Archive:A nemzeti számlák és a GDP

2014. májusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk tervezett következő frissítése: 2014. december.

1. ábra: GDP folyó piaci áron, 2003–2013
(1000 millió EUR) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c) és (tec00001)

1. táblázat: GDP folyó piaci áron, 2002–2003 és 2011–2013 - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c) és (tec00001)

2. ábra: Egy főre jutó GDP folyó piaci áron, 2002 és 2012 (1)
(EU-27 = 100, az egy lakosra jutó PPS alapján) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c) és (tec00001)

3. ábra: A reál-GDP növekedése, 2003–2013
(az előző évhez viszonyított %-os változás) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_k)

2. táblázat: A reál-GDP növekedése, 2003–2013
(az előző évhez viszonyított %-os változás; 2003 és 2013 közötti átlag) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_k) és (tsieb020)

3. táblázat: Bruttó hozzáadott érték alapáron, 2003 és 2013
(az összes bruttó hozzáadott érték %-ában) - Forrás: Eurostat (nama_nace10_c)

4a. ábra: Bruttó hozzáadott érték, EU-28, 2003–2013
(2005 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_nace10_k)

4b. ábra: Bruttó hozzáadott érték, EU-28, 2003–2013
(2005 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_nace10_k)

5. ábra: Munkatermelékenység, EU-28, 2003 és 2013
(foglalkoztatott személyenként 1000 EUR) - Forrás: Eurostat (nama_nace10_c) és (nama_nace10_e)

4. táblázat: Munkatermelékenység
(PPS alapján), 2002–12 - Forrás: Eurostat (tec00116) és (tec00117)

6. ábra: Fogyasztási kiadás és bruttó felhalmozás változatlan árakon, EU-28, 2003–2013
(2005 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_k)

7. ábra: A GDP kiadási összetevőinek éves változása, EU-28, 2003–2013
(%) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_k)

8. ábra: A GDP kiadási összetevői, EU-28, 2013
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c), (or), (tec00009), (tec00010), (tec00011) és (tec00110)

9. ábra: Bruttó állóeszköz-felhalmozás, 2013
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c)

5. táblázat: Beruházás, 2002, 2007 és 2012
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (tsdec210)

10. ábra: Jövedelemeloszlás, 2013
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c), (or), (tec00016), (tec00015) és (tec00013)

11. ábra: Jövedelemeloszlás, EU-28, 2003–2013
(2005 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_gdp_c), (or), (tec00016), (tec00015) és (tec00013)

6. táblázat: Háztartások fogyasztási kiadásai
(hazai szemléletben), 2002, 2007 és 2012 - Forrás: Eurostat (nama_fcs_c)

12. ábra: Háztartások fogyasztási kiadásai, EU-28, 2012 (1)
(a háztartások fogyasztási kiadásainak %-ában) - Forrás: Eurostat (nama_co3_c)

A nemzeti számlák a forrásai az e szócikkben szereplő számos, jól ismert gazdasági mutatónak. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaság teljes méretének meghatározására leggyakrabban használt mutató, míg a származtatott mutatókat, többek között a – például euróban megadott vagy az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított – egy főre jutó GDP-t széles körben alkalmazzák az életszínvonal összehasonlítására, vagy az Európai Unión (EU) belüli konvergenciafolyamat figyelemmel kísérésére.

Emellett a GDP meghatározott összetevőinek és a kapcsolódó – például gazdasági teljesítményre, behozatalra és kivitelre, hazai (magánszektorbeli vagy közszférabeli) fogyasztásra vagy beruházásokra vonatkozó – mutatóknak, valamint a jövedelem és a megtakarítás megoszlásával kapcsolatos adatoknak az alakulása hasznos betekintést nyújthat a gazdaságot mozgató tényezőkbe, és ezáltal alapul szolgálhat konkrét uniós szakpolitikák kidolgozásához, figyelemmel kíséréséhez és értékeléséhez.

Főbb statisztikai eredmények

A GDP alakulása

Az EU-28 GDP-jének növekedése 2008-ban jelentősen lelassult, a GDP pedig 2009-ben számottevően zsugorodott a globális pénzügyi és gazdasági válság eredményeként. Az EU-28 GDP-je 2010-ben javulásnak indult, ez a folyamat pedig fokozatosan lassulva ugyan, de 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban is folytatódott, mivel a GDP 13 075 milliárd euróra nőtt, ezzel pedig a valaha volt legmagasabb szintet érte el folyó áron kifejezve (lásd az 1. ábrát).

