Archive:Minimálbér-statisztika

2019. januárban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. május.

Highlights

2019 januárjában az uniós tagállamok által alkalmazott havi minimálbérek összege 286 EUR-tól 2071 EUR-ig terjedt.

Minimálbérek, 2009. január és 2019. január (EUR/hó és %)
Forrás: Eurostat (earn_mw_cur)

Ez a cikk bemutatja, hogy a minimálbér szintje tekintetében milyen jelentős eltérések figyelhetők meg az Európai Unió (EU) tagállamaiban, és összeveti az így felvázolt összképet a tagjelölt országokban és az Egyesült Államokban fennálló helyzettel.

Full article

Általános áttekintés

Az Eurostat által közzétett minimálbér-statisztika a nemzeti minimálbéreket veszi alapul. A nemzeti minimálbér általában minden munkavállalóra, vagy legalábbis az adott ország munkavállalóinak jelentős többségére vonatkozik, és összegét – gyakran a szociális partnerekkel folytatott egyeztetést követően – jogszabály állapítja meg, vagy közvetlen módon nemzeti ágazatközi megállapodás írja elő.

A minimálbért rendszerint a havi bruttó jövedelem (azaz a munkavállaló által fizetendő jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok levonása előtti munkabér) formájában határozzák meg; a levonandó tételek országonként eltérőek lehetnek. Az Eurostat évente két alkalommal (minden évben a január 1-jei és a július 1-jei állapot szerint) teszi közzé a nemzeti minimálbéreket. Ezért az e két időpont között bekövetkező minimálbér-változásokat csak a következő félévre vonatkozó adatközlés tartalmazza.

A nemzeti minimálbérek közötti eltérések

2019 januárjában az uniós tagállamok által alkalmazott havi minimálbérek összege 286 EUR-tól 2071 EUR-ig terjedt.

2019 januárjában az Európai Unió 28 tagállama közül 22 (a kivételek Dánia, Olaszország, Ciprus, Ausztria, Finnország és Svédország), valamint az európai uniós tagjelölt országok mindegyike (Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia, Szerbia és Törökország) alkalmazott nemzeti minimálbért. A 2019. január 1-jei állapot szerint a havi minimálbérek igen széles skálán mozogtak a tagállamokban, a bulgáriai 286 EUR-tól a luxemburgi 2071 EUR-ig (lásd az 1. ábrát).

1. ábra: Minimálbérek, 2009. január és 2019. január (EUR/hó és %)
Forrás: Eurostat (earn_mw_cur)

Az euróban kifejezett minimálbérek a 2009. januári értékekhez képest 2019 januárjára minden nemzeti minimálbért alkalmazó uniós tagállamban növekedtek, kivéve Görögországot, ahol 16%-os csökkenés volt tapasztalható (ez a tíz évre oszlik el, és évi –1,5%-os változást jelent). 2009 januárja és 2019 januárja között a minimálbérek éves átlagos növekedési rátája Romániában (11,6%) és Litvániában (9,1%) volt a legnagyobb. Jelentős minimálbér-növekedést láthattunk ezenkívül Bulgáriában (8,8%), Észtországban (6,9%), Lettországban (6,6%) és Lengyelországban (6,2%).

A jelen adatgyűjtés által lefedett uniós tagállamok euróban kifejezett bruttó havi nemzeti minimálbérük alapján három különböző csoportba sorolhatók; a harmadik országok az 1. ábrán külön csoportként kerülnek bemutatásra.

Az 1. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2019 januárjában havi 500 EUR-nál alacsonyabb volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Bulgária, Lettország, Románia és Magyarország; ezek nemzeti minimálbére 286 EUR (Bulgária) és 464 EUR (Magyarország) között alakult.

A 2. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2019 januárjában havi 500–1000 EUR között volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Horvátország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Litvánia, Görögország, Portugália, Málta és Szlovénia; ezek nemzeti minimálbérei 506 EUR (Horvátország) és 887 EUR (Szlovénia) között mozogtak.

A 3. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2019 januárjában legalább havi 1000 EUR volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Spanyolország, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Írország és Luxemburg; ezek nemzeti minimálbérei 1050 EUR (Spanyolország) és 2071 EUR (Luxemburg) között mozogtak.

