Archive:Regionális GDP

This Statistics Explained article is outdated and has been archived - for recent articles on regions and cities see here.

2016. márciusban adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis.A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. november

A térképek interaktívan böngészhetők az Eurostat statisztikai atlaszának használatával (lásd a felhasználói kézikönyvet (angol nyelven)).

1. térkép: Egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, az EU-28 átlagához viszonyítva, 2014 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

1. ábra: Egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, az EU-28 átlagához viszonyítva, 2014
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

2. térkép: Egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) változása vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, az EU-28 átlagához viszonyítva, 2008–14 (¹)
(a százalékpontos különbség 2008 és 2014 között)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2gdp) és (nama_10_pc)

3. térkép: Az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték az EU-28 átlagához viszonyítva, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2014 (¹)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10r_3gva), (nama_10r_3empers), (nama_10_a10) és (nama_10_a10_e)

4. térkép: A magánháztartások elsődleges jövedelme a népességhez viszonyítva, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2013
(vásárlóerő-fogyasztási egység (PPCS) egy lakosra vetítve)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2hhinc)

2. ábra: A magánháztartások rendelkezésre álló jövedelme a népességhez viszonyítva, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2013 (¹)
(vásárlóerő-fogyasztási egység (PPCS) egy lakosra vetítve)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2hhinc)

5. térkép: A magánháztartások rendelkezésre álló jövedelmének változása a népességhez viszonyítva, NUTS 2 régiók szerinti bontásban, 2008–13 (¹)
(vásárlóerő-fogyasztási egység (PPCS) összesített különbözete egy lakosra vetítve 2008 és 2013 között)
Forrás: Eurostat (nama_10r_2hhinc)

Ez a szócikk azon statisztikai szócikkek gyűjteményébe tartozik, amelyek az Eurostat regionális évkönyve alapján készültek. A cikk regionális gazdasági számlák alapján elemzi az Európai Unión (EU) belüli gazdasági fejleményeket: az első szakasz alapját a bruttó hazai termék (GDP), a gazdasági fejlődés és növekedés mérésére használt főösszeg képezi; a második szakasz rövid elemzést ad a munkaerő-termelékenységről (azaz a szócikk értelmezése szerint az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értékről); ezután a cikk a magánháztartások jövedelméről és rendelkezésre álló jövedelméről szóló regionális elemzéssel zárul.

Az EU kohéziós politikája keretében a regionális számlák képezik a kiadások elosztásának alapját. A kohéziós politika minden uniós régióra kiterjed, azonban a legtöbb strukturális alap azokat a NUTS 2. szintű régiókat célozza meg, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-28 átlagának 75%-át. A kohéziós alap előirányzott támogatásai jelenleg a 2007 és 2009 közötti hároméves időszak egy főre jutó átlag-GDP-jére tekintettel hozott határozaton alapulnak; a kohéziós politika félidős értékelése 2016 során valósul meg, amely valószínűleg néhány változtatást eredményez a rendszerben — további információkkal szolgál a regionális politikák és Európa 2020 cikk.

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-28 GDP-jét 2014-ben piaci árakon 14,0 billió euróra értékelték, amely egy főre jutó vásárlóerő-egységre átszámítva körülbelül 27,5 ezer vásárlóerő-egységnek (PPS) felel meg.

Egy főre jutó regionális GDP

Az 1. térkép a NUTS 2 régiók 2014-ben egy főre jutó GDP-jét mutatja be az egyes régiók értékeit először vásárlóerő-egységben számolva (PPS), majd az EU-28 átlagának százalékában kifejezve (az EU-28 átlaga felel meg a 100%-nak). A régiók között akadtak viszonylag „gazdagok” (a térképen kékkel jelölve), ahol az egy főre jutó GDP meghaladta az EU-28 átlagát, és viszonylag „szegény” régiók is (a térképen lilával jelölve); a vásárlóerő-egység (PPS) használata révén összehasonlítható az eltérő pénznemet használó és különböző árszínvonallal rendelkező uniós tagállamok régióinak vásárlóereje. A térkép egyértelmű kelet–nyugati tagozódást tükröz. Az ellentét azonban kevésbé markáns, mint egy évtizeddel ezelőtt, az Unió legnagyobb (10 új tagállammal történő) bővítésének idején volt, mégpedig két fő tényező miatt:

a fokozatos gazdasági konvergenciafolyamat miatt, azaz mert a kevésbé fejlett régiók gazdasága viszonylag gyors ütemben növekedett; és
a pénzügyi és gazdasági válság miatt, amely jelentős hatást gyakorolt a legtöbb uniós tagállam gazdasági teljesítményére.

Valójában az EU keleti részén számos, főleg fővárosi régióban mind abszolút értékben, mind az EU-28 átlagához viszonyítva (az árszínvonalak szerinti kiigazítás után) emelkedett az egy főre jutó GDP. Ugyanakkor a pénzügyi és gazdasági válság hatásának eredményeként az egy főre jutó GDP 2014-ben több olyan NUTS 2 régióban az EU-28 átlaga alá került, ahol korábban (2008-ban) még ez az érték felette állt: ez a helyzet állt elő négy brit, három holland és két-két görög, olasz és finn régióban, továbbá egy spanyol, egy ciprusi (ezen az elemzési szinten egy régióként vesszük figyelembe), egy szlovén és egy svéd régióban is. Ezzel szemben három német és egy-egy francia és lengyel régió az EU-28 átlaga fölé mozdult 2008-ról 2014-re.

Gazdasági tevékenység — a GDP meghatározása

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország vagy régió gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés, a kiadásokon alapuló megközelítés és a jövedelmen alapuló megközelítés.