2013-ban a GDP 73,4 %-át az euróövezet (EA-18) adta, míg a legnagyobb gazdasággal rendelkező öt uniós tagállam (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország) együttesen a GDP 71,0 %-át termelte. Az országokat azonban csak kellő óvatossággal szabad összehasonlítani, mivel főként az árfolyam ingadozása jelentősen befolyásolhatja a nominális GDP-re vonatkozó számadatok alakulását azon tagállamok esetében, amelyek még nem vezették be az eurót.

Az életszínvonal értékeléséhez megfelelőbb mérőszám a vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett, egy főre jutó GDP, mivel értéke igazodik a népességszám figyelembevételével a gazdaság méretéhez, valamint az országok közötti árszínvonalbeli különbségekhez. 2012-ben az egy főre jutó átlagos GDP az EU-28 területén 25 500 PPS volt, amely némileg meghaladta a 2007-ben és 2008-ban, a gazdasági és pénzügyi válság hatásainak begyűrűzése előtt elért csúcsértéket (25 000 PPS). Az egyes országok relatív helyzete ezen átlagérték összehasonlításával fejezhető ki, amely esetben az EU-27 értéke 100. Az uniós tagállamok közül a legmagasabb átlagértékkel Luxemburg rendelkezik, ahol a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP 2012-ben több mint 2,6-szerese volt az EU-27 átlagának (amit részben megmagyaráz az, hogy az országban fontos szerepet játszanak a határon át ingázó belga, francia és német munkavállalók). Ezzel szemben Bulgáriában 2012-ben az EU-27 átlagának felét sem érte el a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP.

A PPS-számadatokat elvben ugyan csak országok adott éven belüli, nem pedig hosszabb időszakon átívelő összehasonlítására ajánlatos használni, e számok elmúlt évtizedben megfigyelhető alakulása azonban arra enged következtetni, hogy a tagállamok életszínvonala közeledett egymáshoz, mivel a 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott tagállamok annak ellenére közelebb kerültek az uniós átlaghoz, hogy a gazdasági és pénzügyi válság némi visszaesést okozott. Noha Luxemburg, Németország, Svédország és Ausztria még inkább maga mögött hagyta az EU-27 átlagát, a 2012-es helyzetet a 2002-essel összehasonlítva megállapítható, hogy az EU-15 több másik tagállama, különösen az Egyesült Királyság, Olaszország, Írország és Franciaország is közelebb került az EU-27 átlagához (lásd a 2. ábrát). Ugyan 2002-ben még jócskán alulmúlták az EU-27 átlagát, 2012-re Litvánia, Románia, Lettország, Szlovákia, Észtország, Lengyelország és Bulgária érte el a legnagyobb előrehaladást e téren, míg Görögország és Portugália visszaesést mutatott.

A globális gazdasági és pénzügyi válság 2009-ben súlyos recesszióba taszította az Európai Uniót, Japánt és az Egyesült Államokat (lásd a 3. ábrát), majd 2010-ben elindult a talpra állás. Japánban és az Egyesült Államokban már 2008-ban egyértelműen megmutatkoztak a válság hatásai, amikor viszonylag kis mértékben, de csökkent a reál-GDP. 2009-ben 4,5 %-kal esett vissza a reál-GDP az EU-28 területén, Japán gazdasága 5,5 %-kal, az Egyesült Államoké pedig 2,8 %-kal zsugorodott. A 2010-ben az EU-28-ban elindult javulás hatására a változatlan áras GDP 2,0 %-kal nőtt, majd 2011-ben további 1,6 %-kal emelkedett, 2012-ben azonban 0,4 %-kal zsugorodott, 2013-ban pedig viszonylag stabil volt (0,1 %-kal nőtt). Az euróövezetben (EA-18) ugyanez a növekedési arány 2010-ben és 2011-ben az EU-28 növekedési rátájához hasonlóan alakult, 2012-ben viszont nagyobb csökkenést (-0,7 %) mutatott, ez a zsugorodás pedig 2013-ban is folytatódott (-0,4 %). Japán és – kisebb mértékben ugyan, de – az Egyesült Államok is nagyobb mértékű élénkülést mutatott 2010-ben, mint az EU-28, és míg ez a tendencia 2011-ben folytatódott az Egyesült Államokban, addig Japánban a reál-GDP némileg zsugorodott (-0,5 %), amelynek oka – legalább részben – a 2011. márciusi tohokui földrengés és szökőár volt. 2012-ben és 2013-ban a japán és az egyesült államokbeli gazdaság egyaránt bővült.

