Statistics Explained

Archive:A nemzeti számlák és a GDP

Revision as of 11:13, 2 October 2015 by EXT-A-Redpath (talk | contribs)
2015. májusban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis]]. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2016. augusztus.
1. ábra: GDP folyó piaci áron, 2004–2014
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (tec00001) és (nama_10_gdp)
1. táblázat: GDP folyó piaci áron, 2003–2004 és 2012–2014
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp), (nama_10_pc) és (tec00114)
2. ábra: Egy főre jutó GDP folyó piaci áron, 2003 és 2013 (1)
(EU-28 = 100, az egy lakosra jutó PPS alapján)
Forrás: Eurostat (tec00114)
3. ábra: A reál-GDP növekedése, 2004–2014
(az előző évhez viszonyított %-os változás)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
2. táblázat: A reál-GDP növekedése, 2004–2014
(az előző évhez viszonyított %-os változás, 2004 és 2014 közötti átlag)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
3. táblázat: Bruttó hozzáadott érték alapáron, 2003 és 2013
(az összes bruttó hozzáadott érték %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_nace10_c)
4. ábra: Bruttó hozzáadott érték, EU-28, 2004–2014
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)
5. ábra: Bruttó hozzáadott érték, EU-28, 2004–2014
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)
6. ábra: Munkatermelékenység, EU-28, 2004 és 2014
(foglalkoztatott személyenként 1000 EUR)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10) és (nama_10_a10e)
4. táblázat: Reál-munkatermelékenység, 2004–2014
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_lp_ulc)
7. ábra: Fogyasztási kiadás és bruttó felhalmozás összehasonlító áron, EU-28, 2004–2014
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
8. ábra: A GDP kiadási
összetevőinek éves változása (reálértéken), EU-28, 2004–2014
(%)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
9. ábra: A GDP kiadási összetevői, EU-28, 2014
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) vagy (tec00009), (tec00010), (tec00011) és (tec00110)
10. ábra: Bruttó állóeszköz-felhalmozás, 2014
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)
5. táblázat: Beruházás, 2003, 2008 és 2013
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tsdec210)
11. ábra: A jövedelem eloszlása, 2014
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) vagy (tec00016), (tec00015) és (tec00013)
12. ábra: A jövedelem eloszlása, EU-28, 2004–2014
(2005 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) vagy (tec00016), (tec00015) és (tec00013)
6. táblázat: A háztartások fogyasztási kiadásai, 2004, 2009 és 2014
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_pc)

nemzeti számlák képezik számos ismert, e cikkben is bemutatott gazdasági mutató alapját. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaság teljes méretének meghatározására leggyakrabban használt mutató, míg a származtatott mutatókat, többek között a – például euróban megadott vagy az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított – egy főre jutó GDP-t széles körben alkalmazzák az életszínvonal összehasonlítására, vagy az Európai Unión (EU) belüli konvergenciafolyamat nyomon követésére.

Emellett a GDP meghatározott összetevőinek és a kapcsolódó – például a gazdasági termelésre, a behozatalra és a kivitelre, a hazai (magánszektorbeli vagy közszférabeli) fogyasztásra vagy a beruházásokra vonatkozó – mutatóknak, valamint a jövedelem és a megtakarítás megoszlásával kapcsolatos adatoknak az alakulása hasznos betekintést nyújthat a gazdasági tevékenységet mozgató legfontosabb tényezőkbe, és ezáltal alapul szolgálhat a konkrét uniós szakpolitikák kidolgozásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez.

Főbb statisztikai eredmények

A GDP alakulása

A globális pénzügyi és gazdasági válság eredményeként az EU-28 GDP-jének (folyó áron kifejezett) növekedése 2008-ban jelentősen lelassult, a GDP pedig 2009-ben számottevően zsugorodott. Az EU-28 GDP-je 2010-ben javulásnak indult; ez a folyamat fokozatosan lassulva ugyan, de 2011 és 2013 között is folytatódott, majd 2014-ben ismét felgyorsult, amikor a GDP folyó áron 3,0%-kal nőtt. 2014-re a GDP az EU-28-ban elérte a 13,9 billió EUR-t (azaz a 13 900 milliárd EUR-t), ami mintegy 6,2%-kal meghaladta az Egyesült Államok GDP-jét (lásd az 1. ábrát).