A minimálbérek az európai uniós tagjelölt országok mindegyike esetében az 1. csoportba tartozó tagállamokéhoz hasonló értékeket mutattak, és 211 EUR (Albánia) és 422 EUR (Törökország) között mozogtak. Az 1098 EUR havi nemzeti minimálbért alkalmazó Egyesült Államok a 3. csoportban bemutatott intervallumba esik.

Az euróban kifejezett minimálbért és a rangsort az euróövezeten kívüli, nemzeti minimálbért alkalmazó uniós tagállamok (Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és az Egyesült Királyság), az európai uniós tagjelölt országok és az Egyesült Államok esetében a nemzeti valuták euróra való átváltásához alkalmazott átváltási árfolyamok is befolyásolták.

A minimálbérek vásárlóerő-egységben kifejezett értéke

A minimálbérek országonkénti szintjei közötti eltérés jóval alacsonyabb, ha figyelembe vesszük az árszinvonalbeli különbségeket is.

A 2. ábra az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével, a háztartások végső fogyasztási kiadásaira vonatkozó vásárlóerő-paritás (PPP) alkalmazásával hasonlítja össze a bruttó minimálbéreket. Ahogyan az várható, az árszínvonalbeli különbségek szerint végrehajtott kiigazítás csökkenti az országok közötti eltéréseket. A jelen adatgyűjtés által lefedett uniós tagállamok PPS-ben kifejezett bruttó havi nemzeti minimálbérük alapján három különböző csoportba sorolhatók; a harmadik országok ez esetben is külön csoportként szerepelnek a 2. ábrán.

Az 1. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2019 januárjában 800 PPS-nél alacsonyabb volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Bulgária, Lettország, Észtország, Csehország, Szlovákia, Horvátország és Magyarország; ezek nemzeti minimálbére 577 PPS (Bulgária) és 765 PPS (Magyarország) között alakult.

A 2. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2019 januárjában 800 PPS és 1000 PPS között volt. Ebbe a csoportba hét uniós tagállam tartozik: Görögország, Portugália, Litvánia, Románia, Málta, Spanyolország és Lengyelország; nemzeti minimálbéreik 800 PPS (Görögország) és 933 PPS (Spanyolország) között mozogtak.

A 3. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2019 januárjában legalább 1000 PPS volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Szlovénia, Egyesült Királyság, Írország , Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország és Luxemburg; ezek nemzeti minimálbére 1059 PPS (Szlovénia) és 1646 PPS (Luxemburg) között alakult.

Törökország kivételével a PPS-ben kifejezett minimálbérek a többi négy európai uniós tagjelölt ország mindegyike esetében az 1. csoportba tartozó tagállamokéval hasonló értékeket mutattak, és 389 PPS (Albánia) és 578 PPS (Szerbia) között mozogtak. A vásárlóerő-egységben kifejezett minimálbér alapján Törökország (1177 PPS) a 2. csoportba, míg az Egyesült Államok (972 PPS) a 3. csoportba tartozott.

Az 1. csoportba tartozó, euróban kifejezve viszonylag alacsonyabb minimálbérrel rendelkező uniós tagállamokban jellemzően az árszínvonal is alacsonyabb, ami relatíve növeli a minimálbér vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett értékét. Ugyanakkor a 3. csoportba tartozó, euróban kifejezve relatíve magasabb minimálbérrel rendelkező tagállamokban az árszínvonal is jellemzően magasabb, ezért esetükben a minimálbér PPS-ben kifejezve rendszerint alacsonyabb. Ez az árszínvonal szerinti kiigazítás részben csökkenti az euróban kifejezett minimálbérszint alapján elkülönülő három tagállamcsoport között kialakult jelentős szakadékokat.

2. ábra: Minimálbérek, 2019. január
(PPS/hó)
Forrás: Eurostat (earn_mw_cur)

Az uniós tagállamok minimálbérei közötti, euróban kifejezett különbségek 1:9,8-ről (ez azt jelenti, hogy az euróban kifejezett legmagasabb minimálbér 9,8-szer volt magasabb a legalacsonyabbnál) PPS-ben kifejezve 1:4,2-re csökkentek (azaz a PPS-ben kifejezett legmagasabb minimálbér 4,2-szer volt magasabb a legalacsonyabbnál).