Az uniós tagállamok körében nagyobb eltérések voltak megfigyelhetők a reál-GDP növekedésében az időbeli és az országok közötti összehasonlítás esetén egyaránt. 2009-ben Lengyelország kivételével az összes tagállam gazdasága zsugorodott, 2010-ben azonban 22 tagállamban ismét növekedésnek indult a gazdaság, ez a tendencia pedig 2011-ben is folytatódott, amikor a 25 uniós tagállam a reál-GDP növekedéséről számolt be. 2012-ben azonban megtört a lendület, és az EU-28 tagállamainak mindössze felében bővült a gazdaság, 2013-ban viszont már 17 tagállamban regisztráltak növekedést. A GDP növekedési üteme 2013-ban Lettországban (4,1 %), Romániában (3,5 %) és Litvániában (3,3 %) volt a legmagasabb. A ciprusi gazdaság nagyobb mértékben (-5,4 %-kal) zsugorodott 2013-ban, mint 2012-ben (-2,4 %), Görögországban viszont éppen ennek ellenkezője figyelhető meg, ugyanis 2013-ban 3,9 %-os csökkenést mértek, amely csekélyebb, mint az azt megelőző két évben regisztrált zsugorodás (mindkét évben -7 %).

Az elmúlt évtized adatait elemezve megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi válság hatásai miatt romlott az uniós tagállamok gazdaságának összteljesítménye. Az EU-28 és az euróövezet (EA-18) átlagos éves növekedési rátája 2003 és 2013 között 1,1 %, illetve 0,8 % volt. E mérőszám alapján a legjelentősebb növekedést Szlovákia és Litvánia érte el (egyaránt évi 4,2 %), őket Lengyelország (4,0 %), Lettország (3,7 %), Észtország (3,6 %), Románia (3,5 %) és Bulgária (3,3 %) követi. Ezzel szemben a reál-GDP általános alakulása Görögországban, Olaszországban és Portugáliában negatív volt a 2003 és 2013 közötti időszakban.

A GDP fő aggregátumai

A GDP-t a termelési oldalról vizsgálva a 3. táblázat áttekintést nyújt tíz tevékenység relatív súlyáról a tekintetben, hogy mennyiben járultak hozzá a bruttó hozzáadott értékhez. 2003 és 2013 között az EU-28 területén az ipar hozzáadott értékből való részesedése 1,2 százalékponttal 19,1 %-ra csökkent, így alig végzett az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (19,0 %) előtt, amely tevékenységcsoport részesedése szintén visszaesett, a vizsgált tízéves időszakban 0,7 százalékponttal zsugorodott. A közigazgatás, oktatás és egészségügy részesedése ugyanakkor 1,0 százalékponttal 19,4 %-ra nőtt 2013-ban, így a harmadik helyről az élre került mint a hozzáadott értéket tekintve (ezen a részletességi szinten) a legjelentősebb tevékenységcsoport. A sorban következő legjelentősebb tevékenységek 2013-ban az ingatlanügyletek voltak (11,2 %), utánuk a szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (a továbbiakban: üzleti szolgáltatások) következtek (10,4 %), majd az építőipar (5,7 %), a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások (5,4 %), végül pedig az információs és kommunikációs szolgáltatások (4,5 %). A bruttó hozzáadott értékhez a szórakoztatás és egyéb szolgáltatások (3,6 %), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (1,7 %) járult hozzá a legkisebb mértékben.

A szolgáltatások az EU-28 teljes bruttó hozzáadott értékének 73,5 %-át adták 2013-ban. Összehasonlításképpen ez az érték 2003-ban 71,5 % volt. A szolgáltatások relatív súlya különösen nagy volt Luxemburgban, Cipruson, Máltán, Görögországban, Franciaországban (2012-es adatok), az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Dániában, ahol a teljes hozzáadott érték több mint háromnegyedét tette ki.

