Archive:Hulladékügyi statisztika

2011. júliusi adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

E szócikk áttekintést nyújt a hulladék keletkezésének és kezelésének alakulásáról az Európai Unióban (EU) és több, az Európai Unión kívüli európai országban. Kizárólagos forrásként a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendelet keretében gyűjtött adatok szolgáltak.

A 2008/98/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározás szerint a hulladék olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A hulladék jelentős erőforrás-veszteséget jelent mind az anyagok, mind az energia tekintetében. Emellett a hulladék kezelése és ártalmatlanítása súlyos környezeti hatásokkal járhat. A hulladéklerakók például földterületet foglalnak, emellett lég-, víz és talajszennyezést okozhatnak, míg a hulladékégetés a megfelelő szabályozás hiányában veszélyes légszennyező anyagok kibocsátásával járhat.

1. Tábla: Hulladékok keletkezése, 2008
(1000 tonna)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)

1. Grafikon: Hulladékok keletkezése, 2008
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen) és (tsdpc210)

2. Grafikon: Hulladékok keletkezése, EU-27, 2008 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)

3. Grafikon: Nem ásványi hulladékok keletkezése, 2004–2008
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (tsdpc210)

4. Grafikon: Nem ásványi hulladékok keletkezése, EU-27, 2004–2008 (1)
(millió tonna)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)

5. Grafikon: Veszélyes hulladékok keletkezése, 2004-2008 (1)
(kg lakosonként)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)

2. Tábla: Hulladékok kezelése, 2008
(1000 tonna)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

3. Tábla: Veszélyes hulladékok kezelése, 2008
(1000 tonna)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

6. Grafikon: Hasznosított hulladékok (kivéve az energetikai hasznosítást), EU-27, 2008
(%)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

7. Grafikon: Elégetett hulladékok (ideértve az energetikai hasznosítást), EU-27, 2008
(%)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

8. Grafikon: Lerakott hulladékok, EU-27, 2008
(%)
Forrás: Eurostat (env_wastrt)

Az uniós hulladékgazdálkodási politikák célja, hogy visszaszorítsák a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásait, továbbá fokozzák az Európai Unió erőforrás-hatékonyságát. E politikák hosszú távú célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, a hulladék erőforrásként való hasznosítása, amennyiben a hulladékok keletkezése elkerülhetetlen, valamint a fokozott újrafeldolgozás és biztonságos ártalmatlanítás elérése.

Főbb statisztikai eredmények

A keletkezett hulladékok teljes mennyisége

2008-ban a gazdasági tevékenységekből és a háztartásokból származó hulladék teljes mennyisége az EU-27 tagállamaiban 2 615 millió tonna volt, ami valamivel kevesebb, mint a 2004-es és a 2006-os érték. A 2008-ban az EU-27 tagállamaiban keletkezett hulladékból megközelítőleg 98 millió tonna (a teljes mennyiség 3,7 %-a) minősült veszélyes hulladéknak. Ennek megfelelően az EU-27 tagállamaiban egy lakos átlagosan 5,2 tonna hulladékot termelt, amelyből 196 kg volt veszélyes hulladék.

Az 1. Tábla a keletkezett hulladék teljes mennyiségét ismerteti gazdasági tevékenység szerinti bontásban (a NACE Rev. 2 szerint). Két tevékenységből különösen nagy mennyiségű hulladék keletkezett 2008-ban az EU-27 területén: az egyik az építőipar (NACE Rev. 2 F. nemzetgazdasági ág), amely 859 millió tonna hulladékot termelt (a teljes mennyiség 32,9 %-a), a másik pedig a bányászat és kőfejtés (NACE Rev. 2 B. nemzetgazdasági ág), amely 727 millió tonna hulladékot termelt (a teljes mennyiség 27,8 %-a). Az e tevékenységekből származó hulladék túlnyomó többségét az ásványi hulladék és a talaj (kitermelt föld, útépítési hulladék, bontási hulladék, kotrási iszap, meddő kőzet, rostálási maradék stb.) tette ki. Ez magyarázatot ad arra, hogy a teljes hulladékmennyiség viszonylag nagy hányadát képezte az ásványi hulladék és a talaj (a teljes keletkezett hulladékmennyiség 63,0 %-a) (lásd a 2. ábrát). A feldolgozóipar (NACE Rev. 2 C. nemzetgazdasági ág) a 2008-ban keletkezett hulladék teljes mennyiségéből 342,7 millió tonnát termelt (a teljes mennyiség 13,1 %-a), míg a háztartások további 221 millió tonnát (8,5 %) termeltek. A mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati tevékenységekből (NACE Rev. 2 A. nemzetgazdasági ág) a teljes hulladékmennyiség viszonylag alacsony hányada származott, aminek oka részben az, hogy a közölt adatok nem vonatkoznak az almos trágyára és a hígtrágyára (amennyiben a mezőgazdaságban azokat trágyaként vagy talajjavítóként újra felhasználják).