A GDP-t a gazdasági teljesítmény és ciklusok (például recessziók, élénkülések és fellendülések) elemzésére használják. A különféle devizákban megadott adatok az összehasonlítás megkönnyítése érdekében általánosan használt pénznemre, például euróra vagy dollárra válthatók. Az árfolyamok azonban nem tükrözik az országok vagy régiók árszínvonala közötti összes különbséget. Ennek ellensúlyozása érdekében a GDP átváltásához egy átváltási tényezőt, a vásárlóerő-paritást (PPP) használhatunk. A PPP használatával (a piaci árfolyamok helyett) a mutatók egy mesterséges közös pénznemre, vásárlóerő-egységre (PPS) számíthatók át; a vásárlóerő-egység használata révén összehasonlítható az eltérő pénznemet használó és különböző árszínvonallal rendelkező uniós tagállamok régióinak vásárlóereje.

Általában véve az euróalapú sorozatok helyett a PPS-sorozatok használata kiegyenlítő hatást gyakorol, mivel azokban a régiókban, ahol rendkívül magas az euróban kifejezett egy főre jutó GDP, jellemzően az árszínvonal is viszonylag magas (például Párizs vagy London központjában általában magasabbak a megélhetési költségek, mint Bulgária vagy Románia vidéki területein).

Az Unión belül Inner London – West régióban mérték a legmagasabb egy főre jutó GDP-t

Öt további olyan régió volt, ahol az egy főre jutó GDP 2014-ben az EU-28 átlagának több mint a kétszerese volt, nevezetesen: Inner London – West, Luxemburg (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), a Région de Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofdstedelijk Gewest, Hamburg és Inner London – East. Ezen öt, 2014-ben a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régió mindegyikére jellemző volt a bejáró munkavállalók jelentős aránya: például sokan utaznak London központjába dolgozni nap mint nap, akár nagy távolságról is, míg a Région de Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofdstedelijk Gewest régió viszonylag kis területű (alig több mint 160 km²), mégis számos ingázót vonz a környező régiókból. Míg a legmagasabb abszolút értékeket az adott országon belül ingázók esetében gyakran Európa legnagyobb városainak régióiban regisztrálták, addig érdekességként megemlítendő, hogy bizonyos régiókban a nemzetközi ingázók száma is viszonylag magas arányt mutat. Például a Luxemburgban dolgozók igen nagy része országhatárokon át utazik munkába a szomszédos Belgiumból, Németországból és Franciaországból.

További információkért lásd: az ingázási trendekről szóló cikket.

Lakóhely vagy munkavégzés helye alapján érdemes mérni a vagyont és a jövedelmet?

Az egy főre jutó átlagos GDP nem ad képet az ugyanazon régióban élő különböző népességcsoportok közötti vagyonmegoszlásról, és az adott régióban a magánháztartások összesített jövedelmének mérésére sem alkalmas, mivel az ingázás azt eredményezheti, hogy a munkavállalók az egyik régióban (ahol dolgoznak) a GDP-hez, a másik régióban (ahol élnek) pedig a háztartások jövedelméhez járulnak hozzá.

Ennek az árnyoldala különösen akkor domborodik ki, amikor jelentős a régióba beáramló vagy onnan kiáramló ingázók nettó száma. Azok a területek, ahova nagyszámú ingázó áramlik be, gyakran kiugróan magas egy főre jutó regionális GDP-vel rendelkeznek (a szomszédos régiókhoz képest). Ez a trend igen jellemző számos uniós nagyvárosi térségre, elsősorban a fővárosokra. Ezen anomália miatt abból, hogy bizonyos, nettó ingázó-beáramlással jellemzett régiók egy főre jutó GDP-je magas, nem feltétlenül következik, hogy az adott régiókban élők jövedelme is hasonlóképpen jelentős.

2014-ben azon 276 NUTS 2 régiónak, amelyekről rendelkezésre állnak adatok (lásd az 1. térképet a lefedettségről), mintegy 15%-a számolt be arról, hogy az egy főre jutó GDP legalább 25%-kal haladta meg az EU-28 átlagát; a térképen a legsötétebb kék árnyalattal látható. Sok volt közöttük a fővárosi vagy fővárosival szomszédos régió, a többi régió túlnyomó többsége pedig a térkép közepén (Nyugat- és Dél-Németország, Nyugat-Ausztria és Észak-Olaszország, illetve Svájc területén) egy összefüggő régiócsoportot alkotott. A fennmaradó régiók a finn sziget, Åland régiója és az északi-tengeri kőolaj- és földgázfeldolgozással foglalkozó két régió, nevezetesen a holland Groningen és az Egyesült Királyságban található Északkelet-Skócia. Annak ellenére, hogy a legtöbb olyan régióval rendelkezett, ahol az egy főre jutó GDP legalább 25%-kal magasabb, mint az EU-28 átlaga, a német fővárosi régió — Berlin — nem tartozott ezek közé.

Az Unióban 21 olyan régió volt, amelyben az egy főre jutó GDP nem érte el az EU-28 átlagának felét, és ezek közel mindegyike kelet-európai régió volt

A kohéziós alapból jelentős támogatásban részesülő régiókban (az 1. térkép sötétlila színnel jelöli őket) az egy főre jutó átlagos GDP nem éri el az EU-28 átlagának 75%-át. 2014-ben 78 ilyen NUTS 2 régió volt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 2014–20 közötti programozási időszakra a finanszírozás alapját a 2007–09 közötti hároméves időszak egy főre jutó átlagos GDP-jének figyelembevételével állapították meg.

