Archive:Népességszerkezet és a népesség elöregedése

2018. májusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2019. október.

Highlights

2017-ben az Unió csaknem minden ötödik lakója (19%) 65 éves vagy annál idősebb volt.

A 80 évesnél idősebbek száma 2080-ig várhatóan több mint kétszeresére nő, és eléri a teljes népesség 13%-át.

Increase in the share of the population aged 65 years or over between 2007 and 2017

Ez a cikk a demográfiai elöregedés hatását tekinti át az Európai Unióban (EU), azt a folyamatot, amelynek valószínűleg nagy jelentősége lesz az elkövetkező évtizedekben. A tartósan alacsony születésszám és a hosszabb várható élettartam átalakítja az EU-28 korfájának formáját; a legfontosabb változás – amely már ma is érzékelhető több uniós tagállamban – markáns átmenet lesz egy jóval idősebb népességszerkezet irányába.

Ennek eredményeként az EU-28-ban a munkaképes korúak aránya csökken, miközben a nyugdíjasok relatív száma növekszik. Az elkövetkező évtizedekben az időskorúak teljes népességhez viszonyított aránya jelentősen nőni fog, ahogy a háború utáni „baby boom” nemzedék egyre nagyobb hányada éri el a nyugdíjas kort. Ez ugyanakkor növekvő terhet jelent a munkaképes korúak számára, akiknek elő kell teremteniük az öregedő népesség számára szükséges szociális szolgáltatások költségeinek fedezetét.

Full article

Az időskorúak aránya folyamatosan nő.

Becslések szerint 2017. január 1-jén az EU-28 népessége 511,5 millió volt. Az EU-28 népességének 15,6%-a gyermek (0-14 éves) (lásd 1. táblázat), míg a munkaképes korúnak tekinthető személyek (15–64 éves) a népesség 64,9%-át tették ki. Az időskorúak (65 éves vagy idősebb) aránya 19,4% volt (ez az előző évhez képest 0,2 százalékpontos, a 10 évvel korábbi adathoz képest pedig 2,4 százalékpontos növekedés).

2017-ben az összes uniós tagállam közül a gyermekek teljes népességhez viszonyított aránya Írországban (21,1%) volt a legnagyobb, a legkisebb arányt pedig Németországban (13,4%) mérték. A 65 éves vagy idősebb korcsoport teljes népességhez viszonyított aránya Olaszországban (22,3%), Görögországban (21,5%) és Németországban (21,2%) volt a legnagyobb, és Írországban (13,5%) volt a legkisebb.

1. táblázat: A népesség korszerkezete főbb korcsoportok szerint, 2007 és 2017
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

Az EFTA és a tagjelölt országok népességszerkezete hasonló az EU-ban általában megfigyelhető népességszerkezethez; a legfontosabb kivételek Törökország és Izland (ahol a népességszerkezet Írországéhoz hasonlít): ebben a két országban a legfiatalabb korcsoport aránya nagy (23,7%, illetőleg 19,7%) volt, míg a 65 éves és idősebb korcsoport a teljes népesség viszonylag kis hányadát tette ki (8,3%, illetőleg 14,0%). Albániában és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban is viszonylag alacsony a 65 éves és idősebb korcsoport aránya (13,1%, illetőleg 13,3%). Mindazonáltal a lakosság elöregedésének tendenciája ezekben az országokban is megfigyelhető.

1. ábra: A 65 éves vagy idősebb népesség arányának növekedése 2007 és 2017 között
(százalékpont)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

A medián életkor Németországban és Olaszországban a legmagasabb.

Az EU-28 népességének medián életkora 2017. január 1-én 42,8 év volt (lásd 2. ábra). Ezt azt jelenti, hogy az EU-28 népességének fele idősebb volt, mint 42,8 éves, fele pedig fiatalabb. Az összes uniós tagállamban a medián életkor az írországi 36,9 évtől a németországi és olaszországi 45,9 évig terjedt, ami megerősíti azokat az adatokat, amelyek e tagállamok viszonylag fiatal és viszonylag idős népességszerkezetére utalnak. A 2017-ben Izlandon (36,3 év), Albániában (35,6 év) és Törökországban (31,4 év) mért medián életkor alacsonyabb volt, mint bármelyik uniós tagállamban. Az elmúlt 10 évben továbbá Albániában nőtt a legnagyobb mértékben a medián életkor, éspedig 23,2%-kal (a 2007-es 28,9 évről 2017-ben 35,6 évre, vagyis 6,7 évvel).

