Por és nanorészecskék
Egészség és biztonság

A „por” kifejezésnek nincs pontos tudományos jelentése, de az általánosan elfogadott definíció szerint a por olyan szilárd anyag, amely kis méretű részecskékből áll. A veszélyesség megállapításakor a részecskék mérete ugyanolyan fontos, mint a por jellege. A legveszélyesebbek általában azok – például a finom porok –, amelyek szabad szemmel nem látható méretű részecskékből állnak. Ezek a részecskék elég aprók ahhoz, hogy belélegezzük őket, ugyanakkor elég nagyok ahhoz, hogy lerakódjanak a tüdőszövetben és ne távozzanak kilégzéskor. Egyes anyagok azonban (például az azbeszt) rendkívül durva, nagy szemcséjű porokat alkotnak, ami szintén veszélyes lehet.

Ne feledje: az anyagokból képződött porok részecskemérete rendkívül változatos lehet. A szabad szemmel látható nagy részecskék vagy szemcsék mellett láthatatlan részecskék is jelen lehetnek.

Nanoanyagok: Számos modern eljárásban használnak úgynevezett nanoanyagokat. Ezek az anyagok különösen veszélyesek, mert a bőrön, illetve belégzéskor a tüdőn keresztül közvetlenül a véráramba juthatnak. Függetlenül attól, hogy milyen alapanyagból készültek, minden esetben egészségre veszélyesnek tekintendők. A szabványos védőeszköz nem nyújt megfelelő védelmet ezekkel az anyagokkal szemben, ezért az ilyen termékek felnyitása vagy mintavételezése előtt mindig forduljon a laboratóriumi szakértőkhöz.

Mérgező porok: Általában akkor képződnek, ha olyan anyagokkal dolgoznak, amelyek maguk is mérgezőek, pl. ólmot, higanyt, krómot vagy mérgező szerves anyagokat, például fentanilt és analógjait tartalmazó vegyi anyagok. Belégzésük esetén károsíthatják a tüdőt, illetve a véráramba bekerülve minden testrészbe eljuthatnak. A fentanilek és más szintetikus opioidok nagyon gyorsan légzési elégtelenséget és szedációt okozhatnak. Lásd: Ellenőrzött kábítószerek.

Irritáló porok: Többek között a következő anyagok kezelésekor keletkezhetnek:

• liszt/gabona,
• szurok,
• dohányzás,
• cukor,
• papír,
• szárított élelmiszerek,
• cement,
• fűrészpor,
• kávébab és tea,
• festék (fénymásolók/nyomtatók festékkazettáiban).

Az ilyen típusú porok általában csak irritáló hatásúak, de nagy koncentrációban az egészségre is veszélyesek lehetnek. A keményfa pora rákkeltő (lásd a 7. fejezetet).

Bizonyos helyeken (például hatósági raktárakban) kannabiszporral is érintkezésbe kerülhet. Ez a portípus nem különösebben veszélyes, mivel nem jut be könnyen a szervezetbe, és általában alacsony koncentrációban van jelen.

Gyúlékony porok: A gyúlékony porok porfelhő formájában haladnak a légkörben, és könnyen meggyulladhatnak, ami belobbanást vagy robbanást okozhat. Szikra vagy nyílt láng jelenlétében, sőt akár forró felületek közelében is fennáll a gyulladásveszély. Ha leülepedés után gyullad meg, a gyúlékony por lángra kap, vagy a gyújtóforrás eltávolítása után még hosszú ideig parázslik. Robbanás esetén a gyúlékony por nagy területen szétszóródhat, ami növeli a pusztító tüzek kialakulásának kockázatát.

Munkája során nagy valószínűséggel nem lesz dolga gyúlékony porokkal.

Irritáló hatású porok szinte mindenhol jelen vannak. Leggyakoribb fajtáik a következők:

• papírpor a küldeményelosztó létesítményekben és a papírboltokban,
• cementpor az építkezési helyszíneken,
• különféle porok a kikötőkben, a belföldi vámkezelési raktárakban és a kereskedői telephelyeken,
• festékpor a fénymásolókat/nyomtatókat tartalmazó helyiségekben.

Emellett veszélyes koncentrációjú mérgező vagy gyúlékony porok jelenlétére is lehet számítani olyan környezetekben, ahol ömlesztett rakományok (például gabona, fémércek, szén stb.) berakodása, kirakodása vagy mozgatása zajlik.

A porok jellemzően a tüdőt és a légutakat károsítják, de egyes típusaik akár rákot is okozhatnak. A veszélyes porok belégzése leggyakrabban a következő betegségekhez vezethet:

Jóindulatú pneumokoniózis. Ezt a betegséget az önmagukban ártalmatlan porok belégzése és tüdőben való jelentős mértékű (röntgenfelvételen kimutatható) lerakódása okozza. A tüdőszövetet nem roncsolja, ezért a betegség nem okoz tartós egészségkárosodást. Leggyakrabban fémporok, például vas- és ónpor okozzák.

Pneumokoniózis. Bizonyos ásványi porok belélegzése okozta krónikus tüdőbetegségek egy csoportjának gyűjtőneve. A pneumokoniózis elnevezés több olyan betegséget is magában foglal, amelyeket az őket kiváltó porokról neveztek el. A legismertebbek a következők:

• azbesztózis (azbesztpor okozza) – lásd: azbeszt,
• szilikózis (szilícium-dioxid por okozza),
• talkózis (talkumpor okozza).

Nem fertőző tüdőgyulladás (pneumonitis). A tüdőszövetek vagy hörgőcskék gyulladása, amelyet bizonyos fémporok belélegzése okoz. A tünetek hasonlóak a tüdőgyulladáshoz (pneumonia), de súlyosságuk a belélegzett fémtől függően eltérő. Leggyakoribb kiváltói a kadmium- és berilliumpor.

Mellhártyadaganat. A tüdőben jelentkező tumor, amelyet főként azbesztexpozíció okoz (lásd: azbeszt).

Tüdőrák. Az azbesztexpozíció is okozhat tüdőrákot (lásd: azbeszt).

A legtöbb portípus esetében, az irritáló hatású porokat is beleértve, az egészségvédelmi és biztonsági előírások expozíciós határértékeket írnak elő. Ezekről a nemzeti iránymutatásokban és az uniós jogszabályokban tájékozódhat.

Mivel azonban a legtöbb esetben a por forrása nehezen tartható ellenőrzés alatt, minden óvintézkedést meg kell tenni a kockázatok csökkentése érdekében. Ajánlott intézkedések:

• használjon légzőkészüléket vagy arcmaszkot,
• lehetőség szerint biztosítsa a munkavégzési hely megfelelő szellőzését,
• ha rendelkezésre áll porelszívó berendezés, gondoskodjon annak használatáról,
• korlátozza a porokkal való érintkezést,
• járjon rendszeres orvosi ellenőrzésre,
• ha tüneteket tapasztal, azonnal hagyja el a szennyezett területet.

Ne feledje: még akkor is csak a munka elvégzéséhez minimálisan szükséges ideig tartózkodjon a port tartalmazó légtérben, ha légzésvédőt visel.