Archive:Regionális GDP

2015. májusban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2016. november.

A térképek interaktívan böngészhetők az Eurostat statisztikai atlaszának (angol nyelven) használatával (lásd a felhasználói kézikönyvet (angol nyelven)).

1. térkép: Egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP), vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2013 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

1. ábra: Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) régiónkénti értékei közötti különbségek, vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2013 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

2. térkép: Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) alakulása, vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2008–2013 (¹)
(százalékpontos különbség 2013 és 2008 között; az EU-28 átlagához viszonyítva)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

3. térkép: A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat (NACE A nemzetgazdasági ág) részaránya a teljes bruttó hozzáadott értéken belül, NUTS 2 régiónként, 2012 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_3gva) és (nama_10_a10)

4. térkép: Az ipar (NACE B–E nemzetgazdasági ágak) részaránya a teljes bruttó hozzáadott értéken belül, NUTS 2 régiónként, 2012 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_3gva) és (nama_10_a10)

5. térkép: Az építőipar (NACE F nemzetgazdasági ág) részaránya a teljes bruttó hozzáadott értéken belül, NUTS 2 régiónként, 2012 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_3gva) és (nama_10_a10)

6. térkép: A piaci szolgáltatások (NACE G–N nemzetgazdasági ágak) részaránya a teljes bruttó hozzáadott értéken belül, NUTS 2 régiónként, 2012 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_3gva) és (nama_10_a10)

7. térkép: A közigazgatás és közszolgáltatások, művészet, szórakoztatás, szabadidő, háztartásicikk-javítás és egyéb szolgáltatások (NACE O–U nemzetgazdasági ágak) részaránya a teljes bruttó hozzáadott értéken belül, NUTS 2 régiónként, 2012 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

8. térkép: Egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték, NUTS 2 régiónként, 2013 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_3gva), (nama_10r_3empers), (nama_10_a10), és (nama_10_a10_e)

Ez a szócikk az Eurostat regionális évkönyve alapján készített szócikkek gyűjteményébe (angol nyelven) tartozik. A cikk regionális gazdasági számlák alapján elemzi az Európai Unión (EU) belüli gazdasági fejleményeket. Az első szakasz alapját a bruttó hazai termék (GDP), a gazdasági fejlődés és növekedés mérésére használt legfőbb aggregátum képezi. A második rész (NACE nemzetgazdasági ágak szerinti) tevékenységekre lebontva vizsgálja a regionális szintű bruttó hozzáadott értéket, a cikk végén pedig a munkatermelékenységről (azaz a szócikk értelmezése szerint az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értékről) készített rövid elemzés olvasható.

Az EU kohéziós politikája keretében a regionális számlák képezik a kiadások elosztásának alapját. A kohéziós politika minden uniós régióra kiterjed, azonban a legtöbb strukturális alap azokat a NUTS 2 régiókat célozza meg, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-28 átlagának 75%-át. Az Unió a Kohéziós Alap támogatásait a 2007 és 2009 közötti hároméves időszak egy főre jutó átlag-GDP-jére tekintettel hozott határozat alapján osztja fel. Erről további információ a regionális politika és az Európa 2020 (angol nyelven) témakörről szóló szócikkben olvasható.

Főbb statisztikai eredmények

A becslések szerint az EU-28 GDP-je 2013-ban piaci áron 13,5 billió EUR volt, amely egy főre jutó vásárlóerő-egységre átszámítva körülbelül 26,6 ezer PPS-nek felel meg.

Egy főre jutó regionális GDP

Az 1. térkép a NUTS 2 régiók szintjén (az egyes régiók adatait az EU-28 átlagának százalékában kifejezve, ahol az EU-28 átlaga felel meg a 100%-nak) mutatja be a 2013-ban egy főre jutó GDP értékét. A régiók között akadtak viszonylag „gazdagok” (a térképen zölddel), ahol az egy főre jutó GDP meghaladta az Unió átlagát, és viszonylag „szegény” régiók is (a térképen pirossal). A térkép egyértelmű kelet–nyugati tagozódást tükröz. Az ellentét azonban kevésbé markáns, mint közel egy évtizeddel ezelőtt, az Unió legnagyobb (tíz új tagállamot tömörítő) bővítésének idején volt, mégpedig elsődlegesen két tényező miatt:

a fokozatos gazdasági konvergenciafolyamat miatt, azaz mert a kevésbé fejlett régiók gazdasága viszonylag gyors ütemben növekedett; és
a pénzügyi és gazdasági válság miatt, amely jelentős hatást gyakorolt a legtöbb uniós tagállam gazdasági teljesítményére.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Mazowieckie, Lengyelország

A 2008–2013 közötti időszakban az uniós NUTS 2 régiók közül a Varsó főváros térségét is magában foglaló Mazowieckie lengyel régió számolt be a leggyorsabb ütemű gazdasági növekedésről. Mazowieckie régióban az egy főre jutó GDP 2008-ban az EU-28 átlagának négyötöde körül alakult, 2013-ra azonban már 7,1%-kal meghaladta azt.

©: Itsmejust / Shutterstock.com

Az EU keleti részén számos (főleg fővárosi) régióban mind abszolút értékben, mind az EU-28 átlagához viszonyítva (az árszínvonalak szerinti kiigazítás után) emelkedett az egy főre jutó GDP értéke. Ezzel szemben Görögország összes régiójában, Cipruson (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), Dél-Olaszországban, Portugália és Spanyolország legnagyobb részén, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság régióinak több mint felében az EU-28 átlaga alá csökkent az egy főre jutó GDP.

Gazdasági tevékenység – a GDP meghatározása

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország vagy régió gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés, a kiadásokon alapuló megközelítés és a jövedelmen alapuló megközelítés.