2. ábra: A népesség medián életkora, 2007-17
(év)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

Az EU-28-ban 2002 és 2017 között a medián életkor 4,2 évvel nőtt (átlagosan évi 0,3 évvel), 38,6 évről 42,8 évre (lásd 3. ábra). 2007 és 2017 között valamennyi uniós tagállamban nőtt a medián életkor — Portugáliában, Görögországban, Litvániában, Romániában és Spanyolországban pedig legalább 4,0 évvel emelkedett. (lásd 2. ábra).

3. ábra: Az EU-28 népességének medián életkora, 2002-17
(év)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

Alig több mint három munkaképes korú jut egy 65 éves vagy idősebb személyre

A koron alapuló eltartottsági ráták felhasználhatóak azon támogatás szintjének tanulmányozására, amelyet a munkaképes korú népesség a fiatalabbak és/vagy idősebbek számára nyújt; ezek a ráták a fiatalabb és/vagy idősebb népesség munkaképes korú népességhez viszonyított relatív nagyságrendjében jutnak kifejezésre. 2017. január 1-jén az EU-28-ban az időskori eltartottsági ráta 29,9% volt (lásd 2. táblázat); tehát alig több mint három munkaképes korú jutott egy 65 éves vagy idősebb személyre. Az uniós tagállamokban az időskori eltartottsági ráta a Luxemburgban mért 20,5%-os és az Írországban mért 20,7%-os alsó érték, valamint az Olaszországban mért 34,8%-os, a Görögországban mért 33,6%-os és a Finnországban mért 33,2%-os felső érték között változott, így körülbelül három munkaképes korú jutott egy 65 éves vagy idősebb személyre.

2. táblázat: A népesség korszerkezetének mutatói, 2017. január 1.
(%)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

A gyermeknépesség eltartottsági rátája és az időskori eltartottsági ráta kombinációjából nyerhető ki az eltartott népesség rátája (kiszámításához a fiatal és idős eltartott személyek arányát hasonlítjuk a munkaképes korúnak tekinthető, azaz 15–64 éves népességhez), amely 2017-ben az EU-28-ban 53,9% volt, jelezve, hogy körülbelül két munkaképes korú jutott egy eltartottra. Az eltartott népesség rátája 2016-ban az uniós tagállamok közül Szlovákiában (43,8%) volt a legalacsonyabb, a legmagasabb pedig Franciaországban (60,0%).

Általánosságban az EU-28 területén az időskori és a teljes eltartottsági rátákban emelkedő tendencia figyelhető meg. Az időskori eltartottsági ráta az elmúlt évtizedben 4,7 százalékponttal emelkedett (a 2007-es 25,2%-ról 2017-ben 29,9%-ra, vagyis a korábbi értékének 18,7%-ával), míg az eltartott népesség rátája ugyanebben az időszakban 5 százalékponttal nőtt (a 2007-es 48,9%-ról 2017-ben 53,9%-ra, vagyis a korábbi értékének 10,2%-ával).

Múltbeli és jövőbeli öregedési tendenciák az EU-ban

A népesség elöregedése Európában több évtizeddel ezelőtt kezdődött, és egy hosszú távú tendencia. Ez a tendencia figyelhető meg a népesség korszerkezetének átalakulásában, valamint tükröződik az időskorúak növekvő arányában, ami a munkaképes korúak teljes népességhez viszonyított arányának csökkenésével jár.