A minimálbér bruttó mediánjövedelemhez viszonyított szintje

A 3. ábra a nemzeti minimálbérnek a bruttó mediánjövedelemhez viszonyított arányát szemlélteti.

Az euróban kifejezett nemzeti minimálbéreket a 2014. július 1-jei állapot szerint vettük figyelembe, és azokat elosztottuk a 2014. évi jövedelemszerkezeti felmérés (SES) szerinti bruttó mediánjövedelmekkel. A minimumbérnek a mediánjövedelemhez viszonyított aránya az EU tagállamait tekintve 2014 júliusában 40% és 66% között alakult. Ebben az elemzésben a bruttó havi mediánjövedelem nem tartalmazza a túlóradíjakat és a műszakpótlékokat. Németország, Franciaország, Írország és az Egyesült Királyság esetében, ahol a minimálbér órabérként van meghatározva, az arányszámot az óránkénti jövedelem mediánjára vetítve határoztuk meg. A többi 16, havi minimálbért alkalmazó és adatokat rendelkezésre bocsátó uniós tagállam esetében az arányszám a havi jövedelem mediánjára vonatkozik.

3. ábra: Minimálbérek a bruttó havi mediánjövedelem arányában, 2014
(%)
Forrás: Eurostat és (earn_mw_cur)a 2014. évi jövedelemszerkezeti felmérés; e publikációhoz készült egyedi számítások, melyek az Eurostat online adatbázisában nem érhetőek el

A minimálbérből élők aránya

A minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók aránya az egyes országok között jelentős mértékben eltérhet. Ezek az arányok a legutóbbi két négyéves jövedelemszerkezeti felmérés (SES) mikroadatai, valamint az akkor (2010 és 2014 októberében) alkalmazott minimálbérszintek összekapcsolása révén megbecsülhetők (lásd: 4. ábra). Az összehasonlíthatóság érdekében az Eurostat az elemzés hatókörét a 21. életévüket betöltött, legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásnál teljes munkaidőben dolgozó munkavállalókra szűkítette le, és kizárta a NACE Rev. 2. O. nemzetgazdasági ágához tartozó szegmenseket (közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás). Ezen túlmenően a SES alapján kiszámított havi jövedelmek nem tartalmazzák a túlóradíjakat és a műszakpótlékokat sem.

2014 októberében a nemzeti minimálbér 105%-ánál alacsonyabb fizetéssel rendelkező munkavállalók aránya a kötelező minimálbért alkalmazó uniós tagállamok közül a következő tíz esetében 7,0% felett volt: Szlovénia (19,1%), Románia (15,7%), Portugália (13,0%), Lengyelország (11,7%), Bulgária (8,8%); Franciaország (8,4%), Litvánia (8,1%), Lettország (7,9%), Görögország (7,7%) és Horvátország (7,1%). A nemzeti minimálbér 105%-ánál kevesebbet kereső munkavállalók aránya Belgiumban volt a legalacsonyabb (0,4%), a fennmaradó tíz uniós tagállamban pedig ez az érték 1,0% (Spanyolország) és 5,8% (Luxemburg) között alakult.

4. ábra: A minimálbér 105%-ánál kevesebbet kereső munkavállalók aránya, 2010. és 2014. október
(%)
Forrás: Eurostat és (earn_mw_cur)a 2014. évi jövedelemszerkezeti felmérés; e publikációhoz készült egyedi számítások, melyek az Eurostat online adatbázisában nem érhetőek el

A minimálbért keresők arányának alakulása

2010 és 2014 között a nemzeti minimálbér 105%-ánál kevesebbet kereső munkavállalók aránya 2,0 százalékpontot meghaladó mértékben nőtt Romániában (11,7 százalékponttal), Bulgáriában (5,4 százalékponttal), Lengyelországban (3,6 százalékponttal) és Magyarországon (2,3 százalékponttal), miközben több mint 2,0 százalékponttal csökkent Litvániában (5,6 százalékponttal), Írországban (5,1 százalékponttal), Luxemburgban (4,1 százalékponttal), Lettországban (4,0 százalékponttal), Portugáliában (3,8 százalékponttal), Horvátországban (2,6 százalékponttal) és Szlovákiában (2,2 százalékponttal).

