Archive:Népességszerkezet és a népesség elöregedése

2019. júliusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. október.

Highlights

2018-ban az Unió csaknem minden ötödik lakója (19 %) 65 éves vagy annál idősebb volt.

A 80 évesek vagy annál idősebbek részaránya 2100-ig várhatóan több mint kétszeresére nő, és eléri a teljes népesség 14,6 %-át.

A 65 éves vagy idősebb népesség részarányának növekedése 2008 és 2018 között

Ez a cikk a demográfiai elöregedés hatását tekinti át az Európai Unióban (EU), azt a folyamatot, amelynek valószínűleg nagy jelentősége lesz az elkövetkező évtizedekben. A tartósan alacsony születésszám és a hosszabb várható élettartam átalakítja az EU-28 korfájának formáját; a legfontosabb változás – amely már ma is érzékelhető több uniós tagállamban – markáns átmenet lesz egy jóval idősebb népességszerkezet irányába.

Ennek eredményeként az EU-28-ban a munkaképes korúak aránya csökken, miközben a nyugdíjasok relatív száma növekszik. Az elkövetkező évtizedekben az időskorúak teljes népességhez viszonyított aránya jelentősen nőni fog, ahogy a háború utáni „baby boom” nemzedék egyre nagyobb hányada éri el a nyugdíjas kort. Ez ugyanakkor növekvő terhet jelent a munkaképes korúak számára, akiknek elő kell teremteniük az öregedő népesség számára szükséges szociális szolgáltatások költségeinek fedezetét.

Full article

Az időskorúak részaránya folyamatosan nő

Becslések szerint 2018. január 1-jén az EU-28 népessége 512,4 millió volt. Az EU-28 népességének 15,6%-a gyermek (0–14 éves), míg a munkaképes korúnak tekinthető személyek (15–64 éves) a népesség 64,7%-át tették ki (lásd 1. táblázat). Az időskorúak (65 éves vagy idősebb) részaránya 19,7% volt (ez az előző évhez képest 0,3 százalékpontos, a 10 évvel korábbi adathoz képest pedig 2,6 százalékpontos növekedés).

2018-ban az összes uniós tagállam közül a gyermekek teljes népességhez viszonyított aránya Írországban (20,8%) volt a legnagyobb, a legkisebb arányt pedig Olaszországban (13,4%) és Németországban (13,5%) mérték. A 65 éves vagy idősebb korcsoport teljes népességhez viszonyított aránya Olaszországban (22,6%) és Görögországban (21,8%) volt a legnagyobb, és Írországban (13,8%) volt a legkisebb.

1. táblázat: A népesség korszerkezete főbb korcsoportok szerint, 2008 és 2018
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

Az EFTA és a tagjelölt országok népességszerkezete hasonló volt az EU-ban általában megfigyelhető népességszerkezethez; a legfontosabb kivételek Izland és Törökország (ahol a népességszerkezet Írországéhoz hasonlított): ebben a két országban a legfiatalabb korcsoport aránya nagy (19,3%, illetőleg 23,6%) volt, míg a 65 éves és idősebb korcsoport a teljes népesség viszonylag kis hányadát tette ki (14,1%, illetőleg 8,5%). Albániában és Észak-Macedóniában is viszonylag alacsony a 65 éves és idősebb korcsoport aránya (13,6%, illetőleg 13,7%). Mindazonáltal a lakosság elöregedésének tendenciája ezekben az országokban is megfigyelhető (lásd 1. ábra).

1. ábra: A 65 éves vagy idősebb népesség részarányának növekedése 2008 és 2018 között
(százalékpont)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

A medián életkor Olaszországban a legmagasabb

Az EU-28 népességének medián életkora egyre növekszik, 2018. január 1-jén 43,1 év volt (lásd 2. ábra). Ezt azt jelenti, hogy az EU-28 népességének fele idősebb volt, mint 43,1 éves, fele pedig fiatalabb. Az összes uniós tagállamban a medián életkor az írországi 37,3 évtől az olaszországi 46,3 évig terjedt, ami megerősíti a két tagállamban mért viszonylag fiatal, illetve viszonylag idős népességszerkezetet. Az EFTA-tagországokban és a tagjelölt országokban 2018-ban mért medián életkor alacsonyabb volt az EU-28-as adatoknál, kivéve Liechtensteint (44,0 év) és Szerbiát (43,5 év).

