Ipar- és vállalkozáspolitika
Acél
Az európai acélipar jövőjének biztosítása
Az Európai Unió részben az acélnak köszönheti a létét. A mai EU elődje ugyanis a második világháború után létrehozott Európai Szén és Acélközösség (ESZAK) volt. Sok minden változott azóta, de az acélipar ma is kulcsfontosságú az EU gazdaságában: 23 tagállamban összesen 360 ezer munkavállalót foglalkoztat, nem is beszélve az acélnak mint alapanyagnak a jelentőségéről, például az építőiparban vagy éppen a hűtőszekrénygyártásban.
Az európai ipart acélgyártás nélkül el sem lehet képzelni. A gépjárműüzemeknek, a hajógyáraknak, valamint a gépészeti, védelmi és építőipari ágazat szereplőinek külföldön sokkal magasabb árakon kellene beszerezniük ezt a nélkülözhetetlen alapanyagot.
Az Európai Bizottság kiemelt feladatának tartja, hogy az iparágban nemrégiben – meglehetősen hirtelen – bekövetkezett globális fejlemények dacára megfelelő szinten tartsa az európai acéltermelést.
Az EU továbbra is a második legnagyobb acéltermelő a világon, jóllehet a globális acélgyártásban elfoglalt részesedése 2001 és 2011 között 22%-ról 12%-ra esett vissza. Az uniós acéltermelés volumene jelenleg 17%-kal elmarad a 2007-es szinttől, miközben a termelési kapacitás 25%-a parlagon hever. Ennek következtében az ágazati szereplők jövője bizonytalanná vált, és már sok gyár arra kényszerült, hogy bezárja kapuit.
Gátat kell szabnunk ennek a kedvezőtlen tendenciának: helyre kell állítanunk az acél iránti keresletet Európában, amely a pénzügyi és gazdasági válság nyomán jelentősen csökkent.
Határozott válaszlépésekkel, következetes beruházási politikával várhatóan ismét helyzetbe tudjuk hozni a fő acélfogyasztókat Európában, vagyis az építőipart és a gépjárműipart. E két ágazat használja fel az összes megtermelt acél mintegy 40%-át. A Bizottság több célzott intézkedést javasolt e két szektor megsegítésére.
Emellett az is nagyon fontos, hogy javítsuk, rugalmasabbá tegyük az EU éghajlat-politikáját. Európa élen jár a zöld forradalomban, és ennek a jövőben is így kell lennie. De ha acélipari vállalataink arra kényszerülnek, hogy termelésüket áthelyezzék az EU határain kívülre, hogy így elkerüljék a szigorú környezetvédelmi és adózási szabályokat, azzal nem segítjük elő az éghajlatváltozás elleni fellépés ügyét.
Hiszen az üvegházhatású gázok így is, úgy is károsítják bolygónkat, akárhol is bocsátják ki őket. Mivel a globális acéltermelés volumene folyamatosan nő, fontos, hogy elősegítsük az európai acéltermelést, a környezet itt ugyanis nagyobb védelemben részesül, mint azokban az országokban, amelyek alá sem írták az ENSZ éghajlatvédelmi célú Kiotói Jegyzőkönyvét. Az európai acélipar felkarolása tehát nemcsak a magas munkanélküliség elleni küzdelmet és a gazdaság élénkítését szolgálja, hanem végeredményben bolygónk védelmét is.
Csökkentenünk kell az energiaköltségeket is, melyek az európai acélüzemek összes költségének akár 40%-át is kitehetik, ami sokkal magasabb, mint az USA-ban, Oroszországban, a Közel-Keleten vagy Kínában.
2013 júniusában az Európai Bizottság e kihívások kezelése céljából acélipari cselekvési tervet hirdetett meg, és fokozatosan életbe lépteti az abban javasolt intézkedéseket.
További információk 