A táblázatok és ábrák forrásadatai

Minimum wage statistics: tables and figures (angol nyelven)

Adatforrások

Nemzeti havi minimálbérek

Az Eurostat által közzétett minimálbér-statisztika a nemzeti havi minimálbéreket veszi alapul. Az Eurostat minden évben a január 1-jei és július 1-jei állapot szerint teszi közzé a minimálbérekre vonatkozó adatokat. A nemzeti minimálbér alapösszege rögzített óra-, heti- vagy havibér, amelyet – gyakran a szociális partnerekkel folytatott egyeztetést követően – jogszabály (a kormány) állapít meg, vagy közvetlen módon nemzeti ágazatközi megállapodás ír elő. A nemzeti minimálbér általában minden munkavállalóra, vagy legalábbis az adott ország munkavállalóinak jelentős többségére vonatkozik. Az adatokat bruttó összegként teszik közzé. A nemzeti minimálbérekre vonatkozó teljes országspecifikus adatkészleteket – a metadata (angol nyelven) részeként – külön melléklet tartalmazza.

Azon országok (nevezetesen Montenegró és Szerbia) esetében, amelyek a nemzeti minimálbért nem bruttó összegként határozzák meg, a nettó értéket a vonatkozó adókkal felbruttósítottuk.

Azon országok esetében, amelyek a nemzeti minimálbért nem havi összegben (hanem például órabérben vagy heti bérben) határozzák meg, a minimálbérösszegeket az érintett országok által megadott átváltási tényezők felhasználásával havibérekre számítják át:

Németország: (órabér × 39,1 óra × 52 hét) / 12 hónap (a 39,1 órás érték a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók heti alapóráinak átlaga a NACE Rev. 2. B–S esetében: ez az érték a negyedévenkénti jövedelemfelmérés alapján került meghatározásra);

Írország: (órabér × 39 óra × 52 hét) / 12 hónap;

Franciaország: az 1999. január és 2005. július közötti adatok esetében: (órabér × 39 óra × 52 hét) / 12 hónap; a 2005. január utáni adatok esetében: (órabér × 35 óra × 52 hét) / 12 hónap;

Málta: (heti bér × 52 hét) / 12 hónap;

Egyesült Királyság: (órabér × valamennyi ágazatban a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók heti fizetett alapóráinak átlaga × 52,18 hét) / 12 hónap;

Egyesült Államok: (órabér × 40 óra × 52 hét) / 12 hónap.

Szerbiában a nemzeti minimálbér nettó órabérként van meghatározva. A következő átváltás alkalmazandó: (nettó órabér × 40 óra × 52,2 hét) / 12 hónap. Az összeget ezután az alkalmazandó adókkal fel kell bruttósítani.

Amennyiben a minimálbér évi 12-nél több hónapra jár (például Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában, ahol évente 14 havi minimálbért fizetnek ki), az adatokat e juttatások figyelembevételével kiigazítottuk.

Az Eurostat a nemzeti minimálbérre vonatkozó adatokat nemzeti valutában kifejezve kapja meg. Az euróövezeten kívüli országok esetében a nemzeti valutában megadott minimálbéreket az előző hónap végén rögzített havi átváltási árfolyam alkalmazásával váltják át euróra (a 2019. január 1-jei minimálbérek átváltásához például a 2018. december végi árfolyamot használtuk).

Az országok közötti árszínvonalbeli különbségek hatásainak kiküszöbölése érdekében az Eurostat különleges átszámítási arányt használ: ez az úgynevezett vásárlóerő-paritás (PPP). Az euróban vagy nemzeti valutában megadott havi minimálbéreket az egyes országokban a háztartások végső fogyasztási kiadásaira vonatkozó vásárlóerő-paritás segítségével egy mesterséges közös egységre, az úgynevezett vásárlóerő-egységre (PPS) számítják át. Ha a következő referencia-időszakra vonatkozó vásárlóerő-paritások még nem ismertek, akkor az előző évi paritásokat használják, majd frissítik a sorozatot, amint az aktuális vásárlóerő-paritások rendelkezésre állnak.