A szerkezetváltás legalább részben olyan jelenségeknek tudható be, mint például a technológiai változások, a relatív árak alakulása, a kiszervezés és a globalizáció, amelyek hatására a gyártási tevékenységek gyakran az alacsonyabb bérköltségű régiókba helyeződnek át az Unión belül és kívül egyaránt.

Több tevékenységet különösen súlyosan érintett a gazdasági és pénzügyi válság és annak utóhatásai. A legnagyobb mértékben az ipar zsugorodott 2007 és 2009 között, hozzáadott értéke az EU-28 területén összesen 13,8 %-kal esett vissza (volumenben kifejezve). Az ipari termelés további 1,5 %-kal csökkent 2011 és 2013 között. Az építőiparban volt tapasztalható a legjelentősebb és legtovább tartó zsugorodás, a teljesítmény 18,9 %-kal esett vissza 2007 és 2013 között, és minden évben csökkent ezen időszak során. Az üzleti szolgáltatások, valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás hozzáadott értéke mindössze egy éven át, 2008 és 2009 között csökkent, a visszaesés azonban jelentős volt, -8,0 %, illetve -5,5 %. Az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás terén további kisebb zsugorodás volt megfigyelhető 2012-ben. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat teljesítménye 2009-ben érte el a csúcsértéket, majd 2010-ben 3,8 %-kal, 2012-ben pedig újabb 5,5 %-kal csökkent. Egyéb tevékenységek estén a hozzáadott érték kisebb mértékben csökkent a válság alatt, különösen 2009-ben, 2010-ben és 2012-ben a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, 2009-ben pedig a művészet, szórakoztatás, szabadidő és egyéb szolgáltatások terén (lásd a 4. ábrát).

A munkatermelékenység

A 2003 és 2013 közötti tíz éves időszakban egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenység elemzése alapján (folyó árakon) minden tevékenység esetében növekedés mutatható ki, amelynek értéke 17,4 % (elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás) és 35,9 % (ipar) között mozog. Az információs és kommunikációs szolgáltatások (4,4 %) és az üzleti szolgáltatások (8,0 %) e tartomány alatt helyezkednek el (lásd az 5. ábrát). Az infláció hatásainak kiküszöbölése érdekében az egy főre jutó munkatermelékenység változatlan áras termelési adatokkal is kiszámítható. Az egy foglalkoztatottra jutó vagy ledolgozott munkaórára vetített termelékenység alakulására vonatkozó részletes adatok rávilágítanak arra, hogy az Európai Unióhoz 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott tagállamok munkatermelékenysége Málta kivételével közelebb került az EU-27 átlagához (lásd a 4. táblázatot) az elmúlt évtizedben. Kiemelendő, hogy Litvánia egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenysége az EU-27 átlagának 49 %-áról a 74 %-ára nőtt 2002 és 2012 között. Litvánia, Románia, Szlovákia, Észtország és Lengyelország szintén jelentősen közelebb került ehhez az átlagértékhez. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Belgiumban és Görögországban az EU-27 átlagához viszonyítva jelentősen visszaesett az egy főre jutó munkatermelékenység.

Fogyasztás és beruházások

A GDP összetevőinek alakulását a kiadási oldalról elemezve megállapítható, hogy a végső fogyasztási kiadások volumen tekintetében 9,7 %-kal nőttek az EU-28 területén 2003 és 2013 között (lásd a 6. ábrát), annak ellenére, hogy 2009-ben és 2012-ben enyhe visszaesés volt tapasztalható. Az államháztartás végső fogyasztási kiadásai némileg gyorsabban nőttek, 2003 és 2013 között 13,5 %-kal emelkedtek. A bruttó felhalmozás ebben az időszakban 2,9 %-kal csökkent, ami főként a 2009-es, 2012-es és 2013-as meredek visszaesésre vezethető vissza, míg az export az importnál jelentősebb mértékben bővült az utóbbi években.

