Azbeszt
Egészség és biztonság

Az azbeszt természetes formában előforduló ásvány, amelynek rostjai vékony, tartós szálakra oszthatók. Számos iparágban széles körben alkalmazzák, mivel a szálak kiváló szigetelők (hővel, tűzzel és vegyi anyagokkal szemben ellenállóak, és nem vezetik az elektromos áramot). Gyakran használják cement és más anyagok megerősítésére.

Ugyanakkor rendkívül veszélyes anyag (a vegyi anyagok osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelet 1A. kategóriába tartozó rákkeltő anyagként sorolja be). Az azbeszttartalmú termékek megsérülésekor apró szálak lélegezhetők be, ami idővel olyan betegségek kialakulásához vezet, mint az azbesztózis, a mezotelióma és a rák más formái.

Az azbesztnek számos különféle típusa létezik:

• aktinolit,
• amozit (barna azbeszt),
• antofillit,
• krizotil (fehér azbeszt),
• krokidolit (kék azbeszt),
• tremolit.

A krokidolit és az amozit az azbeszt két legveszélyesebb formája: ezek jelentik a legnagyobb veszélyt a rostszálak belégzése esetén. A krokidolitot az 1970-es évek óta nem használják, a régebbi épületekben azonban még sok helyen előfordul.

Ne feledje: az azbeszt teljesen ártalmatlan, ha érintetlenül hagyják. Csak akkor jelent veszélyt, ha vágják, fúrják vagy más módon roncsolják.

Az azbeszt egyes épületekben ma is megtalálható szigetelésként, de fékbetétekhez, valamint bekötőcsövekhez és kazánokhoz (például hajókon) is használták. Régebbi épületekben ma is előfordulhat, de a felújításkor eltávolítják. Amióta kevésbé veszélyes alternatívák is elérhetővé váltak, az azbeszt használata minimális mértékű. Ma is előfordulhat régi épületekben, ahol Ön munkát végez vagy látogatást tesz (például lepárlókban), és egyes – különösen harmadik országokból érkezett – hajókon.

Az azbeszt csak akkor veszélyes, ha felaprózódik, és a rostszálak azbesztporként a levegőbe jutnak. Az ilyen szálak belélegzése súlyos betegségeket okozhat. Ez azonban csak nagyon ritkán fordul elő azok között, akik nem nagy mennyiségű azbeszttel kerültek érintkezésbe. A betegség általában csak azokban alakul ki, akik rendszeresen dolgoznak vagy dolgoztak azbeszttel.

• Az azbesztózis a tüdő visszafordíthatatlan hegesedése, amely súlyos légzési problémákhoz vezet. Az azbesztnek való kitettség megszűnése után is tovább súlyosbodhat.
• Tüdőrák. Az azbeszttel rendszeresen dolgozók körében nagyobb a tüdőrák kialakulásának kockázata. Lásd még: Rákkeltő anyagok.
• A mellhártyadaganat a belső mellkasi hártya vagy a hasfal gyógyíthatatlan rákos elváltozása. A lakosság körében nagyon ritkán fordul elő, de az azbeszttel dolgozók között magasabb a kockázata.

Az azbeszthez kapcsolódó betegségek kialakulása hosszabb időbe telik. Az azbesztózis tüneteinek megjelenése akár 10–20 évig is eltarthat, az azbeszthez kapcsolódó ráktípusok kialakulása pedig akár 40 évbe is telhet.

Attól függ. A kritikus tényezőt a rostszálak mérete jelenti: elég kicsinek kell lenniük ahhoz, hogy belélegzéssel a tüdőbe jussanak, ugyanakkor elég nagynak ahhoz, hogy kilégzéskor ne távozzanak el a szervezetből. A krokidolit és az amozit rostszálai ezért tartoznak a legveszélyesebbek közé. A veszélyes rostokat a 2009/148/EK irányelv határozza meg, azonban biztonságosabb azt feltételezni, hogy minden azbesztrost veszélyes! De csak akkor jelentenek kockázatot, ha belélegzik őket: nincs bizonyíték arra, hogy az azbeszttel szennyezett vízkészletek valaha is megbetegedést okoztak volna.

Az 1999/77/EK irányelv 2005. január 1-jétől kezdődően megtiltja az azbeszt bárminemű felhasználását. A 2003/18/EK irányelv ezenkívül megtiltja az azbeszt kitermelését, valamint az azbesztet tartalmazó termékek gyártását és feldolgozását is.

Az azbesztexpozíció kockázata azonban az eltávolítási, bontási, javítási és karbantartási munkák során a legnagyobb.

A munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/148/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szigorúan szabályozza az azbeszt minden típusának és formájának való kitettséget.

A 8. cikk értelmében a munkáltatók kötelessége biztosítani, hogy a nyolcórás, idővel súlyozott átlagot (TWA) tekintve egyetlen munkavállaló se legyen 0,1 szál/cm³-nél nagyobb, levegőben lévő azbesztkoncentrációnak kitéve. Az azbeszthez közvetlenül kapcsolódó munkálatokat be kell jelenteni az illetékes nemzeti hatóság felé.

Emellett mindig be kell tartani a vonatkozó nemzeti jogszabályokat is.

Ha olyan területeken dolgozik, ahol vélhetően azbesztpor fordulhat elő, ügyeljen a következőkre:

• az azbesztet lehetőleg hagyja érintetlenül,
• csak rövid ideig dolgozzon egyhuzamban, valamint
• viseljen megfelelő légzésvédő eszközt.

Ha az azbeszt mozgatására van szükség, ezt csak engedéllyel rendelkező megbízott végezheti. Soha ne próbálja meg saját maga eltávolítani az azbesztet! Azokat a ruhadarabokat vagy egyéb tárgyakat, amelyek – biztosan vagy vélhetően – azbesztporral érintkeztek, használat után helyezze felcímkézett műanyag zsákba. Hatóságának érdemes megállapodást kötnie egy megfelelő mosodával, mivel az azbeszttel szennyezett ruházatot csak speciális eszközökkel rendelkező mosodákban tudják megtisztítani.

Ne feledje: a legbiztonságosabb, ha a kockázatokat eleve elkerüli, azaz egyáltalán nem lép be azbeszttel szennyezett területre.

Tanulmányozza az országában alkalmazandó eljárásokat. Mindig javasolt azonban szakemberrel ellenőriztetni az atmoszférát a vélhetően azbeszttel szennyezett területeken. Ha milliliterenként több mint 0,1 belélegezhető szál van jelen a levegőben bármely folytonos 4 órás időszakra átlagolva (azaz a jogszabályokban engedélyezett maximális szint fele), sürgős intézkedésekre van szükség. Tekintse át az expozíció bejelentésére és a követő intézkedésekre vonatkozó helyi iránymutatásokat, amelyek többek között hosszú időtartamot (akár 40 évet) felölelő nyilvántartási kötelezettséget és kétévente lefolytatott rendszeres orvosi vizsgálatokat írhatnak elő.