Archive:Hulladékügyi statisztika

2012. szeptemberi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. táblázat: Hulladékok keletkezése, 2010
(1000 tonna) - Forrás: Eurostat (env_wasgen)

1. ábra: Hulladékok keletkezése, 2010
(kg lakosonként) - Forrás: Eurostat (env_wasgen)

2. ábra: Nem ásványi hulladékok keletkezése, 2004 és 2010
(kg lakosonként) - Forrás: Eurostat (env_wasgen)

3. ábra: Nem ásványi hulladékok keletkezése, EU-27, 2004–2010
(millió tonna) - Forrás: Eurostat (env_wasgen)

4. ábra: Veszélyes hulladékok keletkezése, 2004 és 2010 (1)
(kg lakosonként) - Forrás: Eurostat (env_wasgen)

5. ábra: A hulladékkezelés alakulása az EU-27 területén, 2004–2010
(millió tonna) - Forrás: Eurostat (env_wastrt)

2. táblázat: Hulladékok kezelése, 2010
(1000 tonna) - Forrás: Eurostat (env_wastrt)

3. táblázat: Veszélyes hulladékok kezelése, 2010
(1000 tonna) - Forrás: Eurostat (env_wastrt)

E szócikk áttekintést nyújt a hulladék keletkezésének és kezelésének alakulásáról az Európai Unióban (EU) és több, az Európai Unión kívüli országban. Kizárólagos forrásként a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló EK rendelet keretében gyűjtött adatok szolgáltak.

A 2008/98/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározás szerint a hulladék olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A hulladék jelentős erőforrás-veszteséget jelenthet mind az anyagok, mind az energia tekintetében, kezelése és ártalmatlanítása pedig jelentős környezeti hatásokkal járhat. A hulladéklerakók például földterületet foglalnak, emellett lég-, víz és talajszennyezést okozhatnak, míg a hulladékégetés veszélyes légszennyező anyagok kibocsátásával járhat a megfelelő szabályozás hiányában.

Az uniós hulladékgazdálkodási politikák célja ezért, hogy visszaszorítsák a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásait, továbbá fokozzák az Európai Unió erőforrás-hatékonyságát. E politikák hosszú távú célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, a hulladék erőforrásként való hasznosítása, amennyiben a hulladékok keletkezése elkerülhetetlen, valamint a fokozott újrafeldolgozás és biztonságos ártalmatlanítás elérése.

Főbb statisztikai eredmények

A keletkezett hulladékok teljes mennyisége

2010-ben a gazdasági tevékenységekből és a háztartásokból származó hulladék teljes mennyisége az EU-27 tagállamaiban 2 570millió tonna volt, ami valamivel több, mint a 2008-as, de kevesebb, mint a 2004-es és a 2006-os érték. A viszonylag alacsony 2008-as és 2010-es érték legalább részben a gazdasági tevékenységek terén a gazdasági és pénzügyi válság miatt bekövetkezett visszaesést tükrözi. A 2010-ben az EU-27 tagállamaiban keletkezett hulladékból megközelítőleg 94,5 millió tonna (a teljes mennyiség 3,7 %-a) minősült veszélyes hulladéknak. Ennek megfelelően az EU-27 tagállamaiban egy lakos átlagosan 5,1 tonna hulladékot termelt, amelyből 188 kg volt veszélyes hulladék.

Az 1. táblázat a keletkezett hulladék teljes mennyiségét ismerteti gazdasági tevékenység szerinti bontásban (a NACE Rev. 2 szerint). Két tevékenységből különösen nagy mennyiségű hulladék keletkezett 2010-ben az EU-27 területén: az egyik az építőipar (NACE Rev. 2 F. nemzetgazdasági ág), amely 855 millió tonna hulladékot termelt (a teljes mennyiség 33,3 %-a), a másik pedig a bányászat és kőfejtés (NACE Rev. 2 B. nemzetgazdasági ág), amely 727 millió tonna hulladékot termelt (a teljes mennyiség 28,3 %-a). Az e tevékenységekből származó hulladék túlnyomó többségét az ásványi hulladék és a talaj (kitermelt föld, útépítési hulladék, bontási hulladék, kotrási iszap, meddő kőzet, rostálási maradék stb.) tette ki. A feldolgozóipar (NACE Rev. 2 C. nemzetgazdasági ág) a 2010-ben keletkezett hulladék teljes mennyiségéből 280 millió tonnát termelt (a teljes mennyiség 10,9 %-a), míg a háztartások további 221 millió tonnát (8,6 %) termeltek. A mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati tevékenységekből (NACE Rev. 2 A. nemzetgazdasági ág) a teljes hulladékmennyiség viszonylag alacsony hányada származott, amelynek oka részben az, hogy a közölt adatok nem vonatkoznak az almos trágyára és a hígtrágyára (amennyiben a mezőgazdaságban azokat trágyaként vagy talajjavítóként újra felhasználják).