Az euróövezet (EA-19) 2014-ben az EU-28 GDP-jének 72,6% -át adta, ami némi csökkenést jelent a 2009-es 75,8%-hoz képest. 2014-ben az öt legnagyobb uniós tagállam (Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) gazdasága együttesen a teljes GDP 71,4%-át képviselte. Ügyelni kell azonban arra, hogy az országokat csak kellő óvatossággal szabad összehasonlítani, mivel a valutaárfolyamok ingadozása a közös pénznemre való átváltás során jelentősen befolyásolhatja a nominális GDP-re vonatkozó számadatok alakulását.

Az életszínvonal értékeléséhez megfelelőbb mérőszám a vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett, egy főre jutó GDP, mivel értéke igazodik a gazdaság (lakosszám szerinti) méretéhez, valamint az országok közötti árszínvonalbeli különbségekhez. 2013-ban az egy főre jutó átlag GDP az EU-28 területén 26,6 ezer PPS volt, amely némileg meghaladta a 2008-ban, a gazdasági és pénzügyi válság hatásainak begyűrűzése előtt elért csúcsértéket (25,9 ezer PPS). Az egyes országok relatív helyzete az ezen átlagértékkel való összehasonlítás útján fejezhető ki: ebben az esetben az EU-28 értékét 100-ként vesszük figyelembe. Az uniós tagállamok közül a legmagasabb értékkel Luxemburg rendelkezik, ahol a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP 2013-ban mintegy 2,6-szerese volt az EU-28 átlagának (amit részben az magyaráz, hogy az országban fontos szerepet játszanak a belga, francia és német határon keresztül ingázó munkavállalók). Ezzel szemben Bulgáriában 2013-ban az EU-28 átlagának felét sem érte el a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP.

A PPS-számadatokat elvben ugyan csak az országok adott éven belüli összehasonlítására, nem pedig hosszabb időszakon átívelő tendenciák megfigyelésére ajánlatos használni, e számok elmúlt évtizedben megfigyelhető alakulása azonban arra enged következtetni, hogy a tagállamok életszínvonala közeledett egymáshoz, mivel a 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott tagállamok többsége annak ellenére közelebb került az uniós átlaghoz, hogy a gazdasági és pénzügyi válság némi visszaesést okozott. Noha Luxemburg, Németország és Ausztria még inkább maga mögött hagyta az EU-28 átlagát, a 2013-as helyzetet a 2003-assal összehasonlítva megállapítható, hogy az EU-15 több másik tagállama – különösen az Egyesült Királyság, Írország, Franciaország és Belgium – is közelebb került az EU-28 átlagához (lásd a 2. ábrát). Ezzel egyidejűleg a korábban az EU-28 átlagszintjén vagy afelett elhelyezkedő Olaszország és Spanyolország lecsúszott az átlag alá. Az EU-28 átlagát 2003-ban alulmúló országok közül 2013-ra Litvánia, Románia, Észtország, Szlovákia, Lettország, Lengyelország és Bulgária érte el a legnagyobb előrehaladást az EU-28 átlagának elérése felé; ezzel szemben Görögország, Ciprus és Szlovénia – az előbbi tagállam meredekebben, az utóbbi kettő csak kisebb mértékben – még mélyebbre csúszott az EU-28 átlagszintje alá.

A globális gazdasági és pénzügyi válság 2009-ben súlyos recesszióba taszította az Európai Uniót és az Egyesült Államokat (lásd a 3. ábrát), majd 2010-ben elindult a talpra állás. A közelgő válság előjelei már 2008-ban megmutatkoztak, amikor az Egyesült Államokban (bár viszonylag kis mértékben, de) csökkenésnek indult a reál-GDP, az EU-28-ban pedig csökkent a növekedés üteme. 2009-ben az EU-28 területén 4,4%-kal esett vissza a reál-GDP, az Egyesült Államok gazdasága pedig 2,8%-kal zsugorodott. Az EU-28-ban elindult javulás hatására az összehasonlító áron kifejezett GDP 2010-ben 2,1%-kal, majd 2011-ben további 1,7%-kal emelkedett; ezután a GDP 2012-ben 0,5%-kal csökkent, 2013-ban pedig stagnált, míg 2014-ben ismét visszatért a növekedés (1,3%). Az euróövezetben (EA-19) ugyanez a növekedési arány 2010-ben és 2011-ben az EU-28 növekedési rátájához hasonlóan alakult, 2012-ben viszont nagyobb csökkenést (–0,8%) mutatott, és ez a zsugorodás 2013-ban is folytatódott (–0,4%). 2014-ben az euróövezet is visszatért a növekedési pályára, azonban kisebb mértékben (0,9%), mint az EU-28 egésze. Az Egyesült Államok 2010-ben kissé jelentősebb, 2011-ben pedig hasonló mértékű élénkülést mutatott, mint az EU-28. A fellendülés 2012-ben az EU-28 területén megtorpant, az Egyesült Államokban azonban tovább folytatódott: itt a 2012–2014 közötti időszakban a növekedés meghaladta a 2,0%-ot.