A GDP-t a gazdasági teljesítmény és ciklusok (például recessziók, élénkülések, fellendülések) elemzésére használják. A különféle devizákban megadott adatok az összehasonlítás megkönnyítése érdekében általánosan használt valutára, például euróra vagy dollárra válthatók. Az árfolyamok azonban nem tükrözik az országok árszínvonala közötti különbséget. Ennek ellensúlyozása érdekében a GDP átváltásához a piaci árfolyamok helyett egy átváltási tényezőt, a vásárlóerő-paritást (PPP) használhatunk, amely segítségével a mutatók egy mesterséges közös valutára, a vásárlóerő-egységre (PPS) számíthatók át. A vásárlóerő-egység használata révén összehasonlítható az eltérő valutát használó és különböző árszínvonallal rendelkező uniós tagállamok régióinak vásárlóereje.

Általában véve az euróalapú sorozatok helyett a PPS-sorozatok használata kiegyenlítő hatást gyakorol, mivel azokban a régiókban, ahol rendkívül magas az euróban kifejezett, egy főre jutó GDP, jellemzően az árszínvonal is viszonylag magas (például Párizs vagy London központjában általában magasabbak a megélhetési költségek, mint Magyarország vagy Lengyelország vidéki területein).

Az Unión belül Belső-Londonban mérték a legmagasabb egy főre jutó GDP-t

2013-ban azon 250 NUTS 2 régiónak, amely tekintetében értékelhető adatok álltak rendelkezésre (lásd az 1. térképet), mintegy 15%-a számolt be arról, hogy az egy főre jutó GDP legalább 25%-kal meghaladta az EU-28 átlagát (ezeket a régiókat az 1. térkép a legsötétebb zöld árnyalattal jelöli). Sok volt köztük a fővárosi vagy fővárosival szomszédos régió, mások pedig a térkép közepén (Dél-Németország, Nyugat-Ausztria és Észak-Olaszország, illetve Svájc területén) egy összefüggő régiócsoportot alkottak.

Három régióban – Belső-Londonban, Luxemburgban (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe) és a Brüsszelt körülvevő Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest régióban – az egy főre jutó GDP 2013-ban több mint kétszerese volt az EU-28 átlagának.

Lakóhely vagy munkavégzés helye alapján érdemes mérni a vagyont és a jövedelmet?

Az egy főre jutó átlag-GDP nem ad képet az ugyanazon régióban élő népességcsoportok közötti vagyonmegoszlásról, és az adott régióban a magánháztartások összesített jövedelmének mérésére sem alkalmas, mivel az ingázás azt eredményezheti, hogy a munkavállalók az egyik régióban (ahol dolgoznak) a GDP-hez, másik régióban (ahol élnek) pedig a háztartások jövedelméhez járulnak hozzá.

Ennek az árnyoldala különösen akkor domborodik ki, amikor jelentős a régióba beáramló vagy onnan kiáramló ingázók nettó száma. Azok a területek, ahova nagyszámú ingázó áramlik be, gyakran kiugróan magas egy főre jutó regionális GDP-vel rendelkeznek (a szomszédos régiókhoz képest). Ez a jelenség igen jellemző számos uniós nagyvárosi térségre, elsősorban is a fővárosokra. Ezen anomália miatt abból, hogy bizonyos, nettó ingázóbeáramlással jellemzett régiók egy főre jutó GDP-je magas, nem feltétlenül következik, hogy az adott régiókban élők jövedelme is hasonlóképpen jelentős.

E három, 2013-ban a legmagasabb fejenkénti GDP-vel rendelkező régió mindegyikére jellemző volt a bejáró munkavállalók nagy aránya: sokan utaznak London központjába dolgozni nap mint nap, akár nagy távolságról is; a Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest régió viszonylag kis területű (alig több mint 160 km²), mégis sok bejárót vonz; a Luxemburgban dolgozók igen nagy része pedig a szomszédos országokból (Belgiumból, Németországból és Franciaországból) jár be mindennap.

Gyakran a fővárosi régiókban volt legmagasabb az egy főre jutó GDP

A viszonylag magas egy főre jutó átlag-GDP-vel rendelkező régiók közül 17 olyan volt, amelyben ez az érték legalább 50%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. A fent említett három régión kívül ide tartozott Szlovákia, Svédország, Franciaország, a Cseh Köztársaság, Ausztria, Hollandia és Dánia fővárosi régiója is. A fennmaradó hét régió Németország (Bréma és Hamburg; megjegyzés: a Németországra vonatkozó adatokat a NUTS 1 régiók szintjén mutatjuk be), Hollandia (Groningen és Utrecht), Ausztria (Salzburg) és az Egyesült Királyság (Berkshire, Buckinghamshire and Oxfordshire, valamint North Eastern Scotland) különböző vidékein található.

Az 1. ábra a 2013. évi fejenkénti GDP regionális megoszlásának egy másik szempontú elemzését mutatja be. Az ábra szerint a több régióból álló uniós tagállamokban túlnyomórészt a fővárosi régió rendelkezik a legmagasabb egy főre jutó átlag-GDP-vel: kivételt mindössze Németország, Olaszország és Hollandia fővárosi régiója képez. Németországban (megjegyzés: a Németországra vonatkozó adatokat a NUTS 1 régiók szintjén mutatjuk be) Hamburgból számoltak be a legmagasabb egy főre jutó GDP-ről, ráadásul Berlinben – a fővárosi régiók között egyedülálló módon – az egy főre jutó GDP alacsonyabb volt a nemzeti átlagnál. Az olasz fővárosi régióban, Lazióban az összes olasz régió közül csak a hatodik legmagasabb volt az egy főre jutó GDP; a legmagasabb értékekről az északi régiók számoltak be, első helyen Bolzano/Bozen autonóm megyével (Provincia Autonoma di Bolzano / Bozen). Hollandiában csak Groningen régió egy főre jutó átlag-GDP-je haladta meg Noord-Holland fővárosi régióét.