A keletkezett hulladék mennyisége tekintetében 2010-ben jelentős volt a különbség azon tagállamok körében, amelyekre vonatkozóan az 1. táblázat tartalmaz adatokat. Az EU-27 teljes hulladékmennyiségének legnagyobb hányadát Németország termelte (14,1 %), nem sokkal megelőzve Franciaországot és az Egyesült Királyságot. E számadatok a népesség méretéhez is viszonyíthatók (lásd az 1. ábrát): e mérőszám alapján az uniós tagállamok közül Lettországban volt a legalacsonyabb az egy főre jutó hulladékmennyiség (668 kg), szintén viszonylag kevés volt a keletkezett hulladék egy főre jutó mennyisége Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (1,1 tonna) és különösen Horvátországban (151 kg). Az 1. ábrán látható többi uniós tagállam és harmadik ország többségében a keletkezett hulladék egy lakosra jutó mennyisége 1,5 és 7,2 tonna között változott, ugyanakkor Romániában 10,2 tonnát, Svédországban 12,5 tonnát, Észtországban 14,2 tonnát, Finnországban 19,5 tonnát, Luxemburgban 20,6 tonnát tett ki, a csúcsértéket jelentő 22,0 tonnát pedig Bulgáriában érte el.

A tagállamok közötti legjelentősebb eltérések feltehetőleg az országok gazdasági szerkezetében megfigyelhető különbségekkel vannak összefüggésben. Például a Bulgáriában, Finnországban, Észtországban, Svédországban és Romániában keletkezett nagy mennyiségű hulladék jelentős részét a bányászati és kőfejtési tevékenységekből származó ásványi hulladék tette ki, míg a Luxemburgban termelt nagy mennyiségű hulladék nagyrészt az építőiparban keletkezett ásványi hulladékra vezethető vissza.

Nem ásványi hulladékok keletkezése

Az EU-27 területén 2010-ben keletkezett 912 millió tonna nem ásványi hulladék a teljes hulladékmennyiség 35,5 %-át tette ki. Ez az érték közel azonos a 2008-ban keletkezett mennyiséggel, és 39 millió tonnával kevesebb a 2004-ben és 2006-ban regisztrált mennyiségnél. A teljes népességet tekintve az EU-27 lakosai fejenként átlagosan 1817 kg nem ásványi hulladékot termeltek 2010-ben (lásd a 2. ábrát). Az uniós tagállamok körében a keletkezett nem ásványi hulladékok mennyisége lakosonként átlagosan 613 kg (Lettország) és 8,6 tonna (Észtország, nagyrészt veszélyes égési hulladék, valamint az olajpala finomításából és elégetéséből származó vegyi üledékek és maradékok) között alakult.

A 3. ábra gazdasági tevékenységek szerinti bontásban mutatja a nem ásványi hulladék eredetét és keletkezésének alakulását. 2010-ben a feldolgozóipar (NACE Rev. 2 C. nemzetgazdasági ág), a hulladék- és a vízgazdálkodás (NACE Rev. 2 E. nemzetgazdasági ág és 46.77 nemzetgazdasági szakág), valamint a háztartások egyaránt hasonló mértékben (197 és 214 millió tonna között) járultak hozzá a nem ásványi hulladék termeléséhez. A feldolgozóiparból származó nem ásványi hulladék mennyisége 2004 óta folyamatosan csökkent, 2004 és 2010 között összesen 20,5 %-kal esett vissza. Ezzel szemben a hulladék- és vízgazdálkodási ágazat hulladéktermelése 59,4 %-kal fokozódott ugyanebben az időszakban. A 2004 és 2008 között tapasztalt enyhe csökkenés után 2010-ben változatlan volt a háztartások által termelt hulladék mennyisége.