A korfákban (lásd 4. és 5. ábra) látható a népesség megoszlása nem és öt éves korcsoportok szerint. Minden egyes sáv megfelel az adott nem és korcsoport teljes népességből való arányának (férfiak és nők együttesen). Az EU-28 korfája 2017. január 1-jén alul keskeny és inkább romboid alakú az 1960-as évek közepén több európai országban tapasztalt magas termékenységi ráta (közismerten „baby boom”) következtében kialakult „babyboom” generáció miatt. Ez a „baby boom” generáció továbbra is a munkaképes korú népesség jelentős részét teszi ki. E nagy, 20-30 év lefolyása alatt született csoport első tagjai mostanra lépnek nyugdíjas korba, ahogy azt a 2002. évi korfával történő összehasonlítás is mutatja. A korfán a „baby boom” demográfiai hullám felfelé halad, ami a munkaképes korú népesség alsó részét és a fa tövét keskenyebbé teszi — ez látható a 4. ábrán.

4. ábra: Az EU-28 korfái, 2002 és 2017
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjangroup)

A 65 éves és idősebb népesség aránya minden uniós tagállamban, EFTA-országban és tagjelölt országban nő. Az elmúlt évtizedben a növekedés a máltai 4,9 százalékpont és a finnországi 4,4 százalékpont, illetve a belgiumi és németországi 1,4 százalékpont, valamint a luxemburgi 0,1 százalékpont között szóródik. Az elmúlt évtizedben (2007–2017) az EU-28 egészére nézve 2,4 százalékpontos növekedés volt megfigyelhető (lásd 1. ábra). Másrészről az EU-28 népességéből a 15 évesnél fiatalabb népesség aránya 0,3 százalékponttal csökkent.

Az időskorúak relatív arányának növekedése magyarázható a megnövekedett élettartammal, ami több évtizede megfigyelhető a várható élettartam emelkedésében (lásd halandósági és várható élettartam statisztika); ezt a fejleményt gyakran nevezik a korfa „felülről” történő öregedésének.

Másrészről a termékenység sok éven át tartó, következetesen alacsony szintje hozzájárult a népesség elöregedéséhez, mivel a kisebb születésszám a fiatalok teljes népességből való arányának csökkenéséhez vezetett (lásd termékenységi statisztika). Ezt a folyamatot nevezik a korfa „alulról” történő öregedésének, ami az EU-28 korfáinak keskenyülő tövében figyelhető meg 2002 és 2017 között.

Az Eurostat legfrissebb népesedési előrejelzései (EUROPOP2015) a népesség elöregedésében tapasztalható jövőbeli tendenciák vizsgálata céljából készültek és a 2015-2080 közötti időszakra terjednek kik. Az EUROPOP2015 szerint az EU-28 népessége előreláthatólag növekedni fog körülbelül 2050-ig, amikor 528,6 milliónál tetőzik, majd 2080-ra fokozatosan visszaesik 518,8 millióra.

A 2017-es és 2080-as korfák összehasonlításán (lásd 5. ábra) látható, hogy az EU-28 népessége előreláthatólag tovább fog öregedni. Az elkövetkező évtizedekben a „baby boomerek” nagy száma felduzzasztja az időskorú emberek számát. 2080-ra azonban a korfa inkább egy tömb formáját fogja felvenni, amely jelentősen keskenyedik a korfa közepén (45-54 év körül).

5. ábra: Az EU-28 korfái, 2017 és 2080
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjangroup) és (proj_15npms)

A népesség elöregedésének másik aspektusa magának az időskorú népességnek a folyamatos öregedése, mivel a nagyon idősek relatív súlya gyorsabb ütemben nő, mint az EU népességének bármely más korcsoportjáé. Az előrejelzések szerint a 80 évesek és idősebbek aránya az EU-28 népességében 2017 és 2080 között több mint kétszeresére fog nőni, 5,5%-ról 12,7%-ra (lásd 6. ábra).