A Cseh Köztársaságban, Írországban, Magyarországon, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában és Szlovákiában 2013-ban egyedül a fővárosi régió egy főre jutó átlag-GDP-je haladta meg az EU-28 átlagát.

Az egy főre jutó GDP közel 11-szer volt magasabb Belső-Londonban, mint Severozapaden régióban

2013-ban Belső-London egy főre jutó átlag-GDP-je (az EU-28 átlagának 325%-a) az árszintkülönbségek figyelembevételével is közel 11-szer akkora volt, mint a legalacsonyabb egy főre jutó átlag-GDP-ről beszámoló bulgáriai Severozapaden régióé (az EU-28 átlagának 30%-a). Megjegyzés: az Eurostat regionális évkönyvének e kiadása a NUTS 2010 rendszeren alapul, így nem veszi figyelembe a Mayotte-ra vonatkozó információkat (ez a francia tengerentúli terület a NUTS 2013-tól került be a régiók rendszerébe). Az Eurostat megkapta Mayotte első regionális számláit, amelyek szerint az egy főre jutó GDP itt mindössze az EU-28 átlagának 27%-át érte el 2013-ban, azaz valamivel alacsonyabb volt, mint Severozapaden esetében.

A legalább két régióval rendelkező uniós tagállamok elemzése szerint az egyazon ország különböző régiói közötti legnagyobb eltérést az Egyesült Királyságban mérték, ahol Belső-Londonban közel ötször magasabb volt az egy főre jutó GDP, mint West Wales and the Valleys régióban. Szintén jelentős különbségekről számolt be Románia (3,9-szeres különbség Bucuresti–Ilfov fővárosi régió és Nord-Est régió között), Szlovákia (3,6-szeres különbség Bratislavský kraj fővárosi régió és Východné Slovensko keleti régió között) és Franciaország (3,3-szeres különbség Île de France fővárosi régió és a dél-amerikai Guyana tengerentúli régió között).

Az egy főre jutó GDP Svédország összes régiójában meghaladta az EU-28 átlagát

Ezzel szemben a GDP szintje viszonylag egyenletesen oszlott meg az északi tagállamok, Ausztria, Spanyolország, Portugália és Görögország területén. E tagállamok (valamint Norvégia) fővárosi régiójában legfeljebb kétszer volt magasabb az egy főre jutó GDP, mint ugyanazon ország legalacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiójában. Svédország volt az egyetlen olyan, több régióból álló uniós tagállam, amelyben 2013-ban az egy főre jutó átlag-GDP az összes régióban meghaladta az EU-28 átlagát; ugyanez a harmadik országok közül Norvégia NUTS 2 szintű régióira is igaz volt.

Az Unióban 19 olyan régió volt, amelyben az egy főre jutó GDP nem érte el az EU-28 átlagának felét – és ezek mindegyike kelet-európai régió volt

A Kohéziós Alapból jelentős támogatásban részesülő régiókban (a térkép sötétvörös színnel jelöli őket) az egy főre jutó átlag-GDP nem éri el az EU-28 átlagának 75%-át. 2013-ban 80 ilyen NUTS 2 szintű régió volt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 2014–2020 közötti programozási időszakra a finanszírozás alapját a 2007–2009 közötti hároméves időszak egy főre jutó átlag-GDP-jének figyelembevételével állapították meg.

A viszonylag alacsony szintű GDP-vel rendelkező 80 régió közel negyedében (19 régióban) az egy főre jutó gazdasági termelés az EU-28 átlagának felét sem érte el. Ezek a régiók kivétel nélkül Kelet-Európában, négy uniós tagállam területén találhatóak: öt–öt Bulgáriában, Lengyelországban és Romániában, négy pedig Magyarországon. Az egész Unióban a legalacsonyabb egy főre jutó átlag-GDP-ről három bulgáriai régió (Severozapaden, Severen tsentralen és Yuzhen tsentralen) számolt be: e három régióban a fejenkénti termelés az EU-28 átlagának egyharmadát sem érte el. Megjegyzés: az Eurostat regionális évkönyvének e kiadása a NUTS 2010 rendszeren alapul. A felülvizsgált besorolás (NUTS 2013) szerinti új régiók némelyikéből is beérkeztek már adatok, és ezek alapján az Indiai-óceánon fekvő Mayotte francia tengerentúli régióban – amely 2014. január 1-jével vált az EU legkülső régiójává – az egy főre jutó GDP csak az EU-28 átlagának 27%-át érte el 2013-ban.

Az egy főre jutó átlag-GDP Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban és Szlovéniában is (a fővárosi régiót is beszámítva) az EU-28 átlaga alatt maradt. A fejenkénti GDP ezenfelül az EU-28 átlagánál alacsonyabban alakult öt olyan uniós tagállamban is, amelyet a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe: név szerint a balti tagállamokban, valamint Cipruson és Máltán; és ez volt a helyzet két, az elemzésbe bevont harmadik ország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Szerbia esetében is (ezen országok tekintetében jelenleg nem állnak rendelkezésre régiószintű statisztikák).

A régiók időbeni gazdasági fejlődésének elemzése

A pénzügyi és gazdasági válság alatt az egy főre jutó GDP az EU-28 területén 2008-ban érte el a legmagasabb értéket, 25,9 ezer PPS-t. 2009-ben gyors ütemben csökkent a termelés, és a GDP átlagértéke legközelebb csak 2011-ben haladta meg kismértékben a válság előtti csúcsértéket. 2012-ben lelassult az egy főre jutó GDP növekedési üteme, és ez így maradt 2013-ban is, amikor fejenként átlag 26,6 ezer PPS-nél alakult a termelés szintje.