A viszonylag alacsony szintű egy főre jutó GDP-vel rendelkező 78 régió több mint negyedében (21 régióban) az egy főre jutó gazdasági termelés az EU-28 átlagának felét sem érte el. E 21 régióból 19 Kelet-Európában, négy uniós tagállam területén található: öt-öt Bulgáriában, Lengyelországban és Romániában, négy pedig Magyarországon. A fennmaradó két régió a francia tengerentúli régió, Mayotte és a görög Anatoliki Makedonia, Thraki. Az egész Unióban a legalacsonyabb egy főre jutó átlagos GDP-ről két bolgár régió (Severozapaden és Yuzhen tsentralen) és a francia tengerentúli régió, Mayotte számolt be: e három régióban a fejenkénti termelés az EU-28 átlagának egyharmadát sem érte el.

Az egy főre jutó GDP 18-szor volt magasabb Inner London – West régióban, mint Severozapadenben

2014-ben Inner London – West régió egy főre jutó átlagos GDP-je (az EU-28 átlagának 539%-a) az árszintkülönbségek figyelembevételével is közel 18-szor akkora volt, mint a legalacsonyabb egy főre jutó átlagos GDP-ről beszámoló bolgár Severozapaden régióé (az EU-28 átlagának 30%-a).

Az egy főre jutó GDP Norvégia összes régiójában meghaladta az EU-28 átlagát

Minden, több régióból álló uniós tagállamban volt legalább egy NUTS 2 régió, amelyben az átlagos, egy főre jutó GDP az EU-28 átlaga alatt maradt 2014-ben, azonban ez nem igaz a norvég 2. szintű régiókra, mert esetükben mind a hét régió regisztrált értéke meghaladta az EU-28 átlagát. Az egy főre jutó GDP csupán egy olyan uniós tagállamban volt az EU-28 átlaga felett, amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe, mégpedig Luxemburgban; ugyanez volt a helyzet Izland és Svájc esetében is (ahol csak nemzeti szintű információk érhetők el).

A Cseh Köztársaságban, Írországban, Magyarországon, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában és Szlovákiában egyedül a fővárosi régiók egy főre jutó GDP-je haladta meg az EU-28 átlagát. A több régióból álló uniós tagállamok közül csak Bulgária, Görögország, Horvátország és Szlovénia volt olyan, ahol minden NUTS 2 régió egy főre jutó átlagos GDP-je az EU-28 átlaga alatt maradt. Az egy főre jutó GDP ezenfelül az EU-28 átlagánál alacsonyabban alakult öt olyan uniós tagállamban is, amelyet a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe: név szerint a balti tagállamokban, valamint Cipruson és Máltán; és ez volt a helyzet Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, valamint Albánia és Szerbia esetében is (ezen országok esetében csak nemzeti adatok érhetők el).

Általában a fővárosi régiókban volt legmagasabb az egy főre jutó átlagos GDP a legtöbb tagállamban

Az 1. ábra az egy főre jutó 2014. évi GDP regionális megoszlásának egy másik szempontú elemzését mutatja be. Az ábra szerint a több régióból álló uniós tagállamokban túlnyomórészt a fővárosi régiók rendelkeznek a legmagasabb egy főre jutó átlagos GDP-vel; ez alól csak Németország, Olaszország és Hollandia voltak kivételek. Németországban Hamburgból számoltak be a legmagasabb egy főre jutó átlagos GDP-ről, míg Berlin volt az egyetlen fővárosi régió, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb volt a nemzeti átlagnál. Az olasz fővárosi régióban, Lazióban az összes olasz régió közül csak a hatodik legmagasabb volt az egy főre jutó GDP; a legmagasabb értékekről az északibb régiók számoltak be, első helyen a Provincia Autonoma di Bolzano/Bozen. Hollandiában csak Groningen régió egy főre jutó átlagos GDP-je haladta meg a Noord-Holland fővárosi régióét.

Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Írország, Franciaország, Horvátország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia és Svédország fővárosi régiói voltak ezen uniós tagállamok egyetlen olyan régiói, ahol az egy főre jutó GDP 2014-ben magasabb volt a nemzeti átlagnál.

A legalább két régióval rendelkező uniós tagállamok elemzése szerint az ugyanazon ország különböző régiói közötti legnagyobb értékteremtési eltérést az Egyesült Királyságban mérték, ahol Inner London – West régióban közel nyolcszor magasabb volt az egy főre jutó GDP, mint West Wales and the Valleys régióban. Az egy főre jutó GDP esetében jelentős eltérések voltak tapasztalhatók Franciaország, Románia és Szlovákia régiói között is. Ezzel szemben az értékteremtés viszonylag egyenletesen oszlott meg Horvátország, Szlovénia, az északi tagállamok, Portugália, Írország, Hollandia, Ausztria, Spanyolország és Görögország területein belül. Ezen uniós tagállamokban az egy főre jutó átlagos GDP a legmagasabb értéket mutató régióban legfeljebb kétszer volt magasabb, mint a legalacsonyabb értéket mutató régióban; ez Norvégia esetében is igaz.

A regionális gazdasági fejlődés időbeni alakulásának elemzése

A pénzügyi és gazdasági válság alatt az egy főre jutó GDP az EU-28 területén 2008-ban érte el a legmagasabb értéket, 26,0 ezer PPS-t. 2009-ben gyors ütemben csökkent a termelés, és az egy főre jutó GDP átlagértéke legközelebb csak 2011-ben haladta meg újra (kismértékben) a válság előtti csúcsértéket. 2012-ben és 2013-ban egyre lassult az egy főre jutó GDP növekedési üteme; ekkor az átlag 26,7 ezer PPS volt az egy főre jutó GDP, majd ismét növekedésnek indult, és 2014-re elérte a 27,5 ezer fejenkénti PPS értéket.

