikusabb eloszlással rendelkező Severna i yugoiztochna Bulgaria (Észak- és Délnyugat Bulgária) régió is, ahol a lemorzsolódó férfiak aránya (15,6 %) 3,0 százalékponttal alacsonyabb volt a nőkénél (18,6 %). Südösterreich dél-ausztriai régióban a lemorzsolódó férfiak aránya 2,0 százalékponttal maradt a nőké alatt. Csak elenyésző különbség volt a nemek között abban a négy régióban, ahol a lemorzsolódó férfiak aránya alacsonyabb volt a nőkénél. A lemorzsolódó férfiak aránya mindössze 0,5 vagy 0,6 százalékponttal maradt a nőké alatt ezekben a régiókban: Yugozapadna i yuzhna tsentralna (Bulgária fennmaradó részét teszi ki); Wales és West Midlands (két egyesült királyságbeli régió), valamint a Dunántúl (Nyugat-Magyarország).

A lemorzsolódók aránya következetesen magasabb volt a férfiak körében az EFTA-országok mindegyik régiójában. Ez a jelenség különösen Norvégiában és Izlandon volt szembetűnő (e NUTS szinten mindkét ország egyetlen régiót alkot), ahol az oktatásból és képzésből lemorzsolódó férfiak aránya 6,8, illetve 5,1 százalékponttal magasabb volt a nőkénél. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó nők aránya Horvátországban is a férfiaké alatt maradt (csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre). Ezzel szemben Törökország minden NUTS 1 szintű régiójában a lemorzsolódó férfiak aránya volt az alacsonyabb. A török régiók felében két számjegyű különbséget regisztráltak a nemek között, a csúcsérték pedig 16,8 százalékpont volt Kuzeydoğu Anadolu északkeleti régióban. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódó férfiak aránya Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban is a nőké alatt maradt (3,3 százalékpontos különbség).

A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók

A felsőfokú oktatás az egyetemek, a szakmai felsőoktatási intézmények, a műszaki felsőoktatási intézetek és egyéb, egyetemi vagy főiskolai végzettséget vagy szakképesítést nyújtó felsőoktatási intézmények által kínált oktatási szint. A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók száma 2010-ben (a 2009–2010-es tanévben) 19,8 millió volt az EU-27 országaiban, ami a 20–24 éves népesség 62,7 %-ának felelt meg.

Az 5. térkép az egyes régiókban egyetemi vagy hasonló (felsőfokú) oktatásban részt vevő tanulók számát mutatja ugyanazon régió 20–24 éves lakosainak számához viszonyítva, így képet ad arról, hogy az adott régió mennyire számít vonzónak a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók számára. Előfordulhat azonban, hogy egyes tanulók nem annak a régiónak a lakosai, ahol tanulnak. Ezért bizonyos régiókban nagyon magas (akár a 100 %-ot is meghaladja) ez az arány, ami arra vezethető vissza, hogy e régiók nagy egyetemmel vagy egyéb felsőoktatási intézménnyel rendelkeznek. E magas arányszámok arról tanúskodnak, hogy ezek a régiók nagyszámú hallgatót vonzanak más régiókból. Megjegyzendő, hogy a társadalom összes tagja oktatásának és tanulásának előmozdítása révén egyre több olyan, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló lesz, aki nem a hagyományos 20–24 éves korcsoportba tartozik (amely nevezőként használatos ezen arány kiszámításához).