Lengyelországban lendületesen nőtt az egy főre jutó GDP értéke

A 2. térkép a pénzügyi és gazdasági válság hatásait mutatja be a NUTS 2 régiók 2008 és 2013 közötti regionális termelése szintjén (a lefedettség tekintetében további információkért lásd a térkép lábjegyzetét). A gyors ütemben fejlődő régiók (a térképen a legsötétebb zölddel jelölve) elsősorban Lengyelországban helyezkedtek el (az ország 16 régiójából 13 tartozott ebbe a kategóriába), de az egy főre jutó – az EU-28 átlagának százalékában kifejezett – GDP több mint 8 százalékponttal nőtt Litvániában (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), Groningen régióban (Hollandia), Burgenland és Salzburg tartományokban (Ausztria), Bucureşti–Ilfov (Románia) és Bratislavský kraj (Szlovákia) fővárosi régiókban, valamint az Åland szigetcsoporton (Finnország) is.

A nemzetgazdaság szerencsés alakulása jelentősen befolyásolhatja a regionális gazdasági teljesítményt

Érdekességként megemlítendő, hogy bizonyos uniós tagállamok régióinak egy főre jutó átlag-GDP-je közötti nagymértékű eltérések ellenére viszonylag egységes tendencia figyelhető meg a gazdasági aktivitás alakulásában a 2008 és 2013 közötti időszak során. A több régióból álló tagállamok közül Dánia, Németország (Berlin és Hamburg kivételével), Magyarország, Ausztria (Bécs kivételével), Lengyelország, Románia és Szlovákia majdnem összes régiójában az EU-28 átlagánál gyorsabb ütemben nőtt az egy főre jutó GDP, és ez a tendencia érvényesült az összes norvég régióban, valamint Svájcban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Szerbiában is. Ezzel szemben az egy főre jutó átlag-GDP növekedési üteme Görögország, Spanyolország, Horvátország, Olaszország (kivéve Provincia Autonoma di Bolzano / Bozen), Szlovénia, Finnország (kivéve Åland) és az Egyesült Királyság összes régiójában lassúbb volt az EU-28 átlagánál (a lassúbb növekedés azonban az esetek többségében nem jelentett abszolút csökkenést az egy főre jutó GDP értékében).

A 2008–2013 közötti időszakban a lengyel és a szlovák főváros régiójában volt a leggyorsabb a regionális gazdasági növekedés

A 2008–2013 közötti időszakban Lengyelország és Szlovákia fővárosi régiójában nőtt a legnagyobb mértékben az EU-28 átlagához képest az egy főre jutó GDP szintje: Mazowieckie régió 24,0 százalékpontos, Bratislavský kraj pedig 18,8 százalékpontos növekedést ért el. Nyolc további olyan régió volt, ahol az egy főre jutó GDP az EU-28 átlagánál legalább 10 százalékponttal nagyobb mértékben nőtt: ezek közül hat Lengyelországban helyezkedett el, a fennmaradó kettő pedig Litvánia (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe) és Groningen régió (Hollandia) volt (megjegyzés: az utóbbi régió esetében a növekedési arány a 2010–2013 közötti időszakra vonatkozik).

Az összes görög régiót súlyosan érintette a pénzügyi és gazdasági válság

A skála másik végén összesen 36 régióban az EU-28 átlagához képest legalább 8 százalékponttal csökkent az egy főre jutó GDP 2008 és 2013 között (lásd a 2. térképen a legsötétebb vörös árnyalattal jelölt területeket). A pénzügyi és gazdasági válság Görögország egész területén éreztette hatását: a 14 legalacsonyabb növekedési rátáról beszámoló régió közül 12 görög volt, rajtuk kívül csak Ciprus (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe) és Bedfordshire and Hertfordshire (Egyesült Királyság) rögzített hasonlóan alacsony növekedési adatokat.

Az ipar által termelt bruttó hozzáadott érték

A 3–7. térkép (NACE gazdasági ágak szerinti) tevékenységekre lebontva vizsgálja a regionális szintű bruttó hozzáadott értéket. Az egyes térképek az Unió átlagához viszonyítva mutatják be 2012 vonatkozásában a relatív szakosodottsági szintet (EU=100%). Jelentős különbségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy az egyes tevékenységek milyen arányban járulnak hozzá a régiók gazdasági termeléséhez.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Severozapaden, Bulgária

Az utóbbi évtizedekben az Unió jelentős részén lassú csökkenésnek indult a mezőgazdaságnak, az erdőgazdálkodásnak és a halászatnak a teljes gazdasági tevékenységen belüli részaránya. Ezek a tevékenységek mindamellett számos vidéki régióban létfontosságú elemét képezik a helyi gazdaságnak. Severozapaden északnyugat-bulgáriai régióban a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat az EU-28 átlagánál 7,5-szer nagyobb arányban járult hozzá a teljes bruttó hozzáadott értékhez.

©: Moni84 / Shutterstock.com

Egyes bolgár és magyar régiók nagymértékben a mezőgazdaságra, erdőgazdálkodásra és halászatra szakosodtak

Nem meglepő, hogy a mezőgazdaságnak, az erdőgazdálkodásnak és a halászatnak (NACE A nemzetgazdasági ág) a régió gazdaságának teljes bruttó hozzáadott értékéhez való relatív hozzájárulása a vidéki térségekben magasabb volt, mint a beépítettebb területeken (például a kisvárosokban, külvárosokban és városközpontokban). A 3. térképen látható, hogy a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat a teljes bruttó hozzáadott értéknek viszonylag nagy részét adta a vidéki régiók többségében, azonban e tevékenységek részaránya alacsony maradt a fővárosi régiókban és más sűrűn lakott területeken (például a Benelux-államokban, Németországban és az Egyesült Királyságban). Inner London, Berlin és Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest régiókban a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat gazdaságon belüli részaránya nem érte el az EU-28 átfogó átlagának 1%-át. Ezzel ellentétben e tevékenységeknek a teljes bruttó hozzáadott értéken belüli részaránya az EU-28 átlagának 6-7-szeresét is elérte Észak-Alföld, Dél-Dunántúl és Dél-Alföld magyar, valamint Severen tsentralen bolgár régiókban, sőt a bulgáriai Severozapaden régióban az átlag 7,5-szeresét is meghaladta.