2. ábra: A népesség medián életkora, 2008–18
(év)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

Az EU-28-ban 2008 és 2018 között a medián életkor 2,7 évvel nőtt (átlagosan évi 0,3 évvel), 40,4 évről 43,1 évre. A medián életkor valamennyi uniós tagállamban nőtt – Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Litvániában legalább 4,0 évvel –, kivéve Svédországot, ahol változatlan maradt (40,6 év). Az elmúlt 10 évben Albániában nőtt a legnagyobb mértékben a medián életkor, éspedig 18,8%-kal (a 2008-as 30,4 évről 2018-ban 36,1 évre, vagyis 5,7 évvel, lásd 2. ábra).

Alig több mint három munkaképes korú jut egy 65 éves vagy idősebb személyre

A koron alapuló eltartottsági ráták felhasználhatóak azon támogatás szintjének tanulmányozására, amelyet a munkaképes korú népesség a fiatalabbak és/vagy idősebbek számára nyújt; ezek a ráták a fiatalabb és/vagy idősebb népességnek a munkaképes korú népességhez viszonyított relatív számában jutnak kifejezésre. 2018. január 1-jén az EU-28-ban az időskori eltartottsági ráta 30,5% volt (lásd 2. táblázat), tehát alig több mint három munkaképes korú jutott egy 65 éves vagy idősebb személyre. Az uniós tagállamokban az időskori eltartottsági ráta a Luxemburgban mért 20,6%-os és az Írországban mért 21,2%-os alsó érték, valamint az Olaszországban mért 35,2%-os, a Finnországban mért 34,2%-os és a Görögországban mért 34,1%-os felső érték között változott, azaz az alsó értékeknél körülbelül öt munkaképes korú, a felső értékeknél pedig kevesebb mint három munkaképes korú jutott egy 65 éves vagy idősebb személyre.

2. táblázat: A népesség korszerkezetének mutatói, 2018. január 1.
(%)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind)

A gyermeknépesség eltartottsági rátája és az időskori eltartottsági ráta összege a teljes eltartottsági ráta (kiszámításához a fiatal és az idős eltartott személyek együttes számát hasonlítjuk a munkaképes korúnak tekinthető, azaz 15–64 éves népességéhez). Ez az arány 2018-ban az EU-28-ban 54,6% volt, azaz körülbelül két munkaképes korú jutott egy eltartottra. A teljes eltartottsági ráta 2018-ban az uniós tagállamok közül Luxemburgban (43,8%) volt a legalacsonyabb, a legmagasabb pedig Franciaországban (60,7%).

Általánosságban az EU-28 területén az időskori és a teljes eltartottsági rátákban emelkedő tendencia figyelhető meg. Az időskori eltartottsági ráta az elmúlt évtizedben 5,0 százalékponttal emelkedett (a 2008-as 25,5%-ról 2018-ra 30,5%-ra, vagyis a korábbi értékének 19,6%-ával), míg a teljes eltartottsági ráta ugyanebben az időszakban 5,6 százalékponttal nőtt (a 2008-as 49,0%-ról 2018-ra 54,6%-ra, vagyis a korábbi értékének 11,4%-ával).

Múltbeli és jövőbeli öregedési tendenciák az EU-ban

A népesség öregedése Európában több évtizeddel ezelőtt kezdődött, és hosszú távú tendenciának tekinthető. Megfigyelhető a népesség korszerkezetének átalakulásában, és tükröződik az időskorúak növekvő arányában, amihez a munkaképes korúak teljes népességhez viszonyított arányának csökkenése társul.