Azon 16 uniós régió közül, ahol a 20–24 éves lakosoknál több tanuló vett részt felsőfokú oktatásban a 2010–2011-es tanévben, a többség (11) fővárosi régió volt, név szerint: Praha (Cseh Köztársaság), Bratislavský kraj (Szlovákia), Bucuresti - Ilfov (Románia), Wien (Ausztria), Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest (Belgium; a 2009–2010-es tanévre vonatkozó adatok alapján), Mazowieckie (Lengyelország), Zahodna Slovenija (Szlovénia), Comunidad de Madrid (Spanyolország), Lisboa (Portugália), Attiki (Görögország; a 2008–2009-es tanévre vonatkozó adatok alapján) és Közép-Magyarország (Magyarország). A másik öt régió közül, ahol a 20–24 éves lakosoknál több volt a felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló, négy Észak- és Nyugat-Görögországban található, és mindegyikben magasabb volt a felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók 20–24 éves lakosokhoz viszonyított aránya, mint Attiki fővárosi régióban. Az ötödik ilyen régió Belgiumban volt (Province/Provincie Brabant Wallon).

Szintén a fővárosi régióban összpontosult a legtöbb, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló Bulgáriában, Dániában, Írországban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban, esetükben azonban 100 % alatt volt az arány. Így a nagyobb tagállamok közül Németország volt az egyetlen, ahol nem a fővárosi régióban koncentrálódott a legtöbb, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló, mivel Hamburg (75,4 %) és Bremen (71,0 %) egyaránt Berlin (65,7 %) előtt állt a rangsorban. Az általános tendencia alól kivételt képezett még Hollandia, ahol Groningen régióban összpontosult a legtöbb, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló (90,3 %), továbbá Svédország legészakibb része, ahol Övre Norrland régióban koncentrálódott a legtöbb, felsőfokú oktatásban részt vevő tanuló (97,5 %).

A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulóknak a 20–24 éves népesség százalékában kifejezett aránya az EFTA-országok közül Norvégia Trøndelag és Oslo og Akershus régiójában (a 100 %-ot is meghaladta), valamint Zürich svájci régióban (97,9 %) volt a legmagasabb.

Törökországban különösen sok, felsőoktatásban részt vevő tanuló összpontosult Bursa, Eskişehir, Bilecik régióban, ami az Eskişehirben található szabadegyetemnek tudható be, ahol a tanulók jelentős hányada tanul távoktatás keretében. A felsőfokú oktatásban részt vevő tanulók 20–24 éves lakosokhoz viszonyított aránya máskülönben 60 % alatt volt a tagjelölt és a csatlakozó országok összes többi régiójában.

Felsőfokú végzettség

A szócikkben található utolsó három térkép azt ábrázolja, hogy a népesség mekkora hányada szerzett magasabb, vagyis egyetemi vagy hasonló (felsőfokú) végzettséget. A 6. térkép a 30–34 évesek felsőfokú végzettségének közelmúltbeli szintjét mutatja. A 7. térkép ugyanezen korcsoport felsőfokú végzettségének szintjében bekövetkezett változásról tájékoztat a 2006 és a 2011 közötti különbségek elemzése alapján. A 8. térképen egy tágabb korcsoportról, a 25–64 évesekről láthatók információk azzal kapcsolatosan, hogy a munkaképes korú népesség mekkora hányada szerzett felsőfokú végzettséget.

Az EU-27 egészét tekintve 2011-ben a 30–34 évesek alig több mint egyharmada (34,6 %-a) rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ezek a számadatok alátámasztják azt a feltevést, miszerint folyamatosan növekszik az Európai Unió népességének azon hányada, amely magasabb végzettség megszerzése érdekében tanul. Ez összhangban van az Európa 2020 stratégia azon céljával, hogy az EU-27 területén élő 30–34 évesek legalább 40 %-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel 2020-ra.

A 6. térképről kiderül, hogy az Európai Unióban 2011-ben 30 olyan régió volt (azon 91 NUTS 1 szintű régió közül, amelyre vonatkozóan rendelkezésre álltak adatok), ahol a 30–34 éves népesség több mint 40 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ezek közül hat régió az Egyesült Királyságban, négy-négy pedig Spanyolországban és Franciaországban található, köztük volt továbbá Belgium mindhárom régiója, a három svéd régió közül kettő, valamint egy-egy németországi, magyarországi, hollandiai és lengyelországi régió. Dánia, Észtország, Írország, Ciprus, Litvánia és Luxemburg (mindegyik ország egyetlen régiót alkot NUTS 1 szinten) szintén arról számolt be, hogy a 30–34 éves népesség több mint 40 %-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ez volt a helyzet Finnországban is (amelyről csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre).