Az egy főre jutó GDP gyors ütemű növekedésnek indult több lengyel, német és osztrák régióban, Litvániában és Luxemburgban

A 2. térkép a pénzügyi és gazdasági válság hatásait mutatja be a NUTS 2 régiók regionális teljesítménye tekintetében, a 2008 és 2014 közötti időszakban. A gyors ütemben fejlődő régiók — a térképen a legsötétebb kék árnyalattal jelölve — elsősorban Lengyelországban (az ország 16 régiójából 7 tartozott ebbe a kategóriába), Ausztriában (9 régióból 3), Németországban (38 régióból 12), Litvániában és Luxemburgban (utóbbi kettőt a jelen elemzési szinten egy-egy régióként vesszük figyelembe) helyezkedtek el , ugyanakkor az egy főre jutó — az EU-28 átlagának százalékában kifejezett — GDP több mint 10,0 százalékponttal nőtt a Nyugat-Dunántúlon (Magyarország), Sud-Estben (Románia), Bratislavský krajban (Szlovákia) és Inner London – East régióban is.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Mazowieckie, Lengyelország

A 2008–14 közötti időszakban a lengyel fővárosi régióban, Mazowieckie-ben volt a leggyorsabb, egy főre jutó GDP-változásban mért növekedés. A legmagasabb növekedést szintén itt regisztrálták a NUTS 2 régiók közül az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmek esetében, a 2008 és 2013 közötti időszakban.

©: skitterphoto.com

A 2008–14 közötti időszakban az uniós NUTS 2 régiók közül a Varsó főváros térségét is magában foglaló Mazowieckie lengyel régió számolt be az EU-28 átlagához viszonyított leggyorsabb ütemű gazdasági növekedésről. Mazowieckie régióban az egy főre jutó GDP 2008-ban 17,1%-kal alacsonyabb volt, mint az EU-28 átlaga, 2014-re viszont ez az érték 8,4%-kal volt magasabban az EU-28 átlagánál.

A skála másik végén összesen 38 régióban az EU-28 átlagához képest legalább 10,0 százalékponttal csökkent az egy főre jutó GDP 2008 és 2014 között (lásd a 2. térképen a legsötétebb lila árnyalattal jelölt területeket). A pénzügyi és gazdasági válság Görögország és Spanyolország egész területén éreztette hatását: e régiók közül 12 görög, 14 spanyol volt; Ciprus (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe) szintén idetartozott, csakúgy, mint hét, főként északon fekvő olasz, két holland és egy-egy finn (fővárosi) és egyesült királyságbeli (Bedfordshire and Hertfordshire) régió. A 2008–14 közötti időszakban az uniós NUTS 2 régiók körében, az EU-28 átlagához viszonyított leggyorsabb gazdasági visszaesést három görög régióban (Attiki, Notio Aigaio és Ionia Nisia) regisztrálták, ahol az egy főre jutó GDP több mint 26,0 százalékpontot zuhant az EU-28 átlagához képest. Például a fővárosi régióban, Attikiben az EU-28 átlaga feletti 25,4%-ról 1,2%-kal az átlag alá esett vissza.

A nemzetgazdaság szerencsés alakulása jelentősen befolyásolhatja a regionális gazdasági teljesítményt, ahogy ezt számos keleti tagállam széles körű növekedése mutatja

Megemlítendő, hogy a bizonyos uniós tagállamok régióinak egy főre jutó átlagos GDP-je közötti nagymértékű eltérések ellenére viszonylag egységes tendencia figyelhető meg a gazdasági aktivitás alakulásában a 2008 és 2014 közötti időszak során. A több régióból álló uniós tagállamok közül Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában minden régióban, illetve a fővárosiakat kivéve Belgiumban, a Cseh Köztársaságban és Ausztriában minden régióban, valamint Dániában és Németországban egy (nem a fővárosi régió) kivételével az összes régióban az EU-28 átlagánál gyorsabb ütemben nőtt az egy főre jutó GDP. Ezzel szemben az egy főre jutó átlagos GDP növekedési üteme Görögország, Spanyolország, Horvátország, Olaszország, Hollandia, Szlovénia, Finnország (Åland kivételével) és Svédország összes régiójában lassabb volt az EU-28 átlagánál (a lassabb növekedés azonban az esetek többségében nem jelentett abszolút csökkenést az egy főre jutó GDP-ben). Írországban egy régió gyorsabb növekedést mutatott az EU-28 átlagánál, egy pedig lassabbat, míg Franciaország, Portugália és az Egyesült Királyság esetében még összetettebb a helyzet: régióik többsége lassabban növekedett az EU-28 átlagánál.

Munkatermelékenység

A regionális számlákon belül a munkatermelékenység az alapáron számított, euróban kifejezett, egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott értéket jelenti; ezt a 2014-es mutatót a 3. térkép ábrázolja a NUTS 2 régiók körében, az EU-28 átlagának százalékában kifejezve. A regionális munkatermelékenység kiszámításakor lehetőleg a ledolgozott munkaórák teljes számát kell figyelembe venni (az alkalmazottak egyszerű összeszámolása helyett), az erre vonatkozó adatok azonban jelenleg számos uniós tagállam esetében hiányosak.

KÖZÉPPONTBAN A RÉGIÓK

Luxemburg, Luxemburg

2014-ben Luxemburgban volt a legmagasabb az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték az Unió NUTS 2 régiói között, a munkatermelékenység pedig kétszerese volt az EU-28 átlagának. Szintén Luxemburg regisztrálta a második legmagasabb egy főre jutó GDP szintet is (Inner London – West után). Érdemes szem előtt tartani, hogy az egy főre jutó GDP nem feltétlenül nyújt tiszta képet a magánháztartások jövedelmei tekintetében, mivel az ingázás azt eredményezheti, hogy a munkavállalók az egyik régióban (ahol dolgoznak) a GDP-hez, a másik régióban (ahol élnek) pedig a háztartások jövedelméhez járulnak hozzá.