A korfák (lásd 3. és 4. ábra) a népesség megoszlását ábrázolják nem és ötéves korcsoportok szerint. Minden egyes sáv az adott nem és korcsoport teljes népességen belüli arányának felel meg (a férfiakat és a nőket együttesen véve). Az EU-28 korfája 2018. január 1-jén alul keskeny és inkább romboid alakú az 1960-as évek közepén több európai országban tapasztalt magas termékenységi ráta (közismerten „baby boom”) következtében kialakult „babyboom” generáció miatt. Ez a „baby boom” generáció továbbra is a munkaképes korú népesség jelentős részét teszi ki. E nagy, 20–30 év lefolyása alatt született csoport első tagjai mostanra lépnek nyugdíjaskorba, ahogy azt a 2003. évi korfával történő összehasonlítás is mutatja. A korfán a „baby boom” demográfiai hullám felfelé halad, ami a munkaképes korú népesség alsó részét és a fa tövét keskenyebbé teszi — ez látható a 3. ábrán.

3. ábra: Az EU-28 korfái, 2003 és 2018
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjangroup)

A 65 éves és idősebb népesség aránya minden uniós tagállamban, EFTA-országban és tagjelölt országban nő. Az elmúlt évtizedben a növekedés a máltai és a finnországi 4,9 százalékpont és a csehországi 4,6 százalékpont, illetve a németországi 1,3 százalékpont, valamint a luxemburgi 0,3 százalékpont között szóródik. Az elmúlt évtizedben (2008–2018) az EU-28 egészére nézve 2,6 százalékpontos növekedés volt megfigyelhető (lásd 1. ábra). Másrészről az EU-28 népességén belül a 15 évesnél fiatalabb népesség aránya 0,2 százalékponttal csökkent (lásd 1. táblázat).

Az időskorúak relatív arányának növekedése magyarázható a megnövekedett élettartammal, amely több évtizede megfigyelhető a várható élettartam emelkedésében (lásd halandósági és várható élettartam statisztika); ezt a fejleményt gyakran nevezik a korfa „felülről” történő öregedésének.

Másrészről a termékenység sok éven át tartó, következetesen alacsony szintje hozzájárult a népesség elöregedéséhez, mivel a kisebb születésszám a fiatalok teljes népességen belüli arányának csökkenéséhez vezetett (lásd termékenységi statisztika). Ezt a folyamatot nevezik a korfa „alulról” történő öregedésének, amely az EU-28 korfáinak keskenyülő tövében figyelhető meg 2003 és 2018 között.

Az Eurostat legfrissebb népesedési előrejelzései a népesség elöregedésében tapasztalható jövőbeli tendenciák vizsgálata céljából készültek és a 2018–2100 közötti időszakra terjednek ki. Az EU-28 népessége előreláthatólag növekedni fog körülbelül 2040-ig, amikor 525,0 milliónál tetőzik, majd 2100-ra fokozatosan visszaesik 492,9 millióra.

A 2018-as és a 2100-as korfa összehasonlításán (lásd 4. ábra) látható, hogy az EU-28 népessége előreláthatólag tovább fog öregedni. Az elkövetkező évtizedekben a „baby boomerek” nagy száma felduzzasztja az időskorú emberek számát. 2100-ra azonban a korfa inkább egy tömb formáját fogja felvenni, azaz középen (45–54 év körül) jóval keskenyebb lesz.

4. ábra: Az EU-28 korfái, 2018 és 2100
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjangroup) és (proj_18np)

A népesség elöregedésének másik aspektusa magának az időskorú népességnek a folyamatos öregedése, mivel a nagyon idősek relatív súlya gyorsabb ütemben nő, mint az EU népességének bármely más korcsoportjáé. Az előrejelzések szerint a 80 évesek és idősebbek aránya az EU-28 népességén belül 2018 és 2100 között két és félszeresére fog nőni, 5,6%-ról 14,6%-ra (lásd 5. ábra).

