Bűnügyi statisztika

2011. szeptemberi adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis.

Az Európai Unióban (EU) jelenleg rendelkezésre álló bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák a rendfenntartás és a jogrendszerek Unión belüli sokféleségét tükrözik. A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák fejlődése még kétségkívül a kezdeti stádiumban van, ugyanakkor jelenleg is zajlik egy fokozottabb összehasonlíthatóságot biztosító rendszer kialakítása.

1. Tábla: Rendőrök száma, 1998–2008
Forrás: Eurostat (crim_plce), (tps00001) és (demo_r_d2jan)

2. Tábla: A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, 1998–2008,
(1000)
Forrás: Eurostat (crim_gen)

1. ábra: A rendőrség által nyilvántartásba vett szabálysértések száma, EU-27, 2005–2008 (1)
(2005=100)
Forrás: Eurostat (crim_gen)

3. Tábla:A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma, 1998-2008
Forrás: Eurostat (crim_pris), (tps00001) és (demo_r_d2jan)

A tagállami bűnügyi statisztikák összehasonlításának ideális esetben az időbeli tendenciákra kell összpontosítania ahelyett, hogy közvetlenül mérné össze az egyes országokban, az egyes években mért szinteket, mivel az adatokat egy sor olyan tényező befolyásolhatja, mint például a büntetendőség eltérő szintjei, a büntető igazságszolgáltatási rendszerek hatékonysága, valamint a rendőrségi nyilvántartási gyakorlatok. Feltételezhető továbbá, hogy viszonylag sok bűncselekményt nem is jelentenek be.

Főbb statisztikai eredmények

2008-ban 1,7 millió rendőr volt az EU-27 tagállamaiban, ami az öt évvel korábbi értékhez képest 2,5%-os általános növekedést jelent (Bulgária nélkül, lásd az 1. Táblázatot). A rendőri állomány méretében meglehetősen gyors változások következtek be az 1998 és 2008 közötti időszakban: a rendőrség létszáma több mint ötödével csökkent valamennyi balti tagállamban. A létszámcsökkenés mérsékeltebb volt a Cseh Köztársaságban (-4,0%) és Ausztriában (-0,7%). Ezzel szemben viszont Írországban és Cipruson legalább 20%-kal bővült a rendőri állomány, az összes többi tagállamban (ahol rendelkezésre állnak megszakítás nélküli adatsorok) pedig szintén nőtt a rendőrök száma.

A rendőrség megközelítőleg 29 millió bűncselekményt vett nyilvántartásba az EU-27 tagállamaiban 2008-ban (lásd a 2. Táblázatot). A 2000-rel kezdődő időszak során az EU-27 tagállamaiban ismertté vált bűncselekmények száma 2003-ban volt a legmagasabb, ezt követően viszont 2008-ig minden évben csökkent. Az EU-27 tagállamaiban ismertté vált bűncselekmények 2003-as csúcsértéke és 2008 között az ismertté vált bűncselekmények száma legalább 20%-kal esett vissza Lengyelországban, Máltán és az Egyesült Királyságon belül Angliában és Walesben. Az 1. ábra az ismertté vált bűncselekmények számának 2005 és 2008 közötti alakulását mutatja: az ezen időszakban bejelentett bűncselekmények közül a gépjárműlopások száma csökkent a legnagyobb mértékben.

Az EU-27 tagállamaiban a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma 1998 és 2008 között évente 1,2%-kal, közel 620 000 főre emelkedett, vagyis 124 fogvatartott jutott a teljes népesség 100 000 tagjára. E viszonyított értékben kifejezve a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma a balti tagállamokban és Lengyelországban volt a legmagasabb, ahol 2008-ban több mint 200 fogva tartott jutott 100 000 lakosra, míg a fogvatartottak viszonyított száma a Cseh Köztársaságban alig maradt el ettől az értéktől. A skála másik végén a skandináv országok, vagyis Dánia, Finnország és Svédország (valamint a 2007-es adatok alapján a nem uniós tagállamok közül Izland és Norvégia), továbbá Szlovénia és Írország találhatók, ahol 100 000 főre kevesebb mint 75 fogva tartott jutott 2008-ban, Svájc pedig épphogy meghaladja ezt a szintet (lásd a 3. Táblázatot).

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Az Eurostat az ismertté vált bűncselekmények teljes száma tekintetében 1950-től, bizonyos meghatározott szabálysértések tekintetében pedig 1993-tól kezdődően teszi közzé a bűnözésre és a büntető igazságszolgáltatási rendszerekre vonatkozó statisztikákat. Az adatbázis tartalmazza továbbá a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak számára vonatkozó statisztikákat 1987-től, valamint a rendőrök számára vonatkozó statisztikákat 1993-tól kezdődően. Az Egyesült Királyság esetében a számadatok Anglia és Wales, Skócia, valamint Észak-Írország önálló joghatóságaira vonatkoznak.

Az egyes országok bűnügyi statisztikáinak összehasonlítását egy sor tényező befolyásolhatja, többek között az alábbiak:

eltérő jog- és büntető igazságszolgáltatási rendszerek;
a bűncselekmények bejelentésének és rendőrség általi nyilvántartásba vételének aránya;
a bűncselekmények nyilvántartásba vételének időzítésében mutatkozó különbségek (például mikor jelentik a rendőrségnek, mikor azonosítják a gyanúsítottat stb.);
a bűnhalmazat számítására vonatkozó előírások közötti különbségek;
a bűnözésre vonatkozó átfogó számadatokba belefoglalt bűncselekmények közötti különbségek;

Következésképpen a közölt információk elemzése során körültekintően kell eljárni.