A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai 2009-ben csökkentek, majd 2010-ben növekedésnek indultak (volumenben 1,1 %-ot nőttek). A növekedés 2011-ben is folytatódott (0,3 %), 2012-ben viszont ismét visszaesett (-0,7 %-kal), 2013-ban pedig stabilizálódott. Az EU-28 államháztartási kiadásainak növekedési üteme volumen tekintetében 2009 óta lassult, majd a változás negatívba fordult 2011-ben (-0,2 %), tovább romlott 2012-ben (szintén -0,2 %), és csak 2013-ban volt tapasztalható enyhe javulás (0,3 %). Annak ellenére, hogy az EU-28 bruttó állóeszköz-felhalmozása 2011-ben csekély mértékben növekedett (1,6%), nem tudott teljesen helyreállni a 2009-es meredek zuhanás (-13,4 %) után, és ismét negatív irányban változott 2012-ben és 2013-ban.

2013-ban a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai folyó áron kifejezve az EU-28 GDP-jének 58,3 %-át tették ki, az államháztartási kiadások részaránya 21,5 %, a bruttó felhalmozásé pedig 17,3 % volt (lásd a 8. ábrát).

Az uniós tagállamok körében jelentős eltérések mutatkoztak az általános beruházási intenzitás terén. Ez részben azt tükrözi, hogy a tagállamok a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban vannak, és növekedési dinamikájuk is eltérő volt az elmúlt években (lásd a 9. ábrát). 2013-ban a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-hez viszonyított aránya 17,3 % volt az EU-28 területén, az euróövezetben (EA-18) pedig 17,7 %. A legmagasabb Észtországban (25,3 %), Romániában (23,6 %), a Cseh Köztársaságban (22,1 %), Lettországban, Ausztriában (mindkét tagállamban 21,1 %) és Bulgáriában (20,7 %) volt, a legalacsonyabb pedig Írországban (10,7 %; 2012-es adatok alapján), Cipruson (11,6 %), valamint Görögországban (12,1 %).

Ahogy azt az 5. táblázat is mutatja, a beruházások túlnyomó többsége a magánszektorban valósult meg: a vállalkozások és a háztartások beruházásai 2012-ben az EU-28 GDP-jének 16,0 %-át tették ki, ugyanez az arány az állami beruházások esetében 2,3 % volt. Viszonylagos értékben kifejezve az állami beruházások aránya Észtországban (5,4 %), a vállalkozások beruházásainak aránya Bulgáriában (16,5 %) és Lettországban (16,1 %), a háztartások beruházásainak aránya pedig Finnországban (6,9 %), Olaszországban (6,5 %), Németországban (6,3 %), Franciaországban (6,2 %) és Belgiumban (6,0 %) volt a legnagyobb.

Jövedelem

Amennyiben a jövedelmi oldalról elemezzük az EU-28 GDP-jét, megállapítható, hogy a termelési folyamatból származó jövedelemnek a termelési tényezők közötti eloszlása szempontjából a legjelentősebb tételt a munkavállalói jövedelem tette ki, amely 2013-ban a GDP 49,4 %-ának felelt meg. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem a GDP 38,6 %-át tette ki, míg a támogatásokkal csökkentett termelési és importadók részaránya 12,1 % volt (lásd a 10. ábrát). A 11. ábra szerint a vonatkozó jövedelem-aggregátumok értéke 2011-re vagy 2012-re helyreállt a gazdasági és pénzügyi válság során elszenvedett veszteségek után. A munkavállalói jövedelem 2009-ben 3,0 %-kal csökkent, de 2013-ban már 5,5 %-kal magasabb volt a 2008-ban regisztrált szintnél. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem terén már 2008-ban is stagnálás volt megfigyelhető, amit 2009-ben 8,6 %-os visszaesés követett, 2012-re viszont ez a jövedelem-aggregátum elérte a válság előtti (2007-es) csúcsértékét, 2013-ban pedig 1,2 %-kal meg is haladta azt. A támogatásokkal csökkentett termelési és importadók csökkenése már 2008-ban megkezdődött (-2,7 %), 2009-ben pedig felgyorsult (-8,5 %). Ezt a veszteséget 2011-re sikerült leküzdeni, 2013-ban pedig ez a jövedelem-aggregátum már 6,1 %-kal meghaladta korábbi (2007-es) csúcsértékét.