A Cseh Köztársaságban a főváros, Prága kivételével az összes régió kifejezetten az iparra szakosodott

Azok a régiók, amelyekben az ipari tevékenységek (NACE B–E nemzetgazdasági ág) viszonylag nagy mértékben járultak hozzá a regionális bruttó hozzáadott értékhez, nagyobbrészt egyetlen csoportot alkottak (lásd a 4. térkép közepén sötétzöld színnel jelölve), amely Németország déli részét, a teljes Cseh Köztársaságot (a fővárosi régió kivételével), Lengyelország déli részét, valamint Szlovákia, Ausztria, Magyarország és Szlovénia egyes régióit foglalta magában; emellett az ipari szakosodás igen nagy arányú volt a bolgár és a román régiók többségében is. E két régiócsoporton kívül az ipari tevékenység a regionális bruttó hozzáadott értéknek viszonylag nagy (az EU-28 átlagánál legalább 50%-kal nagyobb) részét tette ki néhány további peremterületen fekvő ipari gazdaságban, nevezetesen Border, Midland and Western (Írország), Dytiki Makedonia (Görögország), Comunidad Foral de Navarra és La Rioja (Spanyolország), Groningen (Hollandia), Övre Norrland (Svédország) és North Eastern Scotland (Egyesült Királyság) régióban is. Hét régióban az ipari tevékenységnek a regionális bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása meghaladta az EU-28 átlagának kétszeresét: ezek közül három a Cseh Köztársaságban (Střední Morava, Střední Čechy és Moravskoslezsko), kettő Magyarországon (Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl), egy-egy pedig Németországban (Braunschweig) és Hollandiában (Groningen) helyezkedik el. Az ipari tevékenységek ezzel szemben csak viszonylag kismértékben járultak hozzá a régióban termelt bruttó hozzáadott értékhez a fővárosi térségekben (ahol rendszerint a szolgáltatások jelentették a húzóágazatot) és néhány idegenforgalmi célpontnak tekinthető, elsősorban a Földközi-tenger partvidékén fekvő régióban.

Írország és Görögország építőiparán még mindig érződik a pénzügyi és gazdasági válság hatása

Az 5. térkép azokat a régiókat mutatja be, amelyek többé-kevésbé az építőiparra (NACE F nemzetgazdasági ág) szakosodtak. A pénzügyi és gazdasági válság hatása még mindig érezhető volt néhány olyan uniós tagállamban, amely különösen megsínylette az ingatlanbuborék kipukkadását: a legszembetűnőbb példa erre Írország volt, ahol az építőiparnak a teljes bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása az EU-28 átlagának felét sem érte el egyik régióban sem (Border, Midland and Western; Southern and Eastern), de hasonló volt a helyzet három görög régióban (Attiki; Anatoliki Makedonia, Thraki; és Kentriki Makedonia), valamint Hamburgban (Németország) és Groningenben (Hollandia) is. Az építőipar viszonylag kisebb mértékben járult hozzá a gazdasági termeléshez több nagyvárosi régióban is: ennek hátterében az üres telkek hiánya állhat vagy az, hogy az építési hatóságok nem engedélyeztek új projekteket ezekben az amúgy is igen beépített régiókban. Ezzel szemben három régióban – a romániai Sud-Est régióban, valamint Stredné Slovensko és Východné Slovensko szlovákiai régiókban – az építőipari tevékenységnek a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása meghaladta az EU-28 átlagának kétszeresét.

A 6. és a 7. térkép egységes elemzést mutat be két szolgáltatáscsoportról. Az első csoportba a NACE G–N nemzetgazdasági ágak tartoznak, azaz elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; valamint ingatlan- és üzleti szolgáltatások (szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások) – a továbbiakban együttesen: piaci szolgáltatások. A második csoport a NACE O–U nemzetgazdasági ágakat tartalmazza: ezek a közigazgatás és közszolgáltatások; a művészet, szórakoztatás, szabadidő; valamint a háztartásicikk-javítás és egyéb szolgáltatások – a továbbiakban együttesen: közigazgatás és egyéb szolgáltatások.

A piaci szolgáltatások a fővárosi és az idegenforgalmi célpontnak számító régiókban koncentrálódnak

Az EU legfejlettebb piaci szolgáltatásokat kínáló régiói (a 6. térkép ezeket sötétzöld színnel jelöli) gyakran fővárosok voltak. Köztük volt Prága, Attiki, Comunidad de Madrid és Île de France régiók, Luxemburg (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), Noord-Holland és Inner London. Szintén az EU-28 átlagát jóval meghaladó mértékben járultak hozzá a teljes bruttó hozzáadott értékhez a piaci szolgáltatások számos idegenforgalmi célállomáson, így Algarve régióban (Portugália), a Baleár-szigeteken (Illes Balears, Spanyolország), valamint két görög térségben, Notio Aigaio (ide tartozik például Kosz, Míkonosz és Rodosz) és Ionia Nisia (ide tartozik Korfu) régióban. A piaci szolgáltatásoknak a bruttó hozzáadott értéken belüli részaránya ezenkívül további három régióban, Provincie Vlaams-Brabant (Belgium), Hamburg (Németország) és Berkshire, Buckinghamshire and Oxfordshire (Egyesült Királyság) régiókban volt legalább 25%-kal magasabb az EU-28 átlagánál. Groningen volt az egyetlen olyan régió, ahol a piaci szolgáltatásoknak a teljes bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása az EU-28 átlagának felét sem érte el: ennek oka a régió viszonylag jelentős (nyílt tengeri) gázkitermelési tevékenységében keresendő.