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak számára vonatkozó adatokat szintén számos tényező befolyásolhatja, többek között az alábbiak:

a bíróságok által elbírált ügyek száma;
a szabadságvesztésre ítélt elítéltek százalékos aránya;
a kiszabott szabadságvesztés időtartama; a népesség előzetes letartóztatásban lévő részének mérete;
a felmérés végrehajtásának napja (különösen amnesztia vagy egyéb, korai szabadlábra helyezést célzó intézkedések esetén).

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma a felnőtt és a fiatalkorú fogvatartottak számának összege (az előzetes letartóztatásban lévőkkel együtt) minden év szeptember 1-jén. E számadatok magukban foglalják a büntetés-végrehajtási igazgatási létesítményekben, a fiatalkorú bűnelkövetők javítóintézeteiben, a kábítószerfüggők kezelését végző intézményekben, pszichiátriai klinikákon vagy egyéb kórházakban tartott elkövetőket is.

Az összehasonlításnak főszabályként nem a szinteken, hanem a tendenciákon kell alapulnia, feltéve, hogy az adott ország nyilvántartási rendszerének jellemzői időben változatlanok maradnak. Az idősorokban azonban számos törés és egyéb módszertani/meghatározásbeli változás figyelhető meg.

Kontextus

Az Európai Unión belüli határellenőrzések fokozatos eltörlése jelentősen előmozdította az európai polgárok szabad mozgását, egyúttal azonban a bűnözők dolgát is megkönnyítette különösen amiatt, hogy a bűnüldöző szervek és a büntető igazságszolgáltatási rendszerek illetékessége rendszerint az államhatárokon belülre korlátozódik.

Az Amszterdami Szerződés elfogadása óta az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség biztosítását. E célkitűzést fejlesztette tovább 2004-ben a Hágai Program, amely a következő tíz kiemelt területet jelölte meg: az alapvető jogok és az uniós polgárság erősítése; terrorizmusellenes intézkedések; kiegyensúlyozott megközelítés kialakítása a migráció vonatkozásában; az uniós külső határok integrált határőrizetének kialakítása; közös menekültügyi eljárás kidolgozása; a bevándorlás pozitív hatásának maximalizálása; az adatvédelem és biztonság közötti megfelelő egyensúly megteremtése az információcsere terén; a szervezett bűnözés elleni küzdelem stratégiai koncepciójának kidolgozása; a valóban a jog érvényesülésén alapuló európai térség biztosítása; valamint a felelősség és szolidaritás megosztása.

A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák harmonizációja és fejlesztése érdekében végzett munka keretében az uniós tagállamok megállapodtak a bűncselekmények meghatározásainak, valamint az egyes bűncselekménytípusokért kiszabott büntetések szintjének közelítéséről. Emellett a tagállami bírák által hozott határozatok kölcsönös elismerése a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgál majd, ennek érdekében pedig számos olyan eszközt dolgoztak ki, amely megkönnyíti a tagállamok közötti gyakorlati együttműködést.

A rendőrségi együttműködés terén az Európai Unió elérhetővé kívánja tenni az egyes tagállamok bűnüldöző szervei számára a szükséges információkat (például a DNS-, az ujjlenyomat-, a gépjármű-nyilvántartási vagy a bevándorlási adatbázisokat), valamint fokozni kívánja a rendőrségi együttműködést a személyes adatok védelmének közös keretrendszerében. Az információkhoz való hozzáféréssel számtalan jogszabály foglalkozik, többek között a 2006/24/EK irányelv (adatmegőrzési irányelv), a 2006/960/IB kerethatározat (a svéd kezdeményezésről szóló kerethatározat), a 2008/615/IB prümi tanácsi határozat, valamint a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló 767/2008/EK rendelet.

A rendőrségi együttműködést olyan jogszabályok ösztönzik, mint például a közös nyomozócsoportokról szóló 2002/465/IB kerethatározat és az Európai Unió tagállamainak különleges intervenciós egységei közötti együttműködés válsághelyzetekben történő javításáról szóló 2008/617/JHA tanácsi határozat, emellett a különböző bűnüldöző szervek közötti együttműködés előmozdítására egy sor szervezet/szerv jött létre, ilyen többek között az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), vagy az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex). Az Európai Unió emellett egy sor nemzeti és nemzetközi projektet támogat olyan programokon keresztül, mint a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” egyedi program (2007/125/IB tanácsi határozat).

A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák fokozott összehasonlíthatóságát biztosító rendszer kialakítása felé tett első lépéseket határozta meg az Európai Bizottság COM(2006) 437 közleménye, amelynek címe „A bűnözéssel és a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos statisztikákra vonatkozó átfogó és koherens EU-stratégia kialakítása: az EU cselekvési terve a 2006–2010-es időszakra”. Rövid távú célja a nemzeti adatok összegyűjtése és minőségének értékelése volt. Az Európai Bizottság Belügyi Főigazgatóságának hosszú távú célja azonban az Eurostattal szorosan együttműködve olyan harmonizált módszertan kidolgozása, amelyen az uniós szintű statisztikai adatfelvétel alapul majd, ezzel lehetővé téve a bűnözés szerkezetének és trendjeinek tagállamok közötti összehasonlítását.

Jelentős előrelépés történt a rendőrséggel kapcsolatos statisztikai adatfelvétel és az áldozattá válással kapcsolatos közös felmérés kidolgozása terén. Folyamatban van a pénzmosással kapcsolatos adatgyűjtés, és a további prioritások közé tartozik az emberkereskedelemre, a korrupcióra és a számítógépes bűnözésre vonatkozó információk gyűjtése. Az uniós tagállamokban 2011 végén továbbá a vállalkozások ellen elkövetett bűncselekmények szintjének és hatásának felmérésére szolgáló kísérleti felmérés indult.