A háztartások fogyasztása

2012-ben a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki az uniós tagállamok többségében. Ez a részarány a tagállamok közül Görögországban (76,7 %, 2011-es adat), Cipruson (73,9 %), Bulgáriában (70,1 %) és Máltán (69,1 %) volt a legmagasabb. Ezzel szemben a legalacsonyabb Luxemburgban (38,1 %) volt, ahol ennek ellenére a legmagasabb (30 800 EUR) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása (lásd a 6. táblázatot).

A háztartások EU-28 területén belüli, 2012. évi teljes fogyasztási kiadásainak szerkezetével kapcsolatos részletesebb adatok azt mutatják, hogy a kiadások közel egynegyedét (24,1 %) lakásszolgáltatásra, vízre, villanyáramra, gázra és egyéb tüzelőanyagokra fordították (lásd a 12. ábrát). További fontos kiadástípusok voltak még a szállítási kiadások (13,0 %), valamint az élelmiszerekre és alkoholmentes italokra fordított kiadások (szintén 13,0 %). A 12. ábrán látható, fennmaradó fogyasztási kiadástípusok együttesen a háztartások teljes fogyasztási kiadásainak közel felét (49,8 %) tették ki.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül. Jelenlegi változata, az ESA 95 teljes egészében összhangban van a nemzeti számlák világszerte alkalmazott módszertanával, a Nemzeti számlák rendszerével, az SNA 1993-mal. Az SNA frissítéséről szóló, 2008-as nemzetközi megállapodást követően az ESA frissített változatát, az introduction ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazandó.

GDP és fő elemek

A nemzeti számlák főbb aggregátumai az egyes intézményi egységekből, nevezetesen a nem pénzügyi vállalatokból, a pénzügyi vállalatokból, az államháztartásból, a háztartásokból, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézményekből állnak össze.

A nemzeti számlák tárgykörébe tartozó adatok felölelik a GDP összetevőire, a foglalkoztatottságra, a végső fogyasztási aggregátumokra és a megtakarításokra vonatkozó információkat. E változók közül többet éves vagy negyedéves alapon számítanak ki.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a kibocsátáson alapuló megközelítés, a kiadásokon alapuló megközelítés vagy a jövedelmen alapuló megközelítés.

Az egy főre jutó GDP elemzése kiiktatja a lakosság abszolút méretének befolyásoló tényezőjét, ezáltal megkönnyíti az egyes országok összehasonlítását. Az egy főre jutó GDP az életszínvonal tág gazdasági mutatója. A nemzeti valutában megadott GDP-adatok a pénzpiaci árfolyamok használata helyett a vásárlóerő-paritás (PPP) alkalmazásával átválthatók vásárlóerő-egységre (PPS), amely az egyes valutanemek vásárlóerejét tükrözi, ezáltal pedig kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-ben megadott, egy főre jutó GDP volumenindex az EU-27 átlagához (értéke 100) viszonyítva fejezhető ki. Ha egy ország indexe 100-nál magasabb vagy alacsonyabb, akkor ezen ország egy főre jutó GDP-je meghaladja, illetve alulmúlja az EU-27 átlagát. Ez az index időbeli összehasonlítás helyett inkább országok közötti összehasonlításra szolgál.

A változatlan áras GDP éves növekedési ütemének, vagyis a GDP volumenben kifejezett változásának kiszámításával lehetővé válik a gazdasági fejlődés dinamikájának összehasonlítása az idő függvényében és a különböző méretű gazdaságok között, az árszínvonaltól függetlenül.

Kiegészítő adatok

A gazdasági teljesítmény tevékenységenként is elemezhető: a legmagasabb szintű összevonással végzett elemzés esetén a következő tíz NACE Rev. 2 cím azonosítható: mezőgazdaság, vadászat és halászat; ipar; építőipar; elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások; közigazgatás, védelem, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek. A tevékenységenkénti teljesítmény idő függvényében végzett elemzését megkönnyítheti egy volumenmérték használata, vagyis a teljesítmény deflálása az árváltozások hatásának kiküszöbölése érdekében. A tevékenységeket egyenként kell deflálni, hogy tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó termékek árának változásait.