A minimálbér-statisztikák hatókörén kívüli országok

2019. január 1-jén Dánia, Olaszország, Ciprus, Ausztria, Finnország és Svédország, valamint az EFTA-országok közül Izland, Norvégia és Svájc nem alkalmazott nemzeti minimálbért. Cipruson a kormány csak bizonyos szakmák tekintetében állapít meg minimálbért. Dániában, Olaszországban, Ausztriában, Finnországban és Svédországban, valamint Izlandon, Norvégiában és Svájcban egy sor konkrét ágazat tekintetében kollektív megállapodások rögzítik a minimálbéreket.

Havi bruttó mediánjövedelem

A havi bruttó mediánjövedelemre vonatkozó adatok a 2014. évi jövedelemszerkezeti felmérés (SES) során összegyűjtött legfrissebb adatokon alapulnak (erre a felmérésre négyévente kerül sor). A havi bruttó mediánjövedelemre vonatkozó adatok a 10 vagy több alkalmazottat foglalkoztató, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és halászat (NACE Rev. 2, A. nemzetgazdasági ág), valamint a közigazgatás és védelem és a kötelező társadalombiztosítás (NACE Rev. 2, O. nemzetgazdasági ág) nemzetgazdasági ágakon kívüli gazdasági ágazatokban működő vállalkozások minden munkavállalójára vonatkoznak (ide nem értve a gyakornokokat). A mediánjövedelem az a jövedelem, amely a munkavállalókat két egyenlő csoportra osztja: azokra, akik a mediánnál többet keresnek, és azokra, akik kevesebbet. A bruttó havi jövedelem a referenciahónapban (általában 2014 októbere) a teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak az adók és társadalombiztosítási járulékok levonása előtti bérét és fizetését jelenti. A bér és fizetés tartalmazza a túlóradíjat, a műszakpótlékot, a juttatásokat, a bónuszokat, a jutalékokat stb. is. A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók bruttó havi jövedelmét az átlagba való beszámítás előtt átszámítottuk teljes munkaidős egységekre, így az a teljes munkaidős munkavállalókéval azonos súllyal került beszámításra. Ha a bruttó havi mediánbér kiszámításakor nem vesszük figyelembe a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, az a minimálbérek és mediánjövedelmek arányát több mint 7 százalékponttal módosítja Hollandia (56% helyett 49%) esetében.

Az euróövezeten kívüli országok adatainak euróra való átváltásához a 2014. év átlagos átváltási árfolyamát alkalmaztuk. Azt, hogy országspecifikusan és gazdasági tevékenységek szerint hogyan aránylik a nemzeti minimálbér a havi átlagbérhez, a metadata részét képező melléklet mutatja be (angol nyelven).

Háttér

Az alapító uniós tagállamok némelyike nagyon hosszú idő óta garantál nemzeti minimálbért a munkaerőpiac rosszabbul fizetett szegmensében foglalkoztatott munkavállalóknak. Ezzel szemben néhány tagállam – többek között Németország, Írország és az Egyesült Királyság, valamint a 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamok jó része – csak nemrégiben léptetett hatályba a minimálbérre vonatkozó jogszabályokat, sőt az EU-28 hat tagállama még 2019. január 1-jén sem alkalmazott minimálbért.

Az elmúlt években a legtöbb európai országban jellemzően csak viszonylag kis mértékben nőttek a keresetek (azaz visszafogták a béreket), és számos munkavállalói képviseleti csoport szerint csökkent a vásárlóerő és az általános életszínvonal. Egyes politikusok, munkavállalói képviseletek, érdekcsoportok és elemzők felvetették az európai minimálbér, illetve a nemzeti minimálbér kötelező bevezetését az összes uniós tagállamban.

A nemzeti minimálbérek összege nem változik szükségszerűen minden évben, és kiigazításuk nem is mindig pozitív irányú: Görögországban például 2012-ben, a kormány által bevezetett megszorító intézkedéscsomag keretében csökkent a minimálbér szintje. Görögországban ugyanabban az évben felfüggesztették a nemzeti kollektív megállapodást, és a nemzeti minimálbér összegét azóta kormányhatározat útján állapítják meg.