Az Unión belül is – mind az időbeli, mind a tagállamok közötti összehasonlítás esetén – jelentős eltérések voltak megfigyelhetők a reál-GDP növekedésében. 2009-ben Lengyelország kivételével az összes tagállam GDP-je zsugorodott, 2010-ben azonban 22 tagállamban ismét növekedésnek indult a gazdaság, és ez a tendencia 2011-ben is folytatódott, amikor 24 uniós tagállam számolt be a reál-GDP növekedéséről. 2012-ben megtorpant ez a javulás, ekkor már a tagállamoknak csak valamivel kevesebb, mint felében (13) nőtt a gazdaság; 2013-ban azonban már 17, 2014-ben pedig 23 tagállam számolhatott be növekedésről (azon 27 tagállam közül, amelyek adatai rendelkezésre állnak).

2014-ben a legmagasabb növekedési rátát Írországban (4,8%), Magyarországon (3,6%), Máltán (3,5%) és Lengyelországban (3,4%) mérték. Spanyolországban 2014-ben a növekedés (1,4%) némileg meghaladta az EU-28 átlagát (1,3%): a tagállam 2008 óta ebben az évben számolhatott be először éves gazdaságnövekedésről. Ugyan Portugáliában (0,9%) és Görögországban (0,8%) 2014-ben a GDP növekedése nem érte el az EU-28 átlagát, mindkét ország esetében régóta – Portugália esetében 2010, Görögország esetében 2007 óta – ebben az évben bővült először a gazdaság. Ciprus, Olaszország és Finnország gazdasága már az egymást követő harmadik évben zsugorodott 2014-ben, Horvátországban pedig ekkor már hatodik éve folyamatosan esett a reál-GDP éves szintje. Mindamellett e négy tagállam közül háromban csak viszonylag kis mértékű csökkenést mértek 2014-ben; kivételt képez Ciprus, ahol a GDP ebben az évben 2,3%-kal esett vissza.

Az elmúlt évtized adatait elemezve megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi válság hatásai miatt romlott az uniós tagállamok gazdaságának összteljesítménye. Az EU-28 és az euróövezet (EA-19) átlag éves növekedési rátája 2004 és 2014 között 0,9%, illetve 0,7% volt. E mérőszám alapján a legjelentősebb növekedést Lengyelország (évi átlag 3,9%) és Szlovákia (évi 3,8%) érte el, őket Románia (2,7%), Bulgária, Lettország és Málta (egyaránt 2,5%) követi. Ezzel szemben a reál-GDP alakulása Görögországban, Olaszországban és Portugáliában összességében negatív volt a 2004 és 2014 közötti időszakban.

A GDP fő aggregátumai

A GDP-t a termelési oldalról vizsgálva a 3. táblázat áttekintést nyújt tíz kiválasztott tevékenység relatív súlyáról abban a tekintetben, hogy azok mennyiben járultak hozzá a bruttó hozzáadott értékhez. 2003 és 2013 között az EU-28 területén az ipar hozzáadott értékből való részesedése 1,2 százalékponttal, 19,1%-ra csökkent, így közvetlenül az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (19,0%) előtt végzett; ez utóbbi tevékenységcsoport részesedése szintén visszaesett, mégpedig a vizsgált tízéves időszakban 0,7 százalékponttal. A közigazgatás, oktatás és egészségügy részesedése ugyanakkor 2013-ban 1,0 százalékponttal 19,4%-ra nőtt, így a hozzáadott értékhez legnagyobb mértékben hozzájáruló tevékenységcsoportok rangsorában (ezen a részletességi szinten) a harmadik helyről az élre került. A sorban következő legjelentősebb tevékenységek 2013-ban az ingatlanügyletek voltak (11,2%), utánuk a szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (a továbbiakban: üzleti szolgáltatások) következtek (10,4%), majd az építőipar (5,7%), a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások (5,5%), végül pedig az információs és kommunikációs szolgáltatások (4,5%). A bruttó hozzáadott értékhez a szórakoztatás és egyéb szolgáltatások (3,6%), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (1,7%) járult hozzá a legkisebb mértékben.