A keletkezett hulladék mennyisége tekintetében 2008-ban jelentős volt a különbség azon tagállamok között, amelyekre vonatkozóan az 1. Tábla tartalmaz adatokat. Az EU-27 teljes hulladékmennyiségének legnagyobb hányadát Németország termelte (14,3 %), nem sokkal megelőzve Franciaországot és az Egyesült Királyságot. E számadatok a népesség méretéhez is viszonyíthatók (lásd az 1. ábrát): e mérőszám alapján az uniós tagállamok közül Lettországban volt a legalacsonyabb az egy főre jutó hulladékmennyiség (660 kg), ugyanakkor szintén viszonylag kevés hulladék keletkezett Horvátországban, Törökországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Liechtensteinben. Az említett négy ország mindegyikében alacsonyabb volt az egy főre jutó hulladék mennyisége, mint a második legkevesebb hulladékot termelő uniós tagállamban, Magyarországon (lakosonként átlagosan 2 tonna). Az uniós tagállamok többségében a keletkezett hulladék egy lakosra jutó mennyisége 2 és 7 tonna között változott, Romániában és Svédországban 8–10 tonnára emelkedett, Észtországban 14,6 tonnát, Finnországban 15,4 tonnát, Luxemburgban 19,6 tonnát tett ki, a csúcsértéket jelentő 37,5 tonnát pedig Bulgáriában érte el.

A tagállamok közötti legjelentősebb eltérések feltehetőleg az országok gazdasági szerkezetében megfigyelhető különbségekkel vannak összefüggésben. Például a Bulgáriában keletkezett kirívóan nagy mennyiségű hulladék jelentős részét a bányászati és kőfejtési tevékenységekből származó ásványi hulladék tette ki: Bulgáriában fekete- és barnaszén, fém és nemfém ásványi termékek bányászata folyik főként külszíni fejtéssel. A bányászati és kőfejtési tevékenységekből fakadóan viszonylag nagy mennyiségű ásványi hulladék keletkezett Romániában, Svédországban, Finnországban és Észtországban, míg a Luxemburgban termelt nagy mennyiségű hulladék nagyrészt az építőiparban keletkezett ásványi hulladékra vezethető vissza.

Nem ásványi hulladékok keletkezése

Az EU-27 területén 2008-ban keletkezett 919 millió tonna nem ásványi hulladék a teljes hulladékmennyiség 35,1 %-át tette ki. Ez valamivel kevesebb, mint a 2004-ben és 2006-ban regisztrált hányad. A teljes népességet tekintve az EU-27 lakosai fejenként átlagosan 1 843 kg nem ásványi hulladékot termeltek 2008-ban (lásd a 3. ábrát). Az uniós tagállamok körében a keletkezett nem ásványi hulladékok mennyisége lakosonként átlagosan 606 kg (Lettország) és 8 216 kg (Észtország, nagyrészt veszélyes égési hulladék, valamint az olajpala finomításából és elégetéséből származó vegyi üledékek és maradékok) között alakult.

A 4. Grafikon gazdasági tevékenységek szerinti bontásban mutatja a nem ásványi hulladék eredetét és keletkezésének alakulását. A feldolgozóiparnak tulajdonítható a keletkezett hulladék teljes mennyiségének mintegy negyede, ami a 2004-es értékhez képest megközelítőleg 30 millió tonnával kevesebb. Megjegyzendő, hogy a mezőgazdasági tevékenységekből származó hulladék mennyiségének 2006 és 2008 közötti csökkenése nem a keletkezett hulladék tényleges mennyiségének csökkenését, hanem a trágyára és a hígtrágyára vonatkozó adatok rendelkezésre állásának megváltozását tükrözi (2008-ban ezekre az adatokra számos országban nem terjedt ki az adatgyűjtés köre).