A peremterületeken a közigazgatás és egyéb szolgáltatások gyakran fontos szerepet játszottak a gazdasági aktivitásban

A 7. térkép szerint Európa keleti és nyugati része viszonylag egyértelműen elválik egymástól a közigazgatás és egyéb szolgáltatások gazdasági jelentősége tekintetében. Ezen ágazat szerepe jellemzően kevésbé volt jelentős a 2004-ben vagy később csatlakozott uniós tagállamok többségében. A közigazgatás és egyéb szolgáltatások részaránya viszonylag magas volt számos olyan régióban is, ahol nagy volt a munkanélküliség, talán azért, mert ezekben a térségekben a közigazgatás volt a kevés fennmaradó nagy foglalkoztató egyike: különösen jellemző volt ez a peremterületeken fekvő régiókra, amelyek esetében más tényezők mellett az ügyfelektől való távolság is eltántoríthatja a vállalkozókat és a magánvállalkozásokat az üzleti vállalkozások létrehozásától.

Az Unió NUTS 2 régiói között 13 olyan volt, amelyben a közigazgatásnak és az egyéb szolgáltatásoknak a bruttó hozzáadott értéken belüli részaránya legalább 50%-kal magasabb volt az EU-28 átlagánál. A legmagasabb részarányokról két spanyol autonóm város, Ceuta és Melilla számolt be; őket négy francia tengerentúli régió, valamint két belgiumi (Province Luxembourg és Province Namur), két görögországi (Anatoliki Makedonia, Thraki és Voreio Aigaio), két franciaországi (Limousin és Korzika), valamint egy dániai régió (Sjælland) követte.

Megjegyzés: a regionális vállalatszerkezeti statisztikákról szóló szócikkben (angol nyelven) hasonló elemzés található a regionális üzletgazdaságokon belül a különböző tevékenységi ágakban foglalkoztatott alkalmazottak száma alapján.

Munkatermelékenység

A regionális számlákon belül a munkatermelékenység az alapáron számított, euróban kifejezett, egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott értéket jelenti. A 8. térkép e mutatószámot az EU-28 átlagához viszonyítva a NUTS 2 szintű régiókra vonatkozóan szemlélteti, 2013-as adatok alapján. A regionális munkatermelékenység kiszámításakor lehetőleg a ledolgozott munkaórák teljes számát kell figyelembe venni (az alkalmazottak egyszerű összeszámolása helyett), az erre vonatkozó adatok azonban jelenleg számos uniós tagállam esetében hiányosak.

Amennyiben egyes régiók között jelentős mértékű ingázás alakul ki, akkor – ha a foglalkoztatási adatok nem a lakóhelyre, hanem a foglalkoztatás helyére vonatkoznak – a nettó ingázóbeáramlással jellemzett régiókban az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték valószínűleg alacsonyabb lesz az egy főre jutó GDP-nél, vagyis a régiók közötti különbség feltehetőleg kisebb lesz a munkatermelékenység, mint az egy főre jutó GDP elemzése esetén. A fentiek fényében az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték 2013-ban Inner London régióban volt a legnagyobb (ugyanitt volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP is). A viszonylag magas munkatermelékenység köthető a hatékony munkaerő-felhasználáshoz (a ráfordítás növelése nélkül), vagy származhat az adott gazdaságot alkotó tevékenységek egyedi kombinációjából (mivel bizonyos tevékenységek munkatermelékenysége másokéhoz képest magasabb). A pénzügyi szolgáltatási ágazat például rendkívül fontos helyet foglal el Belső-London gazdaságában, az e körbe tartozó tevékenységeket pedig különösen magas termelékenység jellemzi. Munkatermelékenység tekintetében az első tíz között végzett (a Dublint is magában foglaló) Southern and Eastern Ireland ír régió is, ahol szintén a pénzügyi szolgáltatások dominálnak. Az első tízbe tartozik ezenkívül négy belga régió (Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest; Provincie Antwerpen; Provincie Vlaams-Brabant; Province Brabant Wallon), valamint a dán, a francia és a svéd főváros térsége és Groningen hollandiai régió is.

A munkatermelékenység alacsonyabb a 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamokban

Az EU-hoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamokban egyetlen olyan régió sem volt, ahol az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték meghaladta volna az EU-28 átlagát. Az e körbe tartozó 13 tagállam NUTS 2 régiói közül (a rendelkezésre álló adatok fényében) Bratislavský kraj szlovák fővárosi régióban volt a legmagasabb – 2013-ban az EU-28 átlagának megközelítőleg 80%-a – az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték.

43 olyan NUTS 2 régió volt, ahol az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték az EU-28 átlagának felét sem érte el 2013-ban (ezeket a 8. térkép a legsötétebb vörös árnyalattal jelöli). Ezek a régiók egyenletesen oszlottak meg az Unió keleti térségeiben: az alacsony munkatermelékenységű területek közé tartozott Bulgária összes régiója, kettő (Střední Čechy és a prágai fővárosi régió) híján az összes cseh régió, szintén kettő (Dolnośląskie és Mazowieckie fővárosi régió) híján az összes lengyel régió, egy (Bucureşti - Ilfov fővárosi régió) kivételével az összes romániai régió, valamint két szlovákiai régió (Stredné Slovensko és Východné Slovensko), és a munkatermelékenység szintje a három balti tagállam közül kettőben (Lettországban és Litvániában) sem érte el az EU-28 átlagának felét.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

ESA 2010

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unióban. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák. Ily módon ez az Eurostat regionális évkönyvének első olyan kiadása, amely már az ESA 2010 rendszeren alapul. Meg kell jegyezni, h ogy az ESA 2010-re való átállás egy átfogó, világszintű kezdeményezés keretében történt meg, mivel az ESA 2010 az ENSZ 2008. évi nemzetiszámla-rendszerének (2008 SNA) megfelelője, és azzal teljes mértékben összeegyeztethető.