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok másik csoportja a versenyképesség vizsgálatához használható fel. E körbe tartoznak a munkaerő termelékenységével kapcsolatos mutatók, például a munkatermelékenység mérőszáma. A termelékenység PPS-ben kifejezett mérőszámai különösen hasznosak országok közötti összehasonlítás esetén. A PPS-ben kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzetgazdaságok termelékenységébe. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ezt a mérőszámot befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete, értékét ezért csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatásról részmunkaidős foglalkoztatásra történő váltás. A PPS-ben kifejezett, egy ledolgozott munkaórára vetített GDP már tisztább képet ad a termelékenységről, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága tagállamonként és tevékenységenként jelentős eltéréseket mutat. Az adatok az uniós átlaghoz viszonyított index formájában szemléltethetők: ha ez az index 100 fölé emelkedik, akkor a munkatermelékenység meghaladja az uniós átlagot.

A fogyasztási kiadásokra vonatkozó adatok az egyéni fogyasztás cél szerinti osztályozása (COICOP) szerint bonthatók, amely 12 címet azonosít a legmagasabb szintű összevonás esetén. A makroökonómiai megközelítéssel összeállított nemzeti számlákból kiolvashatók a háztartások kiadásaira vonatkozó éves adatok. A háztartások kiadásainak elemzéséhez alternatív adatforrást jelent a háztartási költségvetési felmérés: ezen információk összegyűjtése céljából a háztartások felkérést kapnak, hogy vezessenek naplót a vásárlásaikról, az így gyűjtött adatok pedig sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtanak a termékekről és szolgáltatásokról, valamint a társadalmi-gazdasági elemzés rendelkezésre álló típusairól. A háztartási költségvetési felmérés elvégzésére és eredményeinek közzétételére kizárólag ötévente kerül sor, a jelenleg elérhető legutóbbi referenciaév 2005.

A háztartások megtakarítása a beruházási kiadások finanszírozására szolgáló pénzeszközök legfőbb hazai forrása. A számlarendszerben a rendelkezésre álló jövedelem és a megtakarítás egyaránt bruttó értékben szerepel, tehát mindkét aggregátum tartalmazza az állóeszköz-felhasználást.

Háttér

Az európai intézményeknek, kormányoknak, központi bankoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában tevékenykedő egyéb gazdasági és társadalmi szervezeteknek összehasonlítható és megbízható statisztikákra van szükségük, amelyekre döntéseiket alapozhatják. A nemzeti számlák különféle elemzésekhez és értékelésekhez felhasználhatók. A nemzetközileg elfogadott fogalmak és meghatározások használatának köszönhetően elemezhetők a különböző gazdaságok, és többek között az uniós tagállamok gazdaságai közötti kölcsönös függés, vagy összehasonlíthatók az uniós és harmadik országok.

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok egyik legfontosabb felhasználási módja az azt igényt elégíti ki, hogy az európai gazdaságpolitikai döntések meghozatalát, valamint a gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzéseinek teljesítését olyan, jó minőségű, rövid távú statisztikákkal segítsék elő, amelyek lehetővé teszik a makrogazdasági fejlemények figyelemmel kísérését és a makrogazdasági politikával kapcsolatos tanácsok kialakítását. A nemzeti számlák egyik legalapvetőbb és legrégibb felhasználási módja például a gazdaság növekedési ütemének, vagyis egyszerűen fogalmazva a GDP növekedésének számszerűsítése. A nemzeti számlák alapvető számadatai főként a makrogazdasági politikák kidolgozására és figyelemmel kísérésére használatosak, míg a nemzeti számlák részletesebb adatai ágazati vagy iparpolitikák kidolgozására használhatók fel, különösen az input-output táblák elemzésével.

A GMU 1999-es indulása óta az Európai Központi Bank (EKB) volt a nemzeti számlák egyik legjelentősebb felhasználója. Az EKB olyan stratégiát alkalmaz az árstabilitást fenyegető kockázatok felmérésére, amelynek alapja két elemzési nézőpont, az úgynevezett „két pillér”: a gazdasági elemzés és a monetáris elemzés. Számos monetáris és pénzügyi mutatót értékelnek így olyan egyéb lényeges adatok fényében, amelyek lehetővé teszik a monetáris, a pénzügyi és a gazdasági elemzés kombinálását. Ilyen adatok például a nemzeti számlák kulcsfontosságú aggregátumai. Ezáltal a monetáris és pénzügyi mutatók a gazdaság többi részével összefüggésben elemezhetők.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság évente kétszer, tavasszal és ősszel készít makrogazdasági előrejelzést az Európai Bizottság számára. Ezek az előrejelzések az összes uniós tagállamra vonatkoznak, így belőlük származnak az euróövezetre és az EU egészére vonatkozó előrejelzések, de ugyanúgy magukban foglalják a tagjelölt országok, valamint bizonyos harmadik országok kilátásait is.