Mivel a 30–34 évesek többsége 30 éves kora előtt szerez felsőfokú végzettséget, e mutató felhasználásával az is felmérhető, hogy egy adott régió mennyire vonzó a diplomások számára kínált munkalehetőségek szempontjából. Az Európai Unióban hét olyan régió volt, ahol a 30–34 éves népesség több mint fele rendelkezett felsőfokú végzettséggel: a diplomásokat az Egyesült Királyságban főként London, a szomszédos South East (angliai) régió és Skócia, míg Spanyolországban Comunidad de Madrid fővárosi régió és Noreste régió (amelynek területén Bilbao, Donostia-San Sebastián és Zaragoza városa is fekszik) vonzza. A két másik régió, ahol ez az arány meghaladta az 50,0 %-ot, szintén fővárosi régió volt, név szerint Île de France (amely Párizst és az azt övező területet foglalja magában) és az Östra Sverige kelet-svédországi régió (amely Stockholmot is magában foglalja).

Ezzel szemben hat olyan régió volt, ahol a 30–34 évesek közül kevesebb mint minden ötödik rendelkezett felsőfokú végzettséggel 2011-ben. E hat régió közül három Romániában volt (az arány 16,5 % és 18,0 % között alakult), ahol a NUTS 1 szintű régiók közül egyedül Macroregiunea trei fővárosi régió képezett kivételt. Két másik régió Olaszországban volt, közülük az egyikben, (a Szardíniát és Szicíliát is magában foglaló) Isole régióban volt a legalacsonyabb (16,1 ) ez az arány az egész Európai Unióban, a másik ilyen olasz régió pedig az ország déli része (Sud, 16,6 %). A hatodik ilyen régió a németországi Saarland volt (19,1 %).

A török fővárost, Ankarát is magában foglaló Bati Anadolu volt az egyetlen olyan török régió, ahol a 30–34 évesek közül több mint minden ötödik (23,6 %) rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A 6. térkép szerint ezzel szemben a legalacsonyabb arányt Törökország északkeleti részén (Kuzeydoğu Anadolu) regisztrálták, ahol a 30–34 éves népesség alig több mint minden tizedik tagja (10,2 %) rendelkezett felsőfokú végzettséggel.

Az utolsó előtti, oktatással kapcsolatos térképen a 30–34 éves népesség felsőfokú végzettséggel rendelkező hányadának 2006 és 2011 közötti változása látható. Az EU-27 egészét tekintve ez az érték 5,7 százalékponttal emelkedett a vizsgált időszakban, így a 30–34 éves népesség 34,6 %-a szerzett felsőfokú végzettséget 2011-re. Ha ez a változás 2020-ig ilyen ütemben zajlik, akkor sikerül elérni az Európa 2020 stratégia azon célkitűzését, hogy az EU-27 30–34 éves lakosságának legalább 40 %-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya 2006 és 2011 között Lettországban (amelyről e NUTS szinten csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre) növekedett a legnagyobb mértékben, 16,5 százalékponttal. Az Európai Unióban még további 12 olyan régió volt, ahol két számjegyű emelkedést regisztráltak, köztük Lengyelország mind a hat NUTS 1 szintű régiójában, négy egyesült királyságbeli régióban (többek között Londonban), Magyarország fővárosi régiójában (Közép-Magyarország), valamint a Cseh Köztársaságban (amely egyetlen régiót alkot NUTS 1 szinten).

Nyolc régióban viszont csökkent a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek aránya a 2006 és 2011 közötti időszakban. Ez a csökkenés ugyanakkor nem volt számottevő, a legmagasabb értéke 0,7 százalékpont volt, amelyet Südösterreich régióban regisztráltak. A hét másik régió között megtalálható két francia régió (Île de France fővárosi régióval együtt), két szigeten fekvő tagállam, Ciprus és Málta, továbbá Vlaams Gewest belga és Mecklenburg-Vorpommern német régió, valamint egész Finnország (amelyről csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre).