©: nicrob 77

Amennyiben egyes régiók között jelentős mértékű ingázás alakul ki, akkor — ha a foglalkoztatási adatok nem a lakóhelyre, hanem a foglalkoztatás helyére vonatkoznak — a nettó ingázóbeáramlással jellemzett régiókban az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték alacsonyabb lesz az egy főre jutó GDP-nél. Vagyis a régiók közötti különbség feltehetőleg kisebb lesz a munkatermelékenység, mint az egy főre jutó GDP elemzése esetén. A fentiek fényében az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték 2014-ban Luxemburgban volt a legnagyobb, és ugyanitt volt az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP is (vegyük figyelembe, hogy erre vonatkozó adat London esetében nem állt rendelkezésre).

A viszonylag magas munkatermelékenység köthető a hatékony munkaerő-felhasználáshoz (a ráfordítás növelése nélkül), illetve származhat az adott gazdaságot alkotó tevékenységek egyedi kombinációjából (mivel bizonyos tevékenységek munkatermelékenysége másokéhoz képest magasabb). A pénzügyi szolgáltatási ágazat például rendkívül fontos helyet foglal el Luxemburg gazdaságában, az e körbe tartozó tevékenységeket pedig különösen magas termelékenység jellemzi. Munkatermelékenység tekintetében az első három között végzett (a Dublint is magában foglaló) Southern and Eastern Ireland ír régió is, ahol szintén a pénzügyi szolgáltatások dominálnak. Az első 10 helyezett fennmaradó régiói közé tartozik három belga régió (a fővárosi és az azzal szomszédosak), a dán, a francia és a svéd fővárosi régiók, csakúgy, mint két északi-tengerparti, kőolaj- és földgázfeldolgozással foglalkozó régió (melyek már említésre kerültek a kimagasló, egy főre jutó GDP kapcsán); nevezetesen a holland Groningen és az Egyesült Királyságban található Északkelet-Skócia.

A munkatermelékenység alacsonyabb a 2004-ben és azután csatlakozott uniós tagállamokban

Az EU-hoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamokban egyetlen olyan régió sem volt, ahol az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték meghaladta volna az EU-28 átlagát. Az e körbe tartozó 13 tagállam NUTS 2 régiói közül (a rendelkezésre álló adatok fényében) az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték a Bratislavský kraj szlovák fővárosi régióban volt a legmagasabb, 2014-ben az EU-28 átlagának valamivel több mint 80%-a.

64 olyan NUTS 2 régió volt, ahol az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték az EU-28 átlagának háromnegyedét sem érte el 2014-ben (ezeket a 3. térkép a legsötétebb lila árnyalattal jelöli). E régiók körében 46 olyan régió volt, ahol ez az arány az EU-28 átlagának kevesebb mint fele volt: ezek elszórva találhatók két balti tagállam területén (Lettország és Litvánia, amelyeket a jelen elemzési szinten egy-egy régióként veszünk figyelembe) és az EU keleti régióiban, ahol alacsony munkatermelékenységet mértek Bulgária, Horvátország és Magyarország összes régiójában, a Cseh Köztársaság és Lengyelország két régiójának kivételével, illetve Románia egy régiójának kivételével a hozzájuk tartozó összes régióban, valamint Szlovákia egy régiójában. 2014-ben az egyetlen olyan déli régió, ahol a munkatermelékenység az EU-28 átlagának felét sem érte el, a portugál Norte volt.

A háztartások elsődleges jövedelme

Az elmúlt években egyre több vita témája volt az európai életminőség; sok ember azon az állásponton van, hogy az általános életszínvonal a pénzügyi és gazdasági válság kezdete óta romlott, különösen a csökkenő reálbérek, a növekvő munkanélküliség, a többletadók és társadalmi költségek, az alacsonyabb juttatások, illetve az emelkedő árak miatt.

A 4. térkép áttekintést nyújt 26 uniós tagállam NUTS 2 régiójának egy főre jutó elsődleges jövedelméről (Luxemburg és Málta esetében nem állnak rendelkezésre adatok). Az adatok vásárlóerő-fogyasztási egységben (PPCS) vannak kifejezve, amely figyelembe veszi a régiók közötti árszínvonalbeli különbségeket. 2013-ban az elsődleges jövedelmi skála csúcsán Inner London – West állt az egy főre jutó 51,2 ezer PPCS értékkel, a skála másik végpontján pedig a bulgáriai Severozapaden helyezkedett el az egy főre jutó 4,8 ezer PPCS értékkel, amely 10,6 az 1-hez arányt jelent; a legalacsonyabb és a legmagasabb értékeket ugyanazon régiókban regisztrálták, melyek a legmagasabb és legalacsonyabb egy főre jutó GDP-t jelentették.

Magas elsődleges jövedelem számos német régióban és általánosabban véve a fővárosokban és azok körül

Összesen 52 olyan régió volt, ahol az egy főre jutó elsődleges jövedelem legalább 22,5 ezer PPCS volt 2013-ban. E régiók többsége (27) Németországban található, beleértve a második, harmadik és negyedik legnagyobb értékekkel bíró régiókat is: Oberbayern, Stuttgart és Hamburg. Inner London – West régiót kivéve hét ilyen brit régió volt, főleg Anglia délkeleti részén, továbbá egy régió Skóciában (Északkelet-Skócia). Más ebbe a csoportba tartózó, több régióból álló uniós tagállamok közé sorolható Ausztria (öt régió) Belgium (négy régió, amelyek a főváros körül csoportosultak, de azt nem tartalmazták), Olaszország, Hollandia és Finnország (két-két régióval), továbbá egy francia és egy svéd régió is. Az egy főre jutó GDP mellett a 4. térkép egyik legmeglepőbb tulajdonsága az egy főre jutó elsődleges jövedelem viszonylag magas szintje a fővárosokban és az azokat körülvevő régiókban.