E statisztikák másik bevett felhasználási módja az államháztartás elemzése a nemzeti számlákon keresztül. Az Európai Unió konkrét alkalmazási módot dolgozott ki a GMU konvergenciakritériumaival összefüggésben, amelyek közül kettő közvetlenül az államháztartásra vonatkozik. E kritériumok meghatározása a nemzeti számlaadatok (a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány és államadósság) alapján történt. További információkért lásd a kormányzati pénzügyi statisztika szócikkét.

Regionális, strukturális és ágazati politikák

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése mellett az európai nemzeti és regionális számlák adatai egyéb, politikával kapcsolatos célokra is felhasználhatók, főként a regionális, strukturális és ágazati kérdésekkel összefüggésben.

A strukturális alap költségvetésének meghatározása részben a regionális számlák adatain alapul. A regionális statisztikák emellett felhasználhatók a regionális és kohéziós politikák utólagos értékeléséhez is.

A növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzése stratégiai fontosságú az Európai Unió és a tagállamok számára egyaránt, emellett az Európa 2020 stratégia részét képezi. E stratégiai prioritások alátámasztása érdekében az Európai Unió közös politikákat valósít meg a gazdasága összes szektorában, a tagállamok pedig saját strukturális reformokat hajtanak végre. Ezen intézkedések lehető legnagyobb hasznosságának biztosítása, valamint a jövőbeli kihívásokra való felkészülés érdekében az Európai Bizottság elemzi ezeket a politikákat.

Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika (KAP) fejlesztését segítő gazdasági elemzést végez a különböző támogatási mechanizmusai hatékonyságának vizsgálatával, és hosszú távú perspektíva kialakításával. Ennek keretében kutatást, elemzést és hatásvizsgálatot folytat az Európai Unió és harmadik országok mezőgazdaságával és vidéki gazdaságával kapcsolatos témakörökben, részben a mezőgazdaságra vonatkozó gazdasági számlák felhasználásával.

Célmeghatározás, teljesítményértékelés és hozzájárulások

Az Európai Unión belüli politikák egyre gyakrabban határoznak meg közép- és hosszú távú célokat, amelyek lehetnek kötelező és nem kötelező érvényűek. Néhány esetében a GDP szintjét használják fel viszonyítási alapként, például úgy, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások célértékét a GDP 3 %-ában állapítják meg.

A nemzeti számlák szintén használatosak az uniós források meghatározásában, amire tanácsi határozatban foglalt alapvető szabályok vonatkoznak. Az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges saját források teljes összege az összkiadás és az egyéb bevételek különbségeként határozható meg, a saját források maximális mérete pedig összefügg az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelemével.

A nemzeti számlák adatai nemcsak az Unión belüli költségvetési hozzájárulások meghatározásához használatosak, de egyéb nemzetközi szervezetek, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) részére nyújtott hozzájárulások meghatározására is felhasználhatók. Az ENSZ költségvetéséhez való hozzájárulás mértéke a bruttó nemzeti jövedelmen alapul, amelyre különféle kiigazítások és korlátozások alkalmazhatók.

Elemzők és előrejelzők

A nemzeti számlákat az elemzők és a kutatók is széles körben használják arra, hogy a gazdasági helyzetet és fejleményeket vizsgálják. Az olyan szociális partnerek, mint a vállalkozásokat képviselő szervezetek (például szakmai szövetségek) vagy a munkavállalókat képviselő szervezetek (például szakszervezetek) számára szintén érdekesnek bizonyulnak a nemzeti számlák, mivel felhasználhatják azokat az iparági kapcsolatokat befolyásoló fejlemények elemzésére. Az egyéb felhasználási módok közül megemlítendő, hogy a kutatók és az elemzők a nemzeti számlákat a gazdasági ciklus és a hosszú távú gazdasági ciklusok elemzésére, valamint ezeknek a gazdasági, politikai vagy technikai fejleményekkel való összekapcsolásra használják.