Veszélyes hulladékok keletkezése

A veszélyes hulladék ártalmas lehet az emberi egészségre és a környezetre, amennyiben nem gondoskodnak biztonságos kezeléséről és ártalmatlanításáról. 2008-ban mintegy 98 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett az EU-27 tagállamaiban, ami meghaladta a 2004-es mennyiséget (89 millió tonna), viszont alacsonyabb volt a 2006-os mennyiségnél (101 millió tonna).

Az 5. Grafikon szemlélteti a keletkezett veszélyes hulladék egy lakosra jutó mennyiségének 2004-es, 2006-os és 2008-as értékét. Megjegyzendő, hogy a számadatok a veszélyes hulladékok valamennyi kategóriájára, így az ásványi anyagokra is vonatkoznak. A fentieknek megfelelően a magas értékek Észtország esetében (lakosonként 5,6 tonna) nagyrészt az olajpalának, míg Bulgária esetében (lakosonként 1,7 tonna) főként a rézbányászatnak tulajdoníthatók. E különleges esetektől eltekintve a keletkezett veszélyes hulladékok mennyisége az uniós tagállamok körében lakosonként 23 kg (Görögország) és 553 kg (Belgium) között változott 2008-ban.

Hulladékkezelés

2008-ban az EU-27 tagállamai mintegy 2 391 millió tonna hulladékot kezeltek. Ez a mennyiség az Európai Unióba behozott hulladékot is tartalmazza. A 2. Tábla további információkkal szolgál az alkalmazott hulladékkezelési műveletekről, a 3. Tábla pedig a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozóan nyújt hasonló tájékoztatást.

2008-ban az EU-27 területén kezelt hulladék közel fele (48,9 %) esetében a hulladékégetéstől eltérő ártalmatlanítási műveletet alkalmaztak (túlnyomórészt a hulladéklerakók használata tartozik ide, de kis mértékben előfordult a bányászati hulladékok bányászati telephelyeken vagy azok környékén való elhelyezése, valamint a hulladékok víztestbe való kibocsátása is). Az EU-27 területén kezelt hulladék további 45,7 %-a (az energetikai hasznosítástól eltérő) hasznosítási műveleteken esett át. 2008-ban az EU-27 területén kezelt hulladék fennmaradó 5,4 %-át elégették (energetikai hasznosítással vagy anélkül).

Hasznosítás

A 6. Grafikon az EU-27 tagállamaiban 2008-ban hasznosított 1 093 millió tonna hulladék hulladékkategóriák szerinti bontását mutatja. Az elsősorban építőipari, valamint bányászati és kőfejtési tevékenységekből származó, nem veszélyes ásványi hulladék hasznosított mennyisége 754 millió tonnát tett ki, amely a hasznosított hulladékok teljes mennyiségének 69,0 %-a. A 2004 és 2008 közötti időszakban jelentősen nőtt a hasznosított ásványi hulladékok mennyisége az EU-27 területén. A többi hulladékkategória közül a hasznosított állati és növényi hulladékok mennyisége szintén növekedett a 2004 és 2008 közötti időszakban, így e kategória a 2008-ban hasznosított hulladék teljes mennyiségének 6,1 %-át tette ki. A leggyakrabban újrafeldolgozható anyagok, vagyis a fém-, papír- és kartonpapír-, üveg- és műanyaghulladékok tekintetében szintén gyarapodott a hasznosított mennyiség, feltehetően a hulladéklerakókra vonatkozó uniós hulladékügyi jogszabály végrehajtásának (biológiailag lebomló hulladékok eltérítése) és a gyártók által vállalt felelősségnek (például a csomagolási hulladékok szelektív gyűjtésének és hasznosításának) köszönhetően. A gyakorlatban csak mérsékelt növekedés volt megfigyelhető a 2004 és 2008 közötti időszakban, a hasznosított műanyaghulladékok mennyisége ráadásul csökkent. E fejlemények a feltételezések szerint az újrafeldolgozható áruk harmadik országokba irányuló kivitelének fokozódásához köthetők.

Hulladékégetés (energetikai hasznosítással)

A 7. Grafikon az (energetikai hasznosítással) elégetett hulladékok elemzését mutatja a 2008. évre vonatkozóan. Az EU-27 területén elégetett hulladék teljes mennyisége 129,2 millió tonna volt, ennek 38,9 %-át háztartási és hasonló jellegű hulladékok tették ki. A válogatás utáni maradékok 9,6 %-ot, a vegyi hulladékok 2,9 %-ot, a közönséges iszapok 2,5 %-ot tettek ki. A teljes mennyiség 8,1 %-a (mintegy 10,5 millió tonna) veszélyes hulladék volt. Megjegyzendő, hogy a vegyes kategória (38,1 %) a vonatkozó statisztikákról szóló rendeletben előírt korlátozott bontás miatt nem mutatható be részletesebben. E kategória azonban a fa- és egyéb biomassza-hulladékokat is magában foglalja.