Az ESA 2010 harmonizált módszertant biztosít az Unión belüli nemzeti és regionális számlák előállításához, és biztosítja, hogy az uniós tagállamok gazdaságaira vonatkozó statisztikai adatok összeállítása következetes, összehasonlítható, megbízható és korszerű módszerekkel történjen. E statisztikák jogalapját az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet képezi.

Az ESA 2010 felülvizsgálatára néhány olyan változás figyelembevétele érdekében volt szükség, amely az elmúlt években befolyásolta a gazdasági fejleményeket: ilyen volt többek között az információs és kommunikációs technológiák erősödő szerepe, az immateriális javak és a szellemi tulajdonjoggal védett termékek és szolgáltatások növekvő fontossága, valamint a gazdaság globalizációja. Az új módszertan többek között (beruházásként) figyelembe veszi a fegyverrendszerekre fordított kiadásokat, és részletesebb lebontásban vizsgálja a nyugdíjrendszereket. A GDP átfogó értékére gyakorolt hatást tekintve a legjelentősebb módszertani változás jellemzően a kutatási és fejlesztési (K+F) kiadások tőkésítése volt.

A régiók szintjén két típusú hatás különböztethető meg:

a régiók szintjén egységesen megjelenő nemzeti szintű változások hatása: a fegyverrendszerekre fordított kiadások figyelembevétele például olyan változásokat eredményezett a nemzeti GDP-ben, amelyek egyenlő mértékben befolyásolták az összes régió gazdaságára vonatkozó mérőszámokat;
a régiók szintjén egyedi változásokat okozó változások hatása: erre példa a K+F kiadások beruházásként való besorolása, amelynek eredményeképpen valószínűleg nőni fognak a régiók közötti különbségek az egy főre jutó GDP tekintetében, mivel a magas szintű K+F kiadásokat eszközölő régiók jellemzően viszonylag „gazdagabbak” lesznek.

Megjegyzés: az ESA 2010 végrehajtásával összefüggő változtatások nem befolyásolták a strukturális alapoknak a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret szerinti elosztását: ezeket az előirányzatokat 2012-ben eredetileg a 2007–2009 közötti referencia-időszak éves regionális GDP-adatai alapján állapították meg.

Az ESA 95-ről az ESA 2010-re való átmenetről további információk az Eurostat honlapján találhatók.

Területi lefedettség

A regionális gazdasági számlákból származó statisztikákat túlnyomórészt a NUTS 2 régiók szintjén mutatjuk be. Az adatok Németország esetében csak a NUTS 1 régiók szintjén, Svájc esetében pedig csak nemzeti szinten állnak rendelkezésre. Norvégia tekintetében a legfrissebb elérhető statisztikák a 2012. évre vonatkoznak.

Felhívjuk a figyelmet, hogy nem minden régió esetében áll rendelkezésre teljes idősor, ezért az időbeni változásokat bemutató térképek elemzése során különös körültekintéssel kell eljárni; a standard lefedettségtől való eltéréseket lábjegyzet részletezi.

A mutatók meghatározása

Bruttó hazai termék (GDP)

A GDP az országok átfogó gazdasági „egészségének” alapvető mérőszáma. A GDP a termelésre vonatkozó aggregált mérőszám, amely értéke a termelésben részt vevő összes rezidens gazdasági egység által generált bruttó hozzáadott érték, plusz a kibocsátásuk értékében nem szereplő termékek utáni adók összege, mínusz az ilyen termékekhez kapcsolódó esetleges támogatások. A bruttó hozzáadott érték a kibocsátás és a folyó termelőfelhasználás különbözete.

Az egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzeti, illetve regionális gazdaság versenyképességébe és termelékenységébe. A mérőszámot bizonyos mértékig befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete: értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól a részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás.

Bruttó hozzáadott érték

Az alapáron számított bruttó hozzáadott érték a nemzeti számlák termelési számláinak egyenlegező tétele, értéke az alapáron számított kibocsátás és a beszerzési áron számított folyó termelőfelhasználás különbsége. Az alapár az az ár, amelyet a termelő a vásárlótól kap egy egységnyi termékért, mínusz a termékhez kapcsolódó adók, plusz a termékhez kapcsolódó támogatások.

A bruttó hozzáadott érték tevékenységi területekre is lebontható; az összes tevékenység alapáron számított bruttó hozzáadott értékének és a termékek utáni adóknak az összege – a támogatások levonása után – a GDP-vel egyenlő. A legösszevontabb elemzési szinten tíz NACE Rev. 2. nemzetgazdasági ágat különböztetünk meg, e cikkben azonban ezeket még inkább összevonva a következő ágcsoportokat használtuk:

mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás és halászat (NACE A nemzetgazdasági ág);
ipar (NACE B–E nemzetgazdasági ág);
építőipar (NACE F nemzetgazdasági ág);
elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (NACE G–N nemzetgazdasági ág; e cikk szóhasználatában együttesen „piaci szolgáltatások”);
közigazgatás, védelem, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő; egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek (NACE O–U nemzetgazdasági ág; e cikk szóhasználatában együttesen „közigazgatás és egyéb szolgáltatások”).