A szolgáltatások az EU-28 teljes bruttó hozzáadott értékének 73,6%-át adták 2013-ban. Összehasonlításképpen ez az érték 2003-ban 71,5% volt. A szolgáltatások relatív súlya különösen nagy volt Luxemburgban, Cipruson, Máltán, Görögországban, Franciaországban (2012-es adatok), az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Dániában, ahol a teljes hozzáadott érték több mint háromnegyedét tette ki.

A szerkezetváltás legalább részben olyan jelenségeknek tudható be – mint például a technológiai változások, a relatív árak alakulása, a kiszervezés és a globalizáció –, amelyek hatására a feldolgozóipari tevékenységek gyakran az alacsonyabb bérköltségű régiókba helyeződnek át az Unión belül és kívül egyaránt. Több tevékenységet különösen súlyosan érintett a gazdasági és pénzügyi válság és annak utóhatásai. Legrövidebb idő alatt a legnagyobb mértékű zsugorodást az ipar területén tapasztalták 2007 és 2009 között: az ágazat hozzáadott értéke az EU-28 területén összesen 12,6%-kal esett vissza ebben az időszakban (volumenben kifejezve). 2011 és 2013 között az ipari termelés további 1,2%-kal csökkent az EU-28 területén. A legjelentősebb és legtovább tartó zsugorodás az építőiparban volt tapasztalható: a termelés 18,4%-kal esett vissza 2007 és 2013 között, és minden évben csökkent ezen időszak során. A 2014-ben mért 0,7%-os emelkedés jelentette hét év óta az első éves szintű növekedést. Az üzleti szolgáltatások, valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás hozzáadott értéke 2009-ben szintén jelentős mértékben (–7,1%, illetve –6,0%) visszaesett. Az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás terén két további kisebb termeléscsökkenés volt megfigyelhető 2012-ben és 2013-ban. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat termelése a 2009. évi relatív stabilitást követően 2010-ben 3,1%-kal, 2012-ben pedig újabb 4,2%-kal csökkent. Kisebb mértékben egyes más tevékenységek esetében is csökkent a hozzáadott érték a válság alatt, különösen 2009-ben, 2010-ben és 2013-ban a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, valamint a művészet, szórakoztatás, szabadidő és egyéb szolgáltatások terén (lásd a 4. ábrát). A 4. és 5. ábrában bemutatott tevékenységek közül kettő – az ingatlanügyletek, valamint a közigazgatás, védelem, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás – esetében a válság során egyetlen évben sem csökkent a hozzáadott érték.

2014-ben az összes tevékenység terén javulást tapasztaltak 2013-hoz képest. A növekedés a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (2,8%), az üzleti szolgáltatások (2,5%), valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (2,1%) terén volt a legjelentősebb, míg a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások esetében mindössze 0,1%-os bővülést rögzítettek.

Munkatermelékenység

A 2004 és 2014 közötti tízéves időszakban egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenység elemzése alapján (folyó áron) minden tevékenység esetében növekedés mutatható ki, amelynek értéke többségében 16,9% (elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás) és 30,9% (ipar) között mozog. Az információs és kommunikációs szolgáltatások (3,0%) és az üzleti szolgáltatások (8,4%) adatai e tartomány alatt helyezkednek el (lásd a 6. ábrát).

Az infláció hatásainak kiküszöbölése érdekében az egy főre jutó munkatermelékenység összehasonlító áras termelési adatokkal is kiszámítható. Az egy foglalkoztatottra jutó vagy ledolgozott munkaórára vetített termelékenység alakulására vonatkozó adatokat a 4. táblázat mutatja be. Az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység 2004 és 2014 között reálértéken majdnem minden uniós tagállamban emelkedett. Visszaesést csak Görögországban, Olaszországban és Luxemburgban mértek (2004–2012), illetve Horvátország adatai szintén ilyen irányú tendenciát mutatnak, de ennek hátterében – legalábbis részben – az adatsor megtörése állhat. Ugyanebben az időszakban, azaz 2004 és 2014 között Görögország és Olaszország kivételével az összes uniós tagállamban nőtt a ledolgozott munkaórára vetített termelékenység. Figyelmen kívül hagyva azokat a tagállamokat, amelyek esetében megtörik az adatsor, a 4. táblázatban bemutatott mindkét reál-munkatermelékenységi mutató esetében Bulgáriában, Észtországban, Litvániában és Szlovákiában mérték a legnagyobb növekedést.