A 8. térkép a 25–64 éves népesség azon hányadát ábrázolja, amely felsőfokú végzettséggel rendelkezett 2011-ben. Az egyes régiók demográfiai szerkezete is befolyásolja ezt a mérőszámot, mivel a fiatalabb generációk jellemzően magasabb végzettséggel rendelkeznek az idősebbeknél (annak köszönhetően, hogy a népesség egyre nagyobb hányada tanul hosszabb ideig, és szerez magasabb végzettséget). 2011-ben az EU-27 munkaképes korú (25–64 éves) népességének átlagosan 26,8 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ez az érték a generációk közötti képzettségbeli különbségek feltárása érdekében összevethető a 30–34 évesekre vonatkozó hasonló aránnyal (34,6 %).

Az Európai Unióban 39 olyan NUTS 2 szintű régió volt (azon 258 régió közül, amelyre vonatkozóan rendelkezésre álltak adatok), ahol a 25–64 éves népesség több mint 35,0 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A 30–34 éves korosztály elemzéséhez hasonlóan a jelen esetben is fény derült arra, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők magas aránya jellemezte régiók gyakran fővárosi vagy más, sűrűn lakott, városi régiók voltak, amelyek az elérhető munkalehetőségek szempontjából feltehetőleg vonzóbbak a magasabban képzettek számára. Az Egyesült Királyság 15 régiójában rendelkezett a 25–64 éves népesség több mint 35,0 %-a felsőfokú végzettséggel, Belgiumban és Spanyolországban négy-négy, Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban két-két, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Írországban és Szlovákiában pedig egy-egy ilyen régió volt. A fővárosi régiók vonzereje egyértelműen megmutatkozott, hiszen itt említhető mind a 11 olyan tagállam fővárosi régiója, ahol legalább egy régióban a 25–64 éves állandó lakosság több mint 35,0 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ez az arány továbbá Észtország, Ciprus és Luxemburg teljes területén (mindhárom ország egyetlen régiót alkot NUTS 2 szinten), valamint Finnországban (amelyről csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre) is meghaladta a 35,0 %-ot.

A 25–64 éves népesség legnagyobb hányada az egyesült királyságbeli Inner London régióban (59,7 %) rendelkezett felsőfokú végzettséggel, a rangsorban a második helyen pedig a (Brüsszeltől délre fekvő) Province/Provincie Brabant Wallon belga régió követte (55,7 %), amely egyben az egyetlen másik uniós régió volt, ahol a munkaképes korú (25–64 éves) lakosság többsége rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Az uniós tagállamokon kívül Norvégia Oslo og Akershus fővárosi régiójában és Svájc Zürich régiójában volt a legmagasabb a 25–64 éves népesség azon hányada, amely felsőfokú végzettséget szerzett (48,8 %, illetve 42,6 %). Ez az arány további két norvég és két svájci régióban haladta meg a 35,0 %-ot.

A rangsor végén az Európai Unió azon 75 régiója állt, ahol a 25–64 éves állandó lakosság legfeljebb 20 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Közülük 19 Olaszországban (minden olasz régió, amelyről rendelkezésre állnak adatok), nyolc Ausztriában (Wien fővárosi régió kivételével minden régió), hét-hét a Cseh Köztársaságban, Romániában és Görögországban (Praha és București – Ilfov fővárosi régió, valamint a görög régiók alig több mint fele kivételével minden régió), hat-hat Magyarországon és Portugáliában (Közép-Magyarország és Lisboa fővárosi régiók kivételével minden régió), négy-négy Bulgáriában és Lengyelországban, három Szlovákiában (Bratislavský kraj fővárosi régió kivételével minden régió), kettő Franciaországban, egy pedig Spanyolországban található. Máltán (amely egyetlen régiót alkot NUTS 2 szinten) szintén 20 % alatt volt ez az arány. Az egyes országokon belül vizsgálódva megállapítható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező, munkaképes korú lakosok aránya gyakran a vidéki vagy távol eső régiókban volt a legalacsonyabb. Ilyenek például a szigeti, déli és hegyvidéki régiók Olaszországban, Regiăo Autónoma dos Açores és Regiăo Autónoma da Madeira szigeti régiók, valamint Alentejo vidéki régió Portugáliában vagy Románia keleti régiói.