Háttér

A gazdasági fejlődés mérése

A gazdasági fejlődés kifejezésére általánosan használt mutató a GDP, amely regionális összefüggésben a makrogazdasági aktivitás és növekedés mérésére is felhasználható, emellett pedig a régiók összehasonlításához is alapul szolgálhat. A GDP politikai szempontból is fontos mutató, mivel kulcsszerepet játszik annak meghatározásában, hogy az egyes uniós tagállamoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk az Európai Unió költségvetéséhez, a GDP hároméves átlaga pedig felhasználható annak eldöntéséhez, hogy mely régiók részesüljenek támogatásban az Európai Unió strukturális alapjaiból.

Az egy főre jutó GDP gyakran használatos az általános életszínvonal közvetett mutatójaként. Mindazonáltal nem szabad kizárólagos információforrásként használni politikai vitákhoz, mivel a GDP nem vesz figyelembe egyes olyan externáliákat, mint például a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi befogadás, holott egyre inkább elterjedt nézet, hogy e két tényező jelentősen befolyásolja az életminőséget.

Számos nemzetközi kezdeményezés foglalkozott ezzel a kérdéssel, az Európai Bizottság pedig 2009 augusztusában A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban (COM(2009) 433 végleges) címmel közleményt fogadott el, amely a GDP-mérőszámok javítására és kiegészítésére irányuló különféle intézkedéseket vázolt fel. E közlemény szerint a GDP-t olyan statisztikákkal szükséges kiegészíteni, amelyek egyéb, az egyének jólétét kritikus mértékben meghatározó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak. Az e kiegészítő mutatószámokkal kapcsolatos közelmúltbeli fejleményeket az „Előrehaladás „A GDP-n innen és túl” közleményhez kapcsolódó intézkedések terén” (SWD(2013) 303 final) című bizottsági szolgálati munkadokumentum mutatja be, amely azt is megerősíti, hogy a GDP-n túlmutató mérőszámokat többek között regionális és helyi szinten is a közérdek indokolja. Az életminőségről további információkat ebben a cikkben olvashat (angol nyelven).

Gazdaságpolitikák

A regionális egyenlőtlenségeket számos tényező, többek között a távoli földrajzi fekvés vagy a gyér lakosság, szociális és gazdasági változás vagy a korábbi gazdasági rendszerek maradványai okozhatják. Ezek az egyenlőtlenségek egyebek mellett hátrányos társadalmi helyzet, rossz minőségű egészségügyi ellátás vagy oktatás, magasabb munkanélküliség vagy elégtelen infrastruktúra formájában jelentkezhetnek.

Az EU regionális politikája támogatja a tágabb Európa 2020 stratégia megvalósítását. Az Európai Unió regionális politikája a szolidaritás és a kohézió előmozdítását szolgálja azért, hogy minden régió ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket, egyúttal javítsa a versenyképességet és a foglalkoztatottságot, a „szegényebb” régiók életszínvonalát pedig mielőbb az uniós átlagra emelje.

Kohéziós politika

Az EU költségvetésének több mint egyharmadát a kohéziós politikának szenteli, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek megszüntetése az Európai Unióban, többek között a hanyatló ipari területek szerkezetátalakításának vagy vidéki területek diverzifikálásának elősegítésével. Az EU ennek érdekében regionális politikája keretében a régiók versenyképességének javítására, a gazdasági növekedés élénkítésére és az új munkahelyek létrehozásának elősegítésére törekszik. A regionális politika tulajdonképpen beruházáspolitika, amelyen keresztül az EU támogatja a munkahelyteremtést, a versenyképesség fokozását, a gazdasági növekedést, az életminőség javítását és a fenntartható fejlődést.

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan az EU átstrukturálta kohéziós politikáját, hogy az a lehető legnagyobb hatást fejtse ki a növekedésre és munkahelyteremtésre. Az Unió ebben az időszakban összesen 351 milliárd EUR összegben finanszíroz beruházásokat az európai régiókban. A beruházások minden régióban folytatódnak, az EU ugyanakkor megreformálta kohéziós politikáját, és a következő regionális osztályozáshoz igazította a támogatás szintjét:

kevésbé fejlett régiók (GDP < az EU-27 átlagának 70%-a);
átmeneti régiók (GDP az EU-27 átlagának 75%-a és 90%-a között); és
fejlettebb régiók (GDP > az EU-27 átlagának 90%-a).

Az Európai Unió regionális politikája a versenyképesség javítása és a legszegényebb régiók életszínvonalának az uniós átlaghoz való közelítése (konvergencia) által minden régiót támogatni kíván a benne rejlő összes lehetőség kiaknázásában. A regionális gazdaságpolitika célja, hogy a hozzáférhetőség javítása, minőségi szolgáltatások nyújtása és a környezet megóvása révén serkentse a beruházásokat, és ezáltal ösztönözze az innovációt, a vállalkozó szellemet és a munkahelyteremtést, egyúttal pedig leküzdje a hátrányos társadalmi helyzet, a rossz lakhatási, oktatási és egészségügyi körülmények, a jelentős munkanélküliség és az elégtelen infrastruktúra formájában jelentkező egyenlőtlenségeket.

A foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások fellendítése

Az Európai Bizottság 2014-ben kiemelt prioritásként tűzte ki a foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások fellendítését. Egy olyan fontos új kezdeményezésről van szó, amely köz- és magánberuházások mobilizálása révén törekszik különböző infrastruktúra-fejlesztések megvalósítására (például a széles sávú internet-, energia- és közlekedési hálózatok kiépítésére). „Európai beruházási terv” (COM(2014) 0903 final) című közleményében az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy különféle pénzügyi eszközök révén – például kölcsönök, tőkebefektetés és garanciák formájában – biztosítsák az uniós strukturális alapok maximálisan hatékony felhasználását.