Fogyasztás és beruházások

A GDP összetevőinek alakulását a kiadási oldalról elemezve megállapítható, hogy a végső fogyasztási kiadások volumene 9,0%-kal nőtt az EU-28 területén 2004 és 2014 között (lásd a 7. ábrát), annak ellenére, hogy 2009-ben és 2012-ben enyhe visszaesés volt tapasztalható. Az államháztartás végső fogyasztási kiadásai némileg gyorsabban nőttek, 2004 és 2014 között 13,0%-kal emelkedtek. A bruttó felhalmozás ugyanebben az időszakban 1,8%-kal csökkent, ami főként a 2009-es, 2012-es és 2013-as meredek visszaesésekre vezethető vissza; ezzel szemben az export az importnál jóval jelentősebb mértékben bővült az utóbbi években.

A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai 2009-ben csökkentek, majd 2010-ben növekedésnek indultak (volumenük 0,8%-kal emelkedett). A növekedés 2011-ben is folytatódott (0,3%), 2012-ben (–0,7%) és 2013-ban (–0,1%) viszont ismét visszaesés, majd 2014-ben 1,3%-os növekedés következett: hasonló szintű emelkedésre (reálértéken) 2007 óta nem volt példa. Az EU-28 államháztartási kiadásainak növekedési üteme a volumen tekintetében 2010 óta lassult; ez a trend 2011 és 2013 között viszonylag stabil maradt (0,3% és –0,2% közötti adatokkal), míg végül 2014-ben ismét némileg erősebb mértékű növekedés (1,0%) volt megfigyelhető. Annak ellenére, hogy az EU-28 bruttó állóeszköz-felhalmozása 2011-ben növekedett (2,0%), nem tudott teljesen helyreállni a 2009-es meredek zuhanás (–11,9%) után, így 2012-ben és 2013-ban ismét negatív irányban változott. 2014-ben a bruttó állóeszköz-felhalmozás reálértéke 2,3%-kal nőtt, ami 2007 óta a legnagyobb mértékű emelkedést jelentette.

2014-ben a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai folyó áron kifejezve az EU-28 GDP-jének 56,9%-át tették ki, az államháztartási kiadások részaránya 20,9%, a bruttó állóeszköz-felhalmozásé pedig 19,3% volt (lásd a 9. ábrát).

Az uniós tagállamok körében jelentős eltérések mutatkoztak az általános beruházási intenzitás terén, ami részben azt tükrözi, hogy a tagállamok a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban vannak, és növekedési dinamikájuk is eltérő volt az elmúlt években (lásd a 10. ábrát). 2014-ben a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-hez viszonyított aránya 19,3% volt az EU-28 területén és 19,5% az euróövezetben (EA-19). A legmagasabb értékeket Észtországban (25,8%), a Cseh Köztársaságban (25,3%), Belgiumban (23,1%), Svédországban (23,1%) és Lettországban (23,0%), a legalacsonyabbakat pedig Cipruson (10,8%), és Görögországban (11,6%) rögzítették.

Ahogy azt az 5. táblázat is mutatja, a beruházások túlnyomó többsége a magánszektorban valósult meg: a vállalkozások és a háztartások beruházásai 2013-ban az EU-28 GDP-jének 16,7%-át tették ki, ugyanez az arány az állami beruházások esetében 3,0% volt. Viszonylagos értékben kifejezve az állami beruházások aránya (a GDP 5,5%-a) és a vállalkozások beruházásainak aránya (17,8%) is Észtországban, a háztartások beruházásainak aránya pedig Finnországban (6,4%) volt a legmagasabb. A háztartások beruházásainak a GDP-hez viszonyított aránya 2013-ban Írországban, Spanyolországban és Cipruson alacsonyabb, míg Romániában (2012-ben) jóval magasabb volt a 2003-as értéknél. Ugyanebben az időszakban Észtország, Szlovénia és Szlovákia a vállalkozások beruházásai terén tapasztalt viszonylag jelentős visszaesést.

Jövedelem

Amennyiben a jövedelmi oldalról elemezzük az EU-28 GDP-jét, megállapítható, hogy a termelési folyamatból származó jövedelemnek a termelési tényezők közötti megoszlása szempontjából a legjelentősebb tételt a munkavállalói jövedelem tette ki, amely 2014-ben a GDP 47,9%-át adta. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem a GDP 40,2%-át tette ki, míg a támogatásokkal csökkentett termelési és importadók részaránya 11,9% volt (lásd a 11. ábrát). A munkavállalói jövedelem GDP-n belüli aránya Romániában (31,3%) és Görögországban (33,4%) volt a legalacsonyabb, hét uniós tagállamban azonban e jövedelemkategória aránya elérte vagy meghaladta az 50,0%-ot; a legmagasabb értékről Dánia (53,1%) számolt be.

