Archive:A földgázárakra vonatkozó statisztika

2017. júniusban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk tervezett következő frissítése: 2018. szeptember.

1. táblázat: Földgázárak, az év második fele, 2014–2016
(EUR/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_202) és (nrg_pc_203)

1. ábra: Háztartási földgázárak, 2016 második fele
(EUR/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_202)

2. ábra: Háztartási földgázárak alakulása, EU-28, 2008–2016
(EUR/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_202)

3. ábra: Háztartási földgázárak változása a 12 hónappal korábbihoz képest, 2016 második fele
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_202)

4. ábra: Földgáz – háztartási fogyasztók által fizetett adók és díjak aránya, 2016 második fele
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_202)

5. ábra: Ipari földgázárak, 2016 második fele
(EUR/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_203)

6. ábra: Ipari földgázárak alakulása, EU-28, 2008–2016
(EUR/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_203)

7. ábra: Ipari földgázárak változása a 12 hónappal korábbihoz képest, 2016 második fele
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_203)

8. ábra: Földgáz – ipari fogyasztók által fizetett vissza nem igényelhető adók és díjak aránya, 2016 második fele
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_203)

Ez a cikk a földgázárak alakulását az Európai Unióban mind az ipari, mind a háztartási fogyasztók szempontjából megvilágításba helyezi; továbbá árakra vonatkozó adatokat tartalmaz Liechtensteinről, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról, Szerbiáról, Törökországról, Bosznia-Hercegovináról, Moldováról és első ízben Ukrajnáról.

Az EU-ban az energia ára különböző keresleti és kínálati feltételektől függ, többek között a geopolitikai helyzettől, a nemzeti energiaszerkezettől, az import diverzifikációjától, hálózati költségektől, környezetvédelmi költségektől, szélsőséges időjárási körülményektől, illetve a jövedéki adó és adózás szintjétől. Megjegyezzük, hogy az e cikkkben bemutatott árak a lakossági fogyasztók esetében magukban foglalják az adókat, a díjakat és a héát, de az ipari/üzleti fogyasztók esetében nem tartalmazzák a visszatéríthető adókat, a díjakat és a héát.

Főbb statisztikai eredmények

Az 1. táblázat az elmúlt három év (az egyes évek második fele) vonatkozásában mutat áttekintést a földgáz euró/kilowattórában (EUR/kWh) kifejezett átlagos áráról.

Háztartási földgáz fogyasztói árak

2016 második felében a földgázárak a háztartási fogyasztók számára (e cikk alkalmazásában az évi 20 gigajoule (GJ) < fogyasztás < 200 GJ fogyasztási tartományba eső közepes nagyságú fogyasztók) az uniós tagállamok közül Svédországban, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Hollandiában voltak a legmagasabbak (lásd 1. ábra). A földgázárak Bulgáriában, Romániában és Észtországban voltak a legalacsonyabbak. Svédországban a háztartások számára a földgáz ára (0,114 EUR/kWh) több mint háromszorosa volt, mint amit Bulgáriában felszámolnak (0,031 EUR/kWh).

Az EU-28 átlagára – a háztartások által elfogyasztott mennyiségre vonatkozó legfrissebb adatok (2015) felhasználásával nyert súlyozott átlag – 0,064 EUR/kWh volt.

Az EU-28 háztartási fogyasztóira vonatkozó földgázárak alakulását 2008 első felétől a 2. ábra mutatja be. Általánosságban ezek az árak az egyes évek első feléről a második felére nőttek, majd az egyik év második feléről a következő év első felére csökkentek, egyetlen kivétellel: 2009-ben az első félévről a második félévre csökkenést mértek. Összességében az EU-28-ban a földgázárak felfelé ívelő tendenciát mutattak, a 2010 első felében mért 0,052 EUR/kWh értékű mélyponttól a 2014 második felében mért 0,072 EUR/kWh értékű csúcspontig. A közelmúltban a 2015 második feléről 2016 első felére tapasztalt visszaesés határozottabb volt, mint bármelyik másik vizsgált évben, míg az ezt követő emelkedés 2016 első félévéről a másodikra különösen gyenge volt.

A 3. ábra a háztartási fogyasztókra vonatkozó, nemzeti pénznemben kifejezett földgázárak 2015 második felétől 2016 második feléig bekövetkezett változásait mutatja, beleértve minden adót, díjat és héát is; a vizsgált időszak alatt ezek az árak az adatot szolgáltató 25 uniós tagállam közül 22-ben csökkentek – Ciprus, Málta és Finnország nem számol be ezekről az árakról. Horvátországban és Bulgáriában a gázár 20,4%-kal esett, míg aránylag jelentős csökkenést mértek Portugáliában (–17,0%) és Lettországban (16,3%) is. A háztartási földgáz fogyasztói ára 2015 második fele és 2016 második fele között mindössze három tagállamban nőtt, és ezek mind mérsékelt emelkedések voltak: Svédország (0,2%), Hollandia (0,6%) és Magyarország (1,5%).