6. ábra: Az EU-28 népességének korszerkezete főbb korcsoportok szerint, 2017 -80
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjangroup) és (proj_15ndbims)

A 2017 és 2080 közötti időszak alatt a munkaképes korú népesség aránya várhatóan folyamatosan csökkenni fog 2050-ig, mielőtt valamelyest stabilizálódna, miközben az időskorúak valószínűleg a teljes népesség egyre nagyobb arányát fogják jelenteni: 2080-ra az EU-28 népességének 29,1%-a lesz 65 éves vagy idősebb, szemben a 2017-es 19,4%-kal. A korcsoportok közötti népességátrendeződés miatt az EU-28-ban az időskori eltartottsági ráta az előrejelzések szerint közel megkétszereződik, a 2017-es 29,9%-ról 2080-ra 52,3%-ra nő (lásd 7. ábra). Az eltartott népesség rátája az előrejelzések szerint a 2017-es 53,9%-ról 2080-ra 79,7%-ra nő.

7. ábra: Előre vetített időskori eltartottsági ráta, EU-28, 2017-80
(%)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind) és (proj_15ndbims)

A táblázatok és ábrák forrásadatai

Népességszerkezet és a népesség elöregedése: táblázatok és ábrák

Adatforrások

Az Eurostat az uniós tagállamoktól és más, a demográfiai adatgyűjtésében részt vevő országoktól minden év január 1-jére vonatkozóan gyűjti a népességgel kapcsolatos adatokat. Az ajánlott meghatározás a „szokásos tartózkodási hellyel rendelkező népesség” és a tárgyév január 1-én (illetve, egyes esetekben az előző év december 31-én) az adott területen tartózkodó lakosok számát jelenti. Az ENSZ nemzetközi ajánlásainak megfelelően a „szokásos tartózkodási hely” meghatározása 12 hónapos referenciaidőszakon alapszik, más szóval azoknak, akikre vonatkozik, a referenciadátum előtt legalább 12 hónapig a szokásos tartózkodási helyükön kellett folyamatosan lakniuk, vagy a referenciadátum előtti 12 hónapban kellett érkezniük azzal a szándékkal, hogy legalább egy évig maradnak. Az országok azonban a népességi adataikról a legfrissebb népszámlálásukból származó adatok alapján is beszámolhatnak az Eurostatnak, ha azokat a legutóbbi népszámlálás óta számított népességváltozási összetevők vagy másik lehetőségként a népesség-nyilvántartási adatokon alapuló népességi adatok alapján kiigazították.

2011-ben valamennyi uniós tagállamban, EFTA-országban és uniós tagjelölt országban végeztek nép- és lakásszámlálást. Bevett gyakorlat, hogy az országok az éves népesség-előrejelzéseiket módosítják miután a nép- és lakásszámlálási eredmények hozzáférhetővé válnak. A népszámlálás eredményén alapuló népesség-előrejelzések a népesség nagyságára és szerkezetére vonatkozó idősorokban törést okozhatnak.

Az Eurostat a demográfiai adatok széles köréhez nyújt információkat. A népességre vonatkozó adatok több jellemző, mint például életkor, nem, családi állapot és iskolai végzettség szerinti bontásokat is tartalmaznak.

Az Eurostat háromévente készít nemzeti szintű népesség-előrejelzéseket. Ezek az előrejelzések lehetséges forgatókönyvek, céljuk pedig a termékenység, várható élettartam és migráció jövőbeli tendenciáira vonatkozó feltételezések alapján tájékoztatást nyújtani a népesség valószínűsíthető jövőbeli nagyságáról és korszerkezetéről; a legutóbbi előrejelzés az EUROPOP2015 volt.

Háttér

Az Európai Bizottság az Eurostat népesség-előrejelzéseit az elöregedő népesség közkiadásokra gyakorolt valószínűsíthető hatásának elemzésére használja fel. Nyugdíjak, egészségügyi ellátások, valamint intézményi vagy magán (egészségügyi) ellátások formájában a népesség öregedésével összefüggő megnövekedett szociális kiadások valószínűleg nagyobb terhet jelentenek a munkaképes korú népességre.

Számos fontos szakpolitika, különösen szociális és gazdasági területen, felhasználja a demográfiai adatokat cselekvések megtervezésére, figyelemmel kísérésére és olyan értékelési programokhoz mint például a népesség elöregedése és valószínű hatásai az államháztartás és a jóléti ellátások fenntarthatóságára, vagy a demográfiai változások gazdasági és szociális hatása.