A (folyó áras értékeket tartalmazó) 12. ábra szerint a jövedelem-aggregátumok értéke 2011-re vagy 2012-re helyreállt a gazdasági és pénzügyi válság során elszenvedett veszteségek után. A munkavállalói jövedelem 2009-ben 2,9%-kal csökkent, de 2014-ben már 8,5%-kal magasabb volt a 2008-ban regisztrált szintnél. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem terén már 2008-ban is stagnálás volt megfigyelhető, amit 2009-ben 7,9%-os visszaesés követett; 2011-re azonban ez a jövedelem-aggregátum ismét meghaladta a válság előtti (2008-as) csúcsértékét, 2014-ben pedig a 2008-asnál már 4,1%-kal magasabb értéket rögzítettek. A támogatásokkal csökkentett termelési és importadók szintjének visszaesése már 2008-ban megkezdődött (–3,1%), 2009-ben pedig felgyorsult (–9,3%). A veszteséget 2011-re sikerült leküzdeni, 2014-ben pedig ez a jövedelem-aggregátum már 9,7%-kal meghaladta korábbi (2007-es) csúcsértékét.

A háztartások fogyasztása

2014-ben a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki az uniós tagállamok többségében: részarányuk a tagállamok közül Görögországban (69,5%), Cipruson (68,7%), Portugáliában (64,0%) és Litvániában (63,7%) volt a legmagasabb. A háztartások fogyasztási kiadásainak részaránya Luxemburgban (29,6%, 2013-as adat) volt a legalacsonyabb, holott itt volt messze a legmagasabb (24,6 ezer EUR) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása (lásd a 6. táblázatot). 2014-ben Finnországban átlag 5,3 ezer EUR-val voltak magasabbak a háztartások fogyasztási kiadásai, mint tíz évvel korábban; ugyanebben az időszakban Görögországban, Írországban és Magyarországon következett be a legkisebb mértékű növekedés.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unióban. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák. A rendszer teljes mértékben összhangban van a nemzeti számlák tekintetében világszerte alkalmazott iránymutatással, az SNA 2008-cal.

A GDP és fő elemei

A nemzeti számlák főbb aggregátumai a különböző intézményi egységekből, nevezetesen a nem pénzügyi vállalatokból, a pénzügyi vállalatokból, az államháztartásból, a háztartásokból, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézményekből (NPISH) állnak össze.

A nemzeti számlák tárgykörébe tartozó adatok a GDP összetevőire, a foglalkoztatottságra, a végső fogyasztási aggregátumokra és a megtakarításokra vonatkozó információkat ölelik fel. E változók közül többet éves és negyedéves alapon is kiszámítanak.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés, a kiadásokon alapuló megközelítés és a jövedelmen alapuló megközelítés.

Az egy főre jutó GDP elemzése kiiktatja a lakosság abszolút méretét mint befolyásoló tényezőt, ezáltal megkönnyíti az egyes országok összehasonlítását. Az egy főre jutó GDP az életszínvonal tág gazdasági mutatója. A nemzeti valutában megadott GDP-adatok a pénzpiaci árfolyamok használata helyett az egyes valutanemek vásárlóerejét tükrözővásárlóerő-paritás (PPP) alkalmazásával átválthatók vásárlóerő-egységre (PPS), ezáltal kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-ben megadott, egy főre jutó GDP volumenindex az EU-28 átlagához (értéke 100) viszonyítva fejezhető ki. Ha egy ország indexe 100-nál magasabb vagy alacsonyabb, akkor ezen ország egy főre jutó GDP-je meghaladja, illetve alulmúlja az EU-28 átlagát. Ez az index időbeli összehasonlítás helyett inkább országok közötti összehasonlításra szolgál.

A GDP éves növekedési ütemének, vagyis a GDP volumenben kifejezett változásának (összehasonlító ár használatával történő) kiszámításával – az árszínvonaltól függetlenül – lehetővé válik a gazdasági fejlődés dinamikájának összehasonlítása az idő függvényében és a különböző méretű gazdaságok között.

Kiegészítő adatok

A gazdasági termelés tevékenységenként is elemezhető. A legmagasabb szintű aggregálással végzett elemzés esetén a következő tíz NACE Rev. 2. cím azonosítható: mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás és halászat; ipar; építőipar; elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások; közigazgatás, védelem, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek. A tevékenységenkénti teljesítmény idő függvényében végzett elemzését megkönnyítheti egy volumenmérték használata, vagyis a termelés értékének deflálása az árváltozások hatásának kiküszöbölése érdekében. A tevékenységeket egyenként kell deflálni, hogy tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó termékek árának változásait.