5. ábra: Az EU-28 népességének korszerkezete főbb korcsoportok szerint, 2018–2100
(a teljes népesség %-a)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind) és (proj_18ndbi)

A 2018 és 2100 közötti időszak alatt a munkaképes korú népesség részaránya várhatóan csökkenni fog 2100-ig, miközben az időskorúak valószínűleg a teljes népesség egyre nagyobb hányadát fogják kitenni: 2100-ra az EU-28 népességének 31,3%-a lesz 65 éves vagy idősebb, szemben a 2018-as 19,8%-kal. A korcsoportok közötti népességátrendeződés miatt az EU-28-ban az időskori eltartottsági ráta az előrejelzések szerint közel megkétszereződik, a 2018-as 30,5%-ról 2100-ra 57,3%-ra nő, a teljes eltartottsági ráta pedig az előrejelzések szerint a 2018-as 54,6%-ról 2100-ra 82,9%-ra emelkedik (lásd 6. ábra). A medián életkor várhatóan 5,4 évvel fog nőni, a 2018-as 43,3 évről 2100-ra 48,7 évre.

6. ábra: Előre vetített teljes eltartottsági és időskori eltartottsági ráta, EU-28, 2018–2100
(%)
Forrás: Eurostat (demo_pjanind) és (proj_18ndbi)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Népességszerkezet és a népesség elöregedése: táblázatok és ábrák (angol nyelven)

Adatforrások

Az Eurostat az uniós tagállamoktól és más, a demográfiai adatgyűjtésében részt vevő országoktól minden év január 1-jére vonatkozóan gyűjti a népességgel kapcsolatos adatokat. Az ajánlott meghatározás a „szokásos tartózkodási hellyel rendelkező népesség” és a tárgyév január 1-jén (illetve egyes esetekben az előző év december 31-én) az adott területen élő lakosok számát jelenti. Az ENSZ nemzetközi ajánlásainak megfelelően a „szokásos tartózkodási hely” meghatározása 12 hónapos referencia-időszakon alapszik, más szóval azoknak, akikre vonatkozik, a referenciadátum előtt legalább 12 hónapig a szokásos tartózkodási helyükön kellett folyamatosan lakniuk, vagy a referenciadátum előtti 12 hónapban kellett érkezniük azzal a szándékkal, hogy legalább egy évig maradnak. Az országok azonban a népességi adataikról a legfrissebb népszámlálásukból származó adatok alapján is beszámolhatnak az Eurostatnak, ha azokat a legutóbbi népszámlálás óta számított népességváltozási összetevők vagy másik lehetőségként a népesség-nyilvántartási adatokon alapuló népességi adatok alapján kiigazították.

2011-ben valamennyi uniós tagállamban, EFTA-országban és uniós tagjelölt országban végeztek nép- és lakásszámlálást. Bevett gyakorlat, hogy az országok az éves népesség-előrejelzéseiket módosítják, miután a nép- és lakásszámlálási eredmények hozzáférhetővé válnak. A népszámlálási eredményeken alapuló népesség-előrejelzések a népesség nagyságára és szerkezetére vonatkozó idősorokban törést okozhatnak.

Az Eurostat a demográfiai adatok széles köréhez nyújt információkat. A népességre vonatkozó adatok több jellemző, például életkor, nem, családi állapot és iskolai végzettség szerinti bontásokat is tartalmaznak.

Az Eurostat háromévente készít nemzeti szintű népesség-előrejelzéseket. Ezek az előrejelzések lehetséges forgatókönyvek, céljuk pedig a termékenység, a várható élettartam és a migráció jövőbeli tendenciáira vonatkozó feltételezések alapján tájékoztatást nyújtani a népesség valószínűsíthető jövőbeli nagyságáról és korszerkezetéről.

Háttér

Az Európai Bizottság az Eurostat népesség-előrejelzéseit az elöregedő népesség közkiadásokra gyakorolt valószínűsíthető hatásának elemzésére használja fel. Nyugdíjak, egészségügyi ellátások, valamint intézményi vagy magán (egészségügyi) ellátások formájában a népesség öregedésével összefüggő megnövekedett szociális kiadások valószínűleg nagyobb terhet jelentenek a munkaképes korú népességre.

Számos fontos szakpolitika, különösen szociális és gazdasági területen, felhasználja a demográfiai adatokat cselekvések megtervezésére, figyelemmel kísérésére és olyan értékelési programokhoz mint például a népesség elöregedése és valószínű hatásai az államháztartás és a jóléti ellátások fenntarthatóságára, vagy a demográfiai változások gazdasági és szociális hatása.