A skála másik végpontján 36 olyan NUTS 2 régió áll, amelyekben az egy főre jutó elsődleges jövedelem kevesebb mint 10 ezer PPCS volt. E régiók főként Lettországban (amelyet a jelen elemzési szinten egyetlen régióként veszünk figyelembe), Görögországban és a kelet-európai tagállamokban, különösen Bulgáriában (mind a hat régió), Horvátországban (mindkét régió), Magyarországon (hat régió a hétből), Romániában (hat régió a nyolcból), Lengyelországban (16-ból 8 régió) és Szlovákiában (négyből egy régió) helyezkedtek el; egy ilyen francia régió is volt továbbá.

Rendelkezésre álló jövedelem

A 2. ábra és az 5. térkép a magánháztartások rendelkezésre álló jövedelmét mutatja be, más szavakkal azt a „kézhez kapott” jövedelmet, amelyet az emberek elkölthetnek vagy félretehetnek (miután befizették az adót és a társadalombiztosítási járulékokat, illetve megkapták a szociális juttatásokat). 2013-ban a legmagasabb egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmet Inner London – West régióban regisztrálták, ahol ez az érték 37,9 ezer PPCS volt; megjegyzendő, hogy Luxemburg és Málta esetében nem állnak rendelkezésre adatok. A legfelső 10-ben szereplő maradék 9 régió mindegyike Németországban található; a legmagasabb egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmet a bajor Oberbayern régióban regisztrálták (itt található München is).

A legmagasabb egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmet Inner London – West régióban regisztrálták, amely 7,7-szerese a francia tengerentúli régió Mayotte értékének (4,9 ezer PPCS); ha ugyanezt az arányt összehasonlítjuk az elsődleges jövedelemmel (10,6 az 1-hez), akkor a legmagasabb és legalacsonyabb régió közötti tartomány jelentősen szűkül. Valójában a régiók túlnyomó többségében az egy lakosra jutó rendelkezésre álló jövedelem általában véve alacsonyabb volt, mint ugyanezen mérőszám az egy lakosra jutó elsődleges jövedelem esetében, az állami beavatkozás (újraelosztás) eredményeként. Ez különösen igaz azon régiókban, amelyek jellemzően a legjobban keresőkkel rendelkeznek (gyakran fővárosi régiók), mivel az adó és a társadalombiztosítási járulékok általában a bevétel függvényében emelkednek.

A 2. ábrán látható, hogy gyakran a fővárosi régiók feleltek a legmagasabb szintű rendelkezésre álló jövedelemért, habár ez a tendencia kevésbé nyilvánvaló néhány olyan uniós tagállamban, amelyek a legmagasabb rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkeztek: Belgiumban, Németországban és Ausztriában az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem a fővárosi régiókban a nemzeti átlag alatt maradt. Spanyolország, Olaszország, Magyarország és Finnország fővárosi régióiban az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem magasabb volt az adott tagállam nemzeti átlagánál, habár e tagállamokban legalább egy-egy régióban regisztráltak magasabb szintű egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmet.

A fővárosi régiók kivételével viszonylag egységes eloszlás figyelhető meg az uniós tagállamok régiói között a rendelkezésre álló jövedelmek tekintetében

A fővárosi régiókat kivéve az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmek eloszlása gyakran viszonylag kis eltérést mutatott a legtöbb uniós tagállam fennmaradó régiói között. Ez különösen jellemző volt Dánia, Svédország és Ausztria esetében, amelyek különösen egységes eloszlást mutattak. A fentiekkel ellentétben, szintén a fővárosi régiók kivételével, ugyanazon uniós tagállamok esetében az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem tekintetében a legnagyobb eltérések Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban kerültek jelentésre; Franciaországban ennek oka nagyrészt némely tengerentúli régió viszonylag alacsony értékeiben keresendő, míg Olaszország és Spanyolország esetében a különbségek az északi-déli tengely szerint oszlottak meg (a rendelkezésre álló jövedelmek az északi régiókban magasabbak).

Habár a NUTS 2 régiók többségében az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem alacsonyabb volt, mint az egy főre jutó elsődleges jövedelem, a társadalmi juttatásoknak és egyéb transzfereknek köszönhetően 46 régióban meghaladta a rendelkezésre álló jövedelem az egy főre jutó elsődleges jövedelem mértékét. Ez a helyzet állt fent 13 görög régióból 10-ben, mind a hat bolgár régióban, a nyolc román régióból ötben, hét portugál régióból ötben, hét magyar régióból négyben, valamint 3-3 régióban Spanyolországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban, két lengyel és egy-egy német, francia, horvát és szlovák régió esetében is, csakúgy, mint Cipruson (amelyet ezen az elemzési szinten egy régióként veszünk figyelembe).

A rendelkezésre álló jövedelem esetében a legmagasabb növekedést Németország, Lengyelország és Románia több régiójában regisztrálták

Az 5. térkép mutatja be az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem változását a NUTS 2 régiók esetében 2008 és 2013 között; ám vegyük figyelembe, hogy Spanyolország esetében 2010 és 2013 közötti változásra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre, illetve Horvátország, Luxemburg és Málta esetében nincs elérhető információ. A térképen a legszembetűnőbb trend a viszonylag magas növekedés a rendelkezésre álló jövedelem tekintetében Németországban, Lengyelországban és Romániában a vizsgált időszak alatt. Azon NUTS 2 régiók esetében, amelyekről rendelkezésre állnak adatok, a legmagasabb növekedést a rendelkezésre álló jövedelem tekintetében a lengyel fővárosi régióban, Mazowieckie-ben és a román Vest régióban regisztrálták. A lengyel és román régiók mellett a szlovák fővárosi régió szerepelt az első 10 helyezett között.

