Statistics Explained

Archive:Bérek és munkaerőköltségek

Revision as of 18:05, 3 October 2016 by EXT-S-Allen (talk | contribs)
2016. április adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. március.
A munkaerőköltség komponensei

<image imgid="figure1" zoom="100">

1. ábra: Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2015 (1)
(EUR)
Forrás: Eurostat (lc_lci_lev)
2. ábra: Bruttó medián órabér, összes munkavállaló (a gyakornokok kivételével), 2010 (1)
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub2s)
3. ábra: Alacsony keresetűek – olyan munkavállalók (a gyakornokok kivételével), akiknek a bruttó medián órabér kétharmadánál kevesebb az órabére, 2006 és 2010 (1)
(a munkavállalók %-ában)
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub1s)
4. ábra: Nemek közötti bérszakadék, 2014 (1)
(a női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti százalékos különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékában kiigazítatlan formában kifejezve)
Forrás: Eurostat (tsdsc340)
5. ábra: Éves nettó kereset, 2015 (1)
(EUR)
Forrás: Eurostat (earn_nt_net)
1. táblázat: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcs mutatói, 2014
(%)
Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge), (earn_nt_unemtrp) és (earn_nt_lowwtrp)

E szócikk összehasonlítja és szembeállítja az Európai Unió (EU) tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országainak a bérekre és a munkaerőköltségekre (munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadások) vonatkozó számadatait.

A munka nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaság működésében. A vállalkozások szemszögéből költséget (munkaerőköltséget) jelent, amely nemcsak az alkalmazottak számára kifizetett béreket és fizetéseket foglalja magában, hanem a nem bérjellegű költségeket – így mindenekelőtt a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást – is tartalmazza. A munkaerőköltségek ezért döntően befolyásolják a vállalkozások versenyképességét, mindazonáltal a tőkeköltség (például kölcsönök kamatai és részvények után fizetett osztalék) és a nem árjellegű elemek (például az innováció, valamint a márka és a termékek piaci pozicionálása) hatása sem elhanyagolható.

Ami a munkavállalókat illeti, fő jövedelemforrásukat általában a munkájukért kapott ellentételezés – közismertebben a bér vagy fizetés – jelenti, amely ezért jelentősen befolyásolja azt, hogy tudnak-e költeni vagy megtakarítani. Mivel a bruttó bér/kereset a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza, a nettó kereset kiszámításához e hozzájárulást, valamint az államnak fizetendő összegeket, például a jövedelemadót le kell vonni a bruttó összegből. Mivel az adók összege általában a háztartás jövedelmi helyzetétől és összetételétől függ, a nettó keresetet több jellegzetes háztartási helyzetre vonatkozóan számítottuk ki.

Az ábra a nettó kereset, a bruttó kereset/bér és a munkaerőköltségek közötti kapcsolatról nyújt áttekintést.

Főbb statisztikai eredmények

Munkaerőköltségek

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-28 területén megközelítőleg 25,03 EUR, az euróövezetben (EA-19) pedig 29,50 EUR volt 2015-ben. Ezek az átlagértékek azonban elfedik a tagállamok közötti jelentős különbségeket, mivel az óránkénti munkaerőköltség valójában 4,08 EUR és 41,31 EUR között változott (lásd az 1. ábrát).

A munkaerőköltségek a bérek és fizetések költségeit, valamint nem bérjellegű költségeket, például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulást foglalják magukban. A teljes gazdaságot tekintve a nem bérjellegű költségek aránya az EU-28 területén 24,0%, az euróövezetben pedig 26,0% volt. Ezt az arányt vizsgálva is jelentős különbségek figyelhetők meg az uniós tagállamok között. A teljes gazdaságot tekintve a nem bérjellegű költségek aránya Franciaországban (33,2%), Svédországban (32,1%), Olaszországban (27,9%), Belgiumban és Litvániában (mindkét esetben 27,8%), a Cseh Köztársaságban (27,1%) volt a legnagyobb, a legalacsonyabb arányt pedig Máltán (6,6%), Luxemburgban (13,5%), Írországban (13,7%), Dániában (13,9%) és Horvátországban (14,9%) regisztrálták.

Bruttó bér/kereset

Medián kereset

A bruttó kereset teszi ki a munkaerőköltség legnagyobb hányadát. A bruttó medián órabér 2010 októberében (10 centre kerekítve) az uniós tagállamok közül Dániában (25,00 EUR) volt a legmagasabb, a rangsorban Írország (18,30 EUR) és Luxemburg (17,80 EUR) következett (lásd a 2. ábrát), a legalacsonyabb értékeket pedig Bulgáriában (1,50 EUR), Romániában (2,00 EUR), Litvániában (2,70 EUR) és Lettországban (2,90 EUR) jegyezték fel. A rangsor élén álló uniós tagállamban a legmagasabb bruttó medián órabér euróban kifejezve 16-szor akkora volt, mint a legalacsonyabb értéket regisztráló tagállamban, viszont az országok közötti árszínvonalbeli különbségek figyelembevétele érdekében vásárlóerő-egységben (PPS) számítva ez az arány 5:1 volt.