Veszélyes hulladékok keletkezése

A veszélyes hulladék ártalmas lehet az emberi egészségre és a környezetre, amennyiben nem gondoskodnak biztonságos kezeléséről és ártalmatlanításáról. 2010-ben mintegy 94,5 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett az EU-27 tagállamaiban, ami meghaladta a 2004-es mennyiséget (89 millió tonna), viszont alacsonyabb volt a 2006-os (101 millió tonna) és a 2008-as (98 millió tonna) mennyiségnél.

A 4. ábra szemlélteti a 2004 és 2010 között keletkezett veszélyes hulladék egy lakosra jutó mennyiségét. Megjegyzendő, hogy a számadatok a veszélyes hulladékok valamennyi kategóriájára, így az ásványi anyagokra is vonatkoznak. A fentieknek megfelelően a magas értékek Észtország esetében (lakosonként 6,7 tonna) nagyrészt az olajpalának, míg Bulgária esetében (lakosonként 1,8 tonna) főként a rézbányászatnak tulajdoníthatók. E különleges esetektől eltekintve a keletkezett veszélyes hulladékok mennyisége az uniós tagállamok körében lakosonként 22 kg (Görögország) és 747 kg (Luxemburg) között változott 2010-ben.

Hulladékkezelés

2010-ben az EU-27 tagállamai mintegy 2366 millió tonna hulladékot kezeltek. Ez a mennyiség az Európai Unióba behozott hulladékot is tartalmazza. A 2. táblázat további információkkal szolgál az alkalmazott hulladékkezelési műveletekről, a 3. táblázat pedig a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozóan nyújt hasonló tájékoztatást. 2010-ben az EU-27 területén kezelt hulladék közel fele (48,2 %) esetében a hulladékégetéstől eltérő ártalmatlanítási műveletet alkalmaztak (túlnyomórészt a hulladéklerakók használata tartozik ide, de előfordult a bányászati hulladékok bányászati telephelyeken vagy azok környékén való elhelyezése, valamint a hulladékok víztestbe való kibocsátása is). Az EU-27 területén 2010-ben kezelt hulladék további 46,3 %-a (az energetikai hasznosítástól eltérő) hasznosítási műveleteken esett át. 2010-ben az EU-27 területén kezelt hulladék fennmaradó 5,4 %-át elégették (energetikai hasznosítással vagy anélkül).

Az 5. ábra a hulladékkezelés alakulását a fő kezelési kategóriák szerinti bontásban ábrázolja a 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozóan. A hulladékártalmatlanítás a kezelt hulladék volumenét tekintve folyamatosan csökkent 2004 és 2008 között. 2010-ben azonban megfordult ez a tendencia, ami főként annak tudható be, hogy néhány országban (Romániában, Svédországban és Finnországban) megélénkült a bányászati és kőfejtési tevékenységekből származó hulladékok kezelése, illetve ártalmatlanítása. Az ártalmatlanítás teljes hulladékkezelésen belüli részaránya e fellendülés ellenére a 2004-ben regisztrált 54,0 %-ról 48,2 %-ra csökkent 2010-re. A hasznosított hulladék mennyisége (energetikai hasznosítást kivéve) folyamatosan nőtt, a 2004-ben mért 893 millió tonnáról 1096 millió tonnára emelkedett 2010-re, bár a növekedés üteme 2008 és 2010 között lelassult. Ennek eredményeképpen a hasznosítás teljes hulladékkezelésen belüli részaránya a 2004-es 41,1 %-ról 46,3 -ra emelkedett 2010-re. A 2010-re vonatkozó legfrissebb adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a visszanyert hulladékból 193 millió tonnát feltöltésre használtak fel (vagyis kitermeléssel érintett területeken hasznosítottak lejtős területek helyreállítása céljából, biztonsági szempontok miatt vagy tájrendezéskor). A hulladékégetés és energetikai hasznosítás részaránya a 2004-ben mért 108 millió tonnáról 19,6 %-os növekedéssel 129 millió tonnára bővült 2008-ban, és változatlan volt 2010-ben.