A rendelkezésre álló jövedelem értéke több mint ezer PPCS-t esett minden egyes görög régióban

A legnagyobb mértékű visszaesések a rendelkezésre álló jövedelem tekintetében azokban az uniós tagállamokban voltak tapasztalhatók, amelyeket leginkább sújtott a gazdasági és pénzügyi válság. 38 olyan EU-28 régió volt, ahol az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem több mint ezer PPCS-t esett vissza 2008 és 2013 között (ezeket a 5. térkép a legsötétebb lila árnyalattal jelöli). Mind a 13 görög régió ebbe a csoportba tartozik, és a kilenc, legnagyobb mérvű visszaesést regisztráló EU-28 régió között is csak görögök szerepelnek, emellett a legnagyobb visszaesést is a görög fővárosi régió, Attiki jelentette. A 38 idetartozó régióból egyéb helyeken található: 11 olasz, 10 egyesült királyságbeli, mindkét ír régió, valamint két szlovén régió és Ciprus (amelyet ezen az elemzési szinten egy régióként veszünk figyelembe).

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

ESA 2010

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unióban. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák.

Az ESA 2010 harmonizált módszertant biztosít az Unión belüli nemzeti és regionális számlák előállításához. Az biztosítja, hogy az uniós tagállamok gazdaságaira vonatkozó statisztikai adatok összeállítása következetes, összehasonlítható, megbízható és korszerű módszerekkel történjen. E statisztikák jogalapját az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletképezi.

Az ESA 95-ről az ESA 2010-re való átmenetről további információk az Eurostat honlapján találhatók.

NUTS

A szócikk adatai kizárólag a NUTS 2013. évi verzióján alapulnak.

Területi lefedettség

A regionális gazdasági számlákból származó statisztikákat túlnyomórészt a NUTS 2 régiók szintjén mutatjuk be. Az adatok Svájc, Albánia és Szerbia esetében csak nemzeti szinten állnak rendelkezésre. A norvég régiók esetében a legfrissebb elérhető statisztikák a 2013. évre vonatkoznak; 2014-re csak nemzeti adatok érhetők el.

Felhívjuk a figyelmet, hogy nem minden régió esetében áll rendelkezésre teljes idősor, ezért az időbeni változásokat bemutató térképek elemzése során különös körültekintéssel kell eljárni; a standard lefedettségtől való eltéréseket lábjegyzet részletezi.

A mutatók meghatározása

A bruttó hazai termék (GDP) az országok átfogó gazdasági „egészségének” alapvető mérőszáma. A GDP a termelésre vonatkozó összesített mérőszám, amelynek értéke a termelésben részt vevő összes rezidens gazdasági egység által generált bruttó hozzáadott érték, plusz a kibocsátásuk értékében nem szereplő termékek utáni adók összege, mínusz az ilyen termékekhez kapcsolódó esetleges támogatások. A bruttó hozzáadott érték a kibocsátás és a folyó termelőfelhasználás különbözete.

Az egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzeti, illetve regionális gazdaság versenyképességébe és termelékenységébe. A mérőszámot bizonyos mértékig befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete, és értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól a részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás.

Az alapáron számított bruttó hozzáadott érték a nemzeti számlák termelési számlájának egyenlegező tétele, értéke az alapáron számított kibocsátás és a beszerzési áron számított folyó termelőfelhasználás különbözete. Az alapár az az ár, amelyet a termelő a vásárlótól kap egy egységnyi termékért, mínusz a termékhez kapcsolódó adók, plusz a termékhez kapcsolódó támogatások. A bruttó hozzáadott érték tevékenységként is vizsgálható: az összes tevékenység alapáron számított bruttó hozzáadott értékének és a termékek utáni adóknak az összege, a támogatások levonása után a GDP-vel egyenlő.

A magánháztartások elsődleges jövedelmét közvetlenül a piaci tranzakciók generálják. Ez általában véve a fizetett munkából és az önfoglalkoztatásból származó jövedelmet, valamint a kapott kamatot, osztalékot és bérleti díjat foglalja magában; a kifizetendő kamatok és bérleti díjak negatív tételként kerülnek regisztrálásra.

A rendelkezésre álló jövedelem az elsődleges jövedelemből származtatott mennyiség, a szociális juttatások és a pénzátutalások összege (az állami újraelosztás után), a jövedelem és vagyon után fizetendő adók, továbbá a szociális hozzájárulások és hasonló terhek levonása után; vagyis ez a „kézhez kapott” jövedelmet tükrözi.

Háttér

A gazdasági fejlődés mérése

A gazdasági fejlődés kifejezésére általánosan használt mutató a GDP, amely regionális összefüggésben a makrogazdasági aktivitás és növekedés mérésére is felhasználható, emellett pedig a régiók összehasonlításához is alapul szolgálhat. A GDP politikai szempontból is fontos mutató, mivel kulcsszerepet játszik annak meghatározásában, hogy az egyes uniós tagállamoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk az Európai Unió költségvetéséhez, a GDP hároméves átlaga pedig felhasználható annak eldöntéséhez, hogy mely régiók részesüljenek támogatásban az Európai Unió strukturális alapjaiból.

Az egy főre jutó GDP gyakran használatos az általános életszínvonal közvetett mutatójaként. Mindazonáltal nem szabad kizárólagos információforrásként használni politikai vitákhoz, mivel a GDP nem vesz figyelembe egyes olyan externáliákat, mint például a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi befogadás, holott egyre inkább elterjedt nézet, hogy e két tényező jelentősen befolyásolja az életminőséget.

Számos nemzetközi kezdeményezés foglalkozott ezzel a kérdéssel, az Európai Bizottság pedig 2009 augusztusában A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban (COM(2009) 433 végleges) címmel közleményt fogadott el, amely a GDP-mérőszámok javítására és kiegészítésére irányuló különféle intézkedéseket vázolt fel. E közlemény szerint a GDP-t olyan statisztikákkal szükséges kiegészíteni, amelyek egyéb, az egyének jólétét kritikus mértékben meghatározó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak. Az e kiegészítő mutatószámokkal kapcsolatos közelmúltbeli fejleményeket az Előrehaladás „A GDP-n innen és túl” közleményhez kapcsolódó intézkedések terén című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2013) 303 végleges) mutatja be, amely azt is megerősíti, hogy a GDP-n túlmutató mérőszámokat többek között regionális és helyi szinten is a közérdek indokolja.