Alacsony keresetűek

Azok a munkavállalók minősülnek alacsony keresetűnek, akiknek az órabére az adott országban a nemzeti bruttó medián órabér kétharmada vagy annál kevesebb.

2010-ben az EU-27 területén a munkavállalók 16,9%-a, az euróövezetben (EA-17) pedig 14,7%-a minősült alacsony keresetűnek A tagállamok között az alacsony keresetűek aránya Lettországban (27,8%) és Litvániában (27,2%) volt a legmagasabb, míg Svédországban (2,5%), Finnországban (5,9%), Franciaországban (6,1%), Belgiumban (6,4%) és Dániában (7,7%) a legalacsonyabb. Az erre vonatkozóan végzett legkorábbi, 2006-os adatgyűjtés eredményeivel összevetve megállapítható, hogy az alacsony keresetűek aránya viszonylag stabil maradt, az EU-27 egészében 0,1 százalékponttal, az euróövezetben pedig 0,3 százalékponttal nőtt (3. ábra).

Az alacsony keresetűek aránya 2006 és 2010 között a legnagyobb mértékben Máltán (3,9 százalékpont) és Bulgáriában (3,1 százalékpont) nőtt, a legjelentősebb csökkenést pedig Portugáliában (-4,6 százalékpont), Lettországban (-3,1 százalékpont), Görögországban (-2,9 százalékpont), Magyarországon és Szlovéniában (egyaránt -2,1 százalékpont) regisztrálták.

Nemek közötti bérszakadék

Annak ellenére, hogy sikerült némileg közelíteni egymáshoz a nemek bérezését, az Európai Unióban még mindig jelentős a nők és a férfiak átlagkeresete közötti különbség, vagyis közismertebb nevén a nemek közötti bérszakadék. Az EU-28 egészét tekintve 2014-ben a nők keresete átlagosan 16,1%-kal kevesebb volt, mint a férfiaké. A nemek átlagkeresete közötti különbség Szlovéniában, Máltán, Olaszországban, Lengyelországban, Luxemburgban és Belgiumban volt a legkisebb (kevesebb mint 10,0%). A nemek közötti bérszakadék Észtországban (28,3%), Ausztriában (22,9%), a Cseh Köztársaságban (22,1%), Németországban (21,6%) és Szlovákiában (21,1%) volt a legjelentősebb (lásd a 4. ábrát).

A nemek közötti bérszakadékhoz számos tényező hozzájárulhat, például: a munkaerő-piaci részvételben fennálló különbségek, a jellemzően férfiak vagy nők által dominált foglalkozások vagy tevékenységek terén megfigyelhető különbségek, a férfiak és a nők által folytatott részmunkaidős munkavégzés mértékében felfedezhető különbségek, valamint a magán- és a közszervezetek személyzeti osztályainak hozzáállása a karrierépítéshez és a fizetés nélküli és/vagy szülési szabadsághoz. A nemek közötti bérszakadékot legalább részben magyarázhatják olyan, háttérben álló tényezők, mint például az ágazatbeli és foglalkozási elkülönítés, az oktatás és képzés, a tudatosság és az átláthatóság, valamint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A nemek közötti bérszakadék rávilágít további egyenlőtlenségekre, különösen a családi kötelezettségekből a nőkre jutó, gyakran aránytalanul nagy részre, valamint a munkájuk és a magánéletük összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségekre is. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződés keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra.

Nettó kereset és adóteher

Nettó kereset

A nettó keresettel kapcsolatos információk a bruttó keresetre vonatkozó adatokat egészítik ki, és a rendelkezésre álló keresetről tájékoztatnak, amely a bruttó kereset jövedelemadóval és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulással csökkentett és gyermekes háztartás esetén a családi támogatással növelt összege A családi támogatás az eltartott gyermekekre tekintettel fizetett pénzbeli juttatás.

A vállalkozásoknál dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 100%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személy nettó keresete 2015-ben 4,0 ezer EUR (Bulgária) és 38,5 ezer EUR (Luxemburg) között változott. Ugyanebben a két országban volt a legalacsonyabb (4,5 ezer EUR), illetve a legmagasabb (52,5 ezer EUR) az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok nettó átlagkeresete (5. táblázat).

Amennyiben a házaspár mindkét tagja dolgozott (mindketten a munkavállalók átlagkeresetét keresték), az éves nettó kereset Luxemburgban volt a legmagasabb, 86,4 ezer EUR, ha két gyermekkel rendelkeztek, és 78,8 ezer EUR, ha nem volt gyermekük. Ugyanez az összeg Bulgáriában volt a legalacsonyabb, 8,0 ezer EUR, függetlenül attól, hogy a házaspárnak volt-e gyermeke.

