Bűnügyi statisztika

2012. augusztusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. táblázat: Rendőrök száma, 1999–2009 – Forrás: Eurostat (crim_plce), (demo_pjan) és (demo_r_d2jan), valamint az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (A világ népesedési kilátásai: 2010. évi kiadás)

2. táblázat: A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, 1999–2009,
(1000) – Forrás: Eurostat (crim_gen)

1. ábra: A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, EU-27, 2005–2009, (1)
(2005=100) – Forrás: Eurostat (crim_gen)

2. ábra: Emberölések száma, éves átlag, 2007–2009
(100 000 lakosonként) – Forrás: Eurostat (crim_gen), (demo_pjan) és (demo_r_d2jan), valamint az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (A világ népesedési kilátásai: 2010. évi kiadás)

3. táblázat: A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak száma, 1999–2009 – Forrás: Eurostat (crim_pris), (demo_pjan) és (demo_r_d2jan), valamint az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (A világ népesedési kilátásai: 2010. évi kiadás)

Az Európai Unióban jelenleg rendelkezésre álló bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák a rendfenntartás és a jogrendszerek Unión belüli sokféleségét tükrözik. A tagállami bűnügyi statisztikák összehasonlításának az időbeli tendenciákra kell összpontosítania ahelyett, hogy közvetlenül mérné össze az egyes országokban, az egyes években mért szinteket, mivel az adatokat egy sor olyan tényező befolyásolhatja, mint például a büntetendőség eltérő szintjei, a büntető igazságszolgáltatási rendszerek hatékonysága, valamint a rendőrségi nyilvántartási gyakorlatok. Feltételezhető ezenkívül, hogy viszonylag sok bűncselekményt nem is jelentenek be. Folyamatos munka zajlik annak érdekében, hogy javuljon a tagállamok bűnügyi statisztikáinak összehasonlíthatósága.

Főbb statisztikai eredmények

2009-ben 1,7 millió rendőr volt az EU-27 tagállamokban, ami a négy évvel korábbi értékhez képest 2,7 %-os általános növekedést jelent (az összehasonlítás nem tartalmazza Belgiumot és Bulgáriát; lásd az 1. táblázatot). A rendőri állomány méretében meglehetősen gyors változások következtek be az 1999 és 2009 közötti időszakban: a rendőrség létszáma több mint 10 %-kal csökkent valamennyi balti tagállamban, valamint Észak-Írországban. Szerényebb mértékű csökkenés volt megfigyelhető Romániában, Németországban, a Cseh Köztársaságban és Ausztriában. Ezzel szemben az összes többi tagállamban nőtt a rendőrség létszáma.

Az egyes tagállamok rendőri állományának relatív méretét a rendőrök 100 000 lakosra vetített számának elemzésével adhatjuk meg. Az EU-27 tagállamokban átlagosan 338 rendőr jutott 100 000 lakosra 2009-ben. Ez az arány közel kétszer nagyobb volt Cipruson, ahol átlagosan 672 rendőr jutott 100 000 lakosra. A második legnagyobb arányt Spanyolországban regisztrálták (506). A skála másik végén található országok, ahol 100 000 lakosra vetítve a legalacsonyabb volt a rendőrök száma, Finnország (156), Dánia (197) és Svédország (207) volt.

A rendőrség megközelítőleg 28 millió bűncselekményt vett nyilvántartásba az EU-27 tagállamokban 2009-ben (lásd a 2. táblázatot). A 2000-rel kezdődő időszak során az EU-27 tagállamokban nyilvántartásba vett bűncselekmények száma 2002-ben és 2003-ban volt a legmagasabb, ezt követően viszont 2009-ig minden évben csökkent. A nyilvántartásba vett bűncselekmények száma 2003 és 2009 között több mint 10 %-kal esett vissza Máltán, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Görögországban és Franciaországban.

Az 1. ábra az EU-27 tagállamokban nyilvántartásba vett bűncselekmények számának 2005 és 2009 közötti alakulását mutatja különféle bűncselekménytípusok tekintetében: az ezen időszakban bejelentett bűncselekmények közül a gépjárműlopások száma csökkent a legnagyobb mértékben (–26 %), de jelentősen visszaesett a rendőrség által nyilvántartásba vett emberölések és rablások száma is. Másrészről azonban csekély mértékben emelkedett a betörések (3 %) és a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények (1 %) száma.