A veszélyes hulladékok kezelése tekintetében a hulladékártalmatlanítás az EU-27 hulladékkezelésének 47,7 %-át tette ki 2010-ben, a teljes veszélyeshulladék-kezeléshez viszonyított részaránya tehát összhangban volt az összes hulladék esetében mért hasonló részaránnyal. Mintegy 9,8 millió tonnát (vagyis a teljes veszélyeshulladék-mennyiség 13,2 %-át) elégettek vagy energetikai hasznosítás keretében használtak fel, 29,1 millió tonnát (vagyis 39,2 %-ot) pedig hasznosítottak.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A hulladékpolitika végrehajtásának, különösen a hulladékhasznosítási és a biztonságos hulladékártalmatlanítási elvek betartásának ellenőrzése érdekében szükség van a vállalatoknál és a háztartásokban keletkező hulladékra és annak kezelésére vonatkozó statisztikákra. Az Európai Parlament és a Tanács 2002-ben fogadta el a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendeletet, amely létrehozta a hulladékokra vonatkozó harmonizált közösségi statisztikák elkészítéséhez szükséges keretrendszert.

A rendelet előírja, hogy az uniós tagállamok a 2004. referenciaévtől kezdődően kétévente szolgáltassanak adatokat a hulladék keletkezéséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról. A hulladék keletkezésére és kezelésére vonatkozó adatok négy referenciaévre, 2004-re, 2006-ra, 2008-ra és 2010-re vonatkozóan állnak rendelkezésre. Az EU-27 aggregátumainak kiszámításához az Eurostat becsléseket készített a 2010. referenciaévre vonatkozóan négy uniós tagállamról, Görögországról, Olaszországról, Lettországról és az Egyesült Királyságról.

Háttér

Az Európai Unió hulladékgazdálkodás iránti megközelítése a következő három alapelven nyugszik: a hulladékképződés megelőzése, újrafeldolgozás és újrafelhasználás, valamint a végleges ártalmatlanítás és ellenőrzés javítása. A hulladékképződés megelőzése tisztább technológiákkal, környezetbarát tervezéssel, továbbá ökológiai szempontból hatékony termelési és fogyasztási szokásokkal érhető el. Emellett a hulladékképződés megelőzése és az újrafeldolgozás az anyagtechnológia terén csökkentheti a felhasznált erőforrások környezeti hatásait a nyersanyagok kitermelésének és termelési folyamatok során végrehajtott átalakításnak korlátozásával. Lehetőség szerint a nem újrahasznosítható vagy újrafeldolgozható hulladékot el kell égetni, a hulladéklerakókat pedig csak végső esetben szabad használni. E módszereket azonban szigorúan ellenőrizni kell, mivel súlyos környezeti károkat okozhatnak.

Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája és a hulladékképződés megelőzését és kezelését a hét tematikus stratégia egyikeként megjelölő hatodik környezetvédelmi cselekvési programja (a vonatkozó közlemény címe: Az erőforrások fenntartható felhasználásának előtérbe helyezése - A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, COM(2005) 666 végleges) kiemelik az erőforrások hatékony hasznosítása, valamint a hulladékok keletkezése és a hulladékgazdálkodás közötti kapcsolatot. A közösségi politika szándéka e téren az erőforrások felhasználásának és a hulladékok keletkezésének a gazdasági fejlődés mértékétől való elválasztása, és egyúttal annak biztosítása, hogy a fenntartható fogyasztás ne lépje túl a környezet teherbíró képességét. Az uniós hulladékpolitika terén elért eredmények áttekintése érdekében 2010-ben elvégezték a stratégia értékelését (COM(2011) 13 végleges). Az erről készült jelentés szerint sikerült előrelépést elérni számos területen, többek között a jogszabályi változások, a újrafeldolgozási arány növelése, a lerakóba kerülő hulladékok mennyiségének visszaszorítása, valamint bizonyos hulladékáramok esetében a veszélyes anyagok csökkentése tekintetében. Ugyanakkor a következtetések számos olyan kérdésre is felhívták a figyelmet, amely esetében további javulást lehetne elérni. Ilyen többek között hulladékkeletkezés várható fokozódásával járó kedvezőtlen környezeti hatások, számos, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére kínálkozó alkalom elmulasztása, valamint a környezetvédelmi szolgáltatások terén történő munkahelyteremtéssel kapcsolatos előrehaladás hiánya. A jelentés emellett arra is figyelmeztetett, hogy további ambiciózus megelőzési és újrafeldolgozási célok meghatározásával, valamint anyagspecifikus célkitűzésekre való áttéréssel közvetlenül is elősegíthető az Európa 2020 stratégia erőforrás-hatékony gazdaság előmozdítására vonatkozó céljának elérése.