Adóék

Az adóékkel kapcsolatos információk az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások munkaerőköltséghez viszonyított terhéről nyújtanak tájékoztatást, és az alacsony keresetűekre vonatkoznak. Az EU-28 esetében az adóék 2014-ben 34,9% volt.(lásd 1. táblázat). Az alacsony keresetűekre nehezedő adóteher 2014-ben Belgiumban, Magyarországon, Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Olaszországban, Lettországban, Romániában és Svédországban volt a legmagasabb (mindegyik tagállamban 40,0% felett). Ezzel szemben a legkisebb adóteher Máltán, Írországban és az Egyesült Királyságban (30,0% alatt), valamint Cipruson (a legfrissebb adatok 2007-esek) nehezedett az alacsony keresetűekre.

Az 1. táblázatban szereplő másik három mutató tájékoztat a bruttó kereset azon hányadáról, amelyet akkor vonnak le (magasabb adókulcs és társadalombiztosítási hozzájárulás fizetése és/vagy segély csökkenése vagy megvonása miatt), amikor a munkavállalók ismét munkába állnak vagy alacsonyabból magasabb jövedelemsávba kerülnek. 2014-ben a munkanélküli személy foglalkoztatásba való visszatérésekor elvont teljes jövedelemhányad 73,8% volt az EU-28 területén. A legmagasabb arányt (93,0%) Belgiumban, a legalacsonyabbat (44,5%) pedig Szlovákiában mérték.

A jövedelmezőbb állásra pályázó alacsony keresetűek esetében a jövedelem nagyobb hányadát vonják le. Az egy keresővel rendelkező kétgyermekes családok esetében 2014-ben 61,8% volt az adócsapda mértéke az EU-28 területén. A legalacsonyabb mértéket Olaszországban (0,3%), a legmagasabbat pedig Luxemburgban (107,7%) mérték, de magas volt a mérték Cipruson (114,5%) is, amelyről 2007. évi adatok állnak rendelkezésre. Ezzel szemben a gyermektelen egyedülállók esetében 2014-ben az adócsapda mértéke az EU-28 területén 47,3% volt. A legmagasabb mértéket Dániában (77,3%), a legalacsonyabbat pedig Görögországban (21,9%) mérték, 2007-ben pedig Cipruson 6,3% volt a mérték.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Munkaerőköltségek

A munkaerőköltség magában foglalja a munkavállalók díjazását (beleértve a készpénzben és természetben adott bért és fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségeket, valamint egyéb kiadásokat (például munkaerő-toborzási költségeket, a munkaruhára fordított kiadásokat, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbségét). A munkaerőköltség e komponenseinek és ezek elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalommeghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a legutóbbi (e cikk születésekor 2012-es) munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről rendkívül részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel. A negyedéves munkaerőköltség-index (az európai mutatók egyike) a munkaerőből mint termelési tényezőből eredő költségnyomást méri. A munkaerőköltség-indexhez gyűjtött adatok a teljes átlagos óránkénti munkaerőköltségre, valamint két munkaerőköltség-kategóriára, egyrészt a bérekre és fizetésekre, másrészt a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásra és a munkáltató által fizetett adókra és kapott támogatásokra vonatkoznak. Az adatok – amelyek gazdasági tevékenységek szerinti bontásban is elérhetők – az ipart, építőipart és szolgáltatásokat magukban foglaló uniós aggregátumok és a tagállamok NACE Rev. 2 B–S nemzetgazdasági ága (kivéve közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) tekintetében állnak rendelkezésre munkanapokban kifejezve, szezonálisan kiigazított formában.

Bruttó bér/kereset

A vonatkozó főbb meghatározásokat a 2005. október 21-i 1738/2005/EK rendelet tartalmazza. Az adatok forrása a négyévenkénti jövedelemszerkezeti felmérés (SES), amely legutóbb 2010 októberében készült. A bruttó jövedelem közvetlenül a munkáltató által teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás, az adó és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtt. Tartalmazza a prémiumokat (13. és 14. havi fizetés, üdülési hozzájárulás, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadnapok után járó kifizetések, alkalmi jutalékok stb.), függetlenül attól, hogy azokat rendszeresen fizetik-e.

A medián keresetre vonatkozó adatok a mezőgazdaság, a halászat, a közigazgatás, a magánháztartások és a területen kívüli szervezetek kivételével a gazdaság összes ágazatában a legalább tíz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál (teljes vagy részmunkaidőben) dolgozó összes munkavállaló (a gyakornokok kivételével) bruttó órabérén alapulnak. A medián kereset az az összeg, amelynél a lakosság egyik fele kevesebbet, másik fele pedig többet keres.