Az EFTA-országok egyik régiójában sem volt 20 % alatt a 25–64 éves állandó lakosság azon hányada, amely rendelkezett felsőfokú végzettséggel. E régiók közül a legalacsonyabb arányt (29,0 %) a relatíve hegyvidéki Hedmark og Oppland régióban regisztrálták, amely Norvégia egyetlen, tengerparttal nem rendelkező régiója. A csatlakozó és a tagjelölt országok (amelyekről rendelkezésre állnak adatok) régiói közül Ankara volt az egyetlen, ahol a 25–64 éves állandó lakosság több mint minden ötödik tagja (23,7 %) rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Törökországban kilenc olyan NUTS 2 szintű régió volt, ahol a 25–64 évesek közül kevesebb mint minden tizedik rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A legalacsonyabb arányt (6,7 %) az északkeleti Ağri, Kars, Iğdir, Ardahan régióban regisztrálták.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Mivel az oktatási rendszerek szerkezete országonként eltérő, ezért az összehasonlíthatósághoz a regionális, nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák és mutatók összegyűjtésére, összeállítására és bemutatására szolgáló keretrendszer szükséges. Az oktatással kapcsolatos adatok gyűjtésének alapjául az Oktatás Nemzetközi Osztályozási Rendszere (ISCED) szolgál. E rendszer 1997-ben bevezetett, jelenlegi változata, az ISCED-97 az oktatási területek és szintek szerint osztályozza a képzéseket, és általánosan alkalmazott fogalmakat és meghatározásokat tartalmaz. Teljes körű leírása az Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Statisztikai Intézetének weboldalán található. Az ISCED-97 hét oktatási szintet különböztet meg:

iskolai előkészítő oktatás (0. szint);
alapfokú oktatás (1. szint);
alsó középfokú oktatás (2. szint), felső középfokú oktatás (3. szint);
középiskolát követő nem felsőfokú oktatás (4. szint);
felsőfokú oktatás (első szakasz) (5. szint) és felsőfokú oktatás (második szakasz) (6. szint).

Az ISCED felülvizsgálata 2009-ben indult, az átdolgozott osztályozást (2011) pedig 2011 novemberében fogadta el az UNESCO általános konferenciája. Az ISCED 2011-en alapuló első statisztikákat várhatóan 2015-ben teszik közzé.

Az Eurostat európai szintű oktatási statisztikákat állít össze az UNESCO Statisztikai Intézetével (UNESCO-UIS) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen vezetett felmérés, ismertebb nevén az UOE adatgyűjtés keretében. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódókra, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre vonatkozó statisztikai adatokat máskülönben az Unió munkaerő-felmérése keretében gyűjtik.

A beiskolázási statisztikák vonatkoznak az alapképzésben és az alapképzéshez hasonló tartalommal rendelkező vagy a megfelelő alapképzéshez hasonló képesítést nyújtó felnőttképzésben való részvételre. Ide tartoznak a tanulószerződéses gyakorlati képzések is a teljesen munkaalapú és a hivatalos iskolafenntartó felügyelete nélküli képzések kivételével.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mutatója nyomon követi azoknak a 18–24 éves személyeknek a hányadát, akik legfeljebb a középiskola alsóbb évfolyamait (ISCED 0., 1., 2., vagy 3c. szint) végezték el, és nem vesznek részt további oktatásban és képzésben.