A 2. ábra részletesebb képet ad az egyes tagállamokban a rendőrség által nyilvántartásba vett emberölések számáról. Az adatok a 2007 és 2009 közötti időszakra vonatkozó átlagértékeket tükrözik. Az EU-27 egészét tekintve 1,3 emberölés történt 100 000 lakosra vetítve. A csúcsértéket Litvániában regisztrálták (8,3), de hasonlóan magas volt az átlag a szomszédos Észtországban is (6,1), míg a legalacsonyabb Spanyolországban, Németországban, Szlovéniában és Ausztriában, ezekben a tagállamokban 1 alatt volt ez az érték.

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak számára vonatkozó adatok magukban foglalják az összes büntetés-végrehajtási intézetben, tehát a felnőttek és a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben fogvatartottakat, valamint az előzetes letartóztatásban lévőket, de nem tartalmazzák a nem bűncselekményből eredően, hanem igazgatási okokból, például a bevándorlási jogállás folyamatban lévő vizsgálata miatt fogvatartottakat. 2009-ben több mint 630 000 fogvatartott volt az EU-27 tagállamokban, ami 100 000 lakosra vetítve megközelítőleg 127 fogvatartottat jelent. Ez az arány a balti tagállamokban és Lengyelországban volt a legmagasabb (több mint 200 fogvatartott jutott 100 000 lakosra). A skála másik végén a skandináv országok, vagyis Dánia, Finnország és Svédország (valamint a harmadik országok közül Izland és Norvégia) találhatók, ahol 100 000 főre kevesebb mint 80 fogvatartott jutott 2009-ben. Más országokat vizsgálva hasonló volt a helyzet Szlovéniában és Írországban, valamint Svájcban is (lásd a 3. táblázatot).

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Az Eurostat a nyilvántartásba vett bűncselekmények teljes száma tekintetében 1950-től, meghatározott szabálysértések tekintetében pedig 1993-tól kezdődően teszi közzé a bűnözésre és a büntető igazságszolgáltatási rendszerekre vonatkozó statisztikákat. Az adatbázis tartalmazza a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak számára vonatkozó statisztikákat 1987-től, valamint a rendőrök számára vonatkozó statisztikákat 1993-tól kezdődően.

Az Egyesült Királyság esetében a számadatok Anglia és Wales, Skócia, valamint Észak-Írország önálló joghatóságaira vonatkoznak.

Az összehasonlításnak főszabályként nem a szinteken, hanem a tendenciákon kell alapulnia, feltéve, hogy az adott ország nyilvántartási rendszerének jellemzői időben változatlanok maradnak. Az idősorokban azonban számos törés és egyéb módszertani/meghatározásbeli változás figyelhető meg.

Az egyes országok bűnügyi statisztikáinak összehasonlítását egy sor tényező befolyásolhatja, többek között az alábbiak:

eltérő jog- és büntető igazságszolgáltatási rendszerek;
a rendőrségnek bejelentett és a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények aránya;
a bűncselekmények nyilvántartásba vételének időzítésében mutatkozó különbségek (például mikor jelentik a rendőrségnek, mikor azonosítják a gyanúsítottat stb.);
a bűnhalmazat számítására vonatkozó előírások közötti különbségek;
a bűnözésre vonatkozó átfogó számadatokba belefoglalt bűncselekmények közötti különbségek;

Következésképpen a közölt információk elemzése során körültekintően kell eljárni.

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak számára vonatkozó adatokat szintén számos tényező befolyásolhatja, többek között az alábbiak:

a bíróságok által elbírált ügyek száma;
a szabadságvesztésre ítélt elítéltek százalékos aránya;
a kiszabott szabadságvesztés időtartama;
a népesség előzetes letartóztatásban lévő részének mérete;
a felmérés végrehajtásának napja (különösen amnesztia vagy egyéb, korai szabadlábra helyezést célzó intézkedések esetében).

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak száma a felnőtt és a fiatalkorú fogvatartottak számának összege (az előzetes letartóztatásban lévőkkel együtt) minden év szeptember 1-jén. E számadatok magukban foglalják a büntetés-végrehajtási igazgatási létesítményekben, a fiatalkorú bűnelkövetők javítóintézeteiben, a kábítószerfüggők kezelését végző intézményekben, pszichiátriai klinikákon vagy egyéb kórházakban tartott elkövetőket is.

A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák fokozott összehasonlíthatóságát biztosító rendszer kialakítása felé tett első lépéseket határozta meg az Európai Bizottság közleménye, amelynek címe bűnözéssel és a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos statisztikákra vonatkozó átfogó és koherens EU-stratégia kialakítása: az EU cselekvési terve a 2006–2010-es időszakra” (COM(2006) 437 végleges). Rövid távú célja a nemzeti adatok összegyűjtése és minőségének értékelése volt. Az Európai Bizottság Főigazgatóságának hosszú távú célja azonban az Eurostattal szorosan együttműködve olyan harmonizált módszertan kidolgozása, amelyen az uniós szintű statisztikai adatfelvétel alapul majd, ezzel lehetővé téve a bűnözés szerkezetének és trendjeinek tagállamok közötti összehasonlítását. Az ezzel kapcsolatos munka polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa nevű, 2009-es stockholmi program keretében folyik.