Az elégetett hulladékok teljes mennyisége a 2004 és 2008 közötti időszakban folyamatosan növekedett, így 21 millió tonnával (összesen 19,6 %-kal) bővült. A teljes növekedés megközelítőleg fele Németországnak tulajdonítható, ahol a kezeletlen kommunális hulladékra vonatkozó lerakási tilalom bevezetése a hulladék energetikai hasznosításának fokozódásához vezetett.

Hulladéklerakás

A 8. Grafikon az EU-27 tagállamaiban 2008-ban lerakott hulladékok bontását szemlélteti. A hulladéklerakókba szánt hulladékok túlnyomó többsége nem veszélyes ásványi hulladék volt (a teljes mennyiség 80,3 %-a). A háztartási és hasonló jellegű hulladékok a teljes mennyiség 8,1 %-át, míg a veszélyes hulladékok 3,0 %-át tették ki.

A 2004 és 2008 közötti időszakban folyamatosan csökkent a hulladéklerakókba kerülő nem ásványi hulladékok mennyisége. Ezen időszakban a háztartási és hasonló jellegű hulladékok ártalmatlanítása összességében 17,3 %-kal visszaesett, ami feltehetően olyan változásokat tükröz, mint a háztartási és hasonló jellegű hulladékok szelektív gyűjtése és előkezelése.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A hulladékpolitika végrehajtásának, különösen a hulladékhasznosítási és a biztonságos hulladékártalmatlanítási elvek betartásának ellenőrzése érdekében szükség van a vállalatoknál és a háztartásokban keletkező hulladékra és annak kezelésére vonatkozó statisztikákra. Az Európai Parlament és a Tanács 2002-ben fogadta el a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendeletet, amely létrehozta a hulladékokra vonatkozó harmonizált közösségi statisztikák elkészítéséhez szükséges keretrendszert.

A rendelet előírja, hogy az uniós tagállamok a 2004. referenciaévtől kezdődően kétévente szolgáltassanak adatokat a hulladék keletkezéséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról. A hulladékok keletkezésével és kezelésével kapcsolatos adatok három referenciaévre, 2004-re, 2006-ra és 2008-ra vonatkozóan állnak rendelkezésre. A tagállamok között továbbra is eltérések figyelhetők meg az adatlefedettség terén, és az egyes országokban bekövetkezett módszertani változások még mindig jelentős hatást gyakorolhatnak a hulladékra vonatkozó statisztikák összehasonlíthatóságára és különösen nemzeti szinten a bemutatott idősorokra.

Kontextus

Az Európai Unió fejlődési stratégiája és a hulladékképződés megelőzését és kezelését négy fő prioritás egyikeként megjelölő környezetvédelmi cselekvési programja kiemelik az erőforrások hatékony hasznosítása, valamint a hulladékok keletkezése és a hulladékgazdálkodás közötti kapcsolatot. A közösségi politika szándéka e téren az erőforrások felhasználásának és a hulladékok keletkezésének a gazdasági fejlődés mértékétől való elválasztása, és egyúttal annak biztosítása, hogy a fenntartható fogyasztás ne lépje túl a környezet teherbíró képességét.

Az Európai Unió hulladékgazdálkodásra vonatkozó megközelítése a következő három alapelven nyugszik: a hulladékképződés megelőzése, újrafeldolgozás és újrafelhasználás, valamint a végleges ártalmatlanítás és ellenőrzés javítása. A hulladékképződés megelőzése tisztább technológiákkal, környezetbarát tervezéssel, továbbá ökológiai szempontból hatékonyabb termelési és fogyasztási szokásokkal érhető el. Emellett a hulladékképződés megelőzése és az újrafeldolgozás az anyagtechnológia terén csökkentheti a felhasznált erőforrások környezeti hatásait a nyersanyagok kitermelésének és termelési folyamatok során végrehajtott átalakításnak a korlátozásával. Lehetőség szerint a nem újrahasznosítható vagy újrafeldolgozható hulladékot el kell égetni, a hulladéklerakókat pedig csak végső esetben szabad használni. E módszereket azonban szigorúan ellenőrizni kell, mivel súlyos környezeti károkat okozhatnak.