Az iskolai végzettség szintje az adott korcsoportba tartozó, meghatározott végzettséggel rendelkező népesség hányada (azok kivételével, akik nem válaszoltak a legmagasabb végzettséggel kapcsolatos kérdésre).

Megjegyzendő, hogy a 2. és az 5. térképen látható arányok két különálló fogalom egymáshoz viszonyításának eredményei: a számláló alapjául a beiratkozás szerinti oktatási intézmény alapján regisztrált tanulók száma szolgál, a nevező pedig a lakóhely szerint rögzített népességi statisztikákon alapul. Ennek eredményeképpen a tanulmányok folytatása szerinti régió nem mindig azonos a lakóhely szerinti régióval. Emellett a tanulók számába olyan személyek is beletartozhatnak, akik nem szerepelnek a népesség-nyilvántartásban (például ideiglenesen a régióban tartózkodó külföldi tanulók). Ezért előfordulhat, hogy egy régióban az adott oktatási szinten tanuló népesség 100 %-át is meghaladja az említett arány. Ez különösen a felsőoktatásra érvényes, amelynek esetében a tanulók egyre inkább mobilisak.

Háttér

A nemzeti oktatási rendszerek közötti különbségek

A nappali tagozatos, kötelező alapfokú oktatásba való felvétel rendszerint egyetlen feltételhez, egy meghatározott életkor betöltéséhez kötött. Ez az életkor a legtöbb uniós tagállamban öt vagy hat év, ugyanakkor Bulgáriában, Észtországban, Litvániában, Finnországban és Svédországban hét évesen, míg Cipruson és az egyesült királyságbeli Észak-Írországban már öt éves kor előtt kezdődik a kötelező oktatás. A nappali tagozatos, kötelező oktatás átlagos időtartama a legtöbb uniós tagállamban 9 vagy 10 év, de még ennél is tovább tart Litvániában, Máltán és az Egyesült Királyság nagy részében (11 év), Luxemburgban, Portugáliában és Észak-Írországban (12 év), valamint Magyarországon és Hollandiában (13 év). A tankötelezettség rendszerint a középiskola alsó évfolyamainak elvégzéséig tart, de egyes országokban a felső középfokú szintet is magában foglalja. 16 éves kor után is folytatódik a nappali tagozatos, kötelező oktatás Magyarországon, Hollandiában és Portugáliában, illetve a kötelező részidős oktatás Belgiumban, Németországban és Lengyelországban.

Sok fiatal 16 vagy 17 éves korban választhat, hogy folytatja tanulmányait, képzésben vesz részt vagy állást keres. A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás rendszerint a nappali tagozatos, kötelező oktatás befejezése után kezdődik, a bejutáshoz pedig általában (az alapfokú oktatás kezdetétől számított) legalább nyolc évnyi, nappali tagozatos oktatás elvégzése szükséges. A középiskola felsőbb évfolyamain folyó általános oktatás olyan képzéseket foglal magában, amelyek sikeres teljesítése rendszerint lehetővé teszi az egyetemi tanulmányok megkezdését. A középiskola felsőbb évfolyamain folyó szakoktatás elsődleges célja, hogy a tanulókat bevezesse a munka világába, és felkészítse őket a további szakmai vagy műszaki képzésre. A tanulók általában 15–17 éves koruktól vesznek részt a középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatásban, amelyet két év alatt végeznek el. A kezdés és a befejezés szerinti életkor és a korcsoport a nemzeti oktatási programtól függően eltérő lehet. A felsőfokú oktatásba való bejutáshoz rendszerint a középiskola felsőbb évfolyamait vagy a középiskolát követő nem felsőfokú képzési programot kell teljesíteni.

Az Európai Bizottság 2011 februárjában közleményt fogadott el „Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” címmel (COM(2011) 66), amelyben megállapította, hogy a koragyermekkori nevelés és gondozás nélkülözhetetlen a sikeres társadalmi integrációhoz, személyes fejlődéshez, egész életen át tartó tanuláshoz és későbbi foglalkoztathatósághoz, különösen a hátrányos helyzetűek esetében jár előnyökkel, és segíthet abban, hogy kiemeljünk gyermekeket a szegénységből és a családi diszfunkcióból.