A nemzeti számlákból kinyerhető adatok másik csoportja a versenyképesség vizsgálatához használható fel. E körbe tartoznak a munkaerő termelékenységével kapcsolatos mutatók, például a munkatermelékenységi mutató. A termelékenység PPS-ben kifejezett mérőszámai különösen hasznosak országok közötti összehasonlítás esetén. A PPS-ben kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzetgazdaságok termelékenységébe. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ezt a mérőszámot befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete: értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás. Az egy ledolgozott munkaórára vetített GDP már tisztább képet ad a termelékenységről, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága tagállamonként és tevékenységenként jelentős eltéréseket mutat.

A makrogazdasági megközelítéssel összeállított nemzeti számlákból kiolvashatók a háztartások kiadásaira vonatkozó éves adatok is. A háztartások kiadásainak elemzéséhez alternatív adatforrást jelent a háztartási költségvetési felmérés (HBS): ennek keretében az információk összegyűjtése céljából a háztartásokat megkérik, hogy vezessenek naplót a vásárlásaikról, az így gyűjtött adatok pedig sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtanak a termékekről és szolgáltatásokról, és jóval többféle társadalmi-gazdasági elemzés elvégzését teszik lehetővé. A háztartási költségvetési felmérés elvégzésére és eredményeinek közzétételére ötévente kerül sor, a jelenleg elérhető legutóbbi referenciaév 2010.

Háttér

Az európai intézményeknek, kormányoknak, központi bankoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában tevékenykedő egyéb gazdasági és társadalmi szervezeteknek összehasonlítható és megbízható statisztikákra van szükségük, amelyekre döntéseiket alapozhatják. A nemzeti számlák különféle elemzésekhez és értékelésekhez használhatók fel. A nemzetközileg elfogadott fogalmak és meghatározások használatának köszönhetően elemezhetők a különböző gazdaságok, így lehetőség nyílik többek között az uniós tagállamok gazdaságai közötti összefüggések vizsgálatára és az uniós és harmadik országok összehasonlítására.

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok egyik legfontosabb felhasználási módja azt az igényt elégíti ki, hogy az európai gazdaságpolitikai döntések meghozatalát, valamint a gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzéseinek teljesítését olyan, jó minőségű, rövid távú statisztikákkal segítsék elő, amelyek lehetővé teszik a makrogazdasági fejlemények nyomon követését és a makrogazdasági politikával kapcsolatos tanácsok megfogalmazását. A nemzeti számlák egyik legalapvetőbb és legrégibb felhasználási módja például a gazdaság növekedési ütemének, vagyis egyszerűen fogalmazva a GDP növekedésének számszerűsítése. A nemzeti számlák alapvető számadatai főként a makrogazdasági politikák kidolgozására és nyomon követésére használatosak, míg a nemzeti számlák részletesebb adatai ágazati vagy iparpolitikák kidolgozására használhatók fel, különösen az input-output táblák elemzésével.

A GMU 1999-es indulása óta az Európai Központi Bank (EKB) a nemzeti számlák egyik legjelentősebb felhasználója. Az EKB olyan stratégiát alkalmaz az árstabilitást fenyegető kockázatok felmérésére, amelynek alapja két elemzési nézőpont, az úgynevezett „két pillér”: a gazdasági elemzés és a monetáris elemzés. Számos monetáris és pénzügyi mutatót értékelnek így olyan egyéb lényeges adatok fényében, amelyek lehetővé teszik a monetáris, a pénzügyi és a gazdasági elemzés kombinálását. Ilyen adatok például a nemzeti számlák kulcsfontosságú aggregátumai. Ezáltal a monetáris és pénzügyi mutatók a gazdaság többi részével összefüggésben elemezhetők.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság figyelemmel kíséri a gazdasági fejleményeket, és minden évben két átfogó jelentőségű gazdasági jelentést dolgoz ki – az éves növekedési jelentést és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést –, amelyek kulcsszerepet játszanak a gazdasági problémák feltárásában. Az éves növekedési jelentés azt elemzi, hogy az EU mekkora előrelépést tett hosszú távú stratégiai prioritásai irányában, valamint értékeli a foglalkoztatási és makrogazdasági fejleményeket, és kitűzi a következő év prioritásait; a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés pedig azonosítja az egyensúlyhiánnyal (azaz például csökkenő versenyképességgel vagy eszközárbuborékkal) küzdő tagállamokat. A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság évente kétszer, tavasszal és ősszel készíti el az Európai Bizottság makrogazdasági előrejelzését . Ezek az előrejelzések az összes uniós tagállamra vonatkoznak, így belőlük származnak az euróövezetre és az EU egészére vonatkozó előrejelzések, de emellett a tagjelölt országokra, valamint bizonyos harmadik országokra vonatkozó előrejelzéseket is tartalmaznak.