Nemek közötti bérszakadék

Kiigazítatlan formájában a nemek közötti bérszakadék a meghatározás szerint a fizetett női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékos arányában kifejezve. E mutató kiszámításának módszertana a jövedelemszerkezeti felméréssel (SES) gyűjtött adatokat veszi alapul, amelyek négyévente, az SES-adatok elérhetővé válásakor felülvizsgálatra kerülnek. A jövedelemszerkezeti felmérés jogalapja a 2005. október 21-i 1738/2005 rendelet.

Az alkalmazott módszertan szerint a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó, kiigazítatlan mutató az (O. nemzetgazdasági ág kivételével a NACE Rev. 2 B–S. nemzetgazdasági ágába tartozó) ipar, építőipar és szolgáltatások terén tevékenykedő (legalább tíz munkavállalót foglalkoztató) vállalkozások valamennyi munkavállalóját lefedi (életkor és munkaóra szerinti korlátozások nélkül). Egyes országok a NACE Rev. 2 O. nemzetgazdasági ágára (közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) vonatkozóan is szolgáltatnak adatokat, ez azonban nem kötelező. A közszféra és a magánszektor összehasonlításával, munkaidő szerint (teljes vagy részmunkaidő) és munkavállalói életkor alapján elemzett adatok is rendelkezésre állnak.

Nettó kereset és adóteher

A nettó kereset a bruttó keresetből származik, és a díjazás azon részét jelenti, amelyet a munkavállalók ténylegesen fogyasztásra vagy megtakarításra fordíthatnak. A nettó kereset a bruttó kereset társadalombiztosítási hozzájárulással és adókkal csökkentett, de családi támogatásokkal növelt összege.

Az adókulcsra vonatkozó mutatók (a munkaerőköltségen lévő adóék, a munkanélküliségi csapda és az adócsapda) a munka vonzerejét hivatottak nyomon követni. A munkaerőköltségre vonatkozó adóék a meghatározás szerint a bruttó bérjövedelemre terhelt jövedelemadónak, valamint munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásnak a teljes munkaerőköltség százalékos arányában kifejezett összege. E mutatót a vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ágazat) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 67%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személyekre vonatkozóan számítják ki. A munkanélküliségi csapda mutatja a bruttó kereset magasabb adóval és társadalombiztosítási hozzájárulással, valamint a munkanélküli személy foglalkoztatásba való visszatérésekor megvont munkanélküliségi és egyéb segélyekkel csökkentett összegének hányadát. E mutatót a vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ágazat) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 67%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személyekre vonatkozóan számítják ki. Az adócsapda mutatja a bruttó kereset jövedelemadóval, társadalombiztosítási hozzájárulással, valamint a bruttó kereset vállalkozásoknál (NACE Rev. 2B–N. nemzetgazdasági ágazat) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 33%-áról 67%-ára való emelkedésekor megvont segélyekkel csökkentett hányadát (százalékos arányát). E mutatót a gyermektelen, egyedülálló személyekre, valamint a két 6–11 éves gyermeket nevelő, egy keresővel rendelkező párra vonatkozóan számítják ki.

Háttér

A munkaerőköltségek és a keresetek szerkezete és alakulása a munkaerőpiac lényeges jellemzői, amelyek tükrözik az egyének által nyújtott munkaerő-kínálatot és a vállalkozások részéről jelentkező munkaerő-keresletet.

Az Európai Unió a nemek közötti bérszakadék fokozatos megszüntetésével támogatni kívánja az esélyegyenlőséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkének (1) bekezdése fogalmazza meg azt az elvet, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak, 157. cikkének (3) bekezdése pedig a férfiak és nők számára a foglalkoztatás területén biztosított egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás jogalapjául szolgál. 2015 decemberében az Európai Bizottság elfogadta A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai kötelezettségvállalás 2016-2019 című dokumentumot. Ebben a munkaprogramban a Bizottság megerősítette azon kötelezettségvállalását, hogy folytatja a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása érdekében végzett munkáját, amelynek egyik kiemelt tematikus területe a nemek közötti bér-, jövedelem- és nyugdíjszakadék csökkentése, ezáltal pedig a nők körében a szegénység csökkentése. A Bizottság meghatározta a legfontosabb intézkedéseket, amelyeket e kiemelt területen végre kell hajtani. Ilyen például az évente szervezendő Egyenlő Díjazás Európai Napja, amely felhívja a figyelmet a nemek közötti bérkülönbségre és a kiváltó okokra.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Gender pay gap in unadjusted form (tsdsc340)
Labour cost index by NACE Rev. 2 (teilm100)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-1 (teilm120)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-4 (teilm130)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – Index (2012=100) (teilm140)

Adatbázis

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások


Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Bérek_és_munkaerőköltségek&oldid=307562"