Az európaiak többsége a jogilag előírt minimális időnél jóval tovább folytat tanulmányokat. Ez arra enged következtetni, hogy ők a felsőoktatást választják, valamint hogy egyre többen vesznek részt az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kezdeményezésekben, így sok idősebb (felnőtt) ember tér vissza az iskolába, hogy átképezze magát, vagy felkészüljön a pályaváltásra.

Az Európai Unió lehetőségeket kínál arra, hogy polgárai más országokban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak, ami jelentősen előmozdítja a kultúrák közötti megértést, a személyes fejlődést, valamint az Unió gazdasági potenciáljának kiaknázását. Évente jóval több mint egymillió uniós polgár életkorától függetlenül élvezheti az Európai Unió által finanszírozott oktatási, szakképzési és az európai identitást erősítő programok előnyeit.

Oktatás és képzés 2020

Megközelítőleg minden hetedik gyermek morzsolódik le az oktatásból és képzésből, ami az egyénre, a társadalomra és a gazdaságra egyaránt kihatással van. Az Európai Bizottság 2011 januárjában közleményt fogadott el „Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” címmel (COM(2011) 18), amelyben felvázolta a tanulók lemorzsolódásának okait, és áttekintést nyújtott azokról a meglévő és tervezett intézkedésekről, amelyekkel uniós szinten kívánja orvosolni ezt a problémát.

Az Unión belüli politikai együttműködést erősítette az oktatás és képzés 2010 munkaprogram, amely összefogta az oktatás és képzés terén tett korábbi intézkedéseket. E programra épül az európai oktatási és képzési együttműködés keretstratégiája (vagyis az ET 2020), amelyet a Tanács 2009 májusában fogadott el. Ez a stratégia számos, 2020-ig elérendő referenciaértéket határoz meg, többek között az alábbiakat:

négyéves kor és a kötelező alapfokú oktatás megkezdése között legalább a gyermekek 95 %-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben;
a 25–64 éves felnőttek átlagosan legalább 15 %-a vegyen részt az egész életen át tartó tanulásban.

A Tanács 2011 novemberében két új referenciaértéket fogadott el tanulási mobilitással kapcsolatosan:

2020-ra az újonnan végzett diplomásoknak EU-átlagban legalább 20 %-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15, az kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szerinti kreditet szerez, illetve amely legalább három hónapig tart;
2020-ra az első szakképesítés megszerzését szolgáló képzésben végzett 18–34 éveseknek az EU-ra kivetítve átlagosan legalább 6 %-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, legalább kéthetes vagy ennél rövidebb és az [1] rögzített, az első [2] megszerzését szolgáló képzéshez kapcsolódó tanulmányi vagy gyakorlati képzési tapasztalattal (ideértve a munkahelyi gyakorlatot is).

A fentiek egy másik, foglalkoztathatósággal kapcsolatos referenciaértékkel egészültek ki 2012 májusában:

2020-ig legalább 82 %-ra kell emelkednie azon foglalkoztatott végzettek arányának (20–34 éves korosztály), akik a referenciaévtől számított három éven belül léptek ki az oktatási és képzési rendszerből.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az Európa 2020 stratégia kiemelt mutatószámai, amelyek segítségével nyomon követhető a magas foglalkoztatottsági szintet, a termelékenységet és a társadalmi kohéziót biztosító, intelligens, tudásalapú és környezetbarátabb gazdaság megvalósítása terén tett előrehaladás. Az Európai Bizottság „az ifjúság” kiemelt kezdeményezésben fejtette ki javaslatait azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Unió hogyan érheti el az Európa 2020 stratégia keretében az oktatás és a foglalkoztatás terén kitűzött céljait tagállami és uniós szinten egyaránt.