Háttér

Az Európai Unión belüli határellenőrzések fokozatos eltörlése jelentősen előmozdította az európai polgárok szabad mozgását, egyúttal azonban a bűnözők dolgát is megkönnyítette különösen amiatt, hogy a bűnüldöző szervek és a büntető igazságszolgáltatási rendszerek illetékessége rendszerint az államhatárokon belülre korlátozódik.

Az Amszterdami Szerződés elfogadása óta az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség biztosítását. E célkitűzést fejlesztette tovább 2004-ben a Hágai Program, amely a következő tíz kiemelt területet jelölte meg: az alapvető jogok és az uniós polgárság erősítése; terrorizmusellenes intézkedések; kiegyensúlyozott megközelítésének kialakítása a migráció vonatkozásában; az uniós külső határok integrált határőrizetének kialakítása; közös menekültügyi eljárás kidolgozása; a bevándorlás pozitív hatásának maximalizálása; az adatvédelem és biztonság közötti megfelelő egyensúly megteremtése az információcsere terén; a szervezett bűnözés elleni küzdelem stratégiai koncepciójának kidolgozása; a valóban a jog érvényesülésén alapuló európai térség biztosítása; valamint a felelősség és szolidaritás megosztása.

A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási rendszerekre vonatkozó statisztikák harmonizációja és fejlesztése érdekében végzett munka keretében a tagállamok megállapodtak a bűncselekmények meghatározásainak, valamint az egyes bűncselekménytípusokért kiszabott büntetések szintjének közelítéséről. Emellett a tagállami bírák által hozott határozatok kölcsönös elismerése a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgál majd, ennek érdekében pedig számos olyan eszközt dolgoztak ki, amely megkönnyíti a tagállamok közötti gyakorlati együttműködést.

A rendőrségi együttműködés terén az Európai Unió elérhetővé kívánja tenni az egyes tagállamok bűnüldöző hatóságai számára a szükséges információkat (például a DNS-, az ujjlenyomat-, a gépjármű-nyilvántartási vagy a bevándorlási adatbázisokat), valamint fokozni kívánja a rendőrségi együttműködést a személyes adatok védelmének közös keretrendszerében. Az információkhoz való hozzáféréssel számtalan jogszabály foglalkozik, többek között a irányelv (adatmegőrzési irányelv), a kerethatározat (a svéd kezdeményezésről szóló kerethatározat), a prümi tanácsi határozat, valamint a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló rendelet.

A rendőrségi együttműködést olyan jogszabályok ösztönzik, mint például a közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározat és az Európai Unió tagállamainak különleges intervenciós egységei közötti együttműködés válsághelyzetekben történő javításáról szóló tanácsi határozat, emellett a különböző bűnüldöző szervek közötti együttműködés előmozdítására egy sor szervezet/szerv jött létre, ilyen többek között az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), vagy az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex). Az Európai Unió emellett egy sor nemzeti és nemzetközi projektet támogat olyan programokon keresztül, mint a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” egyedi program (2007/125/IB tanácsi határozat).

Lásd még

Crime trends in detail (angolul)
Social protection statistics (angolul)

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Bűnügy és büntető igazságszolgáltatás, 2006–2009 – Statistics in focus, 6/2012. Szám (angolul)

Adatbázis

Bűnügy és büntető igazságszolgáltatás (crim), lásd (mind angolul):

A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma (crim_gen)

A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma: városokban elkövetett emberölések (crim_hom_city)

A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma: korábbi adatok (összes bűncselekmény), 1950–2000 (crim_hist)

Rendőrök száma (crim_plce)

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak száma (crim_pris)

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak száma: korábbi adatok, 1987–2000 (crim_pris_hist)

Egyéb információk

A Bizottság közleménye (COM(2006) 437 végleges): A bűnözéssel és a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos statisztikákra vonatkozó átfogó és koherens EU-stratégia kialakítása: az EU cselekvési terve a 2006–2010-es időszakra
Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban (HL C 53., 2005.3.3., 11. o.)
A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa (HL C 115., 2010.5.4., 1. o.)

Külső hivatkozások

Európa Tanács (angolul)
Európai bűnügyi és büntetőjogi statisztikai forrásgyűjtemény (angolul)
Europol – Európai Rendőrségi Hivatal (angolul)
Alapjogi Ügynökség (angolul)
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala – adatok és elemzés (angolul)