A 4. ábra szemlélteti a háztartási fogyasztók által fizetett teljes kiskereskedelmi földgázárban az adó- és díjtartalom arányát. 2016 második felében az adóhozzájárulás relatív összege az Egyesült Királyságban (7,0%) volt a legkisebb, mivel ott az alapárra viszonylag alacsony héát alkalmaznak. A legmagasabb adót Dániában vetették ki, ahol a fogyasztói ár 58,3%-a adó és díj volt, és ugyanez az arány Hollandiában is meghaladta a felet (50,7%).

Ipari fogyasztói földgázárak

2016 második felében a földgázárak az ipari fogyasztók (e cikk alkalmazásában az évi 10 000 GJ < fogyasztás < 100 000 GJ fogyasztási tartományba eső közepes nagyságú fogyasztók) számára az uniós tagállamok közül Finnországban (0,044 EUR/kWh), Svédországban és Franciaországban (mindkét országban 0,038 EUR/kWh) voltak a legmagasabbak, Bulgáriában pedig a legalacsonyabbak (0,019 EUR/kWh) – lásd 5. ábra. Az EU-28 átlagára – az ipari fogyasztók által elfogyasztott energiamennyiségre vonatkozó legfrissebb nemzeti adatok (2015) felhasználásával nyert súlyozott átlag – 0,030 EUR/kWh volt.

Az EU-28 ipari fogyasztóira vonatkozó földgázárak alakulását 2008 első felétől a 6. ábra mutatja be: ezek az árak nem mutattak a lakossági fogyasztók esetében megfigyelhető éven belüli változásokhoz hasonló tendenciát (lásd 2. ábra). Az ipari fogyasztókra vonatkozó földgázár, miután 2009 második felében 0,030 EUR/kWh mélypontra esett vissza, minden félévben nőtt, amíg 2013 első felében el nem érte a 0,041 EUR/kWh csúcspontot, majd 2016 második felében visszatért ugyanarra a mélypontra (0,030 EUR/kWh), miután az ár hét egymást követő féléven át csökkent.

A 7. ábra az ipari fogyasztók nemzeti pénznemben kifejezett földgázáraiban 2015 második felétől 2016 második feléig bekövetkezett változásokat mutatja, beleértve minden vissza nem igényelhető adót és díjat; a vizsgált időszak alatt ezek az árak az adatot szolgáltató 26 uniós tagállam közül 23-ban csökkentek – Ciprus és Málta nem számol be ezekről az árakról. A legjelentősebb árcsökkenés Bulgáriában (28,7%) és Portugáliában (27,2%) volt tapasztalható, miközben az árak Lengyelországban, Görögországban és Horvátországban is több mint 20,0%-kal mérséklődtek. Ezzel szemben mindössze három tagállamban nőtt a földgáz ára 2015 második fele és 2016 második fele között: Litvániában (12,4%), Finnországban (4,3%) és Franciaországban (3,0%).

A 8. ábra mutatja az ipari fogyasztók által vissza nem igényelhető adók és díjak részarányát a teljes földgázárból. 2016 második felében az ipari fogyasztók adóhozzájárulásának relatív összege Litvániában volt a legalacsonyabb, ahol nem alkalmaztak semmilyen energia- vagy egyéb adót. Az adók aránya Finnországban (35,7%), Romániában (31,7%) és Dániában (30,6%) volt a legnagyobb.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A háztartási fogyasztók meghatározása

Ebben a cikkben háztartási fogyasztó alatt az évi 5600 kWH és 56 000 kWh (20 gigajoule [GJ] és 200 GJ) között fogyasztó (kizárólag a vezetékes gáz számít) közepes lakossági fogyasztói csoport értendő. Minden számadat kiskereskedelmi fogyasztói ár és tartalmazza az adókat, a díjakat és a héát. Finnország, Ciprus és Málta a háztartási fogyasztók vonatkozásában nem szolgáltat adatot a földgázárakról.

Megjegyzendő, hogy az eurót nem alkalmazó uniós tagállamok és nem uniós országok esetében a 2015. és 2016. évi árak összehasonlítása nemzeti pénznemben történt a nemzeti valuta és az euró átváltási árfolyamában bekövetkező változások által gyakorolt hatás kizárása érdekében.

Az ipari fogyasztók meghatározása

Ebben a cikkben ipari fogyasztó alatt az évi 2778 GWh és 27 778 GWh (10 000 GJ és 100 000 GJ) között fogyasztó közepes ipari fogyasztói csoport értendő. A bemutatott árak megfelelnek a földgáz alapárának, és tartalmaznak minden vissza nem igényelhető adót és díjat.

Ciprus és Málta az ipari fogyasztók vonatkozásában nem szolgáltat adatot a földgázárakról. Ezekben az adatokban nem szerepel a vegyi eljárásokhoz vagy villamosenergia- és/vagy kapcsolt energiatermeléshez felhasznált földgáz mennyiség.

Módszertan

Mivel 2007-től megváltozott a módszertan, az idősorban törés következett be és ezért mindössze egy viszonylag rövid idősor áll rendelkezésre. Ennek ellenére, még ez alatt a viszonylag rövid időtartam alatt is jelentősen ingadoztak a földgázárak.