E statisztikák másik bevett felhasználási módja az államháztartás elemzése a nemzeti számlákon keresztül. Az Európai Unió egy sajátos alkalmazási módot dolgozott ki a GMU konvergenciakritériumaival összefüggésben, amely kritériumok közül kettő közvetlenül az államháztartásra vonatkozik. E kritériumok meghatározása a nemzeti számlák adatai (a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány és államadósság) alapján történt. További információkért lásd az „Államháztartási statisztika” szócikket.

Regionális, strukturális és ágazati politikák

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése mellett az európai nemzeti és regionális számlák adatai egyéb, szakpolitikai jellegű célokra is felhasználhatók, főként a regionális, strukturális és ágazati kérdésekkel összefüggésben.

A strukturális alapok forrásainak felosztása részben a regionális számlák adatain alapul. A regionális statisztikák emellett felhasználhatók a regionális és kohéziós politikák utólagos értékeléséhez is.

A növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzése stratégiai fontosságú az Európai Unió és a tagállamok számára egyaránt, emellett az Európa 2020 stratégia részét képezi. E stratégiai prioritások támogatása érdekében az Európai Unió közös politikákat valósít meg az összes gazdasági ágazatban, a tagállamok pedig saját, nemzeti szintű strukturális reformokat hajtanak végre.

Különböző támogatási mechanizmusai hatékonyságának vizsgálata és hosszú távú perspektíva kialakítása révén az Európai Bizottság a közös agrárpolitika (KAP) fejlesztését segítő gazdasági elemzéseket is készít. Ennek keretében – részben a mezőgazdaságra vonatkozó gazdasági számlák felhasználásával – kutatásokat, elemzéseket és hatásvizsgálatokat végez az Európai Unió és egyes harmadik országok mezőgazdaságával és vidéki gazdaságával kapcsolatos témakörökben.

Célmeghatározás, teljesítményértékelés és hozzájárulások

Az uniós politikák egyre gyakrabban határoznak meg közép- és hosszú távú célokat, amelyek lehetnek kötelező vagy nem kötelező érvényűek. Néhány ilyen cél esetében a GDP-t használják viszonyítási alapként, például úgy, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások célértékét a GDP 3,00%-ában állapítják meg.

A nemzeti számlák használatosak az uniós források meghatározásában is, amire tanácsi határozatban foglalt alapvető szabályok vonatkoznak. Az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges saját források teljes összege az összkiadás és az egyéb bevételek különbségeként határozható meg, a saját források maximális mértékét pedig az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelmének arányában állapítják meg.

A nemzeti számlák adatai az Unión belüli költségvetési hozzájárulások meghatározásán túl az egyéb nemzetközi szervezetek, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) részére nyújtott hozzájárulások meghatározására is felhasználhatók. Az ENSZ költségvetéséhez való hozzájárulás mértéke a bruttó nemzeti jövedelmen alapul, amelyre különféle kiigazítások és korlátozások alkalmazhatók.

Elemzők és előrejelzők

A nemzeti számlákat az elemzők és a kutatók is széles körben használják a gazdasági helyzet és fejlemények vizsgálatához. A szociális partnerek, így többek között a vállalkozásokat képviselő szervezetek (például szakmai szövetségek) vagy a munkavállalókat képviselő szervezetek (például szakszervezetek) szintén érdekeltek a nemzeti számlák kapcsán, mivel azok felhasználhatók a munkaügyi kapcsolatokat érintő gazdasági fejlemények elemzésére. Az egyéb felhasználási módok közül megemlítendő, hogy a kutatók és az elemzők az üzleti ciklus és a hosszú távú gazdasági ciklusok elemzésére, valamint ezeknek a gazdasági, politikai vagy technikai fejleményekkel való összekapcsolására is felhasználják a nemzeti számlákat.

Lásd még:

Az Eurostat további információi

Fő táblázatok

Annual national accounts (t_nama) (angol nyelven)

Adatbázis

Annual national accounts (nama_10) (angol nyelven)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

ESMS metaadatfájlok

Módszertani kézikönyvek

Egyéb módszertani információk

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Egyéb információk

Külső hivatkozások


Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:A_nemzeti_számlák_és_a_GDP&oldid=258853"