Gazdaságpolitikák

A regionális egyenlőtlenségeket számos tényező, többek között a távoli földrajzi fekvés vagy a gyér lakosság, szociális és gazdasági változás vagy a korábbi gazdasági rendszerek maradványai okozhatják. Ezek az egyenlőtlenségek egyebek mellett hátrányos társadalmi helyzet, rossz minőségű lakhatás, egészségügyi ellátás vagy oktatás, magasabb munkanélküliség vagy elégtelen infrastruktúra formájában jelentkezhetnek.

Az EU regionális politikája támogatja a tágabb Európa 2020 stratégia megvalósítását. Az Európai Unió regionális politikája a szolidaritás és a kohézió előmozdítását szolgálja azért, hogy minden régió ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket, egyúttal javítsa a versenyképességet és a foglalkoztatottságot, a „szegényebb” régiók életszínvonalát pedig mielőbb az uniós átlagra emelje.

Kohéziós politika

Az EU költségvetésének több mint egyharmadát a kohéziós politikának szenteli, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek megszüntetése az Európai Unióban, többek között a hanyatló ipari területek szerkezetátalakításának vagy vidéki területek diverzifikálásának elősegítésével. Az EU ennek érdekében regionális politikája keretében a régiók versenyképességének javítására, a gazdasági növekedés élénkítésére és új munkahelyek teremtésére törekszik. A regionális politika tulajdonképpen beruházáspolitika, amelyen keresztül az EU támogatja a munkahelyteremtést, a versenyképesség fokozását, a gazdasági növekedést, az életminőség javítását és a fenntartható fejlődést.

A 2014–20 közötti időszakra vonatkozóan az EU átstrukturálta kohéziós politikáját annak érdekében, hogy az a lehető legnagyobb hatást fejtse ki a növekedésre és munkahelyteremtésre. Az Unió ebben az időszakban összesen 351 milliárd EUR összegben finanszíroz beruházásokat az európai régiókban. A beruházások minden régióban folytatódnak, az EU ugyanakkor megreformálta kohéziós politikáját, és a következő regionális osztályozáshoz igazította a támogatás szintjét:

kevésbé fejlett régiók (GDP < az EU-27 átlagának 75%-a);
átmeneti régiók (GDP az EU-27 átlagának 75%-a és 90%-a között); és
fejlettebb régiók (GDP > az EU-27 átlagának 90%-a).

Az Európai Unió regionális politikája a versenyképesség javítása, valamint a legszegényebb régiók életszínvonalának az uniós átlaghoz való közelítése (konvergencia) útján minden régiót támogatni kíván a benne rejlő összes lehetőség kiaknázásában. A regionális gazdaságpolitika célja, hogy a hozzáférhetőség javítása, minőségi szolgáltatások nyújtása és a környezet megóvása révén serkentse a beruházásokat, és ezáltal ösztönözze az innovációt, a vállalkozó szellemet és a munkahelyteremtést, egyúttal pedig leküzdje a hátrányos társadalmi helyzet, a rossz lakhatási, oktatási és egészségügyi körülmények, a magasabb munkanélküliség és az elégtelen infrastruktúra formájában jelentkező egyenlőtlenségeket.

A foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások fellendítése

Az Európai Bizottság 2014-ben kiemelt prioritásként tűzte ki a foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások fellendítését. Olyan fontos új kezdeményezésről van szó, amely köz- és magánberuházások mobilizálása révén törekszik különböző infrastruktúra-fejlesztések megvalósítására (például a szélessávú internet-, energia- és közlekedési hálózatok kiépítésére). Az Európai beruházási terv (COM(2014) 903 végleges) című közleményében az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az uniós tagállamoknak és a regionális hatóságoknak fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy különféle pénzügyi eszközök révén, például kölcsönök, tőkebefektetés és garanciák formájában, biztosítsák a strukturális alapok maximálisan hatékony felhasználását. 2015 januárjában az Európai Bizottság elfogadott egy közleményt arról, hogy a stabilitási és növekedési paktum meglévő szabályain belül jelen lévő rugalmasság hogyan használható ki a legjobban. E közlemény célja a beruházások, a szerkezeti reformok és a költségvetési felelősségvállalás közötti kapcsolat megerősítése volt.

Lásd még

Economy and finance statistics introduced (angol nyelven)
European sector accounts - background (háttércikk) (angol nyelven)
European system of national and regional accounts - ESA 2010 (háttércikk) (angol nyelven)
GDP per capita, consumption per capita and price level indices (angol nyelven)
Nemzeti számlák és GDP

Az Eurostat további információi

Regional economic accounts — ESA2010 (t_nama_reg)

Adatbázis

Regional statistics by NUTS classification (reg) (angol nyelven), lásd:

Regional economic accounts — ESA2010 (reg_eco10)

Tematikus anyagok

National accounts (angol nyelven)
Regions (angol nyelven)

Módszertan/metaadatok

Bruttó hazai termék (GDP) a jelenlegi piaci árak mellett, NUTS 2 régiók szerinti bontásban (angol nyelven) (ESMS metadata file — nama_r_e2gdp_esms)
Háztartási számlák - ESA95 (angol nyelven) (ESMS metadata file — reg_ecohh_esms)

Az ábrák és térképek forrásadatai (MS Excel)

Economy at regional level (angol nyelven)

Külső hivatkozások

European Commission — Regional and Urban Policy — Cohesion policy data (angol nyelven)