Az Európai Unióban az energiaárak átláthatóságát az biztosítja, hogy az uniós tagállamok kötelesek az Eurostatnak adatot szolgáltatni az ipari fogyasztók különböző csoportjaira vonatkozó árakról, valamint egyes piaci részesedéssel, értékesítési feltételekkel és árrendszerekkel kapcsolatos adatokról; a lakossági fogyasztókra vonatkozó árakat önkéntes alapon adják meg.

Az egyes szolgáltatók gázdíjai, illetve árrendszerei eltérnek egymástól. Származhatnak tárgyalás útján kötött szerződésekből, különösen nagy ipari fogyasztók esetében. Kisebb fogyasztók esetében rendszerint a fogyasztott gáz mennyisége alapján határozzák meg több más feltétellel együtt; a díjak többsége valamilyen fix díjat is tartalmaz. Így a földgáznak nincs egyetlen általános ára. Ez a cikk az árak időbeli és az uniós tagállamok közötti összehasonlításához háztartási és ipari fogyasztói csoportokra vonatkozó információkat ismertet. Az Eurostat a földgázárakra vonatkozó adatokat különböző éves fogyasztási sávok alapján összesen három különböző típusú háztartás vonatkozásában gyűjti. Az ipari fogyasztók esetében a földgázárakra vonatkozó adatokat összesen hat különböző típusú felhasználó vonatkozásában gyűjti.

Az Európai Bizottság a Tanács 90/377/EGK irányelvének a gáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó adatok összegyűjtésénél alkalmazott módszer tekintetében történő módosításáról szóló 2007/394/EK határozatában (2007. június 7.) biztosította azt a jogalapot, amely alapján az ipari fogyasztók által fizetendő földgázárakra vonatkozó statisztikák gyűjtése történik. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/92/EK irányelve ( 2008. október 22.) az ipari végfelhasználók által fizetendő gáz- és villamosenergia-árak átláthatóságának javítását célzó eljárásról szól. Ahogy fentebb megjegyeztük, a lakossági gázárak gyűjtése önkéntes alapon történik.

Az árakra vonatkozó, összegyűjtött adatok minden egyes év januártól júniusig (első vagy 1. félév), illetve júliustól decemberig (második vagy 2. félév) terjedő hat hónapos (féléves) időszakainak átlagos árait foglalják magukban. Az árak tartalmazzák a gáz alapárát, az átviteli és elosztási díjakat, a mérő bérleti díját és az egyéb szolgáltatásokat. A gázárak egysége az euró/kilowattóra (EUR/kWh).

Háttér

Egy ország energiaellátási stratégiájának kulcsfontosságú elemei az energiaellátás ára és megbízhatósága. A gázárak különösen fontosak a nemzetközi versenyképesség szempontjából, mivel a gáz az ipari és a szolgáltatásnyújtó vállalkozások teljes energiaköltségének jelentős hányadát jelentheti. A világpiaci kereskedelemben rendszerint viszonylag egységes áron forgalomban lévő más fosszilis tüzelőanyagok árával ellentétben, az uniós tagállamokban a földgáz ára szélesebb skálán változik.

Az Európai Bizottságnak A megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről szóló közleménye (COM(2008) 384) is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, valamint felhívja az Európai Uniót, hogy hatékonyabban használja fel az energiát és csökkentse függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól – és különösen az éghajlatváltozással és a megújuló energiával kapcsolatos csomagban meghatározott megközelítést kövesse.

Az Európai Unió az 1990-es évek második fele óta fellép a villamosenergia- és gázpiacok liberalizálásáért. 2003-ban irányelveket fogadott el, amelyekben a villamos energia és földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokat fektetett le. Határidőt szabott a piacok megnyitására és a fogyasztók számára a szolgáltató választás lehetővé tételére: 2004. július 1. óta az üzleti fogyasztóknak és 2007. július 1. óta valamennyi fogyasztónak (beleértve a háztartásokat is). Egyes uniós tagállamok felgyorsították a liberalizációs folyamatot, míg mások sokkal lassabban fogadták el a szükséges intézkedéseket. Továbbra is jelentős akadályok hátráltatják a belépést sok villamos energia és földgáz piacra, amit a még mindig (közel) monopol helyzetben lévő szolgáltatók által uralt piacok száma mutat. 2009 júliusában az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a harmadik jogalkotási intézkedéscsomagot, amely célja valós és tényleges szolgáltató választási lehetőséget és előnyöket biztosítani a fogyasztóknak. Általános az a nézet, hogy a gáz- és villamosenergia-árak fokozott átláthatósága elősegíti a tisztességes versenyt, mivel a fogyasztókat a különböző energiaforrások (olaj, szén, földgáz és megújuló energiaforrások) és a különböző szolgáltatók közötti választásra ösztönzi. Az árak és árrendszerek lehető legszélesebb körben történő közzététele és terjesztése teheti hatásosabbá